Elpárolgott az átoltottsági előnyünk – megérte így a keleti vakcinák bevetése?

Mivel a magyar kormány hosszú hónapokon át azt kommunikálta minden létező felületen, hogy a magyarországi első adagos átoltottság kenterbe veri az Európai Unióét, nem meglepő, hogy a fagyi visszanyal, és most, amikor ez a mutató romlani kezdett, sokan felteszik a kérdést: mi történt az előnyünkkel? Mivel a kormány épp ezzel a mutatóval igazolta a keleti vakcinák sokat kritizált beszerzését, természetesen egy másik kérdés is felmerül: megérte-e, ha csak pár héten át tartott ki az átoltottsági előny?

A válaszok nem olyan egyszerűek, mint elsőre gondolnánk:

• A második adagok terén még mindig nagyon jól állunk, és valójában ez a fontosabb mutató, hiába próbálta a kormány egészen eddig az ellenkezőjét sugallni, amíg más volt az érdeke. Így tehát nem mondhatjuk, hogy az előnyünk teljesen eltűnt.
• De még ha teljesen eltűnt volna is mostanra, akkor is kulcsszerepe lehetett a legkritikusabb hónapokban a halálozási számok mérséklésében. (Hogy miért volt mégis ilyen magas nemzetközi összehasonlításban is a magyar többlethalálozás, az a vakcinákon és ezen a cikken is túlmutató, de nem kevésbé fontos kérdés.)
• A keleti vakcinák beszerzése és használata joggal kap a mai napig sok kritikát, de a látszat ellenére ez vígan megfér azzal a ténnyel, hogy a tavaszi bevetésük járványügyi szempontból hasznos volt.
• A kormánynak az oltási program megtorpanásával nemcsak az oltatlanok meggyőzése, de a kommunikáció átkalibrálása sem megy zökkenőmentesen.

Az első adagokban tényleg visszaestünk, de a másodikban még tart az előny

Bár Magyarország globális szinten is az élmezőnybe tartozott átoltottságban, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy a keleti vakcinák nyújtotta előny hogyan olvadt el, érdemesebb az Európai Unió országait nézni, hiszen kínai és orosz vakcinák nélkül ugyanabból a lakosságarányos keretből gazdálkodhattunk volna, mint ők.

Az orosz Szputnyik V-t február közepén, a kínai Sinopharm-vakcinát február utolsó hetében kezdték alkalmazni Magyarországon. Az Our World in Data összesítése szerint egyadagos átoltottságban március 4-én ugrottunk a második helyre Málta mögé, és egészen június 21-ig ott is maradtunk, ekkor kezdtünk fokozatosan visszacsúszni, illetve a többi ország előrelépni. Jelenleg lakosságarányosan 57,98 százalékon állunk, azaz a teljes népességnek ekkora része kapott már legalább egy oltást. Ezzel a 27 tagország rangsorában a 16. helyet foglalja el Magyarország. Az uniós átlag most 57,88 százalék. Itt tehát az előnyünk valóban eltűnt.

Az első adagos átoltottsági előnyünk elolvadásához hozzátartozik az is, hogy az csak azért nem tartott ki ennél tovább, mert más fejlett országokhoz hasonlóan Magyarországon is elértük az oltakozási hajlandóság plafonját, így az oltási program drasztikusan lelalassult – hiába áll már jó ideje raktáron rengeteg vakcina, egyszerűen nincs már kit oltani vele, mert egy szabad szemmel is jól látható réteg továbbra sem kér belőle.

A kétadagos átoltottságban március 25-én léptünk a második helyre, szintén Málta mögé, ebben azonban azóta is ott állunk, most épp 55,80 százalékkal. Az utánunk következő spanyolok 55,49 százaléknál járnak, az uniós átlag 46,79 százalék, azaz itt az előnyünk még ma is számottevő.

Érdemes megnézni azt is, hogy az összes beoltott mekkora hányada kapta meg még csak az első adagot. Ebben a mutatóban még Máltánál is jobban állunk, ami jó hír, tekintve, hogy a valódi védettség mindkét adag után áll elő. (Az EU-ban csak Romániában jobb ez az arány, náluk azonban a teljes átoltottság a második legrosszabb az EU-ban.)

