Merkel tényleg öngyilkosságot kér Orbán Viktortól?

• Tartja magát a vétóhoz, és az ebben képviselt lengyel-magyar egységhez a két kormányfő, de 25 másik tagállammal állnak szemben
• Orbán és Morawiecki egy titkos, Angela Merkellel szóban kötött különalkura utalgat, ám az írásos megállapodások cáfolják a retorikájukat
• A nyári uniós csúcson éppen abban állapodtak meg, ami a most megakasztott jogállamisági rendeletben szövegszerűen szerepel, így a lengyel-magyar érvelés logikátlan
• A jogállamisági rendelet módosítása, vagy hatálybalépésének csúsztatása olyan helyzetet idézhet elő, amiben más tagállamok, és az Európai Parlament vétózna
• Orbán csak a hazai közvélemény számára tenné a jogállamisági mechanizmust „migráns-, szuverenitási- és genderkérdéssé”, ezek valójában nem is szerepelnek a rendeletben
• Noha a kormányfő szerint nem kérünk a közös „hitelből”, valójában az Orbán-kormány az uniós vissza nem térítendő támogatások és a kölcsön elköltését is megtervezte már: 5760 milliárd forint értékben

Kissé más hangsúlyt kapott Orbán Viktor és Mateusz Morawiecki közös budapesti sajtónyilatkozata, miután a két kormányfő által aláírt angol nyelvű nyilatkozat is nyilvánosságra került. A Portfolio hívta fel a figyelmet, hogy dokumentum a magyar és a lengyel kormányszóvivők Twitter-oldalaira került fel fényképként, az MTI pedig magyarul közölte a szöveget. A nyilatkozat gyakorlatilag megismétli azokat az ismert, a magyar és a lengyel kormányfők által csütörtökön is hangoztatott érveket, amelyek szerint a német uniós soros elnökség, az Európai Parlamenttel kötött november eleji megállapodással megszegte az EU állam- és kormányfőinek alkuját, mert a jogállamisági mechanizmusra nem adtak felhatalmazást a nyári EU-csúcson, csak az uniós költségvetés védelmével összefüggő mechanizmus kidolgozását engedélyezték.

Az érvelés szerint az uniós alapszerződésben már van lefektetve egy jogállamisági mechanizmus (a 7-es cikkely szerinti eljárásrend), azzal párhuzamos rendszer nem hozható létre az uniós alapszerződés módosítása nélkül. Utóbbit viszont csak egyhangúlag lehet módosítani.

A magyar-lengyel közös nyilatkozat első pontja szerint a két kormány elkötelezett azon értékek iránt, amelyek az uniós alapszerződés 2. cikkében benne vannak (úgy mint demokrácia, jogegyenlőség, alapvető emberi jogok), és amelyek betartatására létrejönne a jogállamisági mechanizmus. Ennek ellenére a két kormány vitatja az idevágó, és azt bárminemű támogatás-igényléssel, és -felhasználással összefűző javaslat létjogosultságát.

Orbán Viktor és Mateusz Morawiecki ehelyett azt javasolja, hogy az EU tagállamainak vezetői, azaz az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács kezdjen egymás között vitaát arról, hogy tényleg szükség van-e egyáltalán ilyen jogállamisági mechanizmusra.

Elképzelésük szerint, ha a Tanácsban egyhangú döntés születik erről, akkor – és csak akkor – elindulhatna egy kormányközi tárgyalássorozat azzal a céllal, hogy kidolgozza az uniós alapszerződés ezzel összefüggésben szükséges módosítását. Az uniós alapszerződés módosításához szintén egyhangúság kell, sőt: néhány tagállamban népszavazást is kellene tartani a módosított szerződés megerősítésére.

Az Orbán-Morawiecki paktum tehát lényegében befagyasztaná a jogállamisági mechanizmust, az idevágó tárgylásokban pedig – mint azt a nyilatkozat – kiköti: a két uniós tagállam nem dönt egymás nélkül, egymás ellenében. De kinek szól ez a deklaráció?

Egyszerű-e a többség?

