Mi értelme ennek a sok antitestvizsgálatnak?

2021. július 15. – 07:01

frissítve

Mi értelme ennek a sok antitestvizsgálatnak?
Kép: iStock / Getty Images Plus

Másolás

Vágólapra másolva

Az elmúlt hetekben a Telexen is gyakran olvashattak a koronavírus elleni oltások után termelődő antitestekről vagy éppen ezek hiányáról szóló híreket, a napokban pedig még ennél is jobban besűrűsödtek az ilyen híradások: előbb kedden a fővárosi önkormányzat, majd szerdán a Semmelweis Egyetem tette közzé a vizsgálata eredményeit. A Telex Gyorstalpalóban röviden elmagyarázzuk, miről szólnak ezek pontosan, milyen következtetés vonható le belőlük, és mi az, ami viszont nem. Tényleg semmit nem ér az időseknél a kínai vakcina, vagy csak az ellenzék forgatja ki a tudósok szavait?

Kezdjük az elején: tudom, hogy sok szó esett már erről, de mik is ezek az antitestek?

A szervezetünk által termelt ellenanyagok: olyan fehérjék, amelyek a vírusra reagálva termelődnek. Ezekből is a neutralizáló antitestek az igazán érdekesek, mert ezek képesek semlegesíteni a vírust. Azért esik most sok szó róluk, mert a napokban két vizsgálat eredményei is napvilágot láttak a koronavírus elleni vakcinák hatására termelődő antitestek mennyiségéről.

Oké, és mire jutott a két vizsgálat?

Az egyiket a fővárosi önkormányzat végeztette. A vizsgálatban összesen 19 ezer 60 év feletti, budapesti beoltott vett részt, a most közölt eredmények 1760 mintáról születtek – vagyis csak előzetes eredményekről van szó. Ezek alapján a kínai Sinopharm-vakcinával oltott 60 év felettiek 23,9 százalékánál nem termelődött elég semlegesítő antitest. A többi vakcinánál sokkal kevesebb ilyen eset volt: az orosz Szputnyik V-nél 5,47 százalék, a többinél ez az 1 százalékot sem érte el.

A másik vizsgálatot a Semmelweis Egyetem végezte. Itt kifejezetten olyanoknál mérték az antitestszintet, akiknél más tesztek korábban elégtelen mennyiséget mutattak. Az 1195 résztvevő 88 százalékánál azt találták, hogy valójában rendben van az antitestszintjük. A Sinopharm-vakcinával oltottaknál 84 százalék volt rendben, a többinél 94-100 százalék. Ha csak a 60 év felettieket nézzük, ugyanez 82, illetve 93-100 százalék. (Még egyszer: itt nem az oltottak, hanem az oltottak és korábban negatívnak mértek 82 százalékáról van szó.) Az egyetem közleménye azt hangsúlyozza, hogy az eredmények alapján mind az öt vakcina hatékonyan be tudja indítani az ellenanyag-termelést.

A Telex működését olvasóink támogatásai biztosítják. Legyél te is a támogatónk!

Akkor most kinek van igaza? A fővárosnak vagy a Semmelweisnek?

A két vizsgálat más-más dolgot vizsgált más-más módon, így egy az egyben nem lehet összehasonlítani az eredményeiket. De azt fontos leszögezni, hogy egyik vizsgálat alapján sem lehet olyan kijelentést tenni, hogy a kínai vakcináról kiderült, hogy semmit nem ér. De olyat sem, hogy minden a legnagyobb rendben, bebizonyosodott, hogy nincs is semmi teendő.

Még akkor sem, ha ezek a reakciók menetrendszerűen meg is érkeztek: Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a Facebook-oldalán, a „Karácsony Gergely álhíreket terjeszt, de lebukott” felütésű, csúsztatásoktól sem mentes bejegyzésében azt állította, hogy a Semmelweis vizsgálata cáfolta a fővárosi eredményeket, és a főpolgármesternek bocsánatot kell kérnie. Karácsony erre válaszolva inkább a két vizsgálat általa vélt hasonlóságait emelte ki – noha nem is ugyanazt mérték –, ingyenes antitestszűrést és szükség esetén harmadik oltást sürgetve, „mert az idős magyar polgárok élete nem múlhat politikai játszmákon”.

De hát kiderült, hogy egy csomó embernél nincs elég antitest, nem?

Az nem váratlan, hogy nem minden beoltottnál termelődik kellő mennyiségű antitest, ahogy az sem, hogy – akár ezzel összefüggésben, akár ettől függetlenül – nem alakul ki mindenkinél védelem a betegség ellen. Ezekről az úgynevezett áttöréses megbetegedésekről részletesebben az izraeli járványhelyzetről szóló cikkünkben olvashat, de a lényeg, hogy nem az az érdekes, hogy vannak-e ilyenek, hanem hogy milyen arányban. Ha nagyon alacsony az oltottak közötti súlyos megbetegedés, akkor a vakcinák beváltak, de ha magas, akkor valami nem stimmel.

