Orbán szerint nincs uniós pénzhiányunk. A valóságban továbbra is százmilliárdok elbukása a tét

Nincs uniós pénzhiányunk – jelentette ki szombaton Orbán Viktor a kötcsei találkozóra érkezve. A miniszterelnök azt fejtegette, hogy van 12 és fél milliárd euró, ami hosszú évekig ki fog tartani, így nem az a probléma, hogy nincs pénz, hanem hogy hogyan tudnánk gyorsabban bevonni.

„Ebben a pillanatban nekünk ott van 12 milliárd euró a számlánkon, ami arra vár, hogy bevonjuk a magyar gazdaságba. Én meg arra várok, hogy a kiírt pályázatokat a magyar vállalkozók megvalósítsák, a költségvetés kifizesse és mi azt utófinanszírozásban megkapjuk. Ma nem az a helyzet, hogy nincsen pénz: ott van a pénz, csak nem tudjuk elég gyorsan bevonni”, holott a mostani hétéves költségvetésből Magyarország az „első vagy második helyen” áll a forrásfelhasználás gyorsaságában. A Szabad Európa szerint ezt odabent azzal árnyalta, hogy a bürokrácia lassúságára panaszkodott.

Miről beszélt a kormányfő: valóban nincs-e gond, az uniós országok közül tényleg gyorsan hívjuk le ezeket az összegeket és ha így van, akkor mégis miért panaszkodhatott volna lassúságra zárt ajtók mögött?

A források egy részénél tényleg épp nincs gond

Ha nagyon röviden akarjuk összefoglalni, akkor – ahogy korábban is – megállapíthatjuk, hogy jön pénz az EU-tól, de nem az összes és az elérhető rész sem azonnal.

Magyarországra nagyjából négyféle forrásból futnak be az uniós források:

1. A 2021-2027-es költségvetés felzárkóztatási (kohéziós) támogatásaiból – a miniszterelnök az összeg alapján csak erről beszélt Kötcsén.
2. Mellette jelentős tételt jelentenek az EU költségvetésében hasonló nagyságú mezőgazdasági támogatások, amik zavartalanul jöhetnek– ezeket is beszámolva Orbán még alá is lőtt, hogy mennyi az uniós támogatások összege.
3. Aztán ott vannak a közvetlen források, amiket eleve nem a nemzeti kormányokon keresztül osztanak szét, így alapesetben nem érintenék a költségvetést.
4. És végül ideiglenesen ott van a koronavírus-járványra hivatkozva létrehozott helyreállítási alap (RRF).

Az első forrásnál mintegy 22 milliárd eurót tettek félre Magyarországnak. Ebből március eleje óta hívhat le a kormány körülbelül 12,2 milliárd eurót, de ez nem azt jelenti, hogy egyben átutalta volna az Európai Bizottság, ez még nincs mind ott a költségvetés „számláján”.

A pénzt általában a már kész fejlesztésekről beküldött számlák után küldik. A pályázatokat előbb ki kell írni, ki kell választani a nyerteseket, és meg kell várni, mire ők elkészülnek, majd jöhet a számlaküldés és az ellenőrzés után a kifizetés.

Erről a folyamatról beszélt a miniszterelnök, amikor azt mondta, hogy a vállalkozókra vár.

Ez akkor is időbe telik, ha a pénz lehívása előtt előtt semmilyen más akadály sem állna, ezért kezdetben jellemzően keveset utalnak, a költségvetési időszakok végéhez közeledve pedig fokozatosan pörögnek fel a kifizetések, a finisben ömlenek csak igazán az eurók.

Így hiába zárolta egyből szinte minden felzárkóztatási forrás kifizetését az Európai Bizottság 2022-ben, ennek kezdetben nem volt nagy jelentősége, sőt. Az igazságügyi reformhoz kötött feltétel sem zárta el a költségvetést egy kezdőelőlegtől, ami 2022 decemberében futott be, miután jóváhagyták a magyar támogatások elköltési tervét.

