Kell az EU pénze, de csak ha úgy költhetjük, ahogy akarjuk

Néhány hete bombaként robbant a hír, a korábbi közlésekkel szemben egyelőre mégsem kéri a magyar kormány az uniós helyreállítási program (Recovery and Resilience Facility, azaz RRF) 3300 milliárd forintnyi hitelét, a vissza nem térítendő felzárkóztatási pénzekre pedig új, átdolgozott tervet nyújt be.

Az Európai Bizottságnak most két hónapja van arra, hogy értékelje a hivatalos helyreállítási és rugalmassági terveket, amelyeket a rendeletben meghatározott 11 kritérium alapján kapott meg a nemzeti kormányoktól. Azok tartalmát jogilag kötelező erejű jogi aktusokká kell átalakítania, azaz határozatjavaslatokat kell faragnia belőle – tájékoztatta a Telexet az Európai Bizottság kérdéseinkre: mikor várható, és mi várható azok után, hogy a magyar kormány néhány hete, 12 napos csúszással ugyan, de benyújtotta az ezzel egy időben nyilvánosságra is hozott tervét az Európai Unió válságfinanszírozási programjára.

A hivatalos menetrend értelmében a Bizottság július elejéig dolgozza tehát fel a magyar tervet – az ezt megelőző 1-2 hétben 26 másik tagállam valamivel korábban benyújtott terveit is értékelnie kell –, majd pedig a végső szót az Európai Tanács mondja ki ezekről. A Tanácsnak a bizottsági jóváhagyás után általában négy hét áll rendelkezésére a javaslatok elfogadására, ez idő alatt egy végrehajtási határozattal kellene jóváhagynia a helyreállítási és rugalmassági tervek bizottsági értékelését.

Ha mindez megtörténik, Magyarország jogosulttá válik arra, hogy a nemzeti helyreállítási és rugalmassági terv 13 százalékos előfinanszírozásában, azaz gigantikus mértékű uniós forrásban részesüljön már idén, éppen a választási kampány kezdetén.

Előreláthatóan ugyanis így már szeptember környékén 326 milliárd forint körüli vissza nem térítendő összeg érkezhet be az EU új támogatási alapjából, amire Magyarországnak, ahogyan a koronavírus utáni gazdasági válságban gyakorlatilag valamennyi tagállamnak, égető szüksége lehet.

A saját forrásokról szóló határozatot vélhetően éppen ezért a magyar Országgyűlés máris megerősítette annak érdekében, hogy a Bizottság hitelt vehessen fel a pénzügyi piacokon, valamint hogy minél egyszerűbben megkaphassuk az uniós alapból magyaroknak járó részt. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az első kifizetéseket a magyar terv jóváhagyásával valóban akár már 2021 közepétől lehetne teljesíteni.

De ha ekkora a sietség, mégis miért húzódott az RRF-egyeztetés tavaszig?

A magyar fél és az Európai Bizottság nagyjából tavaly nyár óta tárgyalt ugyanis a pénzköltési tervekről, a kormány néhány hete mégis teljesen átdolgozva nyújtotta be – az ezzel egy időben nyilvánosságra is hozott – tervét az Európai Unió helyreállítási tervének pénzeire (az úgynevezett RRF-keretre, amelyet korábban többek között Next Generation EU-nak is neveztek). Az EU azért hozta létre ezt a helyreállítási alapot, hogy segítse a tagállamokat a koronavírus okozta járvány következményeinek enyhítésében, továbbá abban, hogy a gazdaságok újra növekedési pályára állhassanak. Az RRF-alap pénzei eleve meghatározott célokra használhatók fel, így például

a kiadások legalább 37%-át éghajlat-politikai célkitűzéseket támogató beruházásokra és reformokra, 20%-át pedig a digitális átállásra kellene költeni, ráadásul folyamatos uniós ellenőrzéssel kell számolni a felhasználás során, egészen 2026-ig.

