Izrael a Gázai övezet kettévágásával próbálja előkészíteni a terepet az offenzívához

Gyakorlatilag attól a pillanattól fogva, hogy a Hamász első különítménye két és fél hete áthajtott a lebontott gázai kerítésen, egyértelműnek tűnt, hogy az izraeli válaszcsapás továbbmehet majd a légitámadásoknál, és a Gázai övezetben a Hamász elleni valódi hadjárattá szélesedhet ki.

A hadjárat légi előkészítése már a Hamász terrortámadásának napján, október 7-én elkezdődött, három napra rá pedig Izrael lényegében kijelölte egy szárazföldi offenzíva tervezett hadműveleti területét. Felszólította a Gázai övezet északi részén élő közel 1,1 millió palesztint, hogy a saját biztonságuk érdekében 24 órán belül hagyják el lakhelyüket, és menjenek az eleve nem túl nagy, mintegy 40 kilométer hosszú és legnagyobb részén 6-7 kilométer széles terület déli felére. Az evakuációs zóna északi határának a Vádi Gázát (az övezetet kelet–nyugati irányban kettészelő folyóvölgyet) jelölték ki.

Izrael nem gondolta véresen komolyan a 24 órás határidőt, hiszen az ultimátum óta már két hét telt el. Egy szárazföldi offenzíva előkészítéséhez ez nem különösebben hosszú idő, azonban a késlekedésben közrejátszhat a tény, hogy Izrael legfontosabb szövetségesei igyekeznek lebeszélni a zsidó államot egy átfogó szárazföldi offenzíváról.

A CNN úgy tudja, hogy Joe Biden amerikai elnök múlt heti izraeli látogatásán arra kérte Benjámin Netanjahu miniszterelnököt, „jól gondolja végig” a Hamász felszámolását célzó invázió menetét és azt, hogyan lehet elkerülni, hogy az Izraeli Védelmi Erők (IDF) megszálló hadseregként benne ragadjon a konfliktusban.

Nyugati országok védelmi miniszterei és vezérkari tisztjei naponta beszélnek izraeli kollégáikkal; részben azért, hogy megosszák tapasztalataikat az iraki Fallúdzsa 2004-es és Moszul 2016–2017-es ostromáról, részben viszont azért, hogy inkább kérdésekkel operálva tolják az izraeli vezérkart egy szolidabb, a légicsapásokat különleges erők által végrehajtott rajtaütéssekkel kombináló megoldás felé. Szerdán pedig Emmanuel Macron francia elnök beszélt arról, hogy egy „masszív”, a civil lakosságot is veszélyeztető szárazföldi hadművelet „hiba” lenne Izrael részéről.

Benjámin Netanjahu azonban szerda este televíziós beszédében megerősítette, hogy Izrael szárazföldi műveletre készül a Gázai övezetben. És bár az izraeli miniszterelnök nem árulta el, mikor is kezdődik az offenzíva; csütörtök hajnalban már – a konfliktus folyamán először – nemcsak különleges egységek, hanem izraeli harckocsik hajtottak végre rajtaütést a gázai határ mögött. A helyzet komplexitását jelzi, hogy ehhez képest az Axios értesülései szerint miközben a vezérkar jelezte, hogy készen áll az offenzívára, a politikai vezetés még mindig nem kötelezte el magát teljesen a nagyszabású akció mellett.

Az időzítés körüli kavarásra jellemző, hogy a Wall Street Journal úgy tudja, a Pentagon arra kérte Izraelt, várja meg az offenzívával a régióban állomásozó amerikai csapatok légvédelmének megerősítését. Az USA ugyanis arra számít, hogy a háború szintlépésével több, iráni befolyás alatt álló milícia intézhet támadásokat katonai bázisai ellen.

Több százezren menekültek északról délre

Akármilyen ütemben is bontakozik ki, és akármilyen méreteket is ölt, a szárazföldi offenzíva idején Izrael már minél kevesebb civilt szeretne látni a hadműveleti területen. A hétvégén az északi területeken élő palesztinok már olyan szórólapokat kaptak, mely arra figyelmeztette őket, hogy

aki az északi részén marad, saját életét kockáztatja, mivel a hadsereg terroristákkal együttműködő személyeknek fogja őket tekinteni.

Az izraeli erők célja az evakuációs felszólítással nyilvánvalóan az volt, hogy a Gázai övezet ellen készülődő szárazföldi offenzívában részt vevő erőknek minél kevesebb civillel kelljen számolniuk. Márpedig a civil lakosság megóvása, ellátása, ellenőrzése, megszűrése minden hadsereg számára komoly extra teher, a Moszulhoz vagy Gázához hasonló városi csatatereken pedig az iszlamisták a civil lakosságot előszeretettel használják élő pajzsként, vagy egyszerűen csak a bekerített fegyveresek felszívódását segítő tömegként.

