Borvendég: Ma csak az EU-ban maradásunkra tudnék voksolni, de előállhat olyan, hogy nem marad más, mint kimenekülni

Borvendég Zsuzsanna kutatóból lett a Mi Hazánk Mozgalom egyetlen európai parlamenti (EP-)képviselője. A párt is részt vett a Szuverén Nemzetek Európája (ESN) frakció megalapításában, aminek a létrehozása az ellentmondásos hírek ellenére Borvendég szerint a valóságban egy pillanatra sem volt kérdéses, a Fidesszel felállt Patrióták Európáért csoport pedig barátian állt a megalakulásukhoz. Az EP-t képmutató és felszínes világnak találta, de a frakcióján belül kölcsönös szimpátiát érez és egyenrangúként kezelik. Ha ma kellene szavaznia, fájó szívvel ugyan, de felelősségteljesen csak az EU-ban maradásunkra tudna voksolni, mert Magyarország jelenleg nem szuverén gazdaságilag, közölte a Telexnek adott interjúban.

Eddigi történészi-kutatói karrierrel mennyire könnyen ismerte ki magát az Európai Parlamentben (EP-ben), tudta-e valahogyan hasznosítani a szakmai tapasztalatát a mostani munkájában?

Folyamatosan hasznosítom a szakmai tapasztalataimat. Ne feledjük: a történelem, amikor történt, politika volt. A jó történész soha nem a következmények ismeretében ítélkezik, hanem a történelem szereplőinek aktuális tudását figyelembe véve értékel, vagyis gondolatban a kor politikai viszonyai közé utazik vissza. Ráadásul az én kutatási területem fókusza éppen a mostani világrend kialakulására esik, vagyis jobban átlátom a mélyben zajló folyamatokat egy átlagembernél. Titkosszolgálati anyagokkal dolgoztam, hálózatfeltáró munkát végeztem, közben olyan mintázatok felismerését sajátítottam el, ami meg fogja könnyíteni a tájékozódásomat abban a bábeli zűrzavarban, amely Brüsszelt jellemzi.

Korábbi politikusi tapasztalatok nélkül mennyire engedik el a kezét a pártban?

Európai parlamenti képviselőként egyéni felelősségem van azzal kapcsolatban, hogy milyen munkát végzek, milyen döntéseket hozok. Ezt tiszteletben is tartják, teljes bizalmat kapok tőlük. Természetesen a szakmai együttműködés ezzel együtt folyamatos: ha szakpolitikai kérdésben adatokra vagy véleményezésre van szükségem, minden segítséget megadnak. Jó példa erre az európai méhészek megmentésére kidolgozott jogszabály-módosítási indítvány elkészítése, amelyet a Mi Hazánk azon szakértői állítottak össze, akik már több, mint egy éve foglalkoznak ezzel a kérdéssel.

Milyenek voltak a benyomásai az első strasbourgi plenáris és brüsszeli bizottsági ülések után?

Képmutató és felszínes világ ez, tele önellentmondással. Tanulságos, hogy mennyire mást jelentenek számukra bizonyos fogalmak. Az, hogy „nem egy nyelvet beszélünk”, nem egyszerűen csak az eltérő történelmi tapasztalatokból ered, mélyebb okai vannak. Történészként sokat foglalkoztam azzal, hogyan manipulálták a közgondolkodást pusztán azáltal, hogy más jelentéstartalommal töltöttek meg kifejezéseket. Most ezt a gyakorlatban tapasztalhatom meg. A demokratikus eljárásrend saját maguk által megfogalmazott szabályait sem tartják be, mert nekik nem nép-, hanem érdekképviseletet jelent a demokrácia. A szavazások jelentős részét kézfeltartással vagy közfelkiáltással bonyolítják le, ami ellenőrizhetetlen és átláthatatlan. [Az EP az eljárási szabályai szerint „általában kézfelemeléssel szavaz”, de ha az elnök kétségesnek látja a többséget vagy valami más miatt úgy dönt, elektronikusan szavaznak. Bármelyik képviselő kérheti, hogy elektronikus voksolással ellenőrizzék az eredményt, a név szerinti szavazások eredményei itt elérhetőek – a szerző]