Éppen ezért, noha tavaly novemberben a kormány még azt állította, minden egyes uniós eurócentre igényt tartanak, sokak számára mégsem volt meglepetés, hogy végül Orbán Viktor bejelentette: nem kérnek az RRF hitelrészéből, csak a vissza nem térítendő támogatásokat szeretnék felvenni.

Az ellenzék az elmúlt hetekben többször élesen kritizálta, hogy noha az RRF keretében 2021-ben mintegy 2500 milliárd, 2022-ben ennél is több, 3000 milliárd forint jut a magyar gazdaságba uniós forrásokból,

hosszú távon az uniós hitelről való lemondás több százmilliárd forintnyi kamatkiadási többletet jelenthet, ha máshonnan, például Keletről veszünk fel hiteleket.

Főleg azért, mert más nemzetközi hitelekkel szemben mind a piaci, mind pedig az államközi hiteleknél jóval kedvezőbb kondíciók, akár végérvényben 0%-os kamatozás, sőt, hosszú távon negatív kamatfeltételek mellett tudnánk lehívni az RRF-ből kölcsönt, míg az elmúlt években számos 2-3%-os vagy akár magasabb kamatú, elsősorban keleti hitelt vett fel a kormány. A kabinet a kritikák ellenére kötötte az ebet a karóhoz: nem akarják növelni az államadósságot, ezért nem veszik fel a hitelt, és a korábbi ígéreteket is figyelembe véve egy kilenc komponensből álló tervet nyújtottak be.

Nem egyezhettek a kormányzati és az uniós célok

Persze valójában az már korábban is világos lehetett, hogy számos, az Orbán-kormány által eltervezett beruházásra az RRF-forrás nem lenne felhasználható, azaz a hazai projekttervek nem találkoztak az uniós programok célkitűzéseivel például a felsőoktatási intézmények átalakításának ügyében. Sokak szerint ez az egyik fő oka, hogy a kabinet inkább máshonnan próbál hitelhez jutni, főként akkor, ha tartani akarja magát azokhoz az elképzelésekhez, amelyeket egyébként már írásban vállalt, és belföldön többször is megígért.

Az április közepén nyilvánosságra hozott RRF-tervben ugyanis még benne volt a 3384 milliárd forintnyi uniós hitel lehívásának szándéka, noha annak idején is kizárólag a zöld, fenntartható közlekedési komponenshez írták be a hitel igénybevételének tervét.

Ám az RRF-alapból Magyarország rendelkezésére bocsátott, összesen 5800 milliárd forintból több más olyan célt is megvalósítottak volna, amelyet Brüsszelben mégsem sikerülhetett jóváhagyatni. A Portfolio legalábbis már hetekkel ezelőtt arról írt, hogy

az Európai Bizottságnak egy 1500-2000 milliárd forintot kitevő projektlistával komolyabb fenntartásai voltak az 5800 milliárdos teljes RRF-terven belül.

Az biztos, hogy az RRF pénzei kifejezetten csak olyan intézkedések támogatására mehetnek el, amelyek az európai jelentőségű, úgynevezett hat pillérre tagolt szakpolitikai területekhez passzolnak. Ezek az alábbiak:

1. zöld átállás;
2. digitális transzformáció;
3. intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés, beleértve a gazdasági kohéziót, a foglalkoztatást, a termelékenységet, a versenyképességet, a kutatást, a fejlesztést és az innovációt, valamint az erős kis- és középvállalkozásokat (kkv-k) magában foglaló, jól működő belső piac;
4. társadalmi és területi kohézió;
5. egészségügy, valamint gazdasági, társadalmi és intézményi ellenálló képesség, többek között a válsághelyzetekre való felkészültség és a válsághelyzetekre való reagálási képesség növelése;
6. valamint a következő generációra, a gyermekekre és a fiatalokra – így például az oktatásra és a készségekre – vonatkozó szakpolitikák.

