Gumicsónakkal, kályhacső-rakétaindítóval és krosszmotorral játszották ki a világ egyik legfejlettebb hadseregét

Az Izrael elleni nagyszabású terrortámadás minden bizonnyal az óriási presztízzsel rendelkező izraeli titkosszolgálatok gigantikus kudarcaként is kerül be a történelemkönyvekbe, közben azonban a Hamász másokat is meglepett a véres akció megvalósításával.

A 2006-ban Izrael ellen, majd a szíriai polgárháborúban is harcoló libanoni Hezbollahhal ellentétben a Hamász – pontosabban a katonai szárnya, az Izz ad-Dín al-Kasszám Brigádok – eddig nem számított elit gerillahadseregnek, azonban logisztika, dezinformáció és szervezettség területén messze felülmúlta azt, amit korábbi konfliktusokban mutatott.

Öt nappal a történtek után már elegendő hivatalos és meg nem erősített beszámoló, képanyag született ahhoz, hogy részben rekonstruálni lehessen, milyen eszközökkel és módszerekkel törhette át a Hamász a gázai határzárat szombat reggel. A terrortámadást nemcsak az áldozatok nagy száma és a beszámolók alapján sokkoló kegyetlenség teszi egyedülállóvá, hanem az a tény is, hogy a Hamász fegyvereseinek ezt a világ egyik legjobban őrzött határzárán keresztül sikerült véghezvinniük.

A határ, ahol még a föld alatt is fal van

A Gázai övezet Izraellel közös határa nagyjából 60 kilométer hosszú, és 1994-ben kezdték megerősíteni, de mai formáját csak a 2005-ös egyoldalú izraeli csapatkivonulás után megindult munkálatokkal nyerte el, és az izraeli hadsereg folyamatosan fejleszti. Izraelnek Gázával kapcsolatban – nem úgy, mint Ciszjordániában – világos stratégiai céljai vannak: hermetikusan el akarja magát zárni a kétharmad budapestnyi övezettől, illetve az onnan érkező összes fenyegetéstől.

A Földközi-tenger partján található keskeny, gyakorlatilag egyetlen 2,2 milliós agglomerációt alkotó, palesztinok által lakott Gázai övezet 1967 és 2005 között izraeli megszállás alatt állt, a zsidó állam azonban ekkor – néhány zsidó telepet is felszámolva – egyoldalúan kiürítette a régiót, lényegében otthagyva azt a Palesztin Hatóságnak. A korruptsága mellett meglehetősen impotens Palesztin Hatóság uralmát azonban már 2007-ben megbuktatta a Hamász szélsőséges szervezet, amely azóta uralja a területet.

Az Izrael rovására rendezett emberrablásokra és rakétacsapásokra válaszul azonban egyre szigorodott az – egyébként Egyiptommal közösen fenntartott – izraeli gazdasági blokád, és menetrendszerűvé váltak a rapid háborúk, melyek az elmúlt 16 évben négy alkalommal is szinte teljesen megsemmisítették az övezet infrastruktúráját. Gázában a háborús pusztításoknak, a nemzetközi támogatásokat zsebre vágó Hamász észak-koreai szintű erőforrás-menedzsmentjének, illetve a gazdasági blokádnak köszönhetően állandóak a víz- és áramkimaradások, romokban áll az egészségügy, és a felnőtt lakosság alig ötven százaléka rendelkezik valamilyen munkával.

A határzár egy 21. századi limes: az elektronikus jelzőrendszerrel felszerelt, hat méter magas, kettős drótkerítés közti 20 méteres sávon katonai járművek cirkálnak, a két kilométerenkénti őrtornyokban távirányítású géppuskák merednek Gázára. A 2014-es háború után a falakat a Hamász aknászaira gondolva a föld alá is kiterjesztették; a terrorszervezet alagútfúró kedvét a betonelemek, illetve az azokba ültetett mozgásérzékelők hivatottak elvenni.