Azt, hogy a különböző ügyeket, vagy előterjesztések kidolgozását melyik képviselő viheti végig, egy pontrendszer alapján határozzák meg, amit a frakciók között osztanak el. Ha a globalista frakciók pontjai elfogytak és már csak a politikai paletta másik oldalán ülők kerülhetnének sorra, akkor egy „demokratikus” (értsd: érdekképviseleti) fordulattal hirtelen más elosztási rendszert kezdenek használni. Magyarországot állandóan jogállamisági deficit miatt ültetik a szégyenpadra, és bár a megfogalmazott kritikáknak sok esetben van alapja, valójában itthon elképzelhetetlen lenne, hogy olyan mértékben űzzön bárki csúfot a demokráciából, mint ahogy az EP-ben ezt napi szinten megteszik.

Amíg a magyar parlamentben minden párt megkapja a neki arányosan járó lehetőségeket, addig az EP-ben a két patrióta–szuverenista frakció egyetlen bizottsági tisztséget sem kapott. Ráadásul a legtöbb tagállamban van jogállamisági probléma, de csak hazánktól tartanak vissza jelentős uniós forrásokat és csak Magyarország ellen zajlik a 7. cikk szerinti eljárás, miközben a lengyelek ellenit azonnal leállították, amikor Brüsszelnek tetsző kormány alakult.

A Szuverén Nemzetek Európája (ESN) képviselőcsoport utolsóként alakult meg és heteken át ellentmondásos hírek jelentek meg a frakcióalapításról. Hogyan látta azt az időszakot, ami a csoport létrejöttéhez vezetett?

Intenzív időszak volt, többször kellett kiutazni Brüsszelbe az egyeztető tárgyalások miatt. Bár a sajtóban néha megjelentek ellentmondásos hírek,

a valóságban egy pillanatra sem volt kérdéses, hogy létrejön-e a frakció vagy sem.

Az Alternatíva Németországért (AfD) azt a taktikát választotta, hogy csak akkor jelentik be a megalakulást, amikor már pontosan tudják, kik lépnek be, így szinte az utolsó pillanatban vált hivatalossá a szuverenisták parlamenti csoportja. Nekem az első egyeztető tárgyalások már meghozták az első sikerélményeket is. Nagyon pozitív hozzáállással fogadták azt, hogy a civil életből jövök, tetszett nekik a kutatási témám, a kölcsönös szimpátia azonnal megszületett.

A szakbizottságok közül a kultúrával és oktatással foglalkozóba ült be. Nem tart attól, hogy mivel ez a téma alapvetően nemzeti és nem uniós hatáskör, a legkisebb frakció tagjaként különösen nehéz lesz innen hatást kifejtenie?

A kultúra területéről jövök, ráadásul történészként mindig is érdekelt az eszme- és kultúrtörténet, vagyis nagyon jól tudom, mit jelent a kultúra egy társadalom életében. Mindennek ez az alapja. Az elmúlt másfél évszázadban rohamosan változott a „kultúrafogyasztás” szokása és különösen az a közvetítő közeg, amelyen keresztül mindez eljuttatható az emberekhez. A progresszív szélsőbalos mozgalmak ennek a jelentőségét időben felismerték, alkalmazkodtak a változásokhoz és már a huszadik század közepére uralmuk alá vonták a kulturális élet minden területét, nemcsak a szovjet blokkban, de a nyugati világban is – ahogy annak idején Csurka István mondta: beültek a zsűribe.

Ma már nem lehet arról beszélni, hogy a kulturális terület alapvetően nemzetállami hatáskör lenne, hiszen pontosan a kultúra az, ami legelőször „nemzetközivé lett”. Azok a csatornák, amelyeken keresztül a legelemibb kulturális hatások eljutnak az emberekhez, globális nagyvállalatok kezében vannak, vagyis a konzervatív értékek védelmét is ki kell helyezni a nemzetállami keretek közül a globális térbe.

Toroczkai László a frakció megalakulásakor arról beszélt, hogy a Mi Hazánk kérésére hagyták ki az ESN-ből az SOS Romániát. Minek tudja be, hogy nem a több mandátummal rendelkező román párt került be a csoportba?

Mint említettem, szinte azonnal kialakult a személyes szimpátia köztem és az AfD vezetősége között. Nagyra értékelték a tudományos pályámat, az abban elért eddigi eredményeimet és a személyiségem is megnyerte őket. Azt tudomásukra adtuk, hogy választaniuk kell a románok és köztünk, és bár nyomott a latban természetesen az is, hogy az Mi Hazánk és az AfD között már volt politikai kapcsolat, a végső döntésükben a személyem is közrejátszott.

