Mindenki zsarol mindenkit, Orbán is a főszereplők között

2020. október 01. – 11:30

frissítve

Mindenki zsarol mindenkit, Orbán is a főszereplők között

Másolás

Vágólapra másolva

Jogállamiság kontra gazdasági kilábalás néven újabb sakkparti indult az európai politikában. Orbán Viktor és a Fidesz, ha lapot húz 19-re, egyetlen lépésben akár azt is elérheti, hogy az EU ne tudjon szövetségként hitelt felvenni, így abból támogatást biztosítani a koronavírus által sújtott tagállamoknak. Kérdés, a magyar kormányfőnek nagyobb szüksége van-e az uniós költségvetési veszteségeket ellensúlyozó, jelentős eurótámogatásra, mint a közösségnek a magyar vétó elkerülésére.

Jelentős előrehaladás volt a tagállamok között a 2021-2027-es költségvetés és a helyreállítási alap részleteiről szóló megegyezés felé – legalábbis az EU soros elnökségét ebben a félévben ellátó német kormány közeléből azt szivárogtatták ki a Reutersnek. A német forrás bizakodásának adott hangot, hogy még ebben a hónapban összejöhet a végső alku a helyreállítási alap kifizetéseiről. Jövő hétfőn és kedden lesz mindenesetre az uniós pénzügyminiszterek tanácskozása, ezt előzte meg a mostani német szivárogtatás, közben azonban Brüsszelben nem volt ilyen jó a hangulat az uniós állam- és kormányfők rendkívüli csúcstalálkozóján.

A kétnapos értekezlet első, csütörtöki napján ugyanis David Sassoli, az Európai Parlament elnöke, Emmanuel Macron francia elnök és Mark Rutte holland miniszterelnök is szigorú jogállamisági feltételrendszert szorgalmazott az uniós pénzek kifizetése terén, és a találkozó után is megerősítették, erősebb jogállami mechanizmust akarnak elérni. Charles Michel, az Európai Tanács elnöke pedig a pénteken véget ért EU-csúcs utáni sajtótájékoztatón azt mondta: csak röviden beszéltek az EU-s pénzek és a jogállamiság kérdéséről a találkozón, de ez egy bonyolult kérdés, és közben az is nagyon fontos lenne, hogy minden tagállam parlamentje ratifikálja mielőbb a helyreállítási alappal kapcsolatos kereteket (a saját források rendszerének megemelését).

Na de miről van szó egyáltalán?

Elhúzódó belföldi kampányra, és még feszültebb európai politikai légkörre lehet számítani az utóbbi hetek, és főleg az elmúlt néhány nap eseményei, így elsősorban az Európai Bizottság által szerdán közzétett jogállamisági jelentések, valamint a 7 éves uniós költségvetés elfogadását érintő kérdések nyomán. Tény, az uniós állam- és kormányfők kétnapos értekezletének napirendjén hivatalosan még csak nem is szerepelt sem a Magyarországot több szempontból elmarasztaló jogállamisági jelentés, sem pedig a közös büdzsé, és az azzal együtt futó, 750 milliárd eurós hitel- és segélycsomag, az uniós közhangulatot azonban mégis egyértelműen ezek uralják (továbbá a Bizottság által bemutatott, új migrációs csomag).

Az Európai Bizottság szerdán közzétette az első uniós szintű jogállamisági jelentését – mind a 27 tagállamról. A jelentés, amelynek elkészültében mindegyik tagállam közreműködött, az Unió-szerte tapasztalható pozitív és negatív fejleményekre egyaránt kitér, így a Bizottság szerint „objektíven és pártatlanul vizsgálja a jogállamiság helyzetét” egész Európában. A dokumentum országonként négy fő témakör mentén vizsgálta a helyzetet:

  • nemzeti igazságszolgáltatási rendszerek,
  • korrupcióellenes keretek,
  • médiapluralizmus és -szabadság,
  • a demokratikus kormányzás hatékony rendszeréhez elengedhetetlen fékekkel és ellensúlyokkal kapcsolatos egyéb intézményi kérdések.

