Már az elfogatóparancs felvetése is hatással lehet a gázai háborúra

Egyelőre nincs döntés arról, hogy kiadnak-e nemzetközi elfogatóparancsot az izraeli kormányfő és a védelmi miniszter, valamint a Hamász terrorszervezet három vezetője ellen, de már az is jelzésértékű, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) főügyésze, a brit Kharim Khan hétfőn erre irányuló kérelmeket nyújtott be.

Az ügyész kérését az ICC háromfős tárgyalás-előkészítő kamarája vizsgálja meg – egy benini, egy mexikói és egy romániai taggal –, amely konszenzussal dönthet az elfogatóparancsról. Ez legalább egy hónapot vesz igénybe, de egyelőre a döntés időpontja is bizonytalan, ahogyan az is, hogy végül kiadják-e az elfogatóparancsot. Az sem kizárt, hogy hónapokig semmilyen döntés nem születik, de már ez is hatással lehet arra, hogyan alakul a háború a Gázai övezetben. Mind Izrael, mind a Hamász elutasítja a felvetést is, amely a külföldi vezetőket is megosztja.

Az ICC az 1998-as Római Statútum alapján jött létre 2002-ben. Csupán a dokumentumot ratifikáló országoknak tartozik elszámolással, ilyen jelenleg 124 van. A statútumot nem ratifikálta Oroszország, az Egyesült Államok és Kína sem.

A Hamász elleni gyanú

Az ügyész a Hamász vezetője, Jahja Szinvar, valamint Mohamed Deif – akit az ICC Mohamed al-Maszri, azaz „egyiptomi” néven említ – ellen is elfogatóparancsot kérne, utóbbi a Gázát irányító palesztin fegyveres szervezet katonai szárnyát, a Kasszám Brigádokat vezeti. Ők vélhetően Gázában vannak, és egyébként sincsenek abban a helyzetben, hogy elhagyják azt, így az ő helyzetükön közvetlenül nem változtat az elfogatóparancs.

A harmadik személy viszont Iszmail Haníje, a Hamász politikai vezetője, aki jelenleg Katarban van, és rendszeresen utazik külföldre, jellemzően Egyiptomba, tűzszünetről, fogolycseréről szóló tárgyalásokra. Igaz, sem Katar, sem Egyiptom sem írta alá a Római Statútumot, így ott nem érvényesíthető az ICC esetleges elfogatóparancsa, de mindenképpen szűkülne Haníje földrajzi mozgástere.

A tárgyalásokat azonban ez nem akadályozza, azt ugyanis semmi sem tiltja, hogy hivatalos delegációk találkozzanak azokkal, akik ellen elfogatóparancs van kiadva.

A Hamász 2023. október 7-én izraeli települések ellen hajtott végre véres terrortámadást a Gázai övezetet és Izraelt elválasztó védelmi vonalakat áttörve. 1200 embert, akiknek nagyjából kétharmaduk lehetett civil, 250 embert, köztük nőket, gyerekeket és időseket túszul ejtettek és a Gázai övezetbe hurcoltak. (Novemberi helyszíni riportunkat itt olvashatja Kfar Aza kibucból.) A túszok nagyjából felét sikerült kiszabadítani. Nagy részüket még októberben egy hatnapos tűzszünetért és izraeli őrizetben lévő palesztinokért cserébe sikerült hazajuttatni. A többiek közül többen bizonyosan meghaltak – volt, akit tévedésből az izraeli katonák lőttek le Gázában –, másokról biztosat nem tudni.

A Hamász vezetőit a civilek elleni gyilkosságokért és a túszejtésekért, túszok éheztetéséért és a velük szemben elkövetett nemi erőszakért tartóztatná le az elfogatóparanccsal az ICC ügyésze. A Hamász vezetői ellen felhozott vádak az emberiesség elleni és háborús bűncselekményekkel összefüggésben részletesen:

• megsemmisítés, gyilkosság, túszejtés,
• nemi erőszak és más szexuális erőszakos cselekmények,
• kínzás,
• fogsággal összefüggésben elkövetett embertelen cselekmények,
• kegyetlen bánásmód.