A kormány hosszú hónapokon át az első oltásos átoltottságot kommunikálta, mert ez passzolt jobban a politikai narratívájába, és ez nőtt gyorsabban – pláne miután elkezdték elhalasztani a második adagokat az elsők javára (egyébként joggal). A védettségi igazolványt is az első oltás után adják. Bár valóban ad valamilyen szintű védettséget az első oltás is, így egyáltalán nem lényegtelen ez a szám, eddig is igaz volt, hogy a második oltást megkapók száma az igazán jó mutatója a társadalom átoltottságának, hiszen a teljes és tartós védelem csak a második adag után alakul ki.

Különösen igaz ez most, a delta variáns esetében, hiszen erről tudjuk, hogy egyetlen adag oltás alacsonyabb fokú védelmet kínál ellene, mint az előző hullámot okozó alfa ellen, míg a második adag után a hatékonyság már nagyságrendileg hasonló. (Mindez az oltások elsődleges funkciójára, a súlyos betegség megelőzésére igaz. Vannak azonban arra utaló jelek, hogy a delta könnyebben fertőzi meg az oltottakat, akik maguk is nagyobb eséllyel fertőznek tovább, mint a korábbi variánsokkal.)

Az tehát, hogy második adagok terén még mindig ilyen jól állunk, valójában legalább akkora siker, mint amilyen az első adagos átoltottság korai felpörgetése volt, ráadásul ez utóbbi nélkül a második adagok terén sem állnánk most ilyen jól. Csak miután végig az első adagokra épült a sikerkommunikáció, kevésbé hangzik már jól az eddig elhanyagolt mutató.

A siker színeváltozása

Amíg az első adagok terén álltunk sokkal jobban nemzetközi összehasonlításban, és valóban a világ élvonalában jártunk, a kormány mindig csak ezzel a számmal foglalkozott. Miután kezdett felzárkózni a mezőny, és az előnyünk fokozatosan elolvadt, először inkább nem beszéltek a témáról, majd végül Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter maga is arra hívta fel a figyelmet a július 15-i kormányinfón, hogy a második adagok terén még mindig a rangsor teteje felé helyezkedik el Magyarország.

Az erről szóló kérdésre adott válasza azonban jól mutatja, hogy ez már nem annyira hálás kommunikációs alapanyag a kormánynak: arra az újságírói felvetésre, hogy heteken belül a második oltások tekintetében is le fog hagyni minket a mezőny, azt mondta, hogy a verseny véget ért ott, amikor kevesebb vakcina állt rendelkezésre, mint ahányan oltatni akarnak, mert most már minden csak azon múlik, hogy máshol többen akarják beoltatni magukat.

Ez a határvonal nyilvánvalóan erőltetett, hiszen a járvány – a vírus terjedése, a megbetegedések és halálesetek számának növekedése – szempontjából teljesen mindegy, hogy a vakcinaellátás vagy az oltakozási hajlandóság a szűk keresztmetszet. (Utóbbi csökkenésének lehetséges okairól ebben a cikkben írtunk részletesen.) Erre nem sokkal korábban, ugyanezen a kormányinfón maga Gulyás is utalt, amikor azt mondta, a kormány mindent megtesz, hogy növelje az oltottság arányát. És tényleg, a napokban például bejelentették, hogy orvostanhallgatók fogják személyesen felkeresni a még be nem oltott időseket, hogy meggyőzzék, sőt akár be is oltsák őket.

Nem a verseny ért tehát véget, hanem a versenyszám változott meg, és a kormánynak a jelek szerint a sprint jobban feküdt, mint a maraton.

Abban természetesen igaza van Gulyásnak, hogy maga a vakcinabeszerzés felpörgetése csak addig volt érdekes, amíg nem volt elég vakcina az uniós keretből.

A kormány számára egyébként nem ismeretlen terep a siker mérőszámának menet közbeni hozzáigazítása az aktuális helyzethez és kommunikációs igényekhez.

• Amikor tavaly tavasszal a megfelelő és idejében meghozott lépésekkel jól kezelték az első hullámot, még a fertőzöttek számának alacsonyan tartása volt a mérce.
• Ősszel, a második hullámban, amikor emelkedni kezdett a fertőzöttek száma, Orbán Viktor már arról beszélt, hogy a sikeres védekezés mutatója valójában nem ez, hanem a halálozás alacsonyan tartása.
• Amikor a járványhelyzet romlásával egyre többen haltak meg, a kormány megint vett egy kanyart, és azt kommunikálta, hogy a védekezés sikeres, mert a lakosságarányos halálozásban a középmezőnyben vagyunk. Csakhogy a járvány eleje óta számolt összhalálozást nézték, ami az enyhe első hullám miatt nem adott pontos képet a valós helyzetről, szemben a napi új halálesetekkel, amelyben már ősszel is rosszul álltunk.
• Tavasszal, a harmadik hullám idejére azonban már ebben az összhalálozási kategóriában is a legrosszabbak közé tartoztunk. Onnantól kezdve a kormány arra állt át, hogy a járványban meghaltak száma erősen torzít a definíciós különbségek miatt. Reális képet csak az adott időszak összes halálesetéből, azaz a többlethalálozási mutatóból lehet kapni.
• Előbb azonban az derült ki, hogy ezeknek a definíciós különbségeknek a szerepét erősen eltúlozták, majd az is, hogy a többlethalálozásban Magyarország az európai országok között a legrosszabb harmadban található.