A frakció képviselőinek felét az AfD adja. Nem érez német túlsúlyt a frakcióban?

Nem. Figyelnek arra, hogy ne legyen a munka során német túlsúly. A frakció vezetőségében a delegációvezetők egyenrangúak, függetlenül attól, hány fős delegációt képviselnek. Mivel az EP-ben a frakcióalakításnak nem pusztán létszámkorlátja van, hanem megfelelő számú tagállamnak is képviseltetnie kell magát, így adott esetben egyetlen képviselő kiválása is ellehetetlenítené a frakció létét, vagyis egyetlen magyarként is kulcsfontosságú a tagságom. Az egyenrangúság abból is látszik, hogy például a szeptemberi plenáris ülésre való felkészülésnél mindegyik, általam kért témában megkaptam a felszólalási lehetőséget a frakció időkeretéből.

Az AfD több korábbi politikusa ellen külföldi, főleg orosz befolyás miatt nyomoznak. Miben lát garanciát, hogy a Szuverén Nemzetek Európája csoport valóban szuverén tud lenni és nem befolyásolják például Moszkvából?

Egyelőre a nyomozás nem mutatott fel bizonyítékot arra, hogy ez a vád igaz lenne, de a gyanúba kevert politikusok nem is tagjai a frakciónak. Jó eséllyel az egész ügy csak politikai fegyver Németország második legerősebb pártja ellen. De az nem kérdés, hogy amennyiben bármilyen befolyásgyakorlást tapasztalnék a frakción belül, azonnal jelezném. Se harmadik ország, se bármilyen gazdasági érdekeltség nem sértheti a tagállami érdekeket. Egyébként, ha valamilyen külső befolyásról beszélünk, elsősorban nem egy harmadik országtól, hanem különböző gazdasági érdekeltségektől kell tartanunk, és nem az ESN frakciója lesz az, amelyik érintett lesz az ilyen ügyekben. Ursula von der Leyen mellett legutóbb éppen a parlament elnökéről, Roberta Metsoláról derült ki, hogy férje az EU legnagyobb lobbistája. [A Politico cikke alapján Metsola férje a világ második legnagyobb üdülőhajó-vállalatának fő uniós lobbistája. Ugyan a cikk szerint nem sértettek szabályt, de egy nemrég létrehozott etikai testületnél az EP-elnök az egyik kivétel az alól, hogy a családtagjainál is be kelljen jelentenie az esetleges összeférhetetlenséget – a szerk.]

Egy Facebook-bejegyzésében arról írt, hogy „a patrióták” átadták a szavazási listájukat. A Patrióták Európáért (PfE) csoportot értette ezalatt? Mennyire és miben tudnak együttműködni a PfE-vel?

Ez a bejegyzés a júliusi plenáris ülés idején készült. Mint korábban említettem, az ESN frakciója az utolsó pillanatban jött létre, az alakuló ülésre való felkészülés rohamléptekben zajlott, kissé kaotikus volt az első hét, így minden segítség jól jött.

A PfE valóban barátian állt az ESN megalakulásához, különösen az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) és az AfD között meglévő régi bajtársi viszony miatt.

Az ő kapcsolatuk olyan szoros, hogy az ESN frakcióigazgatója egy osztrák politikus, az FPÖ tagja, aki nagyon komoly tapasztalatokkal rendelkezik szervezési kérdésekben, hiszen már több, mint egy évtizede ezt csinálja. E két párt közvetlen kapcsolatának volt köszönhető a hirtelen jött segítség. A szeptemberi ülésen erre már nem volt szükség, hiszen az első másfél hónap arról szólt, hogy megszervezzük a frakciómunkát. Ugyanakkor a patrióta–szuverenista erőknek együtt kell majd működniük ügyek mentén, hiszen csak így lehet hatékonyan fellépni a nemzetállamok felszámolására törekvő fősodorral szemben.

Egyetért-e azzal, hogy legyen népszavazás arról, Magyarország maradjon-e az EU-ban? Ha ma rendeznének ilyet, igennel vagy nemmel voksolna?

