2023. december 30. – 13:18
frissítve
A Fidesz örömmel csatlakozna az Európai Konzervatívok és Reformerekhez (ECR), jelentette ki Orbán Viktor a december elején a Le Point francia lapban megjelent interjújában. A miniszterelnök szerint „igaz, hogy a tárgyalások folyamatban vannak”. A kérdés szerinte az, hogy mikor lenne a megfelelő pillanat: a júniusi európai parlamenti választás előtt vagy után.
A francia lapnak adott interjúban azt is jelezte, hogy a Marine Le Pen-féle szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülést (RN) is magában foglaló Identitás és Demokrácia (ID) pártcsalád is „közel áll a Fideszhez”. Sajnálatát fejezte ki, amiért ez a két európai pártcsalád nem kommunikál egymással eleget. Orbán aztán az év utolsó kormányinfóján, december 21-én is azt mondta, hogy az ECR-rel tárgyalnak az európai parlamenti koalíciójukhoz való csatlakozásáról, de az EP-választás előtt már nem lépnek be semelyik pártközösségbe.
A nagyobbik magyar kormánypárt már így is több szállal kapcsolódik az olasz kormányfő és az Olasz Testvérek vezetője, Giorgia Meloni által elnökölt euroszkeptikus csoporthoz, és a jelenleg pártcsaládon kívüli fideszes európai parlamenti képviselők szavazatai is egyre erősebb rokonságot mutatnak vele. Legutóbb 2022 közepén néztük meg, hogyan voksol a Fidesz az EP-ben.
Akkor még csak egy éve volt túl a szakításon a jobbközép Európai Néppárttal, és a kiválás óta tartott szavazások alapján még legtöbbször a volt pártcsaládjával tartott a különböző EP-s voksolásokon. De már akkor is láthatóan nagyobb volt a hasonlóság a radikálisabb pártokat is a soraikban tudó jobboldali csoportok közül a legmérsékeltebb Európai Konzervatívok és Reformerekkel, mint a néppárti tagság idején.
Azóta fordult a helyzet: a távozás után december elejéig leadott szavazatok alapján a fideszes EP-képviselők 74,1 százalékban az ECR-rel egyező álláspontot képviseltek, míg az Európai Néppárt 67,7 százalékkal a második helyre csúszott.
A változást nem feltétlenül az okozta, hogy a Fidesznek idő kellett a saját hangja megtalálásához. Ahogy erről az előző cikkünkben is írtunk, a nagyobbik magyar kormánypárt már a szakítás előtt is viszonylag szabadon szavazhatott. A sok képviselőjével viszonylag jól lefedte az előkészítő munkát végző bizottságokat, így módosíthattak a néppárti szavazási javaslatokon, azaz a Fidesz tudatosan formálhatta a véleményét.
Az EP-választás közeledtével felpörgött az uniós jogszabálygyár, hogy még a képviselő-testület újjáalakulása, az ezzel járó intézményi fejcserék és leállás előtt minél több üggyel végezzenek. Ezek között egyre több az idáig tologatott, különösen vitatott javaslat, amelyekhez a plenáris ülésen is rengeteg módosítót adhatnak be. Az ilyen dossziék erősen eltolhatják az arányokat, kiélezve a középpártok és a tőle jobbra állók közti különbségeket. Például az uniós alapszerződések reformjához több mint 150 módosító érkezett, így csak ez az egy javaslat ugyanennyi szavazást jelent.
Már most is több szálon kötődnek egymáshoz
A voksok hasonlósága nem feltétele annak, hogy egy párt csatlakozzon egy EP-csoporthoz, és a testületben láttak már széttartó érdekházasságokat. (A legjobb példa erre az EU-ellenes brit UKIP és a liberálisoknál bepróbálkozó, de a zöldekkel is hírbe hozott olasz Öt Csillag Mozgalom egykori közös frakciója.) A Fidesz viszont amúgy is láthatóan az ECR-hez húz.
