Orbán rengeteg ellentmondáson át jutott el az EU szerint Moszkva felé húzó grúz kormány győzelmének támogatásáig

Minél több a nyugati kifogás a szombati grúziai választások tisztaságával szemben, a magyar kormányfő annál határozottabban áll ki a hivatalos eredmény mellett, amely szerint a 12 éve hatalmon lévő Grúz Álom (DSZ) ismét többséget szerzett. Az EU-párti ellenzék választási csalásról és meghamisított eredményekről beszélt, hétfő este is tüntetések voltak.

Az EU több tagjának kormánya szerint a vitatható győzelem után a Grúz Álom egyértelműen Oroszország érdekkörébe tereli a tavaly óta EU-tagjelölt dél-kaukázusi országot. A Kreml legitimnek tartja a választást, éppúgy, ahogyan a győzelemhez már a számlálás alatt, elsőként gratuláló Orbán Viktor, aki hétfő este Szijjártó Péter kíséretében máris Tbiliszibe látogatott.

Ha az EU-ban hallani kifogást, Orbánnál biztosan nem

A választás megítélésével a magyar kormány ismét hangsúlyosan eltér az EU általános értékelésétől, és újabb érvet ad azoknak, akik szerint a magyar kormányfő Oroszország érdekeivel megegyező álláspontot hangoztat, ezúttal Grúzia – a hivatalos külügyi dokumentumokban grúz kérésre Georgia – ügyében.

Igaz, egységes, az EU 27 – vagy Magyarország nélkül 26 – tagjának véleményét összegző álláspont nincsen Grúzia ügyében. Többen azért egyértelművé tették aggodalmukat a grúziai választás tisztaságát és annak következményeit illetően, így Ursula von der Leyen bizottsági elnök, Josep Borrell, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, és annak a 13 tagországnak a kormányfői, akik közös közleményben fejezték ki aggályaikat. De tény az is, hogy sokan egyelőre nem foglaltak állást.

Ugyanakkor, ha nem is mindenkitől hallható, de mégis jól körülhatárolható az EU felől érkező állásfoglalás, amellyel a magyar kormány szembemegy. Ez már csak azért is kimondható, mert a vitatott választáson győztes, 12 éve hatalmon lévő kormánnyal szemben az év során már fogalmazódott meg egységes EU-s kritika – olyan is, amelyhez Orbán is a nevét adta.

Ennek a szembemenetelnek a súlyát növeli, hogy Magyarország tölti be az EU soros elnöki tisztségét, így a kormányfő ebben a fél évben minden látogatásánál azt sugallja, hogy az EU képviseletében szólal meg. Így volt a júliusi moszkvai látogatásán is, ahol nem is javította ki az orosz elnököt, aki arról beszélt, hogy Orbán nemcsak magyar kormányfőként, hanem az EU-t is képviselve utazott az orosz fővárosba. Hasonló történt Tbilisziben is, az EU ismét kénytelen volt figyelmeztetni, hogy Orbán nem képviseli az EU-t. Erről az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője beszélt.

A miniszterelnök ugyanis két nappal a vitatott választás után már a grúz fővárosban találkozott Irakli Kobahidze kormányfővel. Bár a választás eredményét a grúz elnök sem ismerte el, az ellenzéki pártok közölték, hogy nem veszik fel a mandátumukat, Orbán jelezte a gesztusával, hogy neki semmi kétsége sincs a választások tisztaságával kapcsolatban. Orbán most azt mondta, hogy a kampány alatt azért nem látogatott az országba, mert nem akarta befolyásolni a választók döntését. Régebben nem volt ennyire óvatos, 2012-ben kampányolt is Grúziában az akkori kormánypárt mellett, ahogy nemrégiben Szerbiában külügyminisztere, Szijjártó Péter állt ki a kormánypárt mellett a választási kampányban. Az időpont, amit végül a látogatásra választott, ráadásul sokkal érzékenyebb időszakra esik.

„Orbán Viktor gratulációja a Grúz Álom kormánypárt választási győzelméhez a hivatalos és végleges választási adatok nyilvánosságra hozatala előtt, és a magyar kormánydelegáció grúziai látogatása a Magyarország soros EU-tanácsi elnökségének első két hetében megismert provokatív diplomáciai ámokfutás, ha úgy tetszik, a »trolldiplomácia« második felvonása” – írta a 444-nek a German Marshall Fund elemzője, Hegedűs Dániel.

