Mozgalmas lesz 2024 az Európai Unióban, magyar szempontból különösen, hiszen nem csak egy európai parlamenti választást és intézményi fejcseréket, hanem többek között korábban blokkolt pénzeket is hoz az új év.
Több száz millió kifagyasztott euró jöhet februárig
2023 végétől jöhetnek az első eurók Magyarországra azokból a forrásokból, amelyeket korábban uniós testületek – az Európai Bizottság és részben a tagállami Tanács – jogállamisági okok miatt befagyasztottak, de egy részük még mindig elérhetetlen.
Két helyről indul meg az előzőleg blokkolt pénz. Az egyik forrás az uniós költségvetésen felüli, egyszeri helyreállítási alap. Innen 2023. végi állás szerint csak egy kerülőút nyílik meg. Egy húsz százalékos előleg fut be: februárig az első, év végéig a második része. Előbbi, egy nagyjából 779,5 millió eurós (azaz 300 milliárd forintos) részlet még 2023 vége előtt néhány nappal meg is érkezett.
A másik forrást a költségvetés felzárkóztatási támogatásai jelentik. Innen jóval nagyobb összeg vált elérhetővé december 13-án, ráadásul már valóban azért, mert a kormány teljesített több feltételt. Addig egy 2022-es előleget és a „technikai segítségnyújtás” nevű, adminisztratív célokra szánt mellékzsebet leszámítva nem jöhettek a felzárkóztatási támogatások. Ezután hirdették ki az utolsó reformot, amit az Európai Bizottság az igazságügyi csomagban kért, így a testület kipipálta az úgynevezett horizontális feltételt, ami szinte a teljes, mintegy 22 milliárd eurós (azaz több, mint 8 billiárd forintos) összeget blokkolta.
A pénz viszont nem egyből érkezik, hanem előfinanszírozott fejlesztések számláiért cserébe. A kormány nyáron 200 millió eurónyit küldött be, de további számlákat is beadhat. Az Európai Bizottságnak 60 napja van, hogy fizessen vagy visszadobjon számlákat. Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter 2023 vége előtt néhány nappal arról posztolt, hogy „nemsokára megérkezik” az első „jelentős összeg, 445 millió euró”.
Maradt még bőven jogállamisági vita
A költségvetési felzárkóztatási támogatások egy része viszont további feltételek miatt elérhetetlen.
- Egy részük csak szakmai,
- de ott van még három másik horizontális feltétel
- és a jogállamisági (feltételességi) eljárás.
Csak az utóbbi 21-et jelent abból a nagyjából 30 elemből, amely egy több eljárást átszövő rendszerként 2022 decembere óta tornyosul a kormány előtt. Az igazságügyi reformmal, ami a jogállamisági eljárással együtt a helyreállítási alap 27 „szupermérföldkövének” is része, egyelőre négyet sikerült kihúzni belőle.
A kormány időnkénti nyílt kimondás, tagadás és mismásolás után decemberben megzsarolta az EU-t: ha nem tekinti teljesítettnek a szupermérföldköveket,
- nem engedi meg Ukrajna támogatását az uniós költségvetésből, csak kormányközi módon – ami költségesebb és bonyolultabb, de legalább kikerülhető vele a magyar vétó a kihagyásunkkal (bár a kormány beszállna, ha csak egy évig tartana a tervezett négy helyett);
- abban viszont nem látszik hasonló egérút, hogy a helyreállítási alaphoz felvett uniós kölcsön megemelkedett kamatköltségét fedezzék: a hitelt az orosz invázió miatti bizonytalanságban csak a tervezettnél drágábban lehet finanszírozni, ezért az Európai Bizottság többletbefizetést kért.
A két ügyet más pluszkiadásokkal együtt eredetileg egy költségvetési emeléssel oldanák meg (erről bővebben itt írtunk), amit a tagállamok azóta alaposan megnyirbáltak, ráadásul Orbán Viktor a decemberi EU-csúcson vétózott. A helyzet megoldásához február 1-re rendkívüli találkozót hívtak össze. Nem nagyon húzhatják tovább az időt, mert az Ukrajnának 2022 végén elfogadott uniós támogatást csak egy évre méretezték.
Némi bökkenő, hogy feltételek kipipáltatásához nem ártana teljesíteni is azokat. Amíg az Európai Bizottság az igazságügyi reformnál december 13-án úgy döntött, hogy ez megtörtént, ugyanaznap megállapította: a többi feltétel nem teljesült maradéktalanul – ráadásul nem is mind a 27 szupermérföldkövet nézte, csak azt a 21-et, amelyek a jogállamisági eljárás részei. A kormány mintha máshogy látná: Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója két nappal a bizottsági értékelés után kijelentette, hogy amit lehetett, megtettek.
