Magyarországot telibe kapta a második hullám, és még csak most jön a java

• Magyarországon már javában tart a koronavírus-járvány második hulláma. A tavaszi első hullám sikeres kezelése után most arányaiban Európa legfertőzöttebb országai között vagyunk, sorban dőlnek a napi fertőzöttségi rekordok, és a halálesetek száma is újra rekord szintre emelkedett.
• Cikkünkben összefoglaljuk a magyarországi járványhelyzet legfontosabb tudnivalóit, és megnézzük, mire lehet számítani a következő hónapokban. Ha lehet hinni az előrejelzéseknek, akkor nem sok jóra.
• Van-e hasonlóság a félreértett svéd modellel? Volt értelme lezárni a határt? Na és kinyitni az iskolákat? Már többet tesztelünk, de még mindig nem eleget, nem elég hatékonyan, és egyre kevésbé győzzük kapacitással.
• Lélegeztetőgépből rengeteget vettünk, és kórházi ágy is van bőven. De ez tényleg azt jelenti, hogy az egészségügy mindenre készen áll?
• Újra lehet fertőződni a vírussal, de az immunitásról szóló hírek így is biztatók. A vakcina is gőzerővel készül, csak legyen kinek beadni a sok járványtagadó között.

Ahogy az borítékolható volt, a tavaszi első felvonás után ősszel Magyarországra is megérkezett a koronavírus-járvány második hulláma. A vírus az egész világon terjed, eddig már több mint 34 millióan fertőződtek meg, a halálos áldozatok száma pedig átlépte az egymilliót. A nyár végével több helyen is újra felgyorsult a terjedés üteme, és szeptember 18-án rekordot döntött a napi új esetek száma: egyetlen nap alatt több mint 322 ezer fertőzöttet regisztráltak a világon. Mégis kevés országban ugrott meg olyan drámai arányban a fertőzöttek száma augusztus végétől, mint Magyarországon. Szeptember végén az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) is vörös zónába sorolta az országot.

„El kell keserítsek mindenkit, Magyarország Franciaország után a második helyre zárkózott fel a lakosságra vetített járványterjedési számokban. Megelőzve ezzel Spanyolországot, és messze megelőzve Olaszországot. Magyarországon Európához képest brutálisan tombol a járvány a lakosságra vetített számok alapján. Ez a fekete igazság” – mondta Jakab Ferenc, a Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpont Virológiai Kutatócsoportjának és a kormány által tavasszal felállított Koronavírus-kutató Akciócsoportnak a vezetője egy online közvetített beszélgetésen. „Nem lesz egy jó hangulatú őszünk” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök is.

„Ha így rohanunk a vesztünkbe, akkor az egészségügyi kapacitásunkat ki fogjuk meríteni. Nem látjuk, hogy a járvány csúcsosodna vagy platózna, a számok emelkednek, és napról napra több lesz”

– fogalmazott még radikálisabban Jakab Ferenc már október 1-jén.

Rekordokat dönt a magyarországi járvány

Itthon az első hullámban a legmagasabb napi esetszámot 210 igazolt fertőzöttel értük el (április 10-én), de ez is kiugrónak számított, a következő legmagasabb érték a 120 volt, majd a nyáron rendszeresen tíz alatt maradt ez a szám. A százat augusztus 28-án lépte át újra a napi számláló 132 új fertőzöttel, és a járvány fokozódását jelzi, hogy azóta nem is ment újra száz alá, a cikk megjelenésekor már az ezer fölötti régióban mozog. A tavaszi maximumot augusztus 30-án haladta meg először a napi esetszám, 292 új fertőzöttel. Október 2-án pedig egyetlen nap alatt 1322 új fertőzöttet azonosítottak, ami a járvány kezdete óta abszolút rekord.

Az aktív fertőzöttek száma egyetlen nap kivételével augusztus 6. óta folyamatosan emelkedik, a cikk megjelenésekor, október 3-án 22 081 volt – ez a május 4-i tavaszi maximum több mint tízszerese, akkor 2054 fő volt egyszerre fertőzött Magyarországon. Az aktív betegek közül 704 főt ápolnak kórházban, közülük 43-en vannak lélegeztetőgépen, a kórházi ellátásra szorulók száma bevallottan egyre emelkedik, és pénteken a halálesetek száma is rekord szintre kúszott vissza 17 napi új áldozattal. (Erre később még visszatérünk.) A járvány kezdete óta azonosított összes fertőzött száma 29 717, közülük 812-en meghaltak, 6349-en már meggyógyultak.

Érzékletesen mutatja az első és a második hullám közötti nagyságrendi különbséget az Átlátszó grafikonja, amelyen a tavaszi és az őszi időszak napi esetszámait vetítették egymásra (a szeptember 30-i állás alapján):

De mi az oka annak, hogy ennyire berobbant most a járvány?

„Nem történt semmi meglepő, magyarázatot az igényelt volna, ha nem ez történik. A mostani helyzet teljesen megfelel a várakozásoknak: tavasz óta nem alakult ki érdemi védettség, de feloldottuk a korlátozásokat, amiket meg nem, azoknál is lényegesen visszaesett a betartási hajlandóság. Minden bizonnyal tavasszal is ez lett volna a lefutás, ha nincsenek azok az intézkedések, amiket akkor időben meghoztak, és amiket az emberek nagy arányban be is tartottak”

– mondta a Telexnek Ferenci Tamás klinikai biostatisztikus, orvosbiológiai mérnök, az Óbudai Egyetem Élettani Szabályozások Kutatóközpontjának docense, a járvány során a kormány munkáját segítő Járványmatematikai Modellező és Epidemiológiai Munkacsoport tagja.

Miben más a második hullám?

Alapvető különbségek vannak a tavaszi járványhullám lefolyása és a mostani helyzet között. Ez már nem mérsékelt tempóban, gócpontosan, leginkább kórházakban és szociális intézményekben terjedő, elsősorban időseket fertőző járvány; a vírus ezúttal szélesebb hazai közösségekben és egyelőre inkább a fiatalok között terjed, méghozzá jelentősen gyorsabban.

A vírus terjedési ütemének legfontosabb mércéje a reprodukciós szám. Ez azt mutatja meg, hogy egy fertőzött átlagosan hány további embert fertőz meg. A cél ennek a számnak az 1 alatt tartása, mert akkor kevesebb az új fertőzött, mint az addigi, azaz a járvány visszaszorulóban van. Oroszi Beatrix, a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) járványügyi szakértője, a kormányt segítő munkacsoport epidemiológiai csapatának vezetője egy konferencián arról beszélt, hogy augusztus végén volt olyan időszak, amikor a reprodukciós számot már 2-2,5 közöttire becsülték, azaz a vírus a tavaszinál jóval nagyobb sebességgel terjedt – ez ráadásul még az esetszámok látványosabb megugrása előtt volt. (Azóta azért mérséklődött a reprodukciós szám, és inkább 1,3 körülre kezdett beállni.)