A lényegében folyamatosan brüsszeli beavatkozást emlegető, ezzel leginkább Oroszország retorikáját idéző Szijjártó és Orbán ezzel lényegében maga avatkozik bele egy másik ország belügyeibe. Mert bár nyilatkozataiban visszautasítja ezt, közben elsiklik a tény felett, hogy a grúz elnök sem ismeri el a választás eredményét. Azaz nemcsak a vesztes ellenzék részéről éri kifogás a választásokat, hanem a grúz hatalmon belülről is.

Szalome Zurabisvili államfő az Euractive-nak adott interjúban az EU-hoz fordult. Azt kérte, az EU vesse latba minden erejét annak érdekében, hogy Grúzia ne kerüljön Oroszország érdekkörébe. A 2018-ban megválasztott elnök függetlenként, de a jelenlegi kormánypárt támogatásával győzött, így közös politikai platformon voltak – igaz, 2004-től, még az Oroszországgal szemben határozottan ellenséges Miheil Szaakasvili idején egy évig külügyminiszter volt. Az emigráns családból származó, Párizsban született Zurabisvili választási eredmények tisztaságát vitató nyilatkozatait egyébként Oroszország elutasítja, de a jelek szerint Orbán is.

„Magyarország is elküldte saját megfigyelőit. Tanulmányoztam a jelentésüket, amelyek minden tekintetben pozitív értékelést adtak, a választás szabad volt és demokratikus” – mondta Orbán, miközben az Európai Biztonsági és Együttműködési szervezet (EBESZ) az Európai Parlament és a NATO parlamenti közgyűléseinek delegációival közös értékelésében kimondta, hogy az állami intézmények pártatlansága megkérdőjelezhető volt a választások során. Szavazatvásárlásokról, a szavazók megfélemlítéséről is beszámoltak a megfigyelők, főként vidéki körzetekben. Jelentésük szerint a választási kampány sem volt fair és kiegyensúlyozott sem pénzügyileg, sem a sajtóban, még ha ennek formális jogi keretei megfelelők is voltak, Ez azonban önmagában nem elég a választások tisztaságához.

Azt valóban nem mondja ki a megfigyelők jelentése, hogy a választásokat teljességben elcsalták, de semmi esetre se ítélték minden kétséget kizáróan tisztának.

Ezt erősítette meg a külföldi megfigyelők nyilatkozata is: „Mély aggodalmunkat fejezzük ki a grúziai demokratikus folyamatok visszarendeződése láttán. A választások lebonyolítása sajnos ennek újabb bizonyítéka volt” – jelentette ki az Európai Parlament delegációjának vezetője, Antonio Lopez-Istrúiz White. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke hétfői nyilatkozatában független vizsgálatot tartott szükségesnek a vélt szabálytalanságok feltárására. Az EP delegációjában részt vevő fideszes képviselők a delegációvezetővel szögesen ellentétes értékelést adtak, Orbán Viktor vélhetően az ő állításaik alapján minősíthette tisztának és szabadnak a grúziai választást.

A Fidesz nem látta, amit az EBESZ igen

„A választási folyamatot Georgiában az EU, a NATO, az EBESZ és az Európai Parlament által delegált megfigyelők is figyelemmel kísérték, és elismerték, hogy a választások a demokratikus normáknak és elvárásoknak megfelelően zajlottak” – írta Ferenc Viktória fideszes EP-képviselő a Facebook-posztjában, noha az említett szervezetek ennél sokkal árnyaltabban fogalmaztak, esetenként egészen egyértelműen jelezve, hogy a grúziai szavazás nem felelt meg a fair és tiszta választásokkal szemben támasztott feltételeknek. Kedden amúgy már megkezdték a szavazatok egy részének újraszámlálását is.

Hasonló szellemben írt, de eggyel tovább ment értékelésében egy másik fideszes EP-képviselő: „Színes forradalom van készülőben, érdemes tanulnunk belőle” – kezdte bejegyzését László András, rögtön az orosz fogalomtárból merítve, nyugati manipulációként mutatva be a grúziai feszültséget.

