Több mint egymilliárd eurót veszített el az új év kezdetével végleg Magyarország három uniós támogatású programból.
N+2 év = -1,04 milliárd euró
Az ok, hogy több mint két éve tart a feltételességi jogállamisági eljárás. Hónapokig tartó egyeztetések után, az Európai Bizottság javaslatára a tagállamok 6,3 milliárd eurót zároltak három uniós programból 2022 decemberében. A döntés szinte egyhangú volt, a magyar mellett az akkori, azóta lecserélt lengyel kormány szavazott nemmel.
Az eljárás egyik szabálya szerint „az n. év felfüggesztett kötelezettségvállalásai az n+2. évet követően nem állíthatók be a költségvetésbe”. A 2021-2027-es uniós költségvetésből zárolt összegnek így a 2022-es, nagyjából időarányos része válik elérhetetlenné 2024 végével. A Portfolio 1,1 (helyenként 1,1-1,2) milliárd eurót becsül, a Szabad Európa 1,04 milliárddal szokott számolni, utóbbit erősítette meg a PAP lengyel hírügynökségnek Anna-Kaisa Itkonen európai bizottsági szóvivő, amit a 444 szúrt ki. Mivel már a feltételességi eljárást is eddig csak Magyarország esetében indították el, a mostani az első példa, hogy emiatt egy tagállam véglegesen forrást veszítsen.
A felzárkóztatási támogatásokat eleve utófinanszírozni szokta az EU, azaz nem arról van szó, hogy a nyertes pályázók ne kapnák meg a pénzüket. A hazai költségvetésbe viszont már soha nem fut be a kieső összeg. Az sem kizárt, hogy a pályázatok egy részét eleve ki sem fogják írni, de akkor a vissza nem térítendő pénz innen fog hiányozni. A forrásokat a környezeti és energiahatékonysági, az integrált közlekedésfejlesztési, valamint a terület- és településfejlesztési programokból zárolták és veszítettük el részben.
A forrásvesztés közvetlenül és – ha hitelből pótolja a pénzt – közvetve növelheti a költségvetési hiányt, válaszolták a Portfoliónak az uniós statisztikai hivataltól, az Eurostattól. Mindezt akkor, amikor magyar elnökséggel, bizottsági javaslatra épp a magas hiány miatt indítottak uniós túlzottdeficit-eljárást a magyar kormány ellen a tagállami miniszterek.
A befagyasztás felé azért tette meg az első lépést az Európai Bizottság még 2022 áprilisában, hogy megvédje az uniós költségvetést a „a jogállamisági elvek magyarországi megsértésével szemben”. A testületnek több problémája volt a hazai közbeszerzési rendszerrel, mint a rendszerszintű szabálytalanságok, hiányosságok és gyengeségek a közbeszerzési eljárásoknál, a keretmegállapodások alkalmazásával kapcsolatos problémák vagy az összeférhetetlenségek feltárása, megelőzése és korrekciója.
A tagállami Tanács zárolást elrendelő határozata szerint „ezek a problémák és azok ismétlődő jellege azt mutatja, hogy a magyar hatóságok rendszerszinten nem képesek vagy nem hajlandók arra, illetve kudarcot vallanak azon a téren, hogy megakadályozzák az alkalmazandó jogot sértő döntéseket a közbeszerzések és az összeférhetetlenségek tekintetében, és ezáltal megfelelően kezeljék a korrupció kockázatát”.
A pénz megszerzéséhez 17 feltételt kellene teljesíteni, amikre a határozat szerint maga a magyar kormány nyújtott be javaslatot. Ilyen például az Integritás Hatóság létrehozása, az egyajánlatos közbeszerzési eljárások arányának csökkentése, illetve „a közhatalom gyakorlásával vagy a közvagyon kezelésével kapcsolatos kiemelt bűncselekmények esetén alkalmazandó külön eljárás bevezetése”.
A kormány már a zárolás előtt haladt a vállalásokkal, amit a tagállamok miniszterek méltányoltak is. Az eredeti, bizottsági javaslat eleve a Magyarországnak járó rész 65 százalékát blokkolta volna, de a Tanács ezt 55-re csökkentette. Már van egy „csomó pipa” – mondták nekünk 2023 tavaszán uniós források, a Szabad Európa szerint pedig tavaly őszre közel került a megállapodás.
Ugyanakkor úgy tűnik, mostanra valami eltört a kormány és az Európai Bizottság között. Az uniós testület 2023 decemberében hivatalból értékelte a feltételességi eljárást, de arra jutott, hogy a rendszeres egyeztetések ellenére a kormány nem orvosolta a gondokat, ezért nem javasolta a megszüntetését.
