Újabb több mint 400 milliárd forintnyi uniós támogatást bukott a kormány az új év kezdetével
Több mint egymilliárd eurót (kb. 415 milliárd forintot) veszített el az új év kezdetével Magyarország három uniós támogatású programból. A kormányból próbálták nem ennyire véglegesnek leírni a helyzetet, szerintük visszaszerezhetik a pénzt. Az Európai Bizottság a 2024 végén így járt 400 milliárdnál azonban végleges forrásvesztésről írt.
N+3 év = 6,3 – 1,04 – 1,08 milliárd euró
Ahogy a tavalyi, úgy ez a forrásvesztés is a három éve tartó feltételességi jogállamisági eljáráshoz köthető. 2022 decemberében hónapokig tartó egyeztetések után, az Európai Bizottság javaslatára a tagállamok 6,3 milliárd eurót zároltak Magyarország elől három uniós programból. A döntés szinte egyhangú volt, a magyar mellett az akkori, azóta lecserélt lengyel kormány szavazott nemmel.
Az eljárás egyik szabálya szerint „az n. év felfüggesztett kötelezettségvállalásai az n+2. évet követően nem állíthatók be a költségvetésbe”. A 2021–2027-es uniós költségvetésből zárolt összegnek így a 2022-es, nagyjából időarányos része vált elérhetetlenné 2024 és 2025 végével. Előbbi 1,04, utóbbi 1,08 milliárd euró volt az Európai Bizottság válasza alapján, amelyet október végén küldött a Telexnek.
Ahogy arról tavaly is írtunk, a felzárkóztatási támogatásokat eleve utófinanszírozni szokta az EU, azaz nem arról van szó, hogy a nyertes pályázók ne kapnák meg a pénzüket. A hazai költségvetésbe viszont már soha nem fut be a kieső összeg. Az sem kizárt, hogy a pályázatok egy részét eleve ki sem fogják írni, de akkor a vissza nem térítendő pénz innen fog hiányozni. A forrásokat a környezeti és energiahatékonysági, az integrált közlekedésfejlesztési, valamint a terület- és településfejlesztési programokból zárolták és veszítettük el részben.
Az Európai Bizottság azért tette meg az első lépést a befagyasztás felé még 2022 áprilisában, hogy megvédje az uniós költségvetést „a jogállamisági elvek magyarországi megsértésével szemben”. A testületnek több problémája volt a hazai közbeszerzési rendszerrel, például a rendszerszintű szabálytalanságok, hiányosságok és gyengeségek a közbeszerzési eljárásoknál, gondok a keretmegállapodásokkal vagy az összeférhetetlenségek feltárása, megelőzése és korrekciója miatt.
A tagállami Tanács zárolást elrendelő határozata szerint „ezek a problémák és azok ismétlődő jellege azt mutatja, hogy a magyar hatóságok rendszerszinten nem képesek vagy nem hajlandók arra, illetve kudarcot vallanak azon a téren, hogy megakadályozzák az alkalmazandó jogot sértő döntéseket a közbeszerzések és az összeférhetetlenségek tekintetében, és ezáltal megfelelően kezeljék a korrupció kockázatát”.
Stratégiaváltás 2023 után: teljesítés helyett kivárás a zsarolásig
A pénz megszerzéséhez 17 feltételt kellene teljesíteni, amikre a határozat szerint maga a magyar kormány nyújtott be javaslatot. Ilyen például az Integritás Hatóság létrehozása, az egyajánlatos közbeszerzési eljárások arányának csökkentése, illetve „a közhatalom gyakorlásával vagy a közvagyon kezelésével kapcsolatos kiemelt bűncselekmények esetén alkalmazandó külön eljárás bevezetése”.
Az uniós eljárás részeként a közérdekű vagyonkezelő alapítványokat (kekvákat) és minden általuk fenntartott intézményt kizártak az új, uniós támogatásról szóló kötelezettségvállalásból. Úgy látták, hogy a kekvák (ilyenek állnak a modellváltó egyetemek mögött, de például az MCC bécsi egyetemet szerző alapítványa vagy a Mol – Új Európa Alapítvány is ilyen) nem elég átláthatóan működnek, összeférhetetlen módon ülnek bennük politikai döntéshozók, a magyar kormány pedig nem kezelte a hónapokkal korábban ismertetett bizottsági kifogásokat.
A kormány még a zárolás előtt haladt a vállalásokkal, amit a tagállamok miniszterei méltányoltak is. Az eredeti, bizottsági javaslat eleve a Magyarországnak járó rész 65 százalékát blokkolta volna, de a Tanács ezt 55-re csökkentette. Már van egy „csomó pipa” – mondták nekünk 2023 tavaszán uniós források, az év őszére közelinek látszott akár a teljes megállapodás is.