Az Izraelt érintő gyanú

A Hamász támadása után nem sokkal az izraeli vezetés a hadsereg bevetéséről döntött, az elmúlt több mint fél évben az ellenőrzése alá vonta a Gázai övezet egyre nagyobb részét, a Hamász felszámolását és a túszok kiszabadítását célul kitűzve támadásokat intézett levegőből, majd pedig szárazföldi offenzíva keretében is. Eközben a terület infrastruktúrájának, lakóházainak jelentős része megsemmisült, a 2,3 milliós lakosság több mint fele pedig a Budapest pesti oldalával egyenlő méretű Gázai övezet délnyugati csücskébe, Rafahba kényszerült a támadások elől. A térségben súlyos humanitárius katasztrófa alakult ki, ivóvíz, élelem, gyógyszer sem érkezik elég a területre.

Az ENSZ május közepén felülvizsgálta és nagyjából a felére csökkentette a háború következtében meghalt gázai nők és gyermekek számát, de összességében az életüket vesztők számán nem változtatott. A Hamász által ellenőrzött gázai egészségügyi minisztérium szerint több mint 35 ezer ember halt meg október 7. óta. Izrael többször is a számok manipulálásával vádolta a Hamászt, és szerintük ezeket visszhangozzák ENSZ-ügynökségek is. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint viszont az áldozatok valós száma akár még magasabb is lehet.

Az ICC főügyésze szerint Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő és a védelmi miniszter, Joáv Gallant ellen az elfogatóparancs a palesztin civilek megtámadása, éheztetése és megölése miatt volna indokolt. Az izraeli miniszterelnök és a védelmi miniszter a főügyész szerint részletesen az alábbi, emberiesség elleni és háborús bűncselekményekkel összefüggésben gyanúsítható:

• a civil lakosság éheztetése, mint hadviselési módszer;
• nagy szenvedés vagy súlyos testi vagy egészségi sérülés szándékos okozása;
• kegyetlen bánásmód;
• szándékos emberölés vagy gyilkosság mint háborús bűncselekmény;
• a civil lakosság elleni támadások szándékos irányítása;
• üldöztetés és egyéb embertelen cselekmények.

Az ügyész részben érvelhet a védelmi miniszter nyilatkozatával, amelyet nem sokkal a Hamász véres támadása után tett: „Elrendeltem a Gázai övezet egészének ostromát. Ott nem lesz sem áram, sem étel, sem üzemanyag, minden bezár…emberi állatok ellen küzdünk, ennek megfelelően cselekszünk” – idézte a BBC Joáv Gallantot.

Mit jelent, ha kiadják az elfogatóparancsot?

A háromfős testületnek az ügyész által előadott bizonyítékok alapján kell döntenie arról, hogy megalapozott-e a gyanú a felsorolt bűncselekmények elkövetésére. Ha ezzel a testület mindhárom tagja egyetért, akkor kiadható az elfogatóparancs. „Nem tudjuk, mennyi bizonyítékot tárnak a testület elé, de valószínűleg ezeket igyekeznek mielőbb elbírálni. Így is legalább 1-2 hónapba telhet a döntés” – mondta Hoffmann Tamás.

A nemzetközi jogász megjegyezte, hogy a döntés akár elutasítás is lehet, vagy részleges jóváhagyás, de az is lehet, hogy mindenkire kiadják az elfogatóparancsot. Ez azonban még mindig csupán a gyanú alacsony szintjét jelenti, nincsen szó arról, hogy a bizonyítékok elbírálása már valamiféle ítéletet előlegezne meg – hangsúlyozta a Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetének kutatója, a Corvinus Egyetem oktatója.

Az elfogatóparancsot a világ 124 országában érvényesíthetik, azokban az országokban, amelyek aláírták a Római Statútumot. Ebben az esetben ha az érintett személy bármely tagállam területére lép, akkor le kell tartóztatni, át kell adni Hágába. Akkor is, ha az érintett személy államfő – mint például Vlagyimir Putyin, aki ellen tavaly márciusban adott ki az ICC elfogatóparancsot az ukrajnai háborúval összefüggésben –, mentesség ugyanis az államfőkre sem terjed ki.