Érdemes felidézni, hogy Orbán Viktor a sajtónyilatkozatban, majd a két kormányfő a közös papírban mit nevez jogsértő döntéshozatalnak. Orbán szerint az uniós szerződés legális alapot ad ahhoz, hogy vétózzon és különben sem jogállamiságról, hanem a többség által diktált akaratról szól az egész mechanizmus, amely sérti az uniós alapszerződést, sőt: a magyar kormányfő konkrétan „egyszerű többségnek” nevezte az idevágó döntéshozatalt.

A jogállamisági feltételek miatt a költségvetési megállapodást múlt héten Magyarország és Lengyelország nagyköveti szinten elutasította. Az informális szavazások az Európai Tanács nagyköveti értekezletén zajlottak, és noha a bejelentett politikai vétó ellenére a jogállamisági rendeletet 25 tagállam a támogatásáról biztosította, a 7 éves uniós keretköltségvetés, valamint az úgynevezett Next Generation EU (NGEU) segély- és hitelcsomag elfogadásának blokkolásával a magyar és a lengyel kormány megakasztotta a jogalkotási folyamatot ebben, a harmadik tervezet ügyében is.

Most ugyanis a Tanácsban és a Parlamentben is hivatalos szavazással kellene megerősíteni a megtárgyalt szövegváltozatokat, ezután lehetne jogszabály belőlük. A Tanácsban emellett el kellene fogadni – és később a nemzeti parlamentekben is ratifikálni – az úgynevezett saját forrás rendeletet is, az Európai Bizottság ugyanis csak ennek birtokában tud a pénzpiacokon hitelt felvenni, amelyből aztán a költségvetés egyfajta kiegészítésének szánt, 750 milliárd eurós gazdasági helyreállítási alapot (NGEU) létre lehetne hozni.

A három jogszabályról egy csomagban szeretett volna szavazni a német soros EU-elnökség, ezért is kérte az informatív voksolást a múlt héten. A büdzséhez, és a helyreállítási alaphoz teljes konszenzus kell, a jogállamisági rendeletet viszont egyszerű jogalkotási rendben is el lehet fogadni. Ez azonban nem az Orbán által lekicsinyelt egyszerű többséget jelenti, hanem azt, hogy bármilyen idevágó uniós jogszabályt minősített többséggel lehet elfogadni, amihez elég 27-ből legalább 15 tagállam, amelyek az összlakosság legalább 65%-át képviselik. Márpedig Magyarországon és Lengyelországon kívül valamennyi tagállam támogatja a mechanizmust, így a minősített többségnél jóval nagyobb erő áll mögötte.

Don Quijote és Sancho Panza

A vétó ügye megmozgatja az uniós közéletet, szerdán például Ursula Von der Leyen az Európai Unió (EU) hétéves költségvetése és a koronavírus-járvány okozta károk helyreállítását célzó alap gyors elfogadását sürgette az Európai Parlament (EP) plenáris ülésén. Az Európai Bizottság elnöke szerint az EU Bíróságához fordulhatnak azok az országok, amelyeknek kételyei vannak az uniós források kifizetésének jogállamisághoz kötése kapcsán. Sőt, Von der Leyen azt is kijelentette:

„Júliusban mind a 27 tagállam vezetője egyetértett egy új feltételrendszer létrehozásában, arra az esetre, ha az EU költségvétését fenyegető sérülést szenvedne el a jogállamiság – és csak az ilyen sérülések esetére. Ez megfelelő, arányos és szükséges, és nehéz elképzelni, hogy Európában akárkinek is baja legyen vele.”

Csakhogy az EB-elnök kijelentésére még aznap Mateusz Morawiecki úgy reagált: ahhoz, hogy egy jogszabályt az EU Bíróságához vigyenek, az adott dokumentumot először is jóvá kellene hagyni: „mi pedig minden erővel elutasítjuk az uniós alapszerződéseket felülíró jogszabály elfogadását”

Mindezt csütörtökön Budapesten is megerősítette, Orbán Viktorral az oldalán. Miközben azonban Lengyelországban komoly vita övezi a vétót, és az ellenzéki többségű lengyel szenátus annak visszavonására szólította fel egy határozatban Morawieckit, Magyarországon a Fidesz-KDNP politikai többsége miatt egyértelműbb a helyzet. Itthon az Országgyűlés már nyáron idevágó parlamenti határozatot fogadott el, amelynek jogi kötőereje ugyan nincs, de lényegében elvet mindennemű jogállamisági mechanizmust.