Galgóczi Ágnes, az NNK járványügyi főosztályvezetője szeptember elején azt mondta, míg tavasszal 67 év volt a hazai fertőzöttek átlagéletkora, az őszi hullámban már csak 26. Több oka is lehet annak, hogy a fiatalok kerültek most a járvány középpontjába: mivel többet tesztelünk, mint tavasszal, nagyobb arányban derítjük fel a tünetmentes fertőzötteket, akik között jellemzően több a fiatal, mint a tünetesek között. Az idősek pedig, mivel ők a veszélyeztetett korosztály, elővigyázatosabbak lehetnek. De a legvalószínűbb a fordítottja, azaz hogy a fiatalok lettek kevésbé elővigyázatosak.

Mivel azt már mindenki kívülről fújja, hogy ez a vírus elsősorban az idősekre és a krónikus betegekre veszélyes, első hallásra megnyugtató lehet, hogy ezúttal nem közöttük, hanem inkább a fiatalok között terjed, hiszen ők jó eséllyel olcsón megússzák, ha egyáltalán észreveszik, hogy megfertőződtek. (Bár érdemes megjegyezni, hogy sokkal ritkábban ugyan, de a fiatalabbak körében is kialakulhat súlyos lefolyású betegség, Magyarországon is vannak fiatal fertőzöttek lélegeztetőgépen.)

Csakhogy a fiatalok valójában a járvány motorjaiként funkcionálnak. Jellemzően több emberrel érintkeznek, több helyen járnak, így potenciálisan szélesebb körben terjesztik a fertőzést, és nehezebb felderíteni a kontaktjaikat (ezzel a jelek szerint meg is gyűlik a hatóságok baja). Ez különösen kockázatos egy olyan vírus esetében, amelyről mára bebizonyosodott, hogy az összes fertőzött 20-31 százalékát kitevő tünetmentes fertőzöttek is hatékonyan képesek továbbadni.

A fiatalok így jó eséllyel az időseknek is átadják a fertőzést előbb-utóbb. A veszélyeztetetteket elvileg lehet fokozottabban védeni – és kell is, a magyar intézkedések egy része is ezt a célt szolgálja –, de az eddigi tapasztalatok alapján életszerűtlen, hogy a kockázati csoportok küszöbénél huzamosabban meg lehessen állítani a vírust. Éppen ez volt az például, ami Svédországban is látványos kudarcot vallott.

Az a bizonyos svéd modell

Itt érdemes egy kitérőt tenni, mert Svédország megítélése az egész járvány egyik legnagyobb figyelmet kapó kérdése, és a történet az ősz beköszöntével új lendületet kapott.

A svéd modellként elhíresült járványkezelési megközelítés úgy vonult be a köztudatba, hogy a svédek a lovak közé dobták a gyeplőt, azaz engedték szabadon terjedni a vírust, annak reményében, hogy a nagy átferdőződés révén gyorsan kialakul a teljes lakosságot védő közösségi vagy – régebbi szóval – nyájimmunitás. Az első hullám végére azonban a világ nagy része elkönyvelte, hogy a svéd modell zsákutca, mert lakosságarányosan nemcsak a fertőzések száma szaladt meg nagyon, de jelentősen többen is haltak meg, mint a környező országokban, és még csak a közösségi immunitáshoz sem kerültek jelentősen közelebb. Aztán augusztus közepén, miközben Európa nagy részén épp meredek emelkedésnek indultak a napi új esetszámok, Svédországban csökkenő tendencia indult el, amire újra felerősödött a svéd modell igazát hirdetők hangja. Az alábbi grafikonon látszik, hogy szeptember végére a svéd esetszámok is újra elindultak felfelé, de a különbség így is látványos:

A látszólagos ellentmondás egy alapvető félreértésből adódik. „Gyakran leegyszerűsítve jelenik meg a svéd modell a közbeszédben, de valójában nem arról van szó, hogy ők nem tettek semmit a járvány ellen. Sőt sok intézkedésük célja egész hasonló volt, mint a legtöbb országban, csak más úton, kényszer helyett inkább meggyőzéssel akarták elérni nagyjából ugyanazt” – mondta Ferenci Tamás. Egyrészt azért Svédországban is életbe léptek kötelező érvényű korlátozások, ott is volt például látogatási tilalom, távoktatás a középiskolákban, tömegrendezvényekre vonatkozó tiltás és hasonlók. (Egyedül a kötelező maszkhasználat hiányzik látványosan a palettáról, annak a bevezetése jelenleg is vitatéma az országban.) Másrészt a járványügyi hatóság további, nem törvényileg előírt javaslatait is viszonylag nagy arányban követte a lakosság.

Csakhogy ezek az intézkedések az első hullámban, amikor a legtöbb ország úgy döntött, hogy a váratlan és ismeretlen vírus ellen biztosra kell menni, még enyhének számítottak. A második hullámban azonban, aminek minden ország felkészültebben és a vírust jobban ismerve indul neki, és igyekszik elkerülni a teljes leállást, ugyanezek a korlátozások már egészen szigorúnak minősülnek. A járványt tehát Svédországban sem a közösségi immunitás tartja most kordában – hiszen az továbbra is messze van –, hanem a részben kötelező, részben önkéntesen végrehajtott közösségi távolságtartás.

Hogy ezúttal meddig sikerül viszonylagosan úrrá lenni a vírus terjedésén az országban, még nem tudni, ahogy azt sem, hogy a halálozások mennyire szabadulnak majd el. Az mindenesetre tény, hogy bő 150 éve nem haltak meg annyian fél év alatt Svédországban, mint idén januártól júniusig. Ennek a fő oka – és amiről biztosan látszik, hogy elrontották a svédek, még a saját véleményük szerint is –, hogy az idősotthonokat nem tudták megvédeni. (A vezető svéd epidemiológus, Anders Tegnell szerint az is közrejátszhatott a magas halálozásban, hogy a megelőző influenzaszezonok enyhébben voltak az országban.) De a végső ítélettel, hogy a svéd modell végül milyen arányban kudarc vagy siker, valójában még sokat kell várni. „Irigylem azok magabiztosságát, akik most megmondják akár azt, hogy jó, akár azt, hogy rossz volt, amit a svédek csináltak. Látszanak bizonyos dolgok, de ezt majd öt év múlva fogjuk egyértelműen tudni. Viszont a döntéseket most kell meghozni” – mondta Ferenci Tamás.

Enyhébb korlátozások, elkésett határzár

De kanyarodjunk is vissza Magyarországhoz, ahol az első hullám korlátozásaihoz képest most jóval visszafogottabb járványügyi intézkedések vannak hatályban, mert a kormány álláspontja szerint az élet nem állhat le újból, a gazdaságnak is tovább kell működnie. Orbán Viktor explicitté is tette, hogy nem kell a tavasziakhoz hasonló mértékű korlátozásokra számítani.

