A hágai Nemzetközi Bíróság a népirtásnak minősülő tettek megakadályozására kötelezte Izraelt

A hágai Nemzetközi Bíróság (International Court of Justice – ICJ) pénteken részben elfogadta a Dél-Afrika által megfogalmazott beadványt, melyet az afrikai ország annak a pernek a keretében adott be, amelyben Izraelt a gázai palesztinok ellen elkövetett népirtással vádolja. Az ENSZ bírósága nem ítélt abban a kérdésben, hogy Izrael valóban népirtást követ-e el – ennek megállapítása akár éveket is igénybe vehet –, de „ideiglenes védelmi intézkedéseket” írt elő Izrael számára.

Joan E. Donoghue, a testület elnöke által felolvasott döntés alapján az ICJ tényként ismeri el a gázai humanitárius válságot, és a helyzet elfajulása, a humanitárius katasztrófa elharapózása ellen szükséges azonnali lépések meghozatalára kötelezte Izraelt:

• Mindent meg kell tennie a palesztinokkal szembeni „népirtásnak minősülő tettek” megakadályozása érdekében – ez a csoport tagjai elleni gyilkosságtól a „születések megakadályozásáig” minden sérülés okozását felöleli.
• Garantálnia kell, hogy a hadsereg nem követ el népirtó cselekedeteket.
• Meg kell akadályoznia vagy meg kell büntetnie minden olyan nyilvános megszólalást, ami egy gázai népirtásra való felbujtásként értelmezhető.
• Meg kell könnyítenie a humanitárius szervezetek lakosság támogatását szolgáló munkáját, biztosítania kell a segélyszervezetek számára a rászorulók elérését.
• Meg kell akadályoznia minden olyan bizonyíték megsemmisítését, melyet a népirtás tényének megállapításában fel lehet használni.
• Egy hónapon belül be kell nyújtania egy jelentést az ICJ előírásainak végrehajtásáról.

A bíróság a konkrét előírásokon túl „komoly aggodalmát” fejezte ki a Hamász által fogva tartott túszok sorsával kapcsolatban, és azonnali szabadon bocsátásukra szólította fel a terrorszervezetet. Az elfogadott követelések között nem szerepel az egyik legfontosabb pont, az azonnali tűzszünetre való felszólítás.

A döntés kötelező érvényű, azaz nem lehet ellene fellebbezni. Más kérdés, hogy betartatására a testületnek nincs eszköze – az ICJ 2022 márciusában Oroszországot is felszólította az Ukrajna elleni agresszió azonnali felfüggesztésére, azonban a döntést Moszkva simán figyelmen kívül hagyta.

A pénteki döntés „prima facie” született, azaz első, felületes olvasat alapján, mely az olyan tényeket vette alapul, mint az áldozatok vagy a menekültek száma. De az ICJ azt is mérlegelte, fenyeget-e „helyrehozhatatlan kár”, és fennáll-e a „sürgős intézkedés szükségessége”.

A Gázai övezetet ellenőrzése alatt tartó Hamász néhány kisebb terrorszervezettel szövetségben október 7-én meglepetésszerű támadást intézett Izrael ellen. A mintegy 3000 fegyveressel végrehajtott terrortámadásokban összesen 1200 ember halt meg – többségében civil –, a sérültek száma is meghaladja a 3000-et. A megtámadottakat súlyos atrocitások érték, többeket megerőszakoltak, megkínoztak. A támadók 240 túszt is ejtettek, közülük még mindig legalább százat őriznek a Gáza alatti alagútrendszer mélyén.

A Hamász megsemmisítésére indított izraeli légi- és szárazföldi offenzívában eddig több mint 25 ezer palesztin halt meg, ebből nagyjából 9000 lehet fegyveres, az áldozatok legalább 70 százaléka nő vagy kiskorú. A halálos áldozatok mellett csaknem 65 ezer ember szenvedett sérüléseket. Az elmúlt hónapokban a gázai lakásállomány csaknem fele teljesen elpusztult, az övezet 2,3 millió lakója közül több mint 80 százaléknak el kellett hagynia otthonát, a belső menekültek éhínséggel, járványveszéllyel néznek szembe.

