A bombázásokon túl is van halál: a gázai humanitárius katasztrófa

Azt, hogy kemény ellencsapás lesz, már az október 7-i első hírek után biztosra lehetett venni, hiszen Izrael a Hamász és társult terrorszervezeteinek akcióiért az elmúlt években is mindig igyekezett sokszorosan visszavágni. Azonban amint kezdett derengeni az izraeli terrortámadás kiterjedtsége és kegyetlensége, a 240 túsz és az 1400-nál is több halálos áldozat kiugró száma, már azt is borítékolni lehetett, hogy a Gázai övezet több részét a földdel teszik egyenlővé.

Izrael deklarálta a hadiállapotot; vezetői leszögezték, hogy a Gázai övezetet uraló Hamász által kiprovokált háború a terrorszervezet vezetőinek likvidálásáig, katonai képességei és infrastruktúrája teljes megsemmisítéséig fog tartani. A Budapest területének alig kétharmadát kitevő övezet ellen azonnal megindult a légioffenzíva, mielőtt október 27-én a szárazföldi műveleteket is kiterjesztették.

A légicsapások nem csak a ledobott bombák mennyiségét és a célpontok számát tekintve példátlanok. Bár az izraeli tisztviselők szerint minden egyes csapást jóvá kell hagyatni, a Washington Post szakértőkre hivatkozva azt írta, hogy Izrael az elmúlt évek miniháborúiban tapasztalthoz képest lazíthatott a civilek védelmét előirányzó bevetési szabályokon, például olyan esetekben, ha a felszín alatt egy föld alatti Hamász-objektumot sejtenek.

Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) a háború első napjaiban jelezte is, hogy a „hangsúly a pontosságról a pusztításra helyeződött át”. Egy háborús veszteségeket monitorozó szervezet, az Action on Armed Violence szerint

minden halálos áldozattal járó légicsapásra 10,1 civil áldozat juthat, ami négyszerese a korábbi gázai háborúk hasonló átlagának.

Az áldozatok többsége biztos, hogy nem terrorista

A lebombázott palesztinok száma napok alatt meghaladta az október 7-i terrortámadás áldozatainak számát, és mára a szárazföldi műveletekkel együtt a gázai egészségügyi minisztérium adatai szerint átlépte a 13 ezret. Annak ellenére, hogy az intézmény a Hamász vezetése alatt áll, a tárcához beérkező információk pedig a kommunikációs és egészségügyi infrastruktúra összeomlása miatt egyre hézagosabbak, ez a szám a korábbi konfliktusok tapasztalatai alapján közel reális lehet, és az ENSZ is hivatkozik rá. Az AP szerint a korábbi eseteknél az ENSZ által később jelentett adatokkal és az összes áldozatra vonatkozó izraeli adatokkal összevetve nem voltak kiugróan nagy eltérések az áldozatok számában.

De ENSZ-intézmények azt is hangsúlyozták, hogy pontos számokat csak akkor lehet majd megadni, ha független forrásokból ellenőrzik ezeket. António Guterres főtitkár hétfőn arról beszélt, hogy egyetlen konfliktusban sem volt példa ennyi civil halálára, mióta 2017-ben a világszervezet élére került.

Bár a palesztin szervek nem választják külön a katonai és polgári áldozatokat, és nem jelölik meg azt, hogy ki milyen körülmények között halt meg, az ENSZ humanitárius ügynöksége által is idézett gázai bejelentések szerint az áldozatok kétharmada nő vagy gyerek. Másként fogalmazva: az áldozatok többsége biztos nem volt katonai célpont. A civileket is ért csapások intenzitását jelzi, hogy a nem megerősített számok alapján a gázai háború első hónapjában hatszor annyi gyerek veszthette életét, mint Ukrajnában az orosz invázió első 20 hónapja alatt.

Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök arról beszélt csütörtökön a CBS-nek, hogy próbálják minimalizálni a civil áldozatok számát – röplapokat dobnak le, telefonon is szólnak, hogy a civilek hagyjanak el egy-egy helyszínt –, de ő is azt mondta, hogy ebben eddig nem jártak sikerrel. Szerinte mindent megtesznek, hogy a civilek elkerüljék a veszélyt, a Hamász viszont mindent megtesz, hogy veszélyben maradjanak.

Izrael azzal a szárazföldi offenzíva során gondosan dokumentált jelenséggel is érvel, miszerint a Hamász civil pajzsok – iskolák, mecsetek és kórházak – alá rejti létesítményeit és rakétaindítóit, fegyveresei is igyekeznek civilek közé vegyülni. Csakhogy az IDF támadásai olyan létesítményeket is értek, melyek nem fedeztek semmilyen katonai célpontot, és miután felszólította az északon lakókat, hogy saját biztonságuk érdekében meneküljenek a Gázai övezet déli részére, légicsapások tucatjait intézte ottani célpontok ellen is, amelyeknek szintén voltak civil áldozataik. Volt olyan találatot szenvedett ENSZ-iskola, ahol az IDF szerint egy másik célpont ellen végrehajtott támadásuk miatt történhetett robbanás.