Jelenleg a következő főbb védelmi intézkedések érvényesek:

• Határzár: főszabály szerint szeptember 1-től külföldiek nem léphetnek az országba, a magyarokra pedig a hazatérés után karantén vár, amelyet csak két negatív teszttel hagyhatnak el.
• Az eredetileg a tömegközlekedésre és boltokra érvényes kötelező maszkviselést kiterjesztették a mozikra, színházakra, egészségügyi és szociális intézményekre és ügyfélfogadási irodákra is.
• Látogatási tilalmat vezettek be a kórházakban és az idősotthonokban, a szülők pedig nem mehetnek be az iskolákba.
• Hatósági árat vezettek be a tesztekre, a korábbi 30 ezer forint körüli ár helyett maximum 19 500 forintot lehet elkérni egy PCR-tesztért. (Ha orvos, kórház vagy hatóság rendeli el, továbbra is ingyenes.)
• Kötelező lázmérést kell végezni az iskolákba belépő diákokon és tanárokon október 1-től.
• Mindenki, aki kéri, ingyen kap influenza elleni oltást, hogy a két járvány találkozása ne eszkalálja a helyzetet.
• 23 órakor minden szórakozóhelynek be kell zárnia.
• Az első bejelentésekben valamiért nem emelték ki, de az új szabályok között szerepel az is, hogy a külföldről hazatérőkre váró karantén 14 napról 10-re csökkentik.

Abban szinte minden szakértő egyetért, hogy a fenti lépések jó irányba mutatnak, de az kérdéses, hogy elégségesek-e, illetve a kivitelezésük részletei is vitathatók. A tesztek hatósági ára például akár kontraproduktívnak is bizonyulhat, mert hiába nő meg a kereslet az olcsóbb tesztek iránt, ilyen áron várhatóan kevesebb szolgáltató fogja tudni elvégezni ezeket. Volt olyan labor, amely rögtön a bejelentés után felfüggesztette a mintavételt, de összesen már legalább tíz szolgáltató hagyott fel emiatt a teszteléssel.

A kötelező iskolai lázmérést sem fogadták kitörő lelkesedéssel a szakértők. Jakab Ferenc például azt mondta, sem szakmailag, sem járványügyileg nem indokolt az intézkedés, mert a tünetek fellépése előtt gyakran nem jelentkezik láz, a végig tünetmentes fertőzötteknél meg pláne, de ettől még ők is képesek lehetnek továbbadni a vírust. A mérésre tömött sorokban váró gyerekek ráadásul könnyen megfertőzhetik egymást.

A legnagyobb kérdés azonban a határzár haszna. Bár a nyári hónapokban valóban sok járványügyi szakembertől lehetett hallani, hogy a vírus külföldről behurcolva térhet vissza, a határzár bevezetésekor ezen a fázison már rég túl voltunk. Az NNK-s Oroszi Beatrix a már idézett előadásában azt mondta, az augusztus 1. és 29. között regisztrált 1453 új fertőzésből már csak 161 eset, azaz 11 százalék volt köthető külföldi fertőzéshez. Ez az arány ráadásul folyamatosan csökkent, a határzár bevezetésekor már a 10 százalékot sem érte el:

„A behurcolások aránya július végén-augusztus elején volt érdemi. Azon el lehet vitatkozni, hogy akkor lett volna-e értelme a határzárnak, de amikor meglépték, akkor már gyakorlatilag mindegy volt. A szakértői csoport is jelezte már augusztusban is, hogy a belföldi terjedés a lényeges, ami azóta teljes mértékben be is igazolódott”

– mondta Ferenci Tamás.

Arra a felvetésünkre, hogy legalább a vírus utánpótlásának elvágása legitim célja lehet-e a határok lezárásának, Ferenci azt mondta, ez elfogadható érvelés, „de annak akkor sincs értelme, hogy az intézkedések 90 százalékát az esetek 10 százalékát adó forrásra fókuszáljuk”, utalva arra, hogy a határzár léptékében és a kormány kommunikációjában is egészen a közelmúltig a fő járványvédelmi intézkedésnek számított. „Ráadásul ez az egész megelőzhető lett volna azzal, ha naponta, nyilvánosan közlik a behurcolt esetek százalékos arányát, ami érzésem szerint semmi mást nem igényelt volna, mint annak eldöntését, hogy felnőttnek tekintik a magyar embereket” – tette hozzá Ferenci.

Gulyás Gergely az október 1-jei kormányinfón bejelentette, hogy a határzárat egy hónappal meghosszabbítják.

De nehéz az iskolatáska

Miközben egyes korlátozások haszna megkérdőjelezhető, akadnak olyan lehetséges lépések is, amelyeknek épp az elmaradása váltott ki nagy vitát. A legfőbb ilyen, sokak által hiányolt korlátozás az iskolák újbóli bezárása, mert az iskolakezdéssel jelentősen megnő a kontaktusszám, nemcsak a gyerekek, hanem például a szülők, tanárok között is, ami a vírus terjedésének gyorsulásához vezethet. Az iskolabezárás azonban az ország leállása vagy működőképessége szempontjából is szimbolikus ügynek tekinthető, hiszen a tavaszi kényszertávoktatás a diákok és a tanárok mellett a társadalom egészére is komoly terhet rótt.

Bár ma már tudjuk, hogy a jellemzően tünetmentes gyerekek is képesek továbbfertőzni, így lehet szerepük a vírus terjesztésében, összességében úgy tűnik, az iskolák kinyitása nem jelent vállalhatatlan járványügyi kockázatot. Fontos lenne azonban differenciáltan kezelni a különböző korosztályokat, mert a középiskolások a jelek szerint már inkább a felnőttekhez hasonlítanak járványügyi szempontból (az egyetemisták pedig ugye már maguk is felnőttek), így az összeeresztésük is kockázatosabb. Másrészről az ő otthontartásuk a legkisebb veszteség társadalmi értelemben, hiszen nem vonja ki automatikusan a szülőket a munkából, ráadásul minél nagyobbakról van szó, annál működőképesebb lehet az online oktatás is. A fiatalabb korosztályoknál viszont elmondható, hogy a felnőtt pedagógusok inkább egymásra jelentenek veszélyt, mint a gyerekekre vagy ők rájuk, így az iskolai védekezésben is erre érdemes összpontosítani.

Az iskolanyitás hatása azonban attól is függ, milyen járványhelyzetben lépjük meg: ha visszafogottabb terjedés mellett nyitnak az iskolák, és ettől emelkedik a reprodukciós szám, az jó eséllyel még mindig kezelhető szint, de ha már alapból magas a reprodukciós szám, azaz gyors terjedés idején indul a hagyományos oktatás, az nagy járványhoz vezethet – mondta a Portfoliónak adott interjújában Röst Gergely járványügyi matematikus, a kormányzati döntéseket segítő munkacsoport matematikai modellező csoportjának vezetője.

