A szülők fejük alá tett gránátokkal nézték végig, ahogy a terroristák túszul ejtik a gyerekeiket

„A Mindenható segítségével győzni fogunk” – mondta az izraeli katona, miután befejezte az imáját a zsinagóga falánál, és beült az autóba társa mellé a Gázai övezet közelében lévő Netivot üres utcáján. Ortodox zsidóként szokatlan látványt nyújt egyenruhában, korábban ugyanis a szigorúan vallásos irányzat követői nem léptek a hadsereg kötelékébe. A Hamász október 7-i támadása után azonban közülük is egyre többen vállalnak katonai szolgálatot.

Netivot alig tíz kilométerre fekszik a Gázai övezettől, és innen néhány kilométerre délre tartották egy hónapja a Nova Fesztivált is, ahol a Hamász terroristái a legnagyobb mészárlást végezték. (Egy túlélő beszélt egy magyar újságírócsoportnak, köztük a Telex tudósítóinak Tel-Avivban arról, mit élt át a fesztiválon, erről itt olvashat bővebben.)

Üres városok a Gázai övezet közelében

Netivotba akkor nem jutottak el a terroristák, az izraeli hadsereg addigra már beavatkozott, bár a hírszerzésnek és a hadseregnek így is óriási kudarc, hogy a Hamász fegyveresei átjutottak a védelmi rendszeren, és több mint 1400 embert megöltek, ekkora veszteség ötven éve nem érte Izraelt.

Most mégis szinte teljesen üres a máskor 40 ezres város. A lakókat evakuálták, leginkább csak katonákat látni az utakon, ahogyan a szomszédos, békésebb időben 30 ezres Szderótban is. Oda viszont október 7-én nemcsak hogy eljutottak a fegyveresek, de még egy rendőrőrsöt is elfoglaltak, több rendőrt és civilt megöltek. Végül maga az izraeli hadsereg semmisítette meg az épületet a fegyveresekkel együtt, mostanra csupán egy lecsupaszított telek maradt az őrs helyén.

„Amit ezek a fickók műveltek, az biztosan nem hoz békét” – mondta egy idősebb férfi, aki az őrs egykori helye közelében állt meg az autójával, épp csak annyi időre, hogy elővegye a Hamász által túszul ejtett gyerekek fotóit, amit a támadás óta mindig magánál tart. „Remélem, egyszer békében fognak élni zsidók és muszlimok mindenütt a világon” – mondta, de hogy ez az egyszer mikor jön el, azt nem tudta megmondani.

Szderóttól néhány perces út visz Kfar Aza kibucba, amelyet a terroristák az első települések között támadtak meg, hiszen alig egy kilométernyire fekszik a Gázai övezet körül húzódó kerítéstől. Ez a település volt a fesztivál mellett a legnagyobb mészárlás helyszíne: a fegyveresek legkevesebb száz civilt, köztük nőket és gyerekeket, csecsemőket öltek meg.

Egy önkéntes mentő a helyszínen azt mondta: 54 holttestet szedtek össze eddig a kibuc területén, további többtucatnyit a tágabb környéken, ám sok áldozatot majd csak DNS-vizsgálattal azonosíthatnak, mert rengeteg a felismerhetetlenségig megégett holttest. A kibucban összesen több mint hétszázan éltek.

Éles gránátok a holttestek alatt

Most csak a hadsereg kíséretében lehetett bejutni Kfar Azába, ahová a Telex kedden több magyar újságíróval és egy nemzetközi újságírócsoporttal együtt mehetett be. Az óvatosságot a Gázai övezet közelsége indokolja. Rendszeresen hallható volt az aknavetők indítása, míg a távolban – a katonák elmondása szerint – a Vaskupola védelmi rendszerének dörrenése, ahogyan megsemmisített néhány rakétát.

A kibuc lakóházainak többsége kiégve, játékok, személyes tárgyak szétszórva, a falakon lövések nyomai. Egy üveg nélküli ablak redőnyén odaszáradt a vér. Hetek teltek el, de még mindig érezhető, hogy a házakban holttestek sokasága hevert.

„Bementünk egy házba, az asztalon egy születésnapi torta volt” – emlékezett vissza az egyik mentési munkálatokban részt vevő önkéntes. „A helynek örömöt kellene sugároznia, valakit mintha épp ünnepelni készülnének. A hűtőszekrényen a családtagok fotói. Két gyerek, a szülők és a nagymama.

Aztán egyszer csak orrba vág valami erős szag... Beléptünk a szobába, továbbmentem a hálószobába, ahol öt holttestet láttam, összekapaszkodva feküdtek egy körben” – mondta elcsukló hangon Szimha Greiniman.

