Orbán barátja tíz év után a legnagyobb erőpróbájára készül Szerbiában
2023. december 17. – 07:01
Bő három év alatt harmadszor tartanak ma parlamenti választásokat Szerbiában. A felállás nem ismeretlen: adott egy 12 éve hatalmon lévő párt, amely ellen a széttöredezett ellenzék összefogással veszi fel a versenyt. Lengyelországban ez győzelmet hozott a Jog és Igazságosságot (PiS) nyolc év után leváltó ellenzéknek, Magyarországon 2022-ben minden korábbinál nagyobb vereséget.
A recept próbája Szerbiában vasárnap lesz, de a jelek szerint a Szerb Haladó Párt (SNS) győzelme borítékolható. Annak ellenére is, hogy a párt támogatottsága mérhetően csökkent a májusi tüntetéssorozat óta, amely azután indult meg – és adott lendületet az ellenzéknek –, hogy gyors egymásutánban két iskolai lövöldözés is történt, amelyben összesen tizenkilencen meghaltak.
Az államfő, Aleksandar Vučić az adatok alapján jól taktikázott azzal, hogy októberben döntött az előrehozott választások megtartásáról. Látva, hogy a pártja gyengül, és a szétforgácsolódott ellenzék egyre inkább összeáll, Vučić előrehozott parlamenti és részben helyhatósági választásokat írt ki, bízva abban, hogy pártja a trend erősödése előtt újra győzhet.
Így ugyan nőtt a Szerbia az Erőszak Ellen (SPN) ellenzéki szövetség népszerűsége, az SNS előnye még elég lehet ahhoz, hogy kormányon maradjon, többek között a Szerbiai Szocialista Párt (SPS) együttműködésével. Vučić pártjának sikerét a kormányközeli médiabirodalom is segíti: a Riporterek Határok Nélkül a 92. helyre sorolta a sajtószabadságot mérő globális listáján, amelyen Magyarország az EU legalacsonyabban jegyzett államaként a 72. helyen áll.
Az országos lefedettséggel rendelkező televíziók műsorában a választáson közvetlenül nem induló, mégis az SNS arcaként megjelenő Vučić egymaga négy órával többet szerepelt, mint az ellenzék képviselői összesen.
A tájékoztatási műsorokban az uralkodó pártokról szóló hírek töltötték ki a műsoridő több mint 90 százalékát – idézett a Szabad Magyar Szó a belgrádi civil választási megfigyelést végző CRTA jelentéséből. Eszerint a választási kampány nem volt fair, az állami intézményeket kormánypárti érdekek szolgálatába állították, és nyomást gyakoroltak a választókra, felmerült a szavazatvásárlások gyanúja is.
A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) mellett Vučićot támogatja a rohamosan fogyó vajdasági magyar választókon keresztül Orbán Viktor is, aki szerint a két ország páratlanul jó viszonyt épített ki – bár vannak ennek ellentmondó jelek is.
Vasárnap hét órakor nyíltak meg a szavazóhelyiségek Szerbiában. A szavazójoggal rendelkező 6,5 millió szerb állampolgár 18 lista közül választhat a parlamenti választáson, és 13 listára a Vajdaság tartományi választáson. Emellett 65 közép- és dél-szerbiai településen előrehozott önkormányzati választást is tartanak. 2817 képviselőjelölt indult, hogy bejusson a 250 tagú parlamentbe. A mintegy 184 ezres vajdasági magyarság legerősebb pártja, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) egyedüli magyar pártként indul a választásokon. Az eddigi kormánykoalícióhoz tartozó VMSZ-nek öt képviselője volt a belgrádi törvényhozásban. A vajdasági tartományi képviselőházban az utóbbi három és fél évben a Szerb Haladó Pártnak 78, a Szerbiai Szocialista Pártnak 13, a Vajdasági Magyar Szövetségnek pedig 11 képviselője volt.
A 18 lista közül hét nemzeti kisebbségi lista van, a tartományi parlamentbe három nemzeti kisebbség választási listája szeretne bejutni. A nemzeti kisebbségek pártjainak annyi képviselőjük kerülhet be a parlamentbe, ahányszor az egy mandátumhoz szükséges szavazatszámot megszerzik anélkül, hogy el kellene érniük a 3 százalékos bejutási küszöböt. A természetes küszöb meghatározásakor a kisebbségi pártokra leadott szavazatoknál 1,35-ös szorzót használnak. A szavazás este 8-ig tart. Az első, nem hivatalos eredmények késő este várhatók. (MTI)
Erőt és aggodalmat is sugároz Vučić
Vučić azt is megengedhette magának, hogy kijelentse: amennyiben az SNS nem nyer, úgy ő lemond az államfői tisztségről, noha erre semmi nem kötelezné. Igaz, amennyire erőt sugároz a nyilatkozat, úgy jelzi azt is, hogy Vučićnak minden támogatóját mozgósítania kell pártja győzelméhez.