Azt, hogy a civileket megtizedelő támadások mennyire irányulnak ténylegesen katonai célpontok ellen, mekkora hányaduk mögött lehet az egyetlen háborúban sem kiküszöbölhető tévedés és hiba, csak a háború utáni vizsgálatok lezárásával fogjuk biztosan tudni (már ha lesznek ilyen vizsgálatok).

Már korábban is az összeomlás szélén táncolt az övezet

Izrael a 2,3 millió lakosú Gázai övezet ellen a háború harmadik napján ostromállapotot hirdetett, és mivel a 2005-ös, egyoldalú kivonulása óta is szinte minden területen a zsidó állam ellenőrzi az övezet ellátását, az üzemanyagra, élelmiszerre, gyógyszerekre egyaránt érvényes blokád azonnal katasztrofális állapotokat idézett elő.

A villámgyors összeomláshoz hozzájárult, hogy a Gázai övezet a háború nélkül is folyamatosan az összeomlás szélén táncolt. Ennek részben az az oka, hogy Izrael az elmúlt 16 évben is folyamatosan gazdasági és energiaellátási prés alatt tartotta a területet – a katonai eszközök és technológia importjának megakadályozására hivatkozva –; részben viszont az, hogy a 2007 óta hatalmon lévő Hamászt kevéssé érdekli a lakosság sorsa, és irtózatos összegeket von el a közszolgáltatásoktól katonai infrastruktúrájának fejlesztésére és fenntartására.

Az izraeli bombázóoffenzíva egy elnyomott, utazási korlátozásoktól sújtott, állandó energiaínségben és nemzetközi segélyeken tengődő társadalomra zúdult rá. Gázában egy-két szektor kiesése is dominóeffektussal járt volna, azonban Izrael nemcsak pár lapot pöckölt ki, hanem az egész sorra rátenyerelt.

A nemzetközi szervezetek sokkoló jelzőkkel igyekeznek felrázni a közvéleményt és a döntéshozókat; az ENSZ „vérfagyasztó” jelenetekről számolt be, a világszervezet emberi jogi főbiztosa „valósággá vált rémálom”-ról beszélt. És a jelzők nem túloznak, sőt: Gázáról beszélve a nyelv képtelen elugrani a betonszilánkok elől, a pékségek előtt kígyózó soroknak csak a legvégére fér oda, a kórházakban lecsúszik a vérátömlesztésre félretett folyadékkészletről.

A bombázás és az energiaválság mindent magával rántott

A legnagyobb közvetett kárt azonban az energiaellátási zavarok okozzák. Gázában a háború előtt is csak napi négyórányi áram érkezett a lakossági fogyasztókhoz a helyi áramszolgáltatón keresztül, ezt az emberek a sok helyen szükségmegoldásként használt – a gázai energiaellátás alapvető bizonytalanságai miatt egyre népszerűbb – napelemekkel, generátorokkal vagy épp a feketepiacról igyekeztek pótolni.

Izrael a háború első napján leállította a helyi erőműveket fűtő üzemanyag-szállítást arra hivatkozva, hogy nem akarja a Hamász járműveit benzinnel ellátni. Bár azóta az egyiptomi Rafahon keresztül – menetrendszerű politikai vitákat gerjesztve – beengedett már egy-egy szállítmányt, Gázában a rendelkezésre álló energia már a háború harmadik hetére 90 százalékkal csökkent,

a működésképtelenség szélére sodorva a kórházaktól a szennyvíztisztítókon át a pékségekig mindent.

Az energiaszolgáltatás padlóra kerülve több szektort is magával rántott, újabb és újabb részválságokat generálva.

Éhínség: Az ENSZ már október közepén arra figyelmeztetett, hogy a gabonaimport szűkössége, a bombázások miatt bezáró pékségek miatt kenyérhiány alakult ki, a nyitva maradt sütödék előtt hajnalonként százak tömörülnek. November elejére a kenyérellátás gyakorlatilag megszűnt, a múlt hétre pedig Gáza a Világélelmezési Program vezetője szerint a konkrét éhínség küszöbére került, ahol „emberek halnak éhen”.

