Folytatódik a vita a magyar uniós pénzekről, de enélkül sem fog unatkozni az EU 2023-ban

Permakrízis – az állandó válság, amit a Collins English Dictionary az év szavának választott, jól leírja, milyen környezetben működik az Európai Unió több mint másfél évtizede. Az egykori Alkotmányszerződés 2005-ös bukása után épp sikerült összedrótozni a maradékából az utolsó jelentős uniós alapszerződés-módosítást, mire begyűrűzött a 2007-ben indult gazdasági válság. Annak 2015-ös tetőzésére és a harmadik görög mentőcsomagra jött egy jókora migrációs hullám, majd a brexit, a koronavírus-járvány, és mire ezt sikerült volna kiheverni, már meg is indult az orosz invázió Ukrajna ellen.

Ukrajna és Oroszország marad a főszerepben

Az azóta tagjelöltté vált országnak 2022 végére – a magyar kormány ellenkezésének leszerelése után – sikerült kiszámítható közös segítséget összerakni, hogy talpon maradhasson. A 2023-ra szánt havi másfél milliárd euró ugyanakkor olyan becsléseken alapul, amelyek az energiaellátás elleni nagy orosz támadások előtt készültek.

Az uniós külügyminiszterek 2022 decemberében az EU katonai segélyalapját is megemelték kétmilliárd euróval, de Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter a beleegyezését ahhoz kötötte, hogy másoknak is adjanak belőle (eddig is így tettek, de a pénzből túlnyomórészt Ukrajnának küldött fegyvereket finanszíroztak). A kifizetéseket – ahogy a keret emelését is – a tagállamoknak egyhangúlag kell jóváhagyniuk, így még itt is beakaszthat a magyar kormány, ha akar.

A szankcióellenes kampány után az is kérdés, mit tesz majd az Orbán-kabinet az olyan korlátozásoknál, amelyeket hathavonta vagy évente meg kell újítani, esetleg újakat vezetnének be. Ezekről ugyanis az uniós külügyminiszterek egyhangúlag döntenek. A legutóbbi, 2022. decemberi kilencedik szankciós körbe belement Szijjártó Péter, de előre bejelentette, hogy néhány nevet lehúztak a listáról.

Tovább dúl a vita a magyar EU-pénzekről

Többek között az Ukrajnát támogató hitelbe is belegabalyodott a Magyarországnak járó uniós támogatások ügye. A kormánynak az utolsó pillanatokban, de még sikerült 2022-ben elkerülnie, hogy véglegesen uniós forrásokat veszítsen. Elvi szinten ugyanis jóváhagyták az uniós költségvetési támogatások zömét szétosztó partnerségi megállapodást és a pénz kiosztását részletező operatív programokat, előtte pedig a helyreállítási tervet, amelyet egy egyszeri alapból finanszíroznak. Így kormánypárti politikusok elégedetten nyilatkozták, hogy minden feltétel adott a támogatások lehívásához.

Ha ez alapján valaki azt hinné, túl vagyunk a pénzek körüli vitákon, téved:

a forrásoknak egyelőre csak egy részét kaphatjuk meg az EU-tól, hiszen a kormánynak összesen nagyjából 30 feltételt kellene teljesítenie ahhoz, hogy minden uniós támogatáshoz hozzáférhessen, így 2023-ban, sőt szinte biztosan utána is folytódnak majd a viták az uniós intézményekkel.

Két jókora tételről van szó. A nagyobbik a „rendes” 2021-2027-es uniós költségvetésből Magyarországnak szánt 22 milliárd euró (nagyjából 9000 milliárd forint) felzárkóztatási támogatás, ami különféle operatív programokra menne. Az Európai Bizottság ugyan jóváhagyta a programokat, de

• „Magyarország úgynevezett gyermekvédelmi törvényének rendelkezései, valamint
• a tudományos élet szabadságát
• és a menedékjogot érintő súlyos kockázatok” három kohéziós program, valamint „a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap egyes specifikus célkitűzéseinek végrehajtása” szerintük problémát jelent.
• Az uniós testület negyedikként igazságügyi reformokat is követel. (Erről bővebben ebben a cikkünkben írtunk.)

