Rövid úton tisztázni lehetne, hogy rendben van-e a kínai vakcina, ha meglenne rá a szándék

2021. április 21. – 11:30

frissítve

Rövid úton tisztázni lehetne, hogy rendben van-e a kínai vakcina, ha meglenne rá a szándék
A kínai Sinopharm koronavírus elleni vakcinái oltáshoz előkészítve egy debreceni háziorvos rendelőjében Debrecenben 2021. március 27-én – Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI

Másolás

Vágólapra másolva

Sürgősen meg kellene vizsgálni a kínai Sinopharm-vakcina hatékonyságát, mert több olyan magyarországi eset is ismert, amikor az ezzel beoltottaknál nem alakult ki kellő védelem, és közülük néhányan meg is betegedtek, amikor elvileg már védettnek kellett volna lenniük – hívta fel a figyelmet a múlt héten Sarkadi Balázs.

Az akadémikus orvos-biokémikus akkor hangsúlyozta a Telexnek, hogy nem arról van szó, hogy biztosan gond lenne a kínai vakcinával, sőt mindenki abban reménykedik, hogy csak szórványos esetekről van szó, de ennek a megnyugtató tisztázásához lenne szükség egy szisztematikus vizsgálatra, hogy jobb esetben eloszlassa a kételyeket, és visszaállhasson az oltásra várók bizalma, ha pedig szükséges, az érintetteket másik vakcinával újra lehessen oltani.

Sarkadi két irányban indítana vizsgálatot. Egyrészt fel kéne mérni, hogy a kínai vakcinával beoltottak milyen arányban betegszenek meg; másrészt egy háromféle tesztből álló vizsgálatsorozattal igazolni kéne, hogy a kínai vakcinát kapók szervezetében kialakul-e a védettséghez szükséges antitestszint és sejtes immunválasz.

Ebben a cikkben

  • Bemutatjuk, hogyan lehetne viszonylag egyszerűen felmérni, mennyire hatékonyan véd a kínai vakcina a megbetegedéstől, és miért lenne fontos ezt a vizsgálatot itt helyben elvégezni.
  • Végigvesszük, miért lenne hasznos a központilag szervezett antitestmérés, és miért sokkal kevésbé – vagy egyáltalán nem – hasznos, ha ezt a beoltottak saját maguk végeztetik el.
  • Közelebbről is megnézzük a magyar médiában is körbejárt híreket a szerbiai antitestvizsgálatról, és megmutatjuk, miért nem olyan megnyugtatók az eredményei, mint ahogy elsőre tűnt.
  • Néhány konkrét példán keresztül azt is bemutatjuk, hogyan próbálja a kormány a kutatók által szorgalmazott tisztázó vizsgálatok helyett kommunikációs eszközökkel feloldani a kínai vakcina körüli bizonytalanságot.

Hány beoltott betegedett meg?

Az első lépés az oltás utáni megbetegedések felmérése lenne, amit a betegadatokból és az oltási adatokból rövid időn belül el is tudna végezni, aki hozzáfér az adatokhoz – mondta Sarkadi. Ez azért lenne fontos, mert ez a legközvetlenebb és legmegbízhatóbb mércéje annak, hogy a gyakorlatban véd-e, illetve mennyire véd egy vakcina.

Fontos tisztázni, hogy az oltás utáni megbetegedéseknél nem azokról az esetekről beszélünk, amikor valaki megkapja az első adagot, majd pár nap múlva megjelennek a tünetei. Minden vakcina esetében hetekre van szükség a védettség kialakulásához (bár míg azoknál a vakcináknál, amelyeknek a harmadik fázisú klinikai vizsgálatáról jelent meg tudományos közlés, elég pontosan tudjuk, mennyi időre, a kínai vakcinánál ezt csak sejteni lehet). Ezért ha valaki alig néhány nappal az oltás után lesz beteg, akkor minden bizonnyal már az oltás előtt elkapta a fertőzést. Ráadásul az első adag után kialakuló védettség még csak részleges, a vakcinák által kínált teljes védettség a második adag utáni hetekben alakul ki. Ezért érdemes a „beoltottak, mégis megbetegedtem” típusú egyéni beszámolókat óvatosan kezelni, mert jellemzően nem a vakcinák hatástalanságáról szólnak.