A döntése kötelező, de kikényszeríteni nem tudja

A hágai Nemzetközi Bíróság (ICJ) nem egyenlő az ugyancsak Hágában működő Nemzetközi Büntetőbírósággal (International Criminal Court – ICC). Utóbbi konkrét emberiesség elleni bűncselekmények, háborús bűnök felett ítélkezik – jelenleg mindkét oldalon vizsgál gyanús eseteket. Az ICJ ezzel szemben az országok jogi felelősségét vizsgálja, és csak azon 153 tagállam felett van joghatósága, mely aláírta az ENSZ 1948-as Népirtás Elleni Egyezményét; Dél-Afrika is azért tudta az ICJ elé citálni Izraelt, mivel mindkét ország az aláírók közé tartozik.

Az ICJ 15 bíróból áll, őket az ENSZ Közgyűlése és az ENSZ Biztonsági Tanácsa választja meg. Rajtuk kívül az adott ügyekben való ítéletekhez a peres felek is delegálnak egy-egy bírót.

A bíróság döntése kötelező, és nincs ellene fellebbezési lehetőség; azonban végrehajtásához semmilyen eszköz nem áll az ENSZ rendelkezésére.

Izrael már előre bejelentette, hogy nem fog engedelmeskedni egy esetleges fegyverszüneti felszólításnak, a Dél-Afrika által kezdeményezett eljárást pedig jogtalannak és alaptalannak nevezte.

Netanjahu: Szégyen, hogy Izraellel szemben felmerülhetett a népirtás lehetősége

Annak ellenére, hogy Benjámin Netanjahu izraeli lapértesülések szerint arra kérte kabinetjének tagjait, hogy várják meg a reakcióikkal a hivatalos állásfoglalást, több szélsőséges kormánytag is antiszemitának minősítette a hágai döntést. A miniszterelnök maga azt nyilatkozta,

Továbbra is meg fogjuk védeni magunkat, miközben tartjuk magunkat a nemzetközi jog előírásaihoz.

Netanjahu hangsúlyozta, hogy Izrael „teljes győzelemig” és az összes izraeli túsz kiszabadulásáig folytatja a harcot, és biztosítani fogja, hogy „Gáza többé ne jelenthessen fenyegetést Izraelre”. Szerinte önmagában az a tény is „szégyenletes”, hogy az ICJ hajlandó volt megtárgyalni egy Izraelt népirtással vádoló beadványt.

Az Izraelt megvádoló Dél-Afrika viszont a nemzetközi jog uralma szempontjából „döntő győzelem”-ként értékelte az ICJ döntését, mely egyben „fontos mérföldkő” a palesztin igazságtétel folyamatában.

Egy Reuters által megszólaltatott Hamász-tisztségviselő az Izrael elszigetelésére és Gázában elkövetett bűneivel való szembesítésre való törekvés egyik fontos lépésének nevezte az ICJ döntését. A nyilvánvalóan semmilyen nemzetközi normához nem igazodó terrorszervezet szükségesnek tartja azt, hogy Izraelt akár erővel is a határozat betartására kényszerítsék.

Izrael fejére olvasták a kormánypárti politikusok botrányos kijelentéseit

Az eljárást 2023 decemberében a Dél-afrikai Köztársaság indította Izrael ellen. A vád érvei szerint népirtáshoz nem kell a szándék kinyilvánítása „a tettekből kirajzolódó mintázat és az ehhez kapcsolódó szándék az, ami igazolhatja a gyanút”. Az ügyben január 11-én és 12-én tartottak meghallgatásokat Hágában.

Az afrikai ország jogászai tágabb történelmi kontextusban mutatták be a mostani háborút és Izrael palesztinokkal való bánásmódját, melyet szerintük a 75 év apartheiddel, 56 év megszállással és 16 év blokáddal lehet leírni.

A legsúlyosabb érveket az izraeli politikai és katonai vezetés tagjainak népirtó szándékot sugalló kijelentései szolgáltatták. Amicháj Elijáhu örökségvédelmi miniszter az atombombától a kiéheztetésig több halálnemet is el tudna képzelni a palesztinoknak, maga Benjámin Netanjahu kormányfő is bibliai szintű apokalipszissel fenyegette meg a gázaiakat – és bár komoly kételyek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a miniszterelnök „amálekiták”-ra vonatkozó szavait helyesen interpretálta a nyilvánosság (beleértve a vád képviselőit), a fenyegetés az elmúlt hetek legnagyobb izraeli slágerének szövegébe is átszivárgott.