Az adminisztratív célokra, kommunikációra költhető kis alzsebet, a technikai segítségnyújtást sem blokkolta a szinte minden más felzárkóztatási forrást befagyasztó elvárás. Ahogy azt a Portfolio korábban részletesen leírta, így kaphatta az „értesülést” tavaly októberben a NER-esített Index a „meglepő fordulatról”: Magyarország állt a pénzlehívási rangsor első helyén. (A források alig több mint két százalékával, amikor a tagállamok többsége közel ugyanezen a szinten volt, mert túlnyomó részük még csak az előlegig jutott. Ezen felül csak három országból hívtak le támogatást, és a magyar kormány a jelek szerint gyorsan rárepült a technikai segítségnyújtásra, így tudott pici előnyre szert tenni a nagyrészt egyvonalban álló mezőnyben.)

A helyzetet az tette furcsává, hogy az igazságügyi feltételeket csak két hónappal később fogadta el az Európai Bizottság, a nagy gátat ekkor sikerült lebontani. Kisebbek ettől még maradtak, ezért decemberben csak nagyjából 10,2 milliárd euró vált elérhetővé. Az egyik akadály a jogállamisági feltételességi eljárás, de ez a nyolc programra bontott tervezetből csak hármat fagyasztott be, és ezeket se teljesen, csak az 55 százalékukat. Azaz ezekből is szabadon hagyta majdnem a pénz felét, többre pedig a fokozatos lehívás miatt jó ideig amúgy se tudna a kormány számlákat beküldeni.

A másik akadályt nem jogállamisági, hanem szakmai (tematikus) feltételek jelentetik. Ilyen állt a tanárbéremelés útjában is azután, hogy az Európai Bizottság elfogadta az igazságügyi reform teljesítését. Ezt a kormány csak tavaly november-decemberben adta be. Az Európai Bizottság három hónapos értékelési időszak után, márciusban jelentette be a teljesülését, innentől elérhető nagyjából az a körülbelül 12-12,5 milliárd euró, amiről Orbán Viktor Kötcsére érkezve beszélt.

Ahol valóban jól állunk

Tehát tényleg van bőven lehívható forrás, és a történetből csak ennyit ismerve úgy tűnhet, a kormány kiváló ütemben, a kellő helyre célozva takarította el a pénzfolyam útjában álló akadályokat, a megmaradtakkal pedig nincs rövid távon gond. Ráadásul az Európai Bizottság adataira nézve a magyar kormány még mindig jól áll a felzárkóztatási pénzek lehívásában a többi tagállamhoz képest. Szeptember 9-i állás szerint az egy-egy országnak félretett pénz arányában a hetedik a 27-ből. A kifizetett 1,75 milliárd euró a teljes összeg nyolc százaléka.

Ez alapján túlzásnak hat, hogy a miniszterelnök az első-második helyről beszélt, de lehet olyan mutatót találni, amibe bele lehet magyarázni, hogy stimmel a kijelentése. Csak a köztes kifizetéseket nézve, az előlegek nélkül hat százalékkal, 1,2 milliárd euróval Magyarországé az első hely. (Ezt jelzi a grafikonon a zöld vonal, a magyart jól láthatóan csak a cseh közelíti meg szélességben.)

Akkor miért panaszkodhatott a miniszterelnök mégis lassúságra? Például azért, mert a kormány sokkal több pénzt vár idén a költségvetésbe, mint amennyi eddig befolyt.

A Pénzügyminisztérium hétfői közleménye alapján augusztus végéig 673,8 milliárd forint uniós bevétel érkezett. Ez a legutóbbi, július végi részletes adatokban még csak alig 587,9 milliárd forinton állt. (Júniusban 578,1 milliárdon, májusban pedig 546,2 milliárdon, vagyis a hétvégén nyilvánosan elérhető számok alapján valóban elég laposnak tűnt a görbe.) Az idei előirányzat ugyanakkor majdnem 2500 milliárd forint. Az a tavalyi adatokból látszik, hogy a lehívás az év vége felé pörgött fel: július végén az évi teljesítésnek csak 36 százalékánál tartottak 2023-ban. Kérdés, hogy idén mennyire kap lendületet a pénzlehívás.