A politikai lavina azután indult el, hogy májusban két nap alatt két iskolai mészárlás is történt, amelyeknél a kormány közvetett felelőssége is felmerült: egyrészt, mert sokak szerint a kormányközeli tévéadókon rendszeres az erőszak megjelenítése, másrészt, mert a kormány keveset tett azért, hogy kevesebb fegyver legyen a szerbek kezében. Ma 100 szerbre 39 fegyver jut, ezzel a nyugat-balkáni ország a kétes dicsőséget jelentő harmadik helyen áll a világban az Egyesült Államok és Jemen után, holtversenyben Montenegróval.
A tüntetéssorozatból nőtt ki az ellenzéki Szerbia az Erőszak Ellen. A koalíciós szövetséggé novemberben állt össze a Szabadság és Igazságosság Pártja (SSP), a Demokrata Párt (DS), a Szerbiai Népi Mozgalom, az Ökológiai Felkelés, a Zöld-Baloldal Front, a Szerb Középpárt (SRCE), az Együtt párt, a Polgárok Demokrata Pártja, a Román Párt és az Új Arc Mozgalom Szerbia részvételével, írta a Magyar Szó.
Ez mérhető lendületet adott az ellenzéki szövetségnek: az egy számjegyű támogatottságú ellenzéki pártok az összeállással gyorsan 28 százalékra nőttek és még mindig feljövőben vannak, miközben az egy éve még 45 százalékon állt SNS mostanra 38-ra esett vissza. (Vučić 2017-es elnökké választása óta az alkotmány szellemével ellentétesen állt pártja élén, amelynek formális vezetéséről csak idén májusban, az iskolai lövöldözések utáni tiltakozások idején mondott le.)
A pártot persze továbbra is Vučić irányítja, akinek informális hatalma egyébként is nagyobb az alkotmány által megszabott, inkább ceremoniális államfői kereteknél. Szerbia parlamentáris köztársaság, ennek ellenére nem kétséges, hogy a kormányfő, Ana Brnabić az elnök embere. Vučić 2014-től három évig kormányfő volt, lényegében ezt a hatalmat vitte tovább 2017-es elnökké választásakor.
Noha nem elnökválasztásról van szó, Vučić egyértelmű főszereplője a parlamenti választásoknak.
A felmérések szerint a szerbek 60 százaléka úgy gondolja, személyesen rá lehet szavazni a választáson. Igaz, ezt maga az elnök is hangoztatta. Ő celebrálta az SNS – pontosabban az „Aleksandar Vučić – Szerbia nem állhat meg” elnevezésű választási szövetség – nagygyűléseit is. Ezeken sokszor arról beszélt, hogy a vegyes ellenzéknek mindenről húszféle álláspontja van, és arra utalt, hogy Montenegró függetlenné válása, Koszovó elszakadása – Koszovó szerbiai elismerése nem merül fel – is akkor történt meg, amikor az elnök és a kormányfő ellentétes politikai oldalon álltak. Ezzel magyarázta, miért mondana le államfői posztjáról, ha az ellenzék nyerne.
Kormányon maradva is érheti vereség Vučićot
Az ellenzék két blokkot jelent: az EU-hoz valódi közeledést támogató SPN-en kívül van egy szélsőjobboldali szövetség, amely Koszovót és számos más kérdést illető retorikája alapján Vučićhoz közeli, ám az SPN-hez hasonló abban, hogy a fennálló rendszert korruptnak tartja, és úgy véli, hogy elsősorban a közbiztonságot és az egészségügyi rendszert kellene megerősíteni.
Az SNS-nek szövetségeseivel együtt megvan az esélye, hogy megszerezze az egyszerű többséget a szerb parlamentben. Vasárnap azonban nemcsak parlamenti választások lesznek, hanem vajdasági tartományi és 65 településen, köztük Belgrádban helyhatósági választások is, miután a kormánypárti polgármesterek több településen lemondva lehetőséget adtak az államfőnek arra, hogy a két választást egy időpontra írja ki.
Az ellenzéki SPN szerint a fővárosban valódi esélyük van a helyhatósági választások megnyerésére. A szövetségen belül a Szabadság és Igazságosság Pártját vezető Dragan Đilas, 2008-2013 között belgrádi polgármester szerint országosan is van esélyük, ha a legutóbbi 58 százalékos részvételt sikerül öt százalékponttal feltornászni.