Az Európai Bizottság szerint így „nem térítheti vissza az érintett kiadásokat, a technikai segítségnyújtás és a feljogosító feltételek teljesítése céljából benyújtott kiadások”, valamint az előlegek kivételével.

Első ránézésre ezzel nincs sürgős dolga a kormánynak, de nem érdemes sokáig húznia az időt. A gyorsan lehívható előlegek kifizetése bekerült a kivételek közé (a Miniszterelnökséget vezető miniszter, Gulyás Gergely szilveszteri ATV-s interjúja szerint ennek köszönhetően 130 milliárd forint már meg is érkezett), a pénz nagy részét pedig amúgy is a költségvetési időszak vége felé szokták megkapni a tagállamok. Először ki kell írni a pályázatokat, megvalósítani, ellenőrizni, elszámolni az Európai Bizottság felé, és csak utána csoroghatnak az uniós eurók a költségvetésbe. A magyar kormány korábban is előszeretettel előfinanszírozta a pályázatokat, hogy pörgesse a pénzfelhasználást. Ugyanakkor a jókora államháztartási hiány és a mostani kamatok mellett ez már nehezebb és drágább, így a kormánynak mielőbb érdemes lenne megoldást találnia.

Emellett a tagállamok szinte egyhangúlag – a magyar mellett lengyel ellenszavazattal – három program 55 százalékát külön is befagyasztották, mert szerintük a magyar jogállamiság helyzete veszélyezteti az uniós források felhasználását. Ez nagyjából 6,3 milliárd eurót (2600 milliárd forintot) érint.

A kormány 17 vállalással próbálta meglágyítani az eredeti fagyasztási javaslatot tevő Európai Bizottság szívét, de az ígéret nem igazán hatotta meg a testületet. A befagyasztás élét azzal próbálták tompítani, hogy a vállalások közt 2023-ra, azaz március végéig is vannak határidők, de az uniós testületnek a már megtett lépésekkel van baja, mert úgy látják, már ezek egy részét is hiányosan vagy rosszul sikerült teljesíteni. A végső döntést hozó tagállamok részben értékelték a magyar kormány intézkedéseit, ezért a 65 százalékos eredeti bizottsági javaslatból faragtak tíz százalékot, de a határidők március végi lejárta után valamikor ismét színt kell vallaniuk. Szélsőséges esetben akár 2024-ig is húzhatják a vitát, de ha két éven belül nem oldják fel a zárolást, a pénz végleg elveszhet.

A jogállamiság eljárás 17 vállalása és a teljes keret elérésének egyik feltételéül szabott jogi reformok egy másik pénzforrásnál is megjelennek a kifizetés feltételeként. Ez a „rendes” költségvetésen felüli helyreállítási alap vissza nem térítendő része, amiből 5,8 milliárd euró (mintegy 2400 milliárd forint) járna Magyarországnak. Innen sem jön azonban addig pénz, amíg a kormány nem teljesít 27 „szupermérföldkövet”.

Mindez nem jelenti azt, hogy 2023-ban ne jönnének uniós támogatások. Novemberben Ágostházy Szabolcs európai uniós fejlesztésekért felelős államtitkár arról beszélt, hogy körülbelül hétmilliárd euró (több mint 2800 milliárd forint) érkezhet. A becslés ugyan bőven a végső döntések előttről származik, de több mint a fele már akkor is az előző költségvetési időszakból megmaradt, 2023 végéig lehívható pénzből jött össze. A viták nem érintik például az EU költségvetésének nagyjából harmadát kitevő mezőgazdasági és a közvetlenül pályázható támogatásokat sem.

