Bedurrant a negyedik hullám, de az oltás működik. Csak nem kérik elegen

2021. október 28. – 06:58

Bedurrant a negyedik hullám, de az oltás működik. Csak nem kérik elegen
Illusztráció: Fillér Máté / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

A koronavírus-járvány napi statisztikáit nézve világos, hogy egyre inkább beindul a negyedik hullám: az új fertőzöttek száma már háromezer fölött jár, míg a kórházban ápoltak száma a kétezret, a lélegeztetőképen lévőké a kétszázat közelíti, és naponta több mint harminc covidos ember hal meg Magyarországon. Ezek nagyságrendileg már összevethetők az április-májusi számokkal.

Azonban csalóka képet mutat, ha csak a jelenlegi, emelkedő számokat nézzük. Ha kicsit kizoomolunk a képből, az is látszik, hogy az eddigi legsúlyosabb, harmadik hullám csúcsától minden tekintetben messze vagyunk. Ugyanakkor az is hasonlóan félrevezető, ha csak a kiugróan magas tavaszi számokat nézzük, mert akkor meg az nem látszik, hogy a helyzet valóban romlásnak indult.

A harmadik hullám azért sem igazán jó összehasonlítási alap, mert akkor eleve magasabbról indultak a számok, hiszen valójában véget sem ért még a második hullám, mire az alfa (akkor még britnek hívtuk) variáns hátán ideért az újabb. A tavaly őszi második hullámmal viszont több szempontból is tanulságos összevetni a mostani helyzetet:

  • azt is egy gyakorlatilag vírusmentes nyár előzte meg, szinte a nulláról indultak el felfelé a járványgörbék;
  • akkor is érdemi korlátozások nélkül indult az ősz;
  • ugyanúgy jelenléti oktatással indult a tanév, mint most;
  • ősz lévén hasonlóak voltak a szezonális tényezők is;
  • ráadásul, mint látni fogjuk, az igazolt fertőzöttek száma nagyon hasonlóan alakult, így jól látszik a különbség a többi mutatóban;
  • és persze legalább ennyire tanulságos a legfontosabb különbség a két ősz között: tavaly még nem volt vakcina, mostanra viszont közel hatmillió magyar be van oltva legalább egy adaggal. A valamilyen szintű természetes védelmet jelentő korábbi fertőzöttség szintje is jóval magasabb, mint amilyen a kifejezetten enyhe első hullám után volt (bár ez utóbbiról nincsenek adataink, és átfedésben is van az oltottak számával).

Nézzük, hogyan viszonyul a mostani járványhelyzet az egy évvel ezelőttihez, és mit lehetne tenni, hogy ne romoljanak tovább a számok.

Itt van az ősz, itt van újra

Lássuk először a napi új fertőzöttek hétnapos mozgóátlagát. Az adott nap és a megelőző hat nap adataiból számolt hétnapos átlag jobban kirajzolja a trendeket, mint az olykor nagy kilengéseket mutató napi számok, ezért ezt vettük alapul. Az igazolt fertőzöttek számát erősen torzíthatja tesztek számának ingadozása, de az összehasonlítást ez kevéssé befolyásolja, mert az elvégzett tesztek száma, illetve a pozitívak aránya is nagyságrendileg hasonló most, mint egy évvel ezelőtt volt.

Ami rögtön szembetűnő, hogy egy viszonylag lassú, ősz eleji emelkedés után felgyorsultak az események, és az elmúlt egy hétben megduplázódott az igazolt fertőzések száma. Az új fertőzöttek száma és a növekedés üteme is egészen hasonló jelenleg, mint egy évvel ezelőtt (bár a tavaly őszi csúcstól az ezzel kapcsolatos félreértések ellenére még messze van):

A grafikonon jelöltük azt is, hogy a második hullám melyik pontján léptek életbe tavaly korlátozó intézkedések, hogy legyen mihez viszonyítani a helyzet komolyságát. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy idén is mindenképpen hasonló lépésekre lenne szükség, ha elérjük a tavalyi fertőzöttségi szintet, hiszen ma már a népesség jelentős hányada oltott.