A főváros elnyerése 10 év után komoly fegyvertény lenne az ellenzéknek, már csak azért is, mert Belgrádban állítják elő az ország GDP-jének felét, és itt él a 6,8 milliós Szerbia lakosságának negyede. A főváros több, Vučić által támogatott beruházás helyszíne is, ilyen a Budapestre tervezett mini-Dubaj belgrádi ikertestvére, a Waterfront, amelyet ugyanaz az arab befektetői kör jegyez, mint a magyarországi terveket.
Đilas azonban akaratlanul alátámasztotta Vučić állítását az ellenzék ingatagságáról. A politikus arról beszélt, hogy majd kiderül, vannak-e olyan tagjai az ellenzéknek, akik nem is akarnak igazi hatalomváltást, sőt, akár a jelenlegi kormánypártokkal is készek lennének együttműködni.
Siker esetén mindenesetre egy technokrata kormány felállítását ígérte, amelynek fő feladata lenne a korrupció visszaszorítása, a közbiztonság javítása 9-12 hónapon belül, a bíróságok, a rendőrség megerősítése. A politikus az egészségügy és az oktatási rendszer finanszírozásának növelését is ígérte, valamint hogy szabad légkört biztosít a sajtó működéséhez. Szerinte ezután, a jogrend és a valódi tájékoztatás megerősítésével egy év múlva újabb, valóban demokratikus választást lehetne tartani, megfélemlítés és megvesztegetés nélkül – foglalta össze Đilas kissé idealisztikusan hangzó programját a Demostat.
Oroszok kezét fogva az EU felé
Igaz, Vučić sem ment messzire a gyors eredményekkel kecsegtető ígéretekért: a gyűléseken 2027-re országosan 1400 eurós (kb. 535 ezer forintos) átlagfizetést vetített előre. Ezen kívül arról beszélt, hogy Koszovó mindig is Szerbia része lesz, ellen kell állni az emiatt nyugatról érkező nyomásnak, és számolni kell azzal is, hogy ilyen nyomás alá helyezik Szerbiát azért is, hogy csatlakozzon a történelmi, kulturális okokból hagyományosan szövetségesnek tekintett Oroszország ellen hozott nyugati szankciókhoz.
Moszkva általános pozitív megítélése és a tény, hogy az orosz elnök a legnépszerűbb külföldi politikus, alapvető ellentmondásban áll a szerb kormány EU-csatlakozási törekvéseivel. (Erről ebben a helyszíni riportunkban olvashat bővebben.) A csatlakozási tárgyalások tíz éve zajlanak, de lassan haladnak, 33 fejezetből kettőt sikerült lezárni.
Az oroszbarátságra Vučić személyesen is ráerősített Szerbiában az elmúlt tíz évben.
Ennek két oka van: az egyik, hogy Oroszország nem ismeri el Koszovó függetlenségét, a másik, hogy Szerbia földgázigényét Oroszországból fedezi. A Koszovóval való kapcsolat – az albán többségű egykori szerbiai tartomány 2008-as függetlenségének szerbiai tudomásul vétele – mindig is előfeltétele volt Szerbia EU-csatlakozásának, az oroszországi energiafüggés pedig azóta került ellentmondásba a csatlakozással, hogy a Kreml háborút indított Ukrajna ellen. Ezek a gyakorlatban csak még távolabb viszik Szerbia esetleges EU-csatlakozását, amelynek egyébként a magyar kormány nagy pártolója, mondván, a nyugat-balkáni EU-bővítés lendületet adna az európai gazdaságnak is.
Szerbia viszonya Koszovóhoz, a Bosznia és Hercegovina törékeny egységét mind hangosabban elutasító Boszniai Szerb Köztársasággal való kapcsolata és a már említett orosz kapcsolat azonban nem arra utal, hogy Szerbia könnyedén integrálható lenne. Ezeket a nehézségeket a magyar kormány nem hangsúlyozza, amikor az EU bővítése mellett érvel déli irányban.
Az EU bővítési biztosa Várhelyi Olivér, aki ugyan a többi biztoshoz hasonlóan nem származási országát képviseli, a magyar diplomatát azonban gyakran érte az a vád, hogy Orbán Viktor külpolitikai irányát követve kevesebb figyelmet szentelne a Szerbiát érintő, jogállamisággal kapcsolatos nyugati kifogásoknak. Ezen értékelések szerint Vučić csaknem tíz éve alatt Szerbia konszolidálódó demokráciából mindinkább hibrid rezsimmé alakult át.