Hiába, úgy tűnik, valamikor 2023 és 2024 fordulója körül valami eltört a kormány és az Európai Bizottság között. Okként általában mindkét oldalról ugyanazt halljuk: a politikai akarat hiányát a másik oldalról.
Az uniós testület 2023 decemberében hivatalból értékelte a feltételességi eljárást, de nem javasolta a megszüntetését, mert arra jutott, hogy a rendszeres egyeztetések ellenére a kormány nem orvosolta a gondokat.
Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter 2024 januárjában jelentette be, hogy a 17 feltétel közül az egyiknél, a közérdekű vagyonkezelő alapítványoknál megrekedtek a tárgyalások. A tárcavezető addig láthatóan tárgyalt az Európai Bizottsággal, és 2023 őszéig rendszeresen tájékoztatta a sajtót a fejleményekről.
Azóta viszont úgy tűnik, a kormány stratégiát váltott Bóka János EU-ügyi miniszter vezetésével, aki 2024-ben kijelentette: már nem jogi és technikai problémaként, csak politikaiként tartják értelmezhetőnek a feltételeket. Bár „nem érezzük felmentve magunkat”, hogy „lehetőleg konstruktívan” együttműködjenek az uniós intézményekkel, politikailag kell ellenük küzdeni – jelentette ki.
A kormány bármikor kérhet újraértékelést, de ezt csak a kekváknál tette meg 2024 végén, azt is úgy, hogy bevallottan nem kezelt minden elvárást. Az Európai Bizottság tucatnyi problémát sorolt fel, de ezeket a kormány azóta sem kezelte, és nem is hajlandó erre, szerinte teljesítette a feltételeket.
Végleg elveszítette, nem elérhető, elment, kivették a kötelezettségvállalások közül
Közben a Monty Python papagájszkeccsét idézik a forrásvesztésről a kormány és az Európai Bizottság üzenetei.
Bóka januárban arról beszélt, „nem érzem pontos megfogalmazásnak”, hogy szó lenne az uniós források elvesztéséről. Szerinte csak akkor lehetne erről beszélni, ha a magyar kormány önhibájából nem teljesítette volna ehhez valamelyik feltételt, de úgy vélte, mindet teljesítette. Ezért „nem forrásokat vesztünk, hanem politikai okokból bizonyos forrásokat el akarnak venni”.
Menczer Tamás, a Fidesz–KDNP kommunikációs igazgatója februárban úgy nyilatkozott, hogy „az ember a telefonját vagy a zsebkendőjét veszíti el, uniós forrást nem, ugyanis az politikai döntésektől függ”.
Nagy Márton gazdasági miniszter az Indexnek igyekezett magyarázni decemberben: „az, hogy időről időre megjelennek olyan állítások, hogy tavaly elvesztettünk egymilliárd eurót, idén is elveszítünk, nem igaz. Ezeket a forrásokat az Európai Unió végül mind oda fogja adni” – válaszolta egy kérdésre, ami nem konkrétan erről szólt. Azzal érvelt, hogy a pénz nem hiányzik a gazdaságból, mert az elérhető keretnél sokkal magasabb a kiírt pályázati programok összértéke.
„De fogunk. Igen, el fogunk veszíteni olyan pénzeket, amelyekhez eddig nem fértünk hozzá”
– válaszolta az év végi forrásvesztést firtató kérdésre Navracsics december közepén.
Az Európai Bizottság október végén jelezte, hogy az 1,04 milliárd eurót „2024 végén Magyarország végleg elvesztette”. Ezeket a forrásokat kivonják az EU költségvetésének kötelezettségvállalásai közül, és „többé nem elérhetőek”.
Az Európai Bizottság egyik főigazgatója, Themis Christophidou október elején arról beszélt, hogy egymilliárd euró az év elején már „elment”. Piotr Serafin költségvetési biztos egy decemberi vitában a hivatalos kifejezést használva úgy fogalmazott: év végével sajnos – a magyar kormány jelzésének hiánya miatt – újabb egymilliárd eurónyi felzárkóztatási támogatás kerül ki a kötelezettségvállalások közül („decommitted”).
Ebben a cikkünkben foglaltuk össze, hogy a kormány állításaival ellentétben összesen hányféleképp veszítünk uniós forrásokat.
Az Európai Bizottság októberi, Telexnek küldött válasza alapján a levonást nem egyből hajtják végre. A testület a 2025 eleji forrásvesztésnél idén júliusban értesítette a magyar hatóságokat, hogy két hónapon belül tervezzék újra a programok finanszírozását. „Ha a tagállamok nem igazítják ki a pénzügyi terveiket egy programkiegészítéssel” vagy a kötelezettségvállalások csökkentésével, az Európai Bizottság kiegészíti a tervet „azzal, hogy arányosan lecsökkenti az alapok hozzájárulását a kérdéses pénzügyi évhez. Ezt a csökkentést minden egyes prioritásnál arányosan” alkalmazzák – közölte a testület.
