Az EP döntött: pert készít elő az ezermilliárdokat érő magyar igazságügyi reform miatt az Európai Bizottsággal szemben

Az Európai Parlament csütörtökön megszavazta az állásfoglalását a magyarországi helyzetről és a befagyasztott uniós pénzekről. A javaslatra 345-en igennel, 104-en nemmel szavaztak, 29-en tartózkodtak.

A MEPWatch adatai alapján a frakciók szinte teljesen az egyik vagy másik oldalra húztak: a jobbközép néppártiak, a szocialisták, a liberálisok, a zöldek és a szélsőbaloldaliak támogatták, a konzervatív-euroszkeptikus ECR és a szélsőjobboldali ID ellenezték a végső javaslatot. A magyarok közül a két momentumos képviselő és a volt MSZP-s, most a saját alapítású Esély Közösség nevében politizáló Ujhelyi István igent, a megjelent fideszesek és a jobbikos Gyöngyösi Márton nemet nyomtak. A többiek (a DK-sok, három fideszes és a KDNP-s, néppárti Hölvényi György) nem voksoltak – a módosítóknál és számos másik aznapi szavazásnál sem, azaz valószínűleg tényleg hiányoztak.

Az EP szerint Orbán uniós jogi alapelvet rúghatott fel

A képviselők azután szavaztak a dokumentumról (amely még tervezetként itt olvasható), hogy tavaly decemberben az Európai Bizottság elfogadta a magyar kormány által bevezetett igazságügyi reformot, amelynek hiányára hivatkozva szinte teljesen blokkolta az uniós költségvetés felzárkóztatási támogatásainak kifizetését. Ugyan más feltételek miatt is visszatartják a kohéziós pénzek egy részét, de így is a 22 milliárd eurós összeg közel fele, 10,2 milliárd euró (nagyjából 3900 milliárd forint) vált elérhetővé. A pénzt számlákért cserébe, előfinanszírozott fejlesztésekre fizeti ki az EU, a kormány idén év elején 445 millió eurót (körülbelül 170 milliárd forintot) hívott le.

Az állásfoglalási javaslat vitáját szerdán összevonták a legutóbbi és a következő uniós csúcstalálkozóéval. A tavaly decemberi döntés épp egy nappal előzte meg az utolsó állam- és kormányfői találkozót. A javaslat vitáján számos képviselő úgy látta, hogy az értékelést az ukrán EU-csatlakozási tárgyalások megkezdésének átengedéséért cserébe adta ki az Európai Bizottság, Orbán Viktor viszont ehhez hasonlóan fenyegethet a következő februári csúcson, mert legutóbb vétózta az uniós költségvetés emelését és Ukrajna plusz támogatását. A magyar kormánypártok ideológiai zsarolásról és a júniusi EP-választás kampányára szervezett politikai cirkuszról beszéltek.

Az állásfoglalás elítéli, hogy Orbán Viktor „az EU stratégiai érdekeinek teljes mértékű figyelmen kívül hagyásával és megsértésével blokkolja a többéves pénzügyi keret alapvető felülvizsgálatáról, többek között az ukrajnai segélycsomagról szóló döntést”. Szerintük „az ilyen fellépések sértik” az EU kvázialkotmányában, az alapszerződésekben rögzített lojális együttműködés elvét. (Korábban maga a miniszterelnök is elismerte: az elv miatt „a jogszerűség határának is a szélén járna”, ha összekötné az uniós büdzsé emelését a magyar támogatások befagyasztásával.) A parlamenti szöveg szerint „az EU semmilyen módon sem engedhet a zsarolásnak, és nem alkudozhat az EU és szövetségesei stratégiai érdekeiről úgy, hogy cserébe feladja értékeit”.

Perelhetnek az igazságügyi reform kipipálása miatt

A dokumentum nem jogszabály, de lehetnek gyakorlati következményei. Az egyik, hogy egy pert kezd előkészíteni az EU bíróságán.