A városharcoknál éppen ezért megszokott jelenség a civil lakosság minél nagyobb arányú eltávolítása. A 2000-es években az iraki Fallúdzsa dzsihadistáktól történt megtisztításának például kétszer állt neki az amerikai hadsereg, és sokkal simában ment a hadművelet, amikor – a második próbálkozás előtti tájékoztató kampány hatására – a civil lakosság jelentős része elhagyta a várost.

Gáza esetében azonban ez több nehézségbe is ütközik. Egyfelől az övezetet uralma alatt tartó Hamász a rá jellemző cinizmussal ragaszkodik ahhoz, hogy minél több civil vegye körül fegyvereseit. Másfelől azt sem szabad elfeledni, hogy az evakuációs felszólítás egy olyan erőtől érkezett, melyet a gázaiak jelentős része nyomorúsága kútfőjének tart.

Izrael ráadásul olyan helyi szövetségessel sem rendelkezik, mely a civil lakosságot a távozásban segíthetné/ösztökélhetné. Éppen ezért nem szabad elfelejteni, hogy a civilek megkímélésére irányuló törekvés a gázaihoz hasonló aszimmetrikus háborúban soha nem lehet tökéletes.

Az izraeli ultimátum úgy tűnik, részben meghallgatásra talált. Már a múlt héten több százezren hagyták el otthonaikat, és valószínűleg a légi offenzíva hétvégi felpörgésével ez a szám meredeken növekedett. Azonban az amerikai AP hírügynökség izraeli becslésekre hivatkozva csütörtökön azt írta, nagyjából 350 ezer palesztin maradhatott a Gázai övezet északi részén.

Az ENSZ palesztin menekültekkel foglalkozó ügynökségének (UNRWA) vezetője hétfőn arról beszélt, hogy azoknak egy része is visszaindult a Gázai övezet északi területére, akik éppen onnan menekültek el az izraeli támadások miatt. Ő úgy fogalmazott a BBC-nek: „Északon nagyon veszélyes, de délen is meghalhatnak.”

Gázában nincs olyan, hogy biztonságos zóna

Észak-Gázából nem egyszerű a menekülés: Izrael eleinte egy háromórás időablakot adott meg, mely alatt légitámadás nélkül lehet haladni az észak–déli irányban húzódó, Szaladin szultánról elnevezett főúton – melyen a Hamász szórványosan útakadályokat is felállított.

A Gázai övezetből pedig nincs továbblépési lehetőség. Izrael felé értelemszerűen nincs átjárás, és ahogy arról a rafahi határátkelő körüli káoszról szóló cikkünkben részletesen írtunk, az övezet másik szomszédja, Egyiptom biztonsági okokra hivatkozva lezárta az egyetlen határátkelőt, és a vallási-etnikai rokonság ellenére sem fűlik a foga a több mint egymillió potenciális palesztin menekült befogadásához sem.

Izrael szintén végrehajtott légicsapásokat az övezet déli részén is célpontok ellen. A rafahi határátkelőn átvezető út a sok krátertől alig volt járható, a régió legnagyobb városát, a most a megszokottnál százezrekkel több menekültnek helyet adó Hán Júniszt rendszeresen bombázták.

Az is valószínű, hogy a százezres menekültáradattal egyes Hamász-tagok is el akarják hagyni az északi bázisokat – akár dezertőrként, akár egy központi utasításra végrehajtott átcsoportosítás keretében. Azt is lehet tudni, hogy a Hamász délen is rendelkezik bázisokkal – Hán Juníszból egy páncéltörő rakétát is kilőttek a határ túloldalán gyülekező izraeli katonákra –, ezek támadása katonai szempontból logikus lépés.

Azonban a déli övezetben több mint két héttel a háború kitörése után sem sikerült megoldani a megfelelő segélyezést.

Miután Biden elérte az izraeli kormánynál és Abdel-Fattah esz-Szíszi egyiptomi elnöknél is a rafahi átkelő részleges megnyitását, és az utat is kijavították, az első humanitárius segélyszállítmányok szombaton jutottak be, azóta pedig már több konvoj is áthaladt – csakhogy az összesen 54 kamionnyi segély érdemben nem tud javítani a humanitárius helyzeten. Izrael a múlt héten – konkrétumok említése nélkül – megígérte, hogy a Gázai övezet déli részén elérhetővé teszi a segélyszállítmányokat. Később azt is belengette, hogy kész az ENSZ-szel összefogva egy „humanitárius zónát” létrehozni Gáza déli részén. Közben azonban az Izraeli Védelmi Erők szóvivője a hét végén kijelentette, „Gázában nem léteznek biztonsági zónák”.

