Orbán a kezdésnél gödörbe lökte, a végére húzták feljebb a magyar uniós elnökséget
2025. január 3. – 17:41
„Jellegzetes” – talán ezzel ragadta meg Bóka János EU-ügyi miniszter azt a jelzőt, amivel a legtöbben egyet tudnak érteni az Európai Unió Tanácsának második magyar elnökségéről, ami 2024-gyel együtt ért véget. Már a jelképei is olyan kettősséget mutattak, ami végigkísérte a hat hónapot. Egyrészt ott volt az egy-egy tagállamot jelképező, 27 oldalát mutató Rubik-kockás logó, ami a háttérben futó csendes szakmai munkát idézte meg és sok dicséretet hallottunk róla. Másrészt az uniós intézményeknél dolgozó beszélgetőtársainknál gyakran nevetést, szemforgatást és/vagy sóhajtást okozott a „Tegyük újra naggyá Európát”, a Donald Trump kampányszlogenjére hajazó jelmondat.
Az elnökség elejét beárnyékolták Orbán utazásai, míg a schengeni övezet bővítésénél teljesen, az EU-énál csak félig sikerült elérni a kijelölt célokat. A klasszikus mérőszámot nézve negatív rekordot érhetett el az elnökség, de ebből a szempontból alapból hátrányból is indult. Megnéztük a december 31-én véget ért magyar elnökség féléves mérlegét.
Szinte egyből hátrányba hozta Orbán
Alig indult be az elnökség, Orbán Viktor megadta az alaphangját a júliusi „békemissziójával”. A kijevi látogatását követő moszkvai útjáról máig elnökségi logóval kísért kép számol be Facebookon, Moszkvában pedig Vlagyimir Putyin arról beszélt a találkozójuk utáni sajtótájékoztatójukon, hogy szerinte Orbán az uniós elnökség képviseletében járt ott, amit a magyar kormányfő ott nem cáfolt. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter olyan fordulatokkal mosta össze vele az elnökséget, mint például „vége a magyar uniós elnökség első hetének, ennek során mindenki számára bebizonyosodhatott, hogy ez egy békemisszió lesz a következő hat hónapban”.
A Tanácsban ugyanakkor a miniszterek ülnek, Orbán így semmiképpen sem képviselte az EU-t kifelé. Az állam- és kormányfők hasonló nevű, de külön működő testületét, az Európai Tanácsot már 2009 óta nem a soros elnök vezeti. Ez nem zavarta a magyar miniszterelnököt, hogy az akkoriban épp a tisztséget betöltő Nicolas Sarkozynak a 2008-as orosz–grúz háború tűzszüneténél játszott szerepével példálózzon. Még a soros elnöki és kormányzati szerepének szétválasztására kifejezetten ügyelő Bóka János EU-ügyi miniszter is belecsúszott abba, hogy az elnökséget lezáró Facebook-posztjait a „békemisszióval” kezdje – igaz, a kijevi résszel. Orbán viszont az elnökség decemberi összegzésekor viszonylag hosszan hangsúlyozta, hogy a békemissziónál és a karácsonyi tűzszünet felvetésénél is kétoldalúan lépett fel, és
az eddigre már alaposan bejáratott kommunikációs panelt dobta be: politikai típusú elnökséget vittek bürokratikus helyett.
Az talán nem túl sok álmatlan éjszakát okozott neki, hogy a békemissziós ügy mentén az Európai Bizottság törölt egy-egy protokolláris látogatást. Ugyanakkor a testület mellett több tagállam sem képviseltette magát a budapesti, informális tanácsi találkozókon a lehető legmagasabb szinten. Arra is volt példa, hogy ugyan eljöttek miniszterek, de jelzésként civilek képviselőivel is találkoztak a magyar fővárosban járva. A „bojkott” eleve csak a döntéseket nem hozó budapesti üléseket érintette, ráadásul alacsonyabb szintű kormánytagokkal, hivatalnokokkal minden tagállamból voltak ezeken.
