Az uniós állam- és kormányfők ismét egyhangúlag üdvözölték az új szankciókat

A tervezett kettő helyett egyetlen nap alatt letudták az uniós állam- és kormányfők a csütörtökön kezdett csúcstalálkozójukat. Ebben segített nekik, hogy a fő kérdést a legfontosabb EU-tisztségek elosztásáról már kedden leütötte egymás között a három középpárti politikai csoport, a döntéshez pedig nem kellett egyhangúság. (A Telex a helyszínről élőben követte az ülést.) A végére hagyott hivatalos jóváhagyás és az ülés elején Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel aláírt biztonsági együttműködés közé zsúfolták a szokás szerint elfogadott stratégiai iránymutatások, a következtetések véglegesítését.

A pénteken kiadott dokumentum egy előzetes változata a Telexhez is eljutott. Így a végleges szöveggel összevetve látszik, mi az, amit ugyan beletettek volna a szövegbe, de valakinek vagy valakiknek annyira nem tetszett, hogy ki kellett szedni vagy módosítani.

Ukrajnánál nagyrészt a korábbi következtetések szövegét ismétlik, bár ezek az egyhangúlag, vagyis Orbán Viktor jóváhagyásával született részek is furcsán hathatnak. Ismét kimondják például azt, hogy az EU megingathatatlanul támogatja Ukrajnát többek között katonailag, sőt, kifejezetten az ilyen segítség fokozására szólítanak fel. Az ilyenkor szokásos megjegyzést természetesen most is hozzáteszik: mindeközben figyelemmel kell lenniük a tagállami védelempolitikák nemzeti jellegére, vagyis ez a semleges államokra nem vonatkozik, és a kivétel a fegyverszállításokból kimaradni akaró magyar példára is ráhúzható.

Az előzetes tervezetben üdvözölték volna a külügyminiszterek megegyezését az Európai Békekeret támogatásairól. A magyar kormány már nagyjából 6,5 milliárd eurónyi kifizetést tart fel az alapból, amelyből nem Ukrajnának, hanem a tagállamoknak térítenének pénzt utólag, az EU-n kívülre vitt katonai eszközök, fegyverek számláira. Az eleve szögletes zárójelbe tett, vagyis feltételes rész helyett felszólítják a miniszteri Tanácsot, hogy gyorsan véglegesítse a munkát.

A korai változatban az szerepelt, hogy „üdvözik” azokat az uniós „jogi aktusokat”, amelyek lefoglalt orosz vagyonból nyert „különleges bevételeket Ukrajna katonai támogatására fordítják”, és a következtetések alapján az első kifizetés nyárra várható. A tagállamok nemrég úgy döntöttek: 1,4 milliárd eurónyi, lefoglalt orosz vagyonból nyert támogatásról ilyen célra, de úgy, hogy megkerülték a magyar kormányt. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter ezt közös európai szabályok szerinte minden korábbinál szégyentelenebb áthágásának nevezte, és hangsúlyozta: az „európai uniós jogi csapatunk” vizsgálja, hogy milyen lépést tehet a kormány.

Diplomáciai forrásból előzetesen is arra céloztak a Telexnek, hogy ezt a részt nem feltétlenül fogadják majd így el, és a végső változatból valóban kimaradt, hogy üdvözölnék a döntést. Az állam- és kormányfők egyszerűen csak annyit állapítanak meg, hogy az elfogadás után várhatóan a nyáron megy az első kifizetés.

Az változatlanul bent maradt, hogy egy 50 milliárd eurós ukrán hitelt is előkészítenének. Josep Borrell uniós külügy és biztonságpolitikai főképviselő korábban arról beszélt, hogy ennél ugyanúgy az orosz vagyont és a magyar kormányt megkerülő módszert használnák – itt még egyelőre nem tartanak, egyelőre csak annyit kértek a minisztereiktől és az Európai Bizottságtól, hogy haladjanak.

Szokás szerint üdvözölték a legutóbbi szankciós csomagot, így az eleve egyhangúságot igénylő külügyminiszteri döntésre Orbán Viktorék is politikai áldásukat adták. (A kormányfő politikai igazgatója, Orbán Balázs az ülés közben újságíróknak kijelentette, hogy „ellenezzük a szankciókat”, utána pedig magyarázhatta, hogy akkor mégis miért hagyták eddig mindegyiket jóvá.)

