A Szuverenitásvédelmi Hivatal most a kínai vakcinák miatt szállt bele a médiába – és véletlenül a kormányba is

A dezinformáció olyan, igazolhatóan hamis vagy félrevezető információ, amelyet gazdasági haszonszerzés vagy a nyilvánosság szándékos megtévesztése céljából hoznak létre, mutatnak be és terjesztenek – olvasható az Európai Unió egy kiadványában.

Magyarországon a dezinformáció az, ami nem egyezik a magyar kormány álláspontjával – nagyjából ez a következtetés vonható le a Szuverenitásvédelmi Hivatal legújabb jelentéséből.

Legalábbis máshogy nehéz értelmezni azt, hogy a hivatal a fél magyar médiát megvádolta azzal, hogy egy dezinformációs kampánnyal szándékosan járatta le a kínai Sinopharm koronavírus-vakcináját. A jelentésében tíz médium közel kétszáz cikkét sorolják fel példaként, de szinte semmilyen konkrétumot nem árulnak el arról, hogy ezekkel a cikkekkel mi a bajuk, miért tartják ezeket dezinformációnak, milyen állításokat tartanak ezekben a cikkekben hamisnak. Az egyetlen látható közös pont, hogy a cikkek kritikusak a kormány járványkezelési intézkedéseivel szemben.

Érdemes részletesebben is megnézni a jelentést, elsősorban nem is a konkrét témája, azaz a kínai vakcina miatt, hanem mert sokat elárul a Szuverenitásvédelmi Hivatal működésmódjáról, illetve arról, hogy mit is gondol arról a bizonyos szuverenitásról, az arra leselkedő veszélyekről és általában a médiáról.

A szuverenitás védelme a független médiától

Tavaly év végén fogadta el a parlament a szuverenitásvédelmi törvényt, ami miatt azóta uniós kötelezettségszegési eljárás is indult Magyarország ellen. A törvénnyel létrehozták a Szuverenitásvédelmi Hivatalt, aminek az élére kinevezték Lánczi Tamást. A február 1-től működő, évi 4,1 milliárd forintból gazdálkodó hivatal lényegében bárkit ellenőrizhet, akiről azt feltételezi, hogy Magyarország szuverenitását veszélyezteti. Annak, hogy a veszélyeztetés pontosan mit jelent, meglehetősen tág értelmezési keretet hagy a törvény.

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter még novemberben azt mondta, a szuverenitásvédelmi törvényjavaslatnak nincsen a sajtót érintő hatása. „Nem érinti a szerkesztőségek szabadságát vagy a sajtószabadságot, így nem látom, hogy a szuverenitásvédelmi törvényjavaslat bármilyen veszélyt jelentene a sajtóra” – mondta. Hozzátette, hogy a sajtót technikailag annyiban érintheti azért a dolog, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal elvileg vizsgálhatja a finanszírozásuk részleteit.

Az SZVH egyik első érdemi lépése mégis az volt, hogy június végén vizsgálatot indított az Átlátszó ellen. Július elején aztán közzétettek egy elemzést „a nyugati háborúpárti és az orosz legitimációs narratívák” megjelenéséről a magyar médiában, amelyben többek között a Telexet is háborúpártinak minősítették. (Orosz propagandát nem nagyon találtak a magyar médiában, pedig még segítettünk is nekik.) Néhány nappal később Gulyás Gergely bejelentette, hogy háborúellenes akciótervet fogadott el a kormány, amely részeként vizsgálni fogják egyes médiumok finanszírozását.

Ezután érkezett meg hétfőn az újabb médiaelemző jelentés.

Egy nemzetközi dezinformációs kampány

A kínai vakcinás jelentés a „Dezinformációs narratívák Magyarországon” című sorozat második része, az első a már említett háborúpárti narratívás volt. A július 15-én közzétett jelentés címe: „A kínai oltás elleni narratíva magyarországi jelenléte a Reuters által feltárt dezinformációs művelet alapján”.

