Utánajártunk a járványadatok legnagyobb furcsaságainak

Utánajártunk a járványadatok legnagyobb furcsaságainak
Illusztráció: Telex

Másolás

Vágólapra másolva

A koronavírus-járvány mindennapjaiban már hozzászokhattunk, hogy mindenki folyamatosan újabb és újabb adatokkal, számokkal, statisztikákkal dobálózik. Ezekben még akkor is könnyű elveszni, ha az ember tudja, mit nézzen, pláne mert az állami adatközlésben rengeteg következetlenség, hiányosság és kommunikációs zavar van. Saját észrevételeink és olvasói kérdések alapján összegyűjtöttük a legtöbbeket foglalkoztató kérdéseket, és megpróbáltunk választ találni rájuk.

Az alábbi jelenségeket vizsgáljuk meg részletesebben:

  • Mekkora a többlethalálozás, azaz mennyivel többen haltak meg idén ősszel, mint a korábbi években ugyanebben az időszakban, és mi magyarázhatja, hogy sokkal többen, mint ahány koronavírusos halálesetről tudni.
  • Hova lett a statisztikákból az a 100 ezer aktív fertőzött, akik se a kórházakban, se karanténban nincsenek?
  • Miért beszélt Orbán Viktor miniszterelnök a múlt héten 9500 kórházban ápolt koronavírusos betegről, ha akkor és azóta is csak 7500 körüli a hivatalos számuk?
  • Miért félrevezető, amikor a kormány a teljes járványidőszak adatai alapján azt mondja, középmezőnyben vagyunk a halálozást tekintve, és hogyan teljesítünk, ha csak a második hullámot nézzük?

Lesz, amit sikerül megnyugtatóan cáfolni, más esetben még nyitott kérdés, hogy mi lehet a magyarázat. A cikk célja nem az, hogy statisztikai machinációkról, önkényesen alakított számokról rántsuk le a leplet, hanem hogy megmutassuk, mi lehet az elsőre furcsának, érthetetlennek, akár gyanúsnak tűnő jelenségek magyarázata – annak, ha a kételyek eloszlatása nem sikerül maradéktalanul, legtöbbször az az oka, hogy hiába kértük újra és újra az operatív törzs segítségét, hogy az olvasóink tisztábban láthassanak, nem válaszoltak a helyzet tisztázását célzó kérdéseinkre.

A cikk végén a hivatalos statisztikák kiüresedésének, illetve a központi kommunikáció zavarosságának érzékeltetésére bemutatjuk a tesztekről szóló statisztikák körüli mizériát.

Miért nagyobb a többlethalálozás, mint a koronavírusos halálesetek száma?

A többlethalálozás azt jelenti, hogy egy adott időszakban többen halnak meg, mint amit a korábbi évek azonos időszakában tapasztaltak alapján várnánk. Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) hetente adja ki a halálozási adatokat, méghozzá háromhetes csúszással, azaz a most elérhető legfrissebb adatok a három héttel ezelőtti időszakról szólnak.

Azért is érdekes ez a mutató, mert ez az egyetlen külső hatásoktól, változó esetdefinícióktól, tesztelési aktivitástól független jelzője a járvány hatásainak (viszont nem csak azoknak, de erre még visszatérünk). Márpedig az elmúlt hetekben közzétett adatok egyre növekvő többlethalálozást mutatnak a koronavírusos haláleseteken felül is, ami óhatatlanul beindítja az összeesküvés-elméletekre fogékonyak fantáziáját, hiszen nem nehéz arra gyanakodni, hogy a járvány áldozatainak hivatalos száma feletti többlet az eltussolt esetek csalhatatlan jele – szögezzük le már most, hogy erre semmiféle perdöntő bizonyíték nincs.

Annyi biztos, hogy a különbség jelentős. A cikk írásakor a legutóbbi közzétett adatok a 45. hétre vonatkoznak. Ez idén november 2-tól november 8-ig tartott, ez idő alatt összesen 3356 ember halt meg Magyarországon. Egy évvel korábban ugyanezen a héten (november 4-10. között) 2443 haláleset történt. Ez azt jelenti, hogy egyszerű számítással a heti többlethalálozás 913 fő, kicsit kifinomultabb módszerrel (több év adatait használva, a lakosságszám változását is figyelembe véve) 1036 fő. Ugyanebben az időszakban azonban mindössze 604 koronavírusos haláleset szerepelt a statisztikában, azaz a járvány közvetlen áldozataiként számontartottakon felül is legkevesebb 309-cel többen haltak meg, mint tavaly ugyanilyenkor.

