Két éve még a második Soros-tervnek nevezte Orbán az uniós hitel tervét, most bejelentkezett rá

Kacskaringós út vezetett odáig, hogy Orbán Viktor levelet írt az Európai Bizottság elnökének arról, hogy a magyar kormány igénybe venné az Európai Unió helyreállítási alapjában biztosított hitelkeretet. Két évvel ezelőtt ugyanis épp a magyar miniszterelnök volt az, aki megszokott „sorosozások” közepette hirdette azt, hogy veszélyes lenne Magyarországnak külső forrásokból finanszíroznia a koronavírus-járvány okozta gazdasági válság kezelését.

Igaz, az elhúzódó járvány után most a szomszédban zajló orosz–ukrán háború kihívásaival is meg kell küzdenie a magyar gazdaságnak, így nem meglepő, hogy a kormány végül mégiscsak igénybe venné az EU teljes körű támogatását. Elvégre

a kedvezményes hitelkeretnek köszönhetően kedvezőbb feltételekkel áramlana pénz a gazdaságba, mintha a kormány önmagában venne fel hiteleket a nemzetközi piacról

– igaz, ettől függetlenül is példátlan mennyiségű államkötvényt bocsátottak ki az elmúlt hónapokban.

Az viszont nem kérdés, hogy Orbán most a hitelkeret kérdését is a politikai kampány részévé tette: előbb egy másik uniós program pénzeinek lehívását hirdette félrevezetően a kormányzati propaganda fényes sikernek –, csütörtökön pedig már arról írt Facebook-oldalán a miniszterelnök, hogy a „nemzetközi baloldal” tehet arról, hogy Magyarország nem jut időben (!) EU-s forrásokhoz. A miniszterelnök mindezt pénteki rádióinterjújában már azzal is megfejelte, hogy jelentős és mély gazdasági válság jön heteken belül.

Pedig ha a kormány nem kacskaringózva tette volna meg az utat az uniós hitelkérelemig, sőt, teljesítette volna az uniós támogatások lehívásának feltételeit, ma már más tagállamokhoz hasonlóan nálunk is rendelkezésre állnának az első források.

Nem kell hitelkeret, mert az örök hitelspirálba taszítaná az EU-t

Kezdjük az elején: éppen tetőzött Magyarországon a koronavírus-járvány első hulláma 2020 áprilisában (ekkor még csak 120 volt a legmagasabb napi esetszám), a hirtelen jött lezárások miatt viszont már látni lehetett, hogy régen látott gazdasági visszaesés jön, amiből a lehető leghamarabb vissza kell ugrani növekedő pályára. Erről beszélt Orbán Viktor is egyik szokásos péntek reggelén a Kossuth Rádióban:

„Kedden fogjuk bemutatni, azt hiszem, a magyar gazdaságtörténet legnagyobb gazdaságélénkítési tervét, ami négy fejezetből áll. (…) Nagy erőket szeretnék mozgósítani, hogy részben megvédjük azt, ami még megvédhető, de azonnal támadjunk, és hozzunk létre minél több új munkahelyet. És ezt fogja elősegíteni majd az akciótervünk.

Ha nem ezt tesszük, akkor segélyalapú gazdaság lesz, akkor hiteleket kell felvenni, leginkább külföldről, és bekanyarodunk abba az utcába, aminek a végén ott vár bennünket az IMF, meg a Soros György-féle pénzügyi spekulánsok. Azt javaslom, hogy ezt ne tegyük.

Tehát, úgy küzdjünk meg ezzel a válsággal, hogy ne adjuk fel a céljainkat, ne adjuk fel azt, amit elértünk, ne adjuk fel Magyarország függetlenségét, ne adjuk fel a munkaalapú gazdaságot, és ne adjuk fel a büszke élet lehetőségét se” – idézte a kormányfő szavait a 444. Orbán így folytatta: „Én szívesen osztogatok pénzt, de hol van az a pénz? Tehát itt látom, mindenki beszél, ellenzéki térfélen különösen valami európai uniós pénzekről. Én egy fillért nem látok ebből. Ezek tényszerűen nem igaz állítások. Ingyen pénz sosincs. (…)

Hitelből lehet, de akkor a végén te fogod a hitel árát megfizetni, és az mindig sokkal többe kerül, mintha dolgoztál volna. Ez a szabály, amit az életemben megtanultam.”