A jogállamisági eljárásról és a helyreállítási alapról is a tagállamok döntenek európai bizottsági javaslatra, de mindkettőnél a kormánynak kellene készre jelentenie a feltételeket. Előbbit nem érdemes 2024. december 15-nél tovább húzni, mert az forrásvesztéssel járhat, és utóbbival is sietni kellene, mert körülményesek a kifizetések, a projekteket pedig 2026 augusztusáig be kellene fejezni, miközben a költségvetés nem tud a végtelenségig előfinanszírozni mindent.
A jogállamisági eljárásnak ráadásul része a vagyonkezelői alapítványok és modellváltó egyetemek uniós kötelezettségvállalási tiltása, amit még sürgetőbb lenne megoldani. A korlátozás egyrészt az Erasmus oktatási cseréknél okoz nehézséget: a kormány szerint 2024 nyaráig nincs érzékelhető probléma, de november 23-án kicsúszott egy adminisztratív határidőből és három hónap haladékot kért. A nagyobb baj a jóval több pénzből gazdálkodó Horizont Európa kutatási együttműködéseknél van. Itt már júniusban eurómilliós károkra panaszkodtak a modellváltó egyetemek, pár hónappal később pedig
Kemenesi Gábor virológus az elmúlt évtized egyik legnagyobb tudományos kríziséről beszélt.
Mindkét programnál milliárdokkal kellett beszállnia a magyar költségvetésnek. Bár a Horizont Európánál biztosnak tűnik, hogy a felhasznált részt is visszakapjuk, de érintett egyetemek szerint a többi induló már eleve a jellemzően többszereplős pályázatokból is kihagyja őket, vagyis ilyen esetben hiába szállna be ideiglenesen a magyar állam, nincs mit pótolni.
Részkérdéseket úgy-ahogy sikerült rendezni, a magas rangú kormányzati politikusok már 2023 februárjában önként kiléptek a kuratóriumokból (vagy csak titulust váltottak). De jogszabályi lépésekre is szükség lenne, és egyelőre ezekről még elvi megállapodást sem jelentettek be az Európai Bizottsággal.
Az eljárásokban ráadásul nem csak előre lehet haladni. Didier Reynders uniós biztos decemberben arra figyelmeztetett, hogy ismét zárolás jöhet, ha visszalépést látnak, és figyelik az igazságügyi önigazgatási szerv, az Országos Bírói Tanács elnökválasztását. Alig néhány nappal később felbukkant egy levél, amelyben épp ezt a folyamatot próbálja befolyásolni a Kúria első embere, Varga Zs. András.
A zsarolós vétózgatás is előbb-utóbb visszaüthet. Egyrészt új lendületet kaphat a hetes cikkes eljárás, amely évek óta rostokol a megelőző szakaszban. Nem lett volna túl sok értelme folytatni, mert egy ponton egyhangú szavazásra lenne szükség, de a lengyel és a magyar kormány megígérte, hogy kölcsönösen bevédik egymást.
Csakhogy decemberben új vezetést kaptak a lengyelek. A magyar kormány így sem feltétlenül maradna egyedül – a hazai diplomácia gőzerővel udvarol a papíron szocialista szlovák miniszterelnöknek, Robert Ficónak, és a nehézségek ellenére a novemberi holland választást megnyerő Geert Wilders is összehozhat egy koalíciót.
A kormány pedig még nem jár ott, hogy büntetésről lenne szó, csak a másik, prevenciós ágban. A most következő lépcsőhöz, ajánlások kiadásához elég lenne a négyötödös többség is, de a tagállami Tanács januárban induló belga elnöksége egyelőre nem tervez szavazást az ügyben.
Lassan elindulhatnak az EU megreformálása felé
A magyar kormány egyre lelkesebb, nyíltan zsaroló vétózgatása az uniós reformtörekvéseket is felpörgetheti, amelyek visszavágnák az egyhangú döntéshozatalt. Az Európai Parlament novemberben javasolta, hogy módosítsák az EU kvázialkotmányát adó alapszerződéseket, de már korábban a tagállami vezetők elé tettek egy francia-német kezdeményezésre született tervet is.