Fontos tudni, hogy ez a jelentés nem része annak a bizonyos mechanizmusnak, ami az EU-támogatások kifizetéséhez kötött jogállamisági feltételrendszer létrehozására irányul, azaz irányulna (erről később). Ez a jogállamisági jelentés nem egy szankciós mechanizmus, sőt az Európai Bizottság szerint csak egy új megelőzési eszköz, amely az új éves európai jogállamisági mechanizmus előkészítését ugyan képezi, de célja mindössze a párbeszéd, és gyakorlati következménye sem lesz, nem is lehet. Sőt: bizottsági forrásaink szerint most mindössze az következik, hogy a következő hónapokban az Európai Tanács ülésein – nem vicc – ABC-sorrendben tagállamonként áttekintik, és megtárgyalják az egyes jelentések megállapításait.

Mindennek ellenére elég erősnek sikerült a bizottsági belépő a magyar közbeszédben, hiszen a magyar fél az Orbán Viktor kormányzását érintő kritikák, és az esetleges jövőbeni szankciók miatt már egy hete kommunikációs kampányba kezdett, vélhetően megelőző jelleggel. Azt ugyanis, hogy a jelentés kritikus kijelentéseket tartalmaz a magyar kormány számára, már abból is lehetett sejteni, hogy Orbán Viktor miniszterelnök és Varga Judit igazságügyi miniszter még a nyáron azt pedzegette, hogy Magyarország ellen újabb „támadásokat” fognak indítani ősszel. Orbán ráadásul szintén minisztere oldalán a jelentés megjelenése előtti napokban nekiment az Európai Bizottság témáért felelős alelnökének, Vera Jourovának – egy valóban szerencsétlen, kritikus szójáték miatt, ami az Orbán Viktor által meghatározásként használt illiberális demokrácia kifejezést angolul inkább „ill”, azaz gyengélkedő demokráciának nevezte –, a lemondását követelve a testület elnökénél.

A kormányfő és a teljes Fidesz szerint az uniós biztos ezzel megsértette a magyar népet, ezért mennie kell. Noha Ursula Von der Leyen teljes bizalmáról biztosította Jourovát, aki szintén nem tervez lemondani, sőt biztosította az európai közvéleményt, hogy nem a magyar embereket, hanem Orbán Viktort kritizálta, a magyar kormány jelenleg kissé értelmezhetetlen módon megszakította a kétoldalú diplomáciai kapcsolatokat a saját szövetségünk, az Unió jogalkotó, végrehajtó szervének alelnökével, akivel tehát most nem is hajlandó szóba állni. A Telex kérdésére Gulyás Gergely a csütörtöki kormányinfón azt mondta, bárki mással örömmel egyeztetnek a Bizottságból, de a Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint Jourova „persona non grata” a kormány számára, egyébként pedig a jogállamisági jelentésről sincs miért tárgyalni.

A jelentés nyilvánosságra kerülését követően Varga Judit igazságügyi miniszter azt is kijelentette: a magyar kormány szerint a bizottsági jogállamisági vizsgálat ellentétes az uniós Lisszaboni szerződéssel. Azaz, nyilván semmilyen a jelentésből fakadó szankciót nem fogad el a kormány. Később a magyar és a lengyel Igazságügyi Minisztérium közös állásfoglalást is közzétett, miszerint a jelentés komoly aggályokat vet fel annak koncepciójával, módszertanával, forrásaival és tartalmával kapcsolatban, ezért nem szolgálhat alapul a jogállamisággal kapcsolatos bármilyen további vitához az Európai Unióban.

Mindezek nyomán aligha volt meglepő, hogy Orbán Viktor csütörtökön Brüsszelbe indulva olyan nyilatkozatot adott, miszerint a magyar kormány hallani se akar a jogállamisági feltételek és a kifizetések összekötéséről. Ezért a miniszterelnök azt a javaslatot dobta be, hogy szervezzék ki kormányközi alapra a helyreállítási alapot és így Magyarország nem venne benne részt.

De mi van a jelentésben, amin ennyire kiborultak?