A 2023-as költségvetés utolsó, 2022 utolsó napjaiban rendeleti úton módosított változata közel 2300 milliárd forinttal számol az uniós „apróból” úgy, hogy a dokumentum szerint a felzárkóztatási és a helyreállítási alapok is megnyílhatnak.

Ettől függetlenül a kormánynak már csak azért is mielőbb rendeznie kellene a megmaradt ügyeket, mert a bizonytalanság mértéke a forint árfolyamán is meg szokott látszani, és hiába finanszírozhat előre pályázatokat, ezt a mostani költségvetési hiány mellett viszonylag magas kamatokkal tudja csak megoldani.

A helyreállítási alapnak van egy kedvező hitelrésze is, amit a magyar kormány eddig nem kért, de ha ezt 2023 első felében nem teszi meg, végleg elveszhet. Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter rendszeresen úgy nyilatkozik, hogy a hitellehetőségről – amit Orbán Viktor és kormányai évek óta elutasítottak – tárgyalnak, de kivárnak az utolsó pillanatig, mert akkor látszódhat igazán, valóban megéri-e a kölcsön. A közös garancia miatt az EU együtt nagyon alacsony kamatokat tud elérni, így valószínűleg a döntés ezen nem múlik majd.

Dagad a katari vesztegetési botrány

A jogállamiság és a korrupcióellenes harc nemcsak Magyarországgal kapcsolatban marad téma jövőre, hanem egészen egyértelmű: 2023-ra is átcsapnak az év végén kitört katari és marokkói vesztegetési botrány hullámai. Első körben az Európai Parlamentben több mostani és korábbi szocialista képviselő, köztük egy EP-alelnök keveredett bele. (Az ügyről bővebben többek között ebben a cikkünkben írtunk.)

A főleg görög és olasz politikusok közt ugyanakkor Dimitrisz Avramopulosz volt és Margarítisz Szkínász jelenlegi görög európai bizottsági tag neve is felmerült már. Előbbi 60 ezer eurót kapott az egyik letartóztatott volt EP-képviselő civil szervezetétől, amelyben más magas rangú politikusok is jelképes tisztséget vállaltak, hogy aztán a botrány hírére hamar megszakítsák vele a kapcsolatukat. Utóbbi pedig korábban gyanúsan megértő nyilatkozatokat tett a katari munkaerőpiacról, de visszautasította, hogy bármiféle köze lenne az ügyhöz.

Az Európai Parlament tízpontos tervet tett az asztalra, hogy kezelje a botrányt, de a lobbizás már évek óta téma az uniós intézményekben. Korábban az EP és az Európai Bizottság létrehozott egy átláthatósági nyilvántartást a lobbiszervezeteknek, így azoknak, akik találkozni akarnak a tagjaikkal, fel kellene vetetniük magukat erre a listára, és az ilyen alkalmakat be kellene jelenteni. Ugyanakkor a jogalkotó „intézményi háromszög” harmadik, tagországokat képviselő szerve, az Európai Unió Tanácsa csak megfigyelőként vesz részt az egészben, ráadásul a mostani botrány is mutatja, mennyire jogosak a régóta hangoztatott kritikák az uniós összeférhetetlenségi szabályok és kötelezettségek kijátszhatóságáról, így ezen a téren is változtathatnak jövőre.

Mivel közelednek a 2024-es európai parlamenti választások, a botrány szinte biztosan a kampányra is rányomja a bélyegét.

Már nincs pánik az idei tél miatt – de mi lesz jövőre?

Katar azért sem mellékes, mert a földgázban gazdag ország az EU egyik legfontosabb gázszállítójává vált. Részben ők vették át az oroszok helyét, akik már azelőtt elkezdték „tekergetni” a csapokat, hogy február 24-én megtámadták volna az EU felé forduló Ukrajnát.

A gáz ára nyárra kilőtt az általában karbantartásokkal indokolt orosz korlátozások, a különféle balesetek, az Északi Áramlat felrobbantása – a négy vezetékből egy olyat érintetlenül hagyva, amit az oroszok már régóta át akartak adatni a németekkel – és az EU gázbetárolása miatt.