Az EP utasítja a saját jogi bizottságát: „a lehető leghamarabb tegye meg a szükséges lépéseket” a 10,2 milliárd eurót felszabadító bizottsági döntés miatt, és elemezze azt.

A vizsgálatot annak érdekében kezdeményezi, hogy a „határozat jogszerűségének vizsgálata iránti keresetet nyújtson be az Európai Unió Bíróságához”.

Az Európai Bizottság már közvetlenül a döntés kihirdetésekor és a szerdai vitában is azzal érvelt: épp az lett volna a szabálytalan, ha nem dönt a reform elfogadásáról,

Didier Reynders igazságügyi biztos szerint enélkül épp a magyar kormány perelhetett volna.

A magyar kormány májusban fogadta el a szükséges jogszabályt, és júniusban jelentette készre a feltételeket, majd az Európai Bizottság még két körben kért pontosításokat. A másodiknál az utolsó kért jogszabályi lépést épp a decemberi EU-csúcs előtti napon hirdették ki a Magyar Közlönyben, ami a bizottsági értékelés feltétele volt. Reynders decemberi magyarázata alapján ezért a magyar kormányon múlt az időzítés, mert úgy vélte, hogy a szokásosnál gyorsabban fogadták el az utolsó jogszabályt. (A Szabad Európa úgy számolt, hogy december 19-én járt volna le a határidő.)

Az EP-s állásfoglalás szerint „az uniós finanszírozás felszabadításához szükséges intézkedéseket egyetlen, egységes csomagként kell kezelni, és még akkor sem szabad kifizetéseket teljesíteni, ha egy vagy több területen előrelépés történt”, de máshol hiányosságok vannak. Az EP véleményével az lehet a gond, hogy a befagyasztásokat több külön eljárás és eszköz okozza, ahol a feltételek nem teljesen fedik egymást. (Arról, hogy pontosan mi mivel van összekötve és milyen összegeket blokkol, legutóbb itt írtunk bővebben.)

A képviselő-testület „továbbra is elkötelezett”, hogy „az uniós források eljussanak a magyar lakossághoz, többek között a helyi és regionális önkormányzatoknak és a civil társadalomnak nyújtott közvetlen finanszírozás révén, amint a feltételek teljesülnek, továbbá hangsúlyozza, hogy a jelenlegi helyzetért kizárólag a magyar hatóságok felelősek”.

Bukott a liberális fenyegetés a bizalmatlansági indítvánnyal

Az állásfoglalás viszont azt szeretné, hogy az Európai Bizottság továbbra is vessen be minden eszközt, ráadásul „gyors fellépést vár” a szuverenitási törvény miatt. A blokkolt uniós forrásoknál az EP-nek nincs közvetlen szerepe, csak az Európai Bizottságnak és bizonyos esetekben a tagállamoknak, de kormánypárti politikusok rendszeresen panaszkodnak a képviselők nyomásgyakorlására. Az EP akár bizalmatlansági indítványt is benyújthat, és ha Ursula von der Leyen bizottsági elnök a posztján akar maradni a júniusi európai parlamenti választás után, szüksége lesz a többségre.

A javaslathoz két módosító is érkezett, és az egyik be is lengetett egy bizalmatlansági indítványt. Ezt a liberálisok nevében részben a momentumos Cseh Katalin adta be. A javaslat „emlékeztet arra, hogy amennyiben a Magyarországnak szánt források felszabadítására ismételten sor kerül, különösen az Európai Tanács következő, 2024. február 1-jei csúcstalálkozóján folytatott tárgyalásokkal összefüggésben”, akkor „megvonná a bizalmat”. A módosító nem ment át.

Átléptetnék a hetes cikkes eljárást az ágba, amiből büntetés lehet

Az állásfoglalás felhívja a tagállamokat, hogy állapítsák meg: Magyarország a „hetes cikkes” eljárás második bekezdése szerint súlyosan és tartósan megsérti-e az uniós értékeket.

