Szándékosan nem nyújt 100%-os védelmet az izraeli Vaskupola

2021. május 19. – 19:25

frissítve

Szándékosan nem nyújt 100%-os védelmet az izraeli Vaskupola
A Hamász által kilőtt és a Vaskupola rakétai által semlegesített rakéták a Gázai övezetnél 2021. május 13-án – Fotó: Fatima Shbair / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

A világ legnagyobb része most, a kiújult izraeli–palesztin harcok során ismerte meg az Izraelt védő Vaskupolát. A világ lemodernebb rakétaelhárító rendszere kezdetleges rakétákkal áll szemben, de a Hamász így is rést találhat rajta. Miért nem lesz soha 100%-os hatékonyságú a Vaskupola, bármennyi pénzt is öntenek bele, és honnan van egy szélsőséges iszlamista szervezetnek több ezer rakétája?

Izrael és a Hamász május elején kiújuló konfliktusában főszerep jut az Izraelt védő rakétaelhárító rendszernek, a Vaskupolának, elsősorban a híradásokat és a közösségi médiát ellepő, a Hamász által indított rakéták megsemmisítését mutató videóknak köszönhetően. Pedig a Vaskupola már tíz éve szolgálatban van, most viszont egy hét alatt nagyobb terhelést kapott, mint korábban egy év alatt, ezért is a megnövekedett figyelem.

A május 11-én, az izraeli éjszakában készült fenti videón az látható, ahogy a csúcstechnológiát képviselő izraeli védelmi rendszer végzi a dolgát a Hamász kezdetleges, házi készítésű rakétái ellen. Az évtizedek óta tartó, több háborúhoz is vezető konfliktus májusi eszkalálódása (erről itt írtunk részletesebben) természetesen nem egyszerűsíthető le a Vaskupola és a Hamász által indított rakéták párosára, Izrael ugyanis légi csapásokkal, illetve a tüzérség és harckocsik bevetésével is reagál a Gázai övezetet uraló Hamász támadásaira, cikkünkben viszont most csak a Vaskupola működését, illetve az az ellen irányuló Hamász-támadások technikai hátterét mutatjuk be.

Sosem lesz 100%-os

A május elején felerősödő konfliktusban május 18-ig izraeli oldalon 12-en, a palesztin oldalon legalább 217-en vesztették életüket. Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) hét eleji közlése szerint május 10–17. között a Hamász több mint 3150 rakétát indított Izrael felé, ezeknek a 90%-át fogta el sikerrel a Vaskupola.

A 90%-os sikerességi mutató – a független szakértők 80%-ot fogadnak el nagy általánosságban – furcsának tűnhet annak fényében, hogy egy irtózatosan drága, 10 éve szolgálatba állított és folyamatosan fejlesztett védelmi rendszerről beszélünk, valójában viszont a rendszer tudatos velejárója, ami miatt nem érhetik el a 100%-os hatásosságot.

Hogy miért, ahhoz előbb nézzük gyorsan át, hogyan is működik a Rafael Advanced Defense Systems által kifejlesztett rendszer. A Vaskupola valójában három fő elemből áll:

  • a radarból, ami észleli és beméri a védett terület ellen indított rakétákat,
  • a kilőtt rakéták hatástalanítására szolgáló ellenrakétákból – ez nagyrészt három vagy négy rakétaindító állásból, illetve az ehhez tartozó húsz, Tamir típusú elfogórakétákból áll,
  • illetve a két előző elem működését koordináló stratégiai és fegyverirányító rendszerből.

A Magyar Honvédség szempontjából kiemelten fontos az első, a radarrendszer, 2020 végén ugyanis bejelentették, hogy vásárolnak a kis hatótávolságú rakéták és tüzérségi lövedékek ellen védelmet nyújtó multifunkciós, EL/M-2084 névre hallgató radarokból a kanadai Rheinmetall Canadától. Magyarország tehát nem a teljes Vaskupola-rendszer mását telepíti az ország védelmére, pusztán csak a radarrendszerrel járul hozzá a NATO védelmi munkájához.

Rakétát indítanak a Vaskupola egyik kilövőállásáról az izraeli Asdódban, 2012-ben – Fotó: Uriel Sinai / Getty Images

Erről a radarrendszerről, a Vaskupolán belüli szerepéről, illetve a magyarországi felhasználásáról ebben a cikkünkben írtunk részletesen.

A Vaskupola-ütegek darabja 50 millió dollárba (kb. 14,3 milliárd forint) kerül, a Tamir-ellenrakéták ára pedig úgy 40-90 ezer dollár (kb. 11-25 millió forint) körül mozoghat, bár az Egyesült Államok ennél lényegesen drágábban szerzi be a saját ellenrakétáit. Ilyen ütegből jelenleg kilencet (más források szerint tízet) használnak, ezek nagyjából egy 150 km sugarú területet tudnak levédeni, és a 4-70 km közötti távolságból indított rakéták elfogására alkalmasak.

