Orbán vétóval fenyeget és 2026 utáni problémáról beszél az EU-pénzeknél, de már heteken belül százmilliárdokat bukhatunk

Vétóval fenyegette az uniós költségvetést a befagyasztott támogatások miatt múlt pénteken az állami rádióban Orbán Viktor, és 2026 utáni problémának nevezte, hogy a még befagyasztott források elérhetőek legyenek.

A taktikával az a gond, hogy a hétéves költségvetésről sokára várható döntés, miközben olyan határidők járnak le, amikkel rengeteg pénz veszik el. Heteken belül több mint 400 milliárd forintot bukunk, és már az elvi esély is a nullához közelít, hogy ezt sikerüljön elkerülni – ráadásul mindez sehol nincs ahhoz képest, mekkora lesz a tét 2026-ban. A kormányfő vétófenyegetését viszont már megelőlegezte, amiről pár nappal korábban Bóka János EU-ügyi miniszter beszélt, és a mostani hozzáállása abból is látszik, amit az „Erasmus-ügyben” művel.

Már a helyzetértékelés megbicsaklik

„Ami a pénzeket illeti, csodálkozva figyelem a magyar közéleti vitáknak azt a tulajdonságát, hogy teljes önbizalommal beszélnek olyan tényekről a vita résztvevői, amit nem ismernek. Ez kiderül abból, hogy szamárságokat beszélnek” – indította a helyzetértékelését a miniszterelnök, hogy nem sokkal utána olyan kijelentést tegyen, amit gyakorlatilag pár nappal korábban maga a kormány cáfolt. „Magyarország számláján ott áll 12 milliárd euró. Ez a pénz rendelkezésünkre áll, ezt be tudjuk vonni a magyar gazdaságba” – mondta, nagyjából ugyanazzal érvelve, mint szeptemberben.

Magyarországra leegyszerűsítve három csapból folyhatnak be a kormányon keresztül kiosztott uniós pénzek:

• a mezőgazdasági politikából;
• a helyreállítási alapból;
• és a felzárkóztatási támogatásokból.

Az összeg nagysága és a beszélgetés későbbi részében taglalt lehívási mód alapján szeptemberben és pénteken is csak az utolsóról, a felzárkóztatási pénzekről beszélt. Ezt a nagyjából 22 milliárd eurót korábban valóban félre is tették Magyarországnak az EU hétéves, 2027-ig tartó mostani költségvetésében – sőt, a pénzt még további két évig le lehet hívni. A miniszterelnök nagyjából le is írta a folyamatot, ami miatt itt mindig a végére pörögnek fel az utalások: először a kormány kiírja a pályázatokat, amiket első körben a költségvetésből fizet ki, és csak a megvalósításuk után lobogtathatja a számlákat az Európai Bizottságnál, ahol ellenőrzés után fizetnek. Fokozatosan írják ki a pályázatokat, és a folyamat csak a végére jut el oda, hogy az Európai Bizottság utaljon, így a pénzlehívás görbéje jellemzően laposan indul és egyre inkább felível a hétéves időszak végéhez közeledve. A 2021-ben indult periódusnak még csak a közepe felé járunk, és időarányosan a többi tagállamhoz képest is jól állunk, bár december 9-i állás szerint a tizedikre csúsztunk vissza.

A pénzt szinte teljesen blokkolta az igazságügyi csomag, de ezt tavaly decemberben a kormány kipipáltatta az Európai Bizottsággal. Az összeg egy részétől további jogállamisági és szakmai feltételek választják el, de utóbbiakból is idén márciusban annyit fogadtatott el, hogy elérhetővé vált az emlegetett több mint 12 milliárd. Ebből az Európai Bizottság összesítése szerint közel 1,8 milliárdot sikerült lehívni, azaz még több mint tízmilliárdnyi számlát be lehet lapátolni, így ha csak ennyit nézünk, a miniszterelnök teljesen helyesen vázolta a helyzetet.

