Rendkívül érzékeny ponton találták el a magyar kormányt Brüsszelből a Horizont-programmal

Általában csak „Erasmus-ügyként” emlegetik azt a döntést, amellyel az uniós tagállamok december 15-én megtiltották az új uniós kötelezettségvállalásokat a közalapítványoknak és az általuk fenntartott intézményeknek, főként egyetemeknek. A diákok és oktatók cseréjét segítő uniós program mellett azonban a többi, köztük a kutatást és innovációs támogató Horizont Európa is érintett. Ez ugyan kevesebb embert érint közvetlenül, de több szempontból nagyobb a gond Magyarországnak:

• az Erasmusnál jóval több pénzből működő programban sokszorosára növelné a kormány a részvételt,
• miközben az Erasmus+-szal ellentétben itt már most is érint pályázatokat a közalapítványok kizárása a támogatási szerződésekből,
• és előbb veszíthetnek forrást a közalapítványi egyetemek.

Ha azonban minden a kormány tervei szerint alakul, megúszhatják a közvetlen következményeket, és a legrosszabb esetre is nyílhat egy kiskapu.

A kormány pörgetné a pénz felhasználását

A közalapítványok a döntéssel attól a több mint 95 milliárd eurós (38 ezer milliárd forintos) kutatás-fejlesztési forrástól kerültek egyelőre távolabb, amely az Európai Bizottság szerint a világ legnagyobb ilyen programja. A 2021-2027 között szétosztható összeg majdnem harmadával több, mint a program elődjéé a korábbi hétéves időszakban. (Az Erasmus+ ennek nagyjából a negyedéből gazdálkodhat ugyanabban a periódusban.)

A Horizont Európa öt területre összpontosít, úgy mint a rák elleni harc, felkészülés az éghajlatváltozásra, a talaj és a vizeink egészségének visszaállítása, valamint városok átalakítása klímasemlegessé. A program arra is törekszik, hogy ne csak a publikációk számát növelje a tudományos folyóiratokban, hanem különféle területeket összefogva, partnerségeket kialakítva az újításokat mielőbb alkalmazzák a gyakorlatban. Többek között ösztöndíjat és egy csereprogramot kínál doktoranduszoknak, valamint ebből tartják fenn a budapesti Technológiai és Innovációs Intézetet.

A magyar kormány 2021-ben jelentette be, hogy sokszorosára növelné a horizontos források felhasználását, összhangban a kutatási és fejlesztési alapú magyar gazdaság felépítéséről szóló kormányzati tervvel, amelynek „lokomotívjai” az átalakított egyetemek. A kormány akkor azt szerette volna elérni, hogy előző időszak 365 millió eurójához képest 2,1 milliárd eurót, azaz körülbelül 820 milliárd forintot használjanak fel magyar intézmények, jelentette ki 2021-ben a Portfolio konferenciáján Palkovics László akkori innovációs és technológiai miniszter.

Ez nagyjából 5,7-szeres ugrás lenne 2014-2020-hoz képest, ami nagyon merész cél úgy, hogy közben az elnyerhető összeg csak harmadával nőtt.

A teljesítmény növelését az is nehezíti, hogy közben a 2014-2020-as időszak legnagyobb horizontos össztámogatását, 21,8 millió eurót a CEU, azaz a Közép-európai Egyetem hozta Magyarországra, amely a kormányzati intézkedések elől inkább Ausztriába költöztette a tevékenysége velejét.

Palkovics László azért szeretett volna sokszoros ugrást, mert miközben Magyarországnak lakosságarányosan az összes pénz 2,2 százaléka jutna, addig csak 0,6 százalékot sikerült lehívni. Az EU-tól közvetlenül lehívható támogatásoknál a kormányokon keresztül elosztottakkal szemben nincsenek országonként előre meghatározott keretek. Mindenki annyit fog, amennyit meg tud markolni, de ilyenkor a keleti tagállamok jellemzően gyengébben szoktak teljesíteni. A magyar kormány általában ezzel érvel, amikor a rajta keresztül kiosztható támogatásokat az ellenzék közvetlenre szeretné cseréltetni.