Két héttel később a miniszterelnök már arról beszélt, hogy módosítani kell a válság miatt az Európai Unió költségvetését a következő (2021-2027-es) hétéves ciklusra. Egyrészt nagyobb büdzsére lesz szükség a helyreállításhoz, másrészt a pénzek felhasználását is rugalmasabbá kell tenni. Igaz, régi „ellenség” tűnt fel a láthatáron: ekkor merült fel ugyanis az az ötlet Soros György részéről, hogy az EU talpra állításához speciális finanszírozásra van szükség, amelyeket nagy kölcsönökből lehetne megoldani. Orbán ezt a 444 szerint már a „II. Soros-tervnek” nevezte, hiszen „a kamatot szeretik ők nagyon”.

Jó, akkor legyen hitelkeret, de csak azért, mert máshol válság van

Ugorjunk az időben bő két hónapot: július elejére már kilábalt Magyarország az első járványhullámból, ami Nyugat- és Dél-Európa több országában is súlyosabban csapódott le a gazdaságra is. Erre hivatkozva mondta Orbán egy V4-találkozó után, hogy mégsincs annyira ellenére a közös uniós hitelnek – hiszen elvégre erre „nem miattunk van szükség”: „Vannak az unión belül olyan országok, akik nem tudják ellenőrzés alatt tartani az államadósságukat, és eladósodtak. És a kérdés az, hogy tudunk-e segítséget nyújtani ezeknek az országoknak.

És bár Magyarország ösztönösen ellenzi a közös hitelfelvételt, de belátjuk, hogy most vannak országok, akiknek segítségre van szükségük, és ezért elfogadjuk az uniónak a megközelítését, hogy hitelt vegyünk föl.”

Ezzel párhuzamosan viszont felmerült egy másik, hosszú évek óta lappangó téma is, miszerint kössék az uniós támogatást, illetve a hitel felhasználását jogállamisági feltételekhez. Nyáron az Európai Parlamentnek sikerült is elérnie az úgynevezett jogállamisági mechanizmus megerősítését, ami az uniós költségvetést védené a jogállami normák tagállami szintű megsértésével, elsősorban a korrupcióval szemben.

A mechanizmusról szóló uniós rendelet elfogadásához nem volt szükség a tagállamok egyhangú döntésére – azonban a magyar és a lengyel kormány is jelezte már 2020 őszén, hogy ha jogállamisági feltételekhez szabják az uniós pénzek kifizetését, akkor meg fogják vétózni a következő hétéves költségvetést, és a hozzá tartozó helyreállítási alapot is. Utóbbiakhoz pedig egyhangú döntésre volt szükség az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanácsban.

Jogállamisági feltételek, na még mit nem!

Bár Orbán Viktor november elején „figyelmeztető” levelet is küldött arról az EU vezetőinek, hogy a kormány kész lenne megvétózni a költségvetést, a brüsszeli intézmények nem engedtek álláspontjukból, így a magyar miniszterelnök is kijátszotta a kártyáit, azt írta az uniós intézményvezetőknek, hogy:

a „semmiről sincs megállapodás, ameddig nincs megállapodás mindenről” elvvel összhangban Magyarország kormánya nem fogja megszavazni sem a közös költségvetést, sem a rendkívüli helyreállítási csomagot.

Szerinte veszélyezteti a tagállamok közötti bizalmat és Magyarország érdekeit, ha ezeket olyan feltételekhez kötnék, amelyek pontosan nem határozzák meg, hogy mi a vélt jogsértés, és önkényesen vezethetnek politikai alapú költségvetési szankcióhoz kettős mérce alkalmazásával.

Sőt, korábban Orbán úgy nyilatkozott:

„Magyarországnak a következő két évhez szükséges, a gazdaság működéséhez szükséges pénzügyi források a következő két évre rendelkezésre állnak. Akiket érint a halogatás, a fölösleges politikai viták okozta időveszteség, azok a déli államok.”