A többlethalálozás tehát több mint másfélszerese a járványról közölt halálozásszámnak.

Az is világos, hogy a járvány regisztrált áldozatain felüli többlethalálozás növekvő tendenciát mutat az elmúlt hetekben, ahogy ez az alábbi ábrán is látszik:

Az összes többlethalálozás és a regisztrált koronavírusos halálesetek heti alakulása – Kép: Ferenci Tamás

Na de mi lehet ennek az oka? Először is érdemes tisztázni a többlethalálozási mutató korlátait. Ebben Ferenci Tamás klinikai biostatisztikus, orvosbiológiai mérnök, az Óbudai Egyetem Élettani Szabályozások Kutatóközpontjának docense, a járvány során a kormány munkáját segítő Járványmatematikai Modellező és Epidemiológiai Munkacsoport tagja volt segítségünkre.

Ferenci szerint két nagy bizonytalansági tényezőt kell szem előtt tartani. Az egyik, hogy egyáltalán mihez képest beszélünk többletről. Az, hogy hányan haltak volna meg idén a járvány nélkül, természetesen csak egy – múltbeli adatokra alapozott – becslés, mi sem tudhatjuk teljes bizonyossággal, hogy tényleg ennyi halálozás lett volna-e, ha nincs a járvány.

A másik tényező, hogy az összhalálozás érzéketlen a tesztelési aktivitásra és a haláloki besorolás problémájára, nem befolyásolják a bizonytalan, esetleg változó definíciók. Ha egy cukorbeteg, gyenge szívű, idős ember meghal, nincs szükség tudatos manipulációra ahhoz, hogy ne derüljön ki róla, hogy a halála közvetlen kiváltó oka esetleg a koronavírus lehetett, mert előfordulhat, hogy senkinek eszébe se jut letesztelni. Az összhalálozási statisztikában viszont értelemszerűen benne lesz.

„Ez a fő ok, ami miatt az összhalálozást használjuk, de ez az előnye egyúttal a hátránya is: ez egy nettó mutató, tehát a járvány minden hatását egyben méri. Mindenki beleszámít, aki a járványba halt bele, függetlenül attól, hogy minek volt címkézve, ami jó, csak az a baj, hogy cserébe az indirekt hatások sem különíthetőek el benne. Ezek ráadásul lehetnek negatív és pozitív hatások is” – mondta Ferenci Tamás.

A járvány indirekt pozitív hatása lehet például, hogy a higiéniai szabályok, a távolságtartás és a maszkviselés jól jön a többi légúti fertőzés, például az influenza elleni védekezésben is, tehát az ezekből adódó haláleset kevesebb lehet. De akár még az autóbalesetek áldozatainak száma is csökkenhet, mert kevesebbet utazunk a járvány miatt.

Lehetnek azonban a járványnak indirekt negatív hatásai is, például hogy részben leáll az egészségügy, megnehezedik más betegek ellátása, elmaradnak szűrések, és így tovább – ez mind megemelheti teljesen más halálokok előfordulását is. De ugyanígy megnőhet például az öngyilkosságok száma az izoláció miatt, vagy a magányt és bezártságot szintén nehezebben viselő időseké.

„Elméletileg elképzelhető olyan helyzet, hogy nincs is többlethalálozás, de mégis van baj járványszempontból, csak éppen az indirekt pozitív hatások ezt kompenzálják. De elképzelhető fordított helyzet is, hogy amit többlethalálozásnak gondolunk, az valójában nem azért tér el a járvány hivatalosan regisztrált halálozási számától, mert utóbbit manipulálják, hanem egyszerűen az említett indirekt negatív hatások miatt”

– mondta Ferenci, hozzátéve, hogy az októl függetlenül is mindenképp figyelemfelhívó jel, ha a többlethalálozás megnő, hiszen az indirekt hatás is hatás.