A magyar elnökség kommunikációja erre hivatkozva igyekezett kisebbíteni az ügyet, valamint a politikailag magasabb szintű állam- és kormányfők novemberi, informális budapesti csúcsával semlegesíteni. Ezen mindenki ott volt – ide nem is küldhettek volna valahonnan alacsonyabb szintű képviselőt, ráadásul az első napon nem is uniós, hanem európai szinten találkoztak, így egy csoportos bojkott jelentéktelenebbnek nézett volna ki.
„Ilyen elszigeteltséget még életemben nem láttam, mint az elmúlt fél évben” – mondta Orbán ironikusan december végén az informális dupla csúcsról, amit a soros elnöknél szoktak tartani. Amíg a tanácsi üléseknél nem volt egyértelmű, valójában hányan maradtak távol, mert még a formális ülésekre sem mindig miniszterek mennek, a csúcson feketén-fehéren meg lehetett mutatni, hogy mindenki ott volt. A VSquare szerint ugyan voltak tagállamok, ahol fontolgatták a távolmaradást, de ezt már az ülés előtt hetekkel elvetették.
A komolyabb bajt az jelezte, hogy az állandó képviselők júliusban kérdőre vonták magyar kollégájukat az ügyben. Több lap nem egymásra hivatkozva állította, hogy a 26-ból 25 kormány képviselője kifogásolta a békemisszió összemosását a soros elnökséggel, így azokat sikerült felhúzni, akik testületét a magyar kormány elnökölte. A Financial Times ráadásul azt állította, hogy a Tanács jogi szolgálata az ülésen közölte: Orbán megsértette az őszinte (hivatalos fordításban lojális) együttműködés elvét.
Ez nem egy illemszokás, hanem az uniós kvázialkotmányban is szerepel, és perek alapja lehet. Például emiatt citálná az EU bírósága elé a lengyel kormány a magyart a többféle bűncselekménnyel vádolt Marcin Romanowski ügyében, miután a volt lengyel igazságügyi miniszterhelyettes politikai menedékjogot kapott Magyarországon. Mindannyian „az Európai Unió Bíróságának felügyelete alatt” működnek, figyelmeztette finoman még a nyári ülés előtt a magyar kormányt Eric Mamer bizottsági szóvivő.
Bóka szerint a Financial Times forrásai félreértelmezték a véleményt, de elnökként a zárt körű találkozóról nem akart részleteket elárulni – azt mindenesetre ő sem állította, hogy a jogi szolgálat szerint minden rendben volt.
Ukrán hitel és oroszok elleni szankciók elfogadtatása javított a képen
A kormány utólag részben azzal igyekezett kimagyarázni magát, hogy politikai elnökséget vitt az ügyeket előrébb görgető bürokratikus helyett. Orbán ezt fejtegette az elnökség alatti utolsó EU-csúcs után is. Napokkal előtte viszont azt hangoztatta, hogy a soros elnökség miatt „nemzetközi ügyekkel van tele a kezünk és az agyunk”, azaz vagy nem értette meg, amikor Josep Borrell uniós külügyi főképviselő és Charles Michel, az állam- és kormányfők testületének elnöke jelezte neki, hogy ők képviselik az EU-t kifelé, vagy nem akarta megérteni.
Bár jóval kisebb visszhangot kapott, Szijjártó Péter is sajátosan viselkedett novemberben. Ugyan a külügyi Tanács az egyetlen, amit nem a soros ország képviselője elnököl, de a kereskedelmit a magyar külgazdasági és külügyminiszter vezette le. A novemberi találkozó előtt már Facebookon hangoztatta, hogy ő ugyan nem fogja csak azt ismertetni, amit leírtak neki. Egy uniós beszélgetőpartnerünk mosolyogva emlegette, hogy az ülés utáni sajtótájékoztatón még a nyugodt természetű Valdis Dombrovskis EU-biztossal is sikerült egy kisebb vitába keverednie a szankciókról. Az augusztus végi, Budapestre tervezett informális külügyi ülést is Brüsszelbe helyezték át.