Mindezekbe az eredeti tervek elég nehézkesen illeszkedtek, még akkor is, ha a kormány a háttérben – még a költségvetési vétó idején is – folyamatosan egyeztetett a Bizottsággal, hogy minél hamarabb létrejöhessen a megállapodás. Az ugyanis már tavaly ősszel is látszott, hogy a gazdasági visszaesés és a közelgő választások miatt a kormánynak egyértelműen a gyors brüsszeli egyezség és a mihamarabbi pénzhez jutás lehet a célja, amelynek oltárán mostanra több, sokak szerint kifejezetten vitatott tervéről lemondott leginkább azért, hogy ne kelljen magyarázkodnia, egyezkednie, másfelől pedig

azért, hogy az Európai Bizottság a következő 2-3 évben ne ellenőrizhesse folyamatosan a megvalósulás során a beruházásokat.

A másik szempont ugyanis az EU óvó tekintete lehetett, amely például az RRF-tervezés idején már lehetőséget adott a Fővárosi Önkormányzatnak is arra, hogy számonkérje a magyar kormányon az uniós jogszabályokban előírt egyeztetési kötelezettsége elmulasztását.

De ennél sokkal komolyabb beleszólást és folyamatos figyelmet jelenthet az is, hogy az úgynevezett MFF (a 2021–2027-es uniós költségvetés), valamint az RRF esetében már a jogállamisági rendelet „árnyékában” költekezhet csupán a kormány: magyarán hiába támadja a rendeletet jelenleg is az Európai Bíróságon a kabinet, láthatóan arra készül, hogy az Európai Bizottság az eddigieknél jóval szigorúbban, folyamatosan ellenőrizni foga az uniós pénzfelhasználást.

A jogállamisági mechanizmus alkalmazásának, azaz a költések feletti felügyeletnek a fenyegetése tehát egy valódi szempont lehetett abban, hogy a kormány inkább elállt bizonyos elképzelésektől.

Számít, mi került ki belőle

A hivatalos verzió szerint mindenesetre Orbán Viktor miniszterelnök április végén, az EB-elnökével, Ursula von der Leyennel folytatott tárgyalását követően jelezte, hogy a magyar kormány nem hívja le a helyreállítási alap 3300 milliárd forintos hitelkeretét, és új tervet készítenek. Ezt követően került nyilvánosságra a megváltozott projektlista, így az, hogy a kormány a Magyarországnak jutó, vissza nem térítendő RRF-keretet az alábbiak szerint kilenc célra költené el:

Az egyes területeket külön-külön is részletező tervből az is kiderül, hogy például a „Demográfia és köznevelés” címszó alatti összevont projektek keretein belül elsősorban azt tervezi a kormány, hogy iskolák és szakképző centrumok infrastrukturális korszerűsítését, fejlesztését, valamint a bölcsődei férőhelybővítést végrehajtsa, amelyre korábban már ígéretet tett belföldön. Igaz, hogy vissza kellett vennie ezekből valamiért, hiszen a bölcsődei férőhelybővítésre ígért 98 milliárd forint helyett a mostani verzióban már csak 40 milliárd szerepel, de a célok, legalábbis szövegszerűen nem sokban változtak. A terv összefoglalója például kiemeli, hogy a programmal:

„Magyarország demográfiai célkitűzése, hogy középtávon az egy szülőképes korú nőre eső születések száma elérje a 2,1-et, ezzel biztosítva a népességszám fenntarthatóságát.”

A kormányzati kommunikáció az elmúlt hetekben azt is hangsúlyozta, hogy kiemelt szerepet kap a források elosztásában az egészségügy, ennek célja a betegellátás hatékonyabbá válása és a lakosság egészségügyi állapotának javítása. Ennek keretében fejleszteni tervezik az alapellátást, bővítik a lakóhelyhez közeli szolgáltatásokat, erősítik a háziorvosok szerepét.

A projektleírások értelmében azonban mindennek keretein belül főként nem infrastrukturális fejlesztések és eszközbeszerzések várhatók, hanem

a tavaly megígért és bejelentett háziorvosi béremelés.

