Magyar Péter megállapodott uniós pénzekről, de ez mit jelent és mit nem?

Pénteken Magyar Péter miniszterelnök Brüsszelben „történelmi megállapodást” jelentett be Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével. De mi ez az alku, miről szól, miről nem, mit árultak még el? Gyorstalpalónk a 16,4 milliárd eurónyi EU-s pénzről.

Arról egyeztek meg, hogyan lehet 16,4 milliárd eurónyi uniós forrást felszabadítani (ráadásul ez részben kapcsolódik további 16,2 milliárd euróhoz is).

Még nem. Ez nem egy hivatalos szerződés vagy valamilyen formális lépés egy eljárásban, hanem egy politikai egyezség. Még végre is kell hajtani jogszabályokkal, projektekkel, de sok fontos részletet tisztázott, és kimondta, hogy időben fel lehet oldani a blokkolást, mielőtt a pénz nagy része elveszne. A mostani lépés arra hasonlít, mint amikor 2023 áprilisában technikai megállapodást kötött a kormány és az Európai Bizottság igazságügyi reformokról. Azt hivatalosan 2023 végére pipálták ki.

Hivatalosan nincs szükség ilyen egyezségre, de ahogy Bóka János volt EU-ügyi miniszter 2024-ben fogalmazott a mostani alku egyik eleméről: hiába kérhet formálisan bármikor értékelést a kormány, a gyakorlatban előre kell egyeztetni a módosításokat az Európai Bizottsággal.

Azért, mert alig van idő a teljesítésükre a 16,4 milliárd euró legnagyobb részét kitevő helyreállítási alapnál. Ez egy egyszerinek szánt támogatás az EU-tól, és az idén lejár.

Igen, év végéig lehet belőle pénzt kifizetni, de van két másik határidő:

• szeptember végéig lehet kifizetési kérelmet beadni;
• és ami fontosabb, augusztus végéig lehet teljesíteni a feltételeket.

Amelyeket a kormány a helyreállítási alap elköltésére beadott tervében vállal. Egy részük jogállamisági, korrupciós előfeltétel. Az egyezség egyik felében ezeknél kellett tisztázni a helyzetet, mert az összeset le kell tudni, hogy egyáltalán be lehessen adni rendes kifizetési kérelmet.

A pénzből már kifizettek egy potyaelőleget – nagyjából egymilliárd eurót – úgy, hogy az Orbán-kormány nem teljesítette az összes előfeltételt. Gyakorlatilag egy kiskaput használt ki, az orosz energia kivezetésének elősegítésére módosította a tervet, ezzel járt az előleg.

De. Kivéve, amikor például 2022 márciusában egyhangúlag kimondták az állam- és kormányfők – köztük Orbán Viktor – a lehető leggyorsabb kivezetését. A helyreállítási alap hitelrészét is sorosozva ellenezte, aztán nagy vargabetűk után csak kért belőle a módosítással.

Igen. A módosítással kicsit többet kért a vissza nem térítendő részből is, 6,5 milliárd eurót, a hitelből pedig a lehetséges keret nagyjából kétötödét, 3,9 milliárd eurót. Így jönne ki 10,4 milliárd euró. Jegyezzük meg, hogy ebből mennyi a hitel, később még téma lesz!

Ahogy arról korábban bővebben is írtunk, a helyreállítási alap elérhetővé tételével két legyet lehet ütni egy csapásra, mert az úgynevezett feltételességi eljárás blokkolását is feloldja. Ez a „rendes”, 2020–2027-es uniós költségvetés 4,2 milliárd eurós részét blokkolja, feloldásához gyakorlatilag a helyreállítási alap előfeltételeinek egy részét kell teljesíteni, így a kettő szinte automatikusan letudható együtt. A 16,4 milliárd eurós összeg harmadik részében benne van a feltételességi eljárás és a helyreállítási alap egyik feltétele, de annál tágabb probléma: 2,2 milliárd eurót blokkoltak az akadémiai szabadság miatt.*

Ez a közfeladatot ellátó közérdekűvagyon-kezelő alapítványok (kekvák) átláthatósági és összeférhetetlenségi problémáiról szól, mert ilyen hátterű 21 „modellváltó” magyar és egy osztrák egyetem. Von der Leyen pénteken – azzal, hogy hozzászámolta a helyreállítási alaphoz és a feltételességi eljáráshoz – biztossá tette, hogy az akadémiai szabadsághoz kötött 2,2 milliárd euróhoz is hozzá lehet majd férni. Egy keddi miniszteri háttérbeszélgetésen részletezték, hogy ehhez a kekvákon túl is módosítások kellenek például az egyetemek belső jogköreiben, a rektori pályázatok értékelésében, valamint a doktori képzéses szabályzatokban.

