Hát minket meg ki pénzel? Jelentős részben az olvasók, ettől lehet a Telex az ország legnagyobb teljesen ingyenes független hírlapja. Köszönjük, hogy támogatásoddal segíted a munkánkat! Már a támogatónk vagy? Jelentkezz be! Beszállok! Elrejtés

A kormány a Covid legyőzésével büszkélkedik, de sokkal érdekesebb, amit a járványkezelésről elhallgat

Legfontosabb

2025. január 28. – 06:27

A kormány a Covid legyőzésével büszkélkedik, de sokkal érdekesebb, amit a járványkezelésről elhallgat
Egy lakót szállítanak el védőruhába öltözött mentők a fővárosi önkormányzat Pesti úti idősotthonából 2020. április 9-én – Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI

Másolás

Vágólapra másolva

772

„Amit még sosem mondtunk el a Covid-járványról”

– Orbán Viktor miniszterelnök már napokkal ezelőtt ezzel hirdette azt a kisfilmet, amelyet a koronavírus-járvány ötéves évfordulója alkalmából tett közzé a kormány.

Két szempontból is meglepő választás volt épp így beharangozni a filmet. Egyrészt elég nagy öngól arról beszélnie a kormánynak, hogy egy egész filmnyi dolgot nem mondtak el annak idején a járványról – főleg, miután éveken keresztül épp amiatt kapták a legtöbb szakmai kritikát, hogy hiányos és zavaros a járványügyi adatközlésük, és a járványkezelés transzparenciáját feláldozták a politikai kommunikáció oltárán. Másrészt ezúttal is csak ígéret marad a nagy kitárulkozás, mert valójában semmi érdemi újdonság nem derül ki a filmből:

Mivel néhány kivételtől eltekintve szinte semmilyen tény vagy ellenőrizhető állítás nem hangzik el benne, így hazugsággal vádolni is nehéz lenne a filmet; az egész nem is valódi számvetés, inkább egy klasszikus propagandafilm, amelyben a járványkezelés vezetői beszámolnak arról, hogy milyen jól vezették a járványkezelést. Az azonban ezzel együtt is elég beszédes, hogy mit emeltek ki, illetve mi nem szerepel egyáltalán a filmben.

Arról külön cikkben írtunk részletesebben, hogy politikai kommunikációs szempontból milyen tanulságai vannak a filmnek, itt most azt nézzük meg kicsit alaposabban, hogy magáról a járványkezelésről mit állít utólag a kormány, és ennek mennyi a valóságalapja – de már az is sokat mond, hogy ezt a két szempontot, a politikait és a szakmait, egyáltalán nem is olyan könnyű Magyarországon elválasztani, amikor a Covidról beszélünk.

Miközben a kormány szerint a járványkezelésük kifogástalan volt, Magyar Péterék közzétettek egy ellenvideót, amelyben a csernobili katasztrófához hasonlították ugyanezt (az egészségügyi államtitkár be is lengetett cserébe egy feljelentést). Az igazság, mint általában, ezúttal is valahol a kettő között van.

Harcosok, fürkészek, nyunyókák

„Így győztük le a Covid-járványt” – szól a szerénytelen cím, és a film ennek megfelelő eszköztárral is dolgozik. Már az elején bedobott idézetek felvázolják az emberfeletti kihívást és az azzal szembeni heroikus küzdelmet elmesélő sztorit, a drámai zene, a vírus elleni küzdelem fakó képei és a győzelem utáni jelen meleg színvilágú visszaemlékezései pedig mind azt az érzést erősítik, hogy itt bizony nagy emberi teljesítmények történetét fogjuk látni, na meg fürkészeket és portyázókat, nyunyókákat és oltakozást.

Megjelennek a kormányzati filmes univerzum főhősei is: Orbán Viktor miniszterelnök, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, Pintér Sándor belügyminiszter, Müller Cecília országos tisztifőorvos, Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora és Szlávik János, a Dél-pesti Centrumkórház infektológus főorvosa. Még Maruzsa Zoltán közoktatási államtitkár is kap néhány másodpercet. Egy nagy hiányzó van: Kásler Miklós akkori emberierőforrás-miniszter, akit egy film eleji dicsérettel letud Orbán.

„Nem az első válság, amit látok, sok lében fürödtem én már, de azt gondoltam […], azt kell bizonyítani ebben a válságban a magyar emberek számára, hogy a magyar állam hűséges hozzájuk – mondja Orbán. – Ez nem a gyávák klubja, ez a harcosok klubja, mindegy, hogy vörösiszap, árvíz, járvány, háború, tehát ott kell lenned. A védekezésnél jelen lenni, a bajban lévők mellett állni, az maga a hűség, tehát nekem nem volt kérdés az első pillanattól kezdve, hogy ott leszek” – teszi hozzá.

Az kétségtelen, hogy a magyar kormány a járvány elején időben reagált, az első hullámot jól kezelték: megfelelő intézkedéseket hoztak, és ezt időben tették – bár már ekkor is voltak sokat kritizált döntések, mint az érthetetlen mértékű kórháziágy-felszabadítás, a tesztelés hanyagolása és az adatközlés problémái. A film egy jelentős része érthető okokból épp erről a valóban sikeresnek tekinthető időszakról szól: már a teljes, 36:15 perces játékidő elején rátérünk az operatív törzs megalakítására, de olyan részletességgel, hogy az is kiderül: Müller Cecíliának az ülésrend miatt nagyon korán kellett kelnie. Közben jön 2020. március 4., az első megbetegedés, majd az első haláleset, aztán a kijárási korlátozás, és Orbán vonul maszkban, védőruhában, hátizsákkal, autóval.

Jelentős játékidőt kap a különféle eszközök beszerzése, azaz a legendássá vált kifejezéssel a portyázók és fürkészők kiküldése is, hogy a szükségesnek ítélt felszereléseket felhajtsák. Orbán arról beszél, hogy a legrosszabbra kellett készülni, ezért vettek annyi lélegeztetőgépet. Szijjártó szerint gyakorlatilag a gyártósorok végén kellett tülekedni a gépekért, de sikerült.

