Bizalomvesztés, mélyülő szakadék: a magyar EU-biztos és az ő hülyézős megjegyzése

„Hány hülye van még?”

– ez az a bekapcsolt mikrofonján az Európai Parlament üléstermében jól hallható mondat, amely miatt a héten az EP kereszttüzébe került az Európai Bizottság magyar tagja. Várhelyi Olivérnek viszont nem ez volt az első konfliktusa a képviselőkkel, akik közül többen a lemondását követelik.

Uniós ügyektől uniós ügyekig

Várhelyi Olivér az életrajza alapján gyakorlatilag az egész karrierje alatt uniós témákkal foglalkozott a magyar közigazgatásban vagy magában az Európai Bizottságban. 1995-ben kezdett gyakornokként az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban, majd fokozatosan lépegetett felfelé a ranglétrán. 2001-ben, azaz még az EU-csatlakozás előtt lett jogi tanácsadó Magyarország európai uniós képviseletén, ahonnan 2006-ban már a jogi osztály vezetőjeként tért vissza az Igazságügyi Minisztériumba.

2008-ban az Európai Bizottságra váltott, nem is akárhogyan: a belső piacért felelős főigazgatóságon lett az ipari szabadalmakkal foglalkozó osztály vezetője határozott idejű szerződéssel, ami – ahogyan azt az EUrologus is írta – nagyon ritka, és a szaktudását dicséri.

Orbán megmagyarázóját az akaratának közvetítője cserélte

2011-ben váltott az EU mellett működő magyar képviseletre, előbb a második, majd 2015-ben első számú vezetőként. Az „uniós nagykövetség” feladata, hogy az adott tagállamot képviselje az EU Tanácsában. Itt hivatalosan a szakminiszterek szavaznak különböző formációkban témától függően, de az adott ország álláspontjának előkészítését és a legtöbb, politikailag kevésbé kényes kérdésben gyakorlatilag magát a döntéshozatalt is a képviseletek zavarják le, a miniszterek szerepe sokszor már csak a formális jóváhagyás. A vezetőnek – főleg úgy, hogy a helyettesi posztot is megjárta, mert a két poszt között felosztották a szakterületeket – eleve szinte mindenhez értenie kell, amiben az EU-nak jogköre van.

Ugyanakkor a 2015-ös váltás része volt annak, ahogyan a magyar uniós politika hangsúlyt váltott. Várhelyi elődje, Györkös Péter diplomatikus, a nemzetközi sajtóval jó kapcsolatot ápoló vezető volt, akivel együtt az EUrologus akkori cikke szerint a képviselet nagyjából harmadát lecserélték. A kormányzaton belüli felügyeletet egy évvel korábban átvevő Miniszterelnökség akkori vezetője, Lázár János jelezte, hogy Várhelyire és embereire nagy feladat hárul, mert a magyar álláspontot kell képviselniük erőteljesen. A 444 szerint pedig azzal indokolta a váltást, hogy az addigi stáb „túlságosan is szakmai szemléletű” és „nem elég harcos” volt.

Várhelyivel szemben a visszatérő kritikák egyik gyökere épp az lett, hogy Györkössel ellentétben nem annyira megmagyarázta Orbánt, hanem inkább az akaratát közvetítette. A másik kifogás már annak szólt, hogyan: a 444 szerint nem az alkukra, hanem a totális győzelemre ment, a tárgyalásokon előfordult, hogy indulatosan beszélt, verte az asztalt, és hajlamos volt személyeskedő megjegyzéseket is tenni egy-egy vita hevében.

Volt tagjaként kritizálta a Bizottságot, ahol vezető lett

A magyar állandó képviselet dolgozói nyers, ordibálással, üvöltözéssel és káromkodással tarkított vezetési stílusára panaszkodtak a Politicónak. Egyikük szerint „elképesztően durván beszélt a beosztottjaival”, egy másik káromkodásokat, kiabálást és „érzelmi terrort” emlegetett. „Nem egy egyszerű ember” – jellemezte egy tisztviselő, bár a 2019-ben már volt dolgozóként hivatkozott források mellett egy akkori nagykövetségi munkatárs már túlzónak nevezte a kritikákat, egy másik pedig kifejezetten barátságosnak írta le. Azt viszont már ekkor megjegyezte egy forrás, hogy nagyon negatívan beszél az Európai Parlamentről és a Bizottságról, még akkor is, ha utóbbi tisztviselői jelen vannak.