Bár az intézmények szeptember 1-jén kinyitottak, ahol felüti a fejét a vírus, ott menet közben is változhat a helyzet. Orbán Viktor szeptember 12-én azt mondta, addig 3 iskolát és 16 óvodát kellett bezárni a járvány miatt, de azóta is érkeznek a hírek iskolai fertőzésekről. Egy pécsi iskolában például egy tanár megfertőződése után hét osztályt küldtek haza, és további öt tanár került járványügyi megfigyelés alá. Szombathelyen is hét osztály került karanténba. Egy miskolci iskolában négy tanár bizonyult fertőzöttnek, de az intézmény hiába adta le a kontaktjaikat az illetékes állami szervnek, napok alatt sem történt semmi. Egy budapesti iskolában közösségi finanszírozásban kezdtek saját tesztprogramba, és rögtön találtak is 30 fertőzöttet. Egy másik budai iskolában több mint három napot kellett várniuk a koronavírusos tüneteket produkáló tanároknak, hogy elvégezzék rajtuk a tesztet – és lehetne még sorolni. A cikk megjelenésekor épp 6 iskolában és 33 óvodában volt érvényben rendkívüli szünet a fertőzés megjelenése miatt, digitális tanrendre pedig 5 teljes iskolában és további 121 osztályban álltak át.

A pedagógusok elsősorban a fejetlenségre panaszkodnak. Az érintett iskolákra nincs egységes protokoll, a tesztelési gyakorlat is kaotikus, és a karanténkötelezettség megállapítása is következetlen, mindez pedig a szakszervezetek szerint kiszámíthatatlan és kockázatos helyzetet eredményez.

Amíg nincs sok halott, nem szigorítunk

Orbán Viktor a járvány alatt általában néhány perces Facebook-videókban jelentkezik be fontosabb kormányülések után, szeptember 12-én este azonban hosszabb interjút adott az M1-nek. Itt egyben is elmondta a kormány járványügyi megközelítésének sarokpontjait, érdemes ezeket egyben is felidézni:

• Annyival kedvezőbb most a helyzet, mint az első alkalommal, hogy már nem ismeretlen az ellenség, és az egészségügyi ellátórendszert sem éri felkészületlenül, mert tavasszal sikerült időt nyernünk.
• Ezért most a cél, hogy elkerüljük a komolyabb lezárásokat, mert az ország nem állhat le újból.
• Ehhez az kell, hogy azokat az enyhébb korlátozásokat, amelyeket viszont meghoztak, tényleg tartsák is be az emberek; ezúttal ezt szankciókkal és hatósági erővel komolyabban be is fogják tartatni.
• Mivel most máshogy védekezünk, mint az első hullám alatt, ezért most a halálesetek számát érdemes figyelni, nem a fertőzöttekét.

Mivel a szakértői konszenzus szerint épp a fegyelmezett maszkviselés és távolságtartás lehet a leghatékonyabb fegyver a járvány ellen, mégis sokunk személyes tapasztalata és az Ipsos reprezentatív felmérése alapján is épp az egyéni fegyelem látszik lankadni mostanra, a korlátozások hatékonyságának növelése valóban hozhat számottevő eredményt. Az más kérdés, hogy ezt bírságolással vagy például hatékonyabb tájékoztató kampányokkal érdemes-e elérni.

Mindenesetre már született is néhány szankcionáló intézkedés, a fővárosi tömegközlekedési eszközökön maszk nélkül utazók például 8 ezer forintos büntetésre számíthatnak; a helyközi buszokon és vonatokon pedig nem szállhat fel, illetve le kell szállnia annak, aki nem hord maszkot, ha pedig ezt megtagadja, 10-50 ezer forintos bírságot fizethet.

Vigyázó szemetek Floridára vessétek

Orbán kijelentése, hogy a halottak számát kell figyelni, elsőre logikusnak tűnhet, hiszen amíg csak a fiatalok fertőződnek, és nem halnak meg sokan, addig nincs olyan nagy gond. A nemzetközi trendek azonban arra utalnak, hogy ez a kedvező állapot jó eséllyel csak átmeneti. „Ha a szimpla adatokat nézzük, már lehet látni, hogy a halálesetek a következő hetekben nagyon meg fognak emelkedni” – mondta szeptember közepén Jakab Ferenc.

A szakértők szerint a floridai példát érdemes figyelni, mert eddig mifelénk is hasonló forgatókönyv szerint zajlik a második hullám. Florida júliusban úgy vált az egyik legfertőzöttebb amerikai állammá, hogy eleinte a fiatalok kapták el a vírust, de a fertőzés kis fáziskéséssel az egyre idősebb korosztályokra is átterjedt. (És szeptember közepén ugyanott kísértetiesen hasonló folyamat indult be újból.) Eleinte Floridában is kevésbé aggódtak az esetszámok emelkedése miatt, mert a kórházi kezelésre szorulók és halálos áldozatok száma nem nőtt. Aztán néhány héttel eltolva ezek is megindultak felfelé.

Eszerint a fiatalok megfertőződése jó eséllyel itthon is csak a kezdet, a következő szakaszban a fertőzési láncolatok már az idősebb korosztályokat is nagyobb számban érik el. Várhatóan 4-5 hét csúszással nálunk is nőni fog a kórházi kezelésre szoruló betegek, majd további 2-4 héttel később a halálesetek száma is. Ha tehát a floridai példát nézzük, felmerül a kérdés, hogy nem épp most lenne-e itt az ideje a határozottabb cselekvésnek, mert ha Orbán szavait követve csak akkor szigorítunk, amikor a halálesetek száma is megindul felfelé, már késő lehet.

Ferenci Tamás szerint a miniszterelnöknek abban igaza van, hogy a halálesetek száma alapvetően jól mutatja, hogy mennyire sikerül kordában tartani a járványt, de az egyáltalán nem biztos, hogy a válaszlépések meghatározásához is ez a megfelelő indikátor:

„A járványkezelésnek van egy tehetetlensége, bármit lépünk, az a lappangási idő és az észlelési késleltetés miatt csak két hét múlva fog érvényre jutni. Ezért nem lehet megvárni, amíg elromlik a helyzet, és ha már rossz, akkor belenyúlni. Nyugaton épp ez okozta tavasszal a problémát, és pont az volt akkor a hatalmas versenyelőnyünk, hogy mi nem követtük el ezt a hibát.”

Jakab Ferenc is azt mondta egy online előadásában, hogy míg tavasszal a kormány időben hozott jó döntéseket, „ezt sajnos most nem látjuk”.

Szeptember közepén már láthatóvá is vált, hogy a fertőzöttek korfája valóban terebélyesedésnek indult itthon, hasonlóan Floridához, vagy éppen Spanyolországhoz és Franciaországhoz. Ez látszik a kormányzati munkát segítő járványmatematikai csoport hőtérképén is, amelyen a világosabb színek jelzik a nagyobb számú fertőzést az adott korcsoportban. Az idő előrehaladtával egyre több korosztály világosodik ki az ábrán:

Bár a halálos áldozatok száma a cikk megjelenéséig nem indult radikális növekedésnek, szeptember 16-án már 8, míg 17-én 9 új halálesetet jelentett az operatív törzs, és azóta egy kivétellel nem is ment újra 6 alá a napi halálesetek száma. Október 2-ára pedig újra elértük az eddigi csúcsot: egy nap alatt 17 beteg halt meg. A tavaszt is beleértve csak egyetlen másik napon – április 19-én – volt ilyen sok új áldozata a járványnak Magyarországon. A járványmatematikai kutatócsoport számításai október elejére teszik a halálozások megugrását, ami egybevág a hónap első napjaiban elindulni látszó tendenciával: az október 2-i csúcs előtti napra virradóra is 16-an haltak meg, egy nappal utána pedig 14-en.