A helyreállítási alapnak a kekvákkal együtt 27 előfeltétele van. Már rég „van egy csomó pipa”, közülük négyet gyakorlatilag sikerült hivatalosan is elfogadtatni 2023 végén. A többi előfeltételről akkor azt mondta az Európai Bizottság, hogy nem mind teljesítette a kormány. 2024 végén egynél, a kekvásnál, külön elégtelennek minősítette a kormány lépéseit. Bóka János volt EU-ügyi miniszter nemrég a 27-ből öt olyan feltételről beszélt, ahol – szépítőleg fogalmazva – „maradt vita arról, hogy a teljesítés megfelelő-e”.

Bóka nem részletezte, de a különféle információk, nyilatkozatok, köztes értékelések alapján úgy néz ki,

1. a vagyonnyilatkozatok, amelyek ügyében 2022 novemberében egy bizottsági dokumentum sorolt hiányosságokat, például azt, hogy kellő visszatartó erővel kellene szankcionálni a szabályok megsértését 2023 októbere óta;
2. az Integritás Hatóság jogkörei. Ez részben összefügg az előzővel, mert a hatóság ellenőrizné a vagyonnyilatkozatokat, és hiányosak a bírósági felülvizsgálat lehetőségei is a 2022-es dokumentum alapján;
3. a kekvák. Ezek külön értékelését kérte az Orbán-kormány 2024-ben egy bevallottan nem minden elvárást teljesítő és gyakorlatilag életbe sem lépett módosítás után, amelyet tucatnyi hiányosság miatt elégtelennek értékelt az Európai Bizottság;
4. az ügyészségi döntések bírósági felülvizsgálata. A 2022-es dokumentumban többek között azt rója fel az Európai Bizottság, hogy az ügyészségnek nem kötelező követnie a bíróságok határozatait (ennél a legbizonytalabb, hogy ez valóban benne van-e a listában);
5. egy online adatbázis a közkiadásokról, ami a Válasz Online nemrég megjelent cikke szerint hiányos.

A negyedikkel, a kekvákkal – a 2,2 milliárd eurós akadémiai szabadság mellett – azért is fontos lenne kezdeni valamit, mert az átláthatatlansági és összeférhetetlenségi problémáik miatt a feltételességi eljárásban külön eltiltották ezeket minden kötelezettségvállalástól.

2023 tavaszától fokozatosan egyre nagyobb lett a baj: már 2023 nyarán eurómilliós károkról beszéltek a kutatási Horizont Európa programban, mostanra pedig egyik érintett magyar vagy osztrák egyetemről sem lehet erasmusos oktatási cserékre menni. Ez rögzült be a köztudatba „Erasmus-ügyként”, holott sokkal tágabb problémáról van szó. Például nemrég kiderült, hogy több kekva Mol-tulajdonrésze miatt az Európai Bizottság legalább egy uniós finanszírozási megállapodást vizsgál a magyar olajcéggel. Talán nem kell magyarázni, milyen gondokat okozhatnak a mostani szabályok a kecskeméti egyetem kekvájának MNB-botrányban játszott szerepe fényében.

Az első két feltétel tűnik viszonylag könnyűnek, a harmadik már bonyolultabb, az ötödiknél látszott komoly baj.

1. A vagyonnyilatkozatokról Magyar Péter elmondta, hogy szigorúbbá és ellenőrizhetővé teszik a rendszert, két év börtönnel büntethetik azt, aki szándékosan hamis információkat ír be, legyen az akár a köztársasági elnök;
2. az Integritás Hatóság jogköreit kiterjesztik;
3. a kekvákat fokozatosan kivezetik;
4. az ügyészségi döntések bírósági felülvizsgálatát nem említették közvetlenül pénteken;
5. ahogy az online adatbázist sem.

Talán a legtöbb részlet a kekvákról derült ki. Ezekről Magyar Péter kifejtette: lesz egy átmeneti időszak 2027. augusztus 31-ig az egyetemi kekváknál. A többiről először azt mondta, nyár végéig megszüntetik, majd azt, hogy átalakítják ezeket. A miniszterelnök utóbbi csoportba sorolta az MCC-t, holott annak van egy egyeteme – igaz, nem Magyarországon, hanem Ausztriában.

