Semmi baj az oltakozni szóval, mégis sokan oltják

2021. április 25. – 11:13

Semmi baj az oltakozni szóval, mégis sokan oltják
Müller Cecília országos tisztifőorvos oltakozik – Fotó: Balogh Zoltán / MTI

Másolás

Vágólapra másolva

Az Arcanum Digitális Tudománytár Magyarország legnagyobb sajtóadatbázisa, ahol az elmúlt évszázadok újságjainak, magazinjainak több tízmillió oldalában kereshetünk, böngészhetünk, legyen szó napi- vagy hetilapokról, sportújságokról vagy női magazinokról. Ez a cikkünk nagyrészt az Arcanumban feldolgozott és kereshető források felhasználásával készült.

Hetek, sőt hónapok óta nem szűnik a vita a közösségi médiában arról, hogy az oltakozik ige létező és helyesen használt magyar szó, vagy egy rettenetes, erőltetett képződmény, morfológiai-szemantikai rémálom. Van, aki a tiltakozásban addig elmegy, hogy „egyenesen hányingerkedem emiatt, lehet, hogy hányakozni is fogok, ha hallom még”. Az én Facebook-falamon is visszatérő jelenség az oltakozik-vita, és most, hogy ezt legépeltem, a helyesírás-ellenőrző is aláhúzta a szót, szóval még a gép szerint sem stimmel vele valami.

Pedig mint Balázs Géza nyelvész több helyen leírta, a magyar nyelvtan szóképzési szabályai felől közelítve az oltakozik teljesen rendben van. „A szótő: olt – tárgyas ige, több jelentése közül itt leginkább érvényes: nemesít, injekcióz. Szabályosan képezhető belőle a műveltető alak: oltat és a visszaható alak is: oltakozik, de még ez is elképzelhető, hogy: oltódik” – fogalmaz. Hogy a viszolygás mégis heves és gyakori, azt részben a szót övező jelentésbeli ellentmondások, részben pedig aktuálpolitikai ellenérzések magyarázzák. Kezdjük ez utóbbival, mert azt nagyon egyszerűen ki lehet iktatni.

Oltszezon

Sokan kötik Müller Cecíliához a szó eredetét, egyszerűen azért, mert az országos tisztifőorvos asszonytól hallották először. Kétségtelen, hogy Müller sűrűn használta a szót az elmúlt hónapokban, sőt már tavaly is. Például amikor október 28-án az operatív törzs sajtótájékoztatóján – akkor még az influenzaoltásokkal kapcsolatban – elmondta:

„Aki oltakozni szeretne, fog tudni oltakozni.”

A tisztifőorvos jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az oltakozik a közbeszédbe kerüljön, és nyilatkozatai alatt a közösségi oldalakon elég sok olyan komment született, aminek az volt a tartalma, hogy ha valaki ennyire nem tud magyarul, akkor mi várható tőle a járványkezelésben. Az internet népe azonban igazságtalanabb nem is lehetne Müllerrel: a szót nem ő találta ki, sőt még csak nem is jelenkori nyelvújítás.

A már említett Balázs Géza már a koronavírus-járvány előtt, 2019-ben szótározta az oltakozik szót az Édes Anyanyelvünk 2019/2. számának Új szavak, szólások című rovatában, így:

„oltakozik – (az orvosi szlengben:) beoltatja magát (pl. influenza elleni védőoltással). Pl. nem késő oltakozni.”

Az Arcanum Digitális Tudománytár archívumában viszont sokkal régebbi és még az orvosi szlengen túlmutató említéseket is találni. Bár az archívum keresője az oltakozik igére nem dob ki találatot, de a főnévi igenévre (oltakozni) már több mint tucatnyit. A legkorábbi forrás több mint százéves: a Sárospataki Lapok 1892/3. számában bukkant fel a szó, kertészeti jelentéssel, ugyanakkor átvitt értelemben:

Kép: Arcanum Digitális Tudománytár

1929-ből már orvosi szlengre is találni példát, az Uj Idők 1929/22. számában az Amit mindenkinek tudnia kell a himlőoltásról című cikk szerzője magyarázza el, hogy egynél többször kell beadatni a himlőoltást:

Kép: Arcanum Digitális Tudománytár

A szó csak alkalomszerűen fordul elő az archívumban bő száz évig, aztán 2005 és 2010 között megszaporodnak a találatok, érdekes módon szinte kivétel nélkül a Fejér Megyei Hírlapban. 2005-ben még általában influenzával kapcsolatban írja egy cikk az alábbiakat.