„Teljesen megégett a testük. Naponta látunk a munkánk során holttesteket, de egy egész családot látni, két apró kis gyerekkel, ahogy életük utolsó percében az életet szimbolizáló körbe álltak…” – ismét elcsuklott a hangja, és a katasztrófaelhárításért felelős ZAKA tagja sírva folytatta. „Nekem kellett szétszakítanom ezt a kört, és kivinnem a holttesteket. És minden alkalommal elmentem a torta és a képek mellett, látva a fotókon mindegyikük arcát.”

A látottakhoz hasonló borzalmakkal azonban tele volt Kfar Aza kibuc számos otthona. „Néhány holttest cementeszsákok alatt hevert. A másik szoba még szörnyűbb volt: Felemeltük a zsákot, egy csecsemő volt alatta. Egy késsel volt teljesen átszúrva a feje. Minden fényképem megvan, csak arról beszélek, amit én magam láttam” – mondta Greiniman.

A házakban a szobák falai több helyen gránátrepeszekkel vannak tele. Ezeket nem egyszerűen felrobbantották a terroristák, hanem a szülők „feje alá tették, hogy ne tudjanak mozogni, miközben elvitték a gyerekeiket” – idézte fel a katasztrófavédelmis önkéntes a Hamász túszszedési módszerét.

Ezután egy félig lemeztelenített nőről beszélt, akit a támadók főbe lőttek, és a kezébe egy kiélesített gránátot tettek, amely kis híján felrobbant, amikor a mentőalakulatok fel akarták emelni a holttestet. A ZAKA önkénteseinek szerencséjük volt, hogy ők maguk nem haltak ott meg. Mostanra a tűzszerészek felderítették a terepet, ilyen veszéllyel már nem kell számolni a kibucban, ahol most csak katonák állomásoznak.

Gyerekbiciklik mellett megyünk el, gazdátlanul hevernek a fák alatt. Szívbemarkoló látni a feldúlt, semmivé lett életek nyomait, a fáról lehullott narancsokat, amelyeket nincs, aki összeszedjen. Hol madarak csicseregnek, hol az aknavetők dörögnek. A visszatérés a kibucba még hosszú ideig lehetetlen. „Csak akkor lesz ennek vége, ha felszámoljuk a Hamászt. Ez épp ugyanaz, mint az Iszlám Állam (ISIS) volt” – mondta Greiniman.

A Hamász felszámolását látják a békéhez vezető útnak

A kibuc teljes egészében kerítéssel volt körülvéve, most azonban a Gáza felé néző oldalon a kapu ki van döntve. Itt törtek át a Hamász fegyveresei, akik főként motorokkal érkeztek. Megölték az őröket, és volt, akit le is fejeztek – mondta a hadsereg egyik képviselője. Az események jól dokumentáltak, már csak azért is, mert maguk a támadók is készítettek felvételeket, amelyek azután kerültek az izraeli hadsereg kezébe, hogy likvidálták a terroristákat. Ezek már az október 7. utáni napokban nyilvánosságra kerültek, ezekből látható volt, hogy a Hamász célirányosan civileket akart ölni és túszokat szedni.

„Ez a mi védelmi és hírszerzési szervezetünk kudarca is. Mindez nem történhetett volna meg.

A tapasztalatokat a napokban összegzi egy bizottság, de nekünk most a harcokra kell koncentrálnunk” – mondta a hadsereg egy tisztje. Ez a harc a Hamász infrastruktúrájának megsemmisítését is jelenti. Az izraeli hadsereg képviselője szerint kétségtelenül nehéz feladat a katonai célpontok elkülönítése a civilektől, hiszen a terrorszervezet a palesztin lakosságot élő pajzsként felhasználva a sűrűn lakott területekre rejtette el állásait.

A Hamász által ellenőrzött palesztin egészségügyi minisztérium szerint a 2,3 milliós, mindössze 365 négyzetkilométeres – Pesttel azonos méretű – Gázai övezetben már 10 ezer felett van az izraeli ellencsapások áldozatainak száma. A hadsereg folyamatosan nyomás alatt tartja a Hamászt – és elkerülhetetlenül a palesztin lakosságot is, amelynek közel fele kénytelen volt elhagyni otthonát északon, miközben a terület déli részén sem számíthatnak megfelelő ellátásra, kevés ivóvíz és élelmiszer érkezett a rafahi átkelőn, ami miatt az ENSZ humanitárius katasztrófára figyelmeztetett.

„Minden civil halála sajnálatos, legyen szó izraeliről vagy palesztinról, de ez nem a mi választásunk, a háborút a Hamász indította el – mondta a tiszt. – A békéhez fel kell számolnunk a Hamászt, tulajdonképpen fel kell alóla szabadítanunk a palesztinokat.”