Orbán szerint kiharcolták, de elég szerény az EU-csúcson elért eredmény

„Kiharcoltuk!”

– hirdette ki Orbán Viktor, milyen eredményeket ért el az Európai Tanács csütörtöki ülésén.

„Semmit”

– foglalta össze a Guardiannek egy tagállami diplomata, mit kapott szerinte a magyar miniszterelnök.

Az előzetesen hangoztatott fő követelései valóban nem mentek át, de az is túlzás, hogy Orbán Viktor valóban ne tudna semmilyen eredményt felmutatni az ülés után, ahol mindenki beleegyezésével elfogadták a többéves költségvetés emelését és azon belül Ukrajna 50 milliárd eurós, hosszabb távú támogatását. A csúcs előzményeit és jelentőségét itt foglaltuk össze: a rendkívüli ülésre eleve azért volt szükség, mert legutóbb, decemberben Orbán megvétózta a közös költségvetés emelését és Ukrajna további támogatását az uniós költségvetésen belül.

A februári csúcsra érkező tagállami vezetőket hallva úgy tűnhetett: az első, amit a döntést ebben formában előzetesen továbbra is ellenző Orbán Viktor elért, hogy sok kollégáját felbőszítette, mielőtt órákkal később már sorban üdvözölték, hogy a 27 tagállam ismét megmutatta az egységét.

„Nagyon frusztrált vagyok” – panaszkodott Leo Varadkar ír miniszterelnök, és hozzátette, „azt hiszem, a többi kormányfő is az” a magyar hozzáállás miatt. „Az biztos, hogy Viktor mindig szeret a figyelem középpontjában lenni” – mondta Kaja Kallas észt miniszterelnök. Szerinte ha mindig kínálnak neki valamit, csak ismétlődni fog az, amire „nem akarom a zsarolás szót használni, de nem tudok rá más, jobb szót”, és ennek a mintázatnak véget kell vetniük.

A legkeményebben Donald Tusk lengyel miniszterelnök fogalmazott: „nem tudom megérteni, elfogadni Orbán Viktor nagyon egoista és nagyon furcsa játékát”. Nincs tér kompromisszumra Ukrajna kérdésében és az olyan elveinkben, mint a jogállamiság – jelentette ki.

Mindenki zsarolással vádolta a másikat

Az uniós vezetők azért beszélhettek zsarolásról, mert a magyar kormány időnként összekötötte a blokkolt magyar támogatások ügyét a költségvetési emeléssel és az ukrán segéllyel, hogy aztán bármiféle ilyen termékkapcsolást más részéről maga is zsarolásnak nevezzen.

Tavaly nyáron még a magyar miniszterelnök is kertelés nélkül beszélt arról, mekkora lehetőség hullott az ölébe. Az ATV szerint Tusványoson azt fejtegette, amikor a blokkolt támogatásokról kérdezték: az EU „azt kéri a tagállamoktól, hogy fizessünk be mintegy 100 milliárd eurót, és módosítsuk a hétéves költségvetést. De ahhoz egyhangúság kell. És akkor tartani kell a zsákot, és kész. Ez van. Így. Ez a terv.” Máskor elismerte, hogy a jogszerűség határának is a szélén jár az, aki ilyesmiket összeköt egymással.

Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója decemberben úgy fogalmazott, hogy az ukrán és a befagyasztott magyar támogatások ügye két külön kérdés, de ha a költségvetésből menne pénz, akkor szerinte ezek összekapcsolódnak. Végül abból megy.

A leglátványosabban a nemzeti konzultációval sikerült összefűzni a két ügyet. Még épp időben érkeztek be az irányított kérdésekre a válaszok, hogy a csúcs előtt derülhessen ki: több mint 99 százalékuk szerint „ne fizessünk többet Ukrajna támogatására, amíg a nekünk járó pénzt nem kaptuk meg”. A kérdésre több mint 1,5 millió válasz érkezett.

Néhány nappal később már maga Orbán Viktor bizonygatta, hogy aki a két dolgot összekötné, az zsarol. A kormány és a Fidesz ehhez a Financial Times egyik cikkére hivatkozott. Ez a tagállamokat képviselő uniós intézmény, az EU miniszteri Tanácsának titkársága szerint hasonlít az egyik elemzésükre, de a cikk a dokumentumban nem szereplő konkrét tervekről is szólt a magyar gazdaság gyengítésére, ha nem sikerülne megegyezni csütörtökön, belengetve a pénzcsap teljes elzárását. A cikk a forint árfolyamát is megrogyasztotta. Talán nem véletlen, hogy Orbán Viktor a végső eredményeit soroló videóját azzal zárta: „örülök, hogy a piacok, a gazdasági élet reakciója már most pozitív erre a megállapodásra.”

