Orbán Viktor okkal barátkozik a boszniai szerb vezetővel, aki éppen kitüntette Putyint

Bosznia-Hercegovinát három nép alkotja, a bosnyákok, a horvátok és a szerbek. A bosnyákok és a horvátok örömmel csatlakoznának az EU-hoz és a NATO-hoz, a katonai szövetséget a bosnyákok 69, illetve a horvátok 77 százaléka üdvözölné – de a szerbeknek csak a 8 százaléka, mert ők Vlagyimir Putyint kedvelik, vezetőjük, Milorad Dodik, éppen a napokban ki is tüntette az orosz elnököt, ami azért az Ukrajna elleni orosz agresszió kellős közepén globálisan is egyedi eseménynek számít.

A boszniai szerbek elutasítják a nyugati orientációt és alapvetően destabilizálnák Bosznia-Hercegovina jelenlegi működését. Orbán Viktor és Magyarország Bosznia-Hercegovinában mégis kifejezetten a boszniai szerbeket pénzeli. A Boszniai Szerb Köztársaságba (amit e cikkben majd sokszor csak úgy rövidítünk, hogy RS, azaz Republika Srpska) küldünk támogatást és hitelt, illetve Orbán Viktor állandóan az RS vezetőjével, Milorad Dodikkal barátkozik.

De tényleg miért teszi ezt? Kell némi balkáni érdeklődés ahhoz, hogy valaki elmélyedjen a boszniai szerbek és Magyarország összetett kapcsolatában, ám cserébe nagyon izgalmas történetet ajánlunk. Németh Ferencnek, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatójának, illetve Szekeres W. István Brüsszelben dolgozó Balkán-szakértőnek (aki korábban a Figyelő újságírója volt) a segítségével kezdjünk egy gyors céltérképpel! Ki mit vár a segítségtől, mit szólnak ehhez az érdekeltek? Aztán pedig bemutatjuk részletesen is a helyzetet.

A pozíciók

Budapest, Orbán Viktor: nehezen látható a támogatás haszna. Belpolitikai érdek nem fűződik ehhez, mert a magyar választókat a kérdés egyáltalán nem érdekli, a magyar gazdasági szereplők sem könnyen szereznek pozíciókat a kockázatos Boszniai Szerb Köztársaságban. Külpolitikailag Magyarországnak ugyanakkor fontos, hogy az EU bővítésében meghatározó szerepet vigyen. Bár ez rövid távon nem reális, de ha egy később esetleg az unióhoz csatlakozó állam Magyarország szövetségese lehet bizonyos uniós szavazásokon, az előnyös, ahogyan a meglepő barátság Moszkva és Belgrád felé tett gesztus is. Orbán Viktor pedig kifejezetten büszke arra, hogy 100 éven át a történelem ellentétes oldalra sodort minket a szerbekkel, de most nagyon jó a magyar–szerb viszony.

Banja Luka, Milorad Dodik: a boszniai szerbek vezetője a magyar támogatásnak örül, részben mert konkrét gazdasági haszna van belőle, részben pedig mert elmondhatja, hogy van egy erős uniós szövetségese. Orbán Viktor még videóüzenetet is küldött Dodiknak, ebben támogatta a legutóbbi, októberi helyi elnökválasztáson, valahogy úgy, mint a brazil Jair Bolsonarót.

Belgrád, Aleksandar Vučić: a szerbek nagyon támogatják a boszniai szerbeket, de Vučićnak Dodik már olykor túl sok. A szerb elnök megszokta, hogy a környező országok szerbjei rá hallgatnak, de Dodik önjáró, vagy inkább Putyint követi, és a boszniai szerbek önállósodása, vagy Szerbiához integrálása is olykor zavaró Belgrádban, mert Koszovó önállóságának, vagy Albániához csatlakozásának lehetne az analógiája.

Szarajevó, bosnyák vezetés: az erősen ukránbarát bosnyák vezetőket zavarja, hogy Orbán Viktor Szarajevót elhanyagolja, és éppen az ország szétzilálására törekvő szerbeket támogatja.