Így már önjellemzésnek is elmegy, amit Várhelyi egy brüsszeli konferencián mondott 2019-ben: szerinte a közép-európai embereknek ami a szívükön, az a szájukon.

„Nem vagyunk diplomaták, nyersek vagyunk, de ezért a legjobb partnerek a párbeszédre.”

Abban az évben jutott szakmai pályafutása eddigi csúcsára: az újjáalakuló Európai Bizottságba Trócsányi László helyére jelölték. A volt igazságügyi miniszter az Európai Parlament meghallgatásán akadt fenn. A képviselők elvileg nem mazsolázhatnak ki egyes biztosjelölteket, de a teljes testületet meg kell szavazniuk, előtte pedig a kapcsolódó szakbizottságok meghallgatják a jelölteket. Trócsányi Lászlót összeférhetetlenség miatt elutasították, ezért a szokásoknak megfelelően Ursula von der Leyen bizottsági elnök új jelöltet kért Orbán Viktortól.

A magyar miniszterelnök Várhelyit választotta, azzal érvelve, hogy „technokratát” tud csak delegálni, nem pedig politikai kinevezettet. „Kértem, ezzel akkor éljen együtt.”

Az Európai Bizottságba jellemzően politikusokat, például minisztereket vagy akár volt kormányfőket jelölnek, így nem feltétlenül egy-egy uniós területen szerzett szakértelmükkel tűnnek ki (például sámánt is minden további nélkül jelölhetnek). Hozzájuk képest a közigazgatásban dolgozó, különféle uniós területeken edzett magyar képviseletvezetővel semlegesebb és felkészültebb jelöltet lehetett felmutatni. „Várhelyi Olivérbe az Európai Parlament nem igazán tud belekötni: felkészült szakember kiemelkedő intellektussal, akinek pénzügyi érdekei nem lehettek. Az más kérdés, hogy milyen ember” – mondta az EUrologusnak egy forrás a jelöléskor.

Már a kinevezése előtt céltáblát rakott rá Orbán

Csakhogy Várhelyi már azelőtt bajba került, hogy biztos lett volna belőle – ráadásul nem is a saját hibájából. Orbán Viktor a Türk Tanács 2019-es ülésén ígérte Törökországnak és Azerbajdzsánnak, hogy ha Várhelyi megszerzi a bővítésért és szomszédságpolitikáért felelős helyet, „örömmel állunk az önök rendelkezésére, hogy segítsük az önök törekvéseit”. Orbán Viktor térségbeli szövetségesei, mint a boszniai szerbek vezetője, Milorad Dodik vagy Aleksandar Vučić szerb elnök is megörült neki, hogy a magyar kormány adja a bővítési biztost.

Az Európai Bizottság tagjai ugyanakkor nem fogadhatnak el utasításokat az őket jelölő nemzeti kormánytól, az EU egészét kell képviselniük. Az EU kvázialkotmánya mondja ki, hogy „a tagállamok tiszteletben tartják a függetlenségüket, és nem kísérlik meg befolyásolásukat”. Ha megsértik a függetlenségi szabályokat, a tagállamok vagy az Európai Bizottság kérésére akár az Európai Bíróság is eltávolíthatja őket, de az Európai Parlament csak az egész testületet állíthatja fel a helyéről, egyes tagokat nem mazsolázhat ki belőle – legalábbis közvetlenül. Azzal viszont fenyegethet, hogy ha nem állítanak fel valakit a helyéről, az egész Európai Bizottságot leváltja.

A harciasan Orbán-párti képviseletvezetői idejével együtt így máris rákerült a parlamenti céltábla. Várhelyinek az EP-meghallgatása után kiegészítő kérdésekre kellett válaszolnia, amivel általában a szakmailag gyenge jelölteket szokták csuklóztatni. Ahogy az a szakmai előélete alapján sem meglepetés, nem annyira a felkészültségével volt gond: a kérdések közül az első a függetlenségét firtatta, a következő kettő pedig jogállamisági jellegű volt – előrevetítve, hogy a képviselők ezeknek az elvárásoknak a felvizezésétől féltik az uniós csatlakozási és szomszédságpolitikát Várhelyi vezetésével.

