Minden eddiginél nagyobb kihívás elé állította a Hamász az izraeli Vaskupolát

Az elmúlt hónapok fokozódó feszültsége után szombaton kora reggel váratlanul nagyszabású támadást indított a Hamász Izrael ellen. Az elmúlt években nem először történt ilyesmi, most azonban mindenkit meglepetésként ért, hogy milyen nagy szabású támadást készítettek elő az iszlamisták. A helyzet súlyát jól jelzi, hogy Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő szombaton azt mondta, Izrael háborúban áll, az ilyenkor megszokott rakétázás mellett pedig a terrorszervezet fegyveresei több dél-izraeli városban tüzet nyitottak az utcán, túszokat ejtettek, és tömegmészárlást rendeztek egy izraeli fesztiválon.

Ezzel együtt viszont a közösségi médiában megint nagy figyelmet kaptak a rakéták is, illetve az Izraelt azoktól megvédő Vaskupola, amely 2021 májusához hasonlóan ezúttal is nagyon látványosan dolgozott az elmúlt napokban. Munkája pedig volt is bőven a védelmi rendszernek, az izraeli hadsereg (IDF) hivatalos közlése szerint ugyanis 42 óra alatt 3284 rakétát lőttek ki a Gázai övezetből – nagyságrendileg annyit, mint két éve egy hét alatt –, a Hamász képviselői pedig több mint 5000 rakétáról beszéltek, és még hétfő reggel is érkeztek jelentések rakétatámadásokról. Az alábbi videó alapján a Vaskupola a jelek szerint egyelőre állja a sarat, de az jó kérdés, hogy mennyire.

Több olyan esetről is beszámolt az izraeli sajtó, ahol a kilőtt rakéták be is csapódtak, Szderótban, Askelónban, sőt, Tel-Avivban is találat ért épületeket, és többen meg is sérültek. Ez azért lehet fontos, mert ahogy arról korábban ebben a cikkben részletesen írtunk, a szakértők egyetértenek abban, hogy van annyi, egyszerre érkező rakéta, amellyel a nagyon hatékony rendszer nem tud megbirkózni. Hogy ezt a szaturációs pontot most elérték-e, azt nehéz megmondani, de az nyilvánvaló, hogy a minden eddiginél nagyobb számú rakéta alaposan próbára tette a Vaskupolát.

Emiatt érdemes nagy vonalakban felidézni, hogy mi is ez a rendszer. A Vaskupola fejlesztése 2007-ben kezdődött, és a palesztin terroristák által felhalmozott nagyszámú rakétára, illetve az azokkal indított rendszeres támadásokra akart vele választ adni az izraeli kormány. A három különböző elemből – a Magyar Honvédség által is megvásárolt radarrendszerből, az elfogórakétákból és az ezeket koordináló stratégiai és fegyverirányító rendszerből – álló rendszert 2011-ben helyezték működésbe, azóta pedig a két legfontosabb próbatételeinél (2014-ben és 2021-ben) 90 százalékos hatékonysággal szedte le a rakétákat.

Ez a sikerességi mutató furcsának tűnhet úgy, hogy a rendszert közben folyamatosan fejlesztették is, de ahogy azt két éve is írtuk, igazából szándékosan nem törekednek 100 százalékra. Ennek fő oka, hogy a rendszer a számításai szerint nem lakott területre becsapódó rakétákat direkt figyelmen kívül hagyja, elsősorban azért, mert a Tamir típusú elfogórakéták (35–150 ezer dollár) jóval drágábbak, mint a házilag barkácsolt Kasszámok (pár száz dollár), amikre kilövik őket, így nyilván nem akarják feleslegesen elpazarolni őket. Egy 2018-as elemzés szerint a 2014-es offenzívánál 59 és 75 százalék között volt a lakott területet célzó rakéták elfogási aránya, de

ez a szám egész Izraelre vonatkozik, beleértve ebbe a szándékosan el nem fogott rakéták mellett a mobilis, de nem mindent lefedő Vaskupola által nem védett területeket is – ha csak a rendszer hatókörébe tartozókat nézzük, ott valóban 90 százalék fölötti lehetett a szám már kilenc éve is.

Azt egyelőre nem tudni, hogy a mostani támadások során milyen hatékonysággal dolgozott a Vaskupola, de az IDF közlése szerint 650 rakéta ért célt, vagyis ránézésre az eddiginél alacsonyabbal.

Az már két éve is téma volt, hogy valószínűleg technikai előrelépés történhetett a Hamásznál, mert távolabbi célpontokat is célba vettek, és a Tel-Aviv elleni támadások alapján ez most megint aktuális kérdés. Nem hivatalosan az is felmerült, hogy Irán segíthetett a palesztin támadás előkészítésében, az utóbbi időben pedig az is felmerült, hogy nemcsak a konfliktusban eddig nem látott pokolgépeket csempésznek a Hamásznak, hanem a korábbinál is több tudást adnak át a rakétagyártásról palesztin csoportoknak.

Ennek szerepe lehet abban is, hogy szombaton minden eddiginél több rakétát lőttek ki egyszerre Izraelre, ez pedig abban az esetben is problémát okozhat, ha a már említett szaturációs pontot most sem sikerült elérni. Ha a Hamász tartani tudja ezt a tempót – ami persze nem lesz egyszerű úgy, hogy az izraeli hadsereg kemény válaszcsapást lengetett be –, azzal a rendszer egy másik gyenge pontjára világíthatnak rá. Miután a Tamirok viszonylag drágák, kevesebb is van belőlük, mint a Hamász olcsó, modern rakétákhoz képest kis erejű rakétáiból, amelyeket sokszor mégis muszáj elfogniuk. Ha pedig az izraeli rakétákból esetleg hiány keletkezne, akkor egyből ugrásszerűen megnőhet az izraeli áldozatok száma.

A Vaskupolának tehát egyértelműen vannak gyengeségei, és már két éve is voltak olyanok, akik felrótták a kormánynak, hogy túlságosan támaszkodnak a rendszerre, és nem költenek elég pénzt más védelmi mechanizmusokra, beleértve ebbe például az óvóhelyeket is. Ezek egyébként nemcsak azért lennének fontosak, mert idén májusban a hivatalos indoklás szerint egy meghibásodás miatt átmenetileg 60 százalékosra csökkent a Vaskupola hatékonysága, hanem azért is, mert bár az irányítórendszer törekszik arra, hogy az elfogás is lakott területen kívül történjen, ez nem mindig lehetséges, így az elhárítás után lezuhanó törmelék is veszélyt jelenthet.

Az mindenesetre biztos, hogy a Vaskupola a következő napokban is kiemelt szerepet játszik majd Izrael és a Hamász újra fellángolt konfliktusában, amelyből akár ötven éve nem látott háború is jöhet. Erről ebben a cikkben írtunk részletesen.