Úgy néz ki, nem is küldött értesítést a kormány a feltételek teljesítéséről
A kormánynak még így is volt onnantól további egy éve, hogy elkerülje a három programnál a forrásvesztést. A magyar kormánytól elvárt jogállamisági feltételek jogi és technikai problémaként már önállóan nem, csak politikaiként értelmezhetőek, mondta idén decemberben Bóka János. Az EU-ügyi miniszter szerint bár „nem érezzük felmentve magunkat”, hogy „lehetőleg konstruktívan” együttműködjünk az uniós intézményekkel, politikailag kell ellenük küzdeni.
A kormány bármikor kérhetett volna újraértékelést. Erre az Európai Bizottság vagy ugyanazt válaszolja, mint 2023 végén, vagy a korlátozások teljes, de akár csak részleges feloldását is javasolhatja a tagállami Tanácsnak. Vagyis veszíteni való nem lett volna vele. Épp a kormány elnökölt az év második felében a Tanácsban, bár részben ebben az időszakban alakult újjá az Európai Bizottság.
A testület hivatalba lépése után a kormány szinte rögtön, idén decemberben kért is értékelést – csak épp eleve nem a 6,3 milliárdot érintő részről. A 2022. decemberi döntéssel nemcsak a három operatív programot fagyasztották be részlegesen, hanem az összes uniós kötelezettségvállalástól is eltiltották a közérdekű vagyonkezelő alapítványokat (kekvákat) és az ilyen fenntartású intézményeket. Ezek gyakorlatilag semmilyen új uniós pályázatból nem kaphatnak pénzt.
A kekvák közt vannak olyanok, amik a 21 modellváltó egyetem mögött állnak, de olyanok is, amik nem, mint amilyen az MCC-é, vagy a pénzköltési tervei és átláthatósága miatt a hírekben nemrég sokat szereplő Mol – Új Európa Alapítvány. A határozat szerint a kekvák nem elég átláthatóan működnek, összeférhetetlen módon ülnek bennük politikai döntéshozók, a magyar kormány pedig nem kezelte a már 2022 decembere előtt hónapokkal ismertetett bizottsági kifogásokat. Az intézkedés fokozatosan egyre nagyobb gondokat okoz a modellváltó egyetemeknek.
A kormány kimondottan csak a kekvás részről notifikálta az Európai Bizottságot, ráadásul azt is úgy, hogy saját bevallása szerint sem teljesítette a testület minden elvárását, a jogszabály csak a saját álláspontját tükrözte. A bizottsági értékelés tucatnyi pontban sorolta a gondokat, például hogy a kormány megpróbálja a szigorítások lényegi része alól kihúzni a nem egyetemi kekvákat. Azt is hozzátette: a felzárkóztatási (kohéziós) programok finanszírozását részben felfüggesztő döntés is „hatályban marad, mivel
Magyarország nem jelentett be korrekciós intézkedést az ezt kiváltó problémák kezelésére”.
Bóka májusban még azt fejtegette: formálisan hiába kezdeményezhet a kormány bármikor újraértékelést, ezt a gyakorlatban az Európai Bizottság kérésére előre le kellene egyeztetni, és a jóhiszeműség szellemében ehhez tartanák is magukat. A nyilatkozatok alapján a kekváknál mégis előzetes alku nélkül lépett a kormány, vagyis ebben aligha láthatott akadályt a három operatív programot érintő feltételeknél.
A december közepén kiadott értékelés óta egyik fél sem jelentett be bármiféle notifikációt. Az értékelésre – szükség esetén meghosszabbítható módon – egy, a szavazásra újabb egy hónap lett volna az ünnepek és a téli szabadságok mellett.
2024-ben már amúgy is nagy tételben kezdtünk uniós pénzt veszíteni
A kekvás tiltás miatt a gyakorlatban amúgy is veszítettünk forrásokat, és ezt sürgetőbb lett volna megoldani. Az érintett egyetemek már tavaly nyáron arra panaszkodtak, hogy a tiltás eurómilliós károkat okoz nekik a Horizont Európa kutatási együttműködéseknél, mostanra pedig már erasmusos cserékre sem mehetnek a diákjaik. Előbbinél hiába adott első körben ötmilliárd forintot a kormány, amit elvileg visszakaphatunk a tiltás feloldása után, 2024-ben HU-rizont néven egy mostanra 12 milliárdos keretű saját programot is indított, az Erasmust pedig Pannónia néven igyekszik pótolni tízmilliárdból – mindkettőt magyar adófizetői pénzből.
