A tízezres tüntetések ellenére hozott putyini ügynöktörvény új időszámítást jelez Grúziában
2024. május 14. – 22:03
Hiába a több mint egy hónapja tartó, több tízezres tüntetések, kedden mégis megszavazta az ügynöktörvényt a grúz parlament. A kormánypárti többség szerint a finanszírozás átláthatóságát szolgálja a szabályozás, a tiltakozók szerint viszont ez csupán a nyilvánosság szűkítését, a civil szervezetek ellehetetlenítését, valamint a gyakorlatban a milliárdos Bidzina Ivanisvili kormánypártja hatalmának bebetonozását jelenti
olyan eszközzel, amely Oroszországból ismert – az ellenzék ezért is nevezi a megszavazott szöveget „orosz törvénynek”.
Az ország irányát meghatározó Ivanisvili a területi viták ellenére igyekszik közös hangot találni Moszkvával és egyre hangosabban kritizálja a Nyugatot. Az ügynöktörvényt alig fél évvel azután szavazták meg, hogy Grúzia EU-tagjelölti státuszt kapott, és ezzel lehetőséget arra, hogy megkezdje az EU-csatlakozási tárgyalások évtizedes folyamatát. A lassan húsz éve az euroatlanti integrációra törekvő dél-kaukázusi ország azonban most távolabbra sodródhat az EU-tól, amely határozottan kifogásolta is a törvényt.
Az EU-ból érkező jelzésnek nem volt súlya
„Grúzia végül is tagjelölt ország, reméljük, várjuk, és felszólítjuk a hatóságokat, hogy térjenek vissza az európai útra, és teljesítsék mindazokat a kötelezettségeket, amelyeket önként vállaltak, amikor országuk tagjelölti státuszát kérték” – idézte az Euronews Peter Stanót, az Európai Bizottság szóvivőjét.
Az EU-ból érkező nyilatkozatok ellenére a törvényt megszavazták, a rendőrség pedig hétfőn kiszorította a tüntetőket Tbilisziben a parlament elől. A grúz fővárosban ez már nem először történt meg az elmúlt hónapban, hiszen rendszeresek a tüntetések az ügynöktörvény ellen. A most elfogadott törvénynek másodszor futott neki a Grúz Álom (DSZ), amely tavaly márciusban egyszer a tömegtüntetések hatására inkább elállt a kezdeményezéstől. A 2012 óta hatalmon lévő párt azonban lényegében változatlan szövegezéssel idén áprilisban ismét benyújtotta a törvényt, és a kormánypárt – részben az ellenzéki képviselők megszólalásának akadályozásával – elérte, hogy a jogi bizottság a parlament elé terjessze a törvényjavaslatot.
A parlamentben a pártnak stabil többsége van, így hiába ellenzi a törvényt a grúz államfő is: Szalome Zorubasvili vétóját könnyen felülírhatja a DSZ. A kormánypárt elnöke ugyan többször változott, a miniszterelnök most Irakli Kobakhidze, a párt valódi vezetője azonban az oroszországi vállalkozásai révén milliárdossá váló Bidzina Ivanisvili, aki 2012-től másfél éven át kormányfő is volt.
Hivatalosan már csak tiszteletbeli elnöke az általa alapított pártnak, de gyakorlati szerepét senki sem vonja kétségbe.
Ezt jelzi, hogy az amerikai külügyminiszter helyettese, az európai ügyekért felelős James O’Brien is vele találkozott volna, Ivanisvili azonban nem fogadta őt.
Külföldi ügynökök ellen a külföldön befutott milliárdos
Az ország leggazdagabb emberének orosz, később pedig francia állampolgársága is volt, de ezekről lemondva szerezte vissza grúz állampolgárságát nem sokkal azelőtt, hogy miniszterelnök lett az akkor még Miheil Szaakasvili elnök vezette országban.
Szaakasvili a hatalmát 2013-ban vesztette el, ezután elhagyta az országot, az új kormánypárt támogatása mellett pedig eljárás indult ellene a korábbi években szétkergetett tüntetések és politikai gyilkosságok miatt. A volt elnök Ukrajnában kezdett politikai karrierbe, odesszai kormányzó is volt, majd összekülönbözött Petro Porosenko elnökkel, ekkor ukrán állampolgárságától megfosztották, amelyet Volodimir Zelenszkij győzelme után kapott vissza. 2021-ben Szaakasvili visszatért Grúziába, ahol korábbi ítéletek nyomán letartóztatták, jelenleg is börtönben van. Többször kezdett éhségsztrájkba, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése politikai elítéltnek minősítette őt. Kijev javasolta, hogy romló állapota miatt kezeljék Ukrajnában, Grúzia azonban elzárkózott Szaakasvili külföldre engedésétől.