Sok új nincs, de az biztos, hogy ez az éves jogállamisági jelentés semmiképpen sem tesz jót az Orbán-kormány nemzetközi reputációjának, valamint a még mindig lezáratlan 7-es cikk szerinti eljárás esetleges végkimenetelének, hiszen elég súlyos aggályoknak ad hangot a magyar bíróságok függetlensége, a médiaszabadság, a korrupció elleni fellépés, és elsősorban a civileket érintő jogalkotás ügyében.

Noha a kormányzati retorika „hazugsággyűjteménynek” igyekszik beállítani a dokumentumot, valójában az személyeskedő véleményektől mentes, elég tényszerű és alátámasztott. Az Európai Bizottság a tagállamok nemzeti hatóságaival, köztük az igazságügyi szervekkel, a bűnüldöző hatóságokkal, valamint más érdekelt felekkel, például az újságíró-szövetségekkel és a civil társadalommal is egyeztetett, a forrásokat megjelölte a jelentés végén. A jelentéshez fűzött háttéranyagban is fel van sorolva, mely szervezetekkel egyeztetett, mielőtt kialakította álláspontját. Varga Judit – és nyomában a Fidesz – ez alapján egyetlen óra alatt azt a következtetést vonta le, hogy Soros György és az általa támogatott civil szervezetek mondták tollba a dokumentumot.

Valójában a jelentés elfogadása előtt a tagállamok lehetőséget kaptak arra, hogy a rájuk vonatkozó országfejezeteket ellenérvekkel és tényadatokkal egészítsék ki, ráadásul a tartalmi kritikák is ismertek voltak korábban, hiszen az elmúlt években az uniós intézmények ugyanezeknek az aggodalmaknak adtak hangot.

Vera Jourova sajtótájékoztatót tart a jogállamisági jelentésről Brüsszelben, 2020. szeptember 30-án.
Fotó: POOL / AFP

A főbb kritikák:

Bíróságok:

  • Továbbra is megválaszolatlan a magyar kormány részéről az európai szemeszter keretében tett, a bírói függetlenség megerősítésére irányuló felhívás. Mindenekelőtt, hogy a független Országos Bírói Tanács (OBT) számára nem rendelkezik érdemi jogkörökkel a bíróságok igazgatásáért felelős Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének hatásköreinek ellensúlyozására, azaz arra, hogy az OBT hatékonyan tudja felügyelni a mindenkori OBH-elnök tevékenységét.
  • A Bizottság szerint a Kúriával kapcsolatos fejlemények is aggodalomra adnak okot, különös tekintettel a Kúria azon határozatára, amelyben törvénysértőnek minősített egy, az Európai Unió Bíróságához benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmet. Az emlékezetes ügyben a Kúria elmarasztalta Vasvári Csabát Polt Péter legfőbb ügyész indítványa alapján, mert a bíró felfüggesztett egy eljárást azért, hogy az EUB megvizsgálja, fennállnak-e a tisztességes eljárás feltételei. Vasvári ellen fegyelmi eljárást is kezdeményezett igazgatási vezetője, az azóta a Fővárosi Törvényszék elnökének kinevezett Tatár-Kis Péter, ez utóbbit azonban visszavonta. Európában nem példa nélküli, ám az uniós joggal már többször ellentétesnek bizonyult, ha egy uniós jog alapján is ítélkező nemzeti bírót akadályoznak az EUB-hez fordulásban.
  • Az egyik legsúlyosabb igazságszolgáltatási kritika, hogy a tavaly decemberben hozott új magyar jogszabályok lehetővé teszik az Alkotmánybíróság Országgyűlés által – a gyakorlatban kizárólag a Fidesz által jelölt és – megválasztott tagjainak a Kúria bírói tisztségeire való, a szokásos pályázati eljárás mellőzésével történő kinevezését, valamint fellazították a Kúria elnökére vonatkozó kinevezési feltételeket. Ezzel a trükkel egyébként Orbánék már éltek is, hiszen a nyár folyamán 8 mai alkotmánybírót, köztük 6 rendesbírói tapasztalattal nem rendelkező jogászt kinevezett Áder János „alvóbírókká”, akik később így a magyar legfelsőbb bírói fórumra kerülhetnek majd, akár közülük választhat majd új Kúria-elnököt az Országgyűlés, jelentősen befolyásolva mindezzel a független bírói ítélkezést Magyarországon.