Miért nem tekint a kormány véglegesként a helyzetre?
Amikor a kormány nem olyan szemantikai bohóckodásra hivatkozik, hogy a zsebkendőjét tudja elveszíteni az ember, azt szokta vitatni, hogy a veszteség végleges lenne.
Bóka bevallottan zsarolna a következő, 2028-ban induló hétéves költségvetéssel, és itt törekedne „reparálásra”. Orbán 2025 júliusában úgy számolt, hogy „legalább kétéves tárgyalási időszakról beszélünk”. A legutóbbi EU-csúcs végkövetkeztetései határidőt ugyan nem mondtak ki, de finoman utaltak rá, hogy ha 2026 végére megállapodnának, akkor még maradna idő a szükséges jogszabályok elfogadására, hogy ne okozzanak zavarokat a pályázóknak.
2027 közepéig viszont 2026 végén is beleszaladnánk a kétéves szabályba, ráadásul a 10,4 milliárd eurót (kb. 4000 milliárd forintot) érő helyreállítási alap is elveszne, ahol 2026 szeptemberére azokat az elvárásokat is teljesíteni kell, amelyek a feltételességi eljárás részei. Arról nem is beszélve, hogy a zsarolás jogilag is problémás lehet, hasonló gyanú miatt épp megy egy per az EU bíróságán az eddig, ettől függetlenül felszabadított magyar támogatásokról.
Navracsics olyan magyarázatot adott, amely alapján nem várnának a hétéves büdzsé tárgyalásainak révbe éréséig. A kormány meg van győződve róla, hogy ezeket a pénzeket – amelyek „a hétéves költségvetésben ott vannak” – tárgyalásokkal vissza tudják hozni. A miniszter szerint ebben az áprilisi választás lesz a fordulópont, mert az Európai Bizottság azzal számol, hogy nem a Fidesz–KDNP nyer, de szerinte ebben tévednek. Úgy vélte, a választás után a testületnek le kell ülnie a kormánnyal, hogy tárgyaljon, a pénz még ott van a költségvetésben. Nagy Márton is arról beszélt, hogy szerinte a viszony rendeződni fog, „amint megnyerjük a választást”, miután többek között megismételte a hazugságot a 13. havi nyugdíj eltöröltetéséről.
A Tisza Párt is azzal kampányol, hogy hazahozzák az uniós forrásokat, Magyar Péter szerint ez összesen 8 ezer milliárd forintot jelentene.
A mostani, 2021–2027-es büdzséből menet közben folyamatosan átcsoportosítgatnak különféle célokra, így a felszabaduló összeget szétkapkodhatják mások. Részben akár a magyar kormány is visszanyerhet ezeken keresztül pénzt, és Bóka júniusban elismerte, hogy bizonyos átcsoportosítások lehetővé teszik az elérhető források növelését. Ezt nem tartotta kevésnek, százmilliós nagyságrendűnek, de „nem nagyságrendi változás”.
Bárki nyer 2026 tavaszán, a kormány találhat majd a 2028–2034-es költségvetés tárgyalásai közben két olyan bemondott összeget, amelyek között legalább 800 milliárd forint különbség van, ahogy erre a forrásvesztés nélkül is lenne esély, ha nem ekkora mínuszból kezdene alkudozni.
A mostani, 2021–2027-es költségvetés az EU bruttó nemzeti jövedelméhez képest 1,15 százaléknyi. Ehelyett az Európai Bizottság tervezete 1,26 százalék lenne a 2028–2034-es időszakra, mert a helyreállítási hitel mögötti hitelt is vissza kell belőle fizetni. Vétónál vagy a tárgyalások csúszásánál a régi büdzsé időarányos számaival mennének tovább, vagyis a hitelvisszafizetés miatt a mostani javaslatnál jóval kevesebb pénz maradna a nettó haszonélvezőknek, mint Magyarország. A költségvetésről a kormányoknak egyhangúlag kell megegyezniük az Európai Parlament beleegyezésével. Utóbbi a felzárkóztatási támogatásokat szinte teljes egészében blokkoló igazságügyi csomag 2023-as kipipáltatása körül is hasonló zsarolást és hiányosságokat gyanít, ezért pert indított.
Mindez nem változtat azon, hogy a 2025 eleji 400 milliárdot már levonták a kötelezettségvállalásokból, sem azon, hogy a feltételek kipipáltatása önmagában nem lesz elég a 800 milliárd visszaszerzésére, vagy hogy a feltételességi eljárás miatt közérdekű vagyonkezelő alapítványi egyetemek már 2023 nyarán eurómilliós károkra panaszkodtak, a magyar kormány pedig adófizetői forintmilliárdokból indított nekik pótprogramokat.