A közvetlen támogatások felszívását amúgy is láthatóan igyekszik felpörgetni a kormány. Már 2014-ben létrehoztak egy központot a pályázatok segítésére, de a kutatás-fejlesztésre külön ott a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal. Ez a szervezet a Horizont Európa nemzeti kapcsolattartói hálózat magyar tagja, előadásokkal, információkkal segít a program kihasználásában. Palkovics László arról beszélt, a magyar kormány stratégiája is az, hogy sok támogatással segítse a kutatás-fejlesztést és innovációt, így Magyarország az EU innovációs eredménytábláján a mérsékelt innovátorok közül feljebb lépjen egy fokozattal.

Valójában 2021-ben csak egy kategóriával lejjebb, a legrosszabb, „feltörekvő” innovátorok közé fértünk be. Egy évvel később is ebbe a csoportba soroltak minket – igaz, a csoport első helyén, nem sokkal lemaradva a „mérsékeltektől”.

Az előrébb lépéshez a kormány egy külön alappal szintén igyekezett lendületet adni, de még fontosabb a vállalati befektetések szerepe – ezek mellett azonban a horizontos támogatások nehezen nélkülözhetőek. A nemzeti alap egyik pályázata is külön azt ösztönzi, hogy magyar intézetek, egyetemek, cégek vegyenek részt a horizontos és egyéb uniós kutatási források felhasználásában. Itt konzorciumépítésre lehet támogatást kérni akár vezetőként, akár csak tagként.

Kanadától Új-Zélandig terjedhet

Bőven lehet válogatni a partnerekből, mert a nagyságrend nem csak az összegre, hanem a földrajzi lefedettségre is igaz. Az uniós tagok mellé tavaly szeptemberi állás szerint 16 ország társult a programmal. Akad köztük uniós tagjelölttől és az EU-val közös piac résztvevőjétől kezdve olyan is, amely nem is európai.

Tavaly decemberben – néhány nappal a közalapítványi egyetemek új kötelezettségvállalásait letiltó tanácsi döntés után – például Új-Zéland is lezárta a társulási tárgyalásokat. A szigetország ezzel Izrael után az első Európán kívüli iparosodott állam, amely beszáll a Horizont Európába, de várhatóan nem az utolsó. Dél-Korea tavaly adta be a szándéknyilatkozatát a társulási tárgyalások megkezdésére, Japánnal májusban indult el a hivatalos párbeszéd, Kanadával pedig novemberben már magát az egyezményt kezdték el kikalapálni.

A programban ráadásul „társult partnerként” akár olyan ország intézménye is részt vehet, amely nem szállt be a programba. Ilyenkor ugyan nem igényelhet horizontos támogatást, de nemzeti forrásból hozzájárulhatnak a költségeihez a résztvevő intézmények támogatására.

A briteknél se örülnek a kutatók, ha kimaradnak

Hogy mennyire kényelmetlen kiesni a programból, azt már Magyarországnál sokkal jobb helyzetben lévő országok kutatói is megtapasztalhatták. A brexit még nem jelentette volna, hogy a brit kutatókat automatikusan kirakják a Horizont Európából is, mert részt vehetnének benne társult tagként, mint például Norvégia és Izrael. A társulást tartalmazta is az EU és az Egyesült Királyság 2020-as brexit-megállapodása, de az északír jegyzőkönyvről szóló vita maga alá temette a részletek kidolgozását.

„A Horizont az, ahol a buli van”

– jellemezte Martin Smith, a Wellcome egészségügyi alapítvány vezetője a Science-nek, miért fontos nekik az uniós program. Az Egyesült Királyság kormánya ugyan kijelentette, hogy ha kell, saját programot alapít és pótolja a kiesett forrásokat – a nemzeti hozzájárulást nemrég március végéig meghosszabbították –, de Martin Smith szerint „rendkívül nehéz lenne valami ilyet függetlenül felépíteni.” A program „nemcsak a pénzről szól”, és „komoly csapás lenne az Egyesült Királyság vonzerejére”, ha nem maradhatnának bent. James Wilsdon, a Sheffieldi Egyetem professzora szintén arról beszélt, hogy elismerést jelent, ha nemzetközi versenypályázatot és nem csak valamilyen „gagyi” hazai másolatot nyernek el.