Arról, hogy egy ilyen vizsgálat hogyan nézne ki, és tényleg viszonylag gyorsan lezavarható lenne-e, megkérdeztük Ferenci Tamás biostatisztikust, az Óbudai Egyetem docensét, a Védőoltásokról – a tények alapján című szakkönyv szerzőjét. Ferenci szerint valóban könnyen elvégezhető feladatról van szó, mert az elemzés statisztikai módszertana jól ismert és bejáratott, így ha a szükséges információk mind elérhetők elektronikus formában, akkor lényegében egy informatikai feladatról van szó.

De hogyan is nézne ki a gyakorlatban egy ilyen vizsgálat?

A vakcinahatékonyság empirikus felmérésében két fő irányba lehet elindulni. Ezek első hallásra ellentétesnek tűnnek, de valójában ugyanazt a problémát fogják meg a két végéről – magyarázta Ferenci.

  • Az egyik lehetőség a kohorszvizsgálat.
  • A másik az eset-kontrollos vizsgálat.

A kohorszvizsgálat lényege, hogy képezünk egy-egy csoportot oltott és oltatlan emberekből, majd megnézzük, hogy a körükben később hány megbetegedés fordul elő. Akkor mondhatjuk, hogy az oltás hatékony, ha az oltott csoportban kevesebb a megbetegedés. Ha lemérjük, hogy hány százalékkal kevesebb, azt is megkapjuk, hogy mennyire hatékony. Ha pedig azt is rögzítjük, ki milyen vakcinát kapott, a különféle oltóanyagok hatékonyságát is össze lehet hasonlítani.

Ez gyakorlatilag a klinikai vizsgálatok logikáját képezi le, amelyek alapján a vakcinák jól ismert hatásossági mutatói kijöttek. De van egy hatalmas különbség: a klinikai vizsgálatban randomizálják a betegeket, azaz véletlenszerűen kerülnek az oltást kapó vagy a kontrollcsoportba. Ez azért fontos, mert így tudhatjuk, hogy a két csoport kizárólag az oltottság tényében fog eltérni, semmilyen más jellemzőjükben nincs szisztematikus különbség, így ha mutatkozik különbség a megbetegedési arányokban, az biztos, hogy az oltás miatt van (illetve a véletlen ingadozás miatt, de ennek a kezelésére van statisztikai módszer).

„A való életbeli vizsgálatoknak épp az a legnagyobb nehézségük, hogy a két csoport másban is el fog térni, például abban, hogy az oltottak idősebbek. Ezért egy klinikai vizsgálattal szemben itt nem lehet egy az egyben összehasonlítani a két csoport megbetegedési arányát, mert nem lehetünk benne biztosak, hogy azt mennyiben alakítja az oltás”

– mondta Ferenci.

Mivel az egészségügyi dolgozók után Magyarországon is az idősekkel kezdtük az általános oltást, ez a probléma nagyon is valódi. A kezelésére azonban vannak bevált statisztikai eszközök. Ezekhez egyetlen dologra van szükség: hogy információval rendelkezzünk ezekről a zavaró változókról, mint például az életkor. Magyarul nem elég azt rögzíteni, hogy egy ember oltott-e vagy nem, illetve beteg-e vagy nem, hanem fel kell mellé írni az életkorukat és más releváns tényezőket is.

A Sinopharm-vakcina beoltására várakoznak egy budapesti rendelőben 2021. február 27-én – Fotó: Ajpek Orsi / Telex

Hány beteget oltottak be?

A másik lehetőség az eset-kontrollos vizsgálat. A fő különbség, hogy ebben nem oltott és oltatlan csoportokat kell képezni, majd megnézni, hogy később hányan betegednek meg, hanem épp fordítva: a betegek és a nem betegek csoportjánál kell megnézni, hogy melyikben hányan kaptak korábban oltást.