Mostar, Zágráb, horvátok: ők sem értik a nagy szerbpártiságot, de Horvátország annyiban erősebb helyzetben van, hogy Magyarország energetikai kérdésekben (tengeri olaj- és gázszállítások) még kiszolgáltatott is neki.

Brüsszel, EU: az unióban éppen változik valami, a sokáig halogatott bővítés most kezd tartalmat kapni, Bosznia-Hercegovina hivatalosan is uniós tagjelölti státuszt kapott decemberben. Orbán Viktor és dezintegrációs barátai ezért egyfelől kellemetlenek, de a magyar hitel felett a bürokraták látványosan elnéznek, olykor még örülnek is, hogy van egy uniós vezető, aki tud hatni Dodikra.

Moszkva, Vlagyimir Putyin: az orosz elnök, mint mindenhol, Bosznia-Hercegovinában is az EU és a NATO további erősödésének meggátlásáért harcol. A kritikusabb elemzők szerint valódi veszély, hogy a puskaporos térségben a földre kényszerített, hörgő, orosz medve még akár súlyosabb zavart is ki tud robbantani. (Erről a kockázatról egy távoli emlék: Gavrilo Princip, az első világháborút kirobbantó szarajevói merénylet elkövetője is boszniai szerb volt, és a Mlada Bosna szervezet tagjaként Bosznia Szerbiához csatolásáért küzdött.)

A világ egyik legbonyolultabb országa

A helyzet megértéséhez a kiindulópont, hogy az 1995-ös daytoni békemegállapodás folyományaként Bosznia-Hercegovinában működik a világ egyik legbonyolultabb politikai, közigazgatási rendszere. Az országot kettő plusz egy egységre osztották:

• a Bosznia-Hercegovinai Föderációra (amelyben főleg bosnyákok és horvátok laknak); és
• a Boszniai Szerb Köztársaságra (itt, vagyis az RS-ben élnek dominánsan a szerbek);
• ám ezen kívül az ország északi részén létezik még egy entitás, a Brcko körzet, amely stratégiai elhelyezkedése miatt nagyon fontos, elválasztja a két nagy szerb többségű területet. Brcko autonóm, hivatalosan mindkét entitáshoz tartozik, de a gyakorlatban saját önkormányzati rendszerben működik.

Emellett van egy másik szabályozási szint, mert Bosznia-Hercegovina politikai felépítése a föderációban még kantonokból is áll, a szerb rész itt már egységes. Minden kantonnak megvan a maga kormánya. Ráadásul ott van még a főképviselő és hivatala, az Office of the High Representative (OHR) is. Ezt a posztot jelenleg a német Christian Schmidt tölti be, ő jelenti a nyugati (ENSZ) kontrollt, és voltaképpen vétóval bír minden kérdésben. Mindebből egy teljes szabályozási, adózási káosz jön létre.

Ráadásul hiába sok a kormány, illetve széles a szerb autonómia, mégis mindenki elégedetlen az aktuális politikai helyzettel – meséli egy szerbiai forrásunk, a rendszert pedig némi focival kiegészítve próbálunk szemléltetni.

A boszniai szerbek nem szeretik Bosznia-Hercegovinát, mint képződményt, destabilizálnák, szétrobbantanák az egészet. Vagy legalábbis állandóan ezzel fenyegetőznek, mert azért, ha például Dodikra gondolunk, neki is jobb egy kisebb „királyságban” királynak lenni, mint egy egységes Szerbiában kispolitikusnak. A helyi szerbek a fociban válogatott szinten Szerbiának szurkolnak, igaz kedvenc helyi klubjuk van, a Borac Banja Luka (a „borac” szó jelentése harcos).

A horvátok ma már kevesebben élnek Bosznia-Hercegovinában, mert Horvátország EU-tag, és a boszniai horvátoknak van horvát útlevelük, sokan elmentek, de aki maradt, az is elégedetlen. A szerbekhez hasonló autonómiát szeretnének, egyfajta harmadik entitásban gondolkodnak, és ezt támogatja Zágráb is. A horvátok hol a szerbekhez, hol a bosnyákokhoz csapódnak a harmadik féllel szemben. A fociban Horvátországnak szurkolnak, de van jó boszniai horvát klub is, a HŠK Zrinjski Mostar, amely a legtöbbször nyerte meg a közös bajnokságot. A klub neve a Zrínyi családra utal.