Nem is nyertünk olyan sok időt?

A Reddit magyar szegletében kering egy ábra arról, hogy mivel az Our World in Data összesítése szerint az 50 százalékos egyadagos átoltottságot 39 nappal előbb értük el, mint az uniós átlag, és előtte még kevesebb volt a különbség a javunkra, így „a keleti vakcinákkal max. 40 napot nyertünk”.

Ez a 39 nap május 20. és június 27. közé esett. Ebben az időszakban Magyarországon a járványnak 7542 új fertőzöttje és 600 halálos áldozata volt. De érdemesebb lehet azt nézni, hogy a magyarországi egyadagos átoltottság február végén kezdett elszakadni az unióstól, és a két görbe csak július végén találkozott újra. Ebben a február 26. és július 25. közötti négy hónapban halt meg az eddigi magyarországi áldozatok több mint fele, 15 225 fő, és épp ebbe az időszakba esett az eddigi legpusztítóbb, harmadik járványhullám is, amelynek a csúcsán 300 fölött járt a napi halálesetek száma.

Természetesen nem feleltethető meg egy az egyben minden haláleset vagy megmentett élet egy-egy vakcinának, de a fentiekből azért látszik, hogy 39 nap járványidőben számolva nagyon is jelentős előny. Azaz minden, korábban beadott vakcina elkélt.

Az más kérdés, hogy vajon miért volt Magyarország mégis a harmadik hullám által legkeményebben sújtott országok között, és ebben a négy hónapos időszakban a napi új halálesetek lakosságarányos mozgóátlaga miért volt ennyivel meredekebb, mint az uniós átlag. A hivatalos magyarázat szerint a halálesetek szigorúbb definíciója miatt, de épp a kormány által korábban rendszeresen mérvadónak kikiáltott többlethalálozás mutatta meg, hogy ez nem igaz. Nem csak a járványhoz közvetlenül köthető, hanem az összes halálesetet nézve is a legrosszabbak között volt a magyar mutató.

Mindez azonban nem a vakcinákkal összefüggésben, hanem azok ellenére történt. A kiemelkedően magas átoltottság nélkül minden bizonnyal még tragikusabbak lettek volna a hazai halálozási számok.

De megérte?

Arra, hogy pontosan milyen előnnyel járt a keleti vakcinák korai beszerzése, maximum becsléseket lehet mondani. Egy ilyet közölt is Kásler Miklós emberierőforrás-miniszter még április elején, amikor azt mondta: biostatisztikusok szerint az addig beadott oltások a 65 év fölötti korosztályban 3500 életet mentettek meg Magyarországon. Arról, hogy ez hogy jött ki, milyen tényezőket vettek vagy nem vettek figyelembe, milyen adatokat használtak, milyen módszertan szerint, semmit nem tudni (az általunk megkérdezett szakértők sem ismerték ezeket a részleteket).

Így ez a bemondott szám nagyjából annyira vehető komolyan, mint Lázár János egykori vezető fideszes politikus március végi nyilatkozata arról, hogy „a keleti vakcinák eddig 600 ezer magyar embernek mentették meg az életét, illetve óvták meg őket a súlyos betegségtől, a nyugati vakcinák hiánya miatt pedig 20 ezer magyar ember veszítette el az életét”. Ez nyilvánvaló csúsztatás, már csak azért is, mert amikor Lázár ezt mondta, összesen halt meg 20 435 fő a járvány kezdete óta. Azaz konkrétan minden halálesetet a nyugati vakcináknak a nyakába varrt, azokat is, amelyek akkor történtek, amikor nyugati vakcinával már oltottak Magyarországon, keletivel viszont még nem. Az ECDC adatai szerint ráadásul a március 28-ával zárult hétig 733 307 főnek adták be itthon legalább az első adagot keleti vakcinából, míg 1 194 140 főnek nyugatiból.