„Ez csak látszólag ellentétes, valójában ugyanannak a másik oldaláról van szó. Ha az oltás hatékony, azt elmondhatom úgy is, hogy az oltottak között később kevesebb lesz a beteg, meg úgy is, hogy a betegek között kevesebb volt, aki korábban oltást kapott”

– mondta Ferenci, aki szerint mindkét megközelítést használják is oltások hatásosságának vizsgálatára. Konkrétan a koronavírus elleni vakcinák esetében végeztek ilyen kohorszvizsgálatot a Pfizer–BioNTech-vakcináról Izraelben, Dániában, az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban, a Pfizerről és az AstraZenecáról az Egyesült Királyságban, illetve a Pfizerről és a Modernáról az Egyesült Államokban. Eset-kontrollos vizsgálatot pedig a Pfizerről és az AstraZenecáról az Egyesült Királyságban, rögtön kettőt is, de még a másik kínai gyártó, a Sinovac vakcinájáról is Brazíliában. (Frissítés: A napokban megjelentek a hírek egy Szputnyik V hatékonyságát felmérő kohorszvizsgálatról is, bár egyelőre csak sajtóközlemény szintjén.)

Nagy általánosságban a kohorszvizsgálatot bizonyos módszertani előnyei miatt nagyobb bizonyító erejűnek ítélik, de kicsit macerásabb is. Ennek az egyik oka, hogy nagyon nagy számú alanyt kell bevonni, hogy legyen köztük annyi beteg, amennyiből még a csoportok közti különbség is kellően nagy. A másik probléma, hogy erről a sok emberről információt kell szerezni, és után kell őket követni, ráadásul nemcsak az oltottakat, hanem az oltatlanokat is. Ez azért gond, mert míg az előbbieknél minden adat könnyen elérhető, hiszen ők az oltás miatt biztosan bekerülnek az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térbe (EESZT), addig az oltatlanoknál kevesebb a készen elérhető adat, hiszen ők lehet, hogy kapcsolatba sem kerülnek az egészségügyi rendszerrel.

Az eset-kontrollos vizsgálat olyan szempontból egyszerűbb, hogy csak a már megbetegedetteket kell hozzá alapul venni, róluk pedig a legtöbb információ már amúgy is adott. „Kis túlzással semmi más dolgunk nincs, mint a felvett betegeknél, akikről egyébként is egy sor adatot rögzítünk, felírjuk azt is, kaptak-e oltást, milyet és mikor” – mondta Ferenci.

Valamihez azonban őket is hasonlítani kell, azaz szükség van nem beteg alanyokra is. „Ehhez az úgynevezett teszt-negatív eset-kontrollt szokták használni. Itt azokból indulunk ki, akiket Covid-gyanús tünetekkel tesztelünk, tehát már eleve mindenki az egészségügyi rendszer látókörén belül van, könnyebben begyűjthetők róluk a szükséges adatok. Akik a tesztnél pozitívnak bizonyulnak, ő lesznek az esethalmaz, és akik negatívnak – tehát gyanús tüneteik vannak, de nem koronavírusosak –, ők lesznek a kontrollhalmaz”.

Az eset-kontroll másik előnye, hogy jóval kevesebb alannyal és sokkal gyorsabban végrehajtható: mivel aki bekerül, az eleve beteg, így nem kell kivárni a megbetegedést, és nem érdekes az sem, hogy milyen gyakori vagy ritka a megbetegedés. Hátránya, hogy a bizonyítóereje kisebb, mert nehezebb biztosítani az összehasonlított csoportok homogenitását.

Melyik módszert lehetne Magyarországon a legkönnyebben véghez vinni?

Ferenci szerint mindkét megközelítésnek vannak előnyei-hátrányai, de a konkrét választáshoz látni kellene, hogy milyen információbázisunk van. „Az, hogy melyiket választjuk, gyakran nem módszertani kérdés, hanem bizonyos mértékben kényszer, amely abból fakad, hogy melyikhez tudunk könnyebben információt nyerni.” Azt már mi tesszük hozzá, hogy az oltási programban már láthattunk példát komoly adatszinkronizációs problémákra, így elképzelhető, hogy nem mindegyik vizsgálati módszerre állnak készen a beteg- és lakosságnyilvántartó rendszerek – bár nyilvános közlés erre vonatkozóan sem hangzott el.

Miért nem elég megnézni, kit mivel oltottak?

De miért kell egyáltalán az oltatlanokkal szöszölni, csoportokat képezgetni belőlük, amikor azt is közvetlenül meg lehetne nézni, hogy a beoltottak közül hány olyan betegedett meg, aki Pfizer–BioNTech-, Moderna-, AstraZeneca-vakcinát, Szputnyik V-t vagy kínai oltást kapott?