Orbán Viktor októberi grúziai útjánál és a karácsonyi tűzszüneti javaslatánál már legalább mintha jobban figyeltek volna a látszatra, mint júliusban, de úgy tűnik, hogy az őszinte együttműködésnél a magyar bürokrácia is mentett pontokat. Októberben több diplomata arra panaszkodott a Politicónak, hogy az elnökség alatt gyakorlatilag megálltak a tárgyalások az oroszok szankciókról – ehhez képest decemberben magyar elnökséggel egyeztek meg új büntetőintézkedésekről. A csomag nem hozott nagy újdonságokat és a magyar kormánynak egy, a Molnak adott kivétel meghosszabbítása miatt is fontos lehetett az elfogadtatása, de
kormányzati forrásból mégis ezt emlegették az egyik bizonyítéknak arra, hogy az elnökség tartotta magát az őszinte együttműködéshez.
A másik példa az orosz vagyont felhasználó hitel volt: ennél a magyar kormány tartózkodott a Tanácsban, ami gyakorlatilag egy udvarias nemet jelent, az Európai Parlamentben (EP-ben) pedig a Fidesz nem voksolt, az elnökség mégis végigvitte. Még az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen is erre a két ügyre hivatkozva jelentette ki decemberben Orbán mellett állva, hogy az elnökség megerősítette Ukrajna támogatását.
Ugyanakkor a kormány is megkérdőjelezte, hogy az uniós intézmények tartották-e magukat az őszinte együttműködéshez. Az Európai Bizottság esetében ezt az informális ülésekről hiányzó biztosok és Ursula von der Leyen októberi, az elnökségi program EP-vitáján tett felszólalása miatt is pedzegették. A bizottsági elnök többek között azt olvasta Orbán fejére, hogy Magyarország embercsempészeket engedett szabadon, és az orosz–ukrán háborúra utalva azt kérdezte, vajon a magyarokat teszik-e felelőssé az 1956-os orosz invázióért.
Bóka az EP egyik szakbizottságát is az elv megsértésével vádolta az elnökségi program ismertetésének csúszása miatt (Szijjártó két szakbizottsági jelenése is elmaradt). Többen úgy látták, mint például Győri Enikő fideszes EP-képviselő, aki szerint a testület több témát „fektetett” a féléves időszakban, ami „önsorsrontás”. Az EP-vel eleve rossz volt a viszony: a testület már az elnökség kezdete előtt kétszer is vitatta, hogy a magyar kormány alkalmas lenne a tisztség betöltésére.
A schengeni bővítés tűnik a legegyértelműbb sikernek
A nehézkes kezdetet az elnökség végére beérő eredmények is segíthettek valamennyire feledtetni. Az EP-választás után felálló új Bizottsággal és intézményi átmenettel eleve farnehéz lett az augusztusi és decemberi szabadságok miatt is rövidebb félév, így a végére indult be igazán az elnökség.
„Egyértelműen a schengeni bővítés” Bulgáriával és Romániával – árulta el a Portfolio kérdésére Ódor Bálint, mit tart az elnökség legnagyobb sikerének. Az EU melletti magyar Állandó Képviselet vezetője hangsúlyozta, hogy „a schengeni csatlakozás kézzelfogható hatásai január elsejétől lesznek érezhetőek, és ez nemcsak gazdasági, hanem nemzetpolitikai szempontból is kiemelkedő. A határ menti közösségek életét könnyíti meg.”
A bővítéssel valóban több, a gyors csatlakozásban bízva megépült, de azóta lezárt utat nyitottak meg. Az állandó ellenőrzés nélkül sokkal könnyebbé válik a két ország közti ingázás, valamint a kapcsolattartás a romániai és anyaországi magyarok között.
A schengeni bővítés a migrációs útvonalak lehetséges átrendezése miatt is fontos lehet a magyar kormánynak, de épp ez volt az egyik nagy nehézség. Bár már 2011-ben, az előző magyar elnökség alatt reménykedett a döntésben, azóta húzódott a folyamat. A két ország csatlakozásának legnagyobb ellenzője a végére az ellenőrizhetetlen migrációtól tartva Ausztria maradt, hiszen így Görögországba vagy Bulgáriába bejutva belső ellenőrzés nélkül juthat el hozzájuk bárki.