A legutóbbi, decemberi EU-csúcson a tagállami vezetők abban maradtak, hogy a következő találkozóikon is napirenden tartják a kérdést, de finoman szólva sem rohannak. A cél, hogy 2024 nyarára eljussanak egy ütemtervig.
A reformok másik oka a bővítésbe visszatérő lendület lehet, ami meghatározhatja a tavasz első felét. Decemberben a tagállamok Orbán Viktor kivonulós performanszával, de attól még jogilag egyhangúlag úgy döntöttek, hogy Ukrajnával és a szélárnyékában haladó Moldovával megkezdik a csatlakozási tárgyalásokat, feltételesen pedig Bosznia-Hercegovinával is beindítják a folyamatot. Ez viszont nem jelenti, hogy valóban el is kezdenek egyezkedni: előbb a tagállamoknak el kell fogadniuk a saját tárgyalási mandátumukat.
Ukrajna esetében ezt csak akkor javasolta az Európai Bizottság, ha újraértékelt hét, előzetesen kért reformot. Az októberi értékelés alapján csak négyet sikerült közülük kipipálni. A nem teljesített követelmények között van a kisebbségek védelme, bár időközben Ukrajna visszaállította a kárpátaljai magyarok nyelvhasználati jogait. Ahogy a csatlakozási folyamat minden fontos lépéséhez, úgy a mandátum elfogadásához is egyhangú döntés kell, így marad a magyar vétólehetőség – vagy legalább az ideiglenes távozás, amit a Miniszterelnökséget vezető miniszter, Gulyás Gergely nem zárt ki az ATV-nek adott év végi interjújában.
Jobbra tolódás jöhet az EP-választás után
A 2024-es évet az EU-ban a június 6-9-i európai parlamenti választás határozza meg. A voksolás miatt az év első felében teljes gőzzel halad majd előre az a jogalkotási folyamat, amely már 2023-ban is felpörgött. A cél, hogy amivel csak lehet, végezzenek a voksolást követő nyári szünet és intézményi átalakulás előtt. Nincs sok idő hátra: az EP utoljára áprilisban ülésezik, és a Szabad Európa szerint a másik jogalkotó, a tagállami Tanács soros belga elnöksége is március végére fejezné be a munkát a dossziékon.
A csőben lévő javaslatok közül jó eséllyel a menekültügyi csomagról fogunk a legtöbbet hallani. A jogszabálycsokor ugyan sok szempontból szigorít és civil szervezetek épp emiatt tiltakoznak ellene, Orbán Viktor már előre kijelentette, hogy Magyarországon így sem hajtják végre. Miután december végén az Európai Parlament és a tagállamok képviselői elvi alkut kötöttek a csomag pilléreiről, várhatóan a kampányidőszakban ismét beindul a nyári migránsgettózás és kvótázás – annak ellenére, hogy az Európai Bizottság szerint nem lesz kötelező a menedékkérők áthelyezése.
A kormány amúgy is pénzbüntetésre számíthat egy, uniós szabályokat sértő menekültrendszerről szóló per tavaszra várható befejezésével. De indul a bírósági eljárás érdemi része is a melegeket a pedofilokkal összemosó törvény miatt.
Ahogy a jogalkotási munkát letekerik, úgy csavarják fel a kampányüzemmódot az uniós politikusok. A mostani felmérések alapján a két nagy pártcsalád várhatóan stagnál, miközben nagyot nyerhetnek a szélsőjobboldaliak és az euroszkeptikusok. Utóbbiakhoz, az ECR-hez csatlakozhat a most csoport nélküli Fidesz, legalábbis több politikusa, például Orbán Viktor erről beszélt. Bár egy nagy jobboldali összefogást is belengetett, erre kevés az esély a három csoport (Európai Néppárt, ECR és a szélsőjobbos ID) közti különbségek miatt.
A változások így is jó eséllyel jobbra tolják az EP-t, és akár ki is jöhet a jobboldaliak matematikai többsége, gyakoribbá téve az eseti győztes koalíciókat köztük. Az EP-n belüli pozíciók (például szakbizottsági elnökök) leosztásánál is nagyobb szerepet kaphatnak az euroszkeptikus és szélsőjobboldali politikusok.