Márpedig annyi laikusként is látszik, hogy egyre jelentősebb többlethalálozás kezd jelentkezni. Az eddig közzétett számok még csak az egy hónappal ezelőtti helyzetet mutatják, az adatközlés csúszása miatt az az időszak, amelyben a járvány hazai haláleseteinek száma igazán megugrott, még csak a következő hetekben fog sorra kerülni. Szerdára például 165 új áldozatot jelentettek, ami megint több, mint bármelyik korábbi napon a járvány kezdete óta.

Egy logikusnak tűnő magyarázat a mostani többletszámokra éppen az lenne, hogy a magyar járványügyi hatóság nem bírja tartani a lépést, és adminisztratív csúszásba került a halálesetek könyvelésével, így azok több napos, akár hetes késéssel jelennek meg a statisztikában a valós megtörténtükhöz képest. Ezt egyelőre se igazolni, se cáfolni nem lehet egyértelműen, de ha így lenne, az már csak azért is aggasztó lenne, mert azt jelentené, hogy ha elkezd javulni a valós járványhelyzet, azt sem fogjuk egy ideig látni, a halálesetek adminisztrációja még egy darabig az elmaradást fogja ledolgozni. Mindenesetre érdemes lesz majd figyelni a többlethalálozás adatait.

Hol van 100 ezer aktív fertőzött?

A regisztrált, aktív betegeknek, mivel nemcsak fertőzöttek, de fertőzők is lehetnek, elvileg otthon, illetve ha súlyosabb az állapotuk, kórházban kell tartózkodniuk. A naponta frissülő hivatalos statisztika tartalmazza az aktív betegek mellett a kórházban ápoltak és a karanténban lévők számát is. Logikus lenne, hogy az utóbbi kettő, a kórházban és a karanténban tartózkodók száma kiadja az aktív betegek számát.

A helyzet azonban egyáltalán nem így áll. A szerdai számok példáján:

  • 154 179 az aktív fertőzöttek száma.
  • 7732 koronavírusos beteget ápolnak kórházban.
  • 44 318 fő tartózkodik hatósági házi karanténban.

A kórházban és karanténban lévők száma tehát összesen 52 050. Ez azt jelentené, hogy a statisztika alapján legalább 102 129 ismerten fertőzött személyről nem tudjuk, hol tartózkodik. Ráadásul a különbség fokozatosan növekszik, november elején az Átlátszó még 43 ezer főről írt, ez egy szűk hónap alatt megduplázódott. Mi magyarázza ezt az eltérést? Hol vannak azok az azonosított aktív fertőzöttek, akik se nem kórházban, se nem karanténban tartózkodnak?

Ez volt az a kivételes kérdés, amelyre kaptunk valamiféle választ a kormánytól. Na nem a járványügyben illetékes operatív törzstől, amelynek több alkalommal, más kérdésekkel együtt és külön is elküldtük, hanem Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető minisztertől a november 26-i kormányinfón. Csakhogy Gulyás válaszától sem lettünk sokkal okosabbak: a miniszter szerint „formális karanténhatározat nélkül is otthon vannak a koronavírus-fertőzöttek, mert így is karanténkötelezettség áll fenn”. Ebből a válaszból nem derül ki, mi alapján kerül be valaki a statisztikába, míg más nem, illetve hogy mi értelme akkor ennek az egész mutatónak. Pedig mint kiderült, a válasz rém egyszerű, csak hivatalos tisztázás helyett a megoldásra informálisan világított rá a statisztikák készülésére rálátó, névtelenséget kérő forrásunk:

Akik nem karanténban tartózkodnak, azok elkülönítés alatt állnak.

A különbség megértéséhez muszáj tennünk egy kis kitérőt. Míg tavasszal, az egész járvány elején több szó esett arról, hogy a köznyelvi „karantén” valójában több mindent jelenthet, mára ez a különbségtétel kikopott a közbeszédből, ráadásul a különféle kategóriák részletszabályai is némileg változtak azóta. Háromféle kategória létezik: a járványügyi elkülönítés, a járványügyi megfigyelés és a hatósági házi karantén. Az eligazodást a hivatalos tájékoztatásnál jobban segíti a TASZ összefoglalója.