A két programra szánt pénz eltörpül amellett, hogy 2024. június 13. óta egy 200 millió eurós átalány mellett napi egymillió eurót bukunk a menekültjogi huxit miatt. Így ezen az úton mostanra nagyjából 400 millió eurót, azaz körülbelül 165 milliárd forintot veszítünk, amit bármilyen uniós támogatásból levonhatnak és tömbösítve hajtanak be. Az EU bíróságának döntése ellen akár 600 millió forintból küzdene a kormány, miközben a „megegyezés szándékával” tárgyal róla, hogy megfeleljen neki. (Némi öröm az ürömben, hogy ugyan a kormány december elején maga állította, hogy közel fél évig egy cent felzárkóztatási támogatás sem érkezett, a legutóbbi összefoglalónk óta az Európai Bizottság hivatalos oldala szerint kicsit nőtt a lehívott összeg. Magyarul a bírság nem szívta el teljesen a pénzfolyamot, vagy csak máshonnan is levonták. December közepéhez képest még így is lejjebb, a 27-ből a 11. helyre csúszott Magyarország a tagállamok közti rangsorban a lehívás százalékos aránya alapján.)
Mindezek ellenére Orbán Viktor decemberben arról beszélt: a most elérhető felzárkóztatási forrás „a 2026-os év végéig a magyar gazdaság igényeit kielégíti. Ezen felül is jár majd nekünk még pénz, s hogy ez lesz vagy nem, az 2026 utáni probléma lesz.” Az egyetemi pótprogramok és a napi menekültjogi büntetés mellett viszont addigra az n+2-es szabály is újabb források elveszítéséhez vezetne 2025 és 2026 végén – utóbbihoz ráadásul még hozzájönne a 10,4 milliárd eurós (több mint 4200 milliárd forintos), egyszeri helyreállítási alap, amiből mostanáig csak egy potyaelőleg járt, a rendes kifizetések elvárásai közt pedig ott vannak a feltételességi eljárás követelményei is.
Mindenesetre Bóka decemberben „felderítésre” utazott Brüsszelbe, ahol az Európai Bizottság befagyasztásokban érintett tagjaival is találkozott. Sosem késő visszalépni a szakadék széléről, üzente nem sokkal később egyikük, a jogállamiságért felelős Michael McGrath.
Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke rendszeresen hangoztatja, hogy elsődleges céljuk az uniós pénzek hazahozatala. Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció vezetője az év végi forrásvesztés miatt külön sajtótájékoztatót is tartott. „Orbán Viktor szégyenteljes, bűnös könnyelműsége, felelőtlensége, hazardírozása, önzése miatt Magyarország 400 milliárd forinttal szegényebb lesz” – jelentette ki. Így a magyar kormánynak sem feltétlenül lenne érdeke, hogy politikai gólpasszt adjon az ellenzéknek a 2026-os választásra – már ha nem azt a narratíváját akarja igazolni, hogy „Brüsszel kormányváltást akart Magyarországon”.
Bóka: Amíg Magyarországnak szuverén kormánya van, nem veszít egy eurócentet sem
2024 utolsó napján Bóka kitett a Facebook-oldalára egy bejegyzést. Ebben nem írt róla, miért épp aznap bizonygatta, hogy „a magyar kormány az uniós forrásokhoz való hozzáférés minden feltételét teljesítette. A Magyarországnak és a magyar embereknek járó forrásokat Brüsszel politikai okokból akarja elvenni tőlünk. De mindaddig, amíg Magyarországnak nemzeti és szuverén kormánya van, nem veszít egy eurócentet sem. A magyar kormány kemény küzdelemben már több mint 12 milliárd euró uniós forrást szerzett meg. Ennek felhasználásában Magyarország a tagállamok élmezőnyében van. A fennmaradó források megszerzése érdekében Magyarország minden jogi és politikai eszközt igénybe vesz.”
A miniszter már decemberben is politikai eszközökről és arról beszélt, hogy a 2028-ban induló, többéves uniós költségvetésnél – amihez majd egyhangú döntés kell – céljuk lesz a károk „reparálása”. Nem sokkal később Orbán kifejtette: a pénzt, „amit nem kaptunk meg a ‘25-’26-os években, azt meg kell kapnunk a ‘27-’28-as években, egyébként nem lesz költségvetés. Nem járulok hozzá.”