2027 augusztusának emlegetése furcsa lehet 2026-é helyett, de az Európai Bizottság nem a kekvák megszüntetését, csak a szabályok szigorítását kérte, például azt, hogy legyenek világos követelmények a kuratóriumi tagokra és időkorlát a tagságukra. Vagyis nem kizárt, hogy a fokozatos kivezetés jegyében augusztus végére EU-konformmá teszik a kekva-szabályokat, és csak utána lépnek tovább.

A nagy kérdés inkább az, mi lesz az online adatbázissal, amelyről a Válasz Online korábbi cikke szerint a tiszások úgy látták, menthetetlen a határidőre. Korábban a lengyel kormány került egy kicsit a magyarhoz hasonló helyzetbe: ott a náluk sokkal erősebb vétójogú köztársasági elnök miatt voltak bajban a reformokkal. Magyar ezt a párhuzamot próbálta kihasználni Sulyok Tamás megingatására. Múlt héten a Telex interjújában azt hozta fel fő oknak a köztársasági elnök távozása mellett, hogy ha alkotmányossági normakontrollt kér, beboríthatja a rövid határidejű jogalkotást. Sulyok a válaszában igyekezett leszerelni ezt az érvet, azt hangoztatva, hogy elkötelezett az uniós források megszerzésében.

A lengyeleknél egy ütemtervet és az európai ügyészségi csatlakozással kiváltást tekintett megoldásnak az ottani igazságügyi követelmények teljesítésére az Európai Bizottság. Elvben ez szóba jöhetne a magyar esetben is. Ütemtervre utalhattak a kekváknál is, de ha csak erre támaszkodnának, olyan pert kockáztatnak, mint az Európai Parlamenté a magyar igazságügyi csomag elfogadása miatt. A 2023 végén hozott bizottsági döntést az előzetes bírósági vélemény megsemmisítené, jó eséllyel ezt fogja kimondani a végső ítélet is.

Von der Leyen és Magyar is jelezte, hogy a kormány „túlvállalta” az előfeltételeket a közbeszerzési rendszer átalakításával, valamint az európai ügyészségi csatlakozással, mert ezek nem voltak a 27 elvárás között. A miniszterelnök hangsúlyozta: voltak olyan előfeltételek, amelyek nem teljesíthetők, mert már elmúlt a határidő vagy okafogyottá váltak. Ezeken kívül mindent teljesíteni fognak kellő rugalmassággal.

A helyreállítási alapnál a „szupermérföldköveknek” nevezett előfeltételek mellett vannak további mérföldkövek.

A 27 szupermérföldkővel „csak” odáig jut el a kormány, hogy beadhasson rendes kifizetési kérelmeket a helyreállítási alapra, és ne kelljen visszaadni az egymilliárd eurós potyaelőleget. Utána a reformokat, célokat és gyakorlatilag nemzeti költségvetésből előfinanszírozott fejlesztéseket, azaz mérföldköveket kell arányosan letudni a pénzért. Előny, hogy itt már a szupermérföldkövekkel szemben nem „mindent vagy semmit” az elv. Más tagállamoknál több kérelmet is beadtak, voltak részlegesen megítéltek is.

Hátrány, hogy ilyen kisebb mérföldkövekből sokkal több van, a mostani tervben 368 szerepel, az egyszeri alapnál használt módszer pedig egyedi és bonyolult. Emiatt más kormányok is küszködnek, miközben a magyar papíron még a kezdésnél áll, és szinte biztos, hogy egyetlen kifizetési kérelemre lesz csak ideje. Ha valami félremegy, nem lesz javítási lehetőség.

Az Orbán-kormány eleve utolsóként, 2022 végén fogadtatta el az eredeti tervét a helyreállítási alap elköltésére, aztán a 2023-as módosítással még nagyobb összeget vállalt be. Már a kettő között összerakott Lázár János akkori közlekedési miniszter egy „NEM!”-ekkel teleszórt projektfelfüggesztő és -lezáró listát, és ebben is volt olyan elem, amelyet a helyreállítási alapból fizettek volna ki, mert a 2022-es választási közpénzszórás után kevesebb forrás maradt a projektek előfinanszírozására.

Bürokratikus szerencsétlenkedés hátráltatja a napelempályázatot. A kórházfejlesztések lassúságára az Orbán-kormány külön kampányt húzott fel. Olyan is megesett, hogy az Orbán-kormány egyenesen az ellenkezőjét csinálta, mint amit a tervben ígért. 2023 végére vállalta többek között azt, hogy kivezeti a banki különadót – amelyet 2025-ben még meg is emelt, miután kicsodálkozta magát, hogy miért olyan drágák a banki szolgáltatások. Emellett egy nyugdíjreform-javaslattal is lóg, ezt 2025 áprilisáig kellett volna benyújtani. Volt, amit sikerült megvalósítani, de túlárazásgyanús, mint a 4iG-féle Gondosóra. Természetesen van olyan cél is, amit jó eséllyel sikerül kipipálni: ilyen lehet a tanárbérek emelése, bár erre a rendes uniós költségvetésből is adtak pénzt.