Politico: Várhelyiék felpuhították a jelentést Szerbiáról

Ez a gyanú nem is halt el a biztosi munkája közben. A Politicónak 2021-ben egy uniós diplomata

„az EU-bővítés Voldemortjának”

nevezte Várhelyit, aki budapesti főnökei forgatókönyvét követi, „autoriter vezetőkhöz törleszkedik”, és nem foglalkozik jogállamisági ügyekkel. Több EP-képviselő is hasonló kritikákat fogalmazott meg a lapnak, amely bizottsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy Várhelyi kabinetje feljavította a Szerbiáról készült országjelentés jogállamisági részét.

Az Európai Bizottság évente kiad egy ilyen értékelést a tagjelöltekről, hogy összegezze, hol tartanak a csatlakozáshoz vezető úton. A 2021-es jelentést az Európai Bizottság jogi főigazgatósága negatívan értékelte, és a lap szerint egy Várhelyiéktől Szerbiáról érkező jelentést másoknak kellett felkeményíteniük.

Várhelyiék az uniós számvevőszék egyik jelentésébe is belekötöttek, amely „zordnak” nevezte a szerb jogállamiság helyzetét. Egy bizottsági tisztviselő nagy nyomásról beszélt, hogy Szerbia újabb csatlakozási fejezeteket nyithasson meg, és szerinte a stábot arra kérték, hogy „vágja le a kanyarokat”. (Az uniós felvételhez a jelölteknek át kell venniük az uniós joganyagot, amit témák szerint fejezetekre osztanak, ezeket mind meg kell nyitni, majd a munka végeztével lezárni.)

A lapnak arról is panaszkodtak, hogy Észak-Macedónia ügyében mintha épp a másik irányba lenne elfogult a biztos. Az országot 2006 és 2016 között Nikola Gruevszki vezette, amíg egy lehallgatási botrány után ki nem szorult a hatalomból. A magyar kormány segítségével kimenekítették, majd Magyarországon kapott menedékjogot, miközben hazájában több eljárásban is elítélték. Az új vezetés 2019-ben megváltoztatta az ország nevét, hogy kiegyezzen a csatlakozását akadályozó görögökkel, mire Bulgária emelt vétót.

A Politicónak arra panaszkodott egy forrás, hogy Várhelyi Bulgáriának olyan javaslatokat tett, amelyek „nem segítőek”, és amelyeket más tagállamok már elutasítottak, Albániával pedig Észak-Macedónia nélkül javasolta a csatlakozási tárgyalások megkezdését. Mindketten teljesítették a feltételeket, de ez a kétsebességes megoldás „Észak-Macedónia büntetését jelentette volna” – nyilatkozta Romeo Franz német EP-képviselő.

A bővítésért felelős főigazgatóság egy tagja szerint Várhelyi a törököknél is kerülte a kritikákat a civil szervezetek és a média ügyében. A lap kezébe jutott több dokumentum is, amelyből a média és az LMBTQ-közösség kezelését kritizáló részeket húztak ki.

A Deutsche Welle 2022 júliusában írt „Orbán emberéről Brüsszelben”, a cikkben pedig a biztos környezetéből arra panaszkodtak, hogy

„a kritikus mondatokat például a szerb médiaszabadságról kihúzták a jelentéseinkből, a rossz értékeléseket jobbra változtatták”.

Hiába kértek vizsgálatot

Az Európai Parlament végül idén januárban vizsgálatot kért a magyar biztossal szemben (a vizsgálatot sürgető passzust 357 igen, 180 nem és 95 tartózkodás mellett fogadták el), mert a testület szerint „szándékosan törekszik arra, hogy megkerülje és csorbítsa az EU-hoz csatlakozó országok demokratikus és jogállamisági reformjainak központi jelentőségét”. Az indítványozó Thijs Reuten a Népszavának azt mondta, szeretnék tisztán látni, hogy a magyar uniós biztos „mindenféle politikai befolyástól függetlenül és az EU általános érdekeinek figyelembevételével végzi-e a munkáját”. A holland szocialista EP-képviselő szerint Várhelyi ügyel arra, hogy nyilvánosan mindenütt azt mondja, amit várnak tőle, „de a gyakorlatban egyes megnyilvánulásai rendkívül aggasztóak”.