Azonban október 7-én hajnalban, a Szimchát Tóra ünnepére időzítve megindult egy összehangolt támadás. Az offenzívát nagyszabású rakétacsapás vezette fel; a 20 perc alatt kilőtt 3-5 ezer rakéta nagy részét sikerült elfognia a Vaskupolának, de a lövedékek puszta mennyisége túlterhelte a légelhárító-rendszert, és legalább 650 rakéta be tudott csapódni. A rakétacsapások azonban csak figyelemelterelésül szolgáltak a komplex áttörés végrehajtásához.

A Hamász több fegyverese motoros sárkányrepülőkkel és siklóernyőkkel landolt a határ túloldalán, és csakhamar ellenőrzésük alá vontak több szakaszt. A megfigyelőrendszereket és távirányítású géppuskafészkeket a szervezet által publikált videók alapján mesterlövészpuskákkal és drónokról ledobott robbanószerekkel semlegesítették. Ezután a Hamász utászai átvágták a drótkerítést, a betonfalon lyukat robbantottak, a réseket pedig buldózerek tágítottak ki.

A low-budget villámháborús áttörést krosszmotorok és dzsipek aknázták ki, a rajtuk utazó terroristák 40-50 fős egységekbe tagolva azonnal szétspricceltek a határ mentén sorakozó izraeli települések irányába.

Ezt a forgatókönyvet legalább hét helyen sikerült alkalmazni, a terroristák pedig 22 települést értek el szombaton.

A Hamász tengeri kerülővel is próbálkozott; néhány harcos az északi határszakaszhoz közeli Zikimnél gumicsónakon szállt partra.

2023 egyik legbizarrabb katonai fejleménye, hogy miközben Ukrajna precíziós lőszerekkel, nyugati páncélosokkal és csúcstechnológiás informatikai támogatással sem tudott még áttörést kicsikarni az elvileg már a hatvanas években elraktározott készleteivel harcoló oroszokkal szemben, addig a Hamász kályhacső-rakétaindítóival, siklóernyőivel és gumicsónakjaival több rést is ütött a világ egyik legmodernebb és leghatékonyabb hadserege által őrzött határzáron.

Úgy tűnik, a Hamász egységei nem ötletszerűen gyilkoltak, hanem egy előzetes terv szerint dolgoztak; lerohanták a katonai parancsnokságokat, a rendőrőrsöket, egy kommandó megrohanta az izraeli hadsereg déli főparancsnokságát, megbénítva annak kommunikációs rendszerét.

A terroristák akár 15 kilométer mélyen is behatoltak Izrael területére, és egyes helyeken több napig tartották magukat – Askelón térségében csak kedd este tudtak megsemmisíteni egy gyújtogatásra készülő sejtet. Az izraeli hadsereg a szórványosan felbukkanó fegyveresek ellenére kedden bejelentette, hogy lényegében újból teljes ellenőrzése alatt tartja a határt, a réseket ideglenesen aknákkal zárva el.

Izrael nem erre a háborúra készült

A több szakaszon és több fázisban végrehajtott áttörés, majd annak kiaknázása gondos tervezést feltételez. A terveket ráadásul a Hamász felső vezetése – részben a kommunikáció százötven évvel való visszatekerése, azaz futárok és papírüzenetek bevetésével – el tudta titkolni az izraeli hírszerzés elől. Azonban a több ezer támadó – a pontos létszám nem ismert, de a nagyságrendet érzékeltetheti, hogy az izraeli hadsereg kedden a Gázai övezet környékén 1500 halott Hamász-fegyveresről számolt be – gyakorlatoztatása nem történhetett titokban, és nemcsak a hírszerzés, hanem az információkból parancsokat gyúró katonai döntéshozatali rendszer hibáját is felveti.

Az izraeli határvédelmi erőket ugyanis teljesen meglepte a támadás, és egyes harceljárások is; több videón látszik, ahogy átalakított kereskedelmi drónok – az Ukrajnában látott módszerrel – kis magasságból pottyantanak bombát Merkava harckocsik lövegtornyaira, semlegesítve az amúgy csúcstechnológiás páncélosokat.