A bosnyákoknak pedig egy erős, és a bosnyákok vezette egységes ország lenne a céljuk, amelyben Szarajevónak több befolyása van a teljes területre. A közös válogatottnak még leginkább ők szurkolnak, de valójában ők is inkább az etnikailag tiszta klubokat kedvelik, elsősorban a szarajevói Zeljeznicart (itt a klubnév jelentése „vasutas”).

Ennek az egész helyzetnek a drámai elemeiről itt írtunk részletesebben, még az Index színeiben.

A pénzügyi segítségek

A korábban hűvös Magyarország–RS viszony 2013–2014-től hirtelen erős lett, azóta Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Szijjártó Péter külügyminiszter is feltűnően sokat találkozik Milorad Dodikkal, akit most éppen ismét boszniai szerb elnöknek választottak (előtte a Bosznia-Hercegovinát irányító három nemzetiségű Államelnökség szerb tagja volt).

Ezzel az erős kapcsolatépítéssel nem is lenne baj, de a találkozók általában nem Szarajevóban, az ország fővárosában, hanem Banja Lukában, párszor pedig Dodik Banja Luka melletti birtokán voltak. Aki járt arra, azt mesélte, hogy bár Banja Luka nem annyira népszerű turisztikai célpont, mint Szarajevó, vagy Mostar, azaz a bosnyákok, illetve a horvátok központja, de nagyon „menő” hely, úgy néz ki, mint Ausztria vagy Svájc, szép utcabútorokkal, gondozott parkokkal, játszóterekkel, nagyvonalú közvilágítással, emellett remek éttermekkel és a Belgrádra jellemző állóhajókra telepített buliélettel. Ilyen szempontból a boszniai szerbek fővárosa nagyon eltér a mindennapi boszniai valóságtól.

Mindenesetre a másik két államalkotó nemzet, a bosnyák és a horvát tényleg joggal érezhette úgy az elmúlt időszakban, hogy ők el vannak hanyagolva a magyar kormány részéről.

Legutóbb az állami Eximbankról derült ki, hogy 110 millió eurós (kb. 44 milliárd forint), tízéves, egy év türelmi idővel és évi 5 százalékos kamattal törlesztendő hitelt nyújt a szerb résznek.

A pénz állítólag korábbi hitelek törlesztésére kell, de jobb esetben olyan fejlesztéseket is megalapoz, amelyben magyar cégek, elsősorban vízgazdálkodási, távközlési és megújulóenergia-ipari vállalatok is szerepet kaphatnak.

De korábban is érkezett ide egy 35 millió eurós pénzügyi segítség. A gazdáknak felkínált gépvásárlási pályázattal kapcsolatban az volt a vád, hogy Orbán valójában Dodik választási kampányát támogatta. Volt olyan hazai forrásunk, aki állította, hogy bár a pénzügyi forrás segíthette Dodik választási sikerét, de nem közvetlenül, hanem azzal, hogy 1400 boszniai szerb gazda pályázhatott maximum 25 ezer euró értékig mezőgazdasági gépekre, vagyis a pénz tényleg lement a kisvállalkozásokig.

Aki hisz benne, és aki óvatos

Bár többekkel beszéltünk, akik hisznek Bosznia-Hercegovinában, ugyanakkor sok szempont alapján a Boszniai Szerb Köztársaság ma nem túl jó befektetési célpont, mert sok olyat „hoz”, ami miatt egy térséget jobb elkerülni:

• korrupció;
• elnagyolt, nem megalapozott projekttervek, „könnyen szálló” ígéretek;
• súlyos etnikai konfliktusok és geopolitikai feszültségek (amelyeket sokszor a politikusok felülről gerjesztenek), miközben a mindennapok igazi baja, hogy nincs munka, alacsonyak a bérek;
• elvándorlás és agyelszívás, aki elvégzi az egyetemet, egyből dobbant egy EU-s országba. Ma 4 millióan laknak Bosznia-Hercegovinában, közülük 1,2 millióan szerbek, és az RS-nek is 1,2 millió lakosa van. Ám a területek etnikailag nem tiszták, régen „leopárdmintás” volt az etnikai térkép, ma már csak 200 ezer nem szerb lakik az RS-ben és 200 ezer szerb a föderációban;
• komoly bürokrácia, eltérő szabályozások (az intézményekről itt lehet olvasni).

