Szakmailag nehezen vállalhatók a kormány által közzétett vakcinahatékonysági adatok

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a csütörtöki kormányinfón azt mondta – az egy héttel korábbi állítását még részletesebben megismételve –, hogy „az adatok alapján a Sinopharm jobb, mint a Pfizer, és a Szputnyik a legjobb az összes oltóanyag közül”, azaz a kínai vakcinával nem hogy nincs semmi gond, de még jobb is, mint a klinikai tesztek alapján a leghatásosabbnak tartott Pfizer–BioNTech-vakcina.

A miniszter azt ígérte, majd ha lesznek végleges adatok, ezeket nyilvánosságra hozzák. A jelek szerint ezek az adatok csütörtök és vasárnap között elkészültek, hiszen a kormány Facebook-oldalán vasárnap délelőtt az alábbi bejegyzés jelent meg:

Bár a poszt szövege nem tér ki a Gulyás által tett összehasonlításra, világos, hogy ez az a vizsgálat, amelyre a miniszter is utalt, már csak abból is, hogy az ő megszólalásához hasonlóan ez a bejegyzés is az „oltásellenes baloldal” támadásaira hivatkozik.

Gulyás azt is mondta, hogy „akit beoltottak, és már az első oltást is figyelembe vesszük a statisztikákban, azoknak 1 százaléka kapja el a betegséget [...] a második oltásnál meg még jobbak az adatok”. És valóban, az oltás utáni megbetegedéseket és elhalálozásokat mutató táblázat szerint tavaly december 26. – az oltási kampány kezdete – és idén április 20. között százezer oltottra összesen 408 megbetegedés jutott a második oltás beadása után. Ez 0,4 százalék, ami egybevág Gulyás szavaival. A közzétett adatok azonban minden más tekintetben rendkívül problémásak.

„Ez a táblázat egy szégyen, és őszintén remélem, hogy csak és kizárólag politikusok vettek részt az összeállításában, és nem itt tart a magyar gyógyszerügy, nem itt tart a hivatalos szervek tudományos felkészültsége, mert ez ilyen formában egy szegénységi bizonyítvány”

– mondta a Telexnek Ferenci Tamás biostatisztikus, az Óbudai Egyetem docense.

Semmi nem derül ki belőle

Az biztos, hogy minden szakértő szerint nagy szükség van arra, hogy nyomon kövessük az oltások való világbeli hatékonyságát, hiszen ez alapján lehetne látni, hogyan teljesít a járvány elleni védekezés egyik fő fegyvere. Egy néhány nappal ezelőtti cikkünkben részletesen be is mutattuk, hogyan, milyen módszerekkel lehetne úgy lefolytatni egy ilyen vizsgálatot, hogy az eredményeiből tudományosan megalapozott és valóban releváns következtetéseket lehessen levonni. Arra is mutattunk példákat, hogy számos országban végeznek és szaklapokban közölnek is ilyen vizsgálatokat.

A kormány által közzétett táblázat azonban erre egyáltalán nem alkalmas: a vizsgálatról néhány számon kívül semmi nem derül ki, ezeket a számokat pedig tökéletesen ellentétes jelentésű adatokból is ki lehet hozni, így alkalmatlanok arra, hogy bármit bizonyítsanak vagy cáfoljanak.

A fő probléma, hogy nem ismerjük – hiszen a kormány nem közölte – a vizsgálat módszertanát vagy bármilyen részletét. A legnagyobb probléma, hogy ezek az összesített számok figyelmen kívül hagynak olyan kulcsfontosságú tényezőket, mint például

• a beoltottak életkorbeli különbsége,
• az esetleges alapbetegségeik vagy azok hiánya,
• a beoltásuk óta eltelt különböző időtávok,
• a megbetegedésük idején tapasztalt eltérő járványhelyzet, illetve
• nem szerepelnek a közzétett adatokban az oltatlanok megbetegedései, így nincs mi alapján megmondani, hogy mennyire hatékonyak a vakcinák.

Fontos részleteket nem árultak el

A vakcinák engedélyezésének alapját jelentő klinikai hatásossági vizsgálatokat úgy tervezik meg, hogy az oltottak csoportja és a placebót kapó oltatlanok kontrollcsoportja közötti egyetlen lényegi különbség az oltottság ténye legyen, semmi más, így jöttek ki a mára unalomig ismert hatásossági százalékok.