Még csak most jön a java

Arról, hogy mi várható a következő hónapokban, egy magyar kutatók által jegyzett tanulmány adhat némi képet, amely a világ egyik vezető virológiai folyóiratában, a Virusesban jelent meg június végén. Ebben a kutatók – köztük a cikkünkben is megszólaló Ferenci Tamás, illetve a szintén idézett Oroszi Beatrix és Röst Gergely – az első hullám elemzése mellett modellezték a második hullám lehetséges forgatókönyveit is.

A kutatók három forgatókönyvet vázoltak fel. A mostani helyzet – azaz hogy a reprodukciós szám egy kezdeti, 2 fölötti kiugrás után 1,3 körül kezd alakulni – a modelljük középső szcenáriójához áll a legközelebb, amely 1,32-es reprodukciós számmal számol. Ennek a megvalósulása 3,5 millió fertőzöttel és 12 ezer halálesettel járna a járvány végére. (Ebben a fertőzöttszámban nemcsak a regisztrált fertőzöttek, hanem a nem azonosított tünetmentesek is benne vannak. Ez nagyságrendi különbség, a mostani 1000 regisztrált napi eset is valójában napi 10-20 ezer fertőzöttet jelent.) A második hullám csúcsát a beindulása utáni negyedik hónapban érnénk el, ekkor 7400 beteget kellene kórházban ápolni, akik közül 2500 igényelne intenzív ellátást.

Ebben a forgatókönyvben nem szerepel az idősek célzott védelme, azt a kutatók egy külön alforgatókönyvben vizsgálták. Annak eredménye szerint az ilyen irányú intézkedésekkel a súlyos esetek száma még egy hasonló méretű járványnál is mérsékelhető: az idősek háztartáson kívüli kontaktusainak felére csökkentése negyedével csökkentené a halálozások számát és a kórházi kapacitásigényt is.

Mindez azonban csak akkor igaz, ha menet közben sem változtatnánk a járványkezelésen. Ha azonban csak annyit sikerül elérni, hogy az 1,3-as reprodukciós számot leszorítjuk 1,1-re, akkor ez a látszólag kis különbség már egy nagyságrenddel kisebb járványt eredményezne – erről szól a kutatók legoptimistább forgatókönyve, amely 4500 halálesettel, illetve a csúcson 1000 kórházi ággyal és 350 intenzív osztályos férőhellyel számol.

Ferenci Tamás szerint semmi nem történt a modelljük felállítása óta, ami érdemben felülírta volna a korábbi számításokat, továbbra is nagyjából ilyesmi számokra lehet számítani ilyen reprodukciós számok mellett. Azért azt megjegyzi, hogy a mostani reprodukciós szám becslésében van torzítás is. „Lényegesen megnőtt az elvégzett tesztek száma, ezért lehet némi remény arra, hogy a több eset megtalálása részben emiatt van. Ugyanakkor nőtt a pozitivitási arány is, azaz hogy a teszteltek mekkora hányada bizonyul fertőzöttnek. A tesztek számának növekedése tehát nem arányos a fertőzöttekével, nem arról van szó, hogy kétszer annyit tesztelünk, és kétszer annyi beteg van, így pusztán ez nem magyarázza a reprodukciós szám ilyen mértékű növekedését. Ráadásul a tüneteseken belüli pozitivitás is növekszik, őket pedig végképp nem a több tesztelés miatt találják meg. Amire a gyakorlatban figyelni kell: ha a tesztelési kapacitás határát elérjük, azaz a tesztek száma nem nő, de a pozitívak aránya igen, akkor a jelentett esetszám – és így persze a belőle számolt reprodukciós szám is – egyre kevésbé jellemzi a valós helyzetet.”

Ferenci szerint korai még megítélni, hogy a több száz napra előre tekintő modell mennyire igazolódik be. Az lesz a fő kérdés, hogy a fertőzés tényleg átterjed-e a mostani fiatalabb korcsoportokról az idősebbekre, mint ahogy az várható. Ha igen, akkor a modell is megállja a helyét, mert az számolt az idősek és fiatalok közti kontaktusokkal is. (Mivel a modellek futtatásához minél pontosabb adatok szükségesek, a kutatók mindenkit arra kérnek, hogy a MASZK kérdőív kitöltésével segítse a munkájukat.)

A miniszterelnök mindenesetre azt mondta, a kormányt segítő szakértők december-januárra teszik a második hullám tetőzését, tehát várhatóan eddig kell intenzív védekezésre készülni.

Tesztelni, de ne csak többet, jobban is

Orbán Viktor az M1-es interjújában eleinte többször is azt sugallta, hogy azért nem vezet be a kormány szigorúbb korlátozásokat, mert az emberek az erről szóló nemzeti konzultáció során jelezték, hogy ezt nem akarják. Bár ez az ő szempontjából érthető populista kommunikációs fogás, később ő maga is utalt arra, hogy míg tavasszal indokoltnak látták az extrém intézkedések, mert sok volt az ismeretlen tényező, most egyelőre nincs szükség ezekre. Ezzel kimondatlanul is elismeri, hogy valójában nem állampolgári vélemények alapján hoznak járványügyi döntéseket – szerencsére, mert az igen abszurd és káros volna, még ha a politikai haszna nyilvánvaló is lenne.

Valójában sok szakértő sem radikálisabb korlátozásokat sürget – ezt Ferenci is külön hangsúlyozta lapunknak –, hanem a rendelkezésre álló eszközök hatékonyabb használatát. Oroszi Beatrix például az augusztus végi előadásában azt mondta, hogy a mindennapokat kevésbé gúzsba kötő védekezéshez még sokkal kiterjedtebb tesztelésre lenne szükség. Ő konkrétan ingyenessé tenné a teszteket, hogy a lakosság minél könnyebben hozzájuk juthasson.

A tesztelés Magyarországon különösen terhelt kérdés, mert erősen átpolitizálódott, ezért hiába javasolta a szakértők nagy része már az első hullám alatt is a felpörgetését, a kormány sokáig ragaszkodott ahhoz, hogy ez szükségtelen. Végül április végén mégis kimondatlan stratégiaváltás következett be, és hirtelen elkezdtünk sokkal többet tesztelni, majd a négy hazai orvosi egyetem májusban elindította a H-UNCOVER nevű reprezentatív országos tesztprogramot is. Ezzel együtt a tesztelés kérdése még mindig nem szabadult meg teljesen a politikától. Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára például még szeptember elején is azt írta, hogy nincs szükség több tesztre, mert „nem az elvégzett tesztek védenek meg bennünket”. Ilyesmit persze senki nem is állított; a tesztelés azért fontos, mert ezzel lehet minél több fertőzöttet, illetve a velük kapcsolatba került, potenciálisan szintén fertőzött kontaktszemélyeket minél gyorsabban megtalálni majd elkülöníteni, megszakítva ezzel a fertőzési láncolatot és lassítva a vírus terjedését.