A háború után nyilván több vizsgálat is indul majd a katonai kudarc okainak és felelőseinek meghatározására, de több izraeli elemző állítja, hogy a gázai határ védelmét meggyengítette az, hogy reguláris erőket vezényeltek át Ciszjordániába a kormányzattól lényegében szabad kezet kapott telepesek és a palesztinok közti feszültségek kordában tartására. Avi Jager izraeli terrorizmuskutató szerint az izraeli vezérkar figyelme a Palesztin Hatóság tehetetlenségét és tekintélyvesztését kihasználva megerősödő ciszjordániai terrorszervezetekre, illetve a libanoni határra összpontosult.

Az izraeli hadsereg a rossz háborúra készült.

Azt nehéz megmondani, pontosan hányan védték a gázai határt, de az elesett izraeliek nyilvánosságra hozott veszteséglistái alapján a határrendőrség mellett olyan elitalakulatok is itt harcolnak, mint a kibucmozgalomból egységesen verbuvált Nahal dandár vagy az ejtőernyős dandár. A hadsereg azután a tartalékosok mozgósításával hamar 300 ezer katonára tett szert, azonban a tartalékosok ellátásával akadtak gondok – volt olyan katona, aki kevlárbetét nélkül kapta meg védőmellényét.

Alagutak ezrein jön a fegyver

A Hamásszal kapcsolatos egyik legnagyobb kérdés, hogy Gáza totális blokádja mellett honnan tudja beszerezni a nagyjából 30 ezerre becsült fegyveresei számára a fegyvereket, honnan tudja néhány évente feltölteni rakétakészleteit – miközben a ballisztikus csapásmérő erő pusztítása, a rakéták és a rakétagyártáshoz szükséges alkatrészek és nyersanyagok importjának megakadályozása mindig is az izraeli biztonsági szervek prioritásai közé tartozott.

Annak ellenére, hogy Gáza korlátozottan rendelkezik fegyvergyártó kapacitással, az alkatrészeket vagy a robbanószereket mindenképpen importálnia kell. A területen elterjedt a fel nem robbant izraeli lőszerek, rakéták szétszerelése, a bejrúti kikötőben levegőbe repült ammónium-nitráthoz hasonló műtrágyafélék importálása, majd felturbózása.

A fegyver egy része Líbiából (ahol Moamer Kadhafi olyan irgalmatlan készleteket halmozott fel, hogy 2011-es bukása óta azzal háborúzik a fél Közel-Kelet), Iránból vagy a teheráni befolyás alatt álló Szíriából származik. A fegyverek egy részét tengeri úton csempészik Gázába, a szállítmányt ilyenkor légmentesen zárva süllyesztik a part menti sekély vizekbe, ahonnan azután búvárok halásszák ki.

A szárazföldi csempészet a mindössze 12 kilométer hosszú egyiptomi határon keresztül bonyolódik le. Kairó alapvetően ellenséges a Muszlim Testvériség minden testvér- és utódszervezetével szemben, így készséggel részt vesz a Hamász által vezetett Gázai övezet ellenőrzésében is; 2009 után amerikai és francia támogatással megépítette a maga határzárját. Itt található az egyetlen többé-kevésbé nyitva álló határátkelő; azonban a rafahi állomást minden konfliktusra azonnal bezárja a kairói kormányzat – nincs ez másképp most sem.

Az egyiptomi határ alatt azonban mindig nagy a forgalom, sorra ássák alagútjaikat a csempészek. Annak ellenére, hogy az egyiptomi határőrök alkalmanként mérges gázzal is elárasztanak néhány járatot, 2015 és 2020 között a relatíve rövid szakaszon összesen 3000 illegális járatot fedeztek fel. A leleplezettek mellett nyilván sok a rejtve maradt járat, vagy ha fel is fedezik őket, némi kenőpénz fejében a határőrök gyorsan félrenéznek.