Más kérdés, hogyan fogja megmagyarázni a döntését azoknak, akik a kormányzati íveken a támogatások utalásához kötötték volna Ukrajna megsegítését, de a hasonló húzásokat eddig sem kérték rajta számon. Ki emlékszik már például 2017 öt legnagyobb, „Magyarország elleni uniós támadásának” egyikére, a szociális pillérre, amit a kormány egy azt elítélő nemzeti konzultáció után az Európai Tanács alatti politikai szinten, a miniszterek Tanácsában hagyott jóvá, és 2017-ben Orbán Viktor jelenlétében írták alá?

A vétófenyegetés valamit mégis elérhetett. Az már december elején eldőlt, hogy a magyar kormány a blokkolt helyreállítási alapból (RRF) kerülőúton kérhetett egy előleget (ez azon a közel 10,2 milliárd eurónyi támogatáson felül van, amit az igazságügyi reform jóváhagyása után tett elérhetővé az Európai Bizottság).

A körülbelül 900 millió eurós összeget egybehangzó előzetes hírek és értesülések alapján két egyenlő részletben, februárig, illetve decemberig utalták volna. Az első részlet mégis valahogy jóval nagyobb lett, mint a második, és épp év eleje előtt segítette ki pár száz millió euróval a megroggyant költségvetést. A második bőven a decemberi határidő – és történetesen a februári EU-csúcs – előtt futott be. A Szabad Európának uniós források arról beszéltek, hogy nem véletlenről van szó: Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök kabinetje kifejezetten siettette a tranzakciókat.

Mégis érinti a közös költségvetést a támogatás

A magyar kormány eredetileg nem akarta, hogy Ukrajnát a közös büdzsé felhasználásával segítsék, de beszállt volna a kormányközi támogatásokról szóló B tervbe. Ez bonyolultabb, kockázatosabb és valószínűleg drágább lett volna, de a többi 26 tagország kihagyhatta volna belőle Magyarországot. A fő követelés közben az is lett, hogy évente vizsgálják felül a programot.

Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszter azonban már a csúcs előtt arról beszélt a Financial Timesnak, hogy szombaton végül a költségvetést érintő megoldásba is belementek, de továbbra is az volt a cél, hogy a 2027-ig tervezett 50 milliárd euró kiosztását évente vizsgálják felül, amivel mindig járhatna vétólehetőség is. Ezen a ponton érdemes belegondolni, mennyire volt valós vagy blöff a magyar álláspont, hogy a kormány elsőre egy magával is kiszúró módszert támogatott volna egy egyszerűbb és várhatóan olcsóbb megoldással szemben.

Több lapban is megjelent sajtóértesülések szerint a magyar kormánynak egyéb követelései is akadtak. Az egyik, hogy tolják ki a helyreállítási alap végrehajtásának 2026-os határidejét két évvel. Ebből még csak az említett előleget kapta meg a kormány, és az előfinanszírozott projekteknél is akadnak gondok (elég csak a napelemes pályázatokra gondolni), de más tagállamokban is lassan haladnak a különféle feltételekhez kötött kifizetések. A Szabad Európa szerint ugyanakkor a német alkotmánybíróság egyik döntése miatt erre semmi esély sem volt.

A másik az volt, hogy akik semmit nem kaptak még a helyreállítási alapból, azoknak ne kelljen plusz pénzt bedobniuk a kamatköltségeire. Az Euractiv uniós diplomatákra hivatkozva arról írt, hogy a kormány itt ugyanazzal érvelt, mint amivel december közepén Orbán Balázs: blokkolták a hitelből finanszírozott helyreállítási alap kifizetéseit Magyarországnak. Csakhogy azóta egy jogállamisági feltételeket megkerülő úton két részletben már Magyarország is kapott előleget az alapból.

A csúcstalálkozó végén kiadott következtetésekben nincs nyoma a helyreállítási alapnál a határidő kitolásának vagy a kamatköltséges kivételnek.

Garanciát kaptunk = egymondatos visszautalás egy korábbi következtetésre

„Garanciát kaptunk arra, hogy Magyarország pénze nem kerülhet Ukrajnába” – jelentette ki a csúcs utáni értékelő videójában Orbán Viktor, holott ilyen veszély eddig sem volt. A pénteki rádióinterjújában is azzal érvelt, hogy ha vétózott volna, a 26 tagország úgyis döntött volna a támogatásról, „és még a magyarok pénzét is elküldték volna” Ukrajnába, de egyértelmű garanciákat kapott arra, hogy Magyarország megkapja azokat a pénzeket, amelyek járnak neki, tehát Ukrajna támogatása nem történhet ezen források rovására. Orbán Balázs ezt úgy magyarázta, hogy az Európai Tanács garantálta a méltányos tárgyalási eljárásokat a Magyarországnak járó forrásokhoz.