Deutsch Tamás fideszes EP-képviselő a nyáron arról beszélt, hogy akár a jövő júniusi választás előtt csatlakozhatnak a csoporthoz (igaz, már 2022 elejére is jövendölte ugyanezt). A párt képviselői egy uniós tanácsadó testületben, a Régiók Bizottságában is az ECR-be igazoltak át 2021-ben. Ugyan nem uniós szervezet, de a szinte minden európai országot tagjai közt tudó Európa Tanácsban szintén hamar ott kötött ki a nagyobbik magyar kormánypárt.
Az ECR oszlopos tagja a Fidesz korábbi legfontosabb szövetségese, a Jog és Igazságosság (PiS), a lengyel párt adja messze a legnagyobb delegációt. Korábban a brit konzervatívok is itt ültek, miután kiváltak az Európai Néppártból – a Fideszéhez hasonló ívű folyamat végére a brexit tett pontot.
A mostani állás szerint a Fidesz rögtön a második legtöbb képviselőt adná az ECR-be a maga 12 képviselőjével, bár ez várhatóan változna a 2024. júniusi európai parlamenti választáson. Itt a felmérések alapján az euroszkeptikus csoport lehet az egyik nagy győztes: az olyan nagyobb országból érkező, a Fidesszel jó kapcsolatban álló tagpártok is erősödhetnek, mint a spanyol Vox és az Olasz Testvérek. A csoporton belül még így is nagy súlya lehetne a Fidesznek, amely várhatóan nagyjából ugyanannyi képviselőt küldhetne az EP-be, mint most.
Orbán a „nem hagyományos jobboldal” együttműködését akarja
A Fidesz ECR-es felvétele mellé létezik egy olyan forgatókönyv, hogy a jobboldaliak – a Néppárt, az ECR, valamint a szélsőjobboldali Identitás és Demokrácia (ID) esetleg néhány függetlennel vagy máshonnan áthozott párttal kiegészülve – részben-egészben fogjanak vagy olvadjanak össze.
A Fidesz a néppárti távozás utáni szavazatai alapján sem áll messze az ID-től. Ugyan kevesebbszer értett vele együtt (61,7 százalék), mint a Néppárttal, de a legutóbbi cikkünk óta a szélsőjobboldali csoport helyet cserélt a korábbi harmadik liberálisokkal, és alaposan le is hagyta őket (52,4 százalék). A szocialistákkal, a zöldekkel és a szélsőbaloldaliakkal a voksolások kevesebb, mint felénél értettek egyet a fideszes EP-képviselők.
Orbán Viktor a néppárti szakítás előtt közvetlenül is egy Néppárt-ECR-ID szövetséget pedzegetett, és a szélsőjobboldaliak december eleji gyűlésén Matteo Salvini, az olasz Liga vezetője hasonló javaslatot tett.
Azonban ez sokkal több nehézségbe ütközne, mint a Fidesz csatlakozása a konzervatív euroszkeptikusokhoz.
Az olasz kormány mögött össze tudtak állni a három csoport tagjai, de például Lengyelországban a néppárti, Donald Tusk-féle Polgári Koalíció, valamint a Jog és Igazságosság között kibékíthetetlennek tűnik az ellentét. Köztes megoldásként az sem kizárt, hogy a Fidesz magával hoz az ECR-be más pártokat, mint a néppárti szlovén szövetségesét, az SDS-t, a szocialisták közül a szőnyeg szélére állított Smert, esetleg a KDNP-t.
A Le Point interjújában Orbán Viktor azon sajnálkozott, hogy az ECR és az ID nem találta meg az együttműködés módját, de ezen majd elgondolkodnak az európai parlamenti választás után.
Ha a „nem hagyományos jobboldali pártok nem állnak készen” a közös munkára, „soha nem lesz többségünk”.