„Sőt, még egy esetleges járvány kezdetén – aminek jelei egyébként még nem mutatkoznak – is érdemes oltakozni – tájékoztatta lapunkat dr. Lencsés Gyöngyi főorvos, a megyei tisztiorvosi szolgálat járványügyi osztályvezetője.”

A lap többször oltakozást említ a következő években is. Legsűrűbben 2009-ben az akkori, sertésinfluenzaként köznevesült új H1N1-törzs okozta járvány idején. A szó több szerzőnél is előfordul, Almási Ferenc járási tisztifőorvos pedig megszólalóként visszatérően említi. A 2010/300. számban pedig már egyenesen címben jelenik meg:

Kép: Arcanum Digitális Tudománytár

Ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy Müller Cecília a Fejér megyei Dunaújvárosban volt kórházi orvos, majd tisztifőorvos, és a szintén Fejér megyei Nagyvenyimben dolgozott évekig háziorvosként. Tehát ha a 21. században az oltakozik a Fejér megyei régióban kezdett el terjedni (az Arcanum archívuma erre utal), Müller biztosan találkozott vele, és könnyen beépíthette a szókincsébe. De mint a fenti példák mutatják, az oltakozik szót és ragozott alakjait még régebb óta használja a magyar nyelv, néha egészen váratlan helyeken: 1995-ben például az Amerikai Magyar Népszava 49. számában kerül elő egy amerikai influenzaszezonról szóló cikkben, 1967-ben pedig még egy versbe is bekerült, amikor Határ Győző A cukrászsütemény című művében leírta, hogy:

„mennél jobban halatkozom, éltetsz

mennél jobban oltakozom, égetsz”

Oltás és kötés

Mindenki nyugodjon hát bele, hogy az oltakozik nem a járványkommunikáció szörnyszülöttje, hanem egy jó ideje létező magyar szó, amit a magyarok többsége most hallott először. De miért bosszant mégis sokakat? Itt jönnek képbe az említett szemantikai ellentmondások, amelyek feloldására több nyelvész is elkezdett foglalkozni a szóval. A Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda online magazinja különszámot szentelt a témának, amiben Balázs Géza, Lengyel Klára, Horváth László és Minya Károly nyelvészek tanulmányozták a szót (és legitimálták a létezését).

Az oltakozik ige jelentése: beoltatja magát. „Mivel a szó és képzése beleillik a magyar nyelv rendszerébe, nem lehet ellene kifogásunk. Legföljebb furcsa” – írja Balázs. A furcsasága leginkább abból ered, hogy a -kozik visszaható ige képzője, a visszaható igék viszont általában az alanytól kiinduló és rá visszaható cselekvést fejeznek ki. Az öltözködik például azt jelenti, hogy az alany saját maga belebújik a ruháiba. A fésülködik azt, hogy az alany saját maga kezébe veszi a fésűt, és rendezi vele a haját. Az oltakozik esetében viszont, bár látszólag visszaható, nem az alany oltja be saját magát, hanem egy egészségügyi dolgozó adja be az injekciót. Ez pedig könnyen ellenérzést szülhet a szó iránt. Vagy ahogy Kálmán László nyelvész írja a Qubiten: „létezik a -kozik/-közik képző, ezt mindannyian felismerjük, csak valahogy (ebben a használatában) nem érezzük eléggé produktívnak”.

A magyar nyelvben szinte bármilyen cselekvésből lehet műveltető igét képezni, de a visszaható igéknél nem ez a helyzet. „A visszaható ige alkotása, felismerése, elfogadása sokkal lassabb és nehézkesebb. Ennek legfőbb oka a visszaható ige jelentése: kevés olyan cselekedet van, amit egy cselekvő önmagára szokott irányítani” – írja tanulmányában Lengyel Klára. Az oltakozik esetében nem magától értetődő cselekvésnek elfogadni, hogy az alany passzívan ül, amíg az orvos felszívja az oltóanyagot a fecskendőbe, beszúrja a tűt, majd beadja a vakcinát. Ebben a helyzetben az alany inkább oltat, azaz a szituáció műveltető alakot kíván, és ehhez lehetne kötni a képzőt. Nem véletlen, hogy a szó körüli vitákban többen az oltatkozik használatát javasolják az oltakozik helyett. És az Arcanum archívumában egyébként erre is találni példákat, igaz, jóval kevesebbet. Konkrétan csak kettőre akadtam rá sokadik keresési próbálkozás után is, a Viharsarok 1952/76. számában, illetve az Előörs 1929/51–52. számában:

Kép: Arcanum Digitális Tudománytár

Visszahat és műveltet

A képet azonban árnyalja, hogy a -kozik/-kezik/-közik képzőkkel nem csupán visszaható igéket lehet gyártani. „A visszaható igéknek van egy ún. álvisszaható típusa is, amely a cselekvés kölcsönösségét fejezi ki, az újabb grammatikák ezeket egyenesen kölcsönös igéknek is nevezik” – magyarázza esszéjében Balázs Géza. Példaként hozza az ölelkezik szót, ami nem az alanyra irányuló cselekvés, vagyis az alany nem saját magát ölelgeti. Hanem valaki mással ölelgetik egymást, kölcsönösen. Hasonló ige a szeretkezik, a tanácskozik és a verekedik is. „Ha elfogadjuk, hogy valaki ölelkezik (…), akkor szerintem nem helytelen, hogy oltakozik, azaz valaki valaki által (közös szándékkal) beoltatja magát” – írja Balázs. A nyelvész hozzáteszi, hogy a -kozik képző olykor tartós-gyakorító mellékárnyalatot is kifejez, és ha a szövegkörnyezetben rendszeresen beadandó oltásokról van szó, akkor ez a funkció is teljesül.

Minya Károly arra tér ki, hogy a fenti képzőkkel még cselekvő igék is létrehozhatók, például az imádkozik. Ez sem visszaható (az alany nem magát imádja), és kölcsönösség sincs. Hasonlók egyebek közt a várakozik, költekezik, szánakozik, ítélkezik igék. Sőt, Minya a mediális igét is felhozza, ami „a cselekvő és szenvedő igék között helyezkedik el, történést vagy állapotot fejez ki: szégyenkezik, kínálkozik, következik, ütközik, váltakozik”.

A -kozik/-kezik/-közik tehát sokoldalú képzőink, de az oltakozik még így is különleges, mert mint Horváth László írja, egybefonódik benne a visszahatás és a műveltetés mozzanata. Horváth nem tekinti a szót visszaható igének, mert a cselekvés, az oltás végrehajtója nem az alany, hanem egy egészségügyi dolgozó. Viszont a cselekvő igék közé sem passzol, mert a cselekvés az alanyra irányul, ami pedig éppen a visszahatókhoz közelítené az igét. Ugyanakkor az oltakozó alany azért nem teljesen passzív, hanem ő kezdeményezi a cselekvést: megkéri az orvost, hogy az oltsa be őt. Így a kölcsönös igék közé is illene, hiszen az alany és az orvos részéről is megvan a cselekvés, de azért ezek nem olyan egyenrangú cselekvések, mint – mondjuk – egymás ölelgetése, hanem a műveltetés felé mutat: az alany beoltatja magát.

Horváth arra jut, hogy az oltakozik átmenetet képez a visszaható és a műveltető igék között, és mivel létezik még néhány ilyen igénk, nem kell kiebrudalni a lexikonokból. Ilyen például az iratkozik (nem az alany ír, hanem valaki más) és a nyiratkozik (nem az alany vágja a haját, hanem valaki más). Viszont ezeket már műveltető alakból – írat, nyírat – képezték, a kérdés tehát az, hogy fel lehet-e hozni olyan példákat is, amelyek hasonló módon, de nem műveltető igéből születtek. Igen, ilyen például a bérmálkozik: az alanyt valaki más erősíti meg a hitében, de a szó mégsem a bérmáltat, hanem a bérmál igéből és a -kozik képzőből jött létre. Vagy a temetkezik: az alany nem magát temeti el, mégsem temettetkezik, hanem temetkezik.

„Mindezek után az oltakozik szót grammatikailag szabályosnak, a kívánt jelentés kifejezésére megfelelőnek tekintjük”

– vonja le a következtetést Lengyel Klára az említett példákat szintén felvonultató írásában.

Aki mégis utálja a szót, kétféle módon tiltakozhat ellene a leghatásosabban: nem mondja ki és nem írja le. A nyelv folyamatosan változik, új szavak bukkannak fel, régiek tűnnek el a napi használatból. Ha az oltakozik idővel megszokottá válik, beépülhet a mindennapokba, Balázs pedig azt is elképzelhetőnek tartja, hogy egy (szerinte felesleges) igekötőt is kap majd: beoltakozik. De az is könnyen előfordulhat, hogy mostani viralitása ellenére az oltakozik hamar kikopik majd a köznyelvből. Viszont amíg naponta pörög a Facebookon, nem kell félnie ettől.

A cikk az Arcanum támogatásával készült.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!
A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!