Az ütegek – a radarral együtt – ráadásul rendkívül mobilisak, alig pár óra alatt képesek helyet változtatni, ami a levédett területek változtatása miatt is fontos, illetve azért, hogy a folyamatos mozgásban levéssel az ütegeket is védjék egy esetleges támadás ellen.

Működés közben a radar egyszerre több közeledő lövedéket is képes nyomon követni, eközben a keretszoftver azonnal kiszámolja a várható röppályát, hogy kiderítse, a rakéta várhatóan lakott területen fog-e becsapódni. Ha igen, indulhat az elfogás az indítóállomásonként 20 Tamir elfogórakétákkal. Ha nem, a rendszer nem jelez, hagyja, hogy az ellenséges rakéta lakatlan, nem védett területen csapódjon be, a rakéták ára miatt sem pazarolják őket tehát feleslegesen. (A rendszer egyébként bizonyos esetben egy rakéta ellen több ellenrakétát is indíthat, hogy biztosan sikerrel járjon, ám ez viszonylag ritkán történik meg.)

A 90%-os hatékonyság abból adódik, hogy a szándékosan el nem fogott rakéták is beleszámítanak az összesítésbe – a rendszer kockázatelemzése miatt így valójában soha nem lesz 100%-os a hatékonysági mutató, de akadhat természetesen működési hiba, ahogy azt az időről időre célt találó Hamász-rakéták példája is mutatja.

A Vaskupola irányítórendszere egyébként arra is próbál figyelni, hogy lehetőleg maga az elfogás is lakott területen kívül történjen, ám mivel ez nem mindig lehetséges, az elhárítás után lezuhanó törmelékek is veszélyt jelentenek. Igaz, még mindig kisebbet, mint a 2011. előtti, a Vaskupolát megelőző Hamász-rakétatámadások, amik elől csak az óvóhelyek jelentettek védelmet.

Honnan szerez több ezer rakétát a Hamász?

A Hamász szélsőséges iszlamista szervezet hosszú évek óta igyekszik minél nagyobb rakétakészletet felhalmozni. Az Izrael elleni rakétatámadások során többnyire

  • úgynevezett Kasszám rövid hatótávolságú rakétákat,
  • Grad és WS-1E szovjet, illetve kínai tervezésű rakétákat használnak,
  • de korlátozott mennyiségben rendelkeznek 75 kilométeres hatótávolságú iráni Fadzsr-5-ös és a még nagyobb, akár 150 kilométerre is elrepülő M-302-es taktikai ballisztikus rakétákkal is. A rakéták egy részének indítására pedig szovjet gyártású Katyusákat használnak.

A terrorszervezet katonai szóvivője május közepén arról is beszélt, hogy rendelkeznek egy új fejlesztésű, 240 km hatótávolságú új rakétával is, ám az Ajjás 250 tényleges létezését független forrás még nem erősítette meg.

A Hamász rakétájának maradvány az izraeli Askelón közelében 2021. május 12-én – Fotó: Jack Guez / AFP

A Hamász fegyverarzenáljának többségéről elmondható, hogy nem irányított rakétákról van szó, vagyis nem alkalmasak precíziós támadásra, csak egy elnagyolt irányt tartanak. A háromból egyébként a lényegében teljesen házi készítésűnek tekinthető Kasszámból van a legtöbb a Hamász birtokában.

Az viszont, hogy Tel-Avivot és Jeruzsálemet is célba vették most májusban, azt mutathatja, hogy a mennyiségi felhalmozáson felül technikai előrelépés is történhetett, korábban ugyanis főként csak közelebbi célpontokat támadott a Hamász.

Ezeket egy egyszerű, szintén házi készítésű fémvázról indítják, miután nagyjából irányba állították. Maguk a rakéták eredetileg 2 méter hosszúak és nagyjából 36 kilósak voltak egy 8 kilós robbanófejjel, a hatótávolságuk pedig valamivel több mint 3 km volt. A Kasszám mostani verziói 90 kiló körüli súlyúak, a hatótávolságuk 30 km körül mozog, és mintegy 100 ezer forintnak megfelelő összegből elő lehet állítani egyet – vagyis jóval olcsóbb, mint a többmilliós Tamirok.

Az olcsóság oka a házi készítésben keresendő természetesen: egy alumínium- vagy fémcsőre kisebb vezérsíkokat hegesztenek. A rakéta üzemanyaga műtrágyából és olvasztott cukorból áll, a robbanófej pedig szintén házi alapanyagokból áll össze – írja a Forbes.

A BBC cikke szerint a rakétagyártás a Gázai övezet belső területén, iráni tudást és segítséget felhasználva zajlik. Mivel viszonylag kevés az információ, Izrael pedig folyamatosan célozza a fegyvergyárakat és -raktárakat, lényegében lehetetlen megbecsülni a Hamász fegyverarzenáljának pontos méretét. Korábban csempésztek Egyiptom felől is rakétákat Palesztinába, ám ez az útvonal 2014-ben, Abdel-Fattáh esz-Szíszi elnökségének kezdetével lényegében teljesen megszűnt.