Ez egy egy hónapos, június 14-i Reuters-cikkre utal, ami arról szólt, hogy a hírügynökség nyomozása szerint az amerikai hadsereg a koronavírus-járvány legsűrűbb időszakában titkos kampányt indított a Fülöp-szigeteken, hogy aláássa a kínai Sinovac vakcinája (tehát nem a Magyarországon használt Sinopharm-oltás) iránti bizalmat. Egyrészt bosszúból azért, amiért Kína az Egyesült Államokra próbálta hárítani a járvány kirobbanása miatti felelősséget, másrészt hogy megakassza a térségben egyre növekvő kínai geopolitikai nyomulást. Ehhez kamuprofilokkal terjesztettek hamis információkat a kínai vakcináról a közösségi médiában. Később több más ázsiai országban is végeztek hasonló akciókat. A kampányt a megkérdezett egészségügyi szakértők egyöntetűen elítélték és felelőtlenségnek tartották.

Az SZVH-nak egyébként nem sikerült linkelnie a jelentésében a Reuters oknyomozását, ami az egész jelentés kiindulópontját adja. Szerepel egy hivatkozás a Reuters-cikk bemutatásánál, de az egy 2021-es hír arról, hogy a Sinopharm-vakcina perui klinikai tesztjének egyik résztvevője meghalt Covid-19 miatti tüdőgyulladásban (az illető egyébként a teszt során a kontrollcsoport tagja volt, és nem a vakcinából, hanem a placebóból kapott). A dolog iróniája, hogy az SZVH logikája szerint akár ez a Reuters-cikk is dezinformáció lehetne.

A Reuters nyomozásáról a Telexen is részletesen beszámoltunk, korábban a globális vakcinadiplomáciai játszmázás veszélyeiről itt írtunk hosszabban.

„A kínai oltás elleni narratíva”

Az SZVH jelentése már eleve egy csúsztatásra épül, hiszen azt írja: „A Szuverenitásvédelmi Hivatal megvizsgálta, hogy megjelentek-e az ázsiai és közel-keleti kampányokhoz hasonló, azok mintázatát követő összehangolt dezinformációs narratívák Magyarországon a járvány idején.” A Reuters nyomozásában feltárt kampány azonban a közösségi médiában futott, és erre a célra létrehozott álprofilok terjesztettek benne igazolhatóan valótlan információkat, tudatos megtévesztési céllal. Az SZVH Magyarországon a közösségi médiát egyáltalán nem vizsgálta (pedig lett volna mit), csak a kormánnyal kritikus médiumokat, és a dezinformációnak minősített cikkek túlnyomó többségében meg se próbál rámutatni valótlanságokra.

Ennek ellenére gond nélkül levonja a tanulságot: „A Szuverenitásvédelmi Hivatal vizsgálata alapján arra a következtetésre jutott, hogy mind a hazai médiában, mind a magyarországi politikában jelen voltak a Reuters által feltárt mintázatot követő, a közvélemény befolyásolására alkalmas, a kínai oltásokat veszélyesnek és megbízhatatlannak beállító dezinformációs narratívák.”

De mégis mik ezek a „dezinformációs narratívák”?

Általánosságban a jelentés annyit ír: „A médiában zajló dezinformációs tevékenység egyik formája volt, hogy a magyar sajtóban azok az orvosok és egészségügyi szakértők, akik támogatták a kínai vakcina alkalmazását, szinte alig kaptak hangot, szemben azokkal, akik annak lehetséges kockázatait hangsúlyozták. A dezinformáció másik formája pedig az volt, hogy az oltóanyagok hatékonyságát több esetben manipulatív statisztikákon keresztül mutatták be.” Azt már nem fejti ki, milyen manipulatív statisztikákra gondol.

Az SZVH 26 oldalas jelentésének fele, 13 oldal egy linkgyűjtemény olyan cikkekből, amelyek a hivatal szerint „a kínai oltás elleni narratíva” részei. Tíz médium közel kétszáz cikkét sorolják fel. Érdekesség, hogy a rendszerint „ellenzékinek” tartott lapok fejenként több tucat cikke mellé bekerült egy darab Mandiner-cikk is, talán véletlenül, mert még ebből az eleve önkényesnek tűnő válogatásból is teljesen kilóg. A jelentés végén szerepel egy Módszertan nevű rész, amelyből semmi nem derül ki a módszertanról, így arról sem, mi alapján válogattak a cikkek között.