A Kásler által bemondott 3500 fő már kevésbé tűnik elrugaszkodottnak, de önmagában nem nagyon értelmezhető ez a szám sem. Annyi azonban a politikailag motivált számháborútól eltekintve is biztos, hogy az, hogy a kezdeti szűkös vakcinaellátás közepette Magyarországon korábban oltottak be több embert a keleti vakcinák érkezésének köszönhetően, mindenképpen pozitívum.

Az sem változtat ezen, hogy a kínai vakcina hatékonysága körül azóta is nagy vita folyik. Egy vakcina haszna ugyanis sok tényezőn múlik. Függ például az aktuális járványhelyzettől és más vakcinák elérhetőségétől, magyarul hogy használható-e helyette az adott időpillanatban másik, esetleg hatékonyabb vakcina, vagy az egyedüli alternatívája az oltatlanság. De olyasmiktől is, mint hogy fiatalok vagy idősek, egészségesek vagy krónikus betegek kapják-e. Ha egy vakcina kevésbé hatékony, akkor is hasznos fegyver lehet a járvány ellen – pláne, ha korán kezdenek oltani vele –, csak ehhez nagyobb átoltottságot kell elérni vele.

Bár a kínai vakcina időskori hatékonyságával kapcsolatban komoly aggályok merültek fel, és több vizsgálat is arra jutott, hogy aggasztóan gyakran nem vált ki megfelelő immunválaszt a 60 év feletti beoltottakból (akik itthon elsősorban kapták ezt a vakcinát), az nehezen vitatható, hogy az oltási kampány elején az lett volna sokuk számára az alternatíva, hogy semmilyen oltást nem kapnak. Ez az alternatíva pedig mindenképpen rosszabb lett volna abban az időszakban, hiszen

• a harmadik hullámban oltatlanul biztosan nagy veszélynek lettek volna kitéve;
• akkor még ennyi nyugati oltás nem állt rendelkezésre, hogy minden idős embert azzal oltsanak be;
• a kínai vakcina rájuk nézve sem veszélyes, csak az általa nyújtott védelem kérdőjeleződött meg;
• az sem mindenkinél, csak nagyjából a negyedüknél (bár természetesen ez is elfogadhatatlanul nagy szám); és
• bár az antitestek hiánya valószínűleg jó indikátora a védettséggel kapcsolatos problémáknak, a pontos összefüggés még nem tisztázott, így nem lehet kijelenteni, hogy a kínai vakcinával oltott idősek negyede teljesen védtelen.

Az más kérdés, hogy mivel a kínai vakcináról már februárban is lehetett tudni, hogy nem tesztelték időseken, szerencsésebb lett volna ennek a korosztálynak mást adni, és átcsoportosítani a már akkor is elérhető vakcinákat (például akár a másik keletit, a Szputnyik V-t is), illetve felhagyni a használatával az idősek körében, amikor már bőven rendelkezésre állt másféle vakcina is. Vagy legalább priorizálni a közelgő harmadik oltási körben az érintett időseket.

A Szputnyik V esete egyébként két szempontból más, mint a kínaié: egyrészt előbbiről a bizalmatlanságot szülő kezdeti titkolózás után mára bebizonyosodott, hogy megbízható hatékonyságú, másrészt sokkal kevesebbet rendeltünk belőle, így gyakorilatilag el is fogyott még akkor, amikor még bőven dobogósok voltunk első adagos átoltottságban is. Az ECDC adatai szerint a kétmillió Szputnyik V-ből már 200 ezer adag sincs készleten, és ezekből feltételezhetően még végzik a második körös oltásokat. Eközben a bő ötmillió Sinopharm-vakcinából még több mint hárommillió vár felhasználásra.

Hogy összességében megérte-e keleti vakcinákat venni, az gazdasági és társadalmi szempontokat is magában foglaló, nagyon komplex kérdés. De ha csak járványügyi szempontból nézzük, akkor mindenképpen igen. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a beszerzésükkel (zavaros, átláthatatlan és drága szerződések), engedélyezésükkel (rendeleti trükközés, megkerült szakhatóság és szakértők), alkalmazásukkal (idősek oltása az idősökön nem tesztelt kínai vakcinával), a működésük utánkövetésével (elnagyolt, elkent és átpolitizált vizsgálatok), illetve az egész kérdés kommunikációjával kapcsolatos kritikák ne lehetnének nagyon is jogosak.