Igaz, nem mindegy, honnan voltak meg 2020 őszén a kormányfő állítása szerint két évre elegendő pénzügyi források – erről is beszélt egy másik heti, pénteki rádióinterjújában:

„Magyarország megoldja a maga problémáit, most az, hogy a közösen fölvett hitelből kinek mennyi pénzt adnak, az bennünket azért nem hoz lázba, mert hitelt mi is tudunk fölvenni, tegnap éppen 2,5 milliárd eurónyi hitelt vettünk föl könnyedén a pénzpiacon.”

Könnyedén, de nem olcsón: összesen 2,5 milliárd euró értékben adott el 10 és 30 éves devizakötvényeket a kormány. „Ahhoz, hogy Magyarország egy politikai vitában jól szerepeljen, stabil gazdasági lábakra, pénzügyi tartalékra van szükség” – indokolta a döntést Orbán. Bár a sajtóban többen felvetették, hogy a kormány miért nem várta meg a döntéssel az EU olcsóbb euróhiteleit, ennek valószínűleg (a politikai erőfitogtatáson túl) az lehetett az oka, hogy ha elindul a kedvezményes hitelprogram, akkor a 0 százalék körüli hitel alkalmas lehet a drágább hitelek kiváltására – írtuk korábban.

Ha perre vihetjük, megszavazzuk

Végül a német kormány közvetítésével meg is született az alku, aminek értelmében Magyarország és Lengyelország is elfogadta a költségvetést és a hitelkeretet – valamint ezzel együtt a jogállamisági mechanizmust is. A minősített többséggel, azaz 25-2 tagállami arányban elfogadott jogállamisági rendelet mellé ugyanis csatolni kellett egy nyilatkozatot, aminek értelmében a két „renitens” tagállam kormánya az Európai Unió Bíróságához fordulhatott, hogy megtámadja a rendeletet.

„Három dolgot mindenképpen elértünk: megvédtük az európai alkotmányt, tehát nem engedtük, hogy azt megkerüljék; elhárítottuk azt a veszélyt, hogy költségvetési eszközökkel rákényszerítsenek a magyarokra olyan döntéseket, amiket mi nem akarunk meghozni, és nem akarunk elfogadni;

és végül megvédtük a magyarok pénzét, amely a következő évek gazdasági fejlődésénél jól jön majd. Szép esténk volt, ha nem is kell még kinyitni, de behűteni már be lehet a pezsgőt.”

– nyilatkozta a döntéskor Orbán Viktor.

Tulajdonképpen mi is felvennénk a hitelt, jól jönne a felsőoktatásba

Igaz, a hitelkeretet nem lehet csak úgy olyan szabadon lehívni, mint amilyen egyszerű kibocsátani az államkötvényeket: a kedvezményes euróhiteleket feltételekhez köti az Európai Bizottság, és meg kell határozni, meddig és milyen célokra fordítanák azt. Legelőször is be kell nyújtania minden országnak egy nemzeti helyreállítási tervet, amelyben részletesen leírják, hogyan költenék el a pénzt. A tervekkel szemben elvárás, hogy költségvetésük legalább 37 százalékát klímavédelmi és legalább 20 százalékát digitalizációs célokra fordítsák – ráadásul csak olyan projekt támogatható az RRF-ből, amit 2026-ig véghez is visznek.

Foglalkozni kell emellett az elmúlt évek, különösen a 2019-es és a 2020-as év országspecifikus ajánlásaiban meghatározott gazdaságpolitikai kihívásokkal is, és lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok fokozzák gazdasági növekedési potenciáljukat, munkahelyeket teremtsenek, ellenállóbbá tegyék gazdaságukat és társadalmukat a jövő kihívásaival, esetleges válságaival szemben. Fontos szempont volt emellett, hogy az RRF-költségvetés tervezése során vonják be a regionális és helyi szerveket, valamint a civil, ifjúsági és szociális szervezeteket is.