Ennek valóban nagy előnye lenne, hogy megspórolná az oltatlanok adatainak előbányászását. De Ferenci Tamás szerint egy nagy nehézsége is van: épp a vakcinák összehasonlítását nehezíti meg. „Annál pontosabban tudjuk kimutatni az oltás hatását, minél nagyobb a kontraszt, minél nagyobb különbség van abszolút értelemben a két összehasonlított csoport között.” – mondta.

„Ha veszek két nagy, tízezer fős csoportot, de mondjuk az egyikben egy, a másikban két fő betegszik csak meg, az a papírforma szerint 50 százalékos különbség, de ez egy borzalmasan bizonytalan érték, egy megbetegedés ide vagy oda, és teljesen mást kapok. Nem a csoport alaplétszáma számít, ha százezerből van ugyanilyen kevés megbetegedés, akkor ugyanez a probléma. Relatív értelemben nem kicsi különbség ez, de abszolút értelemben igen. Pont ezért kellett a klinikai vizsgálatokba is több tízezer résztvevő” – tette hozzá. Kínában is épp azért nem végeztek ilyen vizsgálatot – a kínai vakcinák harmadik fázisú klinikai tesztjeit ugyanis más országokban végezték –, mert amikorra ez aktuálissá vált, az országban már nem volt elég megbetegedés.

„Ha csak a különféle vakcinával oltottakat hasonlítanánk össze, nehezebb lenne kimutatni, hogy mekkora a különbség a két oltás között. Azt sokkal könnyebb statisztikailag megalapozottan igazolni, hogy egy vakcina a be nem oltottsággal szemben hatásos, mint azt, hogy két oltás különbsége szignifikáns.”

Itt kell vizsgálni, mert máshol nem fogják

Ferenci Tamás szerint azért különösen fontos, hogy a fent részletezett vizsgálatot Magyarországon elvégezzük, mert a Sinopharm vakcinájáról jó eséllyel nem várható máshonnan ilyen jellegű, megbízható adat.

„A Pfizer hatásosságát sem mérjük hazai viszonyok között, de azt kimérték az izraeliek, angolok, amerikaiak, és mind nagyjából ugyanazt találták. Persze azt is jó lenne itthon is kimérni, de ha mindenhol máshol is működik, akkor ez nem egy annyira égető kérdés. Csakhogy a kínainál, a vakcinát engedélyező további országok listáján végignézve, sok remény nincs, hogy bárhonnan megbízható tudományos közlés érkezzen” – mondta.

Egy idős nő megkapja a kínai Sinopharm koronavírus elleni vakcinájának második adagját egy székesfehérvári háziorvos Sarló utcai rendelőjében 2021. március 25-én – Vasvári Tamás / MTI

„Ha mi magunk nem vizsgáljuk ezt, akkor elég nagy az esély rá, hogy szó szerint teljes homályban leszünk, ráadásul ez ugye pont az az egyetlen itthon használt vakcina, amiről a klinikai kísérlet eredményét sem publikálták tudományos közleményként. Nem szeretném, ha bárki félreértené a mondataimat, ez nem azt jelenti, hogy a kínai vakcina nem működik, éppenséggel még az is lehetne, hogy ez működik a legjobban – de a vicc az, hogy vizsgálat hiányában még ezt sem fogjuk megtudni.”

Mi egyelőre egyetlen ilyen vizsgálatot találtunk, amelyben a Sinopharm vakcinájával oltottak körében történt megbetegedéseket mérték fel, bár maga a kutatás itt sem érhető el, csak az arról szóló médiabeszámolók. Ezek szerint az egyesült arab emírségekbeli Abu-Dzabiban végeztek a beoltottakkal egy követéses vizsgálatot, amely alapján a kínai vakcina 93 százalékos hatékonysággal akadályozta meg a kórházba kerülést, 95 százalékkal az intenzív ellátásra szorulást, és teljes egészében megelőzte a halálozást. Azt nem tudni, mikor végezték a vizsgálatot, milyen módszerrel, és hány fő vett benne részt.

Mérni kell az antitesteket, de ésszel

A vakcinák hatékonyságának legközvetlenebb és legmegbízhatóbb mércéje tehát a megbetegedések nyomon követése. Emellett azonban szokás mérni a vakcina által kiváltott immunválaszt: a termelődő antitesteket és a sejtes immunitást is.