Az Egyesült Államok és Kína viszont nem írta alá a Római Statútumot, így nem fogadja el az ICC joghatóságát, ott tehát nem kellene tartania a letartóztatástól annak, aki ellen a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adott ki.

Hivatalban lévő elnök ellen korábban adott már ki az ICC elfogatóparancsot: előbb a Szudánt 1989-től 30 éven át irányító Omar el-Basírral szemben – akinek kiadatását az elnök utáni vezetés elvben el is fogadta –, majd Vlagyimir Putyinnal szemben.

Az orosz elnök aligha kerül Hágába, de így is megérzi az elfogatóparancsot, beszédes, hogy a BRICS dél-afrikai csúcstalálkozójára már el sem ment. Egyébként Dél-Afrika egyszer már szembement egy elfogatóparanccsal, amikor a nemzetközi rendezvényre érkezett szudáni elnökkel szemben nem lépett fel.

„Az ICC ezután megállapította a jogsértést, de ehhez konkrét jogkövetkezmények nem kapcsolódtak. De önmagában az is sokat jelent, ha megerősítik, hogy egy állam megszegte a nemzetközi jogi kötelezettségeit”

– mondta Hoffmann, megjegyezve, hogy végül a dél-afrikai legfelső bíróság is megállapította, hogy jogsértés történt, mert az elfogatóparancs érvényesítése nem állt volna szemben az ország alkotmányával sem. Ennek nyomán Dél-Afrika a jelek szerint másodszorra nem vállalta volna, hogy figyelmen kívül hagyjon egy elfogatóparancsot, vélhetően ezért nem utazott oda az orosz elnök.

A Nyugatot is megosztja az ICC

Netanjahu azt mondta, elutasítja, hogy a hágai főügyész párhuzamot vonna a demokratikus Izrael és a Hamász tömeggyilkosai között. Jiszráel Kác izraeli külügyminiszter azt is bejelentette, hogy felállítanak egy csoportot, aminek az lesz a feladata, hogy szembeszálljon az ICC lépésével. Szerinte ez a döntés megkötné Izrael kezét, és elvitatná az önvédelemhez való jogát. A történteket frontális támadásnak nevezte az október 7-i terrortámadás áldozataival szemben, és olyan „történelmi szégyennek, amire örökké emlékezni fogunk”. Azt mondta, hogy senki sem akadályozhatja meg Izraelt a túszok kiszabadításában és a Hamász felszámolásában.

Reagált a Hamász is, ami az ellenük kiadott összes elfogatóparancs semmissé tételét követelte, a főügyészt pedig azzal vádolták, hogy egyenlőségjelet tenne az áldozat és a hóhér közé. A Netanjahu és Gallant elleni elfogatóparancsot pedig hét hónappal elkésettnek nevezték.

„Hadd tegyem világossá. Semmilyen egyenlőségjel nem tehető a Hamász és Izrael közé” – jelentette ki az Izrael mellett kiálló Joe Biden a CNN-nek adott interjúban, amiben a főügyész bejelentésére reagált.

Hasonló szellemben nyilatkozott a cseh miniszterelnök is. Petr Fiala elfogadhatatlannak nevezte az esetleges elfogatóparancsot Izrael bármely képviselőjével szemben – írta a BBC. „Ne feledjük, hogy a Hamász támadta meg Izraelt október 7-én, sebesített és rabolt el ezernyi ártatlan embert. Ez egy önállóan indított terrorista támadás volt, amely a jelenlegi háborúhoz és gázaiak, izraeliek és libanoniak szenvedéséhez vezetett” – írta az X-en közölt bejegyzésében.

Ugyanakkor a belga külügyminiszter üdvözölte az esetleges elfogatóparancsot. Hadja Lhabib szerint „a Gázai övezetben elkövetett bűncselekményeket a legmagasabb szinten kell kivizsgálni, tekintet nélkül az elkövetőkre. Az ICC ügyészének indítványa a Hamász és Izrael hivatalos képviselőinek elfogatóparancsára vonatkozóan fontos lépés a palesztinai helyzet kivizsgálásában.”