Ez a határozat felhívta a magyar kormányt arra, hogy ne menjen bele semmiféle alkuba ezzel kapcsolatban. Orbán Viktor magyar kormányfő ennek ellenére mégis megállapodott a nyári EU-csúcson, és abban a megállapodásban szövegszerűen szerepelt a jogállamisági mechanizmus, méghozzá azzal együtt, hogy az bizony következő 7 éves uniós költségvetés, valamint a NGEU védelmére szolgál majd.

Ehhez képest Orbán és Morawiecki szerte Európában azt hangoztatja, hogy őket átverték, sőt konkrétan a soros német elnökség az EP nyomására felrúgta a nyári megállapodást, amelyhez rögvest vissza kell térni. Ez az érv szerepel a két kormányfő csütörtöki nyilatkozatában is, amelynek 4. pontja úgy fogalmaz:

„A tanácsi elnökség és az Európai Parlament tárgyalásainak eredménye nincs összhangban az állam- és kormányfők által a júliusi Európai Tanácsban elfogadott egyezménnyel.”

Valójában azonban a júliusi egyezmény szövegében az áll:

„Az Unió pénzügyi érdekeit az uniós szerződésekben foglalt általános elvekkel, különösen az EUSZ 2. cikkében foglalt értékekkel összhangban kell védeni. Az Európai Tanács hangsúlyozza az Unió pénzügyi érdekvédelmének fontosságát. Az Európai Tanács hangsúlyozza a jogállamiság tiszteletben tartásának fontosságát. Mindezek fényében a költségvetés és a Next Generation EU védelmét szolgáló feltételrendszer kerül majd bevezetésre. Ezzel összefüggésben a Bizottság a jogsértések esetére intézkedéseket fog javasolni, amelyeket a Tanács minősített többséggel fogad el. Az Európai Tanács rövidesen vissza fog térni a kérdésre.”

Éppen ezért volt már a nyáron érthetetlen Orbán és kormányának sikerkommunikációja az uniós csúcson elért alku ügyében, hiszen teljesen világos volt, hogy az EU végső döntéshozói nem mondtak le a jogállamisági feltételek érvényesítéséről. A fenti mondatok eltérő értelmezéséből persze akadhatnak viták, de valójában a kormányfő által világosnak, és sziklaszilárdnak nevezett magyar álláspont változik napról napra.

Szélmalmok és egyéb kifogások

Orbán Viktor ugyanis a vétó néhány héttel ezelőtti, levélben történt belengetésénél még csak azt szorgalmazta afféle feltételként, hogy tegyék lehetővé azt, hogy az Európai Bíróságon meg lehessen támadni a jogállami problémák miatt kirótt EU-pénzes szankciókat. Ez azonban eleve benne van a javaslatban, pontosabban az EU alapszerződése tartalmaz egy kitételt, amely szerint a tagállamok a luxemburgi bírósághoz fordulhatnak a Tanács döntéseivel szemben, ezt tehát nem szükséges külön beleírni a rendeletbe, így ez a magyar követelés sokak számára érthetetlen volt.

Előfordulhat, hogy a kormány azt szeretné, hogy a fellebbezés halasztó hatályú legyen a szankcióra, mert egy esetleges bírósági eljárás biztosan nem zárulna le a 2022-es országgyűlési választásig. Csakhogy az EP és a Tanács akkor se írhatná elő a fellebbezés halasztó hatályát, ha a tagállamok többsége a vétófenyegetés hatására erről döntene, hiszen az uniós alapszerződés szerint erről csak az uniós bíróság dönthet.

Amikor tehát Orbán Viktor három hete jelezte, hogy kész vétózni, ha jogállamisághoz kötik az egyes tagállamoknak szánt források kifizetését, még a jogorvoslati lehetőség hiányával indokolta ezt. Aztán múlt héten szerdán a kormányfő már azzal állt elő, hogy azért kellett vétózni, mert „aki megvédi a határait és megvédi országát a migrációtól, Brüsszelben már nem minősülhet jogállamnak.” Ugyanerről beszélt most pénteken is a rádióban, és ezt az irányt követi a magyar kormányzati kommunikáció is. Sőt, Orbán csütörtökön lengyel kollégája társaságában már azt mondta:

• elsősorban a migránskérdésben,
• másodsorban szuverenitási,
• harmadsorban pedig a genderkérdésben van nézetkülönbségünk az EU többségével, nem pedig a költségvetés, vagy a válságkezelés ügyében.