Vérvádat emleget Izrael

A váddal szemben a védelem szűkebb időkeretek közé és szűkebb történelmi kontextusba szorítja a konfliktus értelmezését; a vizsgált időszak kezdetének az október 7-i Hamász-terrortámadást tartja. Az Izrael védelmét képviselő jogi csapat arra is felhívta a bíróság figyelmét, hogy a terrorszervezet október 7-e óta is folyamatosan lő ki rakétákat Izrael lakott területeire, csapásait meg sem próbálja katonai célpontokra korlátozni.

A védelem azzal is érvelt, hogy a népirtás 1948-ban lefektetett definíciója értelmében az áldozatok kiugró száma önmagában még nem jelent népirtást, a genocídiumhoz egy adott közösség elpusztítására irányuló szándék szükséges. Szerintük az izraeli vezetők nyilatkozataiból és döntéseiből pedig egyértelműen kiderül, hogy törekednek a palesztin fegyveresek és civilek különválasztására, és a háborút kizárólag a Hamász ellen folytatják.

A védelem elismerte a gázai civil áldozatok magas számát, ezt azzal magyarázta, hogy a gázai terrorszervezetek civil létesítményekbe, civilek közé rejtőznek, így az ellenük intézett támadások elkerülhetetlenül sok civil életet követeltek. Izrael ráadásul a védelem szerint követi a nemzetközi jog előírásait, és beengedi a hadműveleti területre a segélyszállítmányokat (az ICJ úgy ítélte, hogy a civilek védelmében meghozott izraeli intézkedések elégtelenek).

A jogi érvelés mellett Izrael kemény politikai jelzőkkel is élt, antiszemita motivációkra utalva „vérvádnak” nevezte az eljárást, Dél-Afrikát pedig a „Hamász jogi szárnyá”-nak minősítette.

Miért Dél-Afrika indította a pert?

Hogy miért pont a közel-keleti hatalmi-politikai játszmákban semennyire nem érdekelt Dél-Afrika vádolja népirtással Izraelt? A válasz abban rejlik, hogy Dél-Afrika még az apartheid rezsim alatt bajtársi viszonyt ápolt Izraellel, és a szisztematikus faji megkülönböztetésnek és atrocitásoknak kitett feketék politikai szervezetei – például az apartheid felszámolása óta hatalmon lévő Afrikai Nemzeti Kongresszus – sorstársként tekintettek-tekintenek a palesztinokra.

A sorsközösséget erősíti, hogy Izrael Ciszjordániában a „Bantusztán-modellt” követi, azaz a zsidó telepekkel, az azokat összekötő, csak izraeliek számára fenntartott úthálózattal és a katonai ellenőrzőpontokkal politikailag-gazdaságilag életképtelen közösségekre darabolja fel az 1967-ben még egy etnikai tömböt alkotó palesztinokat.

Perek és szankciók alapjául szolgálhat

Annak ellenére, hogy Izrael előre leszögezte, hogy nem fog elismerni egy tűzszünetre felszólító ideiglenes határozatot, önmagában a tény, hogy tényezőnek tekintette az eljárást, és nagy erőket vonultatott fel a jogi védelemre, azt mutatja, hogy a zsidó állam tisztában van az ítélet politikai súlyával. Az izraeli vezetés tudja, az ICJ döntése nagyban befolyásolja a gázai konfliktus nemzetközi megítélését, sőt, mivel a vád az elmúlt 75 év kontextusába emelte a népirtás vádját, ezért a demokratikus jogállamként definiált Izraelnek a megítélését is. A jövőben pedig elképzelhető, hogy jogalapul szolgálhat egyes izraeli személyek és érdekeltségek elleni perek indításához, netán Izrael elleni szankciókhoz.

Az eljárás a gázai pusztítás és szenvedés jeleneteitől elszigetelt izraeli nyilvánosságban is tudatosította a háború palesztin életekben mérhető árát. De közben a „népirtás” vádja visszatetszést kelt abban az Izraelben, mely a népirtást elítélő 1948-as egyezményt szükségessé tévő holokausztra vezeti vissza létokát. Maga a „genocídium” kifejezést is egy zsidó ügyvéd, Raphael Lemkin alkotta meg a náci Németország európai zsidók elpusztítását célzó intézkedéseinek leírására.

Azonban van olyan szakértői vélemény, mely szerint rossz megközelítés, hogy két, egymást kizáró narratíva ütközik, miközben szerintük Izrael fennmaradáshoz és önvédelemhez való joga, illetve a palesztinok elleni, 1948 óta tartó, és Gáza elpusztításában kulminálódó szisztematikus jogsértő gyakorlat egyszerre igaz lehet.