A Fidesz európai parlamenti delegációjának elnöke méltatlan politikai támadásnak nevezte a vizsgálati kérést. Gál Kinga szerint Várhelyi szakmai teljesítménye kiemelkedő, és nyilatkozataiban az unió hivatalos álláspontját képviseli, a hisztériakeltés szerinte figyelemelterelésként is szolgálhat a brüsszeli korrupciós botrányról. Példa nélkülinek és méltatlannak tartotta a magyar biztossal szemben megfogalmazott bírálatot, mert szerinte a magyar biztos

„kulcsszerepet játszik abban, hogy az unió bővítési politikája újra lendületet kapott”.

Szerinte a „bővítésellenes” baloldal „tényszerű bizonyítékok nélküli vádaskodása súlyos kockázat az Európai Unió jövője szempontjából”, mert „ez akár komoly akadályt is jelenthet a bővítés menetében”.

A biztost az Európai Bizottság is védelmébe vette. A Népszavának azt válaszolta, hogy Várhelyi a mandátuma kezdetén bemutatta a felülvizsgált bővítési módszertant, amely még inkább a csatlakozási folyamat középpontjába helyezi a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok tiszteletben tartását. „A csatlakozás előrehaladását továbbra is a jogállamiság területén végrehajtott reformok üteme fogja meghatározni.” A testület végül nem is indított vizsgálatot.

A magyar biztosnak már csak azért sem lenne egyedül sok esélye nagyot fordítani az Európai Bizottság álláspontján, mert a testület közösen dönt. Ahogy az a korábbi példákból is látszott, az országjelentéseket több bizottsági főigazgatóság (kvázi-államtitkárság) együtt állítja össze, így a nagy eltéréseken reszelhetnek – bár kétségtelen, hogy Várhelyiék tudják leginkább befolyásolni az uniós bővítéspolitikát.

Sajnálja – de nem a kijelentést, hanem hogy félreértették

Ebbe a felállásba robbant bele Várhelyi hülyézős megjegyzése. Egy rutinszerű vitán vett részt az Európai Parlamentben, ahol Tomislav Sokol horvát képviselőnek válaszolt arra, mit tesz Szerbiával, amiért más balkáni országok belügyeibe avatkozik és jóban van az oroszokkal. Az angolul adott válasza után közvetlenül, leülve mondta el a véleményét magyarul a még bekapcsolva maradt mikrofonba.

Sokol szerint a kérdése bőszíthette fel a biztost, de Várhelyi az egy nappal később kiadott magyarázata szerint nem a parlamenti tagokról beszélt. Azzal védekezett, hogy a megjegyzése egy folytatódó magyar magánbeszélgetés része volt a kabinetfőnökével egy teljesen más ügyben, amit kiemeltek a szövegkörnyezetéből, és sajnálja – de nem a kijelentést, hanem azt, hogy félreértették.

A mondat hátteréhez és az értelmezése mögötti okokhoz azt is érdemes tudni, hogy van egy néhány korábbi háttérbeszélgetésünk után kibukó szembenállás az EP-sek és a tagállami, bizottsági szakértők között. Például utóbbiakat kemény versenyvizsgán, várólistáról veszik fel, és az Európai Parlament választott tagjait, valamint a sokszor kommunikációs területről érkező, a bizalmi pozíciójuk miatt velük gyakran eleve baráti kapcsolatban lévő asszisztenseiket jó néhányuk tartja kevésbé felkészültnek.

A magyarázat nem mindenkinek volt elég. „Őszintén szólva nagyon-nagyon kevesen vannak, akik hisznek neki” – mondta a momentumos Cseh Katalin egy EP-felszólalásában. A szocialista Delara Burkhardt a bocsánatkérést egy viccnek nevezte. Rónai Sándor DK-s képviselő lemondásra szólította fel, „különösen azért, mert a hamis bocsánatkérése a parlamentünkre hárította a felelősséget”.