„Az elemzés során végzett kutatómunka alapján az is megállapítható, hogy politikai oldalról a Demokratikus Koalíció, a médiatermékek részéről pedig elsősorban, de nem kizárólag a 24.hu és az RTL Klub voltak a legaktívabb szereplők a dezinformációs kampányban.” A jelentés egyetlen, konkrétumokat tartalmazó oldala is ettől a két médiumtól hoz néhány kiragadott példát, de ezeknél sem fejti ki, mitől minősülnének azok dezinformációnak (azaz hamis információk tudatos, szándékos terjesztésének valamilyen haszonszerzés céljából).

A jelentésbe bekerült Telex-cikkek listáját alaposabban is megnéztük. Tanulságos volt.

A Telex neve az egész jelentésben csak a cikkeket felsoroló mellékletben jelenik meg, így értelemszerűen egyik cikkünkről sem derül ki, hogy mi vele az SZVH problémája, melyik állítását tartja valótlannak, és miért. Ráadásul a 17 bekerült cikkből kettőt eleve kétszer sorolnak fel.

A 15 dezinformációnak bélyegzett anyagból több egyszerű hírcikk, ami röviden beszámol valamilyen, akkor fontosnak tartott történésről, és csak találgatni lehet, hogy mi baja velük az SZVH-nak. Beszámoltunk például

• arról, hogy a DK petíciót indított a kínai vakcina ellen – ugyanis ez történt;
• arról, hogy leváltották a cseh minisztert, aki nem engedélyezte a kínai és az orosz vakcinát – ugyanis ez történt;
• arról, hogy egy fővárosi vizsgálat szerint a kínai vakcinával oltott 60 év felettiek negyedénél nem alakult ki antitest – ugyanis erre jutott a vizsgálat;
• arról, hogy mit nyilatkozott Erdei Anna immunológus, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese, Duda Ernő virológus, és Karácsony Gergely főpolgármester – ugyanis neves szakértőkről, illetve fontos közszereplőről van szó;
• arról, hogy egy másik kínai vakcina, amelynek a használata soha fel sem merült Magyarországon, nem jött be Thaiföldön, Chilében, a Seychelle-szigeteken, illetve megírtuk egy klinikai vizsgálatának az eredményét.

A 15 kifogásolt cikkből 5 nagyobb, elemző cikk, ezeket a témával legtöbbet foglalkozó telexesként én írtam:

• az első rögtön cáfol egy szakértői aggályt a kormány által megvásárolt kínai vakcinával kapcsolatban, eloszlat még néhány félreértést, és megjegyzi, hogy inkább az adatok hiánya problémás;
• egy másik arról szól, hogy szakértők szerint vizsgálni kellene a kínai vakcina hatékonyságát, az ezt felvető szakértő szerint éppen azért, hogy eloszlassák a kételyeket, és helyreálljon a bizalom;
• három cikk pedig arról számol be, hogy konkrét adatok, vizsgálati eredmények alapján a kínai vakcina Magyarországon kevésbé bizonyult hatékonynak, mint a többi: ez következtethető ki a kormány vakcinatáblázatából, magyar kutatók antitestvizsgálatából, illetve egy olyan tanulmányból, amely oltottsági és megbetegedési adatok alapján vizsgálta az itthon bevetett vakcinák eredményességét.

Közös ezekben a cikkekben, hogy elismert tudósok közreműködésével készültek, és soha egyetlen állításukat nem cáfolta sem a kormány, sem senki más. Aztán egyszer csak a Szuverenitásvédelmi Hivatal dezinformációnak titulálta őket.

Külön ironikus, hogy az utolsó cikk egy olyan kutatás eredményét ismerteti, amely kormányzati támogatást is élvezett, a szerzők között Müller Cecília országos tisztifőorvos és Kásler Miklós akkori emberierőforrás-miniszter is megtalálható. Ez a vizsgálat egyértelműen arra az eredményre jutott, hogy a Sinopharm-vakcina minden lényeges tekintetben lefelé lóg ki a hazai mezőnyből.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal tehát nagy igyekezetében gyakorlatilag egy dezinformációs kampány részének minősített egy kormányzati részvétellel készült tanulmányt. És a Magyar Távirati Iroda két hírét is, a fenti hírekből kettőt ugyanis az állami hírügynökségtől vettünk át.