Járványügyi elkülönítés:

  • A gyanús, a valószínűsített és a megerősített eseteket különítik el. Mindhárom esettípusnak van pontosabb definíciója, de a lényeg, hogy arra vonatkozik ez a kategória, akinek gyanús tünetei vannak és/vagy kapcsolatban állt fertőzöttel és/vagy igazoltan fertőzött.
  • Az elkülönített nem hagyhatja el a kijelölt tartózkodási helyét.
  • Mivel az elkülönítést nem hatóság rendeli el, hanem az orvos, a betartását sem ellenőrzik, de ha valaki nem tartja be, és mondjuk egy közúti ellenőrzés során ez kiderül, megbüntetik.

Járványügyi megfigyelés:

  • A kontaktszemélyekre vonatkozik, azaz azokra, akik fertőzöttel érintkeztek, és maguk is fertőzöttek lehetnek, de még a lappangási szakaszban járnak.
  • El lehet menni otthonról, de csak jogszabályban vagy határozatban leírt esetekben, például tesztelni, orvosi utasításra vagy sürgősségi betegellátásra.
  • A megfigyelést a járványügyi hatóság rendeli el, ezért ellenőrzik is a betartását, főszabályként mobilappal, illetve akinek nincs arra alkalmas eszköze, azt a rendőrség ellenőrzi.

Hatósági házi karantén:

  • Azokra vonatkozik, akik külföldről térnek haza (illetve akiknél még a hatóság elrendeli, amire teszttel igazolt fertőzötteknél van lehetőség, de a TASZ szerint ezt a gyakorlatban nem alkalmazzák).
  • El lehet menni otthonról, de csak jogszabályban vagy határozatban leírt esetekben, például tesztelni, orvosi utasításra vagy sürgősségi betegellátásra.
  • Október 27-től a rendőrség már csak tájékoztatja a karanténkötelezettségről a határon a hazatérőket, hatóságilag nem rendeli el.
  • Ennek ellenére a betartását ugyanúgy mobilappal, illetve szükség a rendőrség által ellenőrzik.

Látható, hogy gyakorlati szempontból a megfigyelés és a karantén nagyjából ugyanaz. Mivel a statisztikákban szereplő mutató neve „hatósági házi karantén”, logikus feltételezés lenne, hogy csak az ugyanilyen nevű harmadik kategóriában lévőket számolják bele. (A helyzetet megint csak bonyolítja, hogy a megfigyelés és a karantén betartatását is a „Házi Karantén Rendszer” nevű appal végzik.) Ennek ellenére úgy tűnik, a második és a harmadik kategória is beletartozik – az első, azaz az aktív fertőzötteké viszont biztosan nem, hiába ülnek ők is jellemzően otthon.

Aki tehát az operatív törzs hivatalos oldalán közzétett statisztikában, azaz „hatósági házi karanténban” van, az főszabály szerint nem igazolt fertőzött, és mindenki, aki igazoltan fertőzött, az nincs „hatósági házi karanténban”.

A látszólagos anomáliát ez fel is oldja, de ott marad a helyén a kérdés, hogy akkor mi értelme van ennek a statisztikának. Az még érthető, hogy az elkülönítetteket miért nem közlik külön, hiszen nagy átfedés lenne az aktív esetekkel. De a többi kategória napi közlése sem releváns járványügyi szempontból, mert nagyjából annyi plusz információ derül ki belőle, hogy hányan jöttek haza külföldről, illetve hány kontaktjuk van a fertőzötteknek.

Ennek a statisztikának tehát ebben a formában nem sok értelme van, a közlése nem ad lényegi plusz információt, a közlése módja viszont zavart okoz, a járványügyi kormányszerv azonban nem hajlandó segíteni ennek a zavarnak az eloszlatásában, a kérdésre végül mégis válaszoló miniszter pedig önmagában érthetetlen információt közöl, amivel csak tovább fokozza a zavart. Mindez az összeesküvés-elméletekkel határos spekulációknak ad teret – azaz hogy 100 ezer fertőző ember jár-kel akadálytalanul az országban –, holott a valódi magyarázat egészen banális, és a homály könnyedén eloszlatható lenne, ha volna rá hajlandóság.