Utóbbi jóval bonyolultabb, ezért legkönnyebben az antitestek szintjét lehet meghatározni. Ez azonban önmagában könnyen félrevezető képet adhat, több szempontból is. Egyrészt épp azért, mert figyelmen kívül hagyja a sejtes immunitás fontos szerepét. Másrészt még mindig bizonytalan, hogy az antitestek szintje milyen viszonyban áll a vakcina által nyújtott védettséggel. Harmadrészt a mérésükben is sok a bizonytalanság – épp ezért nem érdemes gyógyszertári gyorstesztek eredményéből a védettségi szintre következtetni.

Sarkadi Balázs szerint azonban egyre nagyobb bizonyossággal állítható, hogy az antitestszintek valóban mutatják, hogy mennyire hatékony egy vakcina. Erről egy márciusi, még lektorálás előtt álló tanulmányt idézett. Mint korábban írtuk, ebben a kutatásban hét olyan vakcinát vizsgáltak, amelyről elérhető elég adat, és összevetették a klinikai hatásosságukat az általuk laboratóriumi körülmények között generált antitestszinttel, hogy kiderüljön, ez az utóbbi érték önmagában elég pontosan utal-e a hatásosságukra. Arra jutottak, hogy erős összefüggés mutatható ki a klinikai hatásosság és a neutralizáló, illetve a kötő antitestek szintje között, minden gyártási, földrajzi, populációs különbség és az egyes variánsok befolyásoló hatása ellenére is. A szerzők szerint ezért az antitestszint megfelelő lehet a hatásosság értékelésére.

Annál azonban minden bizonnyal jobb lenne egy központilag megszervezett antitestvizsgálat, mint ami most van: hogy az aggódó beoltottak saját pénzen végeztetnek mérést magánlaborokban, majd pusztán ebből az eredményből következtetnek arra, hogy mennyire védettek.

Márpedig ezek a magánvizsgálatok nem oszlatják el a kételyeket. „Azt látjuk, hogy az idősebbeknél az első oltás után tényleg nincs mérhető antitestszint. Az első oltás után tehát ugyanolyan óvatosnak kell lennie annak, aki kínai vakcinát kapott. [...] A második oltás után a kínainál alacsony szintet tapasztalunk, olyan szintet találunk, mint amikor valaki több hónapja átesett a vírusfertőzésen” – mondta a Szeged Televíziónak Puskás László, a szegedi Avidin Kft. laborjának vezetője, hozzátéve, hogy a semlegesítő antitestek szintje az életkorral is összefüggött. Azt is hangsúlyozta azonban, hogy mindez nem azt jelenti, hogy a kínai vakcina hatástalan lenne.

„Szakmai szempontból a sejtes mérés is fontos lenne, de most azt gondolom, hogy a legfontosabb egy ellenőrzött klinikai antitestvizsgálat lenne önként jelentkezők bevonásával” – tette hozzá most Sarkadi Balázs.

Nem mindegy, mivel mérjük

Egy neve elhallgatását kérő virológus a Telexnek azt mondta, valóban alapvető járványügyi jelentősége lenne monitorozni az antitestválaszt, de szerinte is fontos, hogy ezt nem önmagában kell nézni, hanem ezzel párhuzamosan kellene futtatni a beoltottak és nem beoltottak megbetegedésének követéses összehasonlítását is. Az antitestvizsgálat szerinte arra jó, hogy egyáltalán működött-e a vakcina, kiváltott-e immunválaszt.

„Teljesen normális minden vakcinánál, ha százból egy esetben nem alakul ki antitestválasz. Ha a kínainál ez százból tíz, akkor baj van. De a két vizsgálat eredményét együtt lehetne nézni, és ha az jön ki, akkor akár kimondani, hogy a kínai a legjobb”

– mondta.

A virológus szerint abban van igazság, hogy az antitestek összefügghetnek a védettség szintjével. „De most jön a csavar: az antitestet mérő ELISA-tesztből is van ezerféle. Lehet, hogy az egyik laborban mérnek egy értéket, a másikban kétszer annyit, mert teljesen mások a tesztek paraméterei, és nem hasonlítható össze az eredményük. Ezért lenne alapvető, hogy a Nemzeti Népegészségügyi Központ kiadja, milyen ELISA-tesztekkel lehessen csak mérni a laborokban, mert így lehetnének összehasonlíthatók az eredmények, ezzel lehetne látni, hogy a vakcina milyen hatékonysággal működik a szervezeten belül.”