A Szaakasvilit is sikeresen lesöprő Ivanisvili 12 éve alapvetően határozza meg a grúz politika irányvonalát: pártja három választást is megnyert, önállóan alakíthatott kormányt, igaz, 2020-ban nem tudta megőrizni a 2016-ban szerzett kétharmados többséget. A következő választások idén októberben lesznek, ez is magyarázza a kormány sietségét a hivatalosan „külföldi befolyás átláthatóságáról” szóló ügynöktörvénnyel kapcsolatban.
Ennek szövege szerint azok a szervezetek – beleértve a sajtót is –, amelyek éves bevételeik 20 százalékát külföldről kapják, már az ügynöktörvény hatálya alá esnek.
A gazdasági helyzetből és a kormány szándékaiból adódóan azonban a nem kormányzati szerveknek leginkább a külföldi pályázati pénzek jelentik a működéshez szükséges forrásokat. Épp ezért álságos, hogy a törvény már ennek alapján külföldi ügynökként határozná meg a szervezeteket, nyilatkozta korábban Guram Imnadze. A Társadalmi Igazságosság Központ nevű jogvédő szervezet vezetője szerint az elszámolás átláthatóságának igényét egyébként is biztosítják az eddigi törvények is.
A cégek költségvetéséről és a pályázati pénzekről szóló, éves elszámolásokat előíró törvény alapján eddig sem volt titok, hogy ki milyen forrásokból működik – igaz, ez nem adott módot a stigmatizáló „külföldi ügynök” elnevezés kötelezően előírt használatára, márpedig a cél a tiltakozók szerint szerint valójában kizárólag ez, ahogyan az orosz törvény esetében is.
Az orosz törvény is enyhébben indult
Kétségtelen, jelentős különbségek vannak az ellenzék szerint mintául szolgáló és a grúz ügynöktörvény között, ám az orosz megfelelője is fokozatosan szigorodott.
A 2012-ben elfogadott, kezdetben nem kormányzati szervekre vonatkozó törvény 2017-től volt érvényes sajtóorgánumokra, és csak 2020-tól aggathatta a külföldi ügynök jelzőt magánszemélyekre is. Ehhez idővel már nem is volt szükséges az, hogy az érintett külföldi anyagi támogatást kapjon, aminek alsó határa egyébként sem volt megszabva az orosz törvényben. 2022-ben már úgy fogalmazott a törvény, hogy külföldi ügynöknek minősülhet az is, aki „külföldi támogatásban részesül vagy nyomásgyakorlással, meggyőzéssel vagy egyéb módon” hatnak rá külföldről. A hatalom eleinte csak átláthatóságra hivatkozott, jelezve, hogy az érintetteket ez tevékenységükben nem korlátozza.
Az akkori módosítás kimondta, hogy a külföldi ügynökök nem végezhetnek felvilágosító és oktató munkát a fiatalkorúak között, nem oktathatnak állami és önkormányzati oktatási intézményekben, nem szervezhetnek nyilvános rendezvényeket, nem dolgozhatnak választási bizottságokban, nem vehetnek részt állami tendereken, és tavaly óta már semmilyen állami forrásból nem részesülhetnek.
Márciustól már reklámok elhelyezése is tilos lett azokon a felületeken, amelyek külföldi ügynöknek minősített szervezethez, sajtóorgánumhoz köthetők. Pénzügyi elszámolásuk is szigorúbb lett, működésükbe pedig a korábbiaknál is mélyebben betekinthet az igazságügyi minisztérium, amely lényegében saját hatáskörben dönt arról, hogy kit tekint külföldi ügynöknek.
Az orosz törvény fejlődéstörténete is érvet ad a tiltakozóknak: maga a törvény elfogadása csak az első lépés, utána a hatalom könnyebben alakíthatja saját érdekei szerint.