Azt nem teszik hozzá, hogy a lélegeztetőgép-biznisz az egész járvány egyik legvisszásabb része volt, hiszen fölösleges mennyiségben és brutális áron vásároltak be, miközben elég szakember se lett volna ennyi gép működtetésére. A film egy későbbi pontján maga Orbán mondja egy korabeli felvételen: „Én mondom, hogy május 3-ára, mire a szakemberek azt mondták, hogy a csúcs fölfut, addigra szerintem az ötezres lélegeztetőgép-szám meglesz, az már nagyjából biztonságos, föl fog menni nyolcezerre, és a nyolcezernél akármi történik, az háború idején is elég, az akkora mennyiség.” Végül mégis kétszer ennyit, 16 ezret vásároltak, amelyek jó részét sosem használták, és azóta fillérekért se kellettek senkinek, raktárakban porosodnak.

13 perc után hangzik el először, hogy nemcsak a politikusok, de az amúgy rengeteget és elképesztő nyomás alatt dolgozó, egy-egy látványos dicséretet leszámítva elismerést ritkán kapó egészségügyi dolgozók és sokan mások is részt vettek a védekezésben. Később azért Orbán is megjegyzi, hogy ők vállalták az igazán nagy kockázatot. „Jó érzés volt azt látni, hogy ténylegesen a lakosság nagyon is elégedett volt a magyar egészségügynek a teljesítményével” – mondja Merkely, összemosva az egészségügyi dolgozók iránti társadalmi elismerést és szolidaritást az egészségügyi rendszerrel kapcsolatos véleményekkel, amelyekről viszont semmiféle konkrétumot nem árult el.

„Az első csatát megnyertük, a járványt megfékeztük. A második csata az a munkahelyek megmentése és visszaépítése” – idézi a film Orbán egy rádiós nyilatkozatát. Ezt persze még csak az első hullámról mondta (méghozzá, bár nem írják ki, 2020. május 15-én), de a film ezután is hasonló optimizmust közvetít, pedig a járvány java még csak ezután jött.

Amiről nincs szó: a kórházi állapotok

Beszédes, hogy a film nagyjából időrendben veszi át a járvány főbb állomásait, de egyszerűen véget ér azzal, hogy Orbán 2021 tavaszán leveszi a maszkot. A harmadik hullám elkenése után érthető, hogy a film a negyediknél sem akar hosszabban időzni, de az még így is meglepő, hogy ez a negyedik hullám teljesen kimaradt a filmből, miközben alig néhány hónappal később, 2021 őszén indult, és a harmadik utáni legtöbb halálesetet okozta.

Orbán 2021 májusában dobta le a textilt, mert meglett az ötmilliomodik oltás, amihez ő ezt a lépést kötötte, hiába mondták a szakértők, hogy fals dolog a vakcina és a maszk szembeállítása, mert ezek a védekezésben nem kizárják, hanem erősítik egymást. 2021 őszén már látszott, hogy csökken az oltakozási hajlandóság. Majd fél évvel a maszklevevős győzelmi jelentés után beütött a negyedik hullám, amelyben többen haltak meg itthon, mint az első kettőben együtt:

A magyarországi halálozás a Covid alatt külön megjelölve a negyedik hullám csúcsa – Forrás: WHO
A magyarországi halálozás a Covid alatt külön megjelölve a negyedik hullám csúcsa – Forrás: WHO

Mindezzel a film nem foglalkozik. Amikkel viszont igen, azok a külföldi állapotok. „Alig maradt olyan nyugat-európai ország, ahol ne veszítenék életüket naponta több százan a járvány következtében.” „Az egyik párizsi kórház tüdőgyógyász szakorvosa azt mondta, dönteniük kell, hogy kit látnak el, és kit nem” – hangzanak a híradós idézetek drámai zene és képek kíséretében. Arról viszont nem szól a film, hogy Magyarországon is voltak hasonlóan nehéz helyzetek az egészségügyben, csak ezeket a kormány igyekezett a nyilvánosság ingerküszöbe alatt tartani, például azzal, hogy a Covid-osztályokra a média nagyon ritkán nyert betekintést, hiába kérte többször is, épp azért, hogy a valós állapotokról tájékoztasson (azaz a dolgát végezze).

2021 márciusában 28 szerkesztőség, köztük a Telex is nyílt levélben kérte az operatív törzstől és a kormánytól, hadd tudósíthasson a kórházakból. A Magyar Orvosi Kamara is részletesebb adatközlést, tudósítási lehetőséget kért a médiának. A kormány részéről Kovács Zoltán kommunikációs államtitkár a Facebookon azt írta, hogy „a kórházakban gyógyítani kell, nem kamerázni”, Orbán Viktor szerint pedig „nem most kell bemenni a kórházakba kamuvideókat és álhíreket gyártani”. Aztán nem telt el két hónap, és azt láthattuk, hogy a TV2 Propaganda című műsorában – hol máshol – maga Merkely Béla mutatta be egy Covid-osztály működését, körbe is vezette a stábot, illetve egy épp ott ápolt betegen meg is mutatta a kezeléshez használt egyik gép csöveit, a jelek szerint nem különösebben hátráltatva a kamerázással a gyógyítást.

Akadt azért egy-egy őszintébb nyilatkozat is. Bucsi László, a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház akkori főigazgatója például 2021 tavaszán arról beszélt, hogy bár az Országos Kórházi Főigazgatóság (Okfő) és a minisztérium mindig azt mondja, konkrét számokról ne beszéljenek, ő úgy döntött, hogy mégis fog, mert kevesen mentek el oltásért, ezért tart a negyedik hullámtól. „Az emberek nagy része még mindig nem tudja, hogy mi van” – mondta. Ezután olyan, ritkán hallható részleteket sorolt, mint hogy 125 covidos intenzív férőhelyből hetek óta már csak kettő volt szabad náluk; hogy a lélegeztetőgépre került betegek 84 százaléka meghalt a kórházukban; vagy hogy bérelniük kellett két hűtőkonténert, mert a holttestek már nem fértek el máshol, de két hete ezek is megteltek. „Olyan Magyarország történetében nem volt még, hogy a krematóriumokat arra kérték, hogy három műszakban dolgozzanak” – tette hozzá. Nyilatkozatáért Pintér Sándor belügyminiszter később felelősségre is vonta.

