Ferenci Tamás: Életveszélyes, ha nem közlik a legfontosabb járványügyi adatokat

2021. november 22. – 17:28

Másolás

Vágólapra másolva

„Az őszinte kommunikáció, a transzparens adatközlés és döntéshozatal, az emberek partnerként kezelése a sikeres járványügyi védekezés egyik alapja”

– írja Ferenci Tamás biostatisztikus, az Óbudai Egyetem docense a saját oldalán közzétett véleménycikkében, amelyben a magyarországi járványügyi adatközlés súlyos hiányosságaira és ellentmondásaira hívja fel a figyelmet.

A hosszú írásban Ferenci részletesen felsorolja, milyen adatokat kellene közölnie a kormánynak vagy az illetékes állami szerveknek, miért nagyon káros, hogy nem közlik ezeket, illetve nemzetközi példákat is mutat arra, hogy tőlünk nemcsak nyugatra, de keletre is számos helyen sokkal átláthatóbb és informatívabb az adatközlés.

A nagyrészt nem közölt, pedig alapvető fontosságú adatok listája önmagában olyan hosszú, hogy egy külön cikket kitenne. A teljes felsorolás az eredeti cikkben megtalálható, de a lényeg, hogy Ferenci szerint a jelenleginél sokkal részletesebb, több szempontra lebontott, és sokkal rendszeresebb adatközlésre lenne szükség az alábbiakról:

  • a fertőzöttek és a kórházba, intenzív osztályra, lélegeztetőgépre kerültek, illetve a halálos áldozatok területi, életkori, nemi eloszlása;
  • az elvégzett tesztek száma, típusa, területi eloszlása, a mintavétel és az eredmény között eltelt idő;
  • a kórházi kapacitásra vonatkozó adatok, egészen odáig, hogy milyen állapotú betegből hánynak az ellátására van eszköz- és emberi kapacitás, megyei szintre lebontva, illetve hogy ehhez képest hol, miben mekkora az aktuális terhelés;
  • a kórházi betegek kezelésének részletei: társbetegségek, állapot, kapott terápia, kimenet (azaz, hogy melyik osztályról, milyen kezelés és állapot után hány beteg gyógyult meg, került máshova, halt meg);
  • a beadott oltások részletes adatai – ezeket ismerjük, de csak azért, mert az ECDC-nek köteles a kormány lejelenteni, de ugyanezeket az adatokat itthon, magyarul már nem teszik közzé. De vannak olyan adatok, amelyeket nem kell jelenteniük, így nem is ismerhetjük meg ezeket rendszeresen, például a beadott oltások járási szintű adatai;
  • a fertőzöttek, kórházban ápoltak, halottak hány százaléka volt beoltva és milyen vakcinával;
  • az oltások után jelentkező nem kívánatos eseményekről Magyarországon általában is csak évi egy jelentést tesznek közzé, ami önmagában is kevés, de a járvány alatt még ez is elmaradt, miközben máshol épp hogy még sűrűbben és részletesebben is teszik közzé a szokásosnál. Itthon a 2019-es az utolsó ilyen jelentés. „A koronavírus elleni oltások kapcsán, egész elképesztő módon, a mai napig egyetlen egy jelentést, egyetlen számot vagy betűt nem tett közzé a népegészségügyi rendszer” – írja Ferenci;
  • a vírusmonitorozás, ami a különféle variánsok terjedése miatt fontos, Magyarországon szinte nem létezik: míg például Dánia a levett minták 47 százalékát vizsgálta meg és tette közzé, mi 0,044 százalékát, aminek köszönhetően még az épp mással elfoglalt Afganisztán is megelőz minket. És erről is csak sporadikus adatközlés van, a delta plusz megérkezését például Müller Cecília országos tisztifőorvos nyilatkozatából tudjuk;
  • külön problémás a halálesetekről szóló adatközlés, mert ez olyan részletes, ami még Ferenci Tamás szerint is szükségtelen, de már az adatok felvétele olyan problémás, hogy az óriási adminisztrációs terhet ró a kórházakra, miközben a végeredmény szinte használhatatlan.