A probléma azzal a kijelentéssel kezdődik, hogy ez most is rendelkezésre állna. A Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium napokkal ezelőtt maga közölte az Index kérdésére, hogy június vége óta, lassan fél éve egy fillér sem jött ebből a pénzcsapból. Bár a szerző nem részletezte az indokot, és az adatot a nyári szabadságolások miatti üresjárattal próbálta mentegetni, ez decemberben már jóval kevésbé hiteles érv, mint Orbán szeptemberi nyilatkozatakor lett volna.

A valódi indok inkább az lehet, hogy épp júniusban szabott ki az EU bírósága büntetést a menekültügyi huxit miatt. A minden azóta eltelt nappal egymillió euróval (több mint 400 millió forinttal) növekvő bírság a 200 millió eurós átalánnyal együtt december 9-re nagyjából 380 millió eurónál (több mint 150 milliárd forintnál) jár. Ezt mind levonhatják az uniós támogatásokból, amit az Európai Bizottság két-háromhavi részletekben szokott kezdeményezni. A testülettől viszont az EUrologus november közepén megjelent cikke szerint arról beszéltek nekik, hogy egyszerűen nincs még elég számla az összeg teljes levonására.

Ha így van, akkor a pénzfolyamot, amit a bírság kiszabása és az akkori legutóbbi behajtása között kért a kormány innen, egyelőre teljesen felszárította a büntetés.

Ez nem azt jelenti, hogy az Európai Bizottság visszakéri a magyar költségvetésből már kiosztott pályázati forrást, azaz annak nem kell aggódnia, aki ilyet kapott, gyakorlatilag olyan, mintha az állam támogatta volna – a magyar büdzsébe viszont nem fog befutni a pénz. Az összeget elvben bármilyen támogatás után levonhatják, akár a mezőgazdasági támogatásokból is. A kormány elvileg a „megegyezés szándékával” tárgyal, egyelőre egy menetrendig és módszertanig jutott.

Orbán mintha megfeledkezett volna pár ezer milliárdról

Az igazán érdekes mondatok a helyzetértékelés után jöttek Orbántól. A „12,5 milliárd eurónyi pénzt úgy kell elképzelni, hogy az a 2026-os év végéig a magyar gazdaság igényeit kielégíti. Ezen felül is jár majd nekünk még pénz, s hogy ez lesz vagy nem, az 2026 utáni probléma lesz.”

Ha csak a felzárkóztatási támogatásokról lenne szó, még akár érthető is lenne, miről beszél a miniszterelnök. Valószínűleg a kormány azzal számol, hogy a 22 milliárd eurónál a felívelő felzárkóztatási támogatások akkortájt ütköznének bele a mostani több mint 12 milliárdos plafonba.

Az egyik nagy baj, hogy Orbán egyszerűen úgy csinál, mintha nem létezne a mezőgazdasági és a felzárkóztatási melletti harmadik csap, a helyreállítási alap, és ez egyáltalán nem 2026 vége utáni probléma. Az egyszeri alapból 10,4 milliárd eurót kérhet az állam részben vissza nem térítendő támogatásként, részben kedvezményes hitelként. (Utóbbi nagyobb is lehetett volna, miközben a magyar állam aránytalanul sokat költ a máshogyan felvett adóssága kamataira, de az igényt fokozatosan visszavágta a kormány.)

Navracsics Tibor arról beszélt a Válasz Online-on hétfőn megjelent interjújában, hogy 2023 decemberére „az újjáépítési alap pénzeiről is meg tudtunk állapodni”. Ez a megállapodás csak a kormány által korábban Soros-tervnek hívott, majd kért hitelrészről és az eredeti elköltési terv kiegészítéséről szólt, ami mindössze egy kerülőutas, közel egymilliárdos előleghez nyitotta meg az utat. Februárra két részletben meg is kapta, de rendes kifizetési kérelmet továbbra sem adhat be a kormány.