Bekapcsol a nemzetközi vérkeringésbe

A Horizont Európa ugyanis valóban nem csak arról szól, hogy pénzt adjanak. Jellemzően közösen, konzorciumban indulnak a tagok. A pályázati feltételek is külön kiemelik, hogy a legtöbb felhívásnál legalább három induló kell különböző uniós vagy társult országokból, de ennél jóval többen szoktak beszállni.

Az Európai Unió más területeken is igyekszik elősegíteni a nemzeti határokon átívelő hálózatok kialakítását a vidékfejlesztéstől a vállalkozásokig. (Akad olyan kutató, aki épp ebben látja az EU egyik legfontosabb tulajdonságát.) A tudományos életben amúgy is egyre nagyobb szerepet kap a nemzetközi együttműködés, a komolyabb projekteken számos ország kutatói dolgoznak együtt.

• Például egy – koordinátorral együtt – húsz résztvevőből, köztük a projekt közben alapítványivá váló Pannon Egyetemből álló konzorcium összesen közel hétmillió euróból fejlesztett egy internetes döntéssegítő eszközt még az előző, Horizont 2020-as programban. Az intézmény több mint 200 ezer euró (78 millió forint) támogatást kapott a projektben.
• A Szent István Egyetem szintén egy talajkutatási projektben vett részt, amire nagyjából 240 ezer eurót (nagyjából 94 millió forintot) szerzett. Itt a koordinátorral együtt harmincan voltak.
• A Debreceni Egyetem több mint 90 ezer euróból (36 millió forintból) tett a nyitott tudományért ötvenet is meghaladó számú résztvevővel együtt.

A közalapítványi hátterű egyetemek a mostani, 2021-ben elkezdett programban 46 pályázatot írtak alá. Mivel a Horizont-programok tájékoztató alkalmazása szerint ezeknél már a támogatási szerződést is szignózták, ezeket nem érinti az ideiglenes felfüggesztés.

A modellváltó intézmények eddig összesen közel 13 millió eurónyi, azaz összesen több mint 50 milliárd forintnyi uniós támogatást nyertek el.

Közülük több mint 2,5 millió eurót a Budapesti Corvinus Egyetem hozott el (ez a hazai intézmények közül összetettben az ötödik legnagyobb összeg), második helyen majdnem 2,4 milliót a Szegedi Tudományegyetem, a dobogót pedig a Semmelweis Egyetem zárja, kis híján 1,8 millió euróval. Összehasonlításképp: a nem közalapítványi formában működő állami egyetemek közül a BME 2,3, az ELTE 1,7 millió eurót hozott el.

Már elért néhány pályázatot, de (még) nincs nagy baj

Az Európai Bizottság január 27-én közleményben erősítette meg azt, hogy a közalapítványi hátterű egyetemek továbbra is részt vehetnek a futó pályázati folyamatban, a tiltás csak a kötelezettségvállalások később esedékes aláírására vonatkozik. A már lezárult vagy megkezdett projektek mellett információink szerint van „pár” olyan, amelyet már beadtak, de a decemberi 15-i blokkoló döntésig még nem jutottak el velük a kötelezettségvállalásig.

Ahogy arról már korábban is írtunk, az Erasmus+-nál még be sem adták a pályázatokat, amelyeknél később, nyáron jönne a problémás aláírási szakasz, de 2024 közepéig már korábban bebiztosították a forrásokat.

Ha a fenti példákhoz hasonló konzorciumi pályázatok is fennakadtak egy-egy közalapítványi résztvevő miatt, az már most különösen kellemetlen lehet az érintetteknek, és a vita általánosságban sem tesz jót a nemzetközi kapcsolataiknak.

Az Akadémiai Dolgozók Fóruma épp úgy látja, hogy ezek a kapcsolatok sérülnek a helyzet miatt.