Ferenci Tamás szerint a hazai teszteléssel még mindig sok a gond, kezdve a transzparencia hiányával, ami már tavasszal is probléma volt, de azóta sem történt ebben előrelépés: „Itt volt két hónap, amit arra is föl lehetett volna használni, hogy kiépítsünk plusz kapacitást, de minimum arra, hogy legalább összeszedjük, ami már létezik, és még ez sem valósult meg. Mennyi mintavételt tudunk végezni? Mennyit házhoz kiszállva? Mennyi tesztet tudnak a laborok lefuttatni? Mennyihez van reagens, ember, hogyan befolyásolja egy hatósági ár a piaci szolgáltatókat? Ezeket nagyon pontosan meg kellett volna határozni, és – megint csak felnőttként kezelve a magyar embereket – nyilvánosan közzétenni.”

Az elvégzett tesztek száma szeptember közepéig jelentősen növekedett Magyarországon, amit minden szakértő üdvözölt, ugyanakkor a mennyiség mellett a hatékonyság is fontos szempont, ezen a téren pedig komoly problémák vannak. Kulcsfontosságú lenne a tesztelésben a gyorsaság, de beszámolók sokasága szerint a rendszer egyszerűen nem bírja az iramot, ezért egyre inkább torlódnak a vizsgálatok. A mintavételt végző mentők kiérkezésére akár két napot, a teszteredményre további egy hetet is várhat, akinél a fertőzés gyanúja merült fel. Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója az Inforádiónak azt mondta, az első hullám idején napi átlag 500-1000 mintát kell levenniük és a laborokba szállítaniuk, most viszont már 3500-4000-et, és mivel lassan nem nagyon tudják már hova bővíteni a kapacitásaikat, a mintavételi idő hamarosan akár három napra is kitolódhat. A helyzet a magánszolgáltatóknál sem jobb.

„Ez nagyon nagy probléma, mert a tünetek megjelenése után 8-10 nappal valakit karanténba rakni kis költői túlzással szinte már fölösleges is, hiszen a fertőzőképességének a legrosszabb részén addigra már túl van”

– mondta Ferenci.

A kapacitáshiány ellensúlyozására a kormány 17 ambuláns mintavételi pont megnyitásáról döntött, ezekre mentő nélkül is el lehet menni, de csak háziorvos által foglalt időpontra, csak kontaktkutatási céllal és csak tünetmentesen.

Csató Gábor nyilatkozatából egyébként az is látszik, hogy maga a kormány mennyiségileg sem javított akkorát a tesztelési gyakorlaton, mint első ránézésre gondolnánk: a hivatalos statisztika szerint a napi új mintavételek száma szeptember közepére elérte a 8-12 ezres tartományt, de a mentőszolgálat ennek csak felét-harmadát végzi el. Ehhez jön még a kórházak és orvosegyetemek vizsgálatainak száma, a maradék 30-40 százalék viszont magánlaborok által elvégzett teszt.

Ráadásul hiába nőtt a saját korábbi gyakorlatunkhoz képest a tesztelések száma, más országokban ez a növekedés még jelentősebb, így lakosságarányosan nálunk végzik el a második legkevesebb tesztet az uniós országok közül – csak Horvátország áll ebben mögöttünk. Mindeközben a pozitív tesztek aránya már így is hetek óta az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által ajánlott 5 százalék felett van nálunk, sőt szeptember 29-én elértük a 12 százalékos határt, ami a WHO szerint az elégtelen tesztelés indikátora – így hiába beszélt arról néhány napja Müller Cecília országos tisztifőorvos, hogy lassul a járvány, valójában nem az új fertőzöttek száma, hanem a tesztelés kezdett el újra visszaszorulni. Az alábbi grafikonon az ezer főre vetített tesztek száma (Horvátország esetén a teszteltek száma) látható:

Fontos lenne a járványhelyzetről alkotott pontosabb képhez a H-UNCOVER tesztprogram megismétlése is. Ezt tavasszal még szeptemberre ígérték az egyetemek, de azóta sincs róla hír, azon kívül, hogy szeptember elején kiderült, hogy még nem jött össze rá a pénz.

A teszteléshez hasonlóan esetleges a kontaktkutatás hatékonysága is. Ebben a hagyományos módszerek mellett a VírusRadar nevű állami kontaktkutató alkalmazás is segíthetne, amelyről Palkovics László innovációs és technológiai miniszter is azt mondta, hogy most még fontosabb lenne, hogy minél többen használják, mint tavasszal (bár eleve csak májusban jelent meg), de egyelőre olyan elhanyagolhatóan kevesen töltötték le, hogy a haszna gyakorlatilag nulla.

Fegyver van, de ki fogja használni?

A kormány járványkommunikációjának központi eleme, hogy az egészségügy minden eshetőségre készen áll. Orbán Viktor már szeptember 4-én arról beszélt, hogy „állig felfegyverkezve várjuk” a második hullámot, majd szeptember 12-én – amikor a napi új fertőzöttek száma először lépte át a 900-as határt – azt mondta, „az egészségügy fölkészült a járvány következő hullámának kezelésére”, több mint tízezer szabad kórházi ágy áll rendelkezésre, lélegeztetőgépből is van elég, „a kórházi kapacitások szinte korlátlanul állnak rendelkezésre, tehát ellátatlanul egyetlen magyar ember sem marad, ha elkapja a vírust”. Azóta szinte minden megszólalásában hangsúlyozta, hogy a kapacitások rendelkezésre állnak, bármilyen terhelést bírni fognak a kórházak.

Az ellátórendszer kapacitásnövelését már tavasszal elkezdte a kormány. Akkor az egyik legtöbbet kritizált lépése a drasztikus kórháziágy-felszabadítás volt, amely minden nyilvánosan vagy a háttérben megszólaló szakember szerint indokolatlan mértékű volt: 39 500 ágy elérhetővé tételéről született döntés, miközben ennyire még az első hullám által egyik legsúlyosabban érintett, és persze jóval nagyobb népességszámú Olaszországban sem volt szükség. A magyar kutatók legpesszimistább forgatókönyve a második hullámra is csak 21 ezer kórházban ápolt – és ezen belül 7 ezer intenzív ellátást igénylő – beteggel számol. Ezúttal a kormány is visszafogottabb volt ezen a téren, de Orbán szerint a tízezer kórházi férőhelynek szükség esetén a két-háromszorosát, azaz akár 30 ezer ágyat is fel tudnak szabadítani.