A helyzet kezelésére az uniós tagállamok – Magyarország egyedüli ellenszavazatával – év végén ársapkát fogadtak el. Az intézkedés februárban lép életbe, így csak utána derülhet ki, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter jogosan nevezte-e károsnak, veszélyesnek és feleslegesnek. Mindenesetre a megszavazása után a holland gáztőzsdén lefelé indultak meg az árak, amit Molnár Csaba DK-s EP-képviselő az uniós döntésnek tudott be, bár valószínűleg inkább a jól sikerült betárolás és az enyhe időjárás magyarázza. Mindenesetre év végére a gázár már a háború előtti szint környékére süllyedt, és kevesebb mint fele az ársapkát beindító határértéknek.

Az EU hiába úszta meg a mostani telet, a következő nehezebb lehet. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szerint akár 30 milliárd köbméter gáz is hiányozhat Európában. Az eddigi csökkenést még jól ellensúlyozta az elszálló árak miatt visszafogottabb fogyasztás és a behozatal növelése, a nyári betárolás, az új csövek és a több cseppfolyós gáz. A csövek és a tározók azonban ettől még nem tágulnak, a vezetékes beszállítók – például Algéria, Azerbajdzsán, Norvégia – sem tudják a végtelenségig növelni a kitermelést, és a fűtést sem lehet majd teljesen letekertetni. A cseppfolyósított földgázt visszaalakító terminálok is teljes gőzzel mennek, bár 2023-ban várhatóan újakat is átadnak.

Az orosz nyersolaj tengeri behozatalát már 2022-ben betiltotta az EU, ám feldolgozott termékeket csak 2023. február 5-től nem lehet importálni. Hernádi Zsolt, a Mol vezérigazgatója szerint emiatt 10 százaléknyi dízel fog hiányozni az európai piacról. Hernádi a Telexnek adott decemberi interjújában arról is beszélt, hogyan érinti a céget a vezetékes orosz olajból az EU-ban feldolgozott termékek kiviteli korlátozása.

A drága és szűkülő energiakínálat miatt még fontosabbá válik az eredetileg az üvegházhatású gázok kibocsátásának visszafogására született „Irány az 55 százalék” csomag. 2023-ban többek között az alternatív üzemanyag-ellátás kiépítéséről, a belső hidrogénpiac új keretéről, valamint az üvegházhatású gázok kibocsátásának kereskedelméről kell dönteniük az uniós intézményeknek. Az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv frissítése is fontos szerepet kaphat abban, hogy csökkentsék az uniós energiafelhasználást.

Jöhet a recesszió?

A lakossági fogyasztóknak így is marad elég gáz a következő télen, de az iparnak nem biztos. És világos: az uniós gazdaságnak már csak ez hiányozna, így is félő, hogy a drága energiaárak miatti lassulás gazdasági recesszióba csap át. Még ha nem is történne így, a magas infláció és a gyenge növekedés vagy stagnálás mellé már csak a magas munkanélküliség hiányzik, hogy beinduljon a nehezen feloldható stagfláció.

A helyzet 2023-ban előtérbe tolhatja az Európai Központi Bankot (EKB), amelynek kétfelé kell figyelnie. Egyrészt az uniós kvázi-alkotmány értelmében stabilan kellene tartania az árakat. Az euró jegybankjának saját meghatározása szerint ez középtávon kétszázalékos inflációt jelentene, amin az elszabaduló árak miatt jelenleg durván túllő. Emiatt alapkamatot kellene emelnie, így több kormány is puffogott, hogy ezzel a gazdasági növekedést gyengítheti. (Ilyen dilemma a magyar kormány és központi bank között is feszültséget okoz.) A kamatemelés az eladósodott, nagyrészt déli tagállamoknak is megnehezíti, hogy finanszírozzák a tartozásaikat.