A magyar eredményeket külön érdekessé teszi, hogy aznap tartják az önkormányzati választásokat is, ami növelheti a részvételi arányt és az ellenzéki pártok összefogási hajlandóságát is. Ha teljesen külön indulnak, ahogy eredetileg tervezték, akkor a felmérések alapján az MSZP és a Jobbik is gondban lehet az öt százalékos küszöb megugrásával, míg a Mi Hazánk és akár a Magyar Kétfarkú Kutya Párt is először küldhet képviselőket az EP-be. A kormányoldalon kevesebb izgalomra lehet számítani, kivéve ha a Fidesz-KDNP váratlanul rosszul szerepelne és a KDNP a Fidesszel közös listán csak hátul kapna helyet a névsorban.
Beindul az intézményi székfoglaló
A választás után nem csak az EP belső posztjait újítják meg – élen a parlamenti elnökkel –, de az Európai Bizottság, nem sokkal később pedig az állam- és kormányfői Európai Tanács élére is új vezető kerül.
A legértékesebbnek tekintett helyért, a bizottsági elnökségért a harmadik menetet fogják vívni a tagállami vezetők és az EP a meccsben, ami most 1–1-re áll. Hivatalosan az állam- és kormányfők jelölik az Európai Tanácsban az Európai Bizottság elnökét az összuniós voksolás eredményét figyelembe véve, az EP pedig megválasztja. 2014-ben a parlamenti pártcsaládok gyakorlatilag megfordították ezt a folyamatot a csúcsjelölti rendszerrel: előre megnevezték, kit látnának szívesen a poszton.
Az EP-választás után szinte rögtön összeültek és az első helyen végzett néppártiak jelöltjét, Jean-Claude Junckert tolták a vezetők orra alá, akik fogcsikorgatva, de végül beadták a derekukat. 2019-ben hiába voltak ugyanúgy előre bedobott nevek a kampányban, a gyors parlamenti egyeztetés elmaradt, a tagállamok pedig Ursula von der Leyennél kötöttek ki, aki nem volt csúcsjelölt.
Mostanra már több pártcsalád bemondott valakit, és várhatóan mindegyik nagy, nem euroszkeptikus vagy EU-ellenes csoport így fog tenni. Különösen a várhatóan ismét első helyre befutó Európai Néppártnál lesz érdekes, hogy kit választanak, bár nagy meglepetés lenne, ha ez nem a mostani bizottsági elnök lenne. Ursula von der Leyen nem zárta ki, de nem is erősítette meg, hogy indulna a posztért.
Az EP úgy tervezi, hogy az eddigiekhez hasonlóan ismét lenne csúcsjelölti vita, és a csoportok várhatóan megint gyorsan megneveznek valakit az urnák lezárása után, de most már az Európai Tanács is résen lesz. Ha a jelölési folyamat 2019-hez hasonlóan elhúzódna (akkor Ursula von der Leyen a harmadik bedobott név volt), az külön növelné az időzavart, amit a szokásos májusinál későbbi EP-választás és az augusztusi nyári szünet közelsége okoz.
Közben az új Európai Bizottságot is össze kellene rakni. Ide minden tagállam egy-egy biztost küld. A jelölteket meghallgatja az EP, és aki gyengén tejesít vagy politikailag kényes helyzetben van (rosszabb esetben mindkettő), azt gyakorlatilag kiszórhatják: a képviselő-testület csak az egész testületről szavaz, de akivel gond van, már előre lecserélik, hogy ne rajtuk bukjon a többség.
Itt külön érdekes lesz, kit jelöl a magyar kormány és ki lesz a befutó. Logikus lenne ismét Várhelyi Olivért indítani – még akár úgy is, hogy a nagy szaktudása melletti bakik, mint az EP ülésén eleresztett hülyézése és a palesztin támogatások körüli kommunikációs zavara miatt eleve nehéz dolga lenne. Abból kiindulva, hogy már ő is másodikként bemondott név volt, miután Trócsányi Lászlót kiszórták, nem biztos, hogy a képviselők sok esélyt adnának az első magyar jelöltnek. Háttérbeszélgetéseken októberre valószínűsítették, mire teljesen felállna a testület, de ezt elhúzhatja, ha például nem szavaznák meg az Európai Bizottságot elsőre. Ez legutóbb csak néhány vokson múlt.
November végén az Európai Tanács élén is lejár az egyszer már újraválasztott Charles Michel mandátuma, így szinte minden fontos uniós intézmény elnöki posztja újraosztható az év második felében.
Az egyetlen biztosnak tűnő poszt a miniszteri Tanács soros elnöksége – amelyet épp ebben az átmenettel, intézményi tusakodással és a jogalkotási folyamat részleges leállásával járó második félévben Magyarország venne át.