Az új kormány múlt heti tájékoztatóján hiába kérdeztük, nem mondták el, hány ilyen „mérföldkő” hiányzik.

Az új kormánynak bizonyos értelemben szerencse, hogy mások is lassan haladtak. A terveken lehet módosítani, és ahogy tavaly írtuk, az Európai Bizottság kiadott egy listát különféle pénzmentő trükkökről. Ilyen például az, hogy

1. a lassan haladó projektek helyett pakolják át a források egy részét a nemzeti fejlesztési bankokhoz, így papíron el is költenék augusztus végéig a pénzt, de meg is marad, hogy a bank később kedvezményes hitelt adjon belőle;
2. ezt a külön pénzügyi eszközökkel is megtehetik;
3. váltsák ki a helyreállítási alapból az adott tagállam hozzájárulását az EU közös műholdas programjaihoz;
4. csoportosítsanak át pénzt az InvestEU nevű kezdeményezésbe, ami a fejlett iparágakat, például mesterséges intelligenciás „gigagyárakat” támogatja;
5. soroljanak át a nemzeti vagy rendes uniós költségvetésből már megvalósított fejlesztéseket, amelyek megfelelnek a helyreállítási alap követelményeinek, így ott szabadítsanak fel később is elkölthető összegeket.

A pénzzel nem lehet szabadon tili-tolizni, meg kell felelni a kötött szabályoknak, gyakran kötött, mennyit lehet mire átcsoportosítani, és tartani kell a helyreállítási alap céljait, például a zöld és digitális átmenetet.

Élni akart. Tavaly társadalmi egyeztetésre bocsátott egy módosítási javaslatot. Ebből, és egy, a lassú projektek felfüggesztését lehetővé tevő javaslatból is látszott, hogy nehézkesen halad. A módosítási javaslat összegszerűen is megmutatta, mennyire: a teljes keret nagyjából harmadát akarta átcsoportosítani a Magyar Fejlesztési Banknak, azaz csak a projektek kétharmadát látta kellő időben befejezhetőnek. Csakhogy ezt a tervet a legjobb tudomásunk szerint soha nem nyújtották be. A Válasz Online szerint azért, mert annyira elnagyolt volt az elképzelés.

Igen,

az előfeltételek mellett ennek a módosítási javaslatnak a részleteiről szólt a pénteki politikai alku.

A „szupermérföldkövekről” korábban az Orbán-kormánytól és az uniós testülettől is csak egy dologban értettek egyet a forrásaink: egy nap vagy akár egy délután elég lenne a megállapodáshoz, ha meglenne a kölcsönös bizalom és/vagy kellően magas politikai szinten egyezkednének. A helyzetet azóta bonyolította az időszűke és az előző vezetés lemaradása, de maga Magyar Péter is többször utalt rá nyilvánosan, hogy a módosításról zajlott a nagyobb vita.

A találkozó időpontja körüli kavarodás is mutatta, hogy nem ment minden zökkenőmentesen. Magyar Péter először csak annyit szögezett le, hogy a 25-i héten egyeznének meg. A múlt hét elején a Telexnek azt mondta, hogy várhatóan csütörtökön ütik nyélbe az alkut. Az Európai Bizottság szóvivői viszont kedden, a magyar kormányéi pedig még szerdán sem erősítették meg a találkozó időpontját. Előbbiek a pénteket vagy akár a jövő hetet sem zárták ki, végül a pénteket jelentették be.

A Politico szerdai cikke szerint a csúszás mögött az állhatott, hogy az Európai Bizottság előbb a helyreállítási terv módosítását szerette volna látni, de ezt pénteken nem adták be, várhatóan hamarosan megteszik. A másik, erősebbnek tűnő ok maga a módosítás, főleg a hitelrész mérete volt. A lap szerint az Európai Bizottság az egészet elengedte volna. (Vitézy Dávid közlekedési miniszter kedden arról beszélt, hogy szerinte az Európai Bizottság kezdetben maximum 4-5 milliárd eurót látott megszerezhetőnek. Nem tette hozzá, de ez azt jelentette volna, hogy a vissza nem térítendő részt se sikerült volna teljesen lehívni.)