Vízhiány: A Gázai övezet az ivóvíz területén nincs olyan mértékben rászorulva az izraeli importra, mint az energiában vagy szükségleti cikkekben – de a lakosság 95 százaléka már a háború előtt sem jutott megfelelő minőségű ivóvízhez. A háború kitörése után a tengervíz-desztilláló telepek és a búvárszivattyús kutak leálltak az üzemanyaghiány miatt, az ENSZ számításai szerint az egy főre jutó vízfogyasztás – fürdéssel, főzéssel, ivással, mindennel együtt – az ajánlott 50 liter helyett alig éri el a 3 litert. Az ENSZ palesztin menekültekkel foglalkozó ügynöksége (UNRWA) szerint a bent élők 70 százaléka szennyezett vizet iszik – ami a fertőzések elterjedéséhez is vezethet.

Egészségügyi ellátás összeomlása: Izrael szerint a Hamász gázai kórházak alatt is bunkerrendszereket épített ki – az IDF szerint több feltárt alagútról videókat is megosztottak az elmúlt napokban –, ezt az értékelést pedig saját hírszerzésére hivatkozva az amerikai kormány is osztja. A Hamász és a kórházak személyzete ezt tagadja. Az Izrael szerint a Hamász egyik parancsnoki központja felett lévő al-Sifa kórház körüli harcokról, az épületkomplexum területére való szerdai izraeli behatolásról itt írtunk bővebben. Az IDF szerint videón látszik, hogy túszokat is vittek október 7-e után az intézménybe.

Amellett, hogy a kórházakból evakuációs folyosókat nyitó Izrael a Hamász elleni műveletekben rendszeresen bombázza és lövi a Gázai övezet egészségügyi intézményeinek környékét – és a New York Times szerint nemcsak alagutakat, hanem az al-Sifánál a szülészetet is találat érhette –, a komplex igényekkel rendelkező ellátás súlyosan megsínylette a minden területen egyszerre jelentkező hiányt. Az egészségügy összeomlása diabéteszesektől kezdve a koraszülöttekig egy sor, a Hamászhoz kevéssé köthető ember életét sodorta veszélybe – pontosabban már egy sor beteggel végzett is. A ciszjordániai Palesztin Hatóság egészségügyi minisztériuma arról számolt be, hogy a 35 gázai kórházból 25 leállt, és a 72 egészségügyi alapellátási klinikából 52 már nem üzemel, részben a bombázások, részben az üzemanyaghiány miatt.

A járványok a korszerű egészségügyi ellátást megelőző idők talán legsúlyosabb kísérőjelenségének számítottak, és miután Gázában nemcsak a korszerű, hanem lényegében mindenféle egészségügyi ellátás kezd ellehetetlenülni, ezért az övezetben járványos megbetegedések tucatjai üthetik fel a fejüket, ezek leginkább a tisztítás leállása miatt szennyezett vízen keresztül terjedhetnek.

Menekültválság: Miután Izrael az övezet északi, a hadműveletek középpontjában álló harmadáról igyekszik eltávolítani a civil lakosságot, a belső menekültek újabb terheket rónak az eleve súlyos válsághalmazzal küszködő déli régiókra. A háború miatt Gáza lakosságának kétharmada belső menekültté vált, akiknek akár az alapvető ellátása is nehézségbe ütközik. Az izraeli erők a múlt hét végén többször is figyelmeztették a déli részén lévő legnagyobb városban, Hán Júniszban tartózkodókat, hogy hagyják el a települést, ami arra utalhat, hogy a déli részen is fokozódhatnak a támadások. Netanjahu egyik tanácsadója szerint a déli városnál is fel kell majd számolniuk a Hamász alagútjait. Hán Júnisz alapból is 400 ezer lakosú város, ahova most sok százezren érkeztek északról is a korábbi izraeli felszólításokat követve, a humanitárius helyzet pedig ott is súlyos.

A külföldi állampolgárokon és néhány, külföldi ország által az ellátás idejére befogadott súlyos betegen és sérülten kívül a menekülteket Egyiptom sem engedi be; ráadásul sok palesztin vonakodna is Gáza elhagyásától a generációk óta őrzött rossz tapasztalat miatt. 1948-ban kikiáltották a független Izrael államot, amelyet másnap megtámadtak a környező arab államok, és kitört az első arab–izraeli háború, amelyet Izrael nyert meg. Ezután az ENSZ korábbi, Izrael által megszavazott, az Arab Liga által ellenzett határozatában az araboknak szánt országrészek egy részét elfoglalták, és onnan az arabok többségét elűzték. Ciszjordánia (Kelet-Jeruzsálemmel) Jordániához került, a Földközi-tenger partján található keskeny Gázai övezetet pedig Egyiptom szállta meg. Izrael 1967-ben szállta meg a Gázai övezetet, majd 1993-ban részleges autonómiát adott a területnek. 2005-ben aztán kivonult onnan az izraeli hadsereg, és kitelepítették a korábban oda költöző zsidó telepeseket is. Az övezet lakosainak fele az évtizedekkel ezelőtt otthonát vesztett palesztinok állampolgárság nélküli leszármazottja.