Vučić, Orbán, két jó barát
A magyar kormány kiállására az lehet az egyik magyarázat, hogy a Vučić vezette Szerbia újabb szövetségese lehetne Orbánnak a Brüsszel elleni küzdelmében. Az érzelmileg kevésbé túlfűtött magyarázat viszont az, hogy Magyarországnak logikus érdeke, hogy déli irányban haladjon tovább a felzárkóztatást, konszolidációt segítő EU-bővítés. A magyar kormányfő rendszeresen hivatkozik arra, milyen jó kapcsolatot sikerült kialakítania Szerbiával Vučić alatt. A szerb elnök tavaly a Szerb Köztársasági Érdemrend nagyláncát adományozta a magyar miniszterelnöknek, és azt mondta Orbán Viktorról, hogy Hunyadi Mátyás óta nem volt ilyen jó barátja Szerbiának.
A barátság korlátait azonban mutatja a KFOR-ban szolgáló magyar katonák tragédiája is az észak-koszovói szerbek májusi zavargásakor. 11 olasz és 19 magyar katona sérült meg, heten súlyosan, kettő magyar katonának egyik végtagját is amputálni kellett.
Feltűnő volt, hogy a KFOR közleményben ítélte el az összecsapásokat, a magyar kormány azonban az összecsapások súlyosságához, a sebesült magyar katonák magas számához mérten rendkívül visszafogottan reagált – Orbán Viktor például meg sem szólalt az ügyben. Az összecsapásokkal egy időben Belgrádban kormánypárti békemenet volt, amelyen Szijjártó Péter meghívott vendégként szerbül fel is szólalt. A külgazdasági és külügyminiszter a globális liberális fősodort kárhoztatta, amely szerinte bünteti azokat – így a magyarokat és szerbeket –, akik kiállnak nemzeti érdekeikért.
Az EU-t és NATO-t folyamatosan ostorozó magyar külpolitika szűkülő mozgásterének tudható be, hogy a magyar kormány ennyire visszafogottan kezelte a szerb kisebbség által elkövetett, magyar katonákat ért támadást. Ennek következtében egy ilyen atrocitást is kénytelen lenyelni, ha csökkenő számú szövetségeseinek egyike követi el vele szemben.
Hasonlóan visszafogott volt a magyar kormány a vajdasági magyar helységnévtáblák fokozatos eltűnésekor is.
Ezek a gesztusok Ukrajna esetében hangos tiltakozást váltanának ki a magyar kormányból, Szerbiával szemben azonban nemhogy tiltakozás nincs, hanem még a választási kampányban is nyíltan részt vesz a magyar kormány képviselője, kiállva Vučić és a kormánykoalíciót támogató Vajdasági Magyar Szövetség mellett. (Eközben a kormány a szuverenitás megsértésének tartja, ha egy külföldi politikai szereplő valamilyen módon kifejezi szimpátiáját magyar ellenzéki szereplők felé, vagy elmondja a véleményét a magyar kormány politikájáról – erről ebben a cikkünkben olvashat bővebben.)
Lázár János építési és közlekedési miniszter Palicson arra biztatta az ott élőket, hogy a mostani kormányukat támogassák a választáson, mert ez Magyarország érdeke is. Pár hete Lázár azt is felajánlotta, hogy a választásra 40 embere megy majd el Szabadkára a választói kerületéből, amiért cserébe Pásztor Bálint, a VMSZ megbízott elnöke tavasszal a magyar választási kampány idejére ígért segítséget. Szijjártó pedig Szabadkán arról beszélt, hogy gazdasági és biztonsági szempontból is fontos, hogy a vajdasági magyarságnak az eddiginél is erősebb képviselete legyen Belgrádban és a tartományi parlamentben.
Igaz, ez a magyar kormányzati állásfoglalás a szerb vezetést segítve akár erősítheti is a vajdasági magyar kisebbség érdekérvényesítési képességét. Beszédes volt az is, hogy a VMSZ-t 16 éven át vezető, októberben meghalt pártelnök temetésén Orbán és Vučić is megjelent, közösen méltatva Pásztor István politikai munkásságát. A gyakorlatban azonban ez nem változtat azon a tényen, hogy a 30 évvel ezelőtt még 350 ezres magyar kisebbség száma mára 170 ezerre zuhant.
Ahogy fogynak a szerbiai magyar választók, úgy nőnek a Facebookon az őket célzó választási hirdetésekre fordított összegek. A VMSZ országosan Vučićék mögött a második volt a költésekben. A szervezet több tagjának oldalain összesen közel 32 ezer eurót (12 millió forintot) költöttek Facebook-hirdetésekre. Ez a magyarországi kormánypárti költések 10 milliárdjához képest nem sok, de szerb átlagban különösen akkor kirívó, ha tudjuk, hogy lényegében 50-100 ezer szerbiai magyar választóra targetálták.
A vajdaságiak számára fontos a kisebbségi képviselet, arról azonban megoszlanak a vélemények, hogy melyik párt szolgálja leginkább az érdekeiket. Erről vajdasági helyszíni riportunkat itt olvashatják.