Ezen pontok közül viszont nem teljesítette mindegyiket a magyar kormány, és első körben nem is igazán tudták pontosan meghatározni, mire költenék a forrásokat. Keringtek arról információk, hogy főleg az alapítványokba átrakott egyetemeket fejlesztené a kormány a hitelkeretből – bár a csomagban nagyobb hangsúlyt fektetne az EU a közoktatásra, a magyar kormány által benyújtott tervezetben mégis több menne az egyetemekre. Sok beígért egyetemi támogatás függhetett a csomagtól, márpedig ezekkel a pénzekkel győzködték meg az egyetemek vezetését az alapítványi rendszerre való átállás előnyeiről.

Csakhogy itthon nem igazán kérdezték meg az önkormányzatokat vagy a civil szférát arról, mire költsék a helyreállítási alap forrásait: a kormány első körben egy mindössze 13 oldalas vázlathoz várta a civil és regionális szervezetek észrevételeit, majd március folyamán az egyes komponensek részletesebb kifejtése is felkerült a honlapra. A véleménynyilvánítási lehetőség nem volt túlreklámozva: néhány szervezetet célzottan hívtak kommentálni, de egyébként inkább az jellemezte a folyamatot, hogy aki megtalálta a kormányzati honlapon, az töltött fel véleményt.

Így összesen 10 szervezet jött össze, bár nem kizárt, hogy vannak, akik csak emailben küldték el az észrevételeiket. Ahogy akkor írtuk, ez aligha nevezhető széles körű társadalmi vagy szakmai konzultációnak, igényfelmérésnek, miközben sok ezer milliárd forint helye dől el a tervek alapján.

Azt is előírták az EU helyreállítási tervében, hogy a tagállamoknak ellenőrző rendszert kell működtetniük, amely biztosítja, hogy nem fordul elő csalás, korrupció és összeférhetetlenség a támogatások elosztása során.

És tulajdonképpen ez az a kardinális pont, ami miatt az Európai Bizottság a mai napig nem fogadta el a magyar RRF-tervet: a brüsszeli testület szerint egészen egyszerűen nem tett le megfelelő javaslatot a magyar kormány arra, hogyan lépne fel hatékonyabban a korrupcióval szemben.

Ha nem mi szabjuk a feltételeket, akkor elég a fele

2021 áprilisában tárgyalt egymással Orbán Viktor és az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen Brüsszelben. A munkavacsorán sajtóinformációk szerint a helyreállítási alap magyar tervéről volt szó, amivel kapcsolatban a Bizottság részéről egyértelművé tették, hogy az számukra elfogadhatatlan. Elsősorban az egyetemi modellváltást nem akarták finanszírozni, ugyanis semmilyen garanciát nem láttak arra, hogy az alapítványokba kiszervezett egyetemek átláthatóan gazdálkodnak majd a rájuk bízott vagyonnal.

A munkavacsora után nem sokkal jelentette be Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, hogy a korábbi közlésekkel szemben egyelőre

mégsem kéri a magyar kormány a helyreállítási program 3300 milliárd forintnyi hitelét, a vissza nem térítendő felzárkóztatási pénzekre pedig új, átdolgozott tervet nyújt be.

A változást Gulyás azzal indokolta, hogy nem akarják eladósítani az országot – bár ezt árnyalja az, hogy 2021. február végén a magyar kormány úgy döntött, 450 milliárd forintos kínai hitelből akarja megépíteni a Fudan Egyetem budapesti kampuszát – ezt a Direkt36 derítette ki.

A magyar kormány végül tavaly május közepén hivatalosan is benyújtotta a helyreállítási alapra vonatkozó tervezetet – bár lekéste az eredeti áprilisi határidőt, de így is 15. tagállamként adta le az uniós 27-ből. Akkor valóban elállt a hitelkérelmétől a kormány, és csak a 2500 milliárd forintnyi vissza nem térítendő támogatást akarta Brüsszelből – ennek a legnagyobb vesztese az egyetemi szféra lett, a korábbi terv szerint nekik szánt 1200 milliárdból ugyanis csak egy töredék részt igényeltek.

