A kórházak falai mögötti világ nagy része a nyilvánosság elől rejtve marad

A világjárvány második hulláma az elsőnél brutálisabban érintette Magyarországot. Naponta több ezer új megbetegedést regisztrálnak a hatóságok, minden eddiginél többen kerülnek kórházba, és minden eddiginél többen halnak meg a koronavírussal kapcsolatos megbetegedésekben.

Ez nem csak Magyarországon van így, a világ legtöbb országát sújtja a vírus, abban viszont hatalmas különbség van a különböző országok között – még az EU-ban is –, hogy az egészségügyi rendszerben tapasztalható történések közül mennyi és milyen minőségű, mélységű információ jut el az emberekhez. Arról például, hogy

• mi történik a világjárvány idején a kórházak falain belül;
• miként látják el a betegeket;
• hogy bírják a világjárványt az orvosok;
• milyen emberfeletti, hősies küzdelmet folytatnak;
• mennyire leterheltek az orvosok;
• hányan kapják el közülük a vírust.

Az újságírás egyik alapvető funkciója, hogy információkat szolgáltasson az embereknek a dolgokról, bemutassa a valóságot.

Egy világjárvány idején különösen fontos ez a médiafunkció, a Telex szerkesztőségének tapasztalatai szerint azonban rendkívül nehéz az állami egészségügyi rendszer különböző tagjaitól (orvosoktól, ápolóktól, kórházaktól, mentőktől, egészségügyi igazgatási szervektől vagy magától a járványhelyzetet koordináló operatív törzstől) információhoz jutni. Pedig a Telex naponta legalább 400-500 ezer embert ér el, és elkötelezettje a tényszerű tájékoztatásnak.

Nem cél a vájkálás, a cél a valóság bemutatása

Pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy az egészségügyi intézményekben rendkívüli helyzet van, és nem célunk, hogy vájkáljunk vagy méltatlan helyzetekben mutassunk betegeket vagy a fáradt, leterhelt egészségügyi személyzetet. A célunk, hogy megmutassuk a valóságot, az egészségügyi dolgozók hősies helytállását, a napi sok száz emberi tragédiát vagy gyógyulás utáni boldogságot. Egyszóval: dokumentáljuk a történelmi helyzet valóságát.

A média tájékoztató funkciója pláne egy olyan időszakban különösen fontos, amikor még mindig sokan hangoztatják, hogy ez a vírus nem is létezik.

A veszélyhelyzet és a különleges jogrend szabályainak megfelelően természetesen – amikor fotózási engedélyeket vagy riportkéréseket küldünk – nem arra számítunk, hogy besétálunk utcai ruhában a Covid-osztályra, és lefotózunk, levideózunk mindent. Hanem arra, hogy az illetékesekkel együttműködve, az óvintézkedéseket betartva végezhetjük azt a munkát, ami a feladatunk az utóbbi száz évben nem tapasztalt világjárvány idején.

Amúgy elvileg a magyar állam elkötelezett a tájékoztatás mellett, legalábbis Magyarország Alaptörvényében az szerepel, hogy a szabad tájékoztatás feltételeit az állam biztosítja. A IX. cikk, 2. szakasz így fogalmaz: „Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.”

Mégis, mióta a Telex október 2-án indult, azóta:

• az operatív törzs napi sajtótájékoztatóira 225 kérdést küldtünk (tájékoztatónként átlagosan 5-öt) – de egyszer sem kaptunk választ. És nem csupán arról van szó, hogy nem olvassák be a kérdéseinket, hanem arról is, hogy más formában sem válaszolnak, pedig minden levelünkben kifejezetten kérjük, hogy ha a tájékoztatón nincs idő vagy lehetőség a válaszadásra valamilyen okból, akkor válaszoljanak írásban.
• 12 különböző egészségügyi intézménytől kértünk 31 esetben fotózási engedélyt, hogy megmutathassuk, hogy néz ki a járvány elleni küzdelem frontvonala – egyikbe sem engedtek be minket.
• Az Országos Mentőszolgálatnak hat különböző megkeresésben 15 kérdést tettek fel a Telex újságírói, és kétszer kértek nyilatkozatot. Az egyik nyilatkozatkérelmet elutasították, egy kérdésre válaszoltak, de a többi alkalommal azonban még csak nem is reagáltak a megkereséseinkre.

Természetesen a világjárvány idején az egészségügyi intézmények leterheltek, az újságíró vagy fotós sertepertélése egy kórházban bonyodalmakat okozhat, és egy csomó jogi kérdést vet fel. Ugyanakkor más országokban (ahogy a lenti képeken is látható) mégis általános gyakorlat, hogy az újságok, tévék a kórházakból tudósítva mutatják meg a pandémia jelenségét.

A cikk a fotók után folytatódik.

Sőt, az első hullámban még az állami hírügynökség, a Magyar Távirati Iroda fotósai bemehettek a kórházakba, és az általuk készített képeket felhasználhatták az MTI szolgáltatásaira előfizető lapok. A második hullámban eddig összesen két alkalommal jelentkezett a központi hírügynökség: két képkockát közöltek a remesdivir gyógyszer alkalmazásával kapcsolatban Debrecenből, és aztán a hónapokig tartó csend után november 27-én, már a második hullám előrehaladott állapotában még 31 képkockát a nyíregyházi kórház Covid-osztályáról.

A kórházak falai mögötti világ nagy része viszont így a nyilvánosság szeme elől rejtve marad. Mi itt a Telexben nem adjuk fel, továbbra is kitartóan kérdezünk majd, és elkötelezetten végezzük a munkánkat, mert hiszünk abban, hogy rendkívül fontos és szükséges az a társadalmi funkció, amire minden valamirevaló demokráciában a sajtó hivatott: hogy tájékoztassa az embereket arról, hogy mi történik a fontos dolgokkal kapcsolatban, és ellenőrizze a hatalmat, hogy megfelelően végzi-e a munkáját.

Más országokban a sajtó végzi a munkáját, hiszen hagyják

Egyébként az összes európai kórházban rettenetes a túlterheltség, sok helyen mégsem zárják ki a külvilágot. Jó pár olyan ország van, ahol a Covid-osztályokat, mentőket, szűrőpontokat gond nélkül lehet fotózni, és az újságírókat is közel engedik a történésekhez. Gyakran azért engednek be kórházakba újságírókat, hogy ezzel hívják fel a figyelmet a probléma méretére és arra, hogy tartsák be a járványügyi szabályokat (maradjanak otthon, ha kimennek, viseljenek maszkot, mossanak kezet rendesen, ne gyülekezzenek és hasonlók).

Pár napja a Szabad Európa jelentkezett be egy ukrán kórházból, de ilyen volt még márciusban a Sky News riportja is, amit egy bergamói kórház Covid-osztályán készítettek:

A Euronews októberben egy charleroi-i Covid-osztályon forgatott, ápolókkal beszélt:

A BBC pedig egy liverpooli kórház helyzetét mutatta be figyelmeztetésként, hogy milyen súlyossá válhat a helyzet egy városban, ha nem veszik komolyan a koronavírussal kapcsolatos óvintézkedéseket.