Ugyanígy, az nem árulkodik egy vakcina minőségéről, ha kiderül, hogy nem minden egyes beoltottban termelődik elég antitest. De ha ez nagy arányban fordul elő, akkor már érdemes odafigyelni.

Miért beszélsz külön az antitestekről, és külön a betegség elleni védelemről? Ez a kettő ugyanaz, nem?

Meg kell különböztetni két dolgot, amelyek a napi hírek olvasása közben könnyen összecsúsznak: mérik a vakcinák hatékonyságát és az általuk kiváltott immunválaszt is, de a kettő nem ugyanaz.

A vakcinák hatékonyságát abban szokás mérni, hogy mennyivel csökkentik a megbetegedés kockázatát. (Arról is külön lehet beszélni, hogy mennyire hatékonyak a súlyos és az enyhe betegség, illetve mennyire a tünetmentes fertőzés és továbbfertőzés ellen, de itt most ne bonyolítsuk ezzel a dolgot.) A hatékonyság megállapításához tehát azt figyelik, hogy az oltás után, a védettség kialakulásához szükséges idő elteltével, mennyien betegednek meg, és ezt vetik össze azzal, hogy az oltatlanok körében hogy néz ki ugyanez. Erről szóltak a vakcinák engedélyezése előtt végzett klinikai vizsgálatok jól ismert hatásossági mutatói, és erről szólnak a használatuk óta folyamatosan figyelt hatékonysági számok – például a kormány sokat kritizált vakcinatáblázata – is.

De akkor mik ezek a százalékok, amik az antitestvizsgálatokban rendre feltűnnek? Ezek nem is a vakcinák hatékonyságát mutatják?

Nem, ezek arról szólnak, hogy a vizsgálatban részt vevő beoltottak hány százalékánál termelődött a határérték feletti mennyiség a koronavírust semlegesíteni képes antitestekből.

De ez nem ugyanaz? Nem az antitestek kellenek ahhoz, hogy védettek legyünk?

Azok is kellenek hozzá, de állandó vita a szakértők között is, hogy mennyiben lehet megfeleltetni az antitestszintet a védettséggel. Az biztos, hogy egy az egyben nem fordítható le egyik a másikra. Több okból sem:

  • Egyrészt azért, mert pontosan nem tudjuk, hogy mennyi antitest elegendő a védettséghez. (Ezért nem kell feltétlenül megijedni azoktól a hírektől, hogy egy-egy vakcina egy új variáns ellen kevesebb antitestet termelődését indítja be, mert gyakran még ez a kevesebb is elég.)
  • Másrészt kis túlzással ahány labor, annyiféle teszt, így már maguknak az antitestméréseknek az eredményeit sem triviális dolog egymással összehasonlítani. Ezt mutatták a Semmelweis Egyetem friss eredményei is, ahol máshol negatívnak mért emberek antitestszintjét mérték újra pontosabb módszerrel, más eredményt kapva. (Ami viszont biztos: a patikákban kapható gyorstesztek önmagukban tuti, hogy nem elég megbízhatóak ebben a kérdésben.)
  • Harmadrészt az antitestek csak az immunitás egyik pillérét jelentik, ezen kívül ott van még a sejtes immunitás is, amit viszont jóval macerásabb mérni.

Akkor mégis a kormánynak van igaza, hogy nincs itt semmi látnivaló?

Annyi biztos, hogy a nagy és határozott megmondásokkal minden oldalon érdemes óvatosan bánni – ahogy egyébként a járvánnyal kapcsolatos legtöbb szakmai kérdés esetében.

Egyre több jel utal azonban arra, hogy az antitestszint elég jó indikátora lehet annak, hogy egy vakcina milyen mértékben alakít ki védelmet. Sarkadi Balázs biológus korábban a Telexnek egy márciusi tanulmány eredményeit idézte ezzel kapcsolatban. Ebben a kutatásban hét olyan vakcinát vizsgáltak, amelyről elérhető elég adat, és összevetették a klinikai hatásosságukat az általuk laboratóriumi körülmények között generált antitestszinttel, hogy kiderüljön, ez az utóbbi érték önmagában elég pontosan utal-e a hatásosságukra. Arra jutottak, hogy erős összefüggés mutatható ki a klinikai hatásosság és a neutralizáló, illetve a kötő antitestek szintje között, minden gyártási, földrajzi, populációs különbség és az egyes variánsok befolyásoló hatása ellenére is. A szerzők szerint ezért az antitestszint megfelelő lehet a hatásosság értékelésére.