Ahogy az előző cikkünkben is kiemeltük, a vakcinák való életbeli hatékonyságának a vizsgálatakor a legnagyobb nehézséget épp az jelenti, hogy egy sor más különbség is megjelenik az oltottak és az oltatlanok között, így ezeket a különbségeket statisztikai módszerekkel kezelni kell, különben teljesen torz eredményt kaphatunk. A legnagyobb probléma épp az a kormány által közzétett számokkal, hogy a jelek szerint ezt a szempontot teljes egészében figyelmen kívül hagyták.

Annak az eldöntésére nyilván nincs mód, hogy maguknak a közzétett számoknak a hitelességéről megbizonyosodjunk, ezért el kell hinnünk, hogy ezek rendben vannak, és higgyük is el, hiszen az ezen a cikken jóval túlmutató probléma lenne, ha már a közzétett számok sem lennének valósak. Csakhogy Ferenci Tamás szerint ez szinte mindegy is, mert nem itt van a gond a táblázattal.

Mivel semmilyen részlet nem derül ki a számítási módszertanról, ezért, a kormány által szolgáltatott lényegi információk hiányában, kénytelenek vagyunk pusztán a táblázatban feltüntetett információk alapján értelmezni az adatokat. Fontos hangsúlyozni: nem arról van szó, hogy biztosan torzak az adatok, hanem arról, hogy az, amit közzétettek, ezt egyáltalán nem zárja ki.

A közzétett számok mögé lehet képzelni olyan adatokat is, amelyek a kormány által levont következtetéseket támasztják alá. Csakhogy további információk hiányában olyanokat is, amik épp az ellenkezőjére utalnak, ami azt jelenti, hogy ezen információk nélkül értelmük sincs a közölt számoknak.

Nagyon nem mindegy az életkor

A probléma érzékeltetésére Ferenci Tamás össze is állított két táblázatot a Sinopharm és a Pfizer–BioNTech vakcinája utáni halálozásról. Még egyszer: ezek nem azt mutatják meg, hogy az ellenkezője az eredmény, hanem hogy ennyi alapján nyugodtan lehetne az ellenkezője is. A konkrét számokat nem ismerjük, így mi sem tudhatjuk, hogy ez így van-e, a probléma épp az, hogy további információ híján elvileg így is lehet.

A kormány táblázatából ugyanis csak az derül ki, hogy a Sinopharm-vakcina után százezer oltottra vetítve 16 ember hal meg, míg a Pfizer–BioNTech vakcinája után 32 – ez pont a duplája, ami hatalmas különbségnek tűnik. Az alábbi szemléltető táblázatban azonban látható, hogy ugyanezek a számok úgy is kijöhetnek, ha a Pfizer-BioNTech-vakcina után százezer oltottra vetítve mind a 80 év alattiak, mind a 80 év felettiek körében kevesebben halnak meg. Összességében azonban, bármilyen meglepő is, mégis többen:

Az életkor figyelmen kívül hagyása egyrészt azért komoly probléma, mert a fenti példánkban a legidősebbek inkább a Pfizer–BioNTech-vakcinát kapták, másrészt ezzel egyidejűleg az ő halálozási kockázatuk amúgy is jóval magasabb, így a vakcina hatékonyságától függetlenül is nagyobb eséllyel kerül ki közülük haláleset, mint a fiatalabbak közül.

Hasonlóképp nincs nyoma annak sem, hogy a krónikus betegségekből adódó különbségekre korrigálták volna az adatokat, holott a krónikus betegek is nagyobb megbetegedési és halálozási kockázatnak vannak kitéve, és ebben a csoportban is a Pfizer-BioNTech oltását kapták meg a legtöbben.

Nagyon nem mindegy, mikor adták be

Talán még ennél is nagyobb probléma, hogy a kormány táblázatában szereplő adatokból egyáltalán nem derül ki, hogy figyelembe vették-e az oltások alkalmazásában jelentkező időbeli különbséget. December 26-án ugyanis csak a Pfizer-BioNTech vakcinájával kezdtek oltani, a kínai vakcinát csak február közepén kezdték el Magyarországon használni.