Korrupció:

  • A Bizottság szerint a független ellenőrzési mechanizmusok elégtelensége, valamint a politika és egyes nemzeti vállalkozások szoros összefonódása előmozdítja a korrupciót Magyarországon. Sőt, talán a legsúlyosabb kritika az: rendszerszinten fordul elő, hogy nincs határozott fellépés a magas rangú tisztviselőket vagy azok közvetlen környezetét érintő korrupciós ügyek kivizsgálása és üldözése céljából. Ez a probléma az európai szemeszter keretében és a Korrupció Elleni Államok Csoportja (GRECO) részéről is megfogalmazódott már, a szervezet ajánlásait pedig évek óta nem hajtja végre a magyar kormány. Nem a korrupciós büntetőeljárások számával, hanem azzal van a gond, hogy ezek kisebb értékű, általában beosztott tisztviselőkkel szembeni – egyébként helyes – fellépést jelentenek, miközben a nagyértékű, közpénzt érintő korrupciós esetekben sokszor elmarad a felelősségre vonás.
  • A jelentés szerint a rendszerszintű ellenőrzések és a független felügyelet tekintetében javítható lenne a köztisztséget viselők – közjogi méltóságok, kormánytagok, országgyűlési képviselők – vagyon- és érdekeltségi nyilatkozatainak ellenőrzése.

Média:

  • Magyarországon az állami reklám terjesztésének szabályai és átláthatósága hiányában a kormánypárti kiadványok felé irányított, jelentős mennyiségű állami hirdetés lehetőséget ad a kormány számára, hogy közvetett politikai befolyást gyakorolhasson a médiapiacra – áll a jelentésben.
  • A tömegtájékoztatás szabadságának korlátozásával párhuzamosan szűkülnek az állampolgári felügyelet lehetőségei, ami a civil társadalmi szervezeteket övező ellenséges környezettel, valamint az átláthatóságra és a közérdekű információkhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályok alkalmazása során folyamatosan felmerülő új kihívásokkal együtt tovább gyengíti a korrupcióellenes keretet.
  • A jelentés szerint a Médiatanács függetlensége és hatékonysága veszélyben van, a médiabeli tulajdonviszonyok átláthatósága pedig nem teljesen garantált.
  • A Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) létrehozásával megvalósuló médiakoncentráció fokozta a médiapluralizmust fenyegető veszélyeket, hiszen eközben a független médiaorgánumok munkáját módszeresen akadályozzák.
  • További aggodalomra ad okot, hogy egyre gyakrabban történik meg az ilyen médiaorgánumok felvásárlása, de legalábbis a kormányhoz köthető gazdasági holdudvar tulajdonszerzése.

Civil kontroll, jogalkotás:

  • A jelentés szerint aggályos a magyar jogalkotási eljárás átláthatósága és minősége, mivel ritkábban alkalmaznak nyilvános konzultációkat és hatásvizsgálatokat – mindezt pedig nem pótolják a nemzeti konzultációk.
  • A jogbiztonsággal kapcsolatban kérdéseket vet fel, hogy a hatóságok számára lehetővé vált, hogy a jogerős bírósági határozatokat megtámadják az Alkotmánybíróság előtt.
  • Külön foglalkoznak a civil társadalommal szembeni „ellenséges környezettel”, amellyel kapcsolatban a jelentés emlékeztet, hogy az Európai Unió Bírósága megállapította a nyáron: a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló törvény összeegyeztethetetlen az uniós joggal. Az ítélet végrehajtásához szükséges jogszabályi intézkedések előkészítése folyamatban van, de érdemi lépést még nem tett a kormány.

A kormány szerint mindez abszurd, az ugyanakkor egyelőre nem ismert, hogy a konkrét jogszabályokat és intézkedéseket érintő aggályokkal szemben milyen ellenérveket sorakoztattak fel. A Fidesz több fórumon „politikailag elfogult zsarolásnak” minősítette a jelentést, azt nem fejtve ki, miben látják veszélyeit, következményeit.