Lélegeztetett beteget lát el egy védőfelszerelést viselő ápoló a fővárosi Szent László Kórház koronavírussal fertőzött betegek fogadására kialakított intenzív osztályán 2021. december 13-án – Fotó: Balogh Zoltán / MTI
Lélegeztetett beteget lát el egy védőfelszerelést viselő ápoló a fővárosi Szent László Kórház koronavírussal fertőzött betegek fogadására kialakított intenzív osztályán 2021. december 13-án – Fotó: Balogh Zoltán / MTI

„Azokat a felvételeket képzeljék el az ózdi kórházban, mint amilyenek tavaly Olaszországban készültek. Ezt éljük meg nap mint nap, óriási terhet ró ránk, mind fizikálisan, mind szellemileg” – mondta ugyanebben az időszakban Bélteczki János, az ózdi Almási Balogh Pál Kórház főigazgatója. Őt pedig az Okfő vádolta emiatt hazugsággal. A Magyar Orvosi Kamara (MOK) Etikai Kollégiumának vezetője, Hegedűs Zsolt szintén 2021 tavaszán arról beszélt, hogy belső információik szerint már voltak olyan kórházak, ahol használni kellett a MOK által kidolgozott etikai ajánlást, hogy eldöntsék, mely betegek kapjanak életmentő ellátást más betegekkel szemben.

Jellemző részlet a filmben 15:31-től látható párbeszéd. „Nem mindig egyszerű, de egyelőre én még lelkes vagyok” – mondja egy fiatal ápoló, és Orbán már a mondata közepén helyeselve alkarpacsizik vele, a jelenet pedig itt véget is ér. De ő ugyanaz az ápoló és ez ugyanaz a videó, amelyet akkoriban hosszabban is láthattunk, és arról szól, hogy 2020. szeptember 18-án Orbán az Országos Korányi Pulmonológiai Intézetbe látogatott.

A videón Orbán kérdezgeti az ápolót:

- Mióta van szolgálatban?

- Mióta? Tegnap reggel nyolc óta.

- És mennyi covidos van?

- Negyven körül. Asszem tizenkét helyünk van még.

- És lélegeztetőgép, az van elég?

- [több másodperces szünet után] Hát, úgy tudom, hogy azzal nem is volt probléma, inkább azzal van a baj, hogy kell hozzá technikus, meg kell hozzá…

- Nem volt vele probléma, csak az a kérdés, hogy most van-e, a múltban nem volt.

- Most van, úgy tudom, hogy van, igen, van elég.

Az a rész az évfordulós sikerfilmbe már nem fért bele, hogy Orbán az ápolóba fojtja a szót, amikor az próbálja elmondani, hogy nem lélegeztetőgép nincs elég, hanem szakember, aki működtetné tudná. Svéd Tamás intenzív terápiás szakorvos, a Magyar Orvosi Kamara titkára 2021 tavaszán szintén azt mondta, hogy az egészségügy a kapacitásai határához közelít, és nincs értelme az intenzíves ágyszám növelésének vagy az újabb és újabb lélegeztetőgépek hadrendbe állításának, mert nincs szakápoló, aki működtesse azokat, és ezt átvezényléssel nem lehet varázsütéssel megoldani.

Pedig lehetett volna amellett érvelni, hogy a kórházi állapotok bemutatása társadalmilag hasznos lett volna a járvány elleni védekezésben. „Amikor tavasszal jelentősen megugrott a fertőzöttek száma, a Direkt36 információi szerint a fideszes politikusok közt belső vita folyt arról, hogy bemutassák-e, mi történik a kórházak falain belül. Egyesek szerint az ilyen riportok segíthettek volna abban, hogy az emberek jobban elfogadják a korlátozásokat, és többen beoltassák magukat. A kórházi állapotok bemutatása azonban politikai kockázatot hordozott magában, és a kormány számára fontos volt, hogy az emberek ne veszítsék el a hitüket abban, hogy a magyar egészségügy kezelni tudja a helyzetet – írta 2021. augusztusi cikkében a Direkt36. – A kormány végül mindent megtett annak érdekében, hogy minél kevesebb információ jusson ki a katonás szigorral irányított kórházak falai közül. Pedig ekkorra az intézményekben már valóságos drámák zajlottak. A Direkt36-nak több vezető beosztású kórházi forrás is arról beszélt, hogy kapacitásproblémák miatt vidéki és fővárosi kórházban is előfordult, hogy a 60–70 év feletti betegeknek nem volt esélyük lélegeztetőgépre kerülni, ennek következtében pedig a túlélési esélyeik is csökkentek.”

Mintha meg se haltak volna 48 ezren

Jelzésértékű, hogy a magyarországi halálesetek számára nagyon felületesen tér csak ki a film – ami még egy valóban kifogástalan járványkezelés esetében is visszás lenne, hiszen még ha az reálisan nem is várható el, hogy egy világjárványnak ne legyenek halálos áldozatai, az igen, hogy róluk a kormány egy évfordulós visszatekintésben megemlékezzen. De ez a hiány még szembetűnőbb úgy, hogy a film elején több híradórészletet is bevágnak arról, hogy Kínában hogyan nő a halálos áldozatok száma, illetve hogy Franciaországban, Olaszországban milyen viszonyok alakultak ki – miközben az már nem kap említést a filmben, hogy később több olyan időszak is volt, amikor Magyarország az új halálesetek lakosságarányos számában világelső volt.

Orbán erről mindössze ennyit mond a filmben egy korabeli parlamenti ülésen: „Egy főre jutó elhunytak száma az Európai Unión belül Magyarországon egymillió főre vetítve 117, Németországban ez magasabb, Hollandiában magasabb, Franciaországban magasabb, Svédországban magasabb és Belgiumban is magasabb. Elég komoly országokat előzünk meg csak azért, mert jó orvosaink és jó ápolónőink vannak.” Azt viszont, hogy ezután mi történt ezen a téren, a filmből már egyáltalán nem tudjuk meg.