Azért nem fogadják el a tervet, mert LMBTQ

Bár 2021. májusában azt írtuk, hogy a tervek szerint a kormány már nyár végén lehívna a támogatásokból egy 13 százalékos előleget, ám a Bizottság meghosszabbította a terv elfogadásának határidejét, majd ki is jelentették, hogy ebben az állapotában nem fogják elfogadni azt. Didier Reynders jogérvényesülésért felelős uniós biztos azt nyilatkozta, hogy

a magyar kormánynak igazságügyi reformot kell végrehajtania, hogy ne merülhessen fel kétség az igazságszolgáltatás függetlenségével és politikai befolyástól való mentességével kapcsolatban, valamint megfelelő garanciákat kell adnia arra, hogy a nemzeti hatóságok kivizsgálják az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által feltárt korrupciós ügyeket.

Erre mit reagált a kormány? Azt, hogy szerintük az EU-ban nagy felzúdulást kiváltott magyar melegellenes törvény ügye miatt nem fogadták el a helyreállítási tervet:

„Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére – kerek perec ki lett mondva, hogy aki nem áll bele az LMBTQ-ügyi uniós politikába, az nem kap uniós forrásokat”

– mondta Varga Judit igazságügyi miniszter az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának október végi ülésén. Ezzel ellentmondott Ursula von der Leyennek, aki néhány nappal korábban a magyar kormánypropaganda vádjaira sokadszor reagálva kijelentette, hogy a gyermekvédelminek nevezett törvénnyel kapcsolatos jogi vita nem része a helyreállítási alappal kapcsolatos folyamatnak, „az két különálló és párhuzamos folyamat”.

Didier Reynders novemberben Magyarországon járt, akkor is szóba került a még el nem fogadott helyreállítási terv: a biztos akkor azt mondta, reméli, minden tagállammal sikerül megállapodni majd az RRF-tervről, de Magyarország tervéből hiányoznak azok a reformtervek, amelyekkel hatékonyabban lehetne fellépni a korrupció ellen.

„Az uniós források felhasználása kétségeket ébresztett bennünk. Ráadásul most minden eddiginél több pénz sorsa forog kockán, és éppen ezért fontosabb figyelni arra, hova kerülnek a források”

– mondta az igazságügyi biztos.

Most így válságban azért mégiscsak jól jönne a hitel is

Így jutottunk el idén márciusig, amikor a koronavírus-járvány sokadik hullámának lecsengése után, az orosz–ukrán háború kitörésével Orbán Viktor meggondolta magát, és levelet írt Von der Leyennek, amiben közölte: mégis lehívnák azt az uniós hitelkeretet, amit még tavaly visszautasítottak. Igaz, még a támogatások lehívására sem kapott engedélyt az EB-től a magyar kormány, hiszen a kabinet semmilyen idevágó korrupcióellenes intézkedést nem ígért, vagy valósított meg, így még mindig nem hagyta jóvá a Bizottság a kormány által eredetileg benyújtott helyreállítási tervet.

Ennek ellenére Orbán azt kérte, a Bizottság „soron kívül hagyja jóvá az Európai Unió keleti határait védő tagállamainak Helyreállítási és Rezilienciaépítési Terveit, Partnerségi Megállapodásait és operatív programjait”, valamint „az előfinanszírozási, társfinanszírozási és átcsoportosíthatósági korlátok feloldásával tegye lehetővé az uniós költségvetési források gyors, célzott és rugalmas felhasználását”.

Ahogy arról írtunk, ezeknek az egyébként elsősorban informális kéréseknek várhatóan a Bizottság nem tesz eleget, hiszen ilyen esetben a magyar kormánynak külön igénylést és felhasználási tervdokumentációt kell benyújtania a Helyreállítási Alapon belül. A kérést ráadásul meg is kell indokolnia, sőt, „igazolni kell a nagyobb finanszírozási szükségletet, a további reformokat és befektetéseket, amelyekre vonatkozóan mérföldkövekben és célokban kell megegyezni”. Ezután a Bizottság újraértékeli a tervet, amire még az Európai Tanácsnak is rá kell bólintania – ez pedig várhatóan egy elhúzódó folyamat lesz.