Bár az EP állásfoglalásban vitatta, hogy a kormány képes hitelesen ellátni az elnökséget, a tagállamok sorrendjét előre rögzítették, és csak maguk az uniós országok változtathatnának rajta. Erre egy-két kósza megjegyzésen kívül nem látszik az akarat, ráadásul a csere egyre nehezebb lenne, ahogy közeledik 2024. július 1. Az elnökségre készülni kell, például több emberrel izmosítani a tagország uniós állandó képviseletét, képzéseket tartani a bürokratáknak, szervezni a találkozókat, helyet találni az informális üléseknek, amelyeket az adott országban szoktak tartani, a formálisakat pedig Brüsszelben.
A magyar kormány láthatóan készül: Orbán Viktor nem véletlenül beszélt arról, hogy el akarják foglalni „Brüsszelt”, ez szinte szó szerint is folyamatban van a kormányhoz és a Fideszhez köthető ingatlanok elszaporodásával.
Az elnökség részben jogi-szervezési aprómunka. A Tanács az egyik jogalkotó az EP mellett, így az elnökségnek a testület saját üléseit kell levezetnie, hogy közös álláspontot kalapáljon ki a tagállamok között, és ez alapján tárgyaljon az adott jogszabály parlamenti jelentéstevőjével.
A törvénygyár az első negyedév pörgése után – az EP és az új javaslatokat tevő Európai Bizottság újjáalakulása, valamint az előző időszakból áthúzódó tervezetek újraértékelése miatt – az átmeneti időszakban behúzza a féket. Például a magyar elnökségi félév kezdetén eleve nem nagyon lesz kivel egyezkedni a parlamenti képviselők közül, mert a jelentéstevői helyeket is újraosztják. Ugyanakkor akad feladat: például a fontos kérdéseket, elnökségi posztokat tárgyaló Európai Tanács üléseit az általános ügyek miniszteri Tanácsában készítik elő. Így
a szokásoshoz képest kevesebb, de nagyobb hatású feladat juthat a magyar elnökségnek.
Csak korlátozott az épp soros tanácsi vezetés hatása, de nem nulla: például meghatározza a napirendet és neki kell megtalálnia a kompromisszumot a tagállamok között. Mindezt „becsületes közvetítőként” kell megtennie, de ezt egyes kormányok elég sajátosan értelmezik, ahogy azt a mostani spanyol elnökség esete is mutatja, ami az ottani kormányalakításhoz a baszk, galíciai és katalán nyelv uniós szintre emelését kezdte tolni a Tanácsban. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy ki legyen az Európai Bizottság elnöke, ami elvben akár hamar el is dőlhet Ursula von der Leyen újrajelölésével, mire a magyar elnökség munkába állna.
A kevesebb szakmai munka miatt előtérbe kerülhet az elnökség másik oldala. Ilyenkor az adott országra egy kicsit több figyelem jut, a Tanács vezetését általában brüsszeli és hazai rendezvények kísérik, mint a testület régi főhadiszállásán, a Justus Lipsius épületben az előtér dekorálása. Elsőre, 2011-ben még utóbbi sem sikerült némi botrány nélkül a magyar elnökségnek, akkor az 1848-as „népek tavaszát” ábrázoló térkép okozott felhördülést, az elnökséget pedig beárnyékolták az akkori viták például a médiatörvényről és az alkotmány lecseréléséről.
Az általában jónak ítélt szakmai munka ellensúlyozta a kritikákat, az akkori szakemberek egy része pedig még mindig terepen van. Az előző elnökségért államtitkárként felelős Győri Enikő EP-képviselőként adja át a tudását, akkori helyettese, Ódor Bálint épp Magyarország uniós állandó képviseletét vezeti, ami a Tanács miniszterek alatti szintje. Emellett mostanra a tapasztalt, kormányon belül alaposságával feltűnő Bóka János EU-ügyi miniszter kezében futnak össze a szakmai szálak.
Az viszont nem sok jót ígér, ha a szakmai feladatok kapnak kisebb hangsúlyt a kommunikációval szemben. 2011-hez képest jóval kiélezettebb a kormány viszonya az uniós intézményekkel és számos másik tagállammal. A konfrontatívabb kommunikációra utal, hogy az operatív feladatok előkészítéséért és lebonyolításáért 2022 novemberében Kovács Zoltánt bízták meg kormánybiztosként. Ha a kormánynak nem sikerülne lerendezni a jogállamisági ügyeket 2024 első felében, akkor különösen sok villongással kísért elnökségre számíthatunk.