Az állam- és kormányfők azt is egyhangúlag kimondták: elkötelezettek, hogy Oroszországot és vezetését felelősségre vonják Ukrajna megtámadásáért. Korábban a magyar kormány azt hangoztatta, hogy ha a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsa alatt álló Vlagyimir Putyin Magyarországra jönne, nem kellene letartóztatni, ami nem fedi teljesen a valóságot.

A Közel-Keletről szóló résznél is találni egy változást, ami mögött nem kizárt, hogy az Izrael-barát magyar kormány áll. A Telexhez eljutott előzetes tervezet még arra szólította volna fel Izraelt, hogy a hágai Nemzetközi Bíróság határozatának megfelelően ne támadja meg a dél-gázai Rafahot. (A városba rengeteg civil menekült az izraeli offenzíva elől, ami a gázai Hamász terrorszervezet októberi, százakat meggyilkoló vagy túszul ejtő támadására válaszul indult.) A végső változatba már csak „mély aggodalom” és egy emlékeztető hivatkozás maradt a határozatra. A szöveg más részei is tompultak, például az „elismerés” helyett (ami a palesztin állam elismerésére utalt) már csak az oda vezető „hiteles út” lett „kulcsfontosságú”.

A végső változat viszont a másik irányba is módosult. A korábbi még csak „erősen elítélte” volna a szélsőséges izraeli telepesek támadásait (a Hamász helyett a mérsékeltebb Fatah által uralt) Ciszjordániában. A végső emellett már kifejezetten további szankciókat kér ellenük. A szöveg a Vöröskereszt épületeit is megrongáló izraeli támadásokat is elítéli, ami az előzetesben még nem szerepelt.

A védelmi iparról új elem, hogy már a plusz támogatásról is egyeztettek. Ursula von der Leyen bizottsági elnök az ülést záró sajtótájékoztatón is hosszasan ecsetelte, hogy a védelmi kiadásoknál mennyire lemaradt az EU, és hogy erre az egyik válasz a közös költés, akár hitelfelvétel lenne. A témát a napokon belül induló magyar tanácsi elnökség is kiemelten kezeli, akárcsak a végkövetkeztetésekben szintén szereplő versenyképességet és bővítést.

Utóbbinál a Grúziáról szóló részbe került bele egy érdekes fél mondat. A tagjelölt országban egy olyan ügynöktörvényt fogadtak el, ami a kritikusai szerint orosz mintára bélyegzi meg a civil szervezeteket. Amikor Orbán Viktort a csúcsra érkezve a grúz helyzetről kérdezték, mindent rendben látott, és külön hozzátette, hogy az európai uniós „tagság oké”. A végső szöveg viszont pont az ellenkező irányba módosult: a korábbiban is benne volt, hogy a törvény veszélyezteti Grúzia útját az EU-ba, de a kiadottban arra is figyelmeztetnek, hogy a fejlemények gyakorlatilag leállítják a csatlakozási folyamatot.

A következtetések mellékletében elfogadták az EU stratégiai menetrendjét, ami nagy vonalakban felvázolja, mivel foglalkozzon az EU a következő öt évben. A csúcsról szállingózó hírek alapján a programot megcsúsztatta, hogy – nem mindenki legnagyobb örömére – a franciák és a németek egy kész listával készültek, amivel már elkezdtek belemenni a részletekbe az amúgy felületes tervezetben.

A szöveg külön fejezetet szentel annak, hogyan tartsák fenn az EU értékeit. „Előmozdítjuk és védjük a jogállamiságot” – veszi elő a fogalmat, amivel kormánypárti politikusok visszatérő kritikái szerint visszaélnek az EU-ban, nem ritkán „jogállamisági dzsihádot” emlegetnek. Az ügyre rálátó forrásból úgy értesültünk: ennél a résznél a kormánynak külön fontos volt, hogy a jogállamiság elbírálása elfogulatlan és tényszerű legyen. A szöveg ki is mondja, hogy fenntartják az „az objektivitás, a megkülönböztetésmentesség és a tagállamokkal
szembeni egyenlő bánásmód elvét”.