Egyáltalán mi ez a jogállamizé?

Egyértelmű, hogy a kormány attól tart, ez a jelentés alapozza majd meg az uniós pénzek folyósítását felfüggesztő eljárás beindítását Magyarországgal szemben. Szerdán ugyanis az EU-tagállamok állandó képviselői minősített többséggel megszavazták azt a német soros elnökség által kidolgozott javaslatot, amely az úgynevezett uniós forrásvédelmi mechanizmust – azaz az arról szóló bizottsági terveket a nyári EU-csúcson elfogadottakkal összefésülő formát – tenne lehetővé. A magyar állandó képviselő leszavazta a tervezetet, a kormány pedig azt közölte, elfogadhatatlannak tartják azt.

A német EU-elnökség javaslatának magyar elutasítása elsőre nem volt egyértelmű, hiszen ennek értelmében a korábban tervezett jogállamisági keretek alaposan felpuhulnának, így rendszerszintű jogállami hiányosságok (például az igazságszolgáltatás függetlenségének veszélyeztetése) helyett csak akkor kellene pénzügyi szankciókkal szembenéznie bármely tagállamnak, ha a jogállamiság elveinek megsértése bizonyíthatóan hatással van az uniós büdzsé szabályos végrehajtására, avagy az EU pénzügyi érdekeinek a védelmére. Az érintett tagállam ráadásul az Európai Tanács elé vihetné az ügyet, mielőtt a miniszteri tanács minősített többséggel döntést hozna az esetleges szankciókról.

Azaz valóban megvalósulhat az EU-pénzek és a jogállamisági feltételek valamiféle összekötése, de csak az uniós pénzfelhasználást érintő, konkrét problémák esetén. A német javaslatról nemcsak a magyar és a lengyel kormány képviselője szavazott nemmel az ülésen, hanem a holland, finn, svéd, dán és belga kormányé is, utóbbiak azonban azért utasították el, mert az szerintük túl puha lett mind a feltételrendszerben, mind annak szankciós szavazási módjában. Ezzel együtt az összes többi (20) tagállam támogatta a tervet, így az többségi szavazással átment.

Rá kellene azonban még bólintania erre az Európai Parlamentnek is, amely egyelőre túlságosan lazának tartja a feltételrendszert. Nem sok bizakodásra adott okot magyar szempontból az sem, hogy több tagállam vezetője is szigorítást szorgalmaz, Mark Rutte holland kormányfő például a csúcs utáni tájékoztatóján megerősítette: a német javaslatnál erősebb jogállamisági féket akar az uniós kifizetések mögé, mert enélkül nem tudják azt támogatni. Eközben a mechanizmus bármiféle formáját a magyar és a lengyel kormányok elutasítják, még akkor is, ha ezzel – Orbán Viktor ötlete értelmében – Magyarország lemondana 16 milliárd euróról, csak hogy a kormánynak ne kelljen a jogállamisági feltételeket betartania.

Akkor most lesz ez a mechamizéria, vagy sem?

Nem lesz olyan egyszerű a dolog, hiszen ugyan a német soros elnökség által beterjesztett javaslat az EU-pénzek védelméről egy „normál” uniós rendelet lenne, amit a szokásos minősített többséggel elfogadhat a tagállami szakminisztereket tömörítő Tanács, azaz formailag nem kell hozzá egyhangúság, de a 7 éves uniós költségvetéshez,és a hozzá tartozó helyreállítási alaphoz már igen.

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy egyáltalán miért van ezzel a mechanizmussal mégis baja a kormánynak, amikor látszólag mindent elért Orbán Viktor a nyári EU-csúcson, amit csak akart, kikerült például a jogállamisági szó a nevéből, és egyébként is egy nehézkes, hosszú folyamatnak látszik. Csakhogy a német kompromisszum értelmében ilyen jogállamisági, pénzelvonós eljárás akkor lenne indítható a tagállamok ellen, ha:

  • Az uniós költségvetést (kölcsönök és segélyek nyújtását is ideértve) végrehajtó tagállam hatóságai nem megfelelően járnak el, különös tekintettel a közbeszerzésre, vagy a vissza nem térítendő támogatások odaítélésével összefüggő eljárásokra.
  • A nyomozó- és az államügyészi szervek megfelelő működésének hiánya esetében a csalási és korrupciós esetek kivizsgálásában, üldözésében, vagy más uniós jogszabályok megsértése esetén, amelyek az uniós büdzsé végrehajtásához vagy az EU pénzügyi érdekeinek a védelméhez kötődnek. Épp ezért abban az esetben is indulhatna eljárás, ha az uniós büdzséhez kapcsolódó jogsértések nem megfelelően vannak szankcionálva egy-egy tagállamban.
  • A fenti ügyekben hozott hatósági döntések független bíróságok által történő jogi felülvizsgálatának hiánya esetében, magyarán, ha egy adott országban nem teljesen biztosított a tisztességes eljárás.
  • Az OLAF-fal és az Európai Ügyészi Hivatallal való hatékony, és időben történő együttműködés hiánya és más esetekben is felmerülhet majd ilyen eljárás.

Mindez márpedig elég alaposan egybecseng az Európai Bizottság által Magyarországról közzétett jogállamisági jelentés kritikáival. Ráadásul a német mechanizmus-javaslat értelmében az eljárás megindítására vonatkozó bizottsági indítvány elfogadása után legkésőbb egy hónappal a szavazatok minősített többségével döntést kellene hozni, ehhez legalább 15 tagállam támogatása kellene, melyek az uniós népesség legalább 65 százalékát képviselik. Azaz a magyar kormányfő egyedül, de még lengyel szövetségeseivel sem tudna egy ilyen eljárás megindítása ellen vétózni. Ez pedig Orbán Viktor számára nyilvánvalóan fenyegetés, hiszen a mechanizmus mostantól a koronavírus-segélycsomagra és bármilyen jövőbeli közös uniós hitelre is vonatkozna a többéves pénzügyi keret kifizetései mellett. Ezért javasolta tehát, hogy Magyarország egészen egyszerűen kimarad a gigantikus támogatási alapból – de persze ez sem olyan egyszerű.

Ursula von der Leyen az Európai Bizottság elnöke távozik a kétnapos csúcstalálközóról Brüsszelben 2020. október 2-án.
Fotó: Francisco Seco/Pool via REUTERS

De végül akkor ki zsarol kit?

Magyarul: mindenki, mindenkit. Már csak azért is, mert az EU 7 éves keretköltségvetéséről és a helyreállítási alapról szóló végső szavazáson már igenis kell majd a tagállamok közötti egyhangúság, így igenis nagy kérdés, hogy Magyarország és Lengyelország lennének-e hajlandók elfogadni a büdzséhez szorosan kapcsolódó jogállamisági feltételrendszert akkor, ha az a 2021-2027-es pénzügyi ciklusban már érvényesülne. Az idő pedig sürget.

Nem véletlen, hogy már szerdán a német soros elnökség illetékes vezetője, Michael Clauss megszólalt a Reutersnek és azt üzente: akkorák a viták a jogállamisági javaslat körül, hogy a megállapodás egyre csak csúszik és csúszik, így „a legvalószínűbb az, hogy nem kerülhető el az európai gazdasági kilábalás csúszása is”. Jelezte, egyre inkább az a félelme, hogy az EU-pénzek és a jogállamiság összekötése körüli vita annyira nagy, hogy „egyre inkább blokád alá kerülnek” az uniós költségvetésről szóló tárgyalások is.

Márpedig az EU számára ez igencsak sietős lenne, hiszen a koronavírus okozta gazdasági válság hatásait egyre több tagállam, egyre komolyabban érzi. Az idevágó helyreállítási tervre sokaknak sürgősen szüksége van, a 750 milliárd eurós csomagot pedig úgy finanszíroznák, hogy az Unió vesz fel hitelt, és ezt osztja szét – 390 milliárd euró összegű támogatásokkal és 360 milliárd euró kölcsönökkel – a tagországoknak. Ez majdnem az euró bevezetéséhez mérhető lépés lenne a pénzügyi szövetség felé, ugyanis a tagállamok garanciát vállalnak egymás hiteleiért. Az EU adósbesorolása pedig nagyon jó, ezért olcsón tud hiteleket felvenni – szemben számos tagállammal, amelyek így sokat nyernek ezen a megoldáson.