Természetesen a fentieken kívül is számos cikkünket pécézhette volna még ki a hivatal, de mivel a módszertant nem írták le, nem tudni, hogyan, mi alapján válogattak. Azt megértem, hogy „A megbízhatóbb kínai vakcina jön Magyarországra” című cikkünk nem fért bele a koncepcióba, de hogy mást ne mondjak, 2020 novemberében is írtunk már a témáról, amikor még egészen friss volt a kínaivakcina-beszerzés ötlete. Simán beférhetett volna a „Szakmailag nehezen vállalhatók a kormány által közzétett vakcinahatékonysági adatok” című cikk is. Egy csapdát viszont sikerült kikerülnie a hivatalnak, mert nem került be az „Elpárolgott az átoltottsági előnyünk – megérte így a keleti vakcinák bevetése?” című cikk sem, amely a nagy dezinformációs potenciált sejtető címe ellenére arra jut: „A keleti vakcinák beszerzése és használata joggal kap a mai napig sok kritikát, de a látszat ellenére ez vígan megfér azzal a ténnyel, hogy a tavaszi bevetésük járványügyi szempontból hasznos volt.”

Érdekes, hogy a legolvasottabb hazai lapok közül az Origo például egyáltalán nem szerepel az SZVH jelentésében – ami annyiban persze nem meglepő, hogy a lap nehezen vádolható azzal, hogy kritikával illetné a kormányzati intézkedéseket. Érdekesség viszont, hogy a hivatalt majdnem két héttel beelőzve nekik is pont eszükbe jutott a Reuters oknyomozó cikke alapján arról írni, hogy Magyarországon a kormánykritikus média „folytatott oltásellenes kampányt”. A különbség, hogy ők a 444-re és a Telexre hegyezték ki a dolgot, illetve hogy még explicitebben fogalmazták meg a vádat, hogy az érintett cikkek szerintük külföldi megrendelésre készültek. Az általuk felsorolt tíz Telex-cikk mindegyike pont megtalálható az SZVH 15-ös listáján is.

Az persze nyilvánvalóan előfordulhat, hogy a médiában megjelennek pontatlan vagy akár szenzációhajhász állítások, de még ilyesmiket is elég nagy felelőtlenség szervezett dezinformációs kampánynak beállítani bármiféle bizonyíték nélkül. Pláne úgy, hogy összemossák ezeket a legitim kritikákat megfogalmazó cikkekkel, amelyek bűne egyszerűen annyi, hogy a tartalmuk nem tetszik a kormánynak, mert nem tesz jót az épp aktuális narratívájuk építésének. A média dolga nem az, hogy a kormány narratívaépítését szem előtt tartva működjön, hanem többek között éppen az, hogy a kormány állításait és lépéseit próbálja meg ellenőrizni, kontextusba helyezni. Azzal, hogy az SZVH gyakorlatilag magyarázat nélkül felsorol egy rakás cikket, és kijelenti, hogy itt dezinformációs kampány történt, újra politikai térbe rángat olyan szakmai témákat, amelyeket a járvány alatt épp a média próbált meg onnan szakértők megszólaltatásával és adatok elemzésével kiráncigálni. Ezzel pedig nem csak a közbeszéd minőségét roncsolja, de a média iránti bizalmat is még tovább erodálja.

Cikkünk megjelenése előtt megkérdeztük az SZVH-t, hogy mi volt a problémája a felsorolt cikkeinkkel. Ha érkezik érdemi válasz, beszámolunk róla.

Csúsztatásokkal a dezinformáció ellen

Azon túl, hogy az SZVH összemossa a kormánykritikát a dezinformációval, több további csúsztatással is hozzájárul a média hiteltelenítéséhez, illetve a saját dezinformációs narratívájának az építéséhez. Nézzük a legszembetűnőbbeket.