Hová tűnt kétezer kórházban ápolt koronavírusos beteg?

Orbán Viktor miniszterelnök a múlt pénteki rádióinterjújában azt mondta az operatív törzs aznapi ülésére hivatkozva, hogy 9500-an szorulnak kórházi ellátásra. A kormányzati tájékoztató oldalon szereplő adatok szerint viszont aznap 7591 koronavírusos beteget ápoltak kórházban. Erre aznap érkezett is magyarázat, eszerint a miniszterelnök a megfigyelés alatt álló, kórházban fekvő, koronavírus-gyanús, de még nem igazolt betegek számát adta hozzá a hivatalos adathoz. Azonban a cikk írásakor legfrissebb szerdai adatok szerint is csak 7732 koronavírusos beteget ápolnak kórházban.

Mi magyarázza ezt az eltérést? Az életszerűtlennek tűnik, hogy az Orbán Viktor által hozzáadott kétezer főből senki nem bizonyult fertőzöttnek. Természetesen magyarázhatja a dolgot, hogy ahányan fertőzöttnek bizonyultak közülük, épp ugyanannyival csökkent a már kórházban lévők száma is (akár elhalálozás, akár gyógyulás miatt), ezért stagnál a kórházban ápolt fertőzöttek hivatalos száma. A hivatalos adatok azonban nem segítenek ennek a tisztázásában. Kezdve azzal, hogy a kórházban elkülönített gyanús esetek számát sem tudjuk, ahogy a gyógyultakon belül (szerdára 1086-tal nőtt a számuk) sem lehet tudni, hogy hányan voltak közülük kórházban, mert az operatív törzs ezeket nem közli.

Ferenci Tamás szerint a gyanús kórházi esetek számának hiánya azért is problémás, mert a hivatalos adatközlés így hozzájárul ahhoz, hogy a közvéleményben félrevezető kép alakuljon ki az egészségügyi ellátórendszer terheltségéről. „Ebből a szempontból ugyanis nemcsak a már megerősített esetek számítanak, sőt a gyanúsak bizonyos értelemben még rosszabbak is, mert őket sem az igazolt fertőzöttekkel, sem a más miatt ellátott betegekkel nem lehet összezárni, így minden ilyen ember egy egész kórtermet lefoglal.”

Az is tovább bonyolítja a képet, ha az újonnan igazolt fertőzöttek egy része késve kerül be a statisztikába. Nem lenne példa nélküli, hogy a bürokratikus útvesztőben bolyongó adatok okoznak furcsaságot, elég csak a november 16-i esetre gondolni, amikor több napi új fertőzöttet jelentettek, mint újonnan elvégzett tesztet. (Az adott napon elvégzett tesztek pozitív eredményei természetesen nem ugyanazon a napon jelennek meg az új fertőzett számában, hanem több napos csúszással, arányaiban mégis szokatlan volt a jelenség.) Nem sokkal később kiderült, hogy nem az okozott zavart az erőben, hogy hasraütés-szerűen mondtak be adatokat, a magyarázat jóval prózaibb volt: „A ma reggel közölt mintavételek száma adatszolgáltatási késedelem miatt nem végleges, a közöltnél jóval több mintavétel történt, az adatot még a mai napon frissítjük” – írta akkor az operatív törzs.

Ez tehát megint egy olyan kérdés, ami fölöslegesen gerjeszt gyanakvást, mert egészen könnyen tisztázható lenne az ártalmatlan magyarázat. „A válaszaik segítségével meg tudnánk mutatni az olvasóknak, hogy nem a statisztikák önkényes alakításáról, hanem számokkal magyarázható jelenségről van szó” – írtuk az operatív törzsnek a segítségüket kérő levélben. Válasz nem érkezett.

Miért félrevezető összemosni az első és a második hullámot?

A kormány és a járványügyi hatóság képviselői rendszeresen hivatkoznak arra a magyarországi járványhelyzet értékelésekor, hogy a számok alapján az európai középmezőnyben állunk. Ez bizonyos tekintetben igaz, de nem mindegy, milyen számokat és hogyan nézünk: a teljes járványidőszak más képet mutat, mint a most is zajló második hullám, a kettő összemosása pedig torzítja a jelenlegi helyzet értékelését. Egy másik gyakori érv, hogy a halálesetek száma azért is lehet nálunk viszonylag magas, mert nálunk szigorú a kategorizáció: bárkit, aki igazoltan fertőzötten hal meg, beleszámolnak a statisztikába.