Épp ezért volt kulcsfontosságú az a novemberi bolgár–magyar–osztrák–román megállapodás, amit magyar közvetítéssel Budapesten írtak alá.
Megegyeztek, hogy közös határvédelmi egységet küldenek a bolgár–török határra, és legalább fél évig még a magyar–román, valamint a román–bolgár határon is lesznek ideiglenes, szúrópróbaszerű ellenőrzések. Ódor kijelentését így az indokolja, hogy az elnökségi eredmények közül így talán ennél a megállapodásnál látható legegyértelműbben a magyar kormány szerepe, bár már lendületet adott az egy évvel korábbi áttörés, amikor a légi és vízi átkelőknél megszüntették az ellenőrzéseket. Uniós forrásból is hallottunk dicséretet a Belügyminisztérium felé, aminek – a menekültügyi viták miatt meglepő módon – már hosszabb ideje kifejezetten jónak írták le a kapcsolatát az Európai Bizottsággal.
Bóka a Magyar Nemzetben a novemberi EU-csúcson kiadott versenyképességi nyilatkozatot nevezte a legnagyobb sikernek. „Elfogadása Magyarország modern kori történelmének legnagyobb diplomáciai eseményéhez kapcsolódik, aminek megvalósítása már önmagában logisztikai, szervezési és protokolláris bravúr volt. De a budapesti nyilatkozat tartalma is figyelemre méltó”, mert „sopánkodás és kéztördelés helyett konkrét intézkedéseket és feladatokat” határoz meg az uniós intézményeknek, például egyszerűsítési forradalom meghirdetésével vagy az energiaárak csökkentésének célkitűzésével.
Ugyanakkor a versenyképesség a tanácsi magyar elnökségtől függetlenül is az egyik legfontosabb téma volt az uniós intézményekben. Ahogy a budapesti csúcsról szóló részletesebb elemzésünkben is írtuk, az elfogadott szövegért jórészt az állam- és kormányfők testületét vezető Charles Michel stábja felelt, de a magyar elnökségnek is fontos szerepe volt benne. A kiadott szövegben bőven akadnak általánosságok olyan melléknevek halmozásával, amelyek sokszor egymással ellentétes célokat takarnak (különösen a mezőgazdaságról). Az állam- és kormányfők viszont konkrétabb, 2025-ös és 2026-os határidőkhöz kötött célokat is felsoroltak az informális csúcstalálkozó végén kiadott nyilatkozatukban. Ezek jogilag nem kötelezőek, de politikailag számon lehet kérni őket.
Félsiker a bővítésnél
Nem csak a schengeni övezet, maga az EU bővítése is a kiemelt célok között volt – legalábbis a Nyugat-Balkánon. Ukrajna nem volt elsődleges a programban, találkoztunk emiatt morgolódó diplomatával, de ugyanez volt a helyzet Moldovával, aminek a kormány – a legnagyobb keleti szomszédunkkal ellentétben – teljes mellszélességgel támogatni szokta az uniós csatlakozási folyamatát.
Bóka már az elnökség kezdete előtt arra utalt, hogy a féléves időszakban várhatóan nem teljesül egy szükséges előfeltétel. A csatlakozás lényege, hogy a jelölteknek át kell venniük a teljes uniós joganyagot, amit fejezetekre osztanak és nagyobb témák szerint csoportosítanak. Előbb viszont ki kell derülnie, egyáltalán mit kell átvenni, mekkora a reménybeli tag és az EU joga közti szakadék. Ez az átvilágítás még valóban nem ért véget, így várhatóan jövőre nyithatják meg az első fejezeteket Moldovával.