Ez azért kulcsfontosságú szempont, mert minél több idő telik el, annál nagyobb eséllyel fordul elő megbetegedés. Így ha a vizsgálatban nem kezelik statisztikai eszközökkel, hogy a különféle vakcinákkal más-más ideje oltanak, akkor a végeredmény emiatt is teljesen torzított lehet.

Márpedig a kormány táblázatában százezer oltottra, nem százezer oltott-hónapra vetített számok szerepelnek.

Ferenci Tamás másik szemléltető táblázata épp ennek a különbségnek a hatását mutatja be. Ha az időeltolódást nem vesszük figyelembe, a Pfizer–BioNTech vakcinájánál kapunk százezer főre több halálesetet, de ha számolunk azzal is, hogy mikor adták be a vakcinákat, már az jön ki, hogy a Sinopharm-vakcina után haltak meg többen. (Ezzel megint csak nem azt állítjuk, hogy ez biztosan így van, és a kínai vakcina rosszabb lenne, a probléma épp az, hogy ezekből a számokból nem lehet megmondani, hogy mi a valóság.)

Nemcsak az problémás, ha az utánkövetési időt nem vették figyelembe, hanem az is, hogy a különböző időszakokban nem ugyanaz volt a megfertőződési kockázat, hiszen jelentősen eltért a járványhelyzet januárban és áprilisban, így egyáltalán nem mindegy, hogy kit mikor oltottak be, vakcinatípustól függetlenül sem.

Szintén nem egyértelmű, hogy a második oltás után mennyivel kezdték el vizsgálni az eseményeket, erre vonatkozólag semmilyen információt nem közöl a táblázat. „A táblázatban szereplő számok nemzetközi összehasonlításban nagyon magasak. Még az is felmerül, hogy talán rögtön a második oltás után nézték, semennyi időt nem várva utána, de nem tudom, semmilyen információ nincs erről sem, pedig nagyon fontos lenne” – mondta Ferenci.

„A 175, mindkét dózisban részesült halott ennyi oltottból a Pfizer-vakcina esetében kifejezetten furcsa, mert erre a vakcinára vannak nemzetközi közlések, és ez élesen ellentmond ezeknek.”

„Csak hogy érzékeltessem: az amerikaiaknak 87 millió, két dózissal oltott közül 7157 esetük volt, és 88 halálozásuk. Nekünk meg vagy egymillióból volt 3000 megbetegedésünk és 175 halálozásunk?! Persze nem teljesen összevethetőek az adatok, az utánkövetési idő is eltérhet, de ez szinte hihetetlen” – tette hozzá.

A hatékonyság ki sem derülhet

Bár az adatgyűjtési nehézségek miatt kézenfekvő lenne teljesen kihagyni az oltatlanokat egy ilyen vizsgálatból, és csak a különféle vakcinákkal oltottakat összehasonítani, így sokkal kevésbé releváns eredményt kaphatunk. Hogy miért, arra a korábbi cikkünkben már részletesebben kitértünk, de a lényeg, hogy mivel az oltottak körében vakcinatípustól függetlenül kevesebb a megbetegedés, ezért nehezebb szignifikáns különbséget kimutatni a különböző csoportok között.

Mivel oltatlanokról egyáltalán nincsenek adatok a kormány táblázatában, így hozzájuk semmilyen szinten nem lehet viszonyítani az oltottak megbetegedési és halálozási adatait – márpedig a vakcinák hatékonyságáról éppen így kaphatnánk képet: összehasonlítva az oltottak megbetegedését az oltatlanokéval, és megnézve, hogy a vakcina mennyivel csökkentette a megbetegedés kockázatát.

„Ez alapján még csak azt sem lehet kijelenteni, hogy hatékonyak a vakcinák, pláne, hogy mennyire. Hiszen a hatékonyság, az, hogy csökkentik-e a kockázatot, csak összevetésben értelmezhető. Pont ezért kell a kontrollcsoport, hogy tudjuk, mondjuk, a 273 halottat mihez viszonyítani: ha egyébként 1000 lett volna, akkor ez jó, ha 273, akkor nem értek semmit a vakcinák, ha 100, akkor még ártottak is. De ez a táblázat ebben sem segít semmit. Hozzátéve azt, hogy a fent részletezett, ismeretlen tényezők miatt a valóság lehet az, amit a táblázat sugall, lehet hajszálpontosan az ellenkezője, meg lehet a kettő között bármi.”

