Ne csináljon oltás után antitestgyorstesztet, mert semmi értelme

A járvány bő egy éve alatt mindannyian többféle teszttel ismerkedhettünk meg. A jelenlegi fertőzés kimutatására szolgáló PCR-teszt és antigén gyorsteszt mellett használatos még egy harmadik típus, a szerológiai vagy antitestgyorsteszt is. Ahogy a nevéből is látszik, ez nem magának a vírusnak, hanem az ellene termelt ellenanyagoknak, azaz az antitesteknek a jelenlétét vizsgálja. Ebből kifolyólag alapvetően nem azt mutatja meg, hogy a letesztelt személy fertőzött-e, hanem hogy korábban az volt-e (bár lehet némi átfedés).

Míg tavaly tavasszal abból adódott gyakori félreértés, hogy sokan antitestgyorsteszttel akarták ellenőrizni, hogy fertőzöttek-e, most többen arról próbálnak meggyőződni a segítségével, hogy az oltás, amelyet megkaptak, megfelelően működik-e. Elvégre mindenhol arról lehet hallani, hogy a vakcinák beindítják az antitestek termelődését.

De hiába hangzik logikusan a dolog, valójában nem ilyen egyszerű a helyzet. A gyorstesztek ugyanis nem alkalmasak a vakcinák hatásának kimutatására, ezért aki erre próbálja használni őket, téves és veszélyes következtetésre juthat.

Gyorsteszttel lebuktatott kínai vakcina?

Több olvasónk is aggódva írt, hogy miután megkapta az oltást, elvégzett egy gyorstesztet, de az semmiféle antitestet nem mutatott ki a szervezetében. Olyan levelet is kaptunk, amely szerint aki Moderna-vakcinát kapott a családban, annál a gyorsteszt talált ellenanyagot, akinek viszont a kínai Sinopharm-vakcinát adták, annál semennyi antitest nem termelődött a teszt szerint. A levélírók elsősorban a kínai vakcina működésképtelenségének bizonyítékát látták a jelenségben.

Mutatunk két ilyen levélrészletet.

„Egy családtag kivételével mind kínai vakcinát kaptunk, nem volt választási lehetőség, a kivétel pedig Modernát kapott betegsége végett. A héten mind meg is kaptuk a Védettségi kártyát, de kíváncsiságból csináltattunk mindenkinek vércseppes ellenanyag tesztet. A teszt időpontjában a család egy része 24 napja kapott oltást a másik része pedig 17 napja kapta. A teszt eredménye minden kínai vakcinával oltottnál azt mutatta, hogy semmi ellenanyag nincs a szervezetünkben. A Modernával 17 napja beoltottnál pedig erős ellenanyag jelenlétet mutatott. Tudom, hogy egy oltás még kevés, de azt mondták, hogy a semminél jobb, azonban ellenanyag számot tekintve ez egyenlő a nullával, legalábbis a kínai oltást tekintve.”

Ezen a ponton tegyünk egy gyors kitérőt, és szögezzük le, amire a levélíró is utal: bár az első oltás után is kialakul már valamennyi védelem, a teljes hatásukat csak a második adag után néhány héttel érik el a vakcinák. Többek között ezért is érdemes a beoltottaknak is elővigyázatosnak maradniuk. (És ezért tűnik kockázatosnak nem sokkal az iskolai dolgozók első oltása után újranyitni az iskolákat.)

A másik levélíró is hasonló tapasztalatról számolt be:

„Ismeröseim szüleit 3 hete oltották az állam által beszerzett kinai Sinovac vakcinával. Kíváncsiságból önköltségen csináltattak antitesttesztet, ami a vakcina hatékonyságát vizsgálja. Nem volt antitest! Pedig a Sinovac garantálja ezt! Ha van rá módjuk, kérem csináltassanak véletlenszerü antitestteszteket beoltottakon, mert joga van tudni a lakosságnak, ha ócska ellenanyagot kapnak.”

(A leveleket betűhíven idéztük, de annyit érdemes megjegyezni a félreértések elkerülése érdekében, hogy Magyarországon a Sinovac vakcinája nincs engedélyezve, a levélíró a másik kínai gyártóra, a Sinopharmra gondolhatott.)

Antitestje és tesztje válogatja

Az a helyzet, hogy valóban nem minden beoltottnál lesz pozitív az antitesteket kimutató teszt, de ettől még minden bizonnyal védettek a betegség ellen. Ennek a látszólagos ellentmondásnak több magyarázata is lehet:

a tesztek nem feltétlenül azt az antitestet vizsgálják, amit kéne; nem biztos, hogy elég jól; és amúgy sem csak az antitestek számítanak.

A kereskedelmi forgalomban kapható gyorstesztek nem feltétlenül ugyanolyan antitesteket keresnek, mint amilyeneknek a termelődését a vakcinák beindítják. Nemcsak a kínai vakcinákról van szó, egy amerikai beszámolóban például épp a Moderna vakcinájának a hatástalanságát állapította meg – szintén tévesen – egy csalódott beoltott, miután a gyorsteszt nem talált a vérében antitesteket. Mint kiderült, az illető olyan teszttípust választott, amely a koronavírus N-fehérjéje ellen termelődő antitesteket keres. A vakcina azonban az S-fehérje – azaz a tüskefehérje – elleni antitestek termelődését indítja be.