Az uniós bank végül rekordsebességgel kezdett emelni az alapkamaton (bár a mostani 2,5 százalékkal a közelében sincs a magyar 13 százaléknak) és 2023-ban a korábban gazdaságélénkítés miatt vásárolt kötvényei egy részétől is megszabadulna. Az infláció novemberben már kicsit csökkent, és az euró árfolyama ismét erősebb a dollárénál, miután a nyáron az Egyesült Államok devizájánál is kicsit gyengébbé vált.

Bár az EKB az eurót használó országokban igazán meghatározó, mivel Magyarország túlnyomórészt velük kereskedik – amin csak erősít, hogy a horvátok is bevezetik év elején a közös uniós fizetőeszközt –, nekünk sem mindegy, milyen döntéseket hoznak Frankfurtban.

Miközben az EKB a növekedés helyett az inflációra összpontosít, az uniós tagállamoknak is lassan vissza kellene fogniuk a megugrott kiadásaikat. A spórolást az uniós költségvetési és adósságcsökkentési szabályok követelnék meg, ha a koronavírus miatt nem függesztették volna fel ezt, legutóbb 2023 végéig. Már volt rá példa, hogy meghosszabbították a határidőt, és 2023-ban a déliek ismét bepróbálkozhatnak azzal, hogy egy újabb halasztást vagy legalább a szabályok elnézőbb kezelését kérjék. Az Európai Bizottság 2022-ben megpróbált a szabályok rugalmasabbá tételével megágyazni egy kompromisszumos megoldásnak, de a fukarságáról híres német pénzügyminiszter, Christian Lindner szerint a javaslat még nem a vita vége.

A magyar kormány igencsak kihasználta az ideiglenes engedékenységet a 2022-es választás évére, de még 2023-ra is majdnem négyszázalékos hiánycéllal számol a szabályok szerinti három helyett, így lehet, hogy év végén még jobban meg kell majd szorítania az övet.

Egyre jobban kikezdi Schengent a migráció

Az Európai Bizottság 2022-ben már sokadszorra mondta ki, hogy Bulgária és Románia felkészült a csatlakozásra a schengeni övezethez, melléjük pedig Horvátország is felzárkózott. Mégis csak utóbbit vették fel, így a határellenőrzés nélküli övezeten belülre kerülne a magyar kerítés horvát szakasza, amit emiatt el is bontanak.

Az év utolsó állam- és kormányfői csúcstalálkozóján azzal vigasztalták a másik két országot, hogy 2023-ban majd sikerülhet a csatlakozás. Krum Zarkov bolgár igazságügyi miniszter szerint erre garanciát is kaptak, októberig jóvá fogják hagyni a csatlakozásukat.

A döntő ülés előtt úgy tűnt, az eddig vétózó Hollandia legalább Romániát beengedné, de erre jött Ausztria azzal, hogy a két ország túl sok migránst enged át regisztrálás nélkül. A jelenlegi szabályok szerint ugyanis ezeket az embereket abban a tagállamban kellene nyilvántartásba venni és ellátni, ahol először belépnek, és ott adhatnák be a menedékkérelmüket is. Ha az érkezőországból elmennek, bizonyos megkötésekkel egy éven belül még visszaküldhetik őket. Természetesen ha nem veszik őket nyilvántartásba, akkor ez a kötelezettség is másra száll, és az érkezők sem feltétlenül akarják, hogy a jellemzően szegényebb határ menti országokban regisztrálják őket.

Jelenleg a legtöbb első menedékkérelmet Németországban adják be, Ausztria a második, holott egyik országnak sincs külső schengeni határa. Emiatt mindkét ország és mások is az uniós szabályok kiskapuit kihasználva belső határellenőrzéseket tartanak. Közben ismét növekedni kezdett az érkezők száma (még az ukránokat is leszámítva, akiket ideiglenesen külön kezelnek), bár a közelében sincs a 2015-ös csúcsnak.