Falus András immunológus pedig korábban arról beszélt, hogy az immunrendszer épp az, amire a neve második fele is utal, egy rendszer: a két pillér nem választható ennyire szét, egymással kölcsönhatásban működnek, és ahol alacsony az antitestszint, ott jó eséllyel a sejtes immunitás sem erős. Bár ez utóbbit nehezebb mérni, egy szegedi labor, a Avidin május végén egy saját fejlesztésű módszerrel ezt is elérhetővé tette bárki számára. „Az eddigi tapasztalatok alapján azt lehet valószínűsíteni, hogy akinek az oltás hatására nem alakult ki antitestestvédelme, annál nagy százalékban a sejtes immunitás sem fejlődik ki” – mondta később a tapasztalataik alapján a labor ügyvezetője, Puskás László biológus. Az elölt víruson alapuló Sinopharm-vakcinánál egyébként is kevésbé várható sejtes immunválasz, mind a cég saját vizsgálatai, mind független eredmények alapján. „Én immunológusként ki merem jelenteni, hogy ha nincs ellenanyag a szervezetben, akkor nincs védettség” – mondta a kínai vakcinával kapcsolatban Erdei Anna immunológus is.

A fentiek értelmében a kormány érvelése sem alaptalan, hogy az alacsony antitestszint nem feltétlenül perdöntő, de az ellenzéki – és ami sokkal fontosabb: a szakértői – ellenérvek sem, hogy a kevés antitest elég erős jelzés lehet arra, hogy valami nem stimmel.

Ráadásul attól függetlenül, hogy mennyire hasznos az antitestmérés, előállt egy olyan helyzet, hogy sok beoltott önköltségen, különböző laborok különféle tesztjeivel kezdte vizsgáltatni a saját antitestszintjét. Na, ez biztosan nem sok mindenre jó, azon kívül, hogy egy-egy kedvezőtlen eredmény nagy figyelmet kaphat, és sokakban megnőhet az aggodalom. Lényegében ez is történt, épp ez tette még inkább indokolttá, hogy központi, módszertanilag is kellőképpen előkészített vizsgálat induljon az egyéni méricskélés helyett. Ezt az űrt igyekezett betölteni a fővárosi önkormányzat és a Semmelweis Egyetem vizsgálata is.

Akkor a lényeg: a kínai vakcina mehet a kukába, vagy nem?

Nem, erről nincs szó, már csak azért sem, mert sem a főváros, sem a Semmelweis Egyetem vizsgálata nem volt reprezentatív, azaz az eredmények nem vetíthetők ki a teljes magyar lakosságra.

Egy vakcina haszna amúgy is sok tényezőn múlik. Függ például az aktuális járványhelyzettől és más vakcinák elérhetőségétől, magyarul hogy használható-e helyette az adott időpillanatban másik, esetleg még hatékonyabb vakcina, vagy az egyedüli alternatívája az oltatlanság. De olyasmiktől is, mint hogy fiatalok vagy idősek, egészségesek vagy krónikus betegek kapják-e.

Mindez egyéni szinten azt jelenti, hogy ha egy vakcina mondjuk az időseknél gyakrabban nem vált ki kellő immunválaszt, akkor inkább a fiatalokat (lett volna) érdemes oltani vele. Közösségi szinten pedig azt, hogy ha egy vakcina kevésbé hatékony, akkor is hasznos fegyver lehet a járvány ellen, csak ehhez nagyobb átoltottságot kell elérni vele.

A Sinopharm-vakcina esetében azt már a magyarországi felhasználása megkezdésekor megjelent, februári cikkünkben is jeleztük, hogy nagyon kevés 60 év feletti alanyon tesztelték – a klinikai vizsgálatok résztvevőinek mindössze 0,7 százaléka tartozott ide –, ezért bizonytalan volt a hatásossága ebben a korcsoportban, mégis épp az idősek kapták eleinte a legnagyobb számban.

Amikor az Egészségügyi Világszervezet hónapokkal később, májusban jóváhagyta ennek a vakcinának a használatát, szintén jelezték az idősekre vonatkozó adathiányt, ezért azt javasolták, hogy azok az országok, ahol idősebbek körében is alkalmazzák, végezzenek folyamatos hatékonysági és biztonságossági monitorozást.

Az egyébként az oltás utáni megbetegedéseket követő kormányzati táblázatból is látszik, hogy a kínai vakcina is hatékony a betegség megelőzésében, bár ezek a számok is arra engedtek következtetni, hogy valamivel kevésbé, mint a többi vakcina.