De persze az is kérdés, hogy végül összejön-e Fidesz régóta emlegetett összebútorozás az ECR-rel. Szeptember elején a Europe Elects alapítója és vezérigazgatója, Tobias Gerhard Schminke azt mondta interjúnkban, hogy beszélt olyan ECR-es képviselőkkel, akik kijelentették, hogy üdvözölnék a Fideszt a csoportban. Az, hogy ez végül nem történt meg, és a választásig már biztosan nem is fog, Schminke szerint lehetett egy stratégia is abban az értelemben, hogy némelyik ECR-tag nem akarja, hogy a Fidesszel társítsák össze az EP-kampányban.
Viszont akár olyan valódi akadályai is lehetnek az együttműködésnek, amelyek egyelőre nem derültek még ki nyilvánosan. Az ECR-en kívül felmerülhetne az ID is, de a fideszes nyilatkozatok egyértelműen jelzik, hogy melyik pártcsalád van részükről igazán a radaron.
A KDNP-t nem igazán húzta el a Fidesz a Néppárttól
A kisebbik kormánypárt nem tartott a Fidesszel, és maradt a legnagyobb európai politikai családban. A tagság előnyeit jellemzi, hogy a befagyasztott uniós forrásokról tárgyaló Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter is inkább a KDNP-s sapkáját vette fel, és többször hibának nevezte a Fidesz távozását.
A közös listáról EP-be jutott Hölvényi György különös helyzetbe került, mert
- maradt a néppárti frakcióban,
- de a fideszes képviselők posztjai alapján legalább párszor feltűnt a függetlenek között ülő nagyobbik kormánypárt delegációs egyeztetésein is, amelyeken a plenáris ülésekre készülnek.
Az adatok alapján a Fidesz néppárti szakítása legfeljebb csak egy kicsit húzta el Hölvényi Györgyöt az Európai Néppárttól, de nem látszik nála hasonlóan erős jobbra tolódás.
A törés előtti 84,7 százalékról 81,8 százalékra csökkent az együttszavazási arány a néppárti többséggel. Talán még beszédesebb, hogy nincs hasonló növekedés az ECR-nél, mint a nagyobbik kormánypárt esetében, sőt: 70,5-helyett csak 68,7 százalékban értett egyet az euroszkeptikus konzervatívok többségével. A baloldali csoportoknál már látványosabb az esés, és az ID-nél felkúszott az arány 50,6-ról 55,3 százalékra, de ez akár a néppárti álláspontoknak is betudható, ha kevesebbszer működtek együtt a középpártokkal.
A magyar baloldali képviselők szorosak követik a frakciójukat
Az EP-frakciókban elvben minden tagállamnak egy-egy nemzeti küldöttsége van. A szocialistákhoz tartozik a DK és az MSZP is, és ugyan utóbbiból kilépett Ujhelyi István, de maradt az uniós szocialista frakcióban. A távozása és az Esély Közösség létrehozása nem okozott nagy változást a szavazásainál. A szabadsággal kicsit alacsonyabbá vált a kohézió az uniós szocialistákhoz képest, de még így is maradt 93,7 a korábbi 96,3 százalék után. A DK-sok a kettő között, 94,6 százalékban értettek egyet az uniós frakciótársaik többségével.
Pár százalékkal, de Ujhelyi István és a DK is nagyobb eséllyel szavazott az Európai Néppárttal megegyezően, mint a Fidesz a csoport elhagyása óta, ami valószínűleg az általában nagykoalíciós döntéshozatalnak köszönhető. Nem meglepő, hogy nagyobb az összhang a baloldali csoportokkal, azaz a liberálisokkal, a zöldekkel és a szélsőbaloldali GUE/NGL-lel, bár utóbbival alig nagyobb a kohéziójuk, mint az Európai Néppárttal. Az ECR-rel az esetek kevesebb, mint felében, az ID-vel alig több mint harmadában értettek egyet.
Az EP-ben az Európa Megújulhoz tartozó Momentumnál szinte ugyanez látszik, csak értelemszerűen a liberálisok és a szocialisták kohéziójának felcserélésével.