Valójában a jogállamisági mechanizmusról szóló uniós jogszabály-tervezet még csak érintőlegesen sem foglalkozik ezeknek a kérdéseknek, vagy az ezekből fakadó nézeteltéréseknek a szankcionálásával, az eljárást kizárólag az uniós alapszerződés 2-es cikkelyében foglaltakra fókuszálták. Az ideológiai elfogultságot érintő lengyel-magyar kifogásokat pedig a Telex forrásai szerint az Európai Bizottság és a német EU-elnökség írásos nyilatkozatot tervezi visszanyesni, amely szerint

a jogállami feltételeket tartalmazó rendelet egyáltalán nem sérti egyetlen ország szuverenitását és a nemzeti, valamint az európai hatáskörök egyensúlyát.

Ezen túl a Bizottság is írásban garantálná azt is, hogy a jogállam érvényesítését, az uniós költésekhez kapcsoló rendelet előírásait mindenkor pártatlanul és a tényekre támaszkodva fogja alkalmazni, mentesen bármilyen ideológiától. A testület 2021-ben pedig – egyes bizottsági forrásaink szerint már meg is kezdődött az idevágó munka – iránymutatásokban fogja tisztázni a jogszabály gyakorlatba való átültetésének részleteit. Minderről a magyar kormányt is tájékoztatták, így az Orbán-Morawiecki nyilatkozat megfogalmazása idején is ismert volt.

Mindebből az is következik, hogy a két kormányfőnek kevéssé tartalmi problémája lehet a jogállamisági rendelettel, mintsem stratégiai célja a vétóval.

Nem tudni, hogy a háttérben milyen tárgyalások zajlanak, mindenesetre Orbán és Morawiecki keménykedése ellenére az EU soros elnökségét ellátó főtárgyalók meglehetősen optimistának tűnnek. Heiko Maas német külügyminiszter kedden arról beszélt a Reuters tudósítása szerint, hogy a tárgyalások utolsó fázisában vannak, és biztos benne, hogy napokon belül sikerül megállapodni az uniós költségvetési és a jogállamisági vitákban. Szerdán ugyanilyen derűlátóan beszélt a háttértárgyalások esélyeiről Johannes Hahn, az EU költségvetésért felelős osztrák biztosa is, miközben azt valamennyi, az uniós részről nyilatkozó fél rögzítette:

a jogállamisági eljárás elvetésére nincs lehetőség.

Így válik egyre égetőbb kérdéssé, hogy mégis mire számítanak az uniós vezetők, ha a lengyel és magyar fél egyelőre semmiféle érdemi kompromisszumkészséget nem mutat? Az ugyanis az elmúlt napok után világos, hogy Orbán Viktor bel-, de külföldön is nagy nehézségek árán tudná csak kommunikálni ezt követően, hogy akár több pénz, akár bármilyen, nyilvánosan kevéssé kommunikált alku árán, de mégis belemegy egy jogállamisági mechanizmus létrehozásába és azzal együtt fogadja el a költségvetést. Egy olyan erős kiszólás is erősíti a tényleges vétót, mint ami egy múlt hétfőn, tehát a magyar és lengyel politikai vétó bemondásának napján a Karmelita kolostorban készített, most szerdán megjelent, német lapnak interjúból került nyilvánosságra. A kormányfő saját beszámolója szerint ugyanis Orbán az uniós csúcson az EU-s költségvetés és jogállamisági ügyekről szóló vitában azt mondta Angela Merkelnek:

„Amit kérsz tőlem, Angela, az öngyilkosság.”

Na de mibe halna bele Orbán?

