Menekülés a Gázai övezetben kétnapnyi élelemmel és három gyerekkel

Miközben a világ lélegzetvisszafojtva követi a több mint egy hete tartó, hamarosan várhatóan szárazföldi háborúvá szélesedő izraeli-palesztin konfliktus fejleményeit, a Gázai övezet déli részén található Hán Júnisz városban embertelen körülményeket okozott az északról hirtelen jött menekültáradat. A huszonegyedik század közel-keleti tragédiájáról a BBC cikkében ír részletesen Rushdi Abu Alouf, aki családjával együtt szintén a káoszba süllyedő déli városban keresett menedéket.

Néhány napja férfiak, nők, idősek és gyerekek százezrei indultak el dél felé a korábban több mint félmillió lakosú Gázavárosból, valamint az övezet más északi településeiről. Az izraeli hadsereg többször meghosszabbított ultimátumot adott a civileknek, hogy hagyják el a térséget, amelyet egy hete folyamatosan bombáznak és hamarosan az izraeliek szárazföldi offenzívájának hadszínterévé válhat. A Hamász mindenkit maradásra szólított fel, de sokan nem engedelmeskedtek a terrorszervezetnek.

Iskolák tantermeiben, aluljárókban, utcákon és sikátorokban hömpölyögnek az otthontalanná vált gázai palesztinok Hán Júniszban, miután az utóbbi napokat a menekülésükre kijelölt Szalah al-Din úton töltötték. A város kimerült, új lakói szintén. Van, aki gyalog, mások lóval és szekérrel indultak el, a szerencsésebbek a fogyatkozó üzemanyagkészletek ellenére autóval tették meg a körülbelül 24 kilométeres távolságot.

Rushdi Abu Alouf feleségével és három gyerekével volt kénytelen útra kelni, miután előzőleg kétnapnyi élelmet vettek magukhoz. Kényszerűségből választott új otthonuk ugyan nem a Hamász és az izraeliek közt zajló harcok elsődleges helyszíne, de mint írja, itt is rendszeresek az izraeli bombázások, és a palesztinok is gyakran indítanak rakétákat átmeneti lakóhelyük közeléből.

Amikor a támadások szünetelnek, célpontot kereső izraeli drónok zümmögése hallatszik az égen. A város mindig éber és elképzelhetetlen a tömeg, hiszen nem ritkán 50-60 ember zsúfolódik össze egy lakásban. Alouf és családja a kivételek közé tartozik, noha ők is négy ismeretlennel osztoznak két szobán a városban, amelyben addig 400 ezren éltek, de most egymillió embernek biztosít menedéket.

A helyi infrastruktúra teljesítőképességét szinte áradó tengerként terheli túl a több százezer ember érkezése. A kórházakban fogytán vannak a sebesültek és betegek ellátásához szükséges kellékek, az orvosok és ápolók helyzetét pedig tovább nehezíti, hogy azok is ide húzódtak be, akik nem szorulnak ellátásra, de tudják, hogy a nemzetközi egyezmények értelmében az egészségügyi létesítmények nem tekinthetők katonai célpontnak.

Teljes biztonság persze itt sincs és Hán Júnisz iskoláiban sem, hiszen a Hamász sokszor az elvileg védett létesítmények közelében állítja fel rakétakilövő állásait. Hogy bármikor érkezhet egy rakéta Izraelből, azt a Telex legutóbbi híradása is alátámasztja, mely szerint az izraeli hadsereg a déli határnál lévő Rafah egyik kórházának evakuálására szólított fel.

Nem lehet pontosan tudni, hogy meddig jut még mindenkinek élelem és ivóvíz Hán Júniszban, ahol a kórházban lévőknek is csak 3 deciliter jut naponta. A BBC-n olvasható helyszíni beszámoló szerint a nők a parkok padjain főznek éhes családtagjaiknak a fogyatkozó alapanyagokból.

Az izraeli invázió küszöbén az emberhez méltó élet alapvető feltételeitől megfosztott gázaiak nem tudják, mire számíthatnak ezután. Rushdi Abou Alouf és családja átmeneti otthonának közelében vasárnap reggel bomba robbant, és a férfi a távközlési szolgáltatás akadozása miatt 20 percig hiába hívta a fiát telefonon, hogy megtudja, épségben van-e.

Bombák hullanak, épületek dőlnek össze az elvileg biztonságos, közelről megtapasztalva viszont szinte elviselhetetlen Hán Júniszban, de aki eljutott idáig Gázavárosból, nem reménykedhet abban, hogy továbbmehet Egyiptom felé. A rafahi átkelő közelében egymillióan várják, hogy folytathassák útjukat, de a kairói vezetés tudja, hogy a határ megnyitása humanitárius katasztrófához vezetne, ezért az átkelő egyelőre zárva marad. A háromgyerekes férfi és családja, valamint a Gázai övezetben rekedt civilek százezreinek helyzete kilátástalannak tűnik.