Párttársa, Molnár Csaba a Politico szerint még kedden küldött körlevelet a képviselőknek, hogy követeljék a biztos lemondatását. Guy Verhofstadt, a liberálisok volt elnöke kirúgatná a magyar biztost a főnökével, Ursula von der Leyennel, „különben azt kockáztatja, hogy elveszíti az egész Európai Parlament bizalmát”.

Öngól lehetne, ha kiszedetnék

A fenyegetés nem teljesen üres. Az Európai Parlament kérheti egy-egy biztos lemondatását a bizottsági elnöktől, akinek ezt mérlegelnie kell, és ha elutasítja, magyarázatot kell adnia a képviselőknek. Az EP viszont közvetlenül nem tud egyetlen tagot arra kötelezni, hogy távozzon.

Végső esetben akár a teljes Európai Bizottságot lemondathatja, és ezzel fenyegetve tud még nyomást gyakorolni a testületre – már ha az nem tartja blöffnek. Első körben a 705 képviselő legalább tizedének aláírása kell, de az utána következő szavazásnál kétharmados többségre lenne szükség. Az Ursula von der Leyen vezette testület leváltására a lengyel helyreállítási terv elfogadása után egyszer már el is kezdték összeszedni a szignókat, és a magyar kormány szerint a hazai EU-támogatások körüli viták miatt is volt hasonló kezdeményezés, de egyik próbálkozás sem jutott el még csak a szavazás kiírásáig sem.

Még ha össze is jönne egy ilyen drasztikus lépéshez a többség, akkor is kétséges, hogy a legnagyobb, jobbközép Európai Néppárt belemenne az egyik tagjuk vezetésével működő Európai Bizottság feloszlatásába, a baloldaliak pedig nélkülük aligha tudnak kétharmadot összekaparni, hacsak nem állnak össze az euroszkeptikusokkal és az EU-ellenesekkel.

Nagyjából másfél év múlva amúgy is újraválasztanák a testületet, de ha Várhelyi idő előtt lemondana, akkor is a magyar kormánynak kell utódot jelölnie.

Ebbe a folyamatba – a „rendes”, teljes bizottsági cserével szemben – az Európai Parlamenttől egyszer sem kell beleegyező szavazás, csak „konzultáció”, vagyis Orbán Viktor egy EP-t sokkal jobban irritáló jelöltet is benyomhatna a testületbe.

Korábban egyébként már volt rá példa, hogy a teljes Európai Bizottság lemondjon. 1999-ben a Jacques Santer vezette Bizottság több tagját korrupcióval vádolták, és végül az EP nyomása miatt a testület egésze úgy döntött, hogy feláll a helyéről. Egyes biztosok lemondása se lenne példa nélküli, bár a legtöbbször amiatt, hogy átüljenek az Európai Parlamentbe, esetleg más szervezetekbe. 2012-ben John Dalli köszönt el a bizottsági helyétől korrupciós vádak és az EU korrupcióellenes szervezetének vizsgálata miatt. 2020-ban John Hogan kereskedelmi biztos bukott bele egy golfpartiba a koronavírus-járvány miatti lezárások közepén.

A Bizottság elfogadta Várhelyi magyarázatát

Eric Mamer, az Európai Bizottság szóvivője szerdán kiemelte, hogy a testület elnöke a lehető legnagyobb tiszteletet várja el a biztosoktól az uniós intézmények és tagjaik felé, és a biztosoknak tartózkodniuk kell minden olyan megjegyzéstől, amit sértésként lehet értelmezni. Ursula von der Leyen bizottsági elnök tudomásul vette Várhelyi bocsánatkérését és a magyarázatot, és a januári felszólítás ellenére továbbra sem terveznek vizsgálatot vele szemben.

A bizottsági összezárás mellett az Európai Parlament még ha akarná, sem valószínű, hogy ki tudná tetetni Várhelyit a testületből, de nehéz elképzelni, ezek után hogyan fog kinézni például egy februárihoz hasonló rutin kérdezz-felelek a képviselőkkel.