„Ez egyfelől teljesen igaz, de másfelől semmi köze a két hullám szétválasztásának kérdéséhez”

– mondta Ferenci Tamás.

Mint rámutatott, az első és második hullám elkülönítése vagy együtt kezelése szempontjából ez csak akkor jelenthetne problémát, ha ez az országok közti definíciós eltérés időközben megváltozna. Az előfordulhat, hogy máshol máshogy számolják a haláleseteket, de ha sem itt, sem ott nem változott meg a számolás módja, akkor az nem befolyásolja az összehasonlítást. Magyarul ha azonos feltételek mellett tavasszal sokkal jobb volt nálunk a helyzet, most pedig jelentősen rosszabb, az önmagában is beszédes, és a definíciós kérdéseket ebből a szempontból zárójelbe lehet tenni, mert a változást nem magyarázhatja a halálozások számolásának módja.

Ha az Európai Unió és az Egyesült Királyság 28 országos mezőnyét nézzük a Johns Hopkins Egyetem adataira építő Our World in Data grafikonjain, a február óta regisztrált összes koronavírusos haláleset népességarányos számát tekintve valóban a középmezőnyben vagyunk: december 1-jei állás szerint a 13. helyen, egymillió főre eső 515,20 áldozattal:

Az összes igazolt koronavírusos haláleset egymillió főre vetítve az Európai Unió országaiban és az Egyesült Királyságban – Kép: Our World in Data

Ha azonban ugyanitt megnézzük a napi új halálozások számának hétnapos mozgóátlagát (azaz a megelőző hét nap adatainak átlagát) november 30-án Magyarország épp a negyedik helyen áll a 28 ország között. Egymillió főre 14,33 haláleset jut, aminél csak Szlovéniában, Bulgáriában és Horvátországban jelentettek többet. Ha ugyanezt a grafikont a járvány egészére vetítve nézzük, látható, miért is torzít akkorát a jelenlegi járványhelyzet megítélésén, ha összemossuk az első hullámmal:

A napi új koronavírusos halálesetek hétnapos csúszóátlaga egymillió főre vetítve az Európai Unió országaiban és az Egyesült Királyságban – Kép: Our World in Data

Egyébként valóban szigorúnak mondható a magyar halálozási statisztika – bár nem annyira, mint ahogy az országos tisztifőorvos szavaiból gondolhatnánk. Müller Cecília ugyanis október 23-án azt találta mondani, hogy „Magyarország például minden olyan, akár halálos betegségben szenvedő elhunytat is a koronavírus áldozataként tart számon, akinél valaha diagnosztizálták a fertőzöttséget” – ami nyilvánvalóan nem igaz, hiszen ez azt jelentené, hogy aki márciusban fertőzött volt, aztán meggyógyult, de októberben meghalt ebolafertőzésben, szintén koronavírusos halálesetként kerülne be a statisztikába. Sőt ebben az esetben a koronavírus halálozási aránya 100 százalék volna, hiszen ahogy John Maynard Keynes mondta, hosszú távon mindnyájan halottak vagyunk. Valószínűleg csak egy szerencsétlen megfogalmazásba futott bele a tisztifőorvos, de az eset jól mutatja a világos és átlátható adatközlés fontosságát a félreértések elkerülésében.

A tesztelés és a statisztikák kiüresedése

Nemcsak a két hullám összemosásával kophat ki a statisztikák információtartalma. A számok eljelentéktelenedésének egyik legjobb példája a tesztek körüli mizéria. Arról már korábban külön is írtunk, hogy a regisztrált fertőzöttek számát jelentősen torzítja, hogy nem tesztelünk eleget, így a fertőzöttek detektálási aránya egyre távolabb kerül a valós helyzettől. A helyzet azóta még tovább romlott ezen a téren, a pozitív tesztek arányában már láthatáron sincs az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által felső értékként megszabott 12 százalékos küszöb.