Az Európai Parlament 2018-ban kezdeményezte az eljárás első szakaszát. A tagállamok az időnkénti meghallgatások ellenére eddig nem döntöttek sem a leállításáról, sem a továbbléptetéséről, így Magyarország még mindig az eljárás első bekezdése szerinti ágban van. Itt az uniós miniszterek négyötödös többséggel mondhatnák ki: fennáll az egyértelmű veszély, hogy Magyarország súlyosan megsérti az uniós alapértékeket. Előtte ajánlásokat tehetnek, de még idáig sem jutottak el. Az állásfoglalás „rendkívül sajnálatosnak tartja”, hogy a tagállamok nem tudtak „érdemi előrelépést tenni”, és azt kéri, tegyen ajánlásokat, és intézkedjenek.

A hetes cikkes eljárás második ágát a tagállamok egyharmada vagy az Európai Bizottság indíthatja el az EP „egyetértésének elnyerésével”, vagyis a mostani állásfoglalás legfeljebb annyit jelent, hogy ez a parlamenti rábólintás biztos, a testület a kezdeményezéséről nem dönthet. Az EU-ról szóló alapszerződés hetes cikke nem mondja ki egyértelműen, hogy a megelőző ágat le kell zárni a második megindításához.

Utóbbi vezethet ahhoz, hogy a kérdéses ország uniós alapszerződések „alkalmazásából származó egyes jogait” felfüggesztik, „beleértve az e tagállam kormányának képviselőjét a Tanácsban megillető szavazati jogokat”. Ehhez előbb a tagállamoknak az alapértékek megsértését kellene egyhangúlag megállapítaniuk (az érintett ország kivételével), majd a büntetésről kétharmaddal dönthetnének.

Nem szeretnék, ha Orbán vezetné az EU-csúcsokat

A helyzetet külön érdekessé teszi, hogy az ügyet tárgyaló, tagállami miniszterekből álló Tanács elnökségét júliustól fél évre Magyarország veszi át. Az EP egy tavaly nyári állásfoglalás után ismét „felveti a kérdést, hogy a magyar kormány képes lesz-e 2024-ben hitelesen teljesíteni ezt a feladatot, tekintettel arra, hogy nem felel meg az uniós jognak” és alapértékeknek, valamint „a lojális együttműködés elvének”.

A Tanács elnökségi sorrendjét már korábban meghatározták, ezen csak maguk a tagállamok módosíthatnának. Egy szélsőbaloldali képviselő módosítója felszólította volna őket, hogy „a magyar elnökség felfüggesztése érdekében” tegyenek így, de a módosító – a másikhoz hasonlóan – nem kapott többséget.

Emeli a tétet, hogy a júniusi EP-választáson az állam- és kormányfők hasonló nevű, de külön testületét, az Európai Tanácsot vezető Charles Michel is indul, így a mandátuma novemberi lejárta előtt el kell hagynia a mostani posztját. Az állásfoglalás „emlékeztet arra, hogy bizonyos esetekben az Európai Tanács elnökét a Tanács féléves elnökségét betöltő tagállamot képviselő európai tanácsi tag helyettesítheti”. Magyarul akár az is lehet, hogy ideiglenesen Orbán Viktornak kell beugrania a legmagasabb politikai szintű uniós testület élére.

Az EP arra „kéri a Tanácsot, hogy a lehető leghamarabb találjon megfelelő megoldásokat ezeknek a kockázatoknak a csökkentésére”. A szöveg szerint a képviselő-testület „megfelelő intézkedéseket hozhat, ha nem születik ilyen megoldás”, de hogy pontosan mit, azt nem részletezi. Emellett felhívja a Tanács elnökét és a tagállamokat: „haladéktalanul indítsák be” a formálódó reformokat, hogy „megszüntessék a vétójoggal való visszaélést és a zsarolást az Európai Tanácsban és más európai intézményekben”.