Az orosz hivatalos szóhasználatban minden nyugati orientációjú megmozdulás színes forradalom volt Ukrajnától Grúzián át Közép-Ázsiáig, köztük a 2003-as rózsás forradalom is, amelynek vezetője, Miheil Szaakasvili mellett Orbán 2012-ben még személyesen kampányolt. Azt a parlamenti választást az egykori államfő pártja elvesztette, Szaakasvili később elhagyta az országot, kacskaringós politikai utat járt be Ukrajnában, majd hazatért Grúziába, ahol három éve börtönben ül.

László szerint az elektronikus rendszer és a papíralapú adminisztráció garantálta a választás tisztaságát, amelyet szerinte a civil szervezetek, megfigyelők is elismertek, amíg ki nem derült, hogy a kormánypárt győzött. „Temérdek hazugsággal próbálják destabilizálni az országot, és rengeteg a párhuzam Magyarországgal, amiből nekünk is tanulnunk kell. Szégyenletes módon ebben a destabilizálásban készségesen segítenek a nyugati háborúpárti politikusok és média.” László arról is beszélt, hogy a Nyugat Oroszországgal való háborúba akarja belerángatni Grúziát, vagy legalábbis elérni, hogy Oroszország ettől tartva katonákat csoportosítson át az ukrán frontról déli határaira.

Még beszédesebb, hogy a fideszes képviselő mit tapasztalt a grúz fővárosban a választás estéjén, amikorra a kormánnyal szembekerült államfő és az ellenzék közös tüntetést hirdetett meg. „A választások estéjén kisétáltam a parlament elé, és az onnan nem messze lévő főtérre, ahol a nagy választási gyűlések és tüntetések voltak. Egyik helyen se volt egyetlen tüntető se.”

Ez szombat este a szavazatok összesítésének óráiban még így lehetett, László azonban posztját hétfő este tette ki, amikor a főváros szívében már tízezres tüntetés volt, a Rusztaveli sugárúton. „Kint voltam a tüntetésen, tele volt a tér, arra vezetett egyébként az út Orbán szállodája felé is” – mondta a Telexnek Lia Csakunasvili, a független grúz újságírószervezet, az Újságírói Etika Grúziai Chartájának ügyvezető igazgatója. Csakunasvili nem hagyta szó nélkül, hogy a magyar miniszterelnököt Grúziában kifütyülték, kedden pedig egy magyar tiltakozó hangja is behallatszott a protokolláris köszöntésbe.

Csakunasvili szerint a tiltakozás erejét épp az mutatja, hogy a tüntetést nem sokkal előtte hirdették meg, mégis „tengernyi ember jött el”. Orbán is szóba került a tüntetők között, akiről szerinte „semmi jót nem gondolnak”. „Látjuk, hogyan viszonyul Ukrajnához, hogyan teremt nehezebb helyzetet oroszbarát politikusként, így nem nem gondoljuk, hogy tőle kellene tanácsokat hallgatnunk itt, Grúziában” – mondta.

Néhány körzetben furcsán megugrott a kormánypárt támogatottsága

Csakunasvili szerint számos vidéki helyszínen megjelentek olyan kormánypárti, magukat megfigyelőknek mondó csoportok, amelyek aztán a sajtó és a valódi megfigyelők munkáját akadályozták, volt, ahol még verekedés is kirobbant. Néhány körzetben kiugró eredményeket ért el a kormánypárt. Egyes helyeken szinte mindenki elment szavazni és egy emberként a kormánypártra szavaztak, ami Csakunasvili szerint ismét manipulációra utal. Ez történt örmény és azeri kisebbségiek lakta körzetekben, ahol a megfélemlítés a kormányzati nyomás erősen hathatott – állította jogászok és megfigyelők állásfoglalására hivatkozva a sajtóval foglalkozó szervezet vezetője.

„Tudtuk, hogy a kormány a választások befolyásolására készül, de nem gondoltuk, hogy ilyen mértékű lesz. Rengeteg felvétel, adat áll rendelkezésre, amelyek összegyűjtve eljutnak nemzetközi szervezetekhez” – mondta. Csakunasvili gyanúsnak tartja az idén először bevetett elektronikus rendszert is. Ez önmagában ugyan az átláthatóságot segítheti, de szerinte ez a mostani választáson nem teljesült, a választók nem láthatták át a szavazatuk leadásának folyamatát. Értesülései szerint arról is vannak adatok, hogy sok helyen szervezetten szavaztak mások, akár nemrég elhunytak nevében is.

