Egy éve uniós árva a Fidesz, mégis az előző családjával szavaz

Legfontosabb

2022. május 19. – 12:28

frissítve

Egy éve uniós árva a Fidesz, mégis az előző családjával szavaz
Orbán Viktor miniszterelnök, a Fidesz elnöke, és az olasz Liga párt vezetője, Matteo Salvini találkozójuk végén, a Római Magyar Akadémián, 2022. április 21-én – Fotó: Fischer Zoltán / Miniszterelnöki Sajtóiroda / MTI

Másolás

Vágólapra másolva

A fideszes képviselők végre szabadon szavazhatnak az Európai Parlamentben a balra tolódott Európai Néppárttól függetlenül – szól a nagyobbik kormánypárt üzenete arról, hogyan éli meg a több mint egy éve történt szakítást az uniós jobbközéppel. Megvizsgáltuk, valójában mennyire lett más a fideszes képviselők véleménye a függetlenséggel, és mekkora a rokonság a hírbe hozott új szövetségesekkel. Egyelőre még mindig a Néppárttal a legnagyobb az összhang, és még a liberálisokkal is hajlamosabbak együtt szavazni, mint a Le Pen–Salvini-féle tömbbel.

„Új jobbközepet” hozunk létre – hirdette meg április végén Matteo Salvini, az olasz Liga vezetője, és Orbán Viktor. Az újabb kétharmados győzelme óta a magyar miniszterelnök első külföldi útja Rómába vezetett, hogy a belföldi sikerre külföldi szövetséget építhessen. Az uniós terep nehézségeit viszont már önmagában mutatja, hogy a szokásoktól eltérően nem Varsóba ment, ráadásul már sokadszor hangzik el hasonló fogadkozás.

Két szék közt a pad alá

Az új jobbközép emlegetése a réginek, az Európai Néppártnak (EPP) szúrt oda. Az Európai Parlament és az uniós tagállami vezetők többségét adó politikai család súlya egyre fogyatkozik, tavaly óta pedig már a Fidesz sem a tagja. A magyar kormánypárt 2000-ben a liberálisoktól sorolt át, és az együttműködést látszólag az sem zavarta meg, hogy a 2010-es évek derekára Orbán Viktor mintha kétkapus játékba kezdett volna.

„Meggyőződésem, hogy 2017 a lázadás éve lesz” – jövendölte, miután a menekültválság nyomán megerősödött a szélsőjobboldal. Az április végi francia elnökválasztás és szlovén parlamenti választás eredménye után úgy tűnik, az évek óta várt forradalom az idén is elmarad. Közben viszont a saját uniós politikai csoportja is besokallt az Európai Bizottság előző, néppárti elnöke, Jean-Claude Juncker elleni plakátok miatt. A 2019-ben kétes belpolitikai eredményt hozó kampánnyal a „szörnyű”, de szeretett gyerek egyre árvább lett a pártcsaládjában, ahol felfüggesztették, és már az Európai Parlamentben sem nagyon védték meg a hetes cikk szerinti uniós eljárás megindításánál.

Végül 2021 márciusában a Fidesz úgy lépett ki az egyre biztosabbnak látszó európai parlamenti felfüggesztése miatt előre menekülve, mint az agresszív kismalac, aki nem leesik a bicikliről, hanem így szokott leszállni. Indoklásként úgy vádolta a Néppártot kereszténydemokrata gyökereinek elvesztésével, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt a tagja maradt. Novák Katalin akkor a Fidesz alelnökeként például úgy fogalmazott: az elmúlt években kiderült, hogy a legtöbb kérdésben az Európai Néppárt már baloldali értékeket képvisel, amivel a Fidesz nem tud azonosulni.

Sokat veszítenek az EP kitaszítottjai

Furcsa társaságba került a Fidesz azokkal, akik a hét EP-frakció egyikébe sem fértek be. Akad itt minden a még az uniós szélsőbaloldalt is túl puhának tartó görög kommunistáktól horvát anarchistákon, a közvetlen demokráciát hirdető olasz Öt Csillag Mozgalmon és német viccpárton át a klasszikus szélsőjobboldaliakig és a néppártosodása ellenére még mindig uniós pártcsalád nélkül árválkodó Jobbikig.

Ők sok előnytől esnek el a frakción belüli társaikhoz képest.

Vannak köztük anyagiak, például a pártalapítványok támogatásai, a frakciók titkárságai segíthetnek tehermentesíteni a képviselők asszisztenseit, de egy nagyobb csoport remek kapcsolati hálót is ad. Talán a legfontosabb mégis az, hogy az EP-n belüli jobb pozíciókhoz elengedhetetlen egy-egy nagyobb pártcsalád politikai hátszele.