Az időszűke és a hitel költségvetési hatása miatt. Ahogy arról év elején írtunk, akárki nyert volna áprilisban, garantáltan óriási uniós problémahalmazt örökölt az előző kormánytól. Az EU-pénzek mellett ilyen a túlzott költségvetési hiány miatti eljárás, amelyről épp ezen a héten várható döntés – talán ezért is akart még a múlt héten megegyezni Magyar Péter. Orbánék idénre ígérték meg, hogy szabályosra szorítják le a hiányt. Ez még a védelmi kiadásokra elszámolható rugalmassággal is 4,5 százalék, miközben már tavaly 5 százalékkal számoltak. Az Európai Bizottság már decemberben az eljárás várható továbbléptetésére figyelmeztetett, azóta pedig elszabadult a költségvetési osztogatás, és csak most kezdtek kiesni a csontvázak a szekrényből. Az Európai Bizottság 6,2 százalékkal számol, a kormány szerint az átadás-átvétel alapján a 7 százalékot is elérheti a hiány.

Úgy értesültünk, hamarosan új középtávú költségvetési tervet tehet le az asztalra a kormány, ebben kell megmutatnia, hogyan tartana fenntartható kiadási pályát. Ebből a szempontból sem mindegy, mivel számolhatnak.

A hitelrész megtartásának lehetett egy olyan oka is, amelyre korábban hívta fel egy uniós forrásunk a figyelmet. Az egymilliárd eurós előleg részben a kölcsönrészből ment, így ezt is vissza kellett volna fizetni, bár csak viszonylag kis összegről, 140 millió euróról volt szó.

Itt jön a pénteki bejelentésnek az a része, ami nagyjából és egy tucat kérdéssel ezelőtt a figyelmesebbeknek már feltűnhetett. A 4,2 milliárd eurós feltételességi eljárásból, az akadémiai szabadsághoz kötött 2,2 milliárdból és a helyreállítási alap eredeti 10,4 milliárdjából 16,8 milliárd jönne ki, nem 16,4 milliárd. Uniós forrásból megerősítették, hogy a hitelrész 3,9 milliárd eurójából lett 3,5 milliárd euró.

Az előzmények ismeretében logikusan erre az alkudozásra utalt Magyar Péter a szombati Facebook-posztjában, amikor arról írt, hogy az utolsó órákban kétmilliárd euróval nőtt a felszabadítható összeg. A végső összeg kompromisszum eredménye, még ha sokkal közelebb áll is a kormány maximalista álláspontjához, mint az Európai Bizottság minimalistáéhoz. A kormány ugyanazokat a kockázatokat vállalja – szűk idő mellett több feladat, nagyobb hiány –, amelyek miatt az uniós testület vonakodhatott. Innentől nem lehet majd Orbánékra visszamutogatni: a felelősség az új vezetést terheli, ha valami félremegy, és túlzónak bizonyul az igény, emiatt pedig akár nemzeti költségvetésből kellene kifizetni fejlesztéseket.

Magyar Péter pénteken erről is beszélt valamennyit, ami azért fontos, mert ez utal rá összegszerűen, mekkora csúszást kell a módosításokkal behozni: „több milliárd eurót” számolhatnak el megvalósult fejlesztésekre, „majdnem négymilliárd euróról beszélünk”. Értesüléseink szerint, amik más lapok információival is egybevágnak, a négymilliárd euró egy része nem a helyreállítási alap tervéből jön, hanem eleve más uniós vagy nemzeti forrásból csoportosítják át. Úgy tudjuk,

az eredeti, 10,4 milliárd eurós terv megvalósítása olyan állapotban volt, hogy csak nagyjából a negyedét, 2,6 milliárd eurónyit tartanának meg.

Ekkora összegről beszélt két miniszter, Kármán András és Vitézy Dávid is a Portfoliónak. Ez arra utal, hogy amíg tavaly még a pénz kétharmada az eredeti elképzelések szerint lehívhatónak tűnt Orbánéknak, Magyaréknak mostanra már csak a töredékénél látszik ilyennek, vagyis jócskán nőhetett a lemaradás.

Természetesen elvben lehet, hogy több beruházást vihettek volna tovább, de az időszűke miatt aligha szedtek volna ki olyan fejlesztéseket, amelyek befejezésére még lenne reális esély. Azt is hozzá kell tenni, hogy a máshonnan átpakolt projektek között akad legalább egy olyan, amely eleve a helyreállítási alapból indult volna: a HÉV-fejlesztés. Ezt Orbánék a felzárkóztatási forrásokhoz rakták volna át a lassúság miatt, most Magyarék visszahoznák a forrásvesztés elkerülésére, csak már egy külön pénzügyi eszközön átfolyatva a pénzt, ezzel megoldva az időproblémát.