Lélegeztetőgépre az első hullám idején 300 milliárd forintot költött a kormány, 16 ezer gépet rendeltek, amelyekkel összesen már több mint 20 ezer áll rendelkezésre az országban. (A kormány szakértői becslések alapján úgy számolt, hogy a legrosszabb esetben is csak 8 ezerre lenne szükség. Azt, hogy ennek dupláját rendelték meg, azzal magyarázták, hogy a megugró kereslek miatt akadozott a szállítás, és biztosra akartak menni.) A Direkt36 írt arról még augusztus végén, hogy az egész Európai Unióban Magyarország szerezte be a legdrágább kilogrammonkénti egységáron a lélegeztetőgépeket; az első hullám csúcsán, áprilisban például ötvenszer magasabb árat fizettünk, mint Németország. Majdnem négyszer drágábban vásároltunk még a második legdrágább egységárat fizető szlovénoknál is, ahol azóta kormányválságot generáltak a túlárazott lélegeztetőgép-beszerzések. Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter egyébként a szeptember 11-i kormányinfón azt mondta, addig összesen 2202 milliárd forintot költöttünk a védekezésre. Azóta újabb ezer, ezúttal hazai gyártású lélegeztetőgépet vásárolt a kormány.

Ezek a lépések – és a rájuk épülő kormányzati kommunikáció – azonban nagyrészt a tárgyi feltételekről szólnak. Az egészségügyi ellátórendszer szűk keresztmetszetét azonban ebben a helyzetben nem a férőhelyek vagy az eszközök száma jelentheti, hanem a személyzeti kapacitás. Pláne, hogy az egészségügyi dolgozók fokozottan ki vannak téve a fertőzésnek, az esetleges kidőlésükkel pedig az amúgy sem túl acélos létszám még tovább apadhat.

A magyar egészségügy hosszú évek óta komoly munkaerőhiánnyal küzd, elsősorban nem is orvosból, hanem ápolóból van a szükségesnél sokkal kevesebb. A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) adatai szerint az országban 55 ezer regisztrált szakdolgozó van, és 24–25 ezer ápoló hiányzik az egészségügyi ellátásból. Míg Németországban 12, Svájcban 16 ápoló jut ezer főre, ez a szám Magyarországon 6. Orbán Viktor szeptember 16-án azt mondta, készen áll egy vezénylési terv, amely alapján biztosítani tudják a személyzeti ellátást is, de erről nem közölt részleteket. Az átvezénylések szeptember végén meg is kezdődtek, és volt olyan kórház, amelynek az intenzív osztálya a működőképesség határára sodródott, miután az ápolókat elvezérelték onnan.

„Ma Magyarországon teljesen mindegy, hogy mennyi lélegeztetőgép áll rendelkezésre, nagyjából 3000 intenzíves ágy fölött kalkulálni teljesen irreális a betegellátásban” – mondta Hegyi Péter, a Pécsi Tudományegyetem Transzlációs Medicina Intézetének igazgatója egy szeptember eleji videókonferencián. Ugyanez volt az üzenete annak a nagy nyilvánosságot kapott nyílt levélnek, amelyet Máté-Horváth Nóra aneszteziológus, intenzív terápiás szakorvos tett közzé a napokban a Facebookon. Ebben arról írt, hogy a lélegeztetőgépeket szakszerűen használni tudó intenzív osztályos szakápolóból mindössze kétezer – a Magyar Orvosi Kamara szerint egészen pontosan 2022 – van az országban, akik egy műszakban legfeljebb kettő lélegeztetett beteget tudnak megfelelően ellátni. (Ez a létszám a jelek szerint nem minden egészségügyi dolgozó szerint probléma.)

Beszédes epizód volt, amikor a második hullám megérkezésével újból videós kórházlátogatásba kezdő Orbán Viktor először az Országos Korányi Pulmonológiai Intézetből jelentkezett be, ahol megkérdezett egy orvost, hogy van-e elég lélegeztetőgépük. Az orvos elmondta, hogy azzal nincs gond, inkább az a baj, hogy nincs a gépekhez elég technikus, de a miniszterelnök ezen a ponton gyakorlatilag beléfojtotta a szót. (Később a G7 megírta, hogy azért az eszközök terén sincs minden rendben: a lélegeztetőgépek biztonságos működéséhez szükséges áramfejlesztők nem érkeztek meg időben a kórházakba.)

„Ez is a transzparens kommunikációval kezdődik. Miért nem lehet folyamatosan frissítve megmondani, hogy hol hány beteget lehet ellátni minden korlátot figyelembe véve, ehhez képest hol tartunk most, és mit teszünk, ha ez megtelik? Aztán folytatódik az őszinte kommunikációval. Miért nem lehet elmondani, ha valahol belefutottunk egy limitbe? Nem arról van szó, hogy összeomlott a teljes egészségügy, csak annyiról, hogy valahol betelt egy kapacitás, de nem, már ezt is élből le kell tagadni” – mondta lapunknak Ferenci Tamás.

„Lehet ugyan azt mondani, hogy majd vezényeljük az egészségügyiseket, és nem mondom, ha ne adja Isten olyan katasztrófahelyzet áll elő, akkor erre is szükség lehet. De az, hogy az első szó a vezénylés, miközben állítólag minden rendben, nem hinném, hogy jó üzenet lenne az egyébként is elképesztő pszichés terhelés mellett, erejükön felül teljesítő orvosok, nővérek, asszisztensek felé. Most olyan apróságokról nem beszélve, hogy ha valakit elvezényelnek, akkor ő meg onnan fog hiányozni, ahonnan érkezett, szóval ez az egész rendszer nem olyan egyszerű, mint ahogy a politikai beszédben megjelenik”

– tette hozzá Ferenci.

Újra lehet fertőződni, de ez nem tragédia

Miközben a járvány rövid távú kezelésében a fertőzöttek felderítése kap főszerepet, hosszú távon magának a fertőzésnek a kiiktatása, azaz az immunitás elérése lesz a fontos. Ezért a jövőre nézve kulcskérdés, hogy egyáltalán kialakulhat-e immunitás a koronavírus ellen, és ha igen, az mennyire tartós – ez alapjaiban határozza meg azt is, hogy mit is várhatunk egy majdani vakcinától, mert gyökeresen más a helyzet, ha egyetlen oltás hosszú távú védelmet biztosít, mint akkor, ha az oltással is csak rövid ideig nyugodhatunk meg.

Általánosságban négyféle immunitás alakulhat ki egy vírus ellen:

• A legkedvezőbb az élethosszig tartó, úgynevezett sterilizáló immunitás, amely kizárja az újrafertőződést, de ez légúti vírusoknál nem jellemző.
• A funkcionális immunitás nem gátolja az újrafertőződést, de az immunrendszer az első fertőzés alapján már felismeri az újabbakat, így hatékonyabban tud fellépni ellenük, és a betegség lefolyása enyhébb vagy akár tünetmentes lehet.
• Az idővel csökkenő mértékű immunitás esetén egyre fakuló immunválasszal reagál a szervezet az újabb fertőzésre. Ez a változat jellemző a náthát okozó négy emberi koronavírusra.
• A negyedik lehetőség a teljes mértékben elmúló immunitás, amely gyakorlatilag nem véd az újrafertőződés ellen, de egyelőre nem valószínű, hogy az új koronavírus esetében ettől kellene tartanunk.