Az egy-egy javaslattervezetért felelős jelentéstevői helyekből így is tudott pár hete csippenteni egyet a Fidesz, de a szintén nemrég levezényelt félidei tisztújítást enyhén szólva túlzás volt sikerként marketingelni. Bukták a korábbi EP-alelnöki helyüket, Járóka Lívia az első körben a legkevesebb szavazatot kapta, ami nem csak a Fidesznek, az uniós romáknak is fájó veszteség lehet (bár már az is eredmény, hogy egyáltalán a jelölése összejött). A döntéshozatalban fontos szerepet játszó bizottságokban is búcsút inthettek az alelnöki pozícióiknak, ráadásul fontos csoportokban veszítettek helyeket.

Járóka Lívia, a Fidesz EP-képviselője – Fotó: Járóka Lívia / Facebook
Járóka Lívia, a Fidesz EP-képviselője – Fotó: Járóka Lívia / Facebook

A szakosított bizottságokban tárgyalnak első körben a jogszabályjavaslatokról, így itt kisebb körben, hatékonyabban tudnak a képviselők alakítgatni a szövegeken. Helyettük több esetben csak vizsgáló- és különbizottságok jutottak, ahol jó nagyokat lehet mondani ugyan (különösen a Pegasus-botránnyal foglalkozó lesz magyar szempontból izgalmas), de érdemi hatásuk nem sok. Közben a Szabad Európa szerint a néppártiak épp növelni tudták a befolyásukat. (Ahogy később látni fogjuk, a szakbizottságoknak nagy jelentőségük van a Fideszen belül.)

Nehéz összerakni a szélsőjobbot

Nem véletlen, hogy a legtöbb párt igyekszik valamilyen csoporthoz csatlakozni. Általában a frakciók mögött van közös ideológia, de olyan furcsa érdekházasságokra is van példa, mint amikor a zöldekkel és a liberálisokkal is hírbe hozott ​​Öt Csillag Mozgalom végül Nigel Farage brexitpárti UKIP-jével és több kisebb szélsőjobboldali alakulattal állt össze. A közvetlen demokrácia hangoztatásával próbáltak valamiféle közös maltert kikeverni, de így is az akkori Európai Parlament leginkább szétszavazó frakcióját tudták csak összerántani.

A brexittel és a brit képviselők távozásával szétesett a csoport, mert onnantól nem tudták megugrani a szükséges feltételeket: kiállítani legalább 23 képviselőt, akiknek minimum hét tagállamot kell képviselniük. Ez a probléma általában is jellemző a Néppárttól jobbra,

a szélsőjobboldali frakciók gyakran változnak, esnek szét, állnak össze és folyatják oda-vissza a képviselőket egymás között.

Az állandó változásoknak és bonyolult konfliktusoknak több okuk van:

  • A nemzeti szélsőségesek a tagállamokon belül egymástól szívják el a levegőt. Például a francia elnökválasztási kampány hajrájában Marine Le Pen Nemzeti Tömörüléséből távozott viharos körülmények között az egyik legfontosabb EP-s arca, Nicolas Bay, mert a képviselő a nagy rivális Éric Zemmour mozgalmához húzott. Most a függetlenek között ül a fideszesekkel együtt, akik meghívták a magyar választás estéjére. Hasonlóan nehéz elképzelni, hogy Giorgia Meloni Olasz Testvérek (FdI) pártját sikerülne összeterelni Salvini Ligájával.
  • A szélsőjobboldalon egy nyugaton, elsőként Hollandiában és Ausztriában beindult szemléletváltás is törésvonalat okoz, ami keleten még mindig nem igazán gyökeresedett meg. Az antiszemita, homofób ideológiát egy iszlámellenes, melegbarát hozzáállás váltotta fel. Hiába közös mindkettőben a bevándorlásellenesség, ez nyugaton sokszor a keletiekre is áll, bár a konfliktust többé-kevésbé elfedte a 2015-ös migrációs válság. A kelet–nyugati megosztottság 2007-ben már felrobbantott egy alig pár hónapja összeállt csoportot, amikor az olasz fasiszta diktátor, Benito Mussolini unokája a románokat sértegette.
  • Az inkább keleten felbukkanó ruszofóbia és a nyugati oroszbarátság különbségét erősen kiélezte az ukrajnai invázió, és egyelőre hiába próbálnak többé-kevésbé visszatáncolni a Kreml uniós szövetségesei. A leglátványosabban talán épp a Fidesz, valamint a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) kapcsolatában okozott törést az orosz támadás.
  • Közben a szomszédos nemzetek világháborús területcserékből megörökölt konfliktusai is bonyolítják a helyzetet. Itt nem csak a mi térségünkre kell gondolni, például az olasz Liga eléggé mást gondol az Ausztriától elcsatolt Dél-Tirolról, mint az Osztrák Szabadságpárt.
  • És van egy néppártosodási verseny, amelyben a nagyobbá váló EU-ellenesek azzal bizonygatják a mérséklődésüket, hogy ezzel és ezzel a párttal nem fognak össze.