Orbán Viktor miniszterelnök szavaz az Országgyűlés rendkívüli ülésén a koronavírus-járvány második hulláma elleni védekezésről szóló kormányzati előterjesztésről 2020. november 10-én – Fotó: Balogh Zoltán / MTI
Orbán Viktor miniszterelnök szavaz az Országgyűlés rendkívüli ülésén a koronavírus-járvány második hulláma elleni védekezésről szóló kormányzati előterjesztésről 2020. november 10-én – Fotó: Balogh Zoltán / MTI

A halálozás különféle mérési módjait egyébként a kormányzati kommunikáció már a járvány alatt is előszeretettel váltogatta az aktuális politikai érdekek mentén:

  • A második hullámban, amikor az első hullám alacsony számai után itthon is meredeken emelkedni kezdett a fertőzöttek száma, Orbán azt mondta, hogy a sikeres védekezés mutatója nem a fertőzöttek, hanem a halálesetek számának alacsonyan tartása.
  • Amikor aztán a 2020. őszi járványhelyzet romlásával egyre többen is haltak meg itthon, a kormány azt kommunikálta, hogy a védekezés ennek ellenére is sikeres, mert a lakosságarányos halálozásban a középmezőnyben vagyunk. Csakhogy a járvány eleje óta számolt összhalálozást nézték, ami az enyhe első hullám miatt nem adott pontos képet az aktuális helyzetről. Szemben a napi új halálesetekkel, amelyekkel már akkor is rosszul álltunk.
  • A 2021. tavaszi harmadik hullám idejére már annyit romlott a helyzet, hogy ebben az összhalálozási kategóriában is a legrosszabbak közé tartoztunk. Onnantól kezdve a kormány kommunikációja arra állt át, hogy a járványban meghaltak száma torzít a definíciós különbségek miatt – ez a szempont korábban, amíg jól álltunk a halálozási számban, nem merült fel –, és reális képet a többlethalálozási mutatóból lehet kapni.
  • Előbb azonban az derült ki, hogy ezeknek a definíciós különbségeknek a szerepét erősen eltúlozta a kormány, majd az is, hogy még az általuk mérvadónak kijelölt többlethalálozásban is az európai országok között a legrosszabb harmadban volt található Magyarország.
  • Amikor a használt mutatót már nem volt hova cserélni tovább, ezután a viszonyítási alapot változtatták meg: Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter közölte, hogy bár Európában tényleg a legrosszabb harmadban vagyunk, ha csak a közép-kelet-európai országokhoz viszonyítunk, már nem is annyira rossz a helyzet.

Felmerül hát a kérdés: sokan vagy kevesen haltak meg a járvány alatt Magyarországon? Annyiban feltétlenül igaza van a kormánynak, hogy attól függ, mit nézünk.

Ma, a súlyosabb járványévek után már a többlethalálozást érdemes nézni, mert ez jóval alkalmasabb az országok közötti összehasonlításra, mint a jelentett halálesetek száma. A többlethalálozást nagyon leegyszerűsítve úgy kapjuk meg, ha megnézzük, hogy a járvány előtti évek adatai alapján várhatóan hányan haltak volna meg az egyes országokban a járvány nélkül, és ehhez képest mennyi volt ténylegesen a halálesetek száma a járvány idején. A különbség a többlethalálozás.

A többlethalálozás szempontjából nem fontos, hogy melyik haláleset hogyan volt jelentve, így ez a mutató érzéketlen a haláloki besorolásra és a tesztelés intenzitására – épp ezek az előnyei teszik különösen alkalmassá az országok közötti összehasonlításra. Fontos viszont, hogy a többlethalálozás a járvány és a járványkezelés teljes hatását megmutatja, beleértve a direkt és az indirekt hatásokat is. Ez utóbbiak lehetnek pozitívak (visszaszorul az influenza, kevesebb az autóbaleset) vagy negatívak (más betegségek ellátása is megnehezedik vagy akár ellehetetlenül, több az öngyilkosság).

Ferenci Tamás biostatisztikus a weboldalán részletesen írt a többlethalálozás számítási módjairól, ezek módszertani nehézségeiről és értelmezési lehetőségeiről. Itt most egy fontos módszertani dolgot érdemes kiemelni: menet közben, azaz a járvány alatt a többlethalálozást csak a járvány előtti adatok alapján várható halálozáshoz képest lehet meghatározni. Viszont ahogy egyre inkább elnyúlik a járvány, és egyre távolabb kerülünk a járványmentes időszaktól, egyre bizonytalanabbak lesznek ezek a becslések. Azonban utólag, tehát egy már relatíve járványmentes vagy legalábbis jóval nyugodtabb időszakból visszatekintve ezek a becslések visszamenőleg korrigálhatók a járvány utáni adatokkal is.

„Erre tekintettel érdemes megkülönböztetni kétféle többlethalálozás-becslést: ex ante többlethalálozást, amikor csak a múltbeli értékeket használjuk, és ex post többlethalálozást, amikor a későbbi adatokat is használva becslünk egy időszakra. Az előbbi releváns egy éppen zajló járvány során (értelemszerűen, hiszen akkor csak ezt tudjuk megtenni), az utóbbi pedig akkor, ha a járvány végeztével, visszamenőleg értékeljük ki a helyzetet” – írja Ferenci.

Írásában a járvány kezdetétől 2023 júliusáig tekinti át a többlethalálozási adatokat, amelyeket rendszeresen frissít is. Az első képen a járvány közben publikált heti adatok láthatók, a piros görbe Magyarországot, a szürke görbék a többi európai országot jelölik:

Forrás: Ferenci Tamás
Forrás: Ferenci Tamás

„Jól látszik, hogy míg az első hullám teljesen kimutathatatlan volt (legalábbis többlethalálozás tekintetében) Magyarországon, addig a második már súlyosan érintett minket, a harmadikban pedig gyakorlatilag egész Európában a legrosszabbak között volt az aktuális járványügyi helyzetünk. Ezután fél évvel még egy hullám jelentkezett, mely az előzőekkel teljesen összevethető nagyságú volt” – írja Ferenci.

A teljes járvány egészének értékeléséhez az újra „járványmentes” adatokkal utólag korrigált adatok így néztek ki 2023. közepén:

Forrás: Ferenci Tamás
Forrás: Ferenci Tamás

Ebből pedig az látszik, hogy többlethalálozás szempontjából Magyarország a legrosszabb harmad elején–közepén található. Ezzel az utólag korrigált számítással a járvány alatti többlethalálozás itthon 47 700 fő volt 2023 nyaráig, azaz ennyivel haltak meg többen, mint ami járvány nélkül várható lett volna. Ez egyébként nagyságrendileg egybevág a jelentett covidos halálesetek számával, utólag is cáfolva azt a korabeli magyarázatot, hogy a szigorúbb magyar haláloki definíció miatt lett volna magas a halálozás.