Az első tudományosan igazolt újrafertőződésről hongkongi kutatók számoltak be augusztus végén. Ez az eset arra utal, hogy a koronavírus ellen funkcionális vagy idővel csökkenő mértékű immunitás alakulhat ki, ami jó hír lenne, mert mindkettő éppen a járvány legveszélyesebb aspektusában, az egészségügyi ellátórendszerek túlterhelésében hozhatna különböző mértékű enyhülést. Ha ez beigazolódik, az azt jelentheti, hogy a mostani világjárványt okozó vírus idővel egy továbbra is jelenlévő és betegséget okozó, de kevésbé veszélyes vírussá szelídül.

Mindenki a vakcinára vár

Az immunitás kialakításában a vakcinának lesz kulcsszerepe. Már ha egyszer elkészül, mert ma még csak a tesztek folynak, bár azok soha nem látott intenzitással.

A Milken Intézet nevű amerikai nonprofit szervezet rendszeresen frissített összesítésben követi nyomon a koronavírus elleni vakcinák és gyógymódok fejlesztésének állását. A cikk megjelenésekor világszerte 213 vakcina fejlesztése folyik. 35 vakcinajelöltnél kezdődtek már meg a klinikai tesztek, ezen belül 9 jár az első fázisban, 17 a másodikban és 9 a végső harmadikban.

A nagy sietség azonban kockázatos, mert a vakcinafejlesztés alapjáraton nem véletlenül hosszadalmas folyamat: egy vakcinajelöltnek rengeteg szűrőn kell átmennie, mire bebizonyosodik, hogy nemcsak hatékony, de biztonságos is. Több szakértő aggódik, hogy az épp dúló világjárvány miatt akkora nyomás nehezedik a gyártókra vagy akár a gyógyszer-felügyeleti szervekre, hogy a biztonságossági szempont háttérbe szorulhat. Pontosan ezek az aggályok merültek fel a már a klinikai tesztek befejezése előtt alkalmazni kezdett orosz és kínai vakcinák kapcsán is. Külföldi kutatók már az orosz oltásról beszámoló tanulmányokat is problémásnak találták.

A másik nagy kérdés, hogy mikorra készülhetnek el a vakcinák. A szakértők általában legkorábban a jövő év elejéről-közepéről beszélnek, Jakab Ferenc is 2021 első negyedévét említette a tömeggyártás lehetséges megkezdésére. De vannak ennél optimistább becslések is, az amerikai Pfizer vezére például azt mondta, a német BioNTech-kel közösen fejlesztett vakcinájuk már idén év vége előtt eljuthat az emberekhez. Mindenesetre ha maga az oltóanyag bevetésre kész is, még a tömeggyártási kapacitás is szűk keresztmetszet lehet. Soumya Swaminathan, a WHO vezető kutatója szerint csak 2022-re juthat mindenhova elég védőoltás.

Épp ezért nemcsak a vakcinafejlesztésben nagy a verseny a gyógyszercégek és laborok között, de a kormányok is egymással versengve igyekeznek jó előre lekötni a saját országuknak szükséges mennyiséget. Az Európai Bizottság közös uniós vakcinaportfólió összelegózásán dolgozik, hogy a tagállamok koordináltan szerezhessék be a vakcinákat. Hat gyártóval egyeztek meg összesen 200+100 millió adag biztosításáról. Orbán Viktor korábban azt mondta, hogy Magyarország közel ötmillió adagra jelentkezett be a Bizottságnál. A bejelentés után megkérdeztük az Emberi Erőforrások Minisztériumát, hogy melyik vakciná(k)ra vonatkozik a foglalás, de nem kaptunk választ. Szeptember elején Jakab Ferenc az ATV-nek azt mondta, tudomása szerint a kormány az Oxfordi Egyetemen fejlesztett vakcinából foglalt. Ezt az AstraZeneca nevű brit-svéd cég gyártja, és az egyik legelőrehaladottabb állapotban lévő vakcinaként tartják számon.

Addig is, amíg elérhetővé válik a vakcina, egyéni szinten továbbra is az egyéni fegyelem: a maszkviselés-távolságtartás-kézmosás szentháromság jelenti a leghatékonyabb védekezést. Ezen belül is érdemes figyelni a differenciált távolságtartásra és maszkhasználatra:

Vállalati szinten pedig a Röst Gergely kutatócsoportja által összeállított Fehér Könyv ad további tanácsokat a munkahelyi védekezéshez.

Milyen vírus?

Más kérdés, hogy ha megérkezik a vakcina, hogyan fognak viszonyulni hozzá az emberek. Az Ipsos a Világgazdasági Fórum megbízásából készített egy felmérést a koronavírus-vakcinával kapcsolatos hozzáállásról. A szeptember elején publikált eredmények szerint a résztvevő 27 ország közül Magyarországon adatnák be maguknak az oltást a harmadik legkevesebben, mindössze 56 százalék. (Csak Lengyelország és Oroszország végzett mögöttünk.) A vonakodók legnagyobb része, 59 százalék a potenciális mellékhatásoktól tart, de 35 százalékuk nem hisz a majdani vakcina hatásosságában, 16 százalék pedig kifejezetten az oltásellenessége miatt nem kérne belőle.

Az ilyen eredményekben szerepe lehet a hazai vírusszkeptikus-járványtagadó mozgalom tevékenységének is. A mozgalom vezéralakjai hangzatos, ezért népszerű szólamokkal támadják a vírusveszélyt komolyan vevőket, és hiába cáfolhatók tudományos alapon könnyedén az érveik, ezek a jóval kevésbé izgalmasan hangzó cáfolatok már sokkal kevesebb emberhez jutnak el – ahogy általában is hatékonyabb az álhírek terjedése, mint a leleplezésüké.

Szeptember 11-én, a járvány újbóli felfutásának kellős közepén a „normális életért” tartottak tüntetést Budapesten, hogy legyen hol megbeszélni „a mindannyiunkat érintő korlátozó intézkedések értelmetlenségét”. Az eseményen felvonult a magyar kuruzslószcéna krémje is, akik közül többtől nem sokkal korábban határolódott el a Magyar Orvosi Kamara. Egészen a közelmúltig a mozgalom fő platformját jelentő Facebook sem tett semmit, szeptember 24-én azonban több prominens hazai járványszkeptikus oldal is elérhetetlenné vált.

Abban, hogy az ilyen mozgalmak szabad szemmel is látható méretű követőtáborra tehetnek szert, része lehet az első hullám elleni hatékony védekezés miatt fellépő prevenciós paradoxonnak is: ha elég sikeres volt a járványkezelés ahhoz, hogy elkerüljük a katasztrófát, akkor sokan nem is fogják elhinni, hogy sikeres járványkezelés nélkül katasztrófa is lehetett volna. Sovány vigasz, de lehet, hogy ez a hatás ezúttal kevésbé fog érvényesülni, ha a második hullámot nem sikerül az elsőhöz hasonló hatékonysággal kordában tartani.

(Borítókép: Fillér Máté / Telex)