Az Európai Bizottság horizontos tájékoztatója külön kitér a már elnyert, de kötelezettségvállalásig el nem jutott pályázatok esetére. Ilyenkor csak úgy köthetnék meg a szerződést, hogy – ha ettől a javaslat még jogosult marad a pályázatra és ennek nincs más jogi akadálya – a magyar fél ugyan maradhat a projektben, de már csak „társult partnerként”. A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy nem kaphat horizontos támogatást, bár a kormány ígéretet tett rá, hogy kipótolja a hiányzó összeget. Ilyen külsős finanszírozásra találni példát: van úgy, hogy egy Egyesült Államokból beszálló egyetemnek az USA kormánya fizet.

Ha a közalapítványi hátterű intézmény mégsem akar így részt venni a projektben, akkor a többieknek

• vagy szét kell dobnia egymás közt a feladatait (ha ezzel még nem esnek a kötelező résztvevőszám határa alá),
• vagy egy, esetleg több megfelelő partnert kell találniuk hozzá.

A szerződések aláírására ugyanakkor nyolc hónap van, közülük az első határideje az ügyre rálátó források szerint májusban telik le. A kormány március-áprilisban egyezne meg az Európai Bizottsággal, vagyis jó esetben egyetlen konzorciumnak sem kell a fenti dilemmát feloldania.

Az Európai Bizottság kitért arra az esetre is, ha új pályázatban venne részt egy érintett egyetem. Az intézmény ugyan indulhat, de ha a támogatói szerződés aláírásáig nem oldanák fel a tiltást a tagállamok, a közalapítványi egyetem nem kaphatna támogatást, legfeljebb társult partnerként maradhatna a projektben. A bizottsági közlemény és az oldal szövege alapján – amit egy ügyre rálátó forrásunk is megerősített – ez nem zárja ki, hogy a pályázatban rendes résztvevőként induljon.

Akkor sincs feltétlenül minden veszve, ha a kormány elhúzná a vitát májuson túlra. A tájékoztató oldal szerint elvben menet közben is felvehetnek új támogatottakat a projektekbe, akár úgy is, hogy egy társult partnert „léptetnek elő”, ha a magyar kormány már nyélbe ütötte az alkut.

Mikorra egyezhetnek meg?

Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter a múlt héten egyeztetett a szükséges változtatásokról a közleményt később kiadó biztosokkal, a költségvetésért felelős Johannes Hahnnal, valamint Marija Gabriellel, akihez az innováció, oktatás, kutatás, kultúra és ifjúságügy tartozik. A miniszter ezután bejelentette, hogy „az Erasmus és a Horizont Európa programok folytatódnak tovább”, a magyar alapítványi egyetemek hallgatói pedig „akadályok nélkül vehetnek részt mindkettőben”.

Akár egy hónapon belül jogszabályt módosíthat az Országgyűlés, de további egyeztetésekre lesz szükség, hogy meghatározzák a kuratóriumi tagság időtartamát, és azt, hogy a minisztereken túl a politikai tisztségviselők milyen szintjére legyen érvényes az összeférhetetlenségi tiltás. Navracsics Tibor korábban arról beszélt, az Európai Bizottságnak nem volt önmagában azzal baja, hogy magas rangú politikusok ülnek a kuratóriumokban, és egyébként sem egyértelmű, ki számít annak.

A Portfolio forrásai szerint viszont Brüsszelben semmilyen új érvelést nem közöltek a miniszterrel, pusztán megismételték az uniós költségvetésről szóló jogszabály már sokszor ismertetett összeférhetetlenségi szabályait. Az Európai Bizottság nézőpontjából teljesen világos, hogy az alapítványoknál az ott ülő, törvényhozói szerepkörben lévő politikusokkal van a baj, akik miniszterként, államtitkárként vagy képviselőként közvetlenül hathatnak a forráselosztásokra, míg az érintett vagyonkezelő szervezetek haszonélvezők lehetnek, továbbá a kuratóriumokban közbeszerzési ügyekben is döntés születik.

A tagállami határozatban szerepel, hogy a magyar szabályozás

„– a Bizottság többszöri kérése ellenére – még mindig nem akadályozza meg, hogy magas rangú tisztviselők, köztük az Országgyűlés és a magyar autonóm szervek politikai felsővezetői bekerüljenek a közérdekű vagyonkezelő alapítványok vezetőtestületeibe”.