A WHO által vezetett friss, idén januári adatok szerint 49 117 fő halt bele itthon a Covidba. Ha ezt az Orbán által is használt módon egymillió főre vetítjük, akkor azt látjuk, hogy a járvány egészére nézve nem a film egyik jelenetében büszkén bemondott 117-es adat jön ki egymillió főre vetítve, hanem 5030, amivel Peru és Bulgária után a harmadikok vagyunk a világon. Érdekességképp az Orbán által sorolt országok aktuális számai: Németországban 2100, Hollandiában 1320, Franciaországban 2590, Svédországban 2760, Belgiumban 2980.

Mindezzel együtt a jelentett halálesetek számát kevésbé szerencsés összehasonlításhoz használni – épp ezért nem szerencsés az sem, hogy Magyar Péterék a maguk videójában épp ezt tették. „A probléma jól látszik, ha megnézzük az európai országok jelentett és többlethalálozását: a legtöbb országnál a kettő között nincs nagy különbség, mint láttuk, Magyarországnál sem, azonban öt–hat kelet-közép-európai országnál a többlethalálozás nagyon lényegesen nagyobb, mint a jelentett. Noha az indirekt hatások miatt nincs olyan elvárás, hogy a kettő értéknek pontosan egyeznie kell, ilyen extrém eltérésnél már elég gyanús, hogy valójában ezek az országok aluljelentették a halálozásokat (vagy azért, mert szűkebb besorolási kritériumokat használtak, vagy azért, mert nagyon keveset teszteltek). Emiatt a jelentett halálozási mutatóban Magyarországra nézve rosszabbul fest a helyzet” – jegyzi meg Ferenci.

A többlethalálozásból is látszik, hogy az, hogy mennyire volt „sikeres” a járványkezelés a kormány filmje által többször hangsúlyozott kategóriában, azaz az emberéletek megmentésében, nagyban múlik azon is, mihez mérjük a sikert.

Ha ahhoz, hogy a régióban hogyan teljesítettünk, és ezt a régiót kellően kelet-európaira szabjuk, akkor valóban jól állunk, hiszen ahogy a fenti ábrán látszik, Bulgáriát és Romániát nagyon, Lengyelországot, Horvátországot és Szlovákiát eléggé előzzük (ahogy amúgy Lettországot és Litvániát is), Csehországnál pedig egy hajszálnyival állunk rosszabbul. Ha mondjuk Szlovéniát is belevennénk, pláne Ausztriát, akkor már kevésbé lehetünk büszkék, és ahogy egyre nyugatabbra vagy északabbra nézünk Európában, ez egyre inkább így van.

Mindegyik összehasonlításnak lehet egyébként létjogosultsága. A szűkebb értelemben vett járványkezelésről talán többet mond el az, ha a történetileg és szociokulturálisan közelebb álló országokat hasonlítjuk össze, mert így figyelmen kívül hagyhatók olyan tényezők, amelyek miatt a régió egésze le van maradva Európa többi részéhez képest, mint például az egészségügyi rendszer felkészültsége vagy a lakosság általános egészségügyi állapota, amiért a kormány konkrét járványkezelése nem vagy kevéssé tehető felelőssé.

A másik oldalról nézve viszont hamis megnyugvást adhat, ha eleve csak a saját B ligánkban akarunk helytállni, ahelyett, hogy megvizsgálnánk, hogy nyugat-európai országokban milyen okok vezetnek oda, hogy kevesebben halnak bele egy járványba, és ezen tényezők közül melyiken hogyan és milyen távon lehetne érdemben javítani – például az OECD tavaly őszi, több hiányosságot is megállapító jelentése alapján. Mindenesetre a teljes európai listán végignézve Szijjártó Péter járvány eleji intelme juthat eszünkbe: több szerénységet!

Oltásokban tényleg élen jártunk

A film utolsó harmada a vakcinákról szól, és ez az, ahol az első hullám kezelése mellett van még jogosan kiemelhető járványkezelési pozitívum – de sok kritizálható elem is, és épp emiatt ez az egyik leginkább átpolitizált terület is.

„Magyarország lehet, Magyarország lesz az az európai ország, ahol a leggyorsabban jut vakcina mindenkinek” – mondja a filmben Orbán. „A magyar ellenzék, külföldiek, nyugat-európaiak, nyilvánvaló ambícióktól vezérelve szerintem, óriási propagandahadjáratot indítottak a keleti oltóanyagokkal szemben. Egy dologgal nem kalkuláltak, hogy a magyar lakosság egy jelentős része abban a korban van, hogy a gyerekkori oltásait még 1990 előtt kapta” – teszi hozzá Szijjártó, alighanem arra utalva, hogy 1990 előtt még mindenki „keleti”, azaz szovjet vakcinákat kapott itthon. Mellékszál, de ezt rosszul tudja: többségében ő maga se szovjet, hanem magyar oltásokat kapott.

A vakcinák politikai indíttatású megítélésére talán szemléletesebb példa nem is kell, mint hogy a filmben kizárólag arról beszélnek a kormány tagjai, hogy milyen szuper döntés volt keleti vakcinákat venni, és hogy ezek jól működnek, mindenkinek bátran ajánlják őket. De arról egyetlen szót nem ejtenek, hogy a magyar emberek túlnyomó többsége nyugati gyártmányú Covid-oltást kapott és kap ma is. Ezek egyetlen pozitív említést kapnak, Merkelytől: „Reménykedhetünk abban, hogy ha valaha is lesz még egy ilyen járvány, akkor ezeket a tapasztalatokat beépítve – meg hát az mRNS-vakcina jelenlétében – egy sokkalta gyorsabb befejezését is el tudjuk érni.”

„Nem volt ez egyszerű, de azért az a hat és fél milliós szám, azért az elég szép, én azt gondolom”

– mondja ezután Müller Cecília, és erről semmi több nem derül ki. Az sem, hogy mire is gondol. De mivel 2023 végéig 6,4 millióan kaptak legalább egy oltást, 6,2 millióan legalább kettőt, 3,9 millióan legalább hármat, Müller valószínűleg a legalább egyszer oltottak számára utalhatott. Ami érdekes választás 2025-ben, hiszen már évekkel ezelőtt is azt kommunikálta a kormány is, hogy egy oltás után nem alakul ki a kellő védelem, sőt már 2022-ben is az volt az üzenetük – nagyon helyesen –, hogy „a teljes oltás három oltás”.