Több oka lehet annak, hogy miért tűnik ennyire messzinek a tervezett cél. Az egyik az, amit a Szabad Európa másodkézből a miniszterelnöknek tulajdonít: egyszerűen lassú a magyar bürokrácia, sok idő megy el, mire a számlák eljutnak az Európai Bizottságba. Emellett vagy ehelyett az sem lenne kizárt, hogy Brüsszelben kotlanak túl sokáig a pénzen, bár ha így lenne, azt Orbán Viktor aligha hagyta volna szó nélkül. De az is lehetséges, hogy egyszerűen túltervezték a költségvetésben az uniós bevételeket. Erre lehet is egy jó nagy, körülbelül 700 milliárd forintos ok, és ezzel kezdünk is elérni az igazi bajokhoz.

Egy csapból még mindig csak cseppek jöttek, és hamarosan késő lesz nyitni

A négyféle uniós forrás közül, amiket korábban felsoroltunk, a mezőgazdaságiakat nem függesztették fel jogállamisági okokból, a közvetlen kifizetések pedig alapesetben nem érintenék a magyar költségvetést. Ugyanakkor az egyszeri helyreállítási alapot, amit névleg a koronavírus-járvány miatt hoztak létre, szinte teljesen befagyasztották. Ebből 10,4 milliárd vissza nem térítendő támogatást és hitelre számíthat Magyarország.

Az idei költségvetési törvény és az indoklása részletes bontásából ráadásul kiderül, hogy a közel 2500 milliárdos uniós pénzeken belül 2024-re több mint 760 milliárd forintra számít innen a kormány. Ebből szinte biztos, hogy idén nem lesz semmi. Két részletben a helyreállítási alapból is jött egy kerülőutas előleg, de ez nem sokat segít a 2024-es költségvetésen, mert a nagyobbik rész még tavaly érkezett, idén már csak egy nagyjából 53 milliárd forintnyi összeg futott be. Az, hogy miért volt ilyen féloldalas a kifizetés, átvezet a másik, nagyobb gondhoz.

Ahogy arról korábban írtunk, eredetileg fele-fele arányról volt szó, de a Szabad Európa szerint Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének kabinetje kifejezetten sürgette a kifizetést. A lap azzal hozta összefüggésbe a sietséget, hogy Orbán Viktor a tavaly decemberi EU-csúcson vétózta az uniós költségvetés emelését és Ukrajna további támogatását. A következő állam- és kormányfői csúcson a miniszterelnök engedett, és ez a gyorsított kifizetés tűnt az egyetlen igazi eredménynek. Azóta viszont az ügyre rálátó forrásokból hallottunk egy olyan változatot is, ami szerint valóban siettek, de nem a vétó, hanem egyszerűen számviteli okok miatt: a helyreállítási alapnál ugyanis annyira lassúak minden országnak a kifizetések, hogy emiatt hozták előre az utalás nagy részét még a tavalyi évre, a 2023-as kifizetési célok miatt.

A gyorsításra azért is van ok, mert az alap csak 2026 augusztusáig tart, miközben a magyar kormány még mindig csak ehhez az előleghez fért hozzá. Az Európai Számvevőszék épp a napokban figyelmeztetett rá, mennyire lassan folyik a pénz. A költségvetést felügyelő szerv rámutatott „annak a kockázatára, hogy

a források felhasználása tovább lassul, és a projekteket nem fejezik be a tervek szerint”, valamint „megtörténhet, hogy a tagállamok nem tudják időben lehívni vagy felhasználni a forrásokat”.

Ahhoz, hogy egyáltalán lehetőség legyen a rendes kifizetésekre, még 23 előfeltételt, „szupermérföldkövet” kell teljesíteni, de bőven vannak sima mérföldkövek, amelyek miatt itt a pénzek lehívása lassabb, mint a felzárkóztatási támogatásoknál – úgy, hogy jóval szűkösebb a végső határidő. Vagyis nem egyszerűen arról van szó, hogy kevesebb pénz jön, mert több csapból az egyik fontos el van zárva, hanem pont arról is, hogy éppen az van elzárva, ahol leginkább sietni kellene. Az Indexnek adott szeptemberi interjújában Bóka János EU-ügyi miniszter is elismerte: „itt van egy tényleges korlát és időnyomás”.

A szupermérföldkövek teljesülését az Európai Bizottsággal kellene leegyeztetni (külön egy cifra történet, hogy mi a helyzet egyes mérföldkövekkel). A testület viszont épp újjáalakulóban van, miután az Európai Parlamentet júniusban újraválasztották. Bóka János EU-ügyi miniszter korábban egy csigához hasonlította az Európai Bizottságot, ami „visszahúzódott a házába: az európai parlamenti választási kampányban felfüggesztette a párbeszédet”.

Bár a magyar kormány elkezdte kiírni a helyreállítási alap pályázatait – ilyen például az energetikai házfelújítási vagy a problémásan induló napelemprogram –, egy nemrég kibukott ügy arra utal, hogy vagy lassú, vagy semmilyen megoldással sem számol. Augusztusban kiderült, hogy egymilliárd eurónyi hitelt vesz fel a kormány kínai bankoktól, a célok alapján pedig úgy tűnik, legalább részben olyan projektekre, amelyeket a helyreállítási alapból fizetnének.

Magyarul minimum áthidaló kölcsönként használja ezekhez a hitelt vagy egy részét, de a lap azt sem zárja ki, hogy a kormány azzal számol: „valószínűleg nem” érkezik meg a pénz.

December végén egymilliárd eurót bukhatunk

A megegyezésre lenne a helyreállítási alapnál is sürgetőbb ok: a jogállamisági feltételességi eljárás. Ez a felzárkóztatási pénzekből finanszírozott nyolc program közül hiába csak hármat blokkolt, ráadásul azokat sem teljesen, hanem részben, mert „az n. év felfüggesztett kötelezettségvállalásai az n+2. évet követően nem állíthatók be a költségvetésbe”. A döntést 2022. december 15-én hozták, így azt jelenti, hogy a 6,3 milliárd eurós nagyjából időarányos része,

1-1,1 milliárd euró – nagyjából 400 milliárd forint – végleg elveszik, ha nincs megegyezés a feltételekről.

Frissítés: A cikkben eredetileg december közepéről írtunk, de azóta az ügyre rálátó forrásokból úgy értesültünk, hogy az Európai Bizottság értelmezésében az n+2. év végével kell számolni.

Ezt megerősítette Bóka szeptemberi nyilatkozata is: ha a felfüggesztés hosszú távon fennmarad, akkor forrást veszíthetünk, ez akár már idén év végén megtörténhet, de „azon dolgozunk, hogy ne így legyen”.

A helyreállítási alap szupermérföldkövei és a jogállamisági eljárás feltételei mostanra szinte teljesen megegyeznek. (Előbbiek között volt az az igazságügyi reform is, amit tavaly decemberben pipáltatott ki a kormány, így már csak pár olyan követelmény maradt, ami utóbbi eljárásnál nincs.) A baj az, hogy először az újjáalakuló Európai Bizottsággal kellene megegyezni, majd elfogadni az esetleg szükséges jogszabályokat, értékeltetni a feltételeket a testülettel, a vélemény alapján pedig megszavaztatni a tagállami Tanáccsal az eljárás megszüntetését. Mindezt úgy, hogy az Európai Bizottság ügyvivő üzemmódban van és várhatóan csak legjobb esetben is decemberben alakul újjá. (Itt magyar kormány is lőhetett itt egy öngólt, mert ismét Várhelyi Olivért jelölte, aki bővítési biztosként számos botrányba keveredett, így könnyen lehet, hogy visszadobják.)

Az eljárásban ráadásul kizárták a közérdekű vagyonkezelő alapítványokat és az ilyen hátterű modellváltó egyetemeket minden uniós kötelezettségvállalásból. Ez mindenfajta uniós forrásnál gondokat okoz nekik, és az érintett intézményektől már tavaly nyáron eurómilliós károkra panaszkodtak, amit költségvetési forrásból foltozgat a kormány.

Tehát addig, amíg csak a felzárkóztatási támogatásokról beszélünk, a befagyasztásoknak Orbán szavainak megfelelően egyelőre valóban nincs sok közvetlen gyakorlati következményük, bár itt sem arról van szó, hogy az elérhető pénz ott van a magyar költségvetési „számlánkon”. Ha viszont az összes uniós pénzt nézzük, a helyreállítási alap már nehezíti a büdzsé helyzetét, holott pont ezzel kellene a szorosabb elköltési határidő miatt haladni. Ráadásul hónapokon belül végleg bukhatunk a felzárkóztatási támogatásokból pénzt, a modellváltó egyetemek miatt pedig végképp túlzás lenne úgy tenni, mintha minden rendben lenne.