Ez oldja fel azt a látszólagos ellentmondást is, hogy a kutatók szerint miért van értelme ellenanyagszintet mérni, de annak miért nincs, hogy az emberek pánikszerűen méressék a sajátjukat.

„Azért sincs értelme, mert nem lesz következménye. Ha a teszt szerint nincs ellenanyag, nincs integrálva a rendszerbe, hogy felhívod a háziorvost, hogy adjon másikat. Tulajdonképpen semmit nem érsz el vele, azon kívül, hogy izgulhatsz, ráadásul a sejtes immunitást figyelmen kívül is hagytad”

– mondta a virológus.

Az a bizonyos szerbiai vizsgálat

Bár Magyarországon nincs még szisztematikus vizsgálat arról, hogyan indítják be az egyes vakcinák az antitesttermelést, a szomszédos Szerbiában épp a napokban adott hírt egy ilyenről a helyi média. A szerbiai vizsgálat azért különösen érdekes nekünk, mert Európában ott engedélyezték először a Sinopharm vakcináját, sőt a rendeleti úton kiadatott magyar engedélyhez is a szerbiai adta a jogalapot.

Idős nőt oltanak a szerbiai Újvidéken 2021 januárjában – Fotó: Aleksandar Jovanovic / Anadolu Agency / Getty Images

A vizsgálatot ott sem állami szerv, hanem a Belgrádi Egyetem Alkalmazott Nukleáris Energetikai Intézete (INEP) végezte. Tízezer résztvevő bevonásával vizsgálták meg, melyik vakcina hogyan indítja be a koronavírus ellen védő antitestek termelődését. A Magyar Szó cikke alapján a hétvégén mi is beszámoltunk arról, hogy a 20 és 65 év közöttiek 90 százalékánál rendben volt az antitest-termelődés a kínai vakcina után.

A magyar nyelvű beszámolókból azonban kimaradt néhány fontos részlet. Az egyik ilyen, hogy a Sinopharm-vakcina után a többinél később, csak a második adag után legkorábban két héttel jelenik meg mérhető antitestszint a szervezetben. De ennél is fontosabb, hogy a kutatásról beszámoló egyik cikk szerint az időseknél gyakran előfordul, hogy ennyi idő után sem jelennek meg antitestek:

„Ugyanakkor világos különbség van a Sinopharm-vakcinára adott válaszban a különböző korcsoportokban. Jelentősen gyengébb antitestválaszt figyeltek meg a 65 év fölöttieknél, különösen a 70 évnél idősebb férfiaknál, akiknél gyakran előfordult a specifikus antitestek jelenlétének a teljes hiánya a vérkeringésben”

írta a B92.

Marija Gnjatović, az INEP kutatója egy másik szerb lap, a Danas cikke szerint ugyanakkor azt mondta ugyanerről, hogy némileg alacsonyabb antitestválaszt mértek az időseknél. Mivel az „antitestek teljes hiányának gyakori előfordulása” meglehetősen más összképet sugall, mint a „némileg alacsonyabb antitestszint”, de az újságcikkeken túl, tudományos közleményben nem érhetők el az adatok. Írásban fordultunk az INEP-hez, hogy segítsenek tisztázni a kínai vakcinával kapcsolatos méréseik eredményét. Cikkünk megjelenéséig nem válaszoltak, de ha érdemben reagálnak, beszámolunk róla.

Ezek az eredmények ugyanakkor egybevágnak azzal, amit még március végén mondott szintén Marija Gnjatović. Akkor a szerb közrádiónak beszélt arról, hogy Sinopharm-vakcina után később kezdődik az antitestek termelődése: míg az országban használt többi vakcinánál – Pfizer-BioNTech, AstraZeneca, Szputnyik V – jellemzően két-három héttel az első adag után, a kínainál csak két héttel a második adagot követően, de esetenként akár négy-öt héttel utána. Már ekkor is megemlítette, hogy a 70 év fölöttieknél különösen a férfiaknál az ellenanyag-termelés gyengébb.

Magyarországon épp az időseknek adják

Azért lenne különösen rossz hír, ha kiderülne, hogy az időseknél gyakori probléma, hogy a kínai vakcina kevésbé működik – és azért lenne jó, ha egy szisztematikus hazai vizsgálat bizonyítaná, hogy nincs így –, mert Magyarországon eddig épp az érintett korosztály kapta a legtöbbet a hazánkba érkezett kínai vakcinából.