A nyugat-balkáni országok eddig nem sokat haladtak, többük hosszú évek óta hivatalosan ugyanott tartott. A magyar elnökség célja az volt, hogy mindegyikükkel előrébb lépjen. A Koszovót is ideszámítva hat térségbeli jelölt közül ez kettővel egyértelműen sikerült, és egy továbbival tudtak haladásról beszámolni. Albániával megnyitották az első fejezetcsoportot, majd egy újabbat, Montenegróval pedig lezártak egyet. Szerbiának decemberben egy levelet küldtek arról, hogy készüljön a saját álláspontjával a versenyképességi klaszter tárgyalására. A Politico novemberi cikke alapján utóbbival megizzadt az elnökség, mert számos tagállam ellenzi a fejezetcsoport megnyitását.
Úgy tudjuk, Észak-Macedóniával egy kormányközi konferenciát szeretett volna az elnökség (a gyakorlatban ezzel kezdik meg az érdemi csatlakozási tárgyalásokat), de az ország a korábban szabott feltételeknek még nem felelt meg, így a magyar vezetésnek kötve volt a keze. Bosznia-Hercegovinában nemrég választottak, így nem tudott tárgyalási keretet javasolni az Európai Bizottság.
Az viszont a nehézkesen haladó Szerbiával együtt feltűnő, hogy Koszovót leszámítva olyan jelöltekkel voltak nehézségek, ahol erősek a magyar kormány szövetségesei, ők pedig gyakran euroszkeptikus vagy EU-ellenes húrokat pengetnek. A velük ápolt jó viszony akár előny is lehetett volna, hogy hasson rájuk.
- Észak-Macedóniában májusban nyert a VMRO-DPMNE, aminek akkori vezetője, Nikola Gruevszki 2016-ban magyar kormányzati segítséggel menekült Budapestre korrupciós vádak elől. A kezdetben Albániával együtt haladó jelölt októberben leszakadt a folyamatban.
- A nagyon leegyszerűsítve két félből álló Bosznia-Hercegovinából Orbán Viktor még kitüntetést is kapott a szerb részt vezető Milorad Dodiktól. Bár csak az elnökség utolsó napjaiban, de a Dodikék által vezetett Szerb Köztársaság kezdeményezte, hogy blokkolják az uniós csatlakozási tárgyalásokat.
- A szerb elnökkel, Aleksandar Vučićcsal részben az oroszbarátsága nehezíti meg az uniós kapcsolatokat, miközben Szerbiának az uniós külügyi joganyagot, így a közös szankciókat is át kellene vennie.
Mégsem a magyar kormány valamelyik nyugat-balkáni barátjával, hanem egy keletivel romlott meg látványosan az EU viszonya a magyar elnökség alatt. Grúziával már július előtt is voltak gondok, és Orbánék napokkal az elnökség kezdete előtt egyhangúlag kimondták, hogy a fejlemények gyakorlatilag leállítják a csatlakozási folyamatot (miután az ülésre érkezve a magyar kormányfő még kijelentette, hogy a grúz „tagság oké”). A viszony a vitatott körülmények között megtartott októberi választás után mérgesedett el igazán. A tüntetési hullámok újabb lendületet akkor vettek Grúziában, amikor az Európai Parlament állásfoglalása miatt az EU-t zsarolással vádoló grúz kormányfő azt mondta, kormánya 2028 végéig nem fog törekedni az EU-tagságra. Később pontosította, hogy nem állnak le a tárgyalások, csak a zsarolásnak akar véget vetni.
Az októberi választás után Orbán villámgyorsan Tbilisziben termett, és támogatta az EU szerint Moszkva felé húzó grúz kormány győzelmét, de ekkor már a júliusi esetnél jobban odafigyeltek rá, hogy ne keveredjen össze a vizitje a soros elnökséggel.
A klasszikus mérőszámban nem teljesített jól az elnökség, de hátrányból indult
A tanácsi elnökség általában arról szól, hogy az uniós társdöntéshozó testületben igyekezzen előrébb terelgetni a jogszabályokat. Ezeket
- az Európai Bizottság javasolja;
- a két döntéshozó, a Tanács és az EP előbb kialakítja a saját álláspontját;
- jó esetben pedig együtt kikalapálnak egy mindkét testületben elfogadható szöveget.