Strack Mária, a Bosnyák–Magyar Társaság vezetője mégis optimista. Szerinte a magyar cégeknek bátrabban is el lehetne indulniuk Bosznia-Hercegovinába (nem csak a szerb részbe). Szerinte

az országban nem annyira erős a korrupció, mint azt sokan gondolják, ez egy előzetes – sokszor nem valós ismereteken alapuló – percepció. A boszniaiak jól beszélnek angolul, képzettek, de szívesen vennék a magyar tapasztalatokat, például abban, hogy milyen megújulóenergia-projektekre lehetne uniós forrásokat szerezni.

Azt Strack is hibának tartja, hogy a magyar kormány csak a szerb részre fókuszál, miközben ott van például Szarajevó, a főváros, a maga rengeteg lehetőségével.

Keresztes Attila, az AstraSun Nyrt. vezetője inkább kivár: ő és kollégái évekig jártak rendszeresen Bosznia-Hercegovinába piacépítési, üzleti lehetőségeket (elsősorban napenergia és vízenergia), projekteket keresve. „Jártunk a vásárokra, találkoztunk a miniszterekkel, interjúkat adtunk, volt vörös szőnyeg, de azért nagyon nem haladtunk.”

Az ország egyfajta mikrokörnyezet, alacsony a népességszám, sok a közeli, akár rokoni viszony, speciális kapcsolatrendszer, mindenki valakinek a valakije. A napenergia-piac még nagyon fejletlen, vízenergiában sokkal jobb a helyzet, de az ország mégis egy helyben toporog, mert nagyon lassú az engedélyeztetés, a piac éretlen, bizonytalan. Ebben volt ugyan némi javulás, de egy ponton túl a cég már nem erőltette tovább az indulást.

Pénz nincs az országban, korai stádiumban várják a befektetőt, fedezet, garancia nélkül, ebben túl nagy a kockázat, mert a Balkán egészére jellemző, hogy ami pénz kimegy, az már nem jön vissza. Túl sokat nem jelentenek akár a magasabb szintű ígéretek sem, mert elég sűrűn cserélődnek a szereplők.

– mondja Keresztes Attila.

A Budapest–Banja Luka–Belgrád–Moszkva- tengely

Láttuk tehát, hogy a magyar barátkozásnak erős gazdasági haszna nincs, de akkor mi miért vagyunk mégis benne ebben a költséges játékban? Inkább csak érdekesség, hogy az RS magyarjainak is van szövetségük, de azt hallottuk, hogy az ezer alatti létszámú magyar nemzetiségűek már javarészt eléggé idősek, és noha szerveznek programokat, aligha emiatt aktív Magyarország arrafelé.

Orbán Viktorról többen azt mondták forrásaink közül, hogy a saját sikereként elkönyvelt magyar–szerb barátságot dédelgeti, rendkívüli mértékben figyel a balkáni és a posztszovjet térségre, illetve fontos neki a „like mindedness”, vagyis újabban egyre inkább olyanokkal barátkozik, akiknek hasonló a véleményük a világ folyamatairól. Az extra erős Orbán–Dodik viszonyról a kormányfő környezetében és a kritikus oldalon is több magyarázat ismert, amelyekre már utaltunk a cikk elején is:

• gesztus az oroszoknak;
• a balkáni EU-bővítés lelkes híveként Orbán Viktor olyan országokkal épít kapcsolatot, amelyek később az EU-ban a szövetségesei lehetnek;
• magyar (részben gazdasági) csápok kellő időben történő megalapozása.

Mindezeken túl viszont egy szerb közgazdász és magyar szakértőink segítségével megpróbáljuk megérteni, hogy a szegény és elöregedésével demográfiai katasztrófa szélén táncoló RS miért fontos szereplője mégis az európai, de akár a világpolitikának is.