A tesztek számának jelentőségét azonban még inkább kilúgozza, hogy december 1-jén közzétették az iskolai, óvodai, bölcsődei, egészségügyi és idősotthoni dolgozók körében végzett tesztek eredményét. Addig az egy nap alatt elvégzett tesztek száma november 26-án volt a legmagasabb 31 879-cel, de már ez az érték is kiugrónak számított: a napi új tesztek száma az augusztusi ötezer alatti értékek után szeptember-októberben tízezer körül, majd novemberben 15-25 ezer között mozgott. Erre öntöttek rá kedden egyetlen nap alatt 181 506-ot (illetve egyetlen délután alatt, hiszen az aznap reggeli adatközlésben még csak 5758 szerepelt).

És lehet még tovább fokozni: Müller Cecília az aznapi sajtótájékoztatón elmondta, hogy a most egyben hozzáadott tesztekkel ellentétben az ezekkel igazolt fertőzötteket nem egy adagban, hanem fokozatosan, már a megelőző napokban hozzászámolták a napi fertőzöttségi adatokhoz – amit előtte nem közöltek, csak most, utólag.

Magyarul 4436 fő úgy került be fertőzöttként a statisztikába, hogy a tesztjük még nem látszott benne.

Ez annyiban még jó hír is lehetne, hogy legalább utólag csökkenti némileg az elképesztően magas pozitivitási arányt, viszont eközben még átláthatatlanabbá és megbízhatatlanabbá teszi az egész adatközlést.

Végül az utolsó csavar az említett tömeges tesztprogram statisztikai értelmezésében: a bő 181 ezer elvégzett teszt antigén gyorsteszt volt. Ezekről Müller Cecília elmondta, hogy most már hetek óta alkalmazzák, és már szintén megbízhatónak tartják. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy az ország fő járványügyi hatósága, a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) honlapján a cikk írásakor kettő közlemény található az antigén gyorstesztekről. Az első október 9-i, és arról szól, az NNK „megkezdte az antigén alapú gyorstesztek összehasonlító klinikai vizsgálatát a PCR tesztekkel a gyorsabb diagnózis felállítása céljából”. A második és egyben utolsó november 8-i, és az a címe, hogy „Az antigén gyorstesztek nem alkalmasak szűrésre”. A közlemény szerint „a Fővárosi Önkormányzat antigéntesztek beszerzését jelentette be, és Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere kijelentette, hogy az antigén gyorstesztek ugyanolyan megbízhatóak, mint a PCR-tesztek. Ez azonban óriási tévedés és szakmailag teljesen megalapozatlan. Az antigén tesztek ugyanis nem váltják ki a PCR-vizsgálatokat, és nem használhatóak tömeges, közösségi szűrésre sem, mivel azok szervezetében, akik tünetmentesek vagy még csak enyhe tüneteket produkálnak, csak kis mennyiségben van jelen a vírus, így az ő esetükben a gyorsteszt nagy valószínűséggel fals negatív eredményt mutat majd. [...] A két teszt nem összehasonlítható egymással, ezért is készült külön eljárásrend az egészségügyi szolgáltatók részére.”

Az persze előfordulhat, hogy az antigén gyorstesztek megbízhatósága a közlemény megjelenése és a november 18-án elkezdett országos szűrőprogram közötti tíz napban jelentősen javult, és indokolt a széles körű alkalmazása. (Elvégre sok más országban, például a teljes lakosságát letesztelő Szlovákiában is ilyeneket használnak.) Erről viszont jó lett volna valamiféle látható tájékoztatást kapni, ha már arra volt kapacitás, hogy az ellenkezőjét tudassák, amikor az ellenzéki vezetésű főváros tervezte a gyorstesztek tömeges használatát. A két teszt összehasonlíthatatlanságáról szóló mondatra különösen jó lett volna, ha később reflektál az NNK, hiszen december 1-jén éppen az történt, hogy ők maguk is egybeszámolták őket.

Az ilyen ellentmondások és kommunikációs zavarok nemcsak a média tájékoztató szerepét nehezítik meg, hanem ami ennél sokkal fontosabb: az olvasók tájékozódását is.

>>>A Telex legfrissebb híreit itt találja<<<