Oltáshoz készítik elő a kínai Sinopharm koronavírus elleni vakcinát a salgótarjáni Szent Lázár Megyei Kórház oltópontján 2021. május 30-án – Fotó: Komka Péter / MTI

Mi ennek az egésznek a gyakorlati jelentősége? Akit beoltottak, beoltottak, a többi úgyis mindegy, nem?

A vakcinák által kiváltott immunválasz tartóssága a fő tényező abban a kérdésben, hogy szükség van-e harmadik oltásra, és ha igen, mikor (hiszen az oltások hatása idővel természetes módon csökkenhet). Ez azokban az esetekben a legsürgetőbb, ahol már alapból sem alakult ki elég erős immunválasz. A két friss antitestvizsgálati eredmény után több szakértő újra a harmadik oltást sürgette a kínai vakcinával oltott időseknél, Duda Ernő virológus egyenesen azt mondta, akinél közülük nincs elegendő antitest, annak nem egy harmadik oltást kéne adni másfajta vakcinából, hanem rögtön kettőt, mintha most kezdenék oltani.

Egyes közel-keleti országokban már el is kezdték a harmadik oltásokat, Bahreinben például a két Sinopharm-vakcinára harmadikként inkább Pfizer–BioNTech-vakcinát javasolnak az 50 év felettieknek, a krónikus betegeknek és az elhízottaknak, az Egyesült Arab Emírségekben pedig választani lehet a kétféle vakcina között, függetlenül az első kettőnek kapott oltás típusától.

Abban világszerte vita van még, hogy egyáltalán aktuális-e már az általános népesség harmadik oltása, de az viszonylagos konszenzusnak tűnik, hogy a sérülékeny csoportokat érdemes harmadszor is beoltani.

Ha egy közvetkeztetés vonható le mind a főváros, mind a Semmelweis Egyetem vizsgálatából, akkor az éppen az, hogy a harmadik oltásoknál a 60 év feletti, Sinopharm-vakcinával oltott embereket érdemes majd előnyben részesíteni, mert az ő esetükben a legnagyobb a valószínűsége, hogy nem alakult ki náluk kellő védelem.

És vajon tényleg így is fog történni? Ha kifejezetten a sinopharmosoknak kezdene el harmadik oltást adni a kormány, azzal elismerné, hogy gáz van a kínai vakcinával, pedig korábban eléggé tiltakozott ez ellen.

A kormány feltehetően az egész kínai vakcinás kérdés méregfogát kihúzhatta volna, ha az ellenzék oltásellenességgel vádolása helyett hónapokkal ezelőtt elindít egy átfogó, reprezentatív immunvizsgálatot a 60 év felettiek körében, világossá téve, hogy bármilyen vakcinánál előfordulhat, hogy egyes csoportoknál kevésbé alakít ki immunválaszt, és ha a kínai esetében ez bebizonyosodik, megteszi a szükséges lépéseket.

Végül indult egy országos vizsgálat április végén, de a szakértők többszöri sürgetése és a média többszöri érdeklődése ellenére ennek még a létére is csak véletlenül derült fény. Ebben a vizsgálatban háromezer résztvevő immunválaszának alakulását követik egy éven át, és az antitestek mellett a sejtes immunitást is mérik.

Bár Kásler Miklós emberierőforrás-miniszter korábban azt mondta, már május végén meglesznek ennek az első eredményei, június közepén kiderült, hogy csak jövőre hozzák ezeket nyilvánosságra. A kormány döntéseit azonban már addig is támogatják ezek az eredmények – tette hozzá.

Na és milyen döntést támogat a vizsgálat?

Ezt így direktben pont nem közölték, de Kásler a napokban bejelentette, hogy hamarosan Magyarországon is elindulhatnak a harmadik oltások, amiben a 60 év felettiek kaphatnak majd prioritást, és mindenki másik gyártmányú vakcinát kaphat, mint az első (két) alkalommal.

A dolog érdekessége, hogy mindkét döntésnek van szakmai megalapozottsága: az idősek a leginkább veszélyeztetettek, a különféle vakcinák keveréséről pedig biztató eredmények érkeznek. Egyúttal azonban a kínai vakcinával kapcsolatban felmerült kérdések zárójelbe tételére is alkalmas ez az eljárásrend, hiszen ha minden 60 év feletti, Sinopharm-vakcinával oltott ember kap egy harmadik, eltérő oltást, azzal gyakorlatilag sok szakértő tavasz óta hangoztatott aggodalmait is automatikusan orvosolnák, anélkül, hogy ezt külön el kellene ismerni. És talán a Romániába irányuló harmadikoltás-turizmust is sikerülne megállítani vele.