A Nyugat egykori kedvence, aki tudott igazodni

Milorad Dodik, a köztársaság koronázatlan királya, hasonló pályát futott be, mint Orbán Viktor Magyarországon. Ahogy Szekeres W. István meséli, Dodik egykor kifejezetten az Egyesült Államok kedvence volt, majd, mint annyi ilyen felkarolt balkáni politikus, később csalódást okozott. A véres boszniai háború sok-sok kegyetlensége után Dodik a szocdem pártjával, az SNSD-vel baloldali alternatívát kínált Radovan Karadžić háborús bűnös SDS nevű, nevében demokrata, de szélsőjobboldali pártjának.

Csak aztán Dodikkal történt valami. Egyrészt megtetszett neki a pénz, ő is, családtagjai is mindenféle üzleti pozícióba kerültek, gazdagok lettek. Magának Dodiknak Belgrádban szép villája lett, Újvidéken pedig ingatlanfejlesztések körül sejlett fel a háttérben. Aleksandar Vučić szerb vezető testvére Újvidéken aktív, és Újvidék és a Vajdaság általában most a fő befogadóhelye a „bosanacoknak”, ami nem bosnyákot, hanem boszniait, méghozzá boszniai szerb menekülteket jelent.

Emellett Dodik azt is felismerte, hogy mivel a boszniai Szerb Köztársaság nincs meg Szerbia erőteljes anyagi támogatása nélkül, neki mindig azt a vonalat kell vinnie, amit éppen Szerbia vezetője is képvisel.

Dodikot még anno a Nyugat-barát és liberális Boris Tadić fedezte fel, aki 2004 és 2012 között volt Szerbia elnöke. Mellette Dodik lelkesen kampányolt is, de aztán nacionalista, jobbos szerb elnökök jöttek, előbb Tomislav Nikolić, majd Aleksandar Vučić, Dodiknak pedig igazodnia kellett.

Ez nem volt könnyű – mint egyik forrásunk elmesélte –, korábban Dodik annyira kötődött Tadićhoz, hogy amikor a liberális politikus megbukott, Dodik és Vučić kezdetben magázódtak, ami egy szerb és egy boszniai szerb vezető között szinte elképzelhetetlen. Aztán Dodiknak be kellett járnia egy liberális demokrata–nacionalista vonalat, ő pedig mindig igazodott, végül pedig talán üzletileg Vučićcsal lett a legszorosabb a kapcsolata.

A balkáni póker

De mit tud adni Dodik Moszkvának, Belgrádnak, vagy akár Budapestnek a támogatásokért cserébe? A politikus szolgáltatásai nagyon fontosak a balkáni pókerben. Van ugyanis két baráti ország, Oroszország és Szerbia, amely alapvetően a Nyugat erős kritikusa, egyaránt vannak régi sérelmeik.

Oroszország régóta sértett ellenfél, de az orosz invázió után megindult orosz–ukrán háború erre végképp ráerősített, Moszkva örömmel destabilizálná az EU-t, a NATO-t, megosztaná vélt ellenségeit.

De nekünk most fontosabb Szerbia. Próbáljuk egy pillanatra megérteni a szerb világmagyarázatot, és az ő nézőpontjukat! A szerbek úgy érzik, hogy ők egy évezrede a jó oldalon állnak, örökké európai hősök voltak, de mégis mindig, mindenki beléjük törli a cipőjét. Évszázadokon keresztül védték Európát a törökökkel szemben, a világháborúkban sem hunyászkodtak meg, harcoltak az osztrákok, a magyarok, a németek ellen, partizánjaikkal a második világháborúban is erős ellenállást fejtettek ki, a kommunista időkben is különutasok voltak, akkor sem hódoltak be a bornírt rezsimnek.

Erre mi a Nyugat hálája? Az, hogy máig Szerbia az egyetlen európai ország, amelyet a NATO bombázott (1999-ben), és a Nyugat segít abban, hogy a szerbek ősi területeket veszítsenek (Koszovó). Vagyis – vallják Belgrádban –, ha az oroszok sértik a kialakult határokat, akkor azt a Nyugat elítéli, ha viszont Szerbia rovására az albánok sértik, azt támogatja. (Arról a kettősségről itt írtunk helyszíni riportunkban, hogy miközben Szerbia hivatalosan európai uniós tagjelölt státuszú, a célja pedig egyértelműen az EU-ba való felvétel, a szerb kormány mégsem hajlandó feladni hagyományosan oroszpárti politikáját, a lakosság körében pedig továbbra is sokkal népszerűbb Oroszország, mint a Nyugat.)