A kormány vagy az operatív törzs nem tesz közzé belföldi használatra szánt adatokat a beadott oltások korosztályonkénti bontásáról – vagy bármilyen hasonló részletadatról –, de az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) felé teljesíti az adatjelentési kötelezettségét. Az ECDC-nek jelentett tagállami adatok a cikk írásakor április 11-gyel bezárólag érhetők el. Ezek szerint

Magyarországon addig összesen 534 416 Sinopharm-vakcinát adtak be első adagként, azaz ennyi ember kapott eddig kínai oltást. Ebből 500 238 fő 60 éves vagy idősebb.

A 60 éves vagy afeletti beoltottak 30,14 százalékát oltották kínai vakcinával, ezen belül a 60-69 évesek 28,9 százalékát, a 70-79 évesek 37,3 százalékát és a 80 év feletti beoltottak 17,6 százalékát.

Hogy miért döntött így a kormány, az egyébként már februárban, az oltóanyag hazai használatának a kezdetekor sem volt világos. Ahogy akkori cikkünkben írtuk, a vakcina 60 év felettieknél kialakuló hatásosságáról kevés adat állt rendelkezésre, a magyar alkalmazási előírásból is kiderült, hogy a – ma sem nyilvános – klinikai vizsgálatokban csak az alanyok 0,7 százaléka tartozott ehhez a korosztályhoz. A többi engedélyező ország közül egyébként van, ahol nem is alkalmazzák idősebbeken, de máshol, például Szerbiában Magyarországhoz hasonlóan minden 18 év fölötti megkaphatja.

Marija Gnjatović hétvégi nyilatkozata egyébként rímel arra, amiről korábban Sarkadi Balázs is beszélt, illetve amit szorgalmazott: az INEP kutatója is azt mondta, attól még, hogy esetleg nincsenek jelen antitestek, nem kell megijedni, az érintetteknél érdemes megvizsgálni az immunválasz másik fő pillérét, a sejtes immunitást is.

Beindult az úthenger

Mindezek ellenére a kormány a jelek szerint egyelőre a helyzetet megnyugtatóan tisztázó vizsgálat helyett azt az utat választotta, hogy kommunikációs úthengerrel simítja el a dolgot.

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter például az ezzel kapcsolatos kérdésekre a múlt csütörtöki kormányinfón annyit mondott, hogy a Sinopharm vakcinájával nincs semmi gond, és kész. Sőt, tette hozzá, bizonyos szempontból az még jobb is, mint a Pfizer-BioNTeché, bár azt még csak utalásszerűen sem közölte, hogy egyáltalán mi ez a szempont, amire gondolt.

Menczer Tamás, a Külgazdasági és Külügyminisztérium tájékoztatásért és Magyarország nemzetközi megjelenítéséért felelős államtitkára, aki a vakcinaügyi brüsszelezésben is aktív szereplő, a napokban több Facebook-bejegyzést is szentelt a kínai vakcinának. A szerbiai vizsgálatról például azt állította, hogy „megvizsgálták a vakcinák hatékonyságát. A Pfizer, a Szputnyik és a Sinopharm is 90% felett teljesített!”, ami azonban csúsztatás, mert a szerbiai vizsgálatban nem is ezt mérték, hanem azt, hogy milyen arányban termelődik az egyes oltások egy-egy adagja után antitest. Ez volt az, amiben a Sinopharm 90 százalékot ért el.

Mint a fentebbiek alapján látható, duplán is csúsztatott az államtitkár, mert ez a 90 százalék a 25-65 év közötti alanyokra volt igaz, az időseknél alacsonyabb volt (csak ennél a vakcinánál), miközben Magyarországon túlnyomó többségben épp az időseket oltották vele. Érdekesség, hogy bár az antitestszint és a vakcinák hatékonysága közötti kapcsolat valóban élénk szakmai vita tárgya, Menczer ebben a Müller Cecíliáénak ellentmondó álláspontra helyezkedett, hiszen az országos tisztifőorvos épp kedden beszélt arról, hogy szerinte „a védőoltás beadását követő ellenanyag-vizsgálat a védettségnek a kimutatására, a detektálására csak korlátozottan alkalmas”.