A gond, hogy

miközben Orbán 2026 utáni problémáról beszélt, a megmaradt pénzt csak 2026 augusztusáig lehet lekérni, utána végleg elveszik. Ez a már kifizetett előlegeket levonva közel 6,4 milliárd euró (mostani árfolyamon több mint 2600 milliárd forint) vissza nem térítendő támogatás és több mint 3,1 milliárd euró (kis híján 1300 milliárd forint) hitel.

A kormány ráadásul már a jövő évi költségvetésnél betervezett innen 630 milliárd forintot, bár a Költségvetési Tanács ennél a tételnél „jelentős kockázatot” lát.

Ahhoz, hogy egyáltalán be lehessen adni kifizetési kérelmeket, 27 szupermérföldkövet kellene teljesíteni. Utána még hátra van több mint száz rendes mérföldkő, bár időközben valamennyire ezekkel is halad a kormány, például a szélenergia hasznosításával és a tanárbérek emelésével, ami ilyen uniós feltétel. A szupermérföldkövek közül négyet pipált ki az igazságügyi csomaggal.

Heteken belül több mint 400 milliárd forintot bukunk

A fentiek alapján ha nem is 2026 végéig, de ráérne a kormány akár több mint egy évig. Ugyanakkor akad még sürgetőbb probléma: a feltételességi eljárás. Itt az elvárások mostanra szinte teljesen megfelelnek a szupermérföldköveknek (a 23-ból 21-nek). Ez a legnagyobb falat a felzárkóztatási támogatások még blokkolt részéből. Nagyjából 6,3 milliárd eurót fagyaszt be, ráadásul „az n. év felfüggesztett kötelezettségvállalásai az n+2. évet követően nem állíthatók be a költségvetésbe”. Az eljárásról 2022 decemberében döntöttek szinte egyhangúlag a tagállami kormányok, vagyis

idén év végén már véglegesen elveszítjük a nagyjából időarányos részt, több mint egymilliárd eurót.

Ezt korábban Bóka János EU-ügyi miniszter is elismerte: ha a felfüggesztés hosszú távon fennmarad, akkor forrást veszíthetünk, ez akár már idén év végén megtörténhet, de „azon dolgozunk, hogy ne így legyen”. (Az n+2-es szabály miatt ráadásul 2025 és 2026 végén is véglegesen forrásokat veszítenénk, ha addig várna a kormány, mert 2026 utáni problémának látja a befagyasztott támogatásokat.)

Nyilvánosan nem tudni, hogy hány feltétellel végzett a kormány. Tavaly decemberben, az igazságügyi csomag kipipálásakor az Európai Bizottság hivatalból kiadott egy értékelést, de ebben csak annyit árult el, hogy nem sikerült letudni az összes elvárást.

A tavaly májusi összefoglalónk előtt arról beszéltek az ügyre rálátó forrásból, hogy „van egy csomó pipa”. A Transparency International november végi elemzése arra jutott, hogy a szervezet szerint a feltételek jelentős része nem vagy csak részben teljesült. Természetesen ennél lehet jóval lágyabb szívű az Európai Bizottság és a Tanács, de a számszerűsíthető és határidőkhöz kötött céloknál nem sok mozgástér lesz. A szervezet szerint például nem kezdtek el alkalmazni a vagyonnyilatkozati kötelezettségek súlyos megsértésére egy új szankciórendszert tavaly a harmadik negyedévre és nem csökkent eléggé az egyajánlatos közbeszerzések aránya a megadott határidőre.

A kormányból ugyanakkor rendszeresen hangoztatják, hogy szerintük mindennek megfeleltek. Ha valóban így gondolják, akkor kérhetnék a feltételek újraértékelését. A feltételességi eljárásnál valóban így is tett a kormány december elején, de az, amiről és ahogyan, mutatja a jelenlegi hozzáállását.