Még mindig csak „vázlatszerű” a jogállamisági javaslat, amely tehát egy informális szavazáson már átment, de a végleges szöveg nem ismert, hiszen az Európai Tanács a múlt heti ülés óta ezt nem bocsátotta az Európai Parlament rendelkezésére, nem volt róla írásos voksolás sem, így nem kezdődött meg a tényleges jogalkotási folyamat. Mindez azt is jelentheti, hogy a német elnökség valójában mégis csupán azzal számol: Orbánék nyomására a konkrét rendeletszövegen kell valamiképpen változtatni.

Ugyanakkor tényleg nagy kérdés, hogy mit, hiszen a 21 oldalas rendelettervezet, amelyről két hete a német soros elnökség, az Európai Parlament és az Európai Bizottság delegációja megállapodott, teljes összhangot mutat az Európai Tanács nyári iránymutatásával. Ebben lényegében az áll, hogy ha az EU pénze van veszélyben jogállamisági rendszerhiba miatt, vagy legalábbis a tagállamok minősített többsége úgy látja, a konkrét, és viszonylag pontosan körülírt jogállamisági feltételek sérelme fenyegetést jelent az uniós pénzfelhasználásra, akkor eljárást indítanak.

Mindehhez fontos tisztázni, hogy a magyar kormányzati kommunikációval ellentétben valójában Orbánék a nyári EU-csúcson nem azt érték el, hogy ne kössenek kifizetést jogállamisági feltételekhez, hanem hogy csak akkor merülhessen fel szankció, ha a jogállamiság úgy csorbul egy tagállamban, hogy miatta EU-s pénzek kerülnek veszélybe. Magyarán ettől a megállapodástól nem tért el azóta senki.

A tervezet szerint: ha az Európai Bizottság a jogállamiság megsértését vagy annak kockázatát érzékeli valamely tagállamban, kezdeményezheti a szankciós mechanizmus elindítását. A Bizottság által javasolt szankciót a tagállamok tanácsának miniszteri szinten, minősített többséggel kell jóváhagynia, a magyar kormány kezében tehát nincs jogi lehetőség arra, hogy egy ilyen folyamatot – akár a lengyelekkel karöltve – leállítson. Ezen túl a rendelettervezet a tagállami jogorvoslatot, és az eljárási határidőket részletezi, amelyek alapján kevesebb, mint egy év alatt lenne befutható egy ilyen mechanizmus, folyamatosan napirenden tartva a kérdést az illetékes uniós intézményekben.

Csakhogy mindez forrásaink szerint még mindig nem lenne egyértelműen „öngyilkosság” a jogállami ügyekben rendre, tucatnyi kérdésben már vizsgálat, több esetben pedig el is marasztalt Orbán-kormány számára. Sőt, volt olyan brüsszeli hozzáértő informátorunk is, aki szerint ez a mechanizmus a jelenlegi formájában is kevesebb esetben vezetne az uniós pénzek kifizetésének felfüggesztéséhez, mint a már most is hatályos szankciórendszer, amelyben visszaélések miatt az Európai Bizottság bármikor visszatarthat pénzt. Ráadásul a mechanizmust előíró tervezet valóban világosan kimondja, hogy

csak olyan jogállamisági kérdéseket lehet vizsgálni ebben az eljárásban, amelyek az EU költségvetését közvetlenül érintik.

Mi lesz Angela búcsúja?

A múlt hétvégi uniós csúcson szinte alig esett szó erről az ügyről, hiszen a tagállamok állam- és kormányfői Angela Merkel német kancellárra bízták a helyzet megoldását. Orbán Viktor és Mateusz Morawiecki tehát a következő körben már közvetlenül az EU soros elnökségét ellátó német államfővel kellene egyeztessen.

A lengyel-magyar nyilatkozat nyomán ugyanakkor brüsszeli források felvetették, hogy végső soron megkerülhetővé tehetik a lengyel és magyar kormányt úgy, hogy

az uniós alapszerződés 122. cikkely alapján a Tanács a Bizottság javaslatára, a tagállamok közötti szolidaritás szellemében határozhat a gazdasági helyzetnek megfelelő intézkedésekről.

Márpedig a fokozódó egészségügyi, szociális és gazdasági krízisben az EU ezegyszer igyekeznek hatékonyan fellépni. De az idő másképpen is sürget, hiszen a politikától a közeljövőben visszavonulni tervező német kancellár, Angela Merkel öröksége is veszélyben forog, amennyiben a teljességgel ráhárított felelősséggel nem élve, hónapokra, vagy akár évekre annyiban hagyná a lengyel-magyar vétó ügyét.