Magyarország megakadályozta, hogy az EU tiltakozzon
Az EU tizenkét tagja ezért kért határozott kiállást a grúziai ügynöktörvénnyel szemben még a keddi szavazás előtt az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjétől, Josep Borrelltől, jelezve, hogy ezzel Grúzia nem lenne alkalmas a csatlakozási tárgyalásokra – írta a Politico. Korábban az amerikai külügyminisztérium is jelezte kifogásait a Kreml szellemiségét idéző törvény kapcsán. A lap úgy tudja, hogy az EU előkészített volna egy közös nyilatkozatot az ügynöktörvénnyel szemben, ezt azonban Szlovákia és Magyarország elutasította.
Ez annak ismeretében váratlan, hogy Orbán Viktor 2012-ben még személyesen kampányolt Grúziában Szaakasvili mellett, azaz a jelenlegi kormánypárttal szemben, és most egy olyan politikai erőnek tett szívességet, amely a területi viták ellenére egyre közelebb sodródik Oroszországhoz.
A börtönben lévő Szaakasvili nemrég arról beszélt, hogy ha Ivanisvili kormánya felügyelheti a választásokat, annak a vége az lesz, hogy Moszkva lényegében bekebelezi Grúziát.
Pedig a 70 ezer négyzetkilométeres, 3,7 millió lakosú ország korábban szoros szövetségese volt Ukrajnának is – már csak azért is, mert Dél-Oszétia és Abházia szintén orosz támogatással szakadt el a nemzetközi jogot felrúgva Grúziától. Ezeket a kváziállamokat Oroszország egyoldalúan önálló országoknak ismerte el és vonta lényegében felügyelete alá, hasonlóan ahhoz, ahogyan később Kelet-Ukrajnában történt. Mostanra azonban a tbiliszi kormány potenciális veszélyforrásként beszél Ukrajnáról.
Ivanisvili szerint a Nyugatnak Grúzia csak ágyútöltelék
Ivanisvili az euroatlanti integráció támogatójaként került hatalomra, hivatalosan ettől most sem állt el, ám mind határozottabban kritizálja a Nyugatot. „A 2008-as bukaresti csúcs ígérete ellenére Grúziát és Ukrajnát sem fogadták a NATO tagjai közé, és cserben hagyták őket. Ezeket a döntéseket a háborúpárti globális erők hozták meg, amelyek befolyással bírnak a NATO-ra és az EU-ra is. Ezeknek az erőknek Grúzia és Ukrajna csupán ágyútöltelék. Előbb Grúziát állították szembe Oroszországgal 2008-ban, majd 2014-ben és 2022-ben még nehezebb helyzetbe sodorták Ukrajnát” – mondta Ivanisvili a kormánypárt április végi demonstrációján, amelyet az ellenzéki tiltakozások ellensúlyozásának szántak.
Azt, hogy a tbiliszi kormány – amely nem vezetett be szankciókat Oroszországgal szemben – és Moszkva egyre inkább megtalálja a közös hangot, az is jelzi, hogy az orosz állami sajtó Ivanisvili pártja mellett kiálló, a Kreml narratívájának megfelelő híreket tálal. Ilyen például az is, hogy a grúz kormány szerint a tiltakozásokat külföldről finanszírozzák és olyan személyek terveznek erőszakos akciókat Tbilisziben, akik korábban Kijev oldalán, az ukrajnai fronton harcoltak.
A közelmúltban egy hangfelvétel is nyilvánosságra került, amelyen állítólag Ivanisvili tárgyal a nemzetközi szankciókkal sújtott orosz milliárdos Jevgenyij Jevtusenkóval. A kormány szerint ha a felvétel valódi, akkor sincs benne semmi kompromittáló, hiszen az üzleti kapcsolatok fenntartása Oroszországgal nem törvénytelen és nem is erkölcstelen. Igaz, a márciusi beszélgetésen többről volt szó, Ivanisvili és Jevtusenko személyes találkozót beszéltek meg, és búzaügyletről is tárgyaltak – márpedig a búza egy része Ukrajna elfoglalt területeiről is származhatott.
Az üzleti kapcsolatok személyesen is szorosak lehetnek. Ivanisvili ugyan eladta oroszországi érdekeltségeit politikai karrierje kezdetén, 2011-ben, de a Transparency International Georgia szerint a következő években azokat offshore cégeken keresztül visszaszerezte, és Vlagyimir Putyin Ukrajna ellen 2022-ben indított háborúja után is maradt érdekeltsége Oroszországban, ahol közeli rokonainak is vannak olyan vállalkozásai, amelyek magas rangú orosz politikusokkal közös tulajdonban vannak.