Az egész Gázai övezetben óriási az üzemanyaghiány, Izrael nem engedi be az egyiptomi határon veszteglő tartályautókat, mivel szerinte a Hamász nem a civilek helyzetének javítására, hanem saját szükségleteire fordítaná a benzint (Izrael szerint egyébként a terrorszervezet amúgy is félmillió litert tett félre magának). Gázában az áramot jelentős részben benzinnel hajtott generátorokkal termelik, szóval az üzemanyaghiány lényegében az összes közszolgáltatás leállásával fenyeget. A nemzetközi segélyszervezetek sorra adják ki a kétségbeesett közleményeket. A WHO becslése szerint keddre a Gázai övezet 72 egészségügyi ellátó intézménye közül 46 már működésképtelenné vált, az olyan civil szolgáltatások, mint az inkubátorok vagy a művesekezelések bármikor leállhatnak.

És ha mindez nem lenne elég, António Guterres ENSZ-főtitkár Izraelt is kritizáló szavai után a zsidó állam szerdán diplomáciai korlátozásokat léptetett életbe a világszervezet munkatársaival szemben, ami újabb akadályt jelent a segélyezésben.

Az alagutak a fő célpontok között lehetnek

Izrael az evakuációs ultimátummal ki is jelölte a hadműveleti zónát, ahol hírszerzése szerint a Hamász legfontosabb bázisai, raktárai és fegyverüzemei rejtőznek. Egyébként amikor azt olvassa, hogy „Hamász”, akkor érdemes hozzávenni még az Iszlám Dzsihádot és a Gázában székelő egyéb kisebb terrorszervezeteket, melyek elismerik ugyan a Hamász primátusát, de sokszor a maguk útját járják – például a túszejtés terén, a Gázai övezetbe hurcolt foglyok ötödét ugyanis ők őrzik.

Izraeli tisztségviselők rögtön a Hamász nagyszabású terrortámadása után leszögezték, hogy addig nem nyugszanak, míg nem sikerül a terrorszervezet vezetőivel végezni. Az ő rejtekhelyeikről a nyilvánosság szinte semmit nem tud, mint ahogy semmit nem tudunk arról, mit tudhat az izraeli hírszerzés. Azt viszont a felderítés által biztosított közvetlen adatok, illetve a rakétacsapások kilövési helyeinek azonosítása révén évek óta tudni, hogy

a Hamász szervezeti, logisztikai és műveleti központjainak túlnyomó többsége a Gázai övezet északi részén található.

2023-ban is innen indították a legtöbb rakétát, és ezt a területet hálózza be legsűrűbben az összesen akár 500 kilométernyi alagúthálózat, a „Gázai metró”, melynek Izrael felé kacskaringózó nyúlványai a 2014-es szárazföldi offenzíva fő célpontjai voltak.

Gáza városa, azon belül is a százezres Sidzsaija városrész mindig is a Hamász egyik fő bázisterületének számított; fegyveresei itt bújtak el a rivális Fatah elleni rajtaütések után, itt rejtegeti rakétaindítóinak és rakétáinak jelentős részét, és innen indulnak ki alagútjai az alig egy kilométerre található izraeli határ felé. Sidzsaiját 2014-ben csak súlyos harcok árán foglalták el, a tűzfészkekkel, robbanó csapdákkal és páncélelhárító rajokkal telepakolt városrészt az izraeli tüzérség és légierő lényegében a földdel tette egyenlővé. Szinte biztos, hogy Sidzsaijára 2023-ban ugyanez a sors vár.

Izrael a háború első napjától kezdve főleg az északi területre összpontosítja légi- és dróncsapásait, katonai vezetői többször is elmondták, hogy

a Hamász Gáza városát egy erőddé változtatta, egy gyilkos szerkezetté. Szerintük nem hagyhatják, hogy a terrorszervezet továbbra is ott fészkeljen, el kell tehát távolítanunk.

Bármilyen szárazföldi offenzívával azonban azért is várhat az izraeli hadsereg, mert ki kell szabadítaniuk a Hamász által elfogott túszokat, akiket szintén az alagútrendszerben tarthatnak fogva.

A 2014-ben jelentős részben megrongált rendszert a szíriai polgárháború, illetve Moszul 2017-es ostromának tapasztalatai alapján újították fel. Az akár 30 méter mélyen fekvő, betonnal burkolt, elektromos vezetékekkel, világítással és keskeny nyomtávú sínekkel felszerelt alagutak szakértők szerint olyannyira megnehezítik a támadók dolgát, hogy a stratégáknak egy „új dimenzióként” kell figyelembe venniük a hadművelet tervezésénél. A katonai célú alagutakat gyakran a civil óvóhelyalagutak alá építik, bejárataikat is kórházak, iskolák fedik, hogy így akadályozzák meg, hogy az izraeli légierő bunkerromboló bombákat vessen be.