Várhatóan napokon belül lerohanja az izraeli hadsereg a Gázai övezetet, miután a Hamász fegyveresei onnan kiindulva hajtottak végre nagyszabású támadást Izrael ellen. Izraelben több százezer tartalékost hívtak be, a hadsereg felsorakozott a Gázai övezet körül, és csak a vezetőiken múlik, mikor indul meg egy offenzíva.
A legfrissebb adatok szerint a Hamász támadásaiban több mint 1300 izraeli vesztette életét, több száz embert egy zenei fesztiválon mészároltak le, több mint 3300-an megsebesültek, és becslések szerint 200 embert ejthettek túszul, majd hurcoltak el a Gázai övezetbe. A szombati terrortámadások után megindult izraeli légicsapásokban palesztin források szerint több mint 1500-an haltak meg a Gázai övezetben, a sebesültek száma meghaladhatja a 6000-et. Több mint 400 ezren már elhagyták otthonukat az övezeten belül, ahol nincs víz és áram sem.
A Gázai övezetet uraló, korábban is terrorszervezetnek tartott Hamász különböző intenzitással évtizedek óta támadja Izraelt, de a mostani mészárlással Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő szerint az Iszlám Állam szintjére kerültek. Nem véletlen, hogy Izrael a korábbi gyakorlatával ellentétben nemcsak megtorolni akarja a támadást, de voltak olyan nyilatkozatok is, hogy ellenőrzésük alá vonhatják az egész övezetet.
Izrael az övezet északi részének kiürítését szorgalmazó felszólítást adott ki, ebben péntek reggel 24 órát adtak 1,1 millió palesztinnak, hogy az otthonaikat elhagyva menjenek át a Gázai övezet déli részére. Az ENSZ szerint ilyen körülmények között lehetetlen ennyi embert ilyen gyorsan evakuálni, az utasítás pedig humanitárius katasztrófához vezethet. A szervezet arra kérte Izraelt, hogy vonja vissza a parancsot.
Azt, hogy egy szárazföldi offenzíva pontosan hogyan zajlik majd, nehéz megmondani, de várhatóan elhúzódó gerillaháború kezdődik a világ egyik legmodernebb hadserege és a lakosság mögé bújó iszlamista fegyveresek között. Az nem kérdés, hogy ezt a háborút az izraeli hadsereg fogja megnyerni, fontosabb viszont, hogy mit kezdenek majd a Gázai övezettel. Erről ma még csak találgatni lehet, de a helyzet megértéséhez mindenképp szükséges visszamenni az időben, és megismerni, hogy jutottunk az idei háborúhoz.
Virágzó városból gigantikus menekülttábor
A mai Izrael területe az első világháborúig az Oszmán Birodalom része volt. A hatalmas ország felbomlása után annak többségét Nagy-Britannia és Franciaország osztotta fel egymás között, a mai Izrael területe pedig Palesztina néven a britekhez került.
A régióban már ekkor voltak villongások az arab lakosság és a zsidó bevándorlók között, a második világháború után pedig a britek úgy döntöttek, hogy kivonulnak a Közel-Keletről. Az etnikai és vallási ellentéteket az ENSZ úgy oldotta volna fel, hogy a területen létrehoznak egy palesztin és egy zsidó államot, Jeruzsálem pedig közös terület maradt. Ezt az igényt az ENSZ 1947-ben hozott 181-es határozata is elismerte, ez azonban így nem valósult meg. Az Arab Liga államai nem fogadták el a döntést.
A britek kivonulásával, 1948-ban kikiáltották a független Izrael államot, amelyet másnap megtámadtak a környező arab államok, és kitört az első arab–izraeli háború. A háborút a zsidók nyerték meg, akik az araboknak szánt országrészek nagy részét elfoglalták, és onnan az arabok többségét elűzték. Két terület maradt az arabok kezén: Ciszjordánia (Kelet-Jeruzsálemmel) Jordániához került, a Földközi-tenger partján található keskeny Gázai övezetet pedig Egyiptom szállta meg.
Az övezetben már ekkor többségbe kerültek a Palesztina többi területéről érkezett arabok, ez a helyzet pedig azóta sem változott meg. A menekültek közül sokan 1948 óta, tehát mostanra három vagy négy generáción keresztül élnek menekülttáborokban.
Izrael kivonult, és jöttek a terroristák
Izrael 1967-ben szállta meg a Gázai övezetet, majd 1993-ban részleges autonómiát adott a területnek. 2005-ben aztán mindenki megdöbbenésére kivonult onnan az izraeli hadsereg, és kitelepítették a korábban oda költöző zsidó telepeseket is.