Az oltások hatékonysága épp abból látszik, hogy miközben az igazolt fertőzöttek száma a tavalyi szinten mozog, a kórházi ellátásra szoruló covidosok száma jelentősen elmarad a tavaly őszitől. Szeptemberben még egészen hasonló a két görbe, de míg tavaly a fertőzésszám növekedése után a kórházban ápoltak száma is megugrott, idén egyelőre kevesebb a kórházi beteg. Azaz a külföldi trendekhez hasonlóan a fertőzöttek állapota kisebb arányban fordul rosszabbra:

A fenti grafikonon ugyanakkor az is látszik, hogy a lélegeztetőgépre került betegek számában nincs ilyen különbség tavalyhoz képest. Vagyis kevesebben kerülnek kórházba, akik viszont igen, azoknak nagyobb arányban válik súlyossá az állapotuk:

Ez két dologra enged következtetni. Egyrészt az oltások hatékonyan védhetnek a komolyabb megbetegedéstől, hiszen ugyanannyi fertőzött mellett kevesebben kerülnek kórházba. Másrészt a kórházba kerülő – a publikus külföldi adatok alapján feltételezhető, hogy nagyrészt oltatlan – betegeknél a delta variáns súlyosabb megbetegedést okozhat. Egyéni esetekben természetesen oltottan is előfordulhat súlyos megbetegedés vagy akár halál, de statisztikailag jóval kisebb eséllyel.

A halálozásban is hasonló tendencia látszik: azonos szintről indulva és azonos fertőzöttség mellett idén ősszel kevesebb a haláleset, mint tavaly, és az olló valamelyest nyílik is, azaz növekszik a különbség a két görbe között:

Talán feltűnt, hogy az oltások hatékonyságára vonatkozó következtetésekben sok volt a feltételes mód. Ezekből az adatokból ugyanis csak közvetetten lehet ilyesmire következtetni. Pontosabb képet akkor kaphatnánk, ha látnánk, hogy a fertőzöttek, a kórházba, intenzív osztályra, lélegeztetőgépre kerültek, illetve a halálos áldozatok közül hányan, mikor, milyen oltóanyaggal voltak beoltva. Ezeket az adatokat azonban a kormány, illetve a vonatkozó állami intézmények érthetetlen okokból nem teszik közzé maguktól – szemben számos más országgal, ahol minderről rendszeresen hoznak nyilvánosságra friss adatokat –, és egyelőre mind a szakértők, mind a politikusok, mint a sajtó, köztük a Telex is hiába kéri az adatokat kiadását. Újabban ezeknek már a létezését is megkérdőjelezik, noha korábban már egyszer közzétették azokat.

Egy gondolat bánt engemet

Orbán Viktor miniszterelnök tavaly szeptemberben azt mondta, hogy nem a fertőzöttek, hanem a halálesetek számát figyelik, az alapján döntenek a korlátozásokról. A hullám november elejére érte el azt a szintet, amikor a kormány úgy érezte, hogy már lépnie kell – akkor napi 80-90 halálesetnél jártunk, azaz kétszer-háromszor magasabban, mint most. Előbb november 3-án, majd 9-én jelentettek be szigorú korlátozásokat: éjszakai kijárási tilalmat, a szórakozóhelyek bezárását, kötelező maszkhasználatot a beltéri szabadidős programokon, gyülekezési és rendezvénytilalmat, magánrendezvények létszámkorlátját, étterem- és szállodabezárást, az üzletek rövidített nyitva tartását és távoktatást a középiskolákban és a felsőoktatásban.

Az akkori kritikák szerint a korlátozó intézkedéseket már jóval előbb meg kellett volna hozni. Ilyen szigorú korlátozásokat azonban most nemcsak a kormány, de a szakértők sem látnak szükségesnek. Amiben viszont mára gyakorlatilag teljes egyetértés van a szakemberek között, az az, hogy az olyan, kevésbé radikális óvintézkedéseket, mint a beltéri maszkhasználat vagy a tesztelési kapacitás növelése, nagyon is időszerű lenne bevezetni.

A kormány azonban ragaszkodik ahhoz, hogy csak az oltások számítanak a járvány feltartóztatásában, és elzárkóznak a kötelező maszkhasználat visszavezetése elől. Arról, hogy ez az érvelés miért sántít, ebben a cikkben írtunk részletesen, de a lényeg, hogy az átoltottság stagnál, ezért a lakosság nagyjából 40 százaléka, köztük fokozottan veszélyeztetettek százezrei vannak továbbra is kitéve a megbetegedésnek. Az oltatlanok mellett sok olyan oltott is van ma Magyarországon, akik képesek lehetnek megfertőződni és továbbfertőzni az oltatlanokat. Ezért a maszkhasználat oltottan is indokolt lehet, amíg nem nő jelentősen a népesség átoltottsága – ez utóbbihoz járulhatna egyébként hozzá, ha nyilvánosak lennének az oltások hatékonyságát demonstráló adatok arról, hogy a kórházba kerültek, illetve a halálos áldozatok közül hányan voltak beoltva, és hányan nem.