Az időzítés:

Az SZVH egyetlen utalása arra, hogy a jelentésben felsorolt cikkeknek és médiumoknak bármi közük lenne a Reuters által feltárt kampányhoz, annyi, hogy időben egybeestek: „Az ellenkampány legintenzívebb szakasza a Reuters által is feltárt dezinformációs művelet idejére, 2021 első három hónapjára esett, majd miután május elején a WHO jóváhagyta a Sinopharm-vakcina vészhelyzeti alkalmazását és nem korlátozta azt a 60 évnél idősebbek esetében sem, lényegesen enyhült a politikusok részéről gyakorolt nyomás.”

Azt már nem teszik hozzá, hogy egészen logikus módon azért ekkor volt a legélesebb a vita a kínai vakcina hazai alkalmazása körül, mert ekkor folyt a beszerzése és az engedélyezése. Bár már 2020. október végén felmerült, hogy vehet kínai vakcinát a kormány (és természetesen már akkoriban is foglalkoztunk azzal, hogy a szakemberek mit gondolnak erről a tervről), a megállapodás létrejöttét csak január 14-én jelentették be, majd január 28-án engedélyezték rendeleti úton. Február 16-án jött meg az első szállítmány, és február 23-án kezdték kiszállítani az oltást végző háziorvosoknak.

Az a bizonyos WHO-jóváhagyás:

Az Egészségügyi Világszervezet jóváhagyása valóban 2021. május elején született meg és minden korosztályra szólt, de a teljes képből az SZVH kihagyta, hogy a WHO azt is jelezte: a 60 év felettieknél nincs erős bizonyíték a hatásosságra, ezért az alkalmazó országoknak az eredményesség monitorozását javasolták. A harmadik fázisú klinikai vizsgálatok eredményeit végül csak május végén tették közzé. Ez megerősítette, hogy a Sinopharm-vakcina a tesztek alapján hatásos és biztonságos, viszont a 60 év felettiekről – illetve a nőkről és a krónikus betegekről – kevés a vizsgálati adat. Márpedig Magyarországon éppen nekik adták be belőle arányaiban a legtöbbet. Az a bizonyos monitorozás pedig, bár nem verték nagy dobra, több mint egy évvel később megállapította, hogy a szakmai kritikák végig jogosak voltak.

A biztonságos vakcinák beszerzése:

A WHO-jóváhagyáshoz kapcsolódik egy másik csúsztatás is: „A vizsgálatot a hazánkban alkalmazott járványkezelési stratégia is indokolttá tette, hiszen a magyar kormány 2020-ban úgy döntött: a nagyhatalmi érdekektől és a gyógyszergyártó cégek lobbitevékenységétől, kényszerítési kísérleteitől függetlenül minden, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által biztonságosnak ítélt vakcinát megpróbál beszerezni a társadalom minél gyorsabb átoltása érdekében.”

Mint fentebb láttuk, a kormány valójában jóval azelőtt döntött a kínai vakcina beszerzéséről, és jóval előbb kezdtek is el oltani vele itthon, mint hogy a WHO jóváhagyta volna. Ráadásul elsősorban azok a csoportok kaptak belőle, amelyekre nézve a WHO is jelezte a fenntartásait a kínai vakcina alkalmazásával kapcsolatban.

Mások is külön utat jártak:

„Az Európai Unió közös oltóanyag-beszerzésének lassúságát felismerve több tagország is külön utakon igyekezett orosz és kínai vakcinát beszerezni, hogy amíg a nyugati gyártók kielégítik az igényeket, addig se késlekedjen a lakosság oltási programjának folyamata” – állítja az SZVH. Ezzel szemben a hivatalos adatok szerint kínai vakcinát az EU-ban kizárólag Magyarország vásárolt (és rajtunk kívül oroszt is csak Szlovákia kis mennyiségben). Érdemes viszont megfigyelni, hogy az elvileg független SZVH hogyan visszhangozza a kormányzati narratívát a kínai vakcináért sorban álló uniós országokról.