Ennek ellenére a kormányzati kommunikáció napokon belül offenzívába lendült egy olyan hírrel, miszerint néhány hét múlva 300 millió eurónyi uniós forrás érkezhet Magyarországra a miniszterelnök levelének köszönhetően.

„A baloldal uniós forrásokkal kapcsolatos hazugságainak ékes cáfolata, hogy kevesebb mint egy hét után Orbán Viktor kezdeményezése beindította az unió gépezetét, és a Bizottság a REACT-EU-rendelet módosítására tett javaslatot”

– írta Orbán sajtófőnöke, Havasi Bertalan. Azonban arról is írtunk, hogy ezek a források Orbán Viktor levele nélkül is megérkeztek volna Magyarországra, ráadásul már csaknem másfél éve tudni lehetett, ki mennyi támogatásra jogosult a REACT-EU program forrásaiból, így ez az összeg Magyarország számára sem új pénz.

Orbán ráadásul hangsúlyozottan az RRF támogatásainak és hiteleinek megnyitását kérte Ursula von der Leyentől – és ez az, amire még mindig nem reagált hivatalosan a Bizottság.

Nem világos, milyen források hiányoznak Orbánnak

Most úgy tűnik, a REACT-EU-ból felszabadítható források sem érkeznek meg a miniszterelnök által kívánt időpontban, azaz még a vasárnapi országgyűlési választás előtt – legalábbis ez olvasható ki Orbán Viktor csütörtök esti Facebook-posztjából: „A baloldal pozíciója világos. Ők a progresszív európai baloldalhoz tartoznak, amely a korábban említett kulturális elidegenedésben a másik oldalt képviseli. (…) Nekik külső erőforrást kell bevonniuk, ha hatalomra akarnak kerülni. A külső erőforrást persze nem adják ingyen, annak mindig megvan az ára, Magyarország ennek fejében el is veszítené függetlenségének egy jelentős részét.

A baloldal hatalomtechnikai szempontból jól képzett, és nem is válogatnak az eszközökben, ha az érdekeik úgy kívánják. Odáig is elmennek, hogy ha előnyt remélnek attól, hogy Magyarország időben nem jut hozzá a neki járó uniós forrásokhoz, akkor ezt a hatalmi kártyát gátlástalanul ki is játsszák.”

Kérdéses, hogy most a miniszterelnök a „neki járó uniós források” alatt a REACT-EU vagy az RRF támogatásait érti – mindenesetre ha az utóbbira utalt, akkor Orbán az ellenzéket teszi felelőssé, hogy Magyarország nem fér hozzá azokhoz az uniós forrásokhoz, amelyekhez több ország, például Románia már igen. Holott a magyar kormány volt az, amelyik

• eleve később adta le a tervét a tervezettnél,
• nem egyeztetett annak leadása előtt komolyabb társadalmi szereplőkkel,
• nem vette figyelembe az Európai Bizottság országspecifikus ajánlásait,
• többszöri felszólításra sem tett korrupcióellenes lépéseket, hogy megfeleljen az uniós előírásoknak,
• és amikor ezzel szembesítették, egyből politikai kampányba kezdett Brüsszellel szemben.

Így várhatóan amíg a kormány nem ad be egy módosított tervet a Bizottság elvárásainak megfelelően, addig nem is érkezik meg sem a vissza nem térítendő támogatás, sem a kedvezményes uniós hitel Magyarországra.

Budapesttel ellentétben a varsói kormány viszont úgy tűnik, hajlandó a kompromisszumokra: már hetekkel ezelőtt jelezték, hogy készek átalakítani az EU által kifogásolt bírói fegyelmi testületet, most pedig akár fel is számolnák azt teljesen. Cserébe a Guardian forrásai szerint a Bizottság kész lenne minél hamarabb több milliárd eurónyi uniós forrást felszabadítani Lengyelország felé. A lap megjegyzi, hogy a brüsszeli testület Magyarországnak is kész lenne rendkívüli támogatást nyújtani – de erről egyáltalán nem fog döntést hozni az április 3-i választásig.