Szerbia és Oroszország azt gondolja, hogy amennyiben Bosznia-Hercegovinát távol lehet tartani az EU és a NATO köreitől, valamint hasonló belső széthúzást lehet támogatni Koszovóban és Montenegróban is, az megfelel az orosz és szerb érdeknek. Az orosz és a szerb világképben ugyanis benne van egyfajta befolyásiövezet-szélesítés (az oroszok e törekvését elég plasztikusan lehet most látni Ukrajnában). A szerbek érdeke pedig az, hogy Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Észak-Macedónia, Koszovó, vagyis ahol szerbek is élnek, ne integrálódjon olyan szövetségbe, amelyben már nehezebb lenne szerb érdeket érvényesíteni.

• Szlovénia és Horvátország ebből a szempontból már „elveszett”, mert EU- és NATO-tag.
• Észak-Macedónia és Montenegró részben elesett, mert ők már NATO-tagok, igaz, még nincsenek benne az Unióban.
• Koszovóra, Boszniára jobban kell figyelni.

De hogy Magyarországnak miért jó a belső ellenfél jellegű szerep, vagyis a destabilizáló boszniai szerbek, illetve az ezt támogató Belgrád és Moszkva mellett felsorakozni, az már inkább kérdéses. Ám az előbbiekben említetteken túl vélhetően ebben is van egy sértett, egy „kioktatott” magyaros „vétóhangulat” is, ahogyan valamilyen remélt térségbeli pozíciófogás, avagy a magyar soft power reménye is.

Mindenesetre a magyar–szerb viszony tényleg javul, a sok barátkozás mellett épül az amúgy értelmetlennek tűnő Budapest–Belgrád vasút, még a háború alatt is bővültek az energetikai kapcsolatok – Szijjártó Péter külügyminiszter kedden arról is beszélt,

Magyarország „energiabiztonságának záloga” most Szerbiában van

–, és márciustól az Air Serbia heti tizenhét Budapest–Belgrád járatot indít, aminek célja aligha a közvetlen célforgalom, inkább Belgrád építené a hub szerepét, mert onnan tengerentúli járatok mennek például New York, Chicago, Tiencsin reptereire.

Mit szól ehhez Brüsszel?

Több, Brüsszelben dolgozó szakemberrel is tudtunk beszélni, és alapvetően az jött át, hogy az ügy olykor szóba kerül Brüsszelben, agytrösztök, illetve Cseh Katalin momentumos EP-képviselő is felszínen tartja, de a magyar hitel már csak a nagyságrendje miatt sem verte ki a biztosítékot. A Directorate-General for Neighbourhood and Enlargement Negotiations (DG NEAR) mindenesetre nem emelt kifogást, tehát papíron minden rendben.

Egyébként a bővítési politika uniós biztosa éppen magyar, Várhelyi Olivér, vagyis praktikusan ebben a kérdésben a magyar kormány egy magyar politikussal került munkakapcsolatba. Várhelyi állítólag nagyon komolyan veszi a feladatát, de azért rendre megkapja azt a vádat, hogy túlzottan erős magyar kormányzati befolyás alatt áll.

Az EU-bővítés is most kezd új lendületet kapni, Bosznia-Hercegovina tagjelölti státuszt kapott, és kezd teret nyerni egy olyan „fokozatos” tagság koncepciója, amely szerint nemcsak két állapot van, vagyis az, hogy nem vagy tag, vagy teljes jogú tag vagy az EU-ban, hanem a folyamat mehet majd lépésenként is előre, ahogy teljesülnek bizonyos feltételek az adott országban, úgy egyre több mindenre jogosult a jelölt, de ebben a folyamatban visszalépés is elképzelhető lenne.