Az „Erasmus-ügy” kezelése már mutatta, hogy a kormány kimondottan nem akar mindent teljesíteni

A feltételességi eljárásnak van egy olyan része is, ami annyira sürgős lett volna, hogy már mostanra több határidőből kicsúszott a kormány. A felzárkóztatási alapok egy részének befagyasztása mellett eltiltották a „közérdekű vagyonkezelő alapítványokat” (kekvákat) és az ilyen fenntartású intézményeket minden uniós kötelezettségvállalástól, azaz gyakorlatilag semmilyen új uniós pályázatra nem tudnak pályázni. Nemcsak a felzárkóztatási alapokból, hanem bármilyen programból, még azokból sem, amiket nem a magyar a kormányon keresztül, hanem közvetlenebbül kezel az Európai Bizottság.

A kekvák közt vannak olyanok, amik a 21 modellváltó egyetem mögött állnak, de olyanok is, amik nem, mint az MCC-é, vagy a pénzköltési tervei és átláthatósága miatt a hírekben nemrég sokat szereplő Mol – Új Európa Alapítvány. A tagállamok bizottsági javaslatra úgy látták, hogy a kekvák nem elég átláthatóan működnek, összeférhetetlen módon ülnek bennük politikai döntéshozók, a magyar kormány pedig nem kezelte a már 2022 decembere előtt hónapokkal ismertetett bizottsági kifogásokat.

Az intézkedés fokozatosan egyre nagyobb gondokat okoz a modellváltó egyetemeknek. Az ilyen intézmények már tavaly nyáron arra panaszkodtak, hogy a tiltás eurómilliós károkat okoz nekik a Horizont Európa kutatási együttműködéseknél, mostanra pedig már erasmusos cserékre sem mehetnek a diákjaik.

Tavaly ősszel a Szabad Európa – miénkkel egybevágó – értesülései szerint már úgy tűnt, közel a megállapodás ebben és akár az egész feltételességi eljárásban, de aztán valami nagyon eltört. Hogy mi, arról mindkét oldaltól ellentétes olvasatot hallottunk, de abban a kormány és az Európai Bizottság felől érkező információk is egyeznek, hogy úgy érezték: a másiknál nincs meg a politikai akarat a megállapodásra. Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter januárban kijelentette, hogy megrekedtek a tárgyalások.

Később már a júniusi európai parlamenti választások is okot adtak volna a sietségre, mert ekkortájt robotpilóta üzemmódba kapcsolt az újjáalakuló Európai Bizottság. Az új testület december 1-én lépett hivatalba, másnap pedig már kérte is a kormány, hogy értékeljen egy módosítót a kekvákról, amit időközben elfogadtatott az Országgyűléssel.

A jogszabályt a megjelenésekor több helyen kapitulációnak értékelték, pedig ahogy azt akkor is megírtuk, bevallottan csak a kormány saját álláspontját tükrözi, és nem minden bizottsági javaslatot fogadott el. A kiszivárgott információk alapján puhább a testület elvárásainál, és kiveszi a szigorítások nagy része alól az olyan alapítványokat, amik nem „európai uniós pénzeszközöket felhasználó felsőoktatási intézmény” mögött állnak. A módosítás ráadásul az utolsó cikke alapján csak akkor lépne életbe, ha már feloldották a kötelezettségvállalási tiltást, holott az Európai Bizottság a feltételeknél el szokta várni a gyakorlati végrehajtást is.

„Ez nem igazán az, mint amiben bíztunk” – jelezte az Európai Bizottság új költségvetési biztosa, és erre már korábban is figyelmeztették a kormányt. Piotr Serafin tisztázta azt is, hogy a kérelem csak a kekva-módosításról szólt, a felzárkóztatási támogatásokról (azaz az év végén több mint egymilliárdos forrásvesztést okozó feltételekről) viszont nem. Mivel az értékelésre egy hónap a határidő és december végén az uniós intézményekben is szabadságra mennek, így már csak leginkább matematikai az esély arra, hogy ne veszítsük el ezt a pénzt.