A lezárt és továbbvitt ügyek könnyen számszerűsíthető eredmények, de a magyar elnökséget különösen félrevezető lenne csak ez alapján megítélni. Az EP-t hetekkel a magyar elnökség kezdete előtt választották újra, így időbe telt, amíg a testület újjáalakult, és eljutott odáig, hogy a jogszabályjavaslatoknak legyen felelősük, akikkel a tanácsi vezetés tárgyalhat. Az Európai Bizottság a választások után szintén megújult, így kevés új javaslat jelent meg. Ezek közé tartozik például azok, amelyek az időközben kialakult árvizekkel sújtott tagállamokon, köztük Magyarországon segítenek.
Az átmenet előtt általában igyekeznek lendületből minél több ügyet lezárni, így a magyar elnökségnek jellemzően csak a nehezek maradtak. Többek között egy nagyon vitatott gyermekvédelmi jogszabályba tört bele a bicskája, ahol még a Tanács saját álláspontját sem sikerült teljesen kialakítani adatvédelmi aggályok miatt. Az EP egy tavalyi állásfoglalása arra figyelmeztetett, hogy a gyermekvédelem nem vezethet tömeges megfigyeléshez. A magyar elnökség egyik céljáról, az uniós védelempolitika megerősítéséről egy másfél milliárd eurós program gondoskodna, de erről sem sikerült a tagállamoknak megegyezniük. Itt arról megy a vita, milyen mértékben származzanak uniós forrásból azok a fegyverek és eszközök, amiknek a közös beszerzését támogatnák.
Az árvizek miatti intézkedések mellett viszont többek között a budapesti nyilatkozat témájához, a versenyképességhez kapcsolódó elektronikus áfacsomagról is megegyeztek. Olyan nyilatkozatokat is kiadtak, amik jogilag ugyan nem kötelezőek, de ettől még lehet súlyuk későbbi döntéseknél. A kormány általában az agrárpolitika jövőjéről szóló dokumentumot szokta kiemelni, amihez hasonló eddig szerinte nem volt a többéves költségvetés tárgyalásai előtt. Az viszont csak a büdzsé tárgyalásainál látszik majd, mekkora hatása lesz a folyamatosan csökkenő arányú mezőgazdasági forrásoknál.
A HVG360 összesítése alapján
a magyar elnökség mindössze kilenc jogalkotási aktát zárt le az EP-vel.
A lap szerint ez még a hasonló intézményi átmenetekre eső elnökségekhez képest is negatív rekord. Ehhez érdemes hozzátenni, hogy ha Győri állításának megfelelően az EP valóban több jogszabályt fektetett, azaz például nem jelöltek ki nekik felelőst, nem is volt kivel megállapodni. A lap szerint tanácsi álláspontból is kevesebbet fogadtak el, mint az előző két elnökség idején – ezt nem befolyásolta az EP, az átmenet előtti asztalsöprés és a bizottsági leállás viszont igen.
Ahogy az egyik forrásunk fogalmazott, egy jól sikerült elnökség Magyarország érdekképviseletét is erősítené. A féléves időszak így alkalmat adott volna rá, hogy a konfliktusokat ne csak félretegyék, ahogy Orbán novemberben fogalmazott, hanem javítsanak a helyzeten. Ez azért is fontos lett volna, mert 2024 végével úgy veszítettünk el végleg több mint 400 milliárd forintnyi uniós támogatást, hogy ennek az elkerüléséhez tanácsi döntés kellett volna. A szükséges feltételek teljesüléséről viszont nem is értesítették a magyar hatóságok az Európai Bizottságot, így a döntés el sem jutott a miniszterekig.
Az őszinte együttműködésre hiába tudott felmutatni eredményeket az elnökség, ha a békemisszió mellett a végére épp a Tanács élén a magyarokat követő lengyelek hozhatják fel Romanowski menekültügyét. Erre hivatkozva pedig már az elnökségük megnyitóján sem látják szívesen Magyarország nagykövetét.