A népszavazás kérdésével természetesen egyetértek. Egyébként ezt a Mi Hazánk programja is tartalmazza, de 2030-ig tűzte ki célul. Az időkorlát nem véletlen. Jelenleg Magyarország gazdasági értelemben egyáltalán nem szuverén. Történészként éppen ennek az okait feszegettem és rámutattam arra, hogy ez a függőség a rendszerváltáson átívelően bénít meg minket.

Hiába beszél a magyar kormány szuverenitásról, gazdasági szuverenitás nélkül nincs politikai sem. Szükség lenne a gazdaság szerkezetének átalakítására, kétoldalú gazdasági megállapodások rendszerének kialakítására, mielőtt elkezdhetünk gondolkodni az EU-n kívüli életről. Nemzetgazdaság felépítésére és megerősítésére akár unión belül, akár unión kívül szükségünk lenne, de egyetlen kormány sem ért el ebben érdemi eredményeket 1990 óta. Bár az utóbbi években sikerült a keleti nyitással a nyugati függőséget némileg enyhíteni, de cseberből vederbe sem eshetünk.

Vagyis,

ha ma kellene szavaznom, fájó szívvel ugyan, de felelősségteljesen csak a maradásunkra tudnék voksolni, ugyanakkor olyan forgatókönyv is előállhat, hogy felgyorsulnak a nemzeti önrendelkezést súlyosan veszélyeztető folyamatok és más eszköz nem marad, mint – jól előkészített módon – kimenekülni az egyre diktatórikusabb irányba tartó EU-ból.

Éppen ezért minden erőnkkel azon kell dolgoznunk, hogy a hazai tulajdonú kis- és középvállalati szektor megerősítésével, az élelmiszeripar újraépítésével és legfőképpen a mezőgazdaság megerősítésével olyan nemzetgazdaságot hozzunk létre, amely a globális nagyvállalatok köldökzsinórja nélkül is életképes.

Milyen személyes, EP-n belül elért eredménnyel lenne elégedett a mandátuma végére?

Azzal az ígérettel vettem át a mandátumomat, hogy minden körülmények között a legjobb tudásommal fogom a magyar nemzeti érdekeket képviselni. Ezt nem lesz nehéz teljesíteni, hiszen nem is tudnék másképp tenni. De ennél többet szeretnék. Szeretném, hogy maradandó legyen a munkám. Ehhez építeni és alkotni kell. A maradandóságot arra értem, hogy példaértékű legyen az elvhűségem és a hazaszeretetem.

Idehaza sokan ismernek, és elismerik mindazt, amit eddig elértem. Ők nyilván ezentúl is érdeklődve figyelik majd a munkát, amit végzek, de jó lenne, ha azokhoz is tudnék szólni, akikhez eddig nem jutottam el, jó lenne, ha a felszólalásaimmal bátorságot tudnék adni azoknak a nyugati embereknek, akik ma még nem mernek hangot adni az elégedetlenségüknek a balliberális eszmeáramlatokkal szemben. Ez egyfajta szellemi csatatér, de ha ezt nem nyerjük meg, esélyünk sem lesz máshol eredményeket elérni.

A Válasz Online korábbi cikke szerint a Magyarságkutató Intézetnél meg akarták szüntetni a munkaviszonyát lojalitásproblémák miatt, de a fenntartó Kulturális és Innovációs Minisztérium felől érkezett jelzés nyomán ez lekerült a napirendről. Érzékelt-e ilyet, volt valamilyen hivatalos vagy informális jelzés?

Semmi olyasmiről nem tudok, hogy a miniszter bármilyen módon védelmet nyújtott volna nekem. Ha így lett volna, eljutott volna hozzám a híre. Azt tudom, hogy már 2023 nyara óta gondolkodtak azon, miképpen tudnának megszabadulni tőlem, de mivel a közel 25 éves közalkalmazotti jogviszonyom miatt magas végkielégítést kellett volna fizetniük, nem tették meg – és lehet, féltek a sajtóvisszhangoktól is. A lojalitásproblémát értelmezni sem tudom, hiszen a feladataimat mindig elláttam, az intézmény küldetésnyilatkozatához mindig hűséges voltam. Az intézet új vezetése volt az, ami szakított azokkal az értékekkel, amelyeket a Magyarságkutató Intézet alapításakor megfogalmaztak.