Radnóti Andrástól, a londoni Millennium Emerging Europe politikaikockázat-elemző partnerétől a háttérről pedig annyit hallottunk, hogy

• a sok magyar–uniós konfliktust Brüsszel sem szerette volna növelni azzal, hogy nagyon felerősíti az Orbán–Dodik kérdést, vagyis az Európai Bizottság nem akart újabb frontot nyitni;
• annál is inkább, mert általában is nagyon ódzkodik attól, hogy geopolitikai kérdésekben helyezzen nyomást a tagállamokra, például kínosan ügyel arra, hogy a magyar kormánnyal szemben alkalmazott feltételesség ne tartalmazzon geopolitikai relevanciájú komponenseket;
• ráadásul Brüsszel úgy látja, hogy Dodiknak jelenleg nincs jobb alternatívája, és az, ha a magyarok vele jóban vannak, még segíthet is. Christian Schmidt főképviselő ugyanis 2021 végén érkezett, de Dodik nem tekintette legitimnek, nem tárgyalt vele. Nyugaton sokan emlegetik negatívumként az Orbán–Dodik barátságot, de azt hallottuk, hogy ennek a nexusnak az azért előnye volt Brüsszel szempontjából, hogy Dodik végül csak leült tárgyalni a főképviselővel, állítólag ez részben magyar diplomáciai siker is volt.

Dodiknak tényleg nincs alternatívája?

A Nyugat itt valójában eléggé tanácstalan, Jelena Trivić, aki Milorad Dodikot a legutóbbi RS-elnökválasztáson megszorongatta, ma már szélsőségesebb, mint maga Dodik. Banja Lukában szinte egyáltalán nincsen EU-párti erő, a neves közgazdászok, vagyis az említett Trivić és Banja Luka mindössze 29 éves polgármestere, Draško Stanivuković ügyes politikusok, de nagyon nacionalisták, például nem ismerik el Srebrenicát népirtásnak. Mindamellett népszerűek, mert felhívták a figyelmet az egyszerű ember problémáira, és hatékonyan kritizálták a Dodik-rendszert a korrupció és a munkanélküliség miatt.

A nagy játékos Dodik eközben valójában nyugodtan variálhat (30 ezer emberrel védte meg, hogy a gyanús választási eredményt újraszámolják, majd a horvátokkal szövetkezett a helyi bosnyákok ellen). Pedig Dodikot az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság is szankciók alá vonta, de ennél többet nem tudnak és nem is akarnak tenni alternatíva hiányában. Még akkor sem, ha Milorad Dodik mintha tényleg arra játszana, hogy minél rosszabb legyen Bosznia-Hercegovinának, neki annál jobb.

Dodik mindenesetre talán az egyetlen olyan politikai vezető volt a világon, aki az elmúlt években fáradhatatlanul azon dolgozott, hogy destabilizálja azt az országot, amelyben hivatalosan topvezető, az Államelnökség tagja volt. Ám eközben többször is bejelentette, hogy a hadsereg, az ügyészség és az igazságszolgáltatás nem lesz közös, mert a boszniai szerbek kiválnak a közös rendszerekből.

De azért olyan is a helyzet, mint egy vadnyugati westernben, ahol mindenki áll a fegyverrel, és 20 percig csak néznek egymásra. Elsőnek lőni azért nem nagyon szeretne senki, de ha más ezt tenné, azonnal lenne reakció.

Külföldi befektető nincs sok

Ilyen helyzetben a külföldi befektetők aligha lelkesednek, sem az RS-ben, sem az állam egészében, nincsenek a német autógyárakhoz hasonló méretű külföldi tulajdonú gyárak.

Az oroszok ezzel kicsit elkéstek, nem fordítottak rá pénzt; a szerbek egy távközlési céget vettek; a horvátoknak is van néhány befektetésük; a kínaiak csalódást okoztak, amikor megújulóenergia-projekteket finanszíroztak, de a beruházások nem fejeződtek be; még a bosnyákokkal amúgy támogató törökök is inkább Szerbiában költenek.

Egyedül az óvatos Unió vágott bele a Vc nagy bosnyák útépítési projekt finanszírozásába, igaz, azóta már vizsgálódnia is kellett az ügyben. Az út egy Budapesten induló, Eszéken és Szarajevón át Ploce-ig, a rövid bosnyák tengerparti szakaszig tartó autópálya. Az EU emellett olyan pozitív projektekben van benne, mint az árvízvédelem, a kórházépítés, a szélenergia, de ezek jellemzően mind közösségi források, az uniós magáncégek szintén nem iparkodnak az országba.