Müller Cecília országos tisztifőorvos beszél a koronavírus-járvány elleni védekezésért felelős operatív törzs utolsó alkalommal megtartott online sajtótájékoztatóján 2020. június 17-én. Mellette Gál Kristóf rendőr alezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság szóvivője – Fotó: Balogh Zoltán / MTI
Müller Cecília országos tisztifőorvos beszél a koronavírus-járvány elleni védekezésért felelős operatív törzs utolsó alkalommal megtartott online sajtótájékoztatóján 2020. június 17-én. Mellette Gál Kristóf rendőr alezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság szóvivője – Fotó: Balogh Zoltán / MTI

Egyébként, bár az uniós átlagtól már 2021 augusztusára elmaradtunk, a környező országok többségét valóban előzzük ezzel az átoltottsággal. Tehát ez összességében valóban jó eredmény, és a kezdeti átoltottsági élen járással jogosan büszkélkedik a filmben Merkely is. Ez az előny utána elpárolgott, de még így is ki kell emelni, hogy a járvány egy kritikus időszakában valóban gyorsan sikerült sok embert beoltani, aminek kulcsszerepe lehetett a legkritikusabb hónapokban a halálozási számok mérséklésében. (Az más kérdés, hogy még ebben az időszakban is sokan haltak meg itthon, mint fentebb láthattuk.)

Bár a kínai vakcina időskori hatékonyságával kapcsolatban komoly aggályok merültek fel, az nehezen vitatható, hogy az oltási kampány elején az lett volna sokuknak az alternatíva, hogy semmilyen oltást nem kapnak. Ez az alternatíva pedig mindenképpen rosszabb lett volna abban az időszakban, hiszen a nagyon intenzív harmadik hullámban oltatlanul biztosan nagy veszélynek lettek volna kitéve; és akkor még annyi nyugati oltás nem állt rendelkezésre, hogy minden idős embert azzal oltsanak be. Az más kérdés, hogy mivel a kínai vakcináról már akkoriban is lehetett tudni, hogy nem tesztelték időseken, szerencsésebb lett volna ennek a korosztálynak mást adni, és átcsoportosítani a már akkor is elérhető vakcinákat (például akár a másik keletit, az orosz Szputnyik V-t is), illetve felhagyni a használatával az idősek körében, amikor már bőven rendelkezésre állt másféle vakcina is.

Az, hogy összességében megérte-e keleti vakcinákat venni, gazdasági és társadalmi szempontokat is magában foglaló, nagyon komplex kérdés. De ha csak járványügyi szempontból nézzük, akkor mindenképpen igen.

Zavaros vakcinaügyek

Természetesen ez nem zárja ki azt, hogy a beszerzésük és az engedélyeztetésük módját jogosan illesse kritika, mert ez vígan megfér azzal a ténnyel, hogy a 2021. tavaszi bevetésük járványügyi szempontból hasznos volt. Ettől még problémás volt, hogy

Konkrét adatok, vizsgálati eredmények alapján a kínai vakcina Magyarországon kevésbé is bizonyult hatékonynak, mint a többi: ez következtethető ki a kormány vakcinatáblázatából, magyar kutatók antitestvizsgálatából, illetve végül minden kétséget kizáróan egy olyan tanulmányból, amely oltottsági és megbetegedési adatok alapján vizsgálta az itthon bevetett vakcinák eredményességét. Ez utóbbi kutatás ráadásul kormányzati támogatást is élvezett, a szerzők között Müller Cecília és Kásler Miklós is megtalálható, így a keleti vakcinák szembeni elfogultsággal nehezen vádolható. Ez a vizsgálat egyértelműen arra az eredményre jutott, hogy a Sinopharm-vakcina minden lényeges tekintetben lefelé lóg ki a hazai mezőnyből.

Az orosz vakcina esete egyébként két szempontból más, mint a kínaié: egyrészt előbbiről a bizalmatlanságot szülő kezdeti titkolózás után mára bebizonyosodott, hogy megbízható hatékonyságú volt; másrészt sokkal kevesebbet rendeltünk belőle, így viszonylag gyorsan el is fogyott.

A kormány járványkezelésének egyik legérthetetlenebb eleme mégsem a keleti vakcinák beszerzése volt, hanem az, ahogy a nyugati vakcinákhoz viszonyultak. A kormány az uniós vakcinabeszerzés szapulásával kommunikációs szempontból sarokba szorította magát, ezért nem akart elismerni egy egyébként szakmailag jó döntést, amikor 2021 végén, nehezen követhető és kommunikációs csúsztatásokkal teli manőverezéssel, fű alatt visszaszállt abba az uniós Pfizer-beszerzésbe, amelyből korábban látványosan kiszállt.

Aztán 2023 végén Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár azt mondta, hogy a kormány 700–800 ezer vakcinát rendelt a Modernától, de mint a Telex kiderítette, valójában egy nagyságrenddel kevesebbről, 72 ezer adagról volt csak szó. Ráadásul, miután évekkel korábban a kormány emlékezetes módon szakított a céggel, ezúttal kifejezetten rájuk írta ki a közbeszerzést, amiért a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központot (NNGYK) és a Modernát is megbírságolta a Közbeszerzési Döntőbizottság. Müller Cecília 2023 végén ebben a közbeszerzési dokumentumban ismerte be, hogy nem is volt itthon abból a Covid-vakcinából, amelyet korábban a legjobbnak nevezett.

Végül 2024 őszén, az előző körből tanulva, már nyílt közbeszerzést írt ki az NNGYK, de már akkor jeleztük, hogy az általa támasztott követelményeknek ezúttal is borítékolhatóan csak a Moderna felel meg – ennek megfelelően az üzletet novemberben be is húzta a Moderna.

A koronavírus elleni átoltottságról ma már érthető okokból nincsenek olyan naprakész adatok, mint a járvány intenzív időszakaiban, de azért most is akad némi információ – persze nem itthon közzétett formában, hanem az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) jelentésében. Ma, a vírus és a társadalom átoltottságának változásával már elsősorban az idősek, a valamilyen, kockázati tényezőt jelentő alapbetegségben szenvedők, illetve a fertőzésnek fokozottabban kitett egészségügyi dolgozók oltása a fontos, nem a teljes lakosságé.