Történelmi lépésnek nevezte Amal Clooney emberi jogi ügyvéd is az esetleges elfogatóparancsot. Clooney különleges tanácsadóként vett részt az Izraelben és Gázában elkövetett állítólagos háborús bűnökkel kapcsolatos nemzetközi nyomozásban – írja a Guardian. Clooney kijelentette: „Emberi jogi ügyvédként soha nem fogadom el, hogy egy gyerek élete kevesebbet érhet másokénál. Nem fogadom el, hogy bármely konfliktus a jog felett álljon, ahogyan azt sem, hogy bármely elkövető a jog felett álljon.”

Khan a lépést bejelentő nyilatkozatában köszönetet mondott Clooney-nak, akihez „tanácsért és az ügy bizonyítékainak felülvizsgálatáért fordult”. „A testület a nemzetközi humanitárius jog és a nemzetközi büntetőjog terén óriási tekintélyű szakértőkből áll” – írta Khan. A megnevezett szakértők közül sokan britek.

Magyarország sem sietne az elfogással

Magyarország ugyan aláírta a Római Statútumot, ám a kormány már Putyin elfogatóparancsánál is jelezte, hogy nem érvényesítené, mert az 1999-es aláírás és a 2001-es parlamenti ratifikáció ellenére azt azóta sem hirdették ki. Hiába történt mindez az első Orbán-kormány idején, a kihirdetés nemcsak az MSZP-SZDSZ kormány nyolc éve alatt, de a 2010 utáni Orbán-kormányok elmúlt 14 évében sem sem történt meg.

„Magyarország tehát tagja a Római Statútumnak, és a nemzetközi szabályok kötelezik is arra, hogy végrehajtsa az ICC elfogatóparancsát, de a magyar jogszabályokba mindmáig nem vezették át ezeket a szabályokat” – mondta Hoffmann, ám szerinte ettől még jogsértést jelentene, ha egy elfogatóparancsnak nem tenne eleget.

A 2001-es ratifikáció idején előírták a magyar jogszabályok alapján történő kihirdetést ahhoz, hogy a törvényeknek megfelelően érvényesíteni lehessen a jogszabályt. Ennek híján jelenleg is „eljárási jogszabályok hiányoznak a magyar jogból” – az ICC elfogatóparancsának érvényesítéséhez. Többek között alaptörvényt is kellene módosítani, a jelenlegi ugyanis az államfők mentességét mondja ki, márpedig az ICC elfogatóparancsával szemben nincs semmilyen immunitás.

A kormány megtehetné, hogy végre kihirdeti a Római Statútumot és elvégzi a jogszabályok szükséges módosítását – sőt ennek a kihirdetés sem előfeltétele.

Hoffmann szerint azonban már ma is létezik egy jogi kiskapu: Magyarországnak ugyanis van olyan jogszabálya, amely lehetővé teszi, hogy az Interpolon keresztül köröztetett elfogatóparancsot végrehajtsák – így már most jogi szempontból is érvényt lehetne szerezni az Interpolon keresztül az ICC elfogatóparancsának is.

Nem igaz tehát, hogy Magyarország nem hajthatná végre az elfogatóparancsot, sőt az lenne a nemzetközi jog megsértése – már amennyiben az érintett személy Magyarország területére lépne. Általában egyetlen ország sem kerül azonban olyan helyzetbe, hogy váratlanul felbukkan nála egy másik ország vezetője. Egy ilyen vizit hosszas előkészítést igényel, kézenfekvő, hogy ennek során a fogadó ország jelzi, hogy a jogi bonyodalmak elkerüléséhez mindkét félnek jobb, ha a látogatás elmarad.

A diplomáciai kapcsolatok ettől nem sérülnek, hiszen a viszony alacsonyabb szinten is fenntartható, elvégre a külügyminiszter is képviselheti országát – így tesz most Szergej Lavrov Oroszország esetében, de így tehetne az izraeli külügyminiszter is, amennyiben tényleg életbe lépne egy elfogatóparancs Netanjahuval szemben.