Az olcsóbb vakcina:

Az SZVH jelentése felsorol néhány, általa általánosnak vélt dezinformációs elemet, ezek egyike a vakcina árára vonatkozik: „Ezeket az állításokat rendszeresen azzal egészítették ki, hogy a kínai vakcina-szerződések mögött mindig olyan háttér-megállapodások húzódnak, amelyek garantálják, hogy Kína járjon jól, még ha látszólag olcsóbban is adja a vakcináját, mint a nyugati gyártók.” Érdemes ezzel kapcsolatban megjegyezni, hogy világosan tudható, hogy a Sinopharm vakcinája drágább volt Magyarországnak, mint akkoriban bármelyik másik, még a legutóbbi drágulás után is, beleértve a hazai kutatások szerint egyébként sokkal jobban teljesítő orosz Szputnyik V-t is. Egyedül a tavaly decemberben vásárolt Moderna-vakcinák voltak még drágábbak, de azok beszerzése több szempontból is furcsa volt.

Milyen veszélyeket nem vizsgált a hivatal?

„Az elemzésünkben vizsgált politikai szereplőktől és médiatermékektől idézett és azonosított dezinformációs narratívaépítő üzenetek alkalmasak voltak a közvélemény befolyásolására. A kínai vakcina elleni narratíva sikerét közvélemény-kutatások is alátámasztják, amelyek azt tükrözik, hogy a kínai fejlesztésű oltóanyagokkal szembeni bizalmatlanság már azok forgalomba kerülése előtt markánsan jelen volt a magyar társadalomban, anélkül hogy ezt bármilyen személyes vagy orvosi tapasztalat megalapozta volna” – olvasható az SZVH jelentésében.

A hivatal tehát magától értetődőnek veszi, hogy a kínai vakcina iránti bizalmatlanság abból adódik, hogy a média megírta az oltóanyaggal kapcsolatban felmerült szakmai aggályokat (plusz az ellenzéki politikusok megnyilvánulásaiból), kizárva azt a lehetőséget, hogy esetleg maguk a felmerült aggályok is hozzájárulhattak ehhez a bizalmatlansághoz. Az SZVH ehhez a média alapvető tájékoztatási funkciójának gyakorlását (azaz hogy beszámol a kritikákról is) összemossa dezinformációs kampányok tudatos álhírterjesztésével. Pontosan ez az a gyakorlat, amellyel már a médiacégek elleni konkrét vizsgálatok nélkül is képes lehet ártani nekik.

„Kimutatható, hogy Magyarországon mind országosan ismert politikusok, mind a legolvasottabb sajtótermékek teret adtak a kínai vakcinát támadó oltásellenes narratívának, amely alkalmas volt a nemzetközi vakcinabeszerzésekbe és a járványügyi védekezésbe vetett bizalom, illetve az oltási stratégia eredményességének aláásására, valamint a közvetlen politikai befolyásszerzésre is”

– írja a jelentés.

Arra azonban nem tér ki a Szuverenitásvédelmi Hivatal, hogy az ország szuverenitására, illetve a járványügyi védekezésbe vetett bizalomra milyen hatással volt, hogy

• a kormány gyanús cégeken keresztül, zavaros és átláthatatlan szerződések keretében szerzett be kínai (és orosz) vakcinákat,
• aztán rendeleti trükközéssel, a gyógyszerhatóság megkerülésével, szakértői vélemények figyelmen kívül hagyásával engedélyezte azokat,
• hogy aztán idős embereket oltson be az idősökön nem tesztelt vakcinával,
• az eredményességet pedig elnagyolt, elkent és átpolitizált vizsgálatokkal kövesse nyomon,
• és végül kiderüljön, hogy a szakhatósági engedélyezés tele volt visszásságokkal.

Azt sem vizsgálta az SZVH jelentése, hogy a kormány kommunikációs támadásai az európai uniós vakcinabeszerzési program ellen alkalmasak voltak-e „az oltási stratégia eredményességének aláásására”. Nem említi azt sem, hogy a kormányzati járványkezelés átláthatatlanságának és az adatok hiányának lehetett-e köze a járványkezelés iránti közbizalom alacsony szintjéhez.