A kekvás módosítást az Európai Bizottság vagy passzolja a tagállami kormányoknak döntésre azzal, hogy teljesen vagy részlegesen teljesültek a feltételek, vagy ha nem lát haladást, tájékoztatja erről az érintett tagállamot és a többieket. Vagyis a kormány hiába tudja, hogy nem felel meg az Európai Bizottság elvárásainak, a mostani helyzethez képest nem veszít az újraértékeltetéssel. Jobb esetben részleges jóváhagyással a miniszterek jóindulatában bízhat, rosszabb esetben pedig az elutasítással az uniós testület fejéhez vághatja, hogy kiszúr a diákokkal, holott a módosítás is mutatja, hogy nem csak az ő érdekeiket figyeli: részben pont nem a modellváltó egyetemi kekvákat próbálja kimenteni a szigorítások alól.

A kormányzati hozzáállás változását mutatja, hogy Bóka májusban még azt fejtegette: formálisan hiába kezdeményezhet a kormány bármikor újraértékelést, ezt a gyakorlatban az Európai Bizottság kérésére előre le kellene egyeztetni, és a jóhiszeműség szellemében ehhez tartanák is magukat.

Jönnek a „politikai eszközök”

Pár nappal Orbán rádiós nyilatkozata előtt Bóka már arról beszélt, hogy a magyar kormánytól elvárt jogállamisági feltételek jogi és technikai problémaként önállóan már nem, csak politikaiként értelmezhetőek. Ezeket politikai eszközöknek tartotta, így –

bár „nem érezzük felmentve magunkat”, hogy „lehetőleg konstruktívan” együttműködjünk az uniós intézményekkel – politikailag kell ellenük küzdeni.

A miniszter nem sokkal ezután a következő hétéves költségvetésre tért át, amiről megemlítette, hogy egyhangú döntés kell majd hozzá, és itt céljuk lesz a károk „reparálása”.

Az egyhangúság finom feldobása és a reparálás emlegetése helyett Orbán múlt pénteken nyíltabban kimondta, mire gondol a kormány. Véleménye szerint „természetesen” a most elérhetőn felüli pénzeket is „meg fogjuk kapni”, mert „megkezdődtek a tárgyalások a következő, 2027 utáni hét év költségvetéséről, aminek az elfogadásához egyhangúság kell”.

„Azt én biztosan mondhatom”, hogy a pénzt, „amit nem kaptunk meg a ‘25-’26-os években, azt meg kell kapnunk a ‘27-’28-as években, egyébként nem lesz költségvetés. Nem járulok hozzá.”

2027 és 2028 emlegetése alapján nem világos, pontosan mit akar: a 2028-tól életbe lépő új büdzsében annyival nagyobb összeget szánjanak Magyarországnak, amennyit nem kapott meg a mostaniból, vagy a jelenlegi végére, 2027-ben oldjanak fel minden korlátozást, hogy cserébe átengedje a hétéves költségvetést.

Utóbbi jogi problémákat vethet fel. Az Európai Parlament (EP) így is pereli az Európai Bizottságot, amiért tavaly decemberben átengedte az igazságügyi csomagot, ami szinte minden felzárkóztatási forrást befagyasztott. Erről épp egy nappal az év utolsó állam- és kormányfői találkozója előtt döntöttek, ahol Ukrajna EU-tagsági tárgyalásairól és további támogatásáról, valamint a hosszú távú uniós költségvetés emeléséről egyeztettek. Az EP egy januári állásfoglalásban úgy vélte, hogy Orbán Viktor már itt is egy vétóval élt vissza: „az EU stratégiai érdekeinek teljes mértékű figyelmen kívül hagyásával és megsértésével blokkolta a többéves pénzügyi keret alapvető felülvizsgálatáról, többek között az ukrajnai segélycsomagról szóló”, azóta átengedett döntést. A testület szerint „az ilyen fellépések sértik” az EU kvázialkotmányában, az alapszerződésekben rögzített őszinte (hivatalos fordításban lojális) együttműködés elvét. Korábban maga a miniszterelnök is elismerte, hogy az elv miatt „a jogszerűség határának is a szélén járna”, ha összekötné az uniós büdzsé félidős felülvizsgálatát a magyar támogatások befagyasztásával. Előtte, tavaly nyáron viszont kimondta, amikor a pénzek elérhetővé tételéről kérdezték Tusványoson: a költségvetési emeléshez „egyhangúság kell. És akkor tartani kell a zsákot, és kész. Ez van. Így. Ez a terv.”