A tervek szerint egyébként leghamarabb 2021 közepén kapnának pénzt a tagállamok a helyreállítási alapból (leszámítva az éves előlegek kiutalását), de ha a jogállamisági vita tartósan elhúzódik, így a végrehajtási rendeletek is késni fognak, akkor az új 7 éves keret megvalósítása még ehhez képest is hónapokat csúszhat. És a Fidesz itt már megpendített egy zsarolási potenciált, amely szerint a magyar Országgyűlés, amelyben a Fidesz-KDNP-nek kétharmados többsége van, nem fog ratifikálni semmiféle, a jogállamisági mechanizmust érvényesítő uniós jogszabályt. Pedig az EU addig nem is léphet a nemzetközi hitelpiacra, azaz nem vehet fel a helyreállítási alap létrehozásához szükséges kölcsönt, amíg mind a 27 uniós tagállamban nem ültetik a nemzeti jogrendbe az úgynevezett saját forrás rendeleteket.

A 750 milliárd eurós Next Generation EU csomagot ugyanis úgy finanszírozná a szövetség, hogy közösen vesz fel hitelt, és ezt osztja szét – részben vissza nem térítendő támogatásként, részben kölcsön formájában – a tagországoknak. A tagállamok így garanciát vállalnának egymás hiteleiért, és miután az EU adósbesorolása nagyon jó, ezért igen kedvezményesen tudna kölcsönt felvenni. Ha mindenki benne van. Orbán viszont megpendítette a kimaradást, ami adott esetben a „fukarnak” nevezett északi – nyilván jobb financiális helyzetben lévő – tagállamok eddigi elkötelezettségét is megingathatja a támogatási alapban való részvétellel szemben.

Ez most jó lesz Magyarországnak?

Ha Orbánék mindenáron kimaradnának, az jelentős pénzveszteséggel járna az országnak. Míg ugyanis az előző hétéves uniós költségvetési ciklusban Magyarország a teljes keret 7 százalékát kapta, most úgy néz ki, hogy – mivel hazánk lakosságának több mint egyharmada él az uniós GDP-átlag fele alatt teljesítő régiókban – az előző ciklusban járó összeg 85 százaléka járna nekünk. Összegszerűen a felzárkóztatási forrásaink 23,7 milliárd euróról 20,1 milliárdra mérséklődnek majd a következő 7 évben, az agrártámogatásoknál pedig csak 7 százalékkal, 4,6 milliárd euróról 4,3 milliárdra csökken a Magyarországnak jutó pénz. A teljes támogatási összeg a korábbi hét év 38,6 milliárd eurójáról 34 milliárd euróra, így a teljes keret 3,2 százaléka jut nekünk, ami az előző ciklus forrásainál – még ha nyáron sikerült is eredményeket elérnie ebben a magyar kormánynak – jóval kevesebb.

Pontosabban kevesebb lenne, ha nem állna ott a tervezett New Generation segélycsomag, amelyből a nyáron közzétett tervek alapján az ország akár 7-8 milliárd euró vissza nem térítendő támogatásra és mintegy 7 milliárd euró hitelre lenne jogosult. Kérdéses tehát, hogy Orbán Viktor valóban lemondana-e egy ekkora Magyarországnak szánt az összegről azért, hogy az uniós intézmények ne ellenőrizhessék a pénzfelhasználás jogszerűségét.

(Borítókép: Orbán Viktor az Európai Unió kétnapos, rendkívüli csúcstalálkozójának második napján tartott ülése előtt Brüsszelben 2020. október 2-án. Fotó: John Thys / POOL / AFP)

Már egy éve van Telex! 🎉

Ez azt is jelenti, hogy sok támogatónk regisztrációja lejárt. Ha e-mail-címed megadásával kéred, megnézzük, hogy tartozik-e regisztráció az e-mail-címedhez, és ha igen, milyen támogatási adatokkal.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!
A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!