A hágai Nemzetközi Bíróság a rafahi offenzíva azonnali leállítására szólította fel Izraelt
2024. május 24. – 16:17
Péntek délután a hágai Nemzetközi Bíróság (International Court of Justice – ICJ) csaknem öt hónappal előző határozata után ismételten felszólította Izraelt, azonnal állítsa meg a Gáza déli részén található Rafah elfoglalására indított offenzíváját, segítse elő a humanitárius szállítmányok és az esetleges jogsértéseket vizsgáló nyomozók biztonságos bejutását az övezetbe.
A testület a Dél-Afrikai Köztársaság beterjesztése alapján januárban csak prima facie, azaz első olvasatra hozott ideiglenes döntést, mely a pénteki végzéshez hasonlóan nem mondta ki bűnösnek Izraelt a beadványban szereplő népirtás vádjában, de az arra utaló jelek – köztük a már akkor is tízezres nagyságrendű civil áldozat, a pusztításon túlmutató humanitárius katasztrófa vagy a segélyszervezetek akadályoztatása – alapján a palesztin lakosságot védő „ideiglenes intézkedéseket” írt elő a zsidó állam számára.
A 15 tagú testületet nem győzték meg a rafahi evakuációs törekvések; a bíróság ülését vezető Nawaf Salam bíró által felolvasott határozat
- a „visszafordíthatatlan károk” elkerülése végett kötelezte Izraelt a rafahi offenzíva azonnali leállítására,
- megállapította, a humanitárius helyzet január óta „katasztrofális” szintre romlott,
- arra kötelezte Izraelt, hogy nyissa meg a Gáza egyiptomi határán fekvő, a rafahi offenzíva első lépéseként elfoglalt határátkelőt a segélyszállítmányok előtt,
- utasította Izraelt arra, hogy tegye lehetővé a Gázai övezetben az atrocitásokról bizonyítékokat gyűjtő nyomozásokat, vizsgálatokat,
- és egy hónapot adott a zsidó államnak arra, hogy beszámoljon a fentiekben történt előrelépésekről.
Új nemzetközi konszenzus vs. Erkölcsi katasztrófa
Az Izrael elleni indítványt beterjesztő Dél-Afrika hangsúlyozta, hogy egy Izrael kezét jogilag megkötő határozat született, melyet az ország ENSZ-nagykövete már pénteken a világszervezet biztonsági tanácsa elé fog terjeszteni, hogy az határozat formában még erősebb jogi-diplomáciai nyomást gyakoroljon Izraelre (már ha az ENSZ BT-ben nem vétózza meg az Egyesült Államok).
Josep Borell, az Európai Bizottság külügyi főképviselője a döntésre egy firenzei fórumon úgy reagált, hogy az EU-nak választania kell a közösség nemzetközi intézmények iránti elkötelezettsége és Izrael támogatása között. Az uniós politikus nem árulta el, ő mit választana.
Izraelben a leggyorsabban a kormánykoalíció szélsőjobboldali tagjai reagáltak a határozatra; a korábban palesztinellenes terrorizmus miatt elítélt Itamar Ben-Gvir belbiztonsági miniszter szerint a hágai testület „antiszemita” döntésére az egyedüli adekvát reakció az lehet, ha az IDF megszállja Rafaht, és a terrorszervezet teljes megsemmisítéséig fokozza a Hamászra gyakorolt katonai nyomást.
Jair Lapid volt izraeli miniszterelnök, a centrista ellenzék vezetője „erkölcsi összeomlás”-nak és „erkölcsi katasztrófá”-nak minősítette a döntést, mely nem tért ki arra az egyszerű összefüggésre, hogy a Hamász túszainak elengedésével azonnal el tudná érni a fegyverszünetet.
Beni Ganc, az izraeli háborús kabinet centrista tagja a döntés után telefonon beszélt Antony Blinken amerikai külügyminiszterrel, akinek azt mondta, hogy Izraelnek a túszok kiszabadítása és állampolgárai biztonságának szavatolása érdekében folytatnia kell a harcot, bárhol és bármikor, köztük Rafahban is. Azt mondta, hogy továbbra is mindenhol a nemzetközi jognak megfelelően járnak el Rafahban és minden műveleti részen, és próbálják elkerülni, hogy civilek sérüljenek. „Nem a hágai bíróság miatt, hanem azért, akik vagyunk” – mondta.
Ganc még május közepén lemondásával fenyegetett, amennyiben Benjámin Netanjahu kormányfő nem vázol fel három hét alatt egy új haditervet.