A másik lehetőség, hogy az új EU-s költségvetésben a Magyarországnak külön eltett részbe egyszerűen annyival több pénzt rakjanak, amennyi elveszett. Kérdés, hogy erre mennyire lenne vevő az EP és a többi ország vezetése, különösen a nettó befizetőknél (úgy, hogy például a kekváknál a kormány saját bevallása szerint sem fogadott meg minden bizottsági kérést). Ráadásul a helyreállítási alap a büdzsén felüli, egyszeri eszköz, ami 2026-ban kifut, így a sima költségvetésből kellene pár ezer milliárd forintnak megfelelő pénzt bedobni.

Sokára lehetne így pénz

Addig is a magyar költségvetésnek kellene benyelnie a hiányt az olyan fejlesztések után, amiket már kifizettek belőle, a többit pedig vagy szintén hazai forrásból fedezni, vagy leállítani. Mindezt úgy, hogy már most túl nagy a büdzsé hiánya, ezért túlzottdeficit-eljárás indult a kormány ellen. Ráadásul a három nagy hitelminősítő egyike, a Moody's részben épp azért módosította nemrég lefelé a magyar kilátásokat, mert „az ország végül elveszítheti a tervezett európai uniós források jelentős részét, mivel nem teljesíti a források felszabadításának feltételeit”. Ha elkezdik a leminősítéseket, nehezebbé és drágábbá válhat az adósság finanszírozása, rontva a magyar költségvetés helyzetét. Politikailag sem jönne jól a kormánynak, ha a 2026-os választás előtt nem lehetne behúzni a helyreállítási alap pénzeit és annyival kevesebbet lehetne osztogatni, miközben a mostani közvélemény-kutatások szorosnak tűnnek.

A következő hétéves költségvetésre egyelőre még javaslat sincs. Ott tartanak, hogy a tagállamok jogi következmények nélküli, elvi nyilatkozatokat adnak ki a szakpolitikákról, mint a napokban – magyar elnökséggel – a közös agrárpolitikáról. Bóka 2025 második felében számított a javaslatra a parlamenti meghallgatásán, más forrásból is ilyen időpontot, jövő nyarat hallottunk.

A döntést általában az utolsó pillanatokig szokták húzni: a mostani, 2021-2027-es keretről 2020 júliusában egyeztek meg az állam- és kormányfők, de a tagállamok csak novemberben kötötték meg a végső alkut az Európai Parlamenttel.

Uniós büdzsé viszont Orbán szavaival ellentétben akkor is lenne, ha egy tagállam vétózna: ilyenkor az addigi számokkal mennének tovább. A feltételességi eljárás ráadásul bármikor újraindulhatna és az Európai Bizottság is alkalmazhatná az olyan horizontális feltételeket, mint amilyennel az igazságügyi csomag végrehajtásáig blokkolta a felzárkóztatási támogatásokat. Sőt, a testületben az eszközök megerősítéséről beszélnek nyíltan és a Szabad Európa értesülései alapján a háttérben is, a Népszava szerint pedig egy kormányokat megkerülő pénzosztási rendszeren is dolgoznak befagyasztások esetére.

Közben akad arra utaló jel, hogy a kormány haladna a feltételekkel, és csak pótterv a vétófenyegetés. A Portfolio kiszúrta, hogy a kormány kedden olyan módosítást küldött társadalmi egyeztetésre a helyreállítási alapról, ami a szupermérföldkövek teljesítését is segítheti.