A jelentés szerint 2023 szeptembere és 2024 júliusa között Magyarországon a 60–69 évesen 0,5 százaléka, a 70–79 évesek 1,1 százaléka és a 80 felettiek 1,3 százaléka kapott oltást. Ezzel az Európai Gazdasági Térség országai közül (azt a 27 országot nézve, ahonnan vannak adatok erre az időszakra) az első kategóriában utolsó előttiek vagyunk, mindössze Romániát megelőzve, a másik kettőben hátulról a harmadikak, Románia mellett még Máltát előzve. Bár minden más környező ország is előttünk jár ebben, a kelet-közép-európai régió összességében sem jeleskedik. Összehasonlításul érdemes megnézni ugyanezeket a százalékokat például Dánia (43,8, 80,7, 88,6), Írország (38,7, 63,7, 80,3), Portugália (43,5, 59,6, 63,9,) vagy Svédország (39,5, 72,7, 93,9,) esetében.

Mindez nem csak elméleti szempontból érdekes, hanem nagyon is lehet gyakorlati következménye a járvány legsűrűbb éveinek átvészelése után is. 2023 legvégén például a 65 év felettiek körében 12 százalékos többlethalálozást mértek itthon, ami a Semmelweis Egyetem Epidemiológiai és Surveillance Központja szerint az év végi Covid-járvány hatásának volt tulajdonítható. Az idősek oltása tehát ma is aktuális kérdés.

A kommunikáció felelőssége

„Rengeteg álhírrel kellett megküzdenünk, de én azt gondolom, hogy ennek ellenére sikeresek tudtunk lenni” – mondja a filmben Merkely Béla. Érdekes mondat ez, mert az tény, hogy rengeteg álhír terjedt a járvány idején (is), de azt nem lehet biztosra venni, hogy Merkely tényleg csak azokra gondolt, amikre mi is, hiszen a kormány a neki nem tetsző újságcikkeket is többször vádolta ilyesmivel.

Van a filmben egy kevéssé fontos, de annál érdekesebb apróság. 28:17-től Merkely ezt mondja: „A kórházba kerülés valószínűségét 3,6-szorosára növelte az, hogyha valaki nem volt oltott. És azt, hogy valaki intenzív osztályra került, az 6,5-szeresére növelte meg.” Hogy ebben mi az érdekes? Az, hogy majdnem napra pontosan négy éve jelent meg egy videó a kormány Facebook-oldalán, amelyben Merkely ugyanerről próbált beszélni, csak éppen sikerült úgy megfogalmaznia a dolgot, hogy abból egy matematikai képtelenség lett.

„Ma olvastam az adatokat Magyarországon... 360 százalékkal csökkentette a két oltás megléte a kórházba kerülés valószínűségét, és 630 százalékkal az intenzív osztályra való kerülést. Azt gondolom, hogy ennél egyértelműbb adatot nem tudunk mondani” – mondta akkor. Ezzel az a gond, hogy nem csökkenhet valaminek a kockázata 100 százaléknál többel, mert akkor egy negatív számot kapunk, ami ebben az esetben azt jelentené, hogy ha valaki beoltatta magát, akkor nemcsak ő nem kerül kórházba, hanem ennek köszönhetően még két másik embert is kiengednek.

Merkely Bélát, a Semmelweis Egyetem rektorát beoltják az orosz fejlesztésű Szputnyik V koronavírus elleni vakcinával a Semmelweis Egyetem oltópontján Budapesten 2021. február 18-án – Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI
Merkely Bélát, a Semmelweis Egyetem rektorát beoltják az orosz fejlesztésű Szputnyik V koronavírus elleni vakcinával a Semmelweis Egyetem oltópontján Budapesten 2021. február 18-án – Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI

A hibát természetesen akkor is jeleztük, de választ egyáltalán nem kaptunk, a bejegyzésben pedig a mai napig hibásan, értelmetlenül hallhatók és olvashatók ezek az adatok. Talán nem véletlen, hogy a sok archív felvétel között erről az adatról nem az akkori videót vágták be, hanem újra elmondta Merkely. Bár jó kérdés, hogy miért egy ilyen régi adatot vett most elő, mindenesetre örülünk, hogy nem hiába dolgoztunk, és négy évvel később már figyeltek erre.

Merkely ténykedése egyébként a járványkommunikációs hiányosságok állatorvosi lova volt: a Semmelweis Egyetem kormányzati óriásplakátokon is szereplő rektora úgy vált a járványkezelés egyik arcává, hogy közben többször is tett megkérdőjelezhető hitelességű állításokat járványügyben:

  • 2021 májusában azt mondta: „Nem lesz negyedik hullám, se most, sem pedig szeptemberben. Nem tud egy olyan mutáció kialakulni, ami Magyarországon ismételt járványt okozzon, mert nagyon magas az átfertőzöttség, és nagyon magas az átoltottság is.” Majd szeptemberben úgy nyilatkozott, hogy lassabb, elhúzódó lehet a járvány negyedik hulláma.
  • Májusban azt is mondta: „Nem lesz Covid 2022-ben. Magyarországon már a nyáron sem lesz.” Majd 2022 januárjának elején bejelentette, hogy itt az ötödik hullám.
  • „Én biztos vagyok benne, hogy az oltás sokkal tovább tart, mint fél év. Ennek ellenére van olyan oltás [gyártó], aki azt mondja, hogy hát biztosan kell majd egy harmadik, mert ezt biztos el akarja adni” – vélte 2021 májusában, majd november végén azt mondta ugyanerről, hogy „azok a családok tudnak nyugodtan a családi asztalhoz ülni, ahol két héttel karácsony előtt mindenki felvette a harmadik oltást”.

Mindez nem a változó álláspontok miatt érdekes, hiszen az egy folyamatosan alakuló járványhelyzetben természetes, hanem épp a kijelentések tudományos életben szokatlannak számító kizárólagossága miatt, illetve hogy miután az álláspontok mégis megváltoztak, ezekre a változásokra soha nem érkezett semmiféle reflexió – és ez nemcsak a kormány egyik járványügyi szócsövének kinevezett Merkelyre volt jellemző, hanem a magyarországi járványkezelés általában is híján volt az átláthatóságnak az adatközlésben és a döntéshozatalban is: sok adatról csak onnan értesülhettünk, hogy alkalmanként bemondta őket valahol valamelyik kormányzati vagy kormányközeli szereplő, és ha netán hiba csúszott a számokba, vagy bármilyen szempontból magyarázatra szorultak volna, nem volt hol ellenőrizni azokat, a vonatkozó kérdésekre pedig vagy nem érkezett válasz, vagy nem volt benne sok köszönet.