Igen. A tavalyi európai bizottsági pénzmentő menüből nem véletlenül öt trükköt emeltünk ki. Végső szót majd a helyreállítási terv ismeretében lehet mondani, de uniós forrásból úgy tudjuk, ezeket vetnék be:

1. a Magyar Fejlesztési Bankhoz kétmilliárd eurót tennének át;
2. külön projektcégbe menne a HÉV-pénz;
3. az EU IRIS² nevű kommunikációs műholdrendszerénél a tagállami rész kiváltására bedobnak 500 millió eurót a helyreállítási alapból (ez gyakorlatilag Elon Musk Starlinkjének uniós koppintása, de saját kézben lenne, nem az EU-ellenes milliárdoséban, aki időnként Ukrajnában is lekapcsoltatgatja a szolgáltatást);
4. szintén ennyi pénz menne mesterséges intelligenciás „gigagyárakba”, ami az InvestEU kihasználására utal;
5. 1,1 milliárd eurót hoznának át más finanszírozásból. (Vitézy Dávid kedden a CAF-villamosok beszerzését hozta erre példának.)

Többek között – a már említett műholdas és mesterséges intelligenciás beruházások mellett –

• 1,4 milliárd eurót a magyar villamosenergia-hálózat fejlesztésére;
• 1,8 milliárd eurót HÉV-re és vonatokra (úgy tudjuk, ez a hitelrészből menne, vagyis a 3,5 milliárd eurós kölcsön felét erre fordítanák), így kiválthatnák a mozdonyokat, amelyeket Orbánék újként vettek volna, hogy aztán Lázár leállítsa a beszerzést, amikor Paks II. miatt megsértődött a Siemensre – majd jóval drágábban sok évtizedes Siemens-mozdonyokat lízingeltetett;
• bérlakásokra.

A keddi miniszteri beszélgetés alapján igen. Kármán András pénzügyminiszter szerint például az adó- és nyugdíjreform helyett a vállalati adóztatásnál és a költségvetésnél tettek vállalásokat. A kormány felülvizsgálja a cégek adózását, a társasági adó kedvezményrendszereit és a bizalmi vagyonkezelés intézményét is, itt a cél az adóoptimalizációs lehetőségek megszüntetése. A költségvetési tervezést átláthatóbbá és kiszámíthatóbbá teszik, például rögzítik, hogy a költségvetési törvényt ősszel kell benyújtani. (Eddig az Orbán-kormány jóval korábban beadta a jogszabályt, aztán nekiállt módosítgatni.)

A magyar diákok egy része eddig is mehetett erasmusozni. Azok nem – állampolgárságra tekintet nélkül –, akik kekva-hátterű magyar vagy osztrák egyetemen tanultak. Ahogy arról korábban írtunk, a kötelezettségvállalási tiltás azoknál a jellemzően év közepén kötött kétéves szerződéseknél ütött be, amelyeket az egyetemeknek kell megkötniük. Magára az erasmusozásra külön jelentkezhetnek a hallgatók az egyetemek saját kiírásaira.

Magyar Péter az EUrológusnak részletezte a pénteki megállapodás után, hogy „megpróbálunk még a 2026–27-es tanévre is egy pótpályázati rendszert kialakítani, bár ez nagyon nehéz, mert a jelentkezési határidők már lejártak, és az Erasmus-irodák működése is megszűnt. De szeretnénk legalább néhány száz diáknak még lehetőséget biztosítani. A 2027–28-as tanévtől viszont már teljes körű részvételre számítunk.”

Nem. Vannak olyan ügyek, amelyekről kifejezetten nem állapodtak meg. A 2,2 milliárd eurót fogó akadémiai szabadság egy „horizontális feljogosító feltétel”. Ilyen volt az a 2023 végén lepapírozott igazságügyi reform is, amely négy szupermérföldkőnek felel meg. Ezen a kettőn kívül van még kettő, de utóbbiak elkülönülnek a helyreállítási alapot, feltételességi eljárást és akadémiai szabadság miatti horizontális feltételt átszövő 27-es rendszertől.

• A melegek jogainak hiányosságai miatt nagyjából félmilliárd eurót nem oldottak fel;
• a menekültek ügye miatt 0,03-0,04 milliárd eurót.