Minek egy elfogatóparancs, ha úgysem érvényesítik?

A legmagasabb szintet érintő elfogatóparancsok esetében sokszor nehéz elképzelni, hogy annak érvényt lehet szerezni. Van olyan vélemény, amely szerint ezek az elfogatóparancsok csak devalválják az intézményt.

„Fontos kérdés, hogy mi ássa alá jobban a büntetőbíróság tekintélyét: ha nem cselekszik vagy az, hogy ha olyan lépésre szánja el magát, amelynek nincsen gyorsan látható következménye?”

Hoffmann szerint inkább a tétlenség káros. Ő maga 2004-ben dolgozott az ENSZ Biztonsági Tanácsa által a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnök feltárására felállított büntetőbíróságon, és akkoriban, jó tíz évvel a testület felállítása után még számos gyanúsított volt szabadlábon. „Akkor is az volt a narratíva, hogy a nemzetközi büntető igazságszolgáltatás tekintélyét aláássa, hogy nem tudja elítélni a gyanúsítottakat. Aztán eltelt pár év, és minden gyanúsított bíróság elé került, sikerült az eljárásokat lefolytatni. Látszik tehát, hogy ha rövid távon nincs is eredmény, az nem jelenti, hogy nem is lesz.”

Hoffmann szerint a nemzetközi büntetőbíróság lépéseinek önmagukban is erős szimbolikus hatásuk van. „Az egész világ figyelmét felhívja, hogy foglalkozik a konfliktussal, amelyben megkérdőjelezhető dolgok történnek. Izrael narratívája az, hogy jogsértés nélkül, legitim katonai műveletet folytat. A bíróság szerint viszont mégis lehet, hogy a műveletben vannak jogsértések.”

A közvetlen jogi és politikai hatásokat tehát nehéz szétválasztani. Hoffmannt elmondása szerint meglepte, hogy az ICC-ben ilyen gyorsan eljutott az ügyész az elfogatóparancs felvetésééig, de nem kizárt, hogy az időzítésnek köze van ahhoz, hogy az izraeli hadsereg Rafah elleni átfogóbb támadásra készül – amit az Egyesült Államok sem támogat. Ez tehát Izraelnek küldött figyelmeztetés is lehet, hogy a további jogsértéseknek súlyos következményeik lesznek.

Most Izrael esetében csak civil politikai vezetőkre irányul az elfogatóparancsra vonatkozó kérvény, de jelzi, hogy idővel mindenki felelős lehet, aki részt vesz a döntés elfogadásában, és ez talán izraeli tábornokokat is elgondolkodtathat – ez is befolyásolhatja, hogyan határoz végül Izrael, mivel sejthető, hogy a Rafah elleni akció tovább mélyítheti a humanitárius katasztrófát még akkor is, ha a cél a Hamász katonai képességeinek felszámolása.

A Palesztin Hatóságnak jól jönne az elfogatóparancs

Elvi jogalapot az ICC lépésére az adhat, hogy a Palesztin Hatóságot az előző évtizedben a szervezet elfogadta, mint állami szereplőt. Ez 2005 óta kérte, hogy a Római Statútum tagjává válhasson. Miután ez megtörtént, a Palesztin Hatóság legitim résztvevője a folyamatnak.

A Fatah által vezetett Palesztin Hatóság fennhatósága alapesetben két entitásra terjedne ki, Ciszjordániára, ahol a Fatahé a vezető szerep és a Gázai övezetre, ahol viszont már a rivális Hamászé az ellenőrzés csaknem húsz éve.

A mérsékeltebb Fatah fegyveres harcot nem folytat Izrael ellen, így az elfogatóparancs kiadása kedvező helyzetet teremtene a számára: vagy a rivális Hamászt érintené, vagy a Palesztin Állam elismerését ma már elvben is elutasító izraeli vezetést, vagy mindkettőről kimondaná, hogy bűncselekményt követ el.