Márpedig a nagy költségvetési döntésnek a december 10-11-i állam- és kormányfői csúcson kellene megszületnie, de abból, hogy Orbán hosszú hónapok csatájáról beszélt, már látszik: a magyar és a lengyel kormány nyújtaná az ügyet. Elképzelhető, hogy ha a magyar-lengyel javaslatot nem fogadja el az uniós közösség, akkor végül 2021. január elején hatályba lép a jogállamisági rendelet, és azt megtámadja a két tagállam az Európai Bíróságon, ám mindezek miatt 2020 végéig nem adja áldását a két uniós büdzsére. Így a 2021-2027-es költségvetés csak korlátozott, az idei évből számított tételek mentén tudna elindulni – azaz csak a közvetlen agrárkifizetések érkezhetnének belőle Magyarországra, illetve a 2020-as havi finanszírozás, de az is nehézkesen –, és a helyreállítási alap esetében valóban kormányközi alapon haladnának tovább – kihagyva Magyarországot és Lengyelországot.

Ez utóbbival márpedig nyilván nem számol a magyar kormány, hiszen éppen pénteken „A Next Generation EU helyreállítási programja és Magyarország tervei” címmel tartanak konferenciát az Európai Bizottság budapesti képviseletén. Ezen az eseményen pedig Ágostházy Szabolcs, az Innovációs és Technológiai Minisztérium európai uniós fejlesztésekért felelős államtitkára ismertette, hogy a magyar kormány milyen projektekre szeretné költeni a helyreállítási alapból származó, több ezer milliárd forintot jelentő uniós támogatást.

Ágostházy Szabolcs szerint már november 20-án benyújtották az Európai Bizottságnak az idevágó tervet, azaz azt, hogy az Orbán-kormány milyen társadalmi és a gazdasági élet erősítését elősegítő kormányzati reformokat tervez az NGEU alap vissza nem térítendő támogatásaiból és hiteléből. Az államtitkár ugyanis prezentációjában, és kérdésre válaszolva is egyértelművé tette:

„a hitelt is igénybe kívánjuk venni”.

Összesen legalább 5760 milliárd forint juthat ebből az alapból (2018-as, 350 forint körüli árfolyamon) Magyarországnak, mai árfolyamon az Európai Bizottság tájékoztatása szerint:

• 6,8 milliárd euró vissza nem térítendő támogatást kapunk,
• és 10 milliárd euró hitelt vehet fel a keretből.

Az államtitkár azt is elmondta, a magyar kormány szándékai szerint nem közvetlenül jut el a pandémia által érintett szektorokhoz ez a pénz, hanem a kormány reformintézkedései révén. A forrás 10%-át demográfiai és köznevelési, 13,3%-át egyetemek megújítására szánt, 3%-át települések felzárkóztatására, illetve szegénységfelszámolásra, 4,5%-át vízgazdálkodási célokra, 33,3%-át fenntartható, zöld közlekedési programokra, 6,7%-át energetikai fejlesztésekre és zöld átállásra, 5,9%-át a körforgásos gazdaságra való átállást segítő programokra, 6,6%-át a digitalizációs reformra, míg 16,7%-át egészségügyre fordítaná a kormány.

Az európai büdzsét és a helyreállítási alapot érintő magyar vétóról és annak esetleges következményeiről ebben a cikkünkben, a jogállamisági mechanizmusról pedig ebben a cikkünkben írtunk bővebben. Az Európai Parlament frakcióvezetői még múlt szerdán bejelentették, hogy nem hajlandóak engedni a jogállamisági feltételekből, és az elfogadott uniós rendelet hatálybalépését követelik. Az Európai Néppárt is azt várja a Fidesztől, valamint Orbán Viktortól, hogy vonja vissza a vétófenyegetést, ezzel kapcsolatban az EPP európai parlamenti frakciójának szóvivőjével készítettünk interjút.

A Telex legfrissebb híreiért kattintson ide>>>

A Telex legfrissebb koronavírussal kapcsolatos híreiért kattintson ide>>>