A dokumentum azt is sérelmezi, hogy az első bizottsági javaslat után, novemberben lazítottak az összeférhetetlenségi szabályokon.

A Portfolio szerint március végén és április elején indulhat a tárgyalás a korlátozások feloldásáról, de ez nem jelenti, hogy automatikusan visszaengedik a közérdekű vagyonkezelő alapítványokat a Horizont Európa és Erasmus+ programokba. Ez csak akkor történhet meg, ha az erről szóló tárgyalást eredményesen zárja le az Európai Bizottság és a magyar kormány.

A közalapítványok helyzetének megoldása része annak az összegabalyodó feltételrendszernek, amely a kormányon keresztül osztott felzárkóztatási támogatások túlnyomó része, és a „rendes” költségvetésen felüli helyreállítási alap kifizetését is blokkolja. A Portfolio és a mi információink szerint is ezeket együtt oldaná meg az Európai Bizottság, de elvben nincs akadálya, hogy külön oldják fel a korlátozásokat. A végső szót a tagállamok mondják majd ki, amelyek a bizottsági javaslathoz képest a legutóbb is engedékenyebbek voltak, bár épp nem a közalapítványok ügyében.

A kormánynak viszont arra is figyelnie kell, hogy nem csak ez a két közvetlen kezelésű uniós program érintheti a közalapítványokat és az általuk fenntartott egyetemeket. Például a MOME tavaly már nyert pályázatot a Kreatív Európa programban, és ez más művészeti egyetemnél vagy szaknál is felmerülhet. Az ügyre rálátó forrásról úgy értesültünk, itt egyelőre nincs a Horizont Európához hasonlóan veszteglő pályázat, azaz mindegyiknél már december 15-ig aláírták a támogatói szerződéseket és azóta nincs sikeres pályázati döntés közalapítványi egyetemtől.

A tiltás elvileg érinti azokat a kormányon keresztül kezelt támogatásokat is, ahol ugyan még nem kapunk az EU-tól pénzt, de előfinanszírozással már kiírták a pályázatokat (ezeken ugyanúgy részt vehetnek, de a támogatási szerződésekkel várni kell).

Két eljárás is indulhat az eljárásról

A Miniszterelnökség vezetője, Gulyás Gergely korábban perrel fenyegette az Európai Bizottságot, ha nem lesz megegyezés. Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációéért felelős államtitkár pénteken azt ígérte, a következő napokban-hetekben derülhet ki, milyen válaszra szánja el magát a magyar kormány, mert jogi lépéseket kell tenni, „ha ez villámgyorsan nem oldódik meg”.

Az uniós testületnek közben nemcsak erre és az – eljárásban jogilag nem résztevő, de erős politikai nyomást gyakorló – Európai Parlamentre kell figyelnie, ahogy azt kormánypárti politikusok előszeretettel hangoztatják, hanem a végső döntést meghozó tagállamokra is. Kovács Zoltán is említette, hogy a tagállami miniszterek módosítottak az eredeti bizottsági javaslaton, de épp nem a közalapítványi korlátozáson, azt a részt változtatás nélkül szavazták meg decemberben. (Három operatív programnál mérsékelték a költségvetésbe utalható összeg befagyasztását 65-ről 55 százalékra.) A jóváhagyás pont azt jelezheti, hogy nem elégedettek az addigi magyar lépésekkel ezen a téren.

Ráadásként az uniós pénzeket felügyelő Európai Számvevőszék is beszáll a vitába. A testület január 23-án kezdte el vizsgálni, hogy az Európai Bizottság eredményesen védte-e az EU pénzügyi érdekeit a jogállamisági elvek megsértésekor hat tagállamnál, köztük Magyarországnál. Az ellenőrzés az uniós kohéziós politikára és a helyreállítási alapra összpontosít, de a közérdekű vagyonkezelő alapítványok helyzete ezek magyar költségvetésbe utalásánál is akadályt jelent.