Meglepő eredmények a Jobbiknál
Amíg a liberális párt nem mutatott meglepő eredményt, a Jobbik már annál inkább. Gyöngyösi Márton a párt egy szem EP-képviselőjeként a függetlenek között ül, ami eleve nehezíti a helyzetét. A képviselő ugyan szeptemberben csatlakozott az Európai Keresztény Politikai Mozgalomhoz, de ennek nincs EP-frakciója, amely például közös titkársággal segítene neki. (Legalább 23 képviselő alapíthat önálló csoportot, a mozgalomnak Gyöngyösi Márton csatlakozásával lett öt.) A Jobbik arra sem támaszkodhat, mint a szintén független Fidesz, ami a sok képviselőjével már az előzetes, bizottsági szakaszban le tudja fedni az európai parlamenti jogalkotási munka javát. Maradnak az egyéni képviselőknek járó asszisztensek, akikből általában párat szoktak alkalmazni.
A Jobbik menet közben nevet váltott „Jobbik – Konzervatívokra”, amit az EP 2023 februárjában regisztrált, és ugyanúgy kezeli az ilyen eseteket, mintha Gyöngyösi Márton pártot is váltott volna. Az európai parlamenti adatok alapján
a párt mintha valóban nem csak nevet cserélt volna: a korábbi szavazásoknál leginkább a szocialistákkal és a zöldekkel voksolt együtt, utána viszont már a néppártiakkal.
Az eredményt évekre és negyedévekre lebontva is ellenőriztük. Ez alapján úgy tűnik, mintha valami már 2022 közepe és a névváltás között megváltozott volna, bár nem annyira a néppártiakkal nőtt az összhang, mint inkább a szocialistákhoz és a zöldekhez képest váltak ritkábbá az ugyanolyan szavazatok. A néppártiak 2023 elejétől a névváltásig már átvették az első helyet – akkor még holtversenyben a liberálisokkal, viszonylag kis egyetértési arány mellett (61,2 százalék).
Lázadások és tévedések
A szavazásoknál azt is megnéztük, mennyire tartottak össze a magyar pártok EP-képviselői. (Értelemszerűen az EP-ben egyszemélyes KDNP, MSZP/Esély Közösség és Jobbik kivételével.) Nagy kilengések sehol sem ütköztek ki: az egyetértési arány – ahol tíz képviselőből tíz egy irányba voksoló száz százalékot jelent, kilenc darab 90 százalékot és így tovább – átlagolva egyik pártnál sem volt kisebb 99,6 százaléknál. A kiszavazások többnyire módosítóknál fordultak elő.
Ritka kivétel volt a néppárti távozás utáni Fideszben az egyenlőtlenségekről és társadalmi befogadásról szóló határozat végszavazása, ahol Járóka Lívia igent mondott a tartózkodó párttársaival szemben. Kósa Ádám tavaly az Ukrajnának szánt segélyre mondott igent, de az ő esete mutatja azt is, hogy a képviselők valójában nem mindig lázadás, hanem sokszor egyszerű véletlen miatt nyomnak a többiektől eltérő gombot. Kósa Ádám a hivatalos jegyzőkönyv szerint utólag jelezte, hogy helyesbíti a szavazatát, bár a dokumentum leszögezi, hogy az ilyen javításokat csak tájékoztatásul teszik közzé, a kihirdetett eredményt nem befolyásolják. (Járóka Líviánál nem jegyeztek fel ilyen kérelmet.) A több mint 11 ezer szavazásból így is csak 117-nél szavazott fideszes a párttársaitól eltérően.
A legkisebb kohéziót, „csak” 99,67 százalékot a DK tudta felmutatni. A párt képviselői közül ketten tartózkodtak a felvizezett és végül elbukó növényvédelmi javaslatnál, de Molnár Csaba a szocialisták többségét követte, és utólagos helyesbítés nélkül nemet mondott a tervezetre.
A legkevesebb szándékos vagy véletlen eltérést nem meglepő módon a Momentum kétfős küldöttsége mutatta. Végszavazásból csak néhány óvatlanul rosszul leadott voksra lehet akadni, azokra is szinte mind 2019-ben, háromszor egymás után (ebből kétszer a fideszes Trócsányi László is téves szavazatot jelzett).