Bukta helyett lehetőség?

A néppárti tagság elvesztéséből viszont a hátrányok helyett az előnyt igyekeznek meglátni fideszes politikusok és a párthoz közeli influenszerek. Gál Kinga EP-képviselő például arról beszélt, hogy a kilépés „óriási szabadságot adott ahhoz, hogy hozzájáruljunk az európai jobboldal erősödéséhez és reneszánszához”.

Az állítás kicsit furcsa a fideszes EP-frakció működését ismerve. A kormánypártok sok képviselői helye többek között arra is ad lehetőséget, hogy szinte minden, magyar szempontból fontos szakbizottságban helyett szerezzenek, és ezzel taktikusan igyekeztek is élni. (Például magyar szempontból a nagyrészt tengerészeti halászattal foglalkozó PECH nem annyira izgalmas.)

Így már korai szakaszban, mélyen rálátnak a javaslatokra, és könnyebben tudják azokat befolyásolni.

Korábbi ciklusok alapján a bizottságokból a teljes, plenáris ülésekre kerülő szavazásoknál is kamatoztatni tudták ezt az előnyt. A Néppárttól kaptak ugyan egy listát, amelyen fel volt tüntetve, melyik szavazásnál melyik gombot kellene a csoport szerint megnyomni, de a fideszes szakbizottsági tagok ezt felülírhatták, és a párt képviselői a már módosított listát kapták meg. (Ennek alapján a kevesebb bizottsági hely miatt még akár nehézkesebbé is válhatott a Fidesznek, hogy az érdekeinek megfelelő döntéseket hozzon, mert csökkent a rálátása az uniós döntéshozatalra.)

Kósa Ádám (b) és Hidvégi Balázs, a Fidesz EP-képviselői az Európai Parlament plenáris ülésén, Strasbourgban – Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI
Kósa Ádám (b) és Hidvégi Balázs, a Fidesz EP-képviselői az Európai Parlament plenáris ülésén, Strasbourgban – Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI

Hivatalosan az EP honlapja szerint nem lehet kényszeríteni a képviselőket, hogy hogyan szavazzanak, és nincs olyan erős frakciófegyelem, mint a nemzeti parlamenteknél, bár egy korábbi eset alapján ez nem mindenkire volt igaz. A fideszesek a néppártiakkal szemben nemet mondtak például az Európai Ügyészségről szóló jelentésre, de Szájer József csak tartózkodott. „Chief whipként” elöl ülve neki kellett mutatnia a néppártiaknak a közös álláspontot, és a Fidesz EP-küldöttségétől korábban kapott levél szerint a pozíciója miatt nem is mehetett szembe a néppárti igennel.

A néppárti küldöttség kérdésre megerősítette, hogy a frakció álláspontjával szemben szavazó tagjainak nem kell szankciótól tartaniuk, ilyenkor csak előzetes értesítésre van szükség. „Így a Fidesz EP-képviselőinek minden szabadsága megvolt ahhoz, hogy néppárti tagként a csoport véleményétől eltérően szavazzanak.

A »szabadság«, amit a néppárti csoport elhagyásával szereztek, csupán annyi, hogy többé senki sem hallgat rájuk az Európai Parlamentben, mivel már a politikai napirendet meghatározó csoportok egyikének sem tagjai”

– írta Pedro López de Pablo, a csoport titkárságának sajtókapcsolatokért felelős igazgatója.

A néppárti szavazási lista ettől még önmagában is befolyásolhatta a fideszesek véleményét, ahogy azonban nemrég az orosz szankciók szavazásainál is látszott, a többséggel tartva még mindig hajlamosak olyan szavazatokat leadni, amelyek mintha finoman szólva sem lennének teljes fedésben a pártjuk és a kormány hivatalos álláspontjával.