Jóindulatú megközelítés szerint ez egy, a palesztinoknak adott engedmény volt, amiben vissza akarták adni a területnek a teljes önrendelkezést. Rosszindulatú megközelítés szerint féltek, hogy a gyorsan növekvő lakosságú Gázával együtt az arabok rövid időn belül többségbe kerülnek Izraelben és a megszállt területeiken.
A kivonulás után a Gázai övezetben és Ciszjordániában választásokat tartottak, amelyeken a radikális Hamász nyert a mérsékelt Fatahhal szemben. Egy rövid közös kormányzás, majd egy véres belháború után végül a Hamász vette át a Gázai övezet irányítását, miközben a Fatah kormányozza az izraeli megszállás alatt álló Ciszjordániát.
Mit akar a Hamász, és mit akar a Fatah?
Mindkét szervezet azt szeretné elérni, hogy létrejöhessen egy független, önálló palesztin állam is. A Fatah az 1990-es évek óta együttműködik Izraellel a kétállami megoldásban, amitől viszont az elmúlt években inkább távolodtak, mint hogy közeledtek volna. A Hamász viszont nem működik együtt a zsidó állammal, ehelyett erőszakosan akarja elérni a független Palesztina létrehozását.
A Hamászt az Európai Unió és az Egyesült Államok is terrorszervezetnek tartja. A Hamász 1987-ben vált ki a Muszlim Testvériségből, mert a nemzetközi szervezet szerintük nem vállalt elég nyíltan konfliktust Izraellel. Teljes nevük Iszlám Ellenállási Mozgalom, és az alapítás után eleinte azt tűzték ki céljukká, hogy egész Izraelt elfoglalják, és helyette egy muszlim Palesztinát hozzanak létre. És bár a Hamász néha pedzegeti, hogy megelégedne azzal, ha Izrael visszavonulna az 1967-es határai mögé, a maradék területen pedig engedné egy palesztin állam létrehozását, valódi célja ma is a zsidó állam megsemmisítése.
A Fatah palesztinok közötti népszerűségének nem tesz jót, hogy a politikai céljaikkal szemben az általuk vezetett Ciszjordániába folyamatosan érkeznek izraeli telepesek, akiknek kimondott céljuk a régió benépesítése. Ciszjordániában ráadásul egy olyan társadalmi berendezkedés alakult ki, amelyben a zsidóknak előjogaik vannak a helyi arabokkal szemben. Ez a helyzet az ENSZ egyes képviselői szerint „a szisztematikus faji elnyomás és megkülönböztetés intézményesített rendszere”, röviden apartheid.
Miután 2007-ben a Hamász átvette a Gázai övezet vezetését, Izrael és Egyiptom is blokád alá vonta a régiót. A Hamász azóta rendszeresen rakétázza Izraelt, amit kiszámítható megtorlások követnek, és 2008-ban és 2014-ben is volt már háború a két fél között.
Ezek az összecsapások rendre azonos menetrend szerint alakultak: a Hamász rakétákat lőtt izraeli városokra, amiben többen meghaltak, cserébe az izraeli hadsereg bombázni kezdte Gázát, és azon belül a Hamászhoz köthető célpontokat. Ezekben az összecsapásokban a palesztin oldalon rendszerint nagyságrendekkel többen halnak meg, a 2014-esben például 6 izraeli és a becslések szerint 1600 gázai civil vesztette életét (67 izraeli katona és sok száz Hamász-fegyveres is meghalt).
Ahogy arról már írtunk, a terrorszervezetek infrastruktúráját gondosan az emeletes házak alá és közé telepítik, ráadásul az övezet fegyveresei sokszor nem viselnek egyértelmű megkülönböztető jelzéseket, ezért nehéz elválasztani őket a civilektől. A korábbi konfliktusok tapasztalatai alapján a veszteségek 65-80 százaléka a civil lakosság köréből került ki.
Az izraeli támadások azonban se megsemmisíteni, se megtörni, de még csak meggyengíteni se tudták a Hamászt. A lerombolt épületeket az Egyiptomból becsempészett építőanyagokból úgy-ahogy újjáépítették, a rakétákat pedig továbbra is be tudták vinni. Azt még mindig csak találgatják, hogyan tudtak a mostani támadáshoz használt mennyiségű rakétát, fegyvert felhalmozni.
