Az egyiptomi átkelő körüli bizonytalanság is mutatja, mennyire nehéz kijutni a Gázai övezetből

Továbbra is lehetetlen elhagyni a Gázai övezetet, miután a területről a Hamász fegyveresei által október 7-én Izrael ellen indított terrortámadás nyomán az átkelőket lezárták. Azonban nemcsak Izrael felé nem lehet átjutni, hanem Egyiptom felé sem a déli Rafahnál, az egyetlen határátkelőnél, amelyet nem közvetlenül Izrael ellenőriz. Ezt Egyiptom a múlt hét elején zárta le, azóta csak ellentmondásos hírek jelentek meg arról, hogy mikor nyílhat meg részlegesen.

Hétfőn is komoly tömeg gyűlt össze a határátkelőnél, miután elterjedtek azok a hírek, hogy egy rövid időre esetleg tűzszünet mellett megnyithatják, de ezt aztán a BBC szerint Izrael és a Hamász is tagadta. Az sem tisztázódott, ki kelhet át a határon a Gázai övezet felől, egyelőre úgy tűnik erre csak a brit, amerikai, esetleg más külföldi útlevéllel rendelkezőknek lesz lehetőségük. Reggel azonban a tervekkel ellentétben előttük sem nyílt meg a határ.

A nyomás azonban nagy, mivel az izraeli hadsereg szárazföldi támadást tervez a Gázai övezet ellen, hogy felszámolja a Hamász terrorista állásait, arra szólítva fel a terület északi részén élőket, hogy menjenek a déli részre, az egyiptomi határhoz közelebb. A Hamász támadásaiban 1400-an meghaltak, és 3500-an megsérültek Izraelben, 199 embert pedig túszként tartanak fogva a Gázai övezetben. A válaszcsapásként megindított izraeli légitámadásokban a gázai közlések szerint eddig 2750-en meghaltak, 9700-an pedig megsérültek.

Az északi terület evakuálási felszólítása 1,1 millió embert érinthet, az izraeli hadsereg szerint hétfőig 500 ezren menekültek át a déli részre. Az övezet déli részén található Hán Júnisz városban embertelen körülményeket okozott az északról hirtelen jött menekültáradat.

A határon egyre nagyobb a várakozók tömege a gázai oldalon. Közben az egyiptomi oldalon segélyszállítmányok is feltorlódtak, de egyelőre ezek sem jutottak be az övezetbe, habár a BBC korábban úgy értesült, hogy nagyjából 150 ezer liter üzemanyagot sikerült átjuttatni, hogy biztosítsák a gázai szennyvíztelepeket és a vízellátást.

Egyiptom sosem fogadta örömmel a palesztinokat

Valójában a Hamász által végrehajtott, az izraeli védelmi rendszert kijátszó, összehangolt terroristaakció előtt is csak nagyon korlátozottan lehetett átlépni a 365 négyzetkilométeres – a magyar főváros pesti oldalával azonos méretű –, 2,3 millió palesztin lakta területről a határátkelőkön, nemcsak Izrael, de Egyiptom felé is.

Békeidőben is legfeljebb néhány száz palesztint engedtek át naponta az arab országba. Idén januártól júliusig havonta 27 ezren mehettek át a határon, de augusztusban csak 19 ezren. Korábban pedig volt olyan év is, amikor összesen csupán 75 ezren léphették át Egyiptomba. Ez a keveseknek sem volt könnyű: a normál ügymenetben is 2-4 héttel korábban kellett bejelenteni a határ átlépésének szándékát, a kérelmet azonban mind a palesztin, mind az egyiptomi oldal érdemi indoklás nélkül elutasíthatta.

A korlátozás egyébként sem új keletű: nemcsak Izrael tart ugyanis fenn blokádot a Gázai övezettel szemben tizenhat éve, de Egyiptom is, ami jelzi, hogy a palesztinok helyzete nem magyarázható kizárólag az Izraellel fennálló feszültséggel. Valójában az arab országok is ellentmondásosan viszonyultak a palesztinok önrendelkezéséhez az elmúlt száz évben: a támogatás inkább csak akkor volt intenzív, ha az a zsidó államnak jelentett kihívást, egyébként maguk is többször veszélyforrásként kezelték a palesztin kérdést, akár Ciszjordániában, akár a Gázai övezetben.

Egyiptom 1949 és 1967 között, az Izrael ellen arab összefogással indított, de nagy szíriai, jordániai, egyiptomi vereséggel zárult hatnapos háború végéig tartotta ellenőrzése alatt a Gázai övezetet. Azonban maga is ódzkodott attól korábban is, hogy könnyedén átengedje a palesztinokat Egyiptomba. 2007-ben azután döntött a blokádról – Izraellel együtt –, hogy a helyi választásokon a Hamász vette át a hatalmat, kiszorítva a mérsékeltebb Fatahot, amely Ciszjordániában őrizte meg pozícióit. (Izrael részlegesen már 2006-ban blokádot vont a Gázai övezet köré Gilad Salit elrablása miatt. Az izraeli katonát öt évvel később engedte el a Hamász, cserébe Izrael 1027 palesztin foglyot bocsátott szabadon.)

A Hamász Kairóban sem partner

Az Egyiptomban betiltott Muszlim Testvériségből kinőtt, 1987-ben alakult radikális Hamász gyengítése 2007 után már Egyiptomnak is érdeke volt, de a blokád fenntartása jó volt arra is, hogy a Gázai övezet súlyos szociális helyzetével nyomást gyakoroljon Izraelre. Kairónak ezért is kézenfekvő azt hangoztatnia, hogy a palesztinoknak és Izraelnek egymás között kell rendezniük a kapcsolatukat.