Noha ez nyilvánvalóan olyan tartós foglalkoztatási költség, amelynek finanszírozását az RRF-rendelet önmagában nem engedné, de mivel a kormány a „hálapénz kivezetését” érintő fejlesztési, illetve terv címszava alatt nyújtotta be az idevágó elképzeléseket a Bizottságnak, az várhatóan elfogadja valódi reformtörekvésnek a béremelést, különös tekintettel a magyar háziorvosi rendszer teljesítményére a koronavírus-válságban.

Mindezek alapján a terv 857 milliárd forintot fordítana különböző egészségügyi célokra, ebből 300 milliárd forint lenne az orvosi bérrendezés. Az eredeti elképzelésekhez képest ugyanakkor a kormány valójában mintegy 400 milliárd forinttal kevesebb uniós forrást szán az egészségügy fejlesztésére, ennek nagy része, 330 milliárd forint a Dél-budai Centrumkórházra tervezett összege lett volna, amelyet egészen egyszerűen kihúztak a tervek közül. Hogy ez utóbbi miért is nem illeszkedett az uniós feltételrendszerbe, nem tudni, forrásaink inkább azt valószínűsítik, hogy ezt a projektet a kormány semmiképpen sem engedné „jogállamisági felügyelet” alá.

Eltűnt a beígért felsőoktatási forrás – és még egy rakás lemondás

Az eredetileg benyújtott, majd visszavont magyar RRF-tervezet még 1661 milliárd forintos keretösszeggel kalkulált a felsőoktatás korszerűsítésére, amiből 1138 milliárd forint lett volna az uniós támogatás. A legnagyobb tétel, 878 milliárd forint a felsőoktatási intézmények komplex infrastrukturális, szervezet- és képzésfejlesztése címen szerepelt a tervben, ám az új verzióból ez egészen egyszerűen eltűnt.

A modellváltó egyetemek helyzetéről és az eltűnt RRF-keretről ebben a cikkünkben írtunk bővebben.

Mindezek után Palkovics László innovációs miniszter az RTL Híradónak nyilatkozva azt ígérte, hogy a felsőoktatási intézmények fejlesztéséhez a kormány más forrásokból még hozzátesz 1300 milliárdot. Nem is nagyon tehet mást, hiszen a modellváltás mellett épp a gigafejlesztések ígéretével nyerték meg az egyetemi döntéshozó testületeket, így elég magas labda lenne az ellenzéknek, ha az alapítványokba szervezett egyetemek mégsem kapnák meg a forrásokat.

Csakhogy a jövő évi költségvetés tervezetében, a nem állami felsőoktatási intézmények támogatása mindössze 172 milliárdos összeggel szerepel, vagyis

egyelőre nem világos, honnan kívánja előteremteni a kormány az egyetemeknek megígért pénzt.

Hasonlóképpen kérdéseket vethet fel, hogy az új RRF-tervezet alapján a korábban tervezettnél megközelítőleg 800 milliárd forinttal kevesebb jutna a zöld és fenntartható közlekedésre is. Bár a Fideszhez köthető sajtó azt igyekszik hangsúlyozni, hogy a hozott helyreállítási terv közlekedési fejezete kifejezetten a fővárosra fókuszál azzal, hogy a budapesti agglomeráció kötött pályás közlekedésének fejlesztésére szánt keret a büdzsé mintegy 77 százalékát teszi ki, az ellenzék szerint sem a nemzeti terv első verziójáról nem folytatott széles körű párbeszédet, sem a módosított, immár csak a pénz felére igényt tartó tervről, amely így is figyelmen kívül hagyta a Fővárosi Önkormányzat javaslatait, és gyakorlatilag kizárólag a HÉV-rekonstrukciós terveket vinné tovább.

Nem elégedett tehát a főváros, miközben a 444.hu néhány napja már azt is megírta, hogy az uniós helyreállítási alapból a korábban megígért 220 milliárd helyett végül 77,5 milliárd forint érkezhet az úgynevezett felzárkózó települések programba, vagyis a lehívható keret harmada folyik csak a legszegényebb térségekbe. A megmaradt összeg nagy része ráadásul lényegében csak a szociális lakásokra megy.