Az egyes gyorstesztek érzékenysége is eltérhet, és nem is minden gyorsteszt egyformán megbízható, adhatnak fals pozitív és fals negatív eredményeket is. Ráadásul az is bezavarhat, hogy ha valaki tudtán kívül már átesett korábban a fertőzésen, ezért nála egy olyan teszt is antitesteket mutat az oltás után, amely más beoltottnál nem – de nem a vakcina, hanem a korábbi fertőzés miatt.

Az immunrendszer működése pedig egyébként is komplexebb annál, mint hogy az antitestek puszta szintjéből meg lehessen állapítani, ki védett a betegség ellen, és ki nem. Pláne azután, hogy megjelentek a vakcinákkal szemben valamelyest ellenállóbbnak tűnő variánsok:

• Egyrészt nem tudni még biztosan, hogy milyen antitestszint nyújt elegendő védelmet. Ezért önmagában az sem jelenti a vakcinák hatástalanságát a variánsok ellen, ha alacsonyabb ez a szint az esetükben, mert lehetséges, hogy ez is elég. (A Pfizertől a Modernán át a Sinopharmig jelenleg is vizsgálják a gyártók, hogy van-e szükség harmadik adagra egyes variánsok ellen.)
• Másrészt az antitestek a védelemnek csak az egyik bástyáját jelentik. A másik fő védvonal a sejtes immunitás, amelyhez a szerológiai teszteknek az égvilágon semmi közük nincs.

Nem véletlen, hogy az amerikai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (CDC) álláspontja is az, hogy nem érdemes gyorstesztekkel házi vakcinatesztelést folytatni:

„Az antitesttesztelés jelenleg nem javasolt a SARS-CoV-2 elleni védelem értékelésére a Covid-19 elleni oltás után, mert a vakcinálás utáni tesztelés klinikai hasznossága nem megalapozott. A jelenleg vészhelyzeti engedéllyel rendelkező antitestteszteknek különböző szenzitivitásuk, specificitásuk, illetve pozitív és negatív jóslóértékük van, és nincsenek hitelesítve a beoltottak immunválaszának értékelésére.”

Gyógyultaknak egy adag is elég?

Érdemes megjegyezni, hogy a szerológiai tesztek nemcsak az oltási utáni védettség megállapításában megbízhatatlanok, de az oltás előtt is kérdéses a hasznuk: bár folynak már vizsgálatok arról, hogy a fertőzésen átesetteknél elég lehet-e a kétadagos oltások egyetlen adagja a teljes védettség kialakításához, ez a kérdés sem dőlt még el teljes bizonyossággal.

Pláne, hogy a jelek szerint egyes új variánsok hatékonyabban képesek megfertőzni azokat is, akik már átestek az eredeti vírustörzs által okozott fertőzésen. Ugyanezek a variánsok – elsősorban a dél-afrikai, illetve a brazil – ellenállóbbak lehetnek a vakcinákkal szemben is, de ezzel együtt is igaz, hogy az oltás hatékonyabb és hosszabb életű immunválaszt vált ki, mint a megfertőződés, és úgy tűnik, a súlyos megbetegedéstől a ma használt vakcinák a variánsok ellenében is megvédenek.

A CDC szerint mindenkit, aki szeretné, be kéne oltani, függetlenül attól, hogy korábban átesett-e a fertőzésen, és az oltással kapcsolatos döntésekben nem kellene szerepet játszaniuk a teszteknek.

Akkor mire (lenne) jó?

Természetesen csábító gondolat, hogy a bárkinek elérhető, viszonylag olcsó tesztekkel megbizonyosodjuk arról, kialakult-e bennünk a vakcinagyártók és a hatóságok által ígért védelem. De a gyorstesztek sajnos nem alkalmasak arra, hogy erről megbízható információt adjanak. Ezért nem is érdemes ezzel kísérletezni.

A vakcinafejlesztés nem véletlenül drága és hosszadalmas folyamat, még ha a világjárvány sürgetése miatt most a szokásosnál jóval gyorsabban sikerült is végigvinni. Bíznunk kell a vakcinát fejlesztő tudósokban és az azt engedélyező gyógyszerhatóságokban, hiszen nekik van meg az a szakértelmük, illetve nekik állnak rendelkezésre azok az eszközeik a vakcinák működőképességének bizonyítására, amelyek nekünk nem.

A szerológiai tesztek elsősorban arra jók, hogy a fertőzés elmúlása után, utólag azonosítsák az egykori fertőzötteket. A H-UNCOVER nevű magyarországi vizsgálatban, amelyben tavaly az orvosi egyetemek az első hullám utáni átfertőzöttséget mérték, például ilyen teszteket használtak arra, hogy felmérjék, a népesség mekkora hányada esett már át a fertőzésen.

Ez a felmérés állapította meg például, hogy május első felére a magyarországi népesség 0,68 eshetett már át a fertőzésen – ami egyrészt az első hullám kezelésének a sikerét is bizonyította, másrészt rámutatott, hogy nem érdemes az átfertőződésen alapuló közösségi immunitásra játszani a vakcina helyett.

Tavaly tavasszal még úgy volt, hogy a H-UNCOVERT ősszel megismétlik, de aztán nyár végén kiderült, hogy nem jött össze rá a pénz, és azóta nem is hallani ilyen tervről.