Felemás képet mutatnak a számok

A tisztánlátás kedvéért az összes név szerinti szavazás elérhető eredménye alapján megvizsgáltuk,

  • vajon tényleg önállóbb lett-e a Fidesz véleménye, mennyire szakadt el a Néppártétól, amely Novák Katalin volt miniszter, jelenlegi államfő szerint a legtöbb kérdésben baloldalivá vált és ezzel nem tudnak azonosulni;
  • közeledett-e azokhoz a csoportokhoz, amelyekben a lehetséges szövetségesei ülnek;
  • és ha igen, valójában már ezekkel vált-e politikai rokonná.

Mindig a párton és az adott képviselőcsoporton belüli többséget vetettük össze aszerint, hogy ugyanúgy szavaztak-e. (Az Európai Parlament napi bontásban, uniós képviselőcsoportok szerint teszi közzé, ki hogyan voksolt. A fájlnevek tartalmazzák a dátumot, de a most használt sémával a 2019 júliusában kezdődött ülésszak adatai csak 2020 januárjától elérhetők, így innentől vizsgáltuk az eredményeket. Csak azokat az eseteket néztük, amikor legalább egy fideszes képviselő és frakciótag szavazott.)

Az adatokból látszik, hogy

valóban elszakadt a Fidesz véleménye a legnagyobb uniós frakcióétól, de a nagyobbik kormánypárt képviselői még így is az Európai Néppárttal értettek egyet a legnagyobb arányban.

Tagként 85 százalékban szavaztak ugyanúgy, mint a Néppárt többségi álláspontja. Ez a kilépés óta 73,3 százalékra esett, de továbbra is az első helyen áll a képviselőcsoportok között. Nem sokkal lemaradva, 72 százalékkal szorult a második helyre az Európai Reformerek és Konzervatívok frakciója. Ennek a Jog és Igazságosság adja a gerincét. A lengyel kormánypárt sokáig a Fidesz egyik legközelebbi szövetségesének számított ugyan, Ukrajna orosz lerohanásának kezelése miatt valamennyire elhidegültek egymástól.

A fideszes képviselők „önállósulásával” viszont alig közeledtek a szavazási mintái az euroszkeptikus csoportéihoz, csak elhanyagolhatóan, 0,8 százalékkal nőtt az egyetértésük aránya.

A baloldaliaktól jelentősen távolodtak, a szélsőjobboldali Identitás és Demokráciával (ID) pedig látványosabban nőtt az összhang (50-ről 57,3 százalékra), de még így is kevesebbszer szavaznak ugyanúgy velük a fideszesek, mint a liberális Újítsuk meg Európát többségével. Az ID-ben ül többek között Matteo Salvini olasz Ligája.

Szövetségeseket ettől még ott fog keresni a Fidesz, ahol talál, a Néppártból történő kisasszézás óta próbálnak egy jobbos-szélsőjobbos pártcsaládot létrehozni többek között Marine Le Penék részvételével, de hiába röppent fel sokszor új pártcsalád alapításának híre, egyelőre nem látszik kézzelfogható eredmény.

Még ha összejönne, jó eséllyel akkor is partvonalon maradna az alakulat: a konzervatív-euroszkeptikus ECR valamennyire elfogadott ugyan, és a helyosztásoknál is kap mérsékelten jelentős pozíciókat, a szélsőjobboldali frakció szinte teljesen ki van szorítva. Valószínűleg az ECR-esek se kockáztatnák az asztal felborítását, a középpártok kényelmes többségére se látszik rövid távon veszélyesnek, ahogy pedig a fentiekből is látszik, nehéz lenne a széttartó euroszkeptikusokból és EU-ellenes szélsőjobboldaliakból ütőképes, stabil, egymással szavazó csoportot kovácsolni.

Deutsch Tamás fideszes EP-képviselő korábban arra célzott, hogy 2022 elején a tisztújítás miatt könnyebb lehet összerakni egy ilyen formációt, de azon már túl vagyunk. Távolabbi, de jóval kecsegtetőbb lehetőségnek tűnnek a 2024-es európai parlamenti választások, amelyek után amúgy is újra kell alakítani a frakciókat.

Ez a cikk egy V4-es lapegyüttműködés része, amit a Visegrad Insight nevű szervezet fog össze, és amelyben a cseh Denik.cz, a szlovák DennikN.sk, a lengyel Res Publica Nowa és Onet.pl mellett a Telex.hu is részt vesz. A cikk egy angol verziója elérhető a Visegrad Insighton.

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!