A Fidesz kitette a pisztolyt az asztalra, és azt kéri, nyugodjunk meg

Kedd este Kocsis Máté végre benyújtotta a szeptember óta lebegtetett szuverenitásvédelmi törvény tervezetét a parlamentnek. Nem sokkal a benyújtás előtt egy gödöllői lakossági fórumon a Fidesz frakcióvezetője arról beszélt, hogy bár rengeteg ötletük van, ebben a törvényben végül csak a választáson induló szervezeteknek terveznek odalépni, számukra tiltják meg, hogy a választói akarat befolyásolása érdekében külföldi forrást használjanak fel.

A törvényjavaslat szövege alapján azonban olyan szervezeteknek is lehet félnivalója, amik soha nem indultak, és nem is terveznek választáson indulni. Mint például a szerkesztőségek.

Kocsis és fideszes politikustársai szeptember óta többször is úgy beszéltek erről a törvényről, mint amivel „borsot fognak törni” „a külföldről finanszírozott újságírók, álcivilek és dollárpolitikusok” orra alá. Ehhez képest viszont a törvényjavaslatban egyszer sem szerepel sem a média, sem a sajtó, sem az újság és újságíró szavak. Kocsis ráadásul a gödöllői lakossági fórumon is beszélt arról, hogy a választáson induló politikusokra vonatkoznak majd szigorúbb szabályok, nem a médiára, mert az újságírók „bár lehet, hogy nem ízléses, amit csinálnak, még az is tény, hogy ugyanabból a kasszából is fizetik őket, mint a politikusokat, de nem indulnak választáson”.

Ezt értelmezhetnénk akár úgy is, hogy a médiával nem foglalkozik a törvény – ahogy Hollik István is mondta – maga a javaslat azonban nyitva hagyja ezt a kérdést. Az tiszta sor, hogy ha ebben a formában fogadják el a jogszabályt, az – a fideszesek eddigi kijelentéseivel szemben – nem fogja kifejezetten megtiltani azt, hogy egy magyar szerkesztőség külföldi támogatást vagy külföldi pályázati pénzt fogadjon el. Ez csak a választásokon induló politikusok számára lesz tilos. A pártok számára egyébként eddig is tilos volt, 2022-ben azonban az ellenzéki kampány nem pártokon, hanem egyesületeken keresztül jutott külföldi pénzhez. Ezt a kiskaput most bezárják.

A törvény által felállított Szuverenitásvédelmi Hivatal viszont széles vizsgálati jogkörrel rendelkezik, és a javaslat szövege nem tisztázza, pontosan milyen szervezetek azok, amiket vizsgálhat a hivatal, ezeket egyszerűen csak „szervezeteknek” hívja.

A törvénytervezet 3. paragrafusában pedig ez áll:

„A Hivatal vizsgálati tevékenységével összefüggésben
(…)
b) feltérképezi és vizsgálja azon szervezeteket, amelyek külföldről származó támogatás felhasználásával megvalósuló tevékenysége befolyást gyakorolhat a választások kimenetelére;
c) feltérképezi és vizsgálja azon szervezeteket, amelyek külföldről származó támogatás felhasználásával a választói akarat befolyásolására irányuló tevékenységet folytatnak, vagy ilyen tevékenységet támogatnak.”

Az nem tisztázott, hogy ki és mi alapján dönti el, melyik szervezet tevékenysége „gyakorolhat befolyást a választások kimenetelére” és melyik nem, melyik szervezet folytat „a választói akarat befolyásolására irányuló tevékenységet”, és melyik nem. Annyi biztos, hogy Fidesz és a kormánypárti holdudvar eddigi megszólalásai szerint a sajtó ilyen tevékenységet folytat. A Schmidt Mária által vezetett XXI. Század Intézet egyik tavaszi tanulmánya például aszerint vizsgálta több magyar szerkesztőség (köztük a Telex) munkáját, hogy hány cikkük volt a kormányra nézve hátrányos, mennyi semleges és mennyi előnyös. Az elemzés – a kritikus és független sajtó feladatát tudatosan félreértve – nem azzal foglalkozik, hogy a híreink igazak-e, hanem hogy károsak vagy előnyösek a kormányra nézve, majd azt szűrik le az elemzésükből, hogy

„ezeknek a médiatermékeknek valójában nem az objektív és kiegyensúlyozott tájékoztatás a céljuk, hanem kormányellenes politikai aktivistaként viselkednek, céljuk a kormányba vetett társadalmi bizalom rombolása”.

Ezek alapján nehéz lenne amellett érvelni, hogy a kormány ás holdudvara szerint a sajtó nem folytat „a választói akarat befolyásolására irányuló tevékenységet”.

Viszont ha a kormány szerint ilyen tevékenységet folytatunk, akkor a Szuverenitásvédelmi Hivatal „feltérképez és vizsgál” bennünket. Márpedig ha ez a hivatal vizsgál valakit, az nem kellemes dolog.

A törvényszöveg szerint ugyanis a hivatal a vizsgálata során

„a) a vizsgált szervezet, valamint az adott ügyben érintett állami vagy önkormányzati szerv kezelésében levő, a vizsgált üggyel összefüggésbe hozható összes adatot megismerheti, arról másolatot készíthet, és az összes ilyen iratba – ideértve az elektronikus adathordozón tárolt iratokat is – betekinthet, illetve azokról másolatot kérhet,
b) a vizsgált szervezettől, a vizsgált szervezet bármely munkatársától, illetve az adott ügyben érintett állami vagy önkormányzati szervtől írásbeli és szóbeli felvilágosítást kérhet,
c) a vizsgált üggyel összefüggésbe hozható bármely szervezettől vagy személytől írásbeli, illetve szóbeli felvilágosítást, továbbá a vizsgált üggyel összefüggésbe hozható adatról, iratról ideértve az elektronikus adathordozón tárolt iratokat is – másolatot kérhet.”

Elsőre talán nem tűnik nagyon súlyosnak, de jobban megnézve látszik, mi a gond a passzussal: az, hogy ez bármit jelenthet. A hivatal bármikor kérhet tőlünk akármilyen érzékeny adatot, akár a működésünkkel, támogatásainkkal kapcsolatban is. Számunkra ez közvetlenül vagy közvetve anyagi kárt jelenthet, nem nehéz belátni, hogy nehezebbé teszi a működésünket.

Arról nem is beszélve, hogy senkinek nem jó reklám, ha akármilyen hatóság vizsgálódik, kutakodik nála. Márpedig a törvény nem tisztázza, hogy pontosan milyen körülmények fennállása esetén indulhat ilyen vizsgálat, így pedig elkerülni is nehéz.

De a cél pontosan ez: ne tudjuk, ki, mikor, miért és mit vizsgálhat rajtunk, elég, ha azt tudjuk, hogy bármikor, bármiért jöhetnek.