A világ legnagyobb szabadtéri börtönének is nevezték már
A Gázai övezetben uralkodó állapotokat nehéz leírni. A terület háromnegyed akkora, mint a 42 ezer fős lakosságú Hódmezővásárhely, miközben Gázában mára több mint kétmillióan zsúfolódtak össze. A népsűrűség így több mint hatvanszor akkora, mint Magyarországon, miközben a lakosság több mint fele menekültekből áll.
Az övezetet évtizedek óta szögesdrótos kerítés veszi körül Izrael és Egyiptom oldaláról is, ahol ki- és bejárni csak néhány átkelőn keresztül, nagyon nehezen, de leginkább sehogy sem lehet. A Gázai övezet Izraellel közös határa nagyjából 60 kilométer hosszú, és 1994-ben kezdték megerősíteni, de mai formáját csak a 2005-ös egyoldalú izraeli csapatkivonulás után megindult munkálatokkal nyerte el, és az izraeli hadsereg folyamatosan fejleszti. A 2014-es háború után a falakat a Hamász aknászaira és a csempészalagutakra gondolva a föld alá is kiterjesztették.
Helyi gazdaság ugyan valamennyire van, de állandóak a víz- és áramkimaradások, romokban áll az egészségügy. A felnőtt lakosság alig ötven százaléka rendelkezik valamilyen munkával, míg a fiatalok 80 százaléka munkanélküli, és a lakosság több mint fele szegénységben él. Az EU egy 2013-as jelentése szerint Gázát krónikus hiányosságok, visszafejlődés és a segélyszállítmányoktól való teljes függés jellemzi. A blokád miatt a gázai export a 2007-es szint két százalékára esett vissza.
Gázát António Guterres ENSZ-főtitkár is nevezte már földi pokolnak, a kérdés csak az, hogy erről az állapotról ki tehet: Izrael vagy a Hamász? Valamilyen szinten mindkét oldal, hiszen az izraeliek miatt került oda az a sok ember, és a gazdasági blokádot is ők tartják fenn. Másrészt viszont a Hamász terrorszervezet az erőforrásait jellemzően nem a helyzet javítására, hanem rakéták vásárlására és Izrael terrorizálására fordítja.
A szögesdrótokkal körülvett Gázát a lakói 2007 óta nem nagyon hagyhatják el, ami miatt az övezetet a világ legnagyobb szabadtéri börtönének is nevezték már. Ezt a kifejezést használja egy sor emberi jogi szervezet a Human Rights Watchot, valamint az ENSZ bizonyos tisztségviselőit is beleértve. 2007 óta pedig felnőtt egy generáció, amelynek a világról az egyetlen élménye egy szögesdrótokkal körülvett, kilátástalan nyomortelep, amit Izrael néhány évenként bombázni kezd.
Brutális lesz, ha lerohanják Gázát
A legnagyobb kérdés most az, hogy mikor és hogyan indul meg az izraeli offenzíva Gáza ellen. Erről csak találgatni lehet, de az biztos, hogy az offenzívát nehezíti annak a több mint száz túsznak a kérdése, akiket a Hamász a gázai övezetben tart fogva. Az izraelieknek mindenképpen prioritás lenne az ő kiszabadításuk, miközben a Hamász a bombázások leállítását kéri értük, ezt pedig az izraeliek biztosan nem fogják megadni.
Az izraeli energiaügyi miniszter azt is jelezte, hogy nem lesz áram, nem nyitják ki a vízcsapot, és egyetlen üzemanyagot szállító teherautó sem fogja átlépni a határt, amíg a túszokat el nem engedik. Közben az ENSZ Élelmezési Világprogramja (WFP) szörnyűnek nevezte a helyzetet a Gázai övezetben, és figyelmeztetett, hogy a létfontosságú készletek vészesen fogynak.
Az izraeli támadást az amerikaiak korábban a hét közepére jósolták, de az egészen eddig nem indult meg. Az egyetlen jel, amiből következtetéseket vonhatunk le az offenzíva idejéről, az a Gázai övezet északi részének kiürítését szorgalmazó felszólítás.
Ebből arra lehet következtetni, hogy az izraeliek először az övezet északi felét foglalnák el, majd amikor azt megtisztították a Hamász fegyvereseitől, akkor indulnának el a déli részre. Persze ez sem biztos, könnyen lehet, hogy a mostani utasításuk is csak egy taktika a Hamász ellen. Bárhogy alakul, ártatlan civilek ezrei halhatnak meg egy ilyen offenzíva esetén.