Lakhatási válság: A bombázások és a szárazföldi offenzíva rommezővé változtatta a sűrűn lakott övezet egyre nagyobb részét. November közepéig legalább 222 ezer épület rongálódott meg, 41 ezer pedig teljesen elpusztult – ez a gázai épületek 45 százalékát jelenti. Az óvatosan, minden egyes ellenállási fészket és alagútnyílást szisztematikusan megsemmisítő izraeli szárazföldi támadásban – ahogy Sztálingrádtól Rakkáig minden modern városharcban megszokhattuk – az északi, hadműveleti terület épületeinek nagy többsége megrongálódhat vagy romba dőlhet.

Ezt a pusztulást műholdas térképeken is nyomon lehet követni, de az IDF egységeit kísérő izraeli haditudósítók is arról számolnak be, hogy gyakorlatilag egyetlen épségben maradt házzal sem találkoztak. Az épített környezet ilyen mértékű pusztulása közvetlen fenyegetést jelent, ugyanis novemberre Gázába is özönvízszerű esőzésekkel – azaz szennyvíz- és szemétárral – köszöntött be az ősz.

Kevés segély jut be, és rengeteg rászorulóhoz nem ér el

A segélyszervezetek munkáját nemcsak a rászorulók óriási száma és a szerteágazó igények, hanem a kommunikációs szolgáltatások rendszeres le-leállítása (Izrael legutóbb pénteken kapcsolta le a telefont és az internetet), a segélyszállítmányok beengedése körüli huzavonák és az elvileg humanitárius célokat szolgáló evakuációs zóna rendszeres bombázása – eddig száznál is több ENSZ-segélymunkás és -munkatárs vesztette életét – is megnehezíti.

Izrael október 21-én engedélyezte a segélyeket az egyiptomi rafahi átkelőn keresztül, majd pedig Egyiptom is belement ezek átengedésébe. Az első napokban azonban alig 15-20 teherautó tudott bejutni az övezetbe, miközben az ENSZ becslései szerint naponta körülbelül 100 teherautónyi szállítmánynak kellene Gázába eljutnia ahhoz, hogy kielégítse a civil lakosság alapvető szükségleteit. Azóta volt már ilyen nap, de még ez is jóval kevesebb, mint ami a háború előtti szállítmányok mennyisége volt. Eddig összesen több mint 1000 kamionnyi segély jutott Gázába, és csak az ENSZ által számon tartott rászorulók 39 százalékához jut el élelmiszercsomag.

Azaz a segélyek nehezen jutnak be a Gázai övezet területére; ha be is jutnak, az ENSZ helyi segélymunkásai képtelenek kapcsolatot teremteni minden rászorulóval; ha sikerül is megbeszélni a fuvart, a sokszor üres tankkal álló teherautók el sem tudnak indulni; ha valahogy sikerül megtankolni a teherautót, az útakadályok, bomba tépte burkolat és a konkrét harcok miatt a szállítmány megreked. És ha minden összeáll, akkor is megvan az esély arra, hogy a Hamász lenyúlja az egész szállítmányt, vagy egyszerűen tüzet nyit a segélyre szoruló palesztinokra.

Izrael pénteken jóváhagyta, hogy naponta két üzemanyag-szállító teherautót engedjenek be a Gázai övezetbe, hogy az ENSZ tudja folytatni a munkáját.

Franciaország és Olaszország kórházhajókat rendelt a Gázai övezet partjaihoz, hogy a hadműveleti területen kívül eső vizekről járuljon hozzá a humanitárius erőfeszítésekhez, azonban a kihívás nagyságát látva érthető, hogy egyre erősebb a nemzetközi konszenzus az azonnali tűzszünet szükségessége mellett. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) szerdán elfogadta azt a határozatot, amely „sürgős és kiterjedt humanitárius szünetre és evakuációs folyosók felállítására” szólított fel, melyeket „a kellő számú napig” kell fenntartani. A határozat felszólítja a Hamászt és a Gázai övezetben működő többi terrorszervezetet az általuk ejtett túszok „azonnali és feltétel nélküli” szabadon engedésére is. Az ENSZ BT 15 tagjából 12-en szavaztak a határozat mellett, három állandó – azaz vétójoggal rendelkező – tag, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Oroszország tartózkodott.

Izrael korábban a Hamász és társszervezetei által elfogott összes túsz elengedéséhez kötött bármiféle lazítást, azonban a humanitárius korridorok és a nem kellő mennyiségben, de beérkező segélyek is jelzik, hogy a nemzetközi nyomás – különösen ha az Washingtonból érkezik – képes hatást gyakorolni a harcok felfüggesztéséről a Hamász felszámolásáig amúgy hallani sem akaró izraeli vezetésre.