Szerinte a kormánypárt érdekeit szolgálta az is, hogy külföldön megnehezítették a szavazatok leadását. Kevés volt a határon túli szavazóhely, miközben a külföldön élők inkább az ellenzékkel tartottak. A külhoni szavazóknak csak a 20 százaléka szavazott a kormánypártra, állítja Csakunasvili, aki szerint a jelenlegi kormányt valóban oroszpártinak lehet tekinteni.

Már a tagjelöltség is billegett

De hogyan kaphatott alig egy éve tagjelölti státuszt egy ország, amit ilyen kormány vezet? Elvégre a folyamat hosszú, a kifogások korábban is felmerülhettek. „2012-ben egy sokszínű szerveződésként nyert a Grúz Álom, liberális irányultságú tagjai is voltak, ám 2016-tól fokozatosan kikoptak onnan. Elindult egy idegenellenes, homofób irányba, és ezzel párhuzamosan külpolitikailag az EU helyett Moszkva felé közeledett” – mondta Csakunasvili.

Ami az ellenzék által „orosz törvénynek” nevezett, hivatalosan a külföldi ügynökökről szóló törvényt illeti, azt a tízezres tiltakozások ellenére áprilisban, vagyis már a tagjelölti státusz megkapása után fogadta el a kormánytöbbség a parlamentben. A Grúz Álom már a tagjelölti státusz megszerzése előtt is nekifutott egyszer a javaslat elfogadásának, akkor azonban visszakozott az oroszországit idéző törvény életbe léptetésétől.

„Az EU talán abban bízott, hogy a tagjelöltség megadásával eltérítheti a kormányt a Kremlhez való közeledéstől, ezzel is Grúzia érdekét szolgálva” – mondta Csakunasvili, aki szerint a kormány valójában tavaly sem szolgált rá arra, hogy épp az ő vezetése alatt váljon tagjelöltté az ország. Valóban, az EU többször emelt kifogást. Ennek egyik oka az ügynöktörvény volt, ami a nyugati észrevételek és grúz ellenzék félelmei szerint a sajtó ellehetetlenítését, a kormány szerint a finanszírozási átláthatóságot szoolgálja. A másik oka pedig a család hagyományos értékeinek védelmére hivatkozó, „LMBTQ-propagandát” tiltó törvény.

A nyáron kiderült, hogy még az EU bővítési biztosi pozícióját betöltő Várhelyi Olivér is győzködte a grúz kormányt, hogy ne fogadják el a törvényt – egy olyan mondattal, amely után magyarázkodnia kellett. Várhelyi a kifogásolt törvény miatti társadalmi feszültségről beszélt, példaként a Robert Fico kormányfő elleni merényletet hozva fel, amit a grúz kormányfő úgy értékelt, hogy a bővítési biztos lényegében megfenyegette őt. Várhelyi később bocsánatot kért, de hangsúlyozta: „komoly erőfeszítéseket tettem azért, hogy eltántorítsam” a grúz vezetést a – kritikusai szerint orosz mintára civileket megbélyegző – ügynöktörvény elfogadásától, „ami alááshatja Grúzia útját az EU-ba”.

Orbán is a nevét adta egy aggódó nyilatkozathoz

A törvény elfogadása után Josep Borrell az Európai Bizottsággal egyetértésben kiadott közleményben ítélte el a grúziai ügynöktörvényt, amelynek aláírói között eredetileg Várhelyi is ott volt, ám később a neve elillant a dokumentumról. De így is maradt olyan, a grúziai folyamatokat kritizáló EU-s dokumentum, amelyhez a magyar kormány, személyesen Orbán is a nevét adta.

Június végén az EU állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanács ülésére érkezve a magyar miniszterelnök azt mondta, hogy a grúziai „tagság oké”, a folyamat rendben van. Ezzel egyébként összhangban volt, hogy korábban a magyar és a szlovák fél megfúrt egy EU-s közös nyilatkozatot, amely elítélte volna a grúziai ügynöktörvényt. Ezen a nyári ülésen végül a tagság folyamatát rendben lévőnek tartó nyilatkozata után néhány órával ő is aláírta azt a dokumentumot, amely kimondta, hogy az ügynöktörvény veszélyezteti Grúzia útját az EU-ba, a fejlemények pedig gyakorlatilag leállítják a csatlakozási folyamatot.