Mindkettőhöz kapcsolódik egy-egy, perig és ítéletig jutott kötelezettségszegési eljárás. Előbbinél az Orbán-kormány által gyermekvédelminek titulált jogszabályról van szó. Erről nemrég az EU bírósága mondta ki, hogy a melegeket a pedofilokkal összemosva „erősítheti ezt a megbélyegzést és gyűlöletkeltő magatartást válthat ki velük szemben”. A bíróság szerint a jogszabály nem egyszerűen az EU jogát, hanem a kvázialkotmányába foglalt alapértékeit sérti meg. Először tett ilyen megállapítást, és hogy érthető legyen, hová kerültünk ezzel: az alapértékek betartása nem az uniós tagság feltétele, hanem azé, hogy egyáltalán hivatalos tagjelölt lehessen egy ország.

A menekültjognál gyakorlatilag egy minihuxitot mondott ki a bíróság: az Orbán-kormány szándékosan kijátszotta „egy uniós közös politika egészének” alkalmazását, a többiekre dobva át a kötelezettségeit. Ez „az uniós jog precedens nélküli, rendkívül súlyos megsértésének minősül”. Ott már egy folyamatosan halmozódó büntetést is kiszabtak, 2024 júniusa óta egy kétszázmillió eurós átalányon felül napi egymillió euró ketyeg. Ezt általában kéthavonta vonogatják le a támogatásokból – nyolcszázalékos büntetőkamattal, mert az előző kormány a kifizetése helyett megvárta a behajtást. Az Orbán-kormány elkezdett egyezkedni, de egy „menetrendnél és módszertannál” nem jutott nyilvánosan tovább. Helyette százmilliókból beperelte kártérítésért az EU bíróságán az EU bíróságát az EU bíróságának ítélete miatt, pedig ezt a pénzt nem egyszerűen blokkolják, hanem végleg elveszik.

Pénteken a Népszava hiába kérdezte, hogy ezzel mi lesz, az Európai Bizottság elnökétől és a magyar kormányfőtől sem kapott érdemi választ. Magyar csak arra utalt, hogy egy másik, a migránscsempészek elengedése miatt indult kötelezettségszegési eljárásnak vége lehet: „embercsempészeket nem fogunk kiengedni a magyar börtönökből”. Von der Leyen a melegeket pedofilokkal összemosó jogszabályról annyit mondott, hogy „több lépést kell tenni, de jó irányba haladunk”, vagyis még itt sincs megállapodás.

Feltehetőleg igen. Választ majd akkor kap, ha valamelyikről bejelentenek megegyezést, vagy benyújtanak egy javaslatot az érintett jogszabályokról.

A bejegyzés máshol is kutyul nem ide tartozó ügyeket, de kettő tényleg releváns: az adó- és a nyugdíjrendszer. „Az Orbán-kormány hosszú évekig tárgyalt az unióval, ezért pontosan ismerjük Brüsszel követeléseinek listáját, amelyet az előző kabinet mindig visszautasított” – vezette fel a Fidesz elnöke.

Csakhogy Belgium fővárosának követelései helyett a helyreállítási tervben az ő volt kormányának vállalásai vannak. Az adórendszernél többek között az szerepel, hogy a különadókat 2023 végére kivezetik. (Ehhez képest amikor a kormány 2025-ben bejelentette, hogy öt százalékra emeli a költségvetési hiánycélt, még meg is emelte a banki különadót.) Remélhetőleg nem ezt a saját vállalást nevezte Orbán „mindig visszautasított” követelésnek.

A nyugdíjrendszernél egy tanulmányt, egy szakpolitikai javaslatot és 2025 áprilisára a jogszabály életbe léptetését ígérte az előző kormány. A tanulmányig el is jutott, hogy aztán a 13. havi nyugdíj megszüntetéséről hazudozzon, holott ilyet még az általa csináltatott dokumentum sem mondott ki. A mérföldkő külön hangsúlyozta: a kormány erősítse meg „az alacsonyabb jövedelmű nyugdíjasoknak folyósított nyugdíjak megfelelőségét”.

Az Euronews korábban arról írt, hogy az új kormány adó- és nyugdíjügyben is vitatkozott az Európai Bizottsággal, de a költségvetés rossz helyzetével érvelt. Magyar Péter a Portfoliónak azt állította, az ő szintjére már nem jutott el ilyen javaslat: „nem találkoztam ezekkel a javaslatokkal”, olyan „megszorítás, amiről a propaganda beszélni szokott, nem merült fel”. Kármán András ezt azzal egészítette ki, hogy „a Fidesz által készített programban valóban volt ilyen ígéret. Ez arra vonatkozott, hogy 2026-ig nyugdíjreformot hajtanak végre, illetve arról is született vállalás, hogy kivezetik a különadókat. A mostani program” (pontosabban a hamarosan benyújtott módosítása)

„nem tartalmaz ilyen elvárásokat.