Az egyébként kétségtelen, hogy az átoltottság mértéke kulcskérdés. Az igen kedvező portugáliai és a katasztrofális romániai helyzetből is az látszik, hogy az átoltottság – és ezzel közvetve az oltakozási hajlandóság – fordítottan arányos azzal, hogy mennyire súlyos a negyedik hullám lefolyása. Magyarul ahol szinte mindenki be van oltva, ráadásul fegyelmezetten hordják a maszkot is, ott enyhe a járvány, ahol viszont sereghajtó az átoltottság, ott már most megteltek a kórházak.

Szintén világosan látszik, hogy a sok országban stagnáló átoltottság, ha eddig nem nőtt érdemben, igazán már csak akkor lódul meg újra, ha az oltottak érezhető előnyöket kapnak az oltatlanokkal szemben. Ez történt például a napokban Romániában és Brüsszelben is. Az oltatlanok szelektív korlátozásának – praktikusan a védettségi igazolványhoz kötendő előnyöknek – az óvatos belengetését nyomokban már kormányzati nyilatkozatokban is fel lehetett fedezni, és a járványkezelés egyik gyakran nyilatkozó megmondóembere, a Dél-pesti Centrumkórház infektológiai osztályát vezető főorvos is, Szlávik János is beszélt erről a napokban a Kossuth Rádióban.

Miközben a kormány nem látja szükségét az oltás mellett további intézkedéseknek, ezeket már nemcsak szakértők és az ellenzék sürgeti, hanem helyi szinten el is kezdték bevezetni őket: Kazincbarcika kötelező maszkhasználatot vezetett be az önkormányzati fenntartású zárt tereken, és a városi tesztelőpontot is újranyitották. A fővárosi idősotthonokban kijárási tilalom lép életbe. Az ország kórházaiban sorra vezetnek be látogatási tilalmat. Kötelező beltéren a maszk az ELTE-n, a Pécsi Tudományegyetemen, a Semmelweis Egyetemen és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen is. A járványhelyzet fokozódásával más uniós országok is fontolgatják az új intézkedéseket, és az olyan, már most is súlyos helyzetben lévő országokban, mint Lettország vagy Románia, már be is vezettek bizonyos korlátozásokat.

De látod amottan a téli világot?

Október elején a magyar sajtóban is megjelent a Seattle-i Washingtoni Egyetem egészségügyi modellező intézetének (IHME) magyarországi előrejelzése. Az IHME modellje a maszkhasználat bevezetése nélkül december közepére a kedvezőbb forgatókönyv szerint is napi 158 halálesetet vetített előre. Ami nagyon magas szám, és érhető módon aggodalmat is keltett sokakban.

Erről a modellről azonban érdemes megjegyezni, hogy az előrejelzései nem tekinthetők szentírásnak. Ugyanez a modell például most, néhány héttel később, különösebb szigorítások nélkül is már csak 125-ös napi halálozási csúccsal számol – persze ez még mindig magas, de azért jelentős változás. Szintén az IHME tett közzé márciusban egy vészjósló előrejelzést, amely szerint a harmadik hullám áprilisi csúcsán 500 fölötti napi halálesetre kellett volna számítani, míg a valóságban 300 fölé és csak két napon ment ez a mutató.

Az azonban kétségtelen, hogy a helyzet fokozódik, a szennyvízmintákban is erős növekedésnek indult a vírus örökítőanyagának koncentrációja, ami a fertőzések számának intenzív növekedését vetíti előre. Az Our World in Data összesítése szerint a 27 uniós országból a napi új fertőzések lakosságarányos hétnapos átlagában Magyarország jelenleg a 17., a napi halálozások tekintetében viszont már a 9. helyen állunk (értelemszerűen minél hátrébb vagyunk ezeken a listákon, annál jobb):

A napi új halálesetek hétnapos, lakosságarányos mozgóátlaga az Európai Unió országaiban, az október 26-i állás szerint. Magyarország a 9. a listán – Forrás: Our World in Data
A napi új halálesetek hétnapos, lakosságarányos mozgóátlaga az Európai Unió országaiban, az október 26-i állás szerint. Magyarország a 9. a listán – Forrás: Our World in Data

Halálozásban még így is jelentősen elmaradunk a román, bolgár, lett vagy litván számoktól, de szeptember elején még a 25. helyen voltunk, és azóta kúszunk egyre feljebb, azaz más országokhoz képest egyre nő a magyarországi halálozások száma.