Orbán a kacskaringók után most mintha végleg elkötelezte volna magát az EU által oroszbarátnak tekintett grúziai kormány mellett. 12 éve még épp a Grúz Álommal szemben a jelenlegi ellenzék fő ereje mellett állt ki, az európai út melletti döntést jelölve meg az akkori grúziai választás tétjeként. Idén aláírta a fentebb említett, az ügynöktörvényt elítélő nyilatkozatot is, hogy aztán mostani állásfoglalásával már jelezze, Grúzia esetében is vállalja a konfliktust az EU-val, amibe még Ukrajnát is belekeveri.

Szijjártó úgy védi a grúz kormányt, hogy Ukrajnát vádolja

Erre Szijjártó Péter legutóbbi bejegyzése utal. A külügyi és külgazdasági miniszter szerint „sokan vannak Brüsszelben, akik azt szerették volna, hogy Georgia egy második Ukrajna legyen, de a georgiai nép ennek ellenállt. Mert ha Georgia a második Ukrajna lett volna, akkor az vesztes háborút, sok százezer halálos áldozatot és sok millió elmenekült embert jelentene, mert ezt jelentette a háború Ukrajnában”.

Szijjártó ezzel azt is sugallja, hogy az ukrajnai háború okát nem a 2014-ben kezdődött orosz agresszióban kell keresni, hanem a megtámadott ország politikai vezetésében. Ezzel potenciális áldozatnak állítja be Oroszországot, hiszen a mondat úgy értelmezhető, mintha Grúzia támadna rá a szomszédjára. Magyarázatért a KKM-hez fordultunk, de egyelőre nem segítették értelmezni a miniszter szavait.

Az azonban világos, hogy a kormány szemében mindenképp felelős az EU. Szijjártó szerint nincs új a nap alatt, pontosan az történik a dél-kaukázusi országban, mint Európában szokott: ha valahol a „nemzeti”, „szuverenista”, „békepárti” erők nyernek egy választást., akkor az EU „támadásba” lendül.

Ilyen „támadásnak” tartja Szijjártó, hogy 13 EU-s ország kormánya közös nyilatkozatban kritizálta Orbánt tbiliszi útja miatt. A lengyel külügyminiszter szerint a magyar kormányfő egyenesen Lenin-rendre hajt a látogatással. A magyar kormány azt fegyvertényként kezelhette, hogy a nyilatkozatot nem 26, hanem 13 tagország írta alá – ebben a tekintetben tehát egyelőre kétségtelenül nem teljesült a grúz elnök kérése, hogy az EU minden erejét vesse latba, hogy Grúzia ne kerüljön a Szovjetunió széthullása után 33 évvel ismét Moszkva érdekkörébe.

Szijjártó szerint azonban csak arról van szó, hogy 13 európai külügyminiszter továbbra sem tudja megemészteni, hogy „a grúz kormányt nem Brüsszelből jelölik ki, hanem azt maguk a grúziai emberek választják meg”. A külügyminiszter szerint a konzervatív pártok győzelme esetén érezhető nemzetközi, liberális oldalról érkező nyomás Magyarországon is áll, ezzel szoros érzelmi köteléket teremtett a magyar és a grúz kormány között.

Az oroszpártiság vádjáról végül Orbán mondta el, hogy teljes képtelenségnek tartja. Szerinte a grúz kormány az EU-pártiság mellett, elvégre területi vitája van Oroszországgal, hiszen 2008-ban Moszkva független államokként ismerte el a támogatásával 1993 óta önálló életet élő szakadár Dél-Oszétiát és Abháziát, amelyek közül az előbbit 2008-ban Grúzia egy rövid, kudarcba fulladt fegyveres kísérlettel akart visszaszerezni. Azt, hogy a grúz kormány ennek ellenére ismét közeledni kezdett Oroszországhoz, Orbán szerint az magyarázza, hogy a grúz vezetés a területek tárgyalásos visszaszerzésében reménykedhet, így 2030-ra újra egész országként csatlakozhatna az EU-hoz. A kormány kritikusai szerint ezt Moszkva csak a grúz szuverenitás megnyesegetésével támogatná, kizárva Grúzia euroatlanti integrációját.