A schengeni övezetet is megtépázó migrációs hiányosságok kezelésére februárra külön uniós állam- és kormányfői csúcstalálkozót hívtak össze. A témában már évekkel ezelőtt született egy javaslatcsomag – de ez beragadt – főként azért, hogy a határországok tehermentesítésére szétosszák a menedékkérőket vagy legalább máshogyan, például az elutasított kérelmeket beadók hazavitelével segítsenek a többiek.

Indulhat a soros magyar EU-elnökség előkészítése

Várhatóan az is csak mélyíti a menekültügyi patthelyzetet, hogy év elejétől Svédország vezeti a tagállami miniszterek üléseit. Az EU Tanácsának félévente cserélik az elnökségét, a stafétát átvevő svéd kormány pedig a szélsőjobboldali Svéd Demokraták külső támogatására szorul.

Az uniós soros elnöknek semlegesként kell levezetnie az üléseket és túlnyomórészt már megnyitott dossziékat kell továbbgörgetnie, mert fél év általában kevés egy uniós jogszabály átpréseléséhez. Ugyanakkor néhány saját kezdeményezéssel és a napirend meghatározásán keresztül kicsit a saját szájíze szerint alakíthatja az uniós döntéshozatalt a soros elnökség. Márpedig a svédek programja a biztonság, a versenyképesség és a zöld átmenet mellett a demokráciát és jogállamiságot jelölte ki fő témának.

Az év második felében a spanyolok következnek majd, ezzel pedig már az a trió kezdődik, amelyet Magyarország zár 2024 második félévében. (Az elnökségeket a nagyobb folytonosság kedvéért hármas csoportokba rendezik.) A közelgő határidő miatt az idei év második felében már látszódhat valami az előkészítésből.

Az USA-val és a britekkel is békülhet az EU

Miközben az EU az orosz invázió miatt együtt támogatja Ukrajnát az Egyesült Államokkal és az Egyesült Királysággal, mindkét országgal támadtak az utóbbi időben 2023-ban elsimítandó ellentétei.

A britekkel továbbra is az uniós kilépésüket szabályozó egyezmény – egyszer már londoni kérésre újratárgyalt – északír jegyzőkönyve miatt áll a bál. Nyáron Liz Truss akkori külügyminiszter nyújtott be egy javaslatot, ami az EU szerint egyoldalúan felrúgja a megállapodást, ezt idén fogadhatják el. A kemény brexitpártiak támogatásával Liz Truss a miniszterelnöki széket is megszerezte, de csak rekordrövid ideig. Utódja, Rishi Sunak valamivel engedékenyebbnek tűnik és áprilisig tárgyalásos megoldást szeretne. Mindenesetre az EU felkészül arra is, ha eldurvulna a helyzet.

Az Egyesült Államoknak eközben a saját cégeit helyzetbe hozó „inflációellenes” törvénnyel sikerült kiakasztania az uniós vezetőket. Év végére az USA egy módosítással békítette az európaiakat, aminek megörült az Európai Bizottság, de már egy ellenalapot is terveznek, amelyet 2023 nyarán jelenthetnek majd be. Az Atlanti-óceán túlpartjáról nézve az uniós intézmények és tagállamok egy sor területen feszülnek neki az Egyesült Államok techcégeinek az óriási versenyjogi büntetésektől kezdve egészen a mobiltöltőkig, amin csak ront Elon Musk twitteres ámokfutása.

Az EU-nak közben a „hátsó udvarára” is oda kell figyelnie. Ebben kulcsszerepet játszik az Európai Bizottság magyar tagja, Várhelyi Olivér, aki a szomszédságpolitikáért és bővítésért felel biztosként. A még nem uniós balkáni országok egyre türelmetlenebbek, amiért nem haladnak a csatlakozási tárgyalásaik, és nagy áttörés egyelőre 2023-ra sem érik. Még a kaputól legkevésbé messze álló Montenegró és Szerbia előtt is sok lezáratlan fejezet áll, utóbbival pedig a szoros orosz kapcsolatai és a koszovói villongások miatt is lesz bőven feladatuk az uniós intézményeknek.