A tervek közül kiesett egy új, korábban ígért Duna-híd is, és noha a kormány állítja, mindenre, amit korábban az RRF keretein belül terveztek, meg fogják találni a hazai forrást, az már világos, hogy a kormányzati kommunikáció még olyan kérdésekben is az EU-ra mutogatna, mint például az autópályák koncessziós jogának átruházása, holott az autópálya-fejlesztés az eredeti RRF-tervekben sem szerepelt, a mostaniban pedig még a kifejezés említéséről sincs szó.

Támadnak, de közben megegyeznének

Persze a hazai, belföldre szánt kommunikáción túl világos, hogy a kormány illetékesei az RRF-pénzek mihamarabbi megszerzésén dolgoznak. Amiben szintén kérdéseket vethetne fel, hogy miközben az EU kiemelt célja az RRF-alappal a digitalizáció és a zöld átállás támogatása, a magyar kormány új tervezetéből egyszerűen eltűnt a digitalizációra betervezett, korábbi 284 milliárd forintos keret, ehelyett minden fejezethez megjelöltek idevágó, de legalábbis kompatibilisnek szánt célkitűzéseket is.

Ettől függetlenül Brüsszel vélhetően nem állít majd nagyobb akadályokat, és ha százalékosan megfelel a magyar terv – legalább papíron – a jogszabályban foglalt kritériumoknak, jóváhagyják az elképzeléseket. A megegyezés szándéka egyébként a magyar részről az új tervezetben írásban is kifejezésre került, hiszen az eredeti tervekhez mérten

a kabinet megduplázta, így már 24 milliárd forintot fordítana az uniós országspecifikus ajánlások megvalósítására, amit az Európai Bizottság valamennyi tagállamtól elvár.

Noha az átalakításokból is világos, hogy mennyi buktatója lehetett volna az eredeti kormányterv elfogadtatásának, Ágostházy Szabolcs, a Miniszterelnökség európai uniós fejlesztésekért felelős államtitkára a Világgazdaságnak nemrégiben mégis arról beszélt, nem politikai, hanem tisztán szakmai döntést hozott a kormány, miután a Miniszterelnökség és a Pénzügyminisztérium közösen vizsgálta meg az RRF-hitel felvételét. Úgy fogalmazott, az unió által kínált hiteltermék nem mindenben passzol a magyar kormány célkitűzéseihez, ráadásul a kormánynak az államadósság szinten tartása is célja, és

szeretnék minél alacsonyabb államadósság mellett végrehajtani a gazdaság újraindítását.

Ennek persze némileg ellentmond, hogy a kormány még novemberben ráfordult a nemzetközi devizakötvény-piacra, és gyorsan bevont 2,5 milliárd eurót onnan kötvénykibocsátással, ráadásul a tavalyi válság nyomán elkönyvelt GDP-visszaeséssel nemcsak a kintlévőségeket, hanem az államadósságot is történelmi csúcsra vitte, hiszen miközben az uniós hitel nem kell, a drágább, magasabb kamatterhet és egyéb megkötéseket is jelentő keleti hiteleket nem utasítja vissza, elég csak a Fudan Egyetem ügyét felidézni.

Ennek ellenére a hitelkeret visszautasítására, de legalábbis a döntés elhalasztására léteznek racionális indokok is, ilyen lehet például az ország hitelminősítése vagy épp más gazdasági tényezők, éppen ezért korántsem csupán Magyarország nem kért egyelőre az RRF-pénzek kölcsönrészeiből. Sőt, egyelőre csak Románia, Lengyelország, Görögország, Olaszország, Szlovénia és Portugália igényelte a hitelrészt is, noha a többi tagállamnak, ahogyan Magyarországnak, erre 2023-ig még bármikor van lehetősége.

Ez a cikk egy V4-es lapegyüttműködés eredménye, amit a Visegrad Insight nevű szervezet fog össze, és amelyben a cseh Denik.cz, a szlovák DennikN.sk, a lengyel Res Publica Nowa és Onet.pl mellett a Telex.hu is részt vesz. A cikk angol változata elérhető a Visegrad Insighton is.