A házi készítésű robbanófejek viszont még a Vaskupola megkerülése esetén sem tudnak hatalmas kárt okozni – a modern rakéták erejéhez mérve –, a Hamász célja viszont elsősorban a morál megtörése. Arra pedig tökéletesen alkalmasak, hogy beindítsák a légvédelmi szirénákat, és ezzel a mindennapi élet megszakítására késztessék az izraeli lakosokat.

Rés a pajzson

A május közepi támadások során a Hamász alighanem a Vaskupola egyetlen vélt sebezhetőségét kereste: szakértők szerint ugyanis a rendszerben van egy eddig ismeretlen, minden bizonnyal elég magas szaturációs pont – vagyis van egy bizonyos, nem közölt mennyiségű rakéta, amennyivel egy időben képes megbirkózni az elhárítórendszer.

Szintén ezt a kapacitásbeli kisebb hiányosságot lehet kihasználni az egymás után, sorozatban indított nagy mennyiségű rakétával, még úgy is, hogy a Vaskupola egyik nagy technikai vívmánya, hogy a legtöbb esetben könnyedén megbirkózik a sorozatvetővel indított rakétákkal is.

A Hamász rakétája által ütött lyuk egy zsinagóga falán az izraeli Askelón városában 2021. május 16-án – Fotó: Ilia Yefimovich / Picture Alliance / Getty Images

A május 11. környékén indított rakétatámadások a méretük alapján ezt a szaturációs pontot próbálhatták meg kideríteni – a jelek szerint sikertelenül. (2014-ben, az 50 napig tartó harcok során nagyjából 4000 rakétát lőtt ki a Hamász, de egy nap legfeljebb 200-at, most viszont egy hét alatt indítottak több mint 3000 rakétát.)

Bizonyos esetben szintén problémát jelenthet az izraeli védelmi rendszer szempontjából, hogy a Hamász rakétáihoz képest jóval drágább Tamir-rakétákból kevesebb áll rendelkezésre. Ha a Vaskupola kifogy elhárítórakétákból, ugrásszerűen növekedhetnek az áldozatok izraeli oldalon.

A Forbes már idézett cikke emellett felveti egy 2016-os (a RAND Corporation által készített) tanulmányra utalva azt is, hogy a rakétaelhárító-rendszer hatékonysága stratégiai gyengepont is lehet. Mivel a Hamász rakétatámadásai arányaiban kis kárt okoznak, minden izraeli válaszcsapás indokolatlanul túlzónak tűnhet. A májusi támadások jelentései is ezt igazolják, izraeli oldalon ugyanis több ezer (merészebb becslések szerint több tízezer) Hamász-rakéta indítása után 12 áldozatról számoltak be, de a válaszcsapásokban több mint 200 palesztin vesztette életét.

A jövő támadásaira is felkészültek

Móse Patel, az izraeli védelmi minisztérium Homa Rakétavédelmi Ügynökségének igazgatója szerint a Vaskupola 2020-21 környékén érkezett legújabb frissítései olyan támadásokra is felkészítették már, amik eddig még nem jelentek meg az izraeli–palesztin konfliktusban, de amik a következő hónapokban megjelenhetnek – idézte Patelt a Rakéta.hu.

Patel alighanem a Vaskupolát kiegészítő egyik plusz rendszerre, a Vassugárra (Iron Beam) gondolhatott, ami a 4 km-es hatótávolságon belül indított drónok ellen is védelmet nyújt, de a kisebb, 7 km-en belülről indított rakétákkal szemben is hatásos. (A Vaskupola és a Vassugár mellett a védelem részét képezi a közepes hatótávolságú rakéták elleni Dávid parittyája, illetve a nagy hatótávolságú Nyíl-rendszer.)

A Gázai övezetben található Beit Lahia 2021. május 14-én. Jobbról a Hamász által kilőtt rakéták érkeznek, balról a Vaskupola elhárító rakétái – Fotó: Anas Baba / AFP

Ahogyan a Wall Street Journal is rámutat, a Vaskupola sikere igazi exportcikké tette a terméket. Az Egyesült Államok már korábban vásárolt két egységnyit a rendszerből, Magyarország a radarrendszerből szerez be, de az Egyesült Arab Emírségek, India, illetve több Ázsiai ország, így Dél-Korea is vizsgálja a saját Vaskupola-telepítés lehetőségét.

A Vaskupola egyik, ha nem legfontosabb eredménye viszont a hatékonyságából adódó járulékos hatás. Egyrészt a Gázai övezet közelében található izraeli települések lakóinak nem kell állandóan rakétatámadásoktól tartania, és folyamatosan azt figyelni, mikor kell óvóhelyre vonulniuk. Másrészt, a hatékony rakétaelhárításnak köszönhetően Izraelnek – még ha a nemzetközi sajtó megtévesztésére néha be is lengetik – nem kell szárazföldi hadműveleteket indítania, hogy megsemmisítse a Hamász rakétaindító állomásait a Gázai övezet térségében, amivel némileg csökken egy újabb háború kirobbanásának esélye, ahogy az áldozatok potenciális száma is.