Az egymással is viszályban álló palesztin szervezetek viszont egyöntetűen üdvözölték a döntést; a Palesztin Hatóság szerint ezzel bebizonyosodott, hogy nemzetközi konszenzus övezi a gázai háború befejezésének szükségességét, a Hamász viszont kifogásolta, hogy a határozat csak a rafahi, és nem a teljes gázai offenzíva felfüggesztésére szólította fel Izraelt.
Kötelező érvényű, de bajosan érvényesíthető a határozat
De még mielőtt elmélyednék az ítélet jelentőségében, érdemes tisztázni, hogy a hágai Nemzetközi Bíróság nem egyenlő az ugyancsak Hágában működő Nemzetközi Büntetőbírósággal (International Criminal Court – ICC). Utóbbi konkrét emberiesség elleni bűncselekmények, háborús bűnök felett ítélkezik – a testület főügyésze, a brit Kharim Khan hétfőn nyújtott be kérelmeket több Hamász-vezető, a másik oldalon pedig Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő és Joáv Gallant védelmi miniszter elleni letartóztatási parancs kiadására. Az ICJ ezzel szemben egyes országok jogi felelősségét vizsgálja, és csak azon 153 tagállam felett van joghatósága, mely aláírta az ENSZ 1948-as Népirtás Elleni Egyezményét; Dél-Afrika is azért tudta az ICJ elé citálni Izraelt, mivel mindkét ország az aláírók közé tartozik. A testületet 14, az ENSZ által választott állandó bíró alkotja, a mostani ügyben Izrael melléjük jelölhetett ki egy bírót.
Izrael a kormány – ebben a kérdésben az ellenzék több pártjának támogatását is maga mögött tudva – antiszemita motivációkra visszavezetve már januárban is „vérvádnak” minősítette az egész eljárást, Dél-Afrikát pedig a „Hamász jogi szárnyá”-nak nevezte. Ez a vélemény május végére sem változott: Avi Himan kormányszóvivő már az ítélet előtt leszögezte, hogy „Nincs olyan erő a földön, mely megakadályozhatná Izraelt polgárai védelmében és a Hamász ellen viselt harcában”.
Az izraeli fegyveres erők (IDF) csütörtökön és pénteken nem csak a Gázai övezet déli részén található Rafah környékén intéztek heves támadásokat, hanem az elvileg már 2023 végén pacifikált észak-gázai Dzsabalija térségében is, ahol két héttel ezelőtt újból ellenálló csoportok bukkantak fel.
Az ICJ határozatáról nem lehet azt állítani, hogy meglepő lenne: amellett, hogy a testület januárban hasonló tartalmú végzést hozott, Izrael legtekintélyesebb emberi jogi szervezetei márciusban azzal vádolták az ország vezetését, hogy nem tartja be a Nemzetközi Bíróság ideiglenes előírásait. A World Central Kitchen élelmezési segélyszervezet konvoja elleni súlyos támadás, a segélyezési folyamat akadályozása (sokszor közvetlenül, sokszor szélsőséges aktivisták akcióin keresztül)
Az ICJ ítélete ellen nincs fellebbezési lehetőség, végrehajtásához azonban semmilyen eszköz nem áll az ENSZ rendelkezésére. A testület 2022 márciusában Oroszországot is felszólította az Ukrajna elleni agresszió azonnali felfüggesztésére, de a döntés hiába volt nemzetközileg kevésbé megosztó, semmilyen visszatartó erőt nem gyakorolt Moszkvára.
Ugyan a népirtás megállapítása az ICJ részéről ezúttal sem történt meg, a határozatnak diplomáciai szempontból így is megvan a súlya.
Izrael nem engedhet meg azt a szintű nemzetközi elszigetelődést, mint Oroszország. Márpedig a mostanihoz hasonló végzések mind befolyással vannak a gázai háború, sőt, a saját jogállamiságára és demokratikus berendezkedésére büszke Izrael nemzetközi megítélésére. A legnagyobb csapást mondjuk az jelentené, ha az ICJ helyt adna a dél-afrikai beadványnak, és megállapítaná a népirtás tényét – különösen azért, mivel a „genocídium” fogalmának 1948-as, egyébként pont a holokausztra hivatkozva történt bevetetése óta népirtásnak minősített atrocitások sorába emelné a zsidó állam cselekedeteit. Az Izrael által elszenvedett apró, de együtt mégis jelentős diplomáciai kudarcok sorát gyarapítja , hogy Spanyolország, Írország és Norvégia egymással egyeztetve közösen deklarálta, hogy május végén független államként ismerik el Palesztinát.