Szintén Menczer Tamás számolt be arról Facebookon, hogy „a világ legtekintélyesebb orvosi szaklapja, a The Lancet állt ki a kínai Sinopharm-vakcina mellett!”. Valójában a Lancet Microbiology nem „állt ki” a vakcina mellett, hanem közzétették kínai kutatók egy tanulmányát. Ebben a kutatók szérummintát vettek 12-12 embertől, akiket a Sinopharm vakcinájával, illetve egy másik kínai oltóanyaggal oltottak be a klinikai tesztek során, majd megnézték, hogy ezek a minták megőrzik-e a neutralizáló hatásukat a dél-afrikai variáns ellen; jó hír, hogy nagyrészt megőrizték. Ebben a vizsgálatban azonban olyanok mintáját használták, akiknél rendben beindult az antitesttermelés, miközben

a magyar kutatók által szorgalmazott vizsgálat célja épp az lenne, hogy megállapítsa, ez az antitesttermelés a legtöbb esetben valóban beindul-e.

Ilyen jellegű vizsgálatot egyébként más vakcinákról is szoktak közölni, a dologban inkább az a szokatlan, hogy a kínai vakcinákról kevéssé jelennek meg ilyen eredmények nyilvános formában – különös, hogy Menczer most egy ilyen folyóiratcikket lobogtat, miközben épp az az egyik fő kritika a Sinopharm vakcinájával szemben, hogy a mai napig nem tették közzé a klinikai vizsgálatai harmadik fázisának eredményeit, amelyek nem 12 fővel folytak, hanem több tízezerrel.

Egy háziorvos a kínai Sinopharm koronavírus elleni, beérkezett oltóanyagát pakolja Szegeden egy háziorvosi rendelőben 2021. március 23-án – Fotó: Rosta Tibor / MTI

Mozgolódás

Központi szervezésű vizsgálat szervezéséről tehát egyelőre nincs hír, a kormány a feltételezést is elutasítja, hogy ilyen szükséges lehet. Pedig a bizalmatlanság egyértelműen jelen van, ez nemcsak a kutatók és a magánlaborok munkatársainak beszámolóiból látszik, hanem a Telexnek nyilatkozó háziorvosok tapasztalataiból, illetve a hozzánk beérkező olvasói levelekből is, amelyekben többen a laborvizsgálatuk negatív eredményéről vagy éppen az oltás utáni megbetegedésről számolnak be. Hogy ezek az esetek mennyire szórványosak, illetve hogy a megbetegedések ellen egyáltalán kellett volna-e már védenie az oltásnak, nem tudjuk – ezt tudná tisztázni a vizsgálat.

„Éppen az erősíti az oltásellenességet, ha bizonytalanság alakul ki. Márpedig itt bizonytalanság alakult ki, és nemcsak a magyar eredmények, hanem a nemzetköziek alapján is. Ezt lenne jó eloszlatni, vagy ha megalapozott, akkor rendbe tenni, hogy az emberek megkapják a megfelelő védettséget. Sokkal nagyobb baj lenne abból, ha utólag derülne ki” – mondta előző cikkünkben Sarkadi Balázs.

Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora, egyben a tavaly tavasszal végzett, H-UNCOVER nevű, reprezentatív átfertőzöttségi vizsgálat vezetője a Népszavának azt mondta, hogy „mivel a beadott oltások száma és az átfertőzöttség aránya igen magas az országban, így a nyár előtt nincs létjogosultsága, többletinformációs jelentősége” egy reprezentatív vizsgálatnak, de „a hosszútávú utánkövetés szempontjából elképzelhető, hogy ősszel egy, a védettséget figyelő, vagyis az antitest kimutatására irányuló vizsgálatot kezdeményez majd az egyetem”.

Úgy tudjuk, számos kutató úgy gondolja, hogy ha az újabb reprezentatív átfertőzöttségi vizsgálatra tényleg később kerül is sor, a vakcinahatékonyság mérését a lehető leghamarabb meg kellene kezdeni. Rusvai Miklós virológus vagy Falus András immunológus például a napokban nyilvánosan is kiállt egy átfogó vizsgálat szükségessége mellett. Információink szerint egyes kórházakban és egyetemeken is folytatnak már méréseket vagy terveznek hasonlót, de hivatalos megerősítést sehonnan nem kaptunk.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!
A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!