„Így ennek a közlését teljesen szakmaiatlannak tartom. Ez komoly károkat okozhat a magyar járványügynek, és borzalmasan elszomorít a valódi tudományos gondolkozás szempontjából is”

– mondta Ferenci Tamás.

Mi az, amit ki lehet jelenteni?

Mennyire reálisak vajon a táblázatban látható adatok? Erről a részletek ismeretének hiányában pláne nem sokat lehet mondani, de az ránézésre is látszik, hogy az országos – oltástól független – járványadatokkal összehasonítva mennyire magas a megbetegedetteken belüli elhalálozások száma, holott a nemzetközi adatok nem erre utalnának.

Ferenci Tamás szerint ez is arra utalhat, hogy az életkori különbségeket nem vették figyelembe, de épp a kellő mennyiségű információ híján még azt sem tudjuk biztonsággal megtenni, hogy összevetjük ezeket a számokat az országos halálozási adatokkal.

„Már most látom, hogy a védőoltás-ellenesek elkezdték kiszámolni, hogy a Modernával oltott betegek körében 10 százalék a halálozási arány, és mellé teszik, hogy ez az országos átlag két-háromszorosa. És az a legszomorúbb, hogy teljesen igazuk is van, a táblázat csakugyan ezt sugallja, holott a valóságban szinte borítékolható, hogy ezt az oltást a legidősebb alanyok kapták nagy arányban, márpedig körükben a halálozás nem az országos átlag, de nem is annak a két-háromszorosa.”

„A legrosszabb félelmem, hogy ez a táblázat ilyen formában kitűnő muníció lesz a védőoltás-elleneseknek”

– mondta a biostatisztikus.

A napokban Magyarországra is elért egy hasonló szerbiai vizsgálat híre. Ez csábító összehasonlítási alap lehetne, és érdekes különbség, hogy itt nulla százalékos kórházba kerülés jött ki a Pfizer–BioNTech vakcina után. Egyrészt azonban ennek a vizsgálatnak a részleteit se tették közzé sehol, csak újságcikkekben számoltak be a számokról. Másrészt csak 28 ezer oltottat követtek összesen, és ez a szám még megoszlik a különféle vakcinák között, így alacsony esetszámokról van szó, és ez a nulla százalékos érték is feltehetően elég bizonytalan. Az első számú tanulság tehát nem az, hogy a szerb adatok cáfolják a magyarokat, hanem hogy a kis szerb minta és a totálisan kontextus nélkül bedobott magyar számok miatt össze sem lehet ezeket érdemben hasonlítani.

Propaganda-alapanyag

A cikk elején azt írtuk, a kormány által közzétett táblázat tudományos bizonyítéknak alkalmatlan. Egy dologra azonban a jelek szerint mindenképpen alkalmas: a politikai propaganda alapanyagául tökéletesen megfelel.

Már a kormány Facebook-bejegyzése is jó példa erre, amely úgy tett közzé első alkalommal minden szakértő által régóta várt számokat, hogy a poszt szövegében az adatokról semmi nem derül ki, az oltásellenes ellenzék viszont már az első mondatban feltűnik. Nem sokkal később Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is megosztotta a táblázatot Facebookon, szintén arra használva ki az alkalmat, hogy az ellenzéket kritizálja.

Sem az eredeti poszt, sem a miniszteré nem állította azonban azt, amire Gulyás Gergely még utalt, azaz hogy a kínai vakcina jobb lenne, mint a Pfizer. A köztévé vasárnap délutáni híradójában azonban már úgy számoltak be a vizsgálatról, hogy a címben is ezt emelték ki – igaz, kérdőjellel –, és az adás jól szemléltette azt is, hogy melyik két számra koncentrálhat majd annak a kormánynak a kommunikációs gépezete, amelynek több tagja is rendszeresen elmondja, hogy a vakcina nem lehet politikai kérdés:

Megkérdeztük az operatív törzset, hogy mikor lesznek elérhetők a vizsgálat részletei, illetve hogy milyen korelosztást mutatnak a táblázatban szereplő adatok, és figyelembe vették-e az egyes vakcinák alkalmazása közötti időbeli különbséget. Ha válaszolnak, beszámolunk róla.