Ez az elmúlt 23 évben láthatóan nem sikerült: a 2,3 milliós Gázai övezet lakosainak 40 százaléka 14 év alatti, a munkanélküliség eléri az ötven százalékot, de a fiatalok között 70 százalékos. A lakosság négyötöde súlyos szegénységben él, ami stabil utánpótlást biztosít a Hamász fegyvereseinek soraiba. A Hamász által indított rendszeres rakétatámadások válaszcsapást vontak maguk után Izrael részéről, ami a civil infrastruktúra lerombolását is jelentette, hiszen a Hamász állásai gyakran sűrűn lakott övezet lakónegyedeiben voltak, ahol élő pajzsként használja a civileket. A Gázai övezetben kialakult helyzetről itt írtunk részletesebben.

A szociális feszültség enyhítése Izrael érdeke is volt, ezért a blokád ellenére fokozatosan adott ki munkavállalási engedélyeket, amelyek birtokában a Gázai övezetben élők átmehettek a határátkelőkön Izraelbe dolgozni. 2017-2023 között húszezer főre nőtt azok száma, akik így jutottak munkához, ezzel pedig családjaik megélhetéshez. Izrael többek között azt is remélhette, hogy 20 ezer palesztin család megélhetését nem fogja egy fegyveres akcióval kockára tenni a Hamász, a számítás azonban téves volt, amit az október 7-i támadás bizonyít.

Több okból sem nyílt meg eddig a határátkelő

Az egyiptomi határátkelő megnyitásáról közben ellentmondó hírek keringtek az elmúlt napokban. Egy palesztin határőr azt mondta a CNN-nek, hogy Egyiptom lezárta a saját oldalán az átkelőt betonakadályokkal, Egyiptom ezt tagadta, szerintük a gázai oldalon sérült az infrastruktúra izraeli légicsapások miatt.

Az egyiptomi média a múlt hét elején arról számolt be, hogy három izraeli légicsapás volt az átkelő közelében, és csütörtökön az egyiptomi kormány arra kérte Izraelt, hogy függesszék fel a támadásokat Rafahnál, jelezve, hogy addig nem nyitják meg, amíg nem garantálják az egyiptomi személyzet biztonságát.

Antony Blinken amerikai külügyminiszter kairói tárgyalásai után Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó arról is beszélt, hogy Egyiptom hajlandó lenne átengedni amerikaiakat az övezetből, de egy csoportjukat a Hamász megakadályozta abban, hogy eljussanak az átkelőhöz.

Egyiptom hétfőn arra hivatkozott, hogy Izrael nem járult hozzá a határ megnyitásához. A kairói hivatkozás alapja, hogy a rafahi átkelő felett az ellenőrzést 2007 óta az Izraellel kötött megállapodás alapján Egyiptom gyakorolja, de Izrael hozzájárulása kell az oda szánt szállítmányok átengedéséhez. Az egyiptomi oldalra már érkezett számos segélyszállítmány, amely a határ előtt várakozik. Kairó másik érve a határ megnyitása ellen, hogy egyelőre nem kapott garanciát Izraeltől arra, hogy felfüggeszti a közelben zajló légicsapásokat.

A határ megnyitásától azért is tart Egyiptom, mert a légicsapások közepette, segélyszállítmányok híján menekültáradat indulhat meg kifelé Gázából, másrészt, mert a kairói vezetés attól is tarthat, hogy Izrael a Gázai övezet kiürített részén ismét átvenné az ellenőrzést, és akadályozná a palesztinok visszatérését.

Izrael 1967-ben szállta meg a Gázai övezetet, majd 1993-ban részleges autonómiát adott a területnek. 2000-től fokozatosan adta át az ellenőrzést a Gázai övezetben a palesztinoknak, az utolsó katona 2005-ben jött el. De Izrael ezután is megőrizte a gázai légtér és a tenger feletti kontrollt, és figyeli a kommunikációs csatornákat is. A kivonulással párhuzamosan kezdte meg Izrael a hatvan kilométeres határvonallal rendelkező terület körbekerítését, és az övezet víz- és áramellátásának jelentős része is tőle függ.

Nem akarnak tömegesen menekülteket fogadni

Ha a menekültáradat megindulna, akkor a problémáikkal Egyiptomnak kellene megbirkóznia. Ezt az egyiptomi aggodalmat erősíti az is, hogy már a korábbi évtizedekben is felmerült brit és izraeli részről, hogy Egyiptom a Sínai-félszigeten nagyobb palesztin tömegeket is letelepíthetne, sőt, akár ott egy alternatív palesztin államot is létrehozhatna. Erre Benjámin Netanjahu is utalt 2010-ben, de Kairó érthető módon nem vevő a javaslatra.

Ugyanakkor a határ megnyitása körüli, emberéletekre menő pszichológiai játszmában Egyiptomon is egyre nagyobb a nyomás, hogy szolidaritást vállaljon a palesztinokkal.

Az egyiptomi elnök közölte: országa mindent megtesz azért, hogy a humanitárius segélyek bejussanak Gázába, de a segítségnyújtás képességének vannak korlátai. Abdel-Fattáh esz-Sziszi szerint Izrael Hamász elleni akciója túlmutat az önvédelmen, ami zajlik, az már a palesztinok kollektív megbüntetését jelenti.

Sziszi csütörtökön a palesztinok ügyére leselkedő veszélyekről beszélt, és fontosnak nevezte, hogy a gázaiak a saját földjükön maradjanak. Azt is hozzátette, hogy már most is 9 millió menekült van Egyiptomban, többségük Szudánból, Szíriából, Jemenből és Líbiából érkezett.