Keresztes Attila szerint üzletileg a magyaroknak van a térségben keresnivalójuk, versenyelőnyt jelenthet a tudás, a nemzetközi tapasztalat, a projektszemlélet, a tőke, de magát a kivitelezést helyiekkel érdemes végezni. De nagy óvatossággal kell felmérni, hogy mi reális, mi értékes, mert nagyon sok a zagyvaság. A helyiek könnyen dobálóznak a projektekkel, a lényeg csak az, hogy a befektető fizessen előre valamit. Az energia 10 éves megtérülésű, de instabil környezetben tíz évre nem lehet befektetni.

Strack Mária viszont arról mesélt, hogy az elmúlt 13 évben jó pár nagy hazai céget kísért el Boszniába, és bár egyelőre valóban kevés a sikersztori, ez nemcsak a bosnyákok hozzáállásán múlt, hanem sajnos egyéb körülmények is olykor közbeszóltak. Például volt egy projekt, amelyben Magyarországról érkező városnéző buszokat vitt ki egy cég Szarajevóba a turisztikai vállalkozásához, majd beütött a pandémia.

Pedig a bosnyákok és a boszniai szerbek szívesen üzletelnének Magyarországgal, most éppen Petar Đokić, az RS energiaügyi minisztere tárgyalt több napon át Magyarországon. Ő egyébként ma Dodik legfőbb szövetségese a kormányzatban. Mint hallottuk, Bosznia-Hercegovina egészében több előkészített projekt várja a magyar befektetőket, vállalkozásokat az energetika, turisztika, mezőgazdaság területén. A vásárok, kapcsolatfelvételek mellett ilyen a Bjelašnica sípálya (az 1984-es téli olimpia meghatározó helyszíne) energetikai fejlesztése, a Visoko szennyvíztisztító, illetve a Szarajevó városkártya projekt is.

A magyar pozíció annyiban azonban módosulhat, hogy most mindenki felrúgott mindent. Bosznia-Hercegovina és azon belül az RS eddig azért volt attraktív, mert egy íratlan szabály szerint Bosznia-Hercegovinában a külügyminiszter, vagy az ENSZ-delegált nem szavazott azokban a kérdésekben, amelyekben nincs egyetértés a népek között, de most a közös (amúgy bosnyák) külügyminiszter úgy utasította el az orosz agressziót, hogy arra nem volt felhatalmazása – mondja Németh Ferenc.

A focidiplomácia

De azért az EU-t a boszniai szerbek orosz elkötelezettsége is aggasztja. Hoztunk már focis példát, zárjunk ismét egy ilyennel! Szeptember 9-én a Bosznia-hercegovinai Labdarúgó-szövetség bejelentette, hogy a válogatott november 19-én Szentpéterváron barátságos mérkőzést játszik Oroszországgal. Ez meg hogyan lehetséges? Hát úgy, hogy bármennyire is arról írtunk, hogy a boszniai szerbeket nem érdekli igazán Bosznia-Hercegovina válogatottja, a szövetséget mégis Vico Zeljković, azaz Milorad Dodik unokaöccse vezeti.

Az oroszbarát szerb pedig jó ötletnek tartotta volna a baráti meccset, csak ezen a leghíresebb, Nyugaton játszó és ott szocializálódott bosnyák sztárok, Edin Džeko (Internazionale) és Miralem Pjanić (korábban Barcelona) annyira kiakadtak, hogy nyíltan elkezdték ostorozni a háborút, elutasították és kritizálták a meccs ötletét, és hitet tettek az ukrán nép mellett. Végül a meccset „elhalasztották”.

Dodik lendülete Oroszország ukrajnai háborúja miatt amúgy is egy kicsit alábbhagyott

– foglalja össze Németh Ferenc. Belgrád és Banja Luka vezető politikusai őszintén azt hitték, hogy a nagy testvér három nap alatt végez, azóta van némi elbizonytalanodás. Oroszország azonban továbbra is azt gondolja, hogy Banja Luka-i barátjával viszonylag alacsony költséggel távol tudja tartani a NATO-t a balkáni bővítéstől.