Az ilyen információhiány miatt különösen megnőtt a tűz közelében lévők nyilatkozatainak súlya, és ezért volt kimondottan felelőtlen például az is, amikor Orbán Viktor a legnagyobb pusztítást végző, 2021. tavaszi harmadik hullám elején arról beszélt, hogy a járvány legnehezebb két hete jön – majd két héttel később azt mondta: a következő hét lesz a járvány legnehezebb hete. Az az időszak egyébként is tanulságos volt, mert éles váltás volt megfigyelhető a járványkommunikációban: Orbán február végén riadót fújt a szavai szerint drámaian romló helyzet miatt, miközben néhány nappal korábban még a korlátozó intézkedések lazításának lehetősége is felmerült, és nagyban zajlott a kommunikáció a nyitásról szóló nemzeti konzultációról – de a hirtelen fordulat valójában nem a járványhelyzetben állt be, hanem a helyzettel való szembesülésben, hiszen szakértők addigra már többször figyelmeztették a kormányt arra, hogy mi várható. Mindezek után Orbán néhány héttel később, március közepén mégis azt mondta: ő már novemberben látta, hogy baj lesz.

A járványkezelés értékelését, illetve az erről folytatott társadalmi vitát a kormány azonban nemcsak hogy nem kifejezetten segítette, de több eszközzel igyekezett és igyekszik azóta is ellehetetleníteni vagy legalábbis jelentősen megnehezíteni. Erre láthattunk már példát a kórházak hermetikus lezárásával és a kórházigazgatók nyilatkozatstopjával is. Tavaly nyáron pedig a néhány hónappal korábban megalakult Szuverenitásvédelmi Hivatal is beszállt ebbe a diskurzusba azzal, hogy rögtön a második elemzésében a fél magyar médiát megvádolta azzal, hogy egy dezinformációs kampánnyal szándékosan járatta le a kínai vakcinát. Tette ezt bármiféle konkrétum nélkül, számos csúsztatással, olyan cikkeket kipécézve például a Telexről, amelyek elismert tudósok közreműködésével készültek, soha egyetlen állításukat nem cáfolta sem a kormány, sem senki más, és látszólag a hivatal egyetlen problémája velük az, hogy nem vágnak egybe a kormányzati narratívával.

Lenne miből tanulni

Egy szakmai konferencia résztvevői már 2022 tavaszán arról beszéltek, hogy érdemes lenne a megelőző bő két év tapasztalatai alapján, a járványkezelés hibáiból tanulva felkészülni a hasonló jövőbeli helyzetekre. A megállapításaik nagyrészt ma is érvényesek, még ha ezek közül semmi nem is jelent meg a kormány filmjében.

Megítélésük szerint ezek voltak a legfőbb járványkezelési hibák:

  • Variánsmonitorozás: A járványügyi rendszer a járvány elején nem volt képes észlelni annak kiterjedtségét, magyarul jelentősen aluldetektálta a fertőzöttek számát, ezért fejlődni kell a vírusok és különféle variánsaik minél korábbi felismerésében és az elterjedtségük minél hatékonyabb feltérképezésében, mert ezekre az információkra alapozva lehet csak megfelelő védelmi intézkedéseket hozni.
  • Oltáscentrikusság: A Covid-oltások a súlyos betegség kialakulásának a megelőzésében nagyon jók, de a fertőzés megakadályozásában, azaz a vírus terjedésének megakasztásában kevésbé, és az újabb variánsok felbukkanásával egyre kevésbé. Ezért járványhelyzetben továbbra is fontosak a nem-farmakológiai védelmi eszközök: a maszkhasználat, a távolságtartás, a hatékony kontaktkutatás, az izoláció. Ez ma, a járvány nehéz éveit magunk mögött tudva épp kevésbé releváns, de emlékezhetünk arra, hogy a kormány hogyan feszített fals ellentétet az oltások és például a maszkhasználat közé egy olyan időszakban, amelyben még bőven előttünk volt sok ezer magyar haláleset a járványban.
  • Társadalmi egyenlőtlenségek: Ezek a járványhalálozásban is visszaköszönnek: a magasabb jövedelmi csoportokban, illetve az ország fejlettebb régióiban arányaiban több fertőzöttet azonosítottak (hiszen hajlandóság és pénz is több volt tesztelésre), mégis a hátrányosabb helyzetűek körében és lakóhelyén haltak meg többen – ami nem független attól, hogy az eleve rosszabb egészségi állapotuk mellett az átoltottságuk is jóval alacsonyabb volt. Magyarul az oltások épp azokhoz jutottak el legkevésbé, akiknek a legnagyobb szükségük lett volna rájuk. Ennek sok oka volt, de közülük a szakértők szerint a bizalmi válság a legfontosabb.
  • Elkésett intézkedések: Az első hullám idején, 2020 márciusában általános szakértői vélekedés szerint gyorsan és hatékonyan lépett a kormány, az azóta átvészelt négynél viszont rendre késve hozták meg a szükséges intézkedéseket.
  • Járványkommunikáció: A kormányzati kommunikáció sokszor hagyott kívánnivalót maga után, az adatközlés súlyos hiányosságaitól kezdve a járványügy átpolitizálásáig. A döntéshozatali problémákkal foglalkozó Marton Péter, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója szerint az sem volt szerencsés, hogy miközben tudható volt, hogy a vírus nem tűnt el, és újabb mutációkkal fog visszatérni, a kormány azt kommunikálta minden járványhullám végén, hogy „legyőztük a vírust”.

Öt évvel később a teljes járványt a kormány diadalmeneteként beállítani sem feltétlenül szerencsés. Pedig ha a kormány úgy döntött volna, hogy a korábbi sikerszólamok kritikátlan reciklálása helyett valódi számvetést tart a járványkezelés tényleg bevált, illetve joggal kritizált lépéseiről, abból még akár valami társadalmilag hasznos dolog is kisülhetett volna. Így marad a nyunyóka.

Vágólapra másolva
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!