„Nagyon nyomatékosan hangsúlyoznám, hogy a fent felsoroltak jó 60-70%-a nulla pénz- és szinte nulla energiaráfordítással közölhető lenne: ha egyetlen egy dolog, a szándék meglenne egy megfelelően működő adatgyűjtési (surveillance) és adatközlési rendszer kialakítására, akkor egy hét alatt megoldható lenne, hogy az említett, alapvető adatokat a lakosság is megismerhesse”

– írja Ferenci, hozzátéve, hogy ez nem hogy nem jelentene plusz terhet a kórházaknak, hanem még egyszerűsítené is a munkájukat.

„A jelenlegi magyar adatközlés nemcsak visszatartja a fent felsorolt adatokat a nyilvánosság elől, de nem tudok elmenni szó nélkül amellett, hogy ezen felül az egészet megfejeli valami hihetetlen cinizmussal is” – írja Ferenci. Példaként említi, hogy míg a fertőzöttek életkori eloszlását adatvédelmi okból nem teszi közzé a hatóság, az nem zavarja őket, hogy a halálesetek közül több simán beazonosítható volt, épp a szükségtelenül részletes adatok miatt.

Gyakori probléma szerinte az is, hogy egyszer-egyszer közölnek olyan adatokat, amelyeknek rendszeresen, akár napi szinten nyilvánosnak kellene lenniük. Amit közölnek, azt is gyakran csak összesítve, ezért ha valaki nem írja fel mindennap az új adatot, nem fog tudni képet kapni arról, milyen az aktuális helyzet. Máskor ha közzé is tesznek területi adatokat, azt képfájlban teszik, ami a lehető leginkább kezelhetetlen megoldás.

Ferenci Tamás szerint az átláthatóság és az adatok széles körű közzététele több okból is a sikeres járványkezelés alapja:

  • Ezzel építhető ki és tartható fenn a lakosság bizalma.
  • „Az emberektől csak akkor várhatjuk el, hogy a helyzet súlyának megfelelően viselkedjenek, ha tisztában vannak a helyzet súlyával.”
  • Minőségbiztosítás: ha az ellátórendszer működtetői tudják, hogy az ellátás minőségét mutató adatok nyilvánosak lesznek, az már önmagában is kikényszeríti a magasabb minőséget.
  • Minden adófizetőnek joga van megismerni az állami intézmények adatait. Ferenci szerint téves az az ellenérv, hogy az átlagember úgysem tud ezekkel az adatokkal mit kezdeni, hiszen ezeket nem is közvetlenül neki kell értelmeznie, hanem szakértők elemzésein keresztül – ha viszont nincs adat, elemzés sem lesz.

„Ha viszont ilyen nem létezik, az nem egyszerűen gond, hanem egyenesen életveszélyes, azért az, mert így nincs külső kontroll, és emiatt sokkal kisebb az esélye, hogy a hibák kiderüljenek”

– írja Ferenci, hozzátéve, hogy nem csalásokra utal, hanem hibákra, hiszen egyetlen szakértő sem tévedhetetlen.

Számos példát is felsorol a magyarországinál jobb adatközlésre, mint az Egyesült Államokat, az Egyesült Királyságot, Németországot, Olaszországot vagy Izlandot – vagy akár Romániát, Szlovákiát vagy Észak-Macedóniát. Az Egyesült Államokban például még azt is lehet tudni, hogy hány kórháznak nincs három napra elég kesztyűje vagy hogy hány kórház jelent kritikus létszámhiányt. Mindeközben a magyar „Tájékoztató oldal a koronavírusról” hétvégente nem közöl adatokat, de olyan politikai híreket igen, amelyeknek a járványhoz semmi közük nincs (legutóbb például a személyi jövedelemadó visszatérítéséről).

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!