Ebben tulajdonképpen egyetértés volt köztünk az uniós tisztviselőkkel, mert nem is lenne reális a következő három-négy hónapban ilyen típusú vállalásokat tenni.” Nem tette hozzá, de így Orbán Viktor a program módosításának benyújtása után kaphat világos választ.

Az már mindenkinek a fantáziájára van bízva, hogy az Európai Bizottság ennyire engedékeny lett volna-e Orbánékkal is, ha a saját vállalásaikat próbálták volna módosíttatni.

Uniós forrásból arról beszéltek, hogy már a héten. Magyar Péter a sajtótájékoztató után a Portfoliónak azt mondta, hogy legkésőbb két héten belül, a keddi háttérbeszélgetésen is legfeljebb kéthétnyi szövegezést emlegettek.

A 16,4 milliárd euró három eleme közül az egyikről, a 2,2 milliárd eurós akadémiai szabadságos feltételről dönt egyedül az Európai Bizottság. Emiatt nem kell több lépéssel számolni, ha a magyar törvényhozás elfogadta a szükséges jogszabályokat, de itt olyan módosítások is kellenek, amilyenek a helyreállítási alapnál és a feltételességi eljárásnál nem.

Utóbbiaknál az Európai Bizottság először értékel és javaslatot tesz, majd a tagállami kormányok döntenek.

A helyreállítási alapnál

1. a kormány várhatóan pár héten belül beadja a módosított tervet;
2. az Európai Bizottság az informális alku miatt nagy vonalakban már leegyeztetett programot gyorsan elbírálhatja, Kármán András még júniust tippelt;
3. a pénzügyminiszter szerint a kollégáival júliusban tartott ülésen szavazhatnak a módosítás elfogadásáról;
4. augusztus végéig kell végrehajtani a szuper- és sima mérföldköveket, emiatt figyelmeztetett Magyar mindenkit arra a közigazgatásban, hogy ne nagyon tervezzen nyári szabadságot;
5. szeptember végéig lehet kifizetési kérelmet beadni, erre minden bizonnyal várni is kell majd szeptemberig, az az egy dobása lesz a kormánynak;
6. kifizetésről megint bizottsági javaslatra a kormányok döntenek, év végéig van erre lehetőség, de sokkal előbb ez nem is nagyon várható, mert a többi tagállami kormány lemaradásai miatt mindenhonnan zúdulni fognak az utolsó körös kérelmek.

Ha augusztus végére teljesülnek a helyreállítási alapos vállalások, utána a 4,2 milliárd eurót befagyasztó feltételességi eljárásnál is jöhet az értékelés. Ilyet bármikor kezdeményezhet a kormány vagy maga az Európai Bizottság. Elvben az Európai Bizottságnak legfeljebb két hónapja lesz az értékelésre, a kormányoknak további egy a szavazásra. Az egymást átfedő feltételek miatt nem lenne sok értelme szétválasztani mindezt a helyreállítási alap értékelésétől, vagyis ez az egész aligha húzódna év végénél tovább.

Az Erasmus miatt viszont könnyen lehet, hogy a feltételességi eljárásban külön előbbre veszik a kekvákat, mert villámgyorsan lépni kellene, ha már szeptemberre valamilyen pótjelentkezést szeretne a kormány. Egyetlen feltételre is kérhet külön egy értékelést, ahogy az előző kormány is tette.

Akármikor tudják le ezt az egy feltételt, az elfogadásával együtt a 2,2 milliárdos akadémiai szabadságról is dönthet az Európai Bizottság. Itt nem kell a kormányok szavazása.

Az már részletkérdés, hogy mi lesz az Erasmust magyar adófizetői pénzből pótolni próbáló programmal, a Pannóniával, és a Horizont Európa kutatási együttműködések magyar utánzatával, a HU-rizonttal. A Horizontban részt vehettek kekva-hátterű intézmények kutatói is uniós helyett magyar állami támogatással, erre külön – eredetileg ötmilliárd forintos, majd bővített – alapot hozott létre a kormány. Ezt a pénzt elvileg visszakaphatja a magyar költségvetés a korlátozás feloldása után. Finoman szólva sem ez fogja kihúzni a büdzsét az előző kormány kiköltekezése utáni helyzetből, de rosszul biztosan nem jönne.