Az ülés végén kiadott dokumentumban a garancia szó háromszor szerepel, de egyszer sem ilyen értelemben. Az Európai Tanács viszont „felidézi a 2020. decemberi következtetéseket a feltételességi eljárás használatáról”. Ez valóban leszögezi, hogy a mechanizmust „méltányos, pártatlan és tényalapú” módon, diszkriminációtól mentesen kell bevetni. A Guardian szerint Charles Michelnek, az Európai Tanács elnökének a szóvivője is azt állította, hogy a hivatkozást a magyar kormány kérésére tették be.

A jogállamisági eljárás viszont csak eleve 6,3 milliárdot érint közvetlenül a nagyjából 20 milliárd eurónyi blokkolt magyar forrásból. (Közvetve még 9,3 milliárdot, mert az eljárás feltételei benne vannak a helyreállítási alap rendes, nem előlegként utalt kifizetéseit blokkoló „szupermérföldkövekben”.) Ha egy már létező európai tanácsi végkövetkeztetés a garancia, akkor semmi újat sem sikerült kiharcolni, abba pedig már kár is belemenni, hogy például az európai tanácsi végkövetkeztetés mennyire nyújt plusz jogi garanciát az eljárásról szóló jogszabály szövegéhez képest.

Nem sikerült új vétólehetőségeket nyerni

A kormány tehát azt is szerette volna elérni, hogy vagy rövidebb időre szóljon a támogatás, vagy évente vétózhassa a folytatást. „Magyarország kész részt venni a 27-ek megoldásában, ha garantálják, hogy minden évben döntünk arról, hogy továbbra is küldjük-e ezt a pénzt, vagy sem. És ennek az évenkénti döntésnek ugyanolyan jogalapja kell, hogy legyen, mint ma: egyhangúnak kell lennie” – jelentette ki a Le Point-nak napokkal a csúcs előtt Orbán Viktor.

A miniszterelnök maga is elismerte, hogy mi lehetett ezzel a többiek baja: „sajnos ezt az álláspontot egyes országok úgy értik vagy értelmezik, mint egy eszközt arra, hogy minden évben megzsarolják őket”. Az ülésre érkező vezetők közül is többen hangsúlyozták, hogy kiszámítható, hosszabb távú segítséget akarnak nyújtani. Az előzmények, az egyre gyakoribb magyar vétók fényében ez nem meglepő, különösen úgy, hogy Orbán Balázs a jogállamisági eljárást emlegette.

Ha ezt december közepéig nem tudja le a kormány, már véglegesen elveszítheti a zárolt 6,3 milliárd eurót, így nem jönne rosszul, ha a zsebében lenne egy épp akkortájt kihúzható vétókártya. A Szabad Európa forrásai szerint viszont Olaf Scholz német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök ketyegő bombát csináltak a helyzetből és visszadobták: közölték Orbán Viktorral, hogy ha nem mozdul, év végén elbukja a pénzt.

Az európai tanácsi végkövetkeztetések szerint a kifizetésekről vagy felfüggesztésről minősített többséggel döntenek, azaz legalább négy országra lenne szükség egy blokkoló kisebbséghez, ha a tagállami lakosság minimum 35 százalékát képviselik, vagy 13 országot kell összeszedni. Évente vitáznak az állam- és kormányfők a végrehajtásról, de csak azért, hogy útmutatásul szolgáljanak. Két év múlva az Európai Bizottság felülvizsgálhatná a támogatást, ám csak akkor, ha ezt az Európai Tanács kéri – egyhangúlag. Azaz itt épp a felülvizsgálat megindításával szemben kapna mindenki vétójogot, és a végső szó az Európai Bizottságnál lenne.

Az USA miatt sem mindegy, milyen elkötelezett az EU

A magyar vétózgatás megakadályozása mellett más ok is lehetett a hosszabb távú elköteleződésre. Az Egyesült Államokban még mindig nem ment át a legutóbbi támogatási csomag. A kétpárti tárgyalások kritikus pontja volt, hogy a republikánusok összekötötték az Ukrajnának küldött segélyek megszavazását egy határbiztonságról szóló megállapodással.

Joe Biden elnök néhány nappal korábban bejelentette: egyetért a szenátussal abban, hogy lezárhatnák a mexikói határt, ha túl sok bevándorló akarna átjönni rajta. A republikánus elnökjelöltségre legesélyesebb Donald Trump előző elnök és a képviselőházi republikánusok azonban ellenzik ezt a javaslatot is, ezért továbbra is bizonytalan az ukrajnai csomag sorsa.

Furcsán venné ki magát, ha az általában mérsékelten gyors döntéshozónak tartott EU képes lenne kikalapálni egy hosszú távú egyezményt, de az USA nem. Emellett talán nemcsak az Egyesült Államok, hanem a többi adományozó is szívesebben nyúlhat a zsebébe, ha tudja, hogy nincs egyedül. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is abban reménykedett, hogy az EU a döntésével jelez az Atlanti-óceán túlpartjának.

Segíthet a Fidesznek az euroszkeptikus pártcsaládnál, ahová belépne

A csúcson hozott megállapodás növelheti annak is az esélyét, hogy a néppárti távozása óta uniós pártcsalád nélkül maradt Fidesz beléphessen az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) közé. A nagyobbik kormánypárt politikusai, például december elején Orbán Viktor többször is jelezték, hogy szívesen csatlakoznának az euroszkeptikus csoporthoz, amely saját eddigi súlyához képest várhatóan a júniusi európai parlamenti választás egyik nagy nyertese lesz. A miniszterelnök 2023 utolsó kormányinfóján is azt mondta, hogy az ECR-rel folytatnak tárgyalásokat, de az EP-választás előtt már nem lépnek be semelyik pártközösségbe.

A nagyobbik magyar kormánypárt már így is több szállal kapcsolódik az Olasz Testvérek párt vezetője és olasz kormányfő Giorgia Meloni által elnökölt csoporthoz, és a jelenleg pártcsaládon kívüli fideszes európai parlamenti képviselők szavazatai is egyre erősebb rokonságot mutatnak vele.

A Bloomberg január elején információira hivatkozva arról írt, hogy Meloni feltételként szabná, hogy Orbán ne álljon az Ukrajnának küldendő EU-s támogatás útjába azért cserébe, ha be akar lépni az euroszkeptikus pártcsaládba. Akár így van, akár nem, az Orbánnal a csúcs előtt kétoldalúan és kibővített körben is megbeszélést folytató Meloni korábban biztosította Zelenszkijt a hűséges támogatásáról, az ECR-nek pedig az oroszellenes lengyel Jog és Igazságosság (PiS) is tagja, amellyel a Fidesznek épp az ukránpolitikája miatt romlott meg a korábbi szoros kapcsolata.

Orbán péntek reggel a rádióban erre nem utalt, de olasz lapoknak, köztük a La Stampának

arról beszélt Brüsszelben, hogy az EP-választás után a Fidesz belép az ECR-be.

Meloni ennél óvatosabban nyilatkozott, ugyanerre a kérdésre azt válaszolta, hogy ez még nem dőlt el, majd az EP-választás után lesz aktuális kérdés.

Több tüzérségi lőszer szállítását kérik

Ahogy azt Orbán Viktor is megjegyezte pénteken az állami rádióban, az 50 milliárd eurós támogatást nem fegyverekre szánják, hanem arra, hogy „a csődbe jutott ukrán állam ne omoljon össze”.

Az EU-nak van egy külön alapja, amiből katonai felszerelések tagállami szállításait fedezi nem uniós országokba utólag. Ezt ötmilliárdos alzsebbel egészítenék ki kifejezetten Ukrajnának, amiből tüzérségi lőszerekre is költhetnének. Az 50 milliárdos csomag megköszönésekor és az EU egységét méltatva Zelenszkij is megjegyezte: a támogatás semmivel sem kevésbé fontos, mint a katonai segítség.

A tagállami vezetők a csütörtöki csúcson elfogadott következtetéseikben arra szólították fel a minisztereiket, hogy március elejére állapodjanak meg. A minden tagállami vezető által jóváhagyott dokumentumban „az Európai Tanács megismétli a sürgős igényt, hogy felgyorsuljanak a lőszer- és rakétaszállítások”, különösen azért, hogy ezzel a korábbi ígéreteiknek megfelelően egymillió tüzérségi lőszert szállítsanak. Eredetileg erre egy évet adott magának az EU. Josep Borrell külügyi és biztonságpolitikai főképviselő nemrég elismerte: a kitűzött célnak csak nagyjából a felét tudják tartani a határidőig. Korábbi végkövetkeztetésekhez hasonlóan mindehhez hozzátették a kiskaput, hogy a katonai támogatásnál tiszteletben tartják bizonyos tagállamok védelempolitikáját.

Orbán Viktor nem említette külön, de a magyar kormány az ukrán alzsebnél már a csúcs előtt eredményt tudott felmutatni, mert a tagállamok az eredetileg javasolt négy helyett egy évre, húszmilliárd helyett ötmilliárd euróra vágták a plusz támogatást. Emellett a Politico értesülései szerint a magyar részből nem költhetnének fegyverekre, csak halált nem okozó eszközökre, de a